A helyes testtartás és az ergonomikus babahordozás alapelvei

A babahordozás napjainkban reneszánszát éli, és nem véletlenül. Nem mindegy, hogy mikor miben hordozzuk gyermekünket, hiszen a testközelségnek számos előnye van mind a baba, mind a szülő számára. A Károli Gáspár Református Egyetemen folytatott vizsgálatok is megerősítik, hogy különösen az első életévben a napi három óra hordozásnak az idegrendszeri fejlődés, valamint a baba-szülő közötti kapcsolat szempontjából is nagyon jótékony hatása van. A kicsinek szüksége van arra, hogy érezze, szeretik, testen van, védelemben van. Megéli, hogy fontos vagyok, gondoskodnak rólam.

Mi emberek életünk első pillanatától kezdve társaságban vagyunk. A méhben fejlődő kisbaba egységben van anyukájával, egészen közelről hallja, és a mozgását is folyamatosan észleli. Az újszülött kisbaba sem kívánkozik még ki ebből az ismerős, biztonságot jelentő közelségből, eleinte anyukája - majd egyre inkább apukája, testvérei, nagyszülei - társaságából, a fizikai közelség adta biztonságból. Így hát mi emberek akarva-akaratlan hordozzuk a kisbabáinkat, kisgyerekeinket. Eleinte karba véve, magunkhoz ölelve, később csípőre ültetve, még később nyakunkba vagy hátunkra véve.

A babahordozás kifejezés a babák kötődő nevelését segítő, testközelben, erre alkalmas eszközökkel való hordozását jelenti. A kötődéselmélet szerint a biztonságosan kötődő gyermek később magabiztosabb, önállóbb, kezdeményezőbb, érzelmileg stabilabb, kapcsolataiban kiegyensúlyozottabb lesz. Ehhez a gyermek alapvető érzelmi és fizikai igényeinek mindenkori kielégítése szükséges igény szerinti táplálással, a szülők közelében való alvással és a hordozás során levő folyamatos testi kontaktussal. A születés utáni pár hónap, a „negyedik trimeszter”, a hordozott babák számára egy gyengéd út az anyaméh békéjéből az új világba.

A baba gerinc- és csípőfejlődése, valamint a helyes hordozási pozíció

Az újszülött "C" alakú gerinccel jön a világra. A felnőtt gerince kettős "S" alakú, a görbületeket a porckorongok teszik lehetővé. A görbületek végleges kifejlettségüket pubertás környékén érik el, ugyanakkor a növekedés végéig változhatnak. A csípőízület vápából és combfejből áll. A combfejnek az ízületi vápa mélyedésének közepén kell elhelyezkednie, így elkerülhető, hogy nyomás nehezedjen a vápa peremére. Ezt az optimális tartást úgynevezett békapózban lehet megvalósítani. A medence kapcsolja össze a gerincoszlopot a lábakkal. A gerincoszlop mozgása közvetlen befolyással bír a medence mozgására. Ha domború a hát, a medence finoman hátrafelé billen, lehetővé teszi a békapóz felvételét.

A legfontosabb szempont a hordozás során, hogy a baba testtartása anatómiailag korrekt legyen. Az újszülött kisbaba a lábait terpeszben felhúzva tartja, ez számára a kényelmes, terheletlen pozíció, ezért ezt szeretnénk biztosítani számára a hordozóeszközben is. Ügyeljünk arra, hogy a baba lába terpesz, vagy inkább "M" (terpesz guggoló) lábtartásban legyen, térdei körülbelül köldök magasságáig felhúzva. Ez a baba amúgy is természetes testtartása, amit akkor is felvesz, ha nem hordozóban, hanem a kezünkben öleljük magunkhoz. Tulajdonképpen ezt a természetes testtartást kell biztosítani a hordozóban/kendőben is - a széttárt lábtartás a gyerek csípőizületét és a teljes tartóoszlopot tartja egészséges helyzetben.

Újszülöttnél csak az "M" lábtartás fog megvalósulni, mert egyrészt ennél a pozíciónál fog egészségesen gömbölyödni a háta - létrehozva egy komfortos, pocakléthez közeli helyzetet -, másrészt a kontraktúrák (ízületek korlátozott mozgása) miatt valószínűleg nem fog engedni más lábtartást. Az újszülött pontról pontra legyen megtámasztva, a háta "C" alakban görbüljön.

A hordozó érjen térdhajlattól térdhajlatig. Ügyeljünk arra, hogy a lábszárai párhuzamosak legyenek, combcsontja és lábfeje szintén párhuzamosan álljon, ekkor kerül minden ízülete nyugalmi pozícióba. A kendő sávonként feszesre húzott anyaga ekkor nem csak támogatja ezt a testtartást, de a mi mozgásunk által enyhén masszírozza is a kis testet.

A fej és nyak megtámasztása

• Fejét nem tartó babát tarkóig/fül középig támasszunk meg a hordozóval.
• Ha a felsőtestét már szépen tartja (kb. 4 hónapos kor), és szeretné kitenni a kezeit, akkor hónaljig megtámasztva ezt meg tudjuk oldani.
• Fontos, hogy az a jó hordozó, amelyikben a gyermek olyan helyzetben van, ahogy az anya is ölbe venné, tartaná a kezében a gyermeket. Ez vonatkozik a nyaki szakaszra is, elsősorban azon babáknál, akik még nem tudják önállóan megtartani a fejüket, de a későbbi életkorban is hasznos, ha a fej megtámasztható, ha esetleg a gyermek elalszik hordozás közben.

A légutak szabadsága és a hordozó szorossága

A baba álla alatt legyen két ujjnyi szabad hely az akadálytalan levegővétel miatt, tehát ne rogyjon bele az eszközbe. Mindig legyen szabadon a baba arca. Kellően szorosan kössük magunkra, tehát ha hajolunk, a babánk ne mozduljon el tőlünk. Ha túl sok a hely a hordozó személy teste és a baba között, akkor a baba gerince nincs jól megtámasztva, és a baba görnyedt testtartást vehet fel. A hordozókendőt soha nem szabad túl lazára kötni.

Amikor babánk elalszik a hordozóban, a kis teste elernyed, így ilyenkor mindig ellenőrizzük, hogy a légutak szabadok legyenek és kényelmesen, de megfelelően helyezkedjen el a hordozóban.

Az ergonómikus babahordozás előnyei

A babahordozás számos testi és lelki előnnyel jár a babák számára:

• Kevesebb sírás és stressz: Kevesebb stresszhormon termelődik a szervezetükben, ezért békésebbek és vidámabbak.

• Egészségesebb fejlődés: Gyorsabban gyarapodnak, jobb koordinációs és motorikus képességekkel rendelkeznek, fejlettebb az izomtónusuk, valamint az egyensúlyérzékük. Az anya mozgásával folyamatos vesztibuláris (egyensúlyi) ingerlést biztosít a gyermeknek, ami javítja a gyermek egyensúlyát, ezáltal a mozgásfejlődését, illetve a megismerő tevékenységek fejlődését.

• Emésztési előnyök: Kevésbé hasfájósak, a folyamatos mozgás és a függőleges testhelyzet mérsékli a savas refluxot és a bélgörcsöket. Magasra emelt lábai elősegítik az emésztését, megszüntetik a hasfájást.

• Kötődés és önállósodás: Hamarabb önállósodnak, mivel folyton érzik közelségünket, kialakul bennük a bizalom, hogy ott vagyunk, ha valamire szükségük van. A ringatózó mozgásunk menet közben jó hatással van az idegrendszeri fejlődésére is.

• Gerincvédelem: Kirkilionis közel 200 német gyermek vizsgálata során azt találta, hogy a megfelelő hordozóban hordozott gyermekeknek iskolába menetel idején kevesebb gerincproblémájuk volt, mint társaiknak.

Csípőfejletlenség (csípődiszplázia) és megelőzése

A csecsemőkori csípőproblémák időben történő diagnózisával és kezelésével élethosszig tartó szenvedést előzhetünk meg, azonban ehhez arra is szükség lehet, hogy a szülők is ismerjék a csípődiszplázia és a csípőficam ismérveit. A leggyakoribb ortopédiai deformitást, a csípőficamot már Hippokratész korában is ismerték, azonban mind a diagnózis, mind a kezelés sokat fejlődött azóta.

Csípődiszpláziáról (csípőfejletlenségről) akkor beszélünk, amikor a medencecsont csípőízületi része (ízületi vápa) nem biztosít kellő fedettséget a combcsont fejének. Amikor a baba járni kezd, a combcsont fejének hiányos a „felső ütközője”, így a járás billegővé válik. A csípő rendellenességeinek oka, hogy terhesség során az anya által termelt hormonok (főleg a relaxin) hatására a medence szalagjai ellazulnak, ez szüléskor elősegíti a baba áthaladását a medencebemeneten. Ezek a hormonok azonban a magzatba is átjutnak és ott is lazítják a szalagokat, így alakul ki a csípőízületi diszpláziával együtt járó instabil csípő. Az állapot kialakulásához a méhen belüli helyzet is hozzájárulhat, erre különösen a medencevégű fekvés hajlamosít.

Előfordulás és szűrés

Az elváltozás Magyarországon az újszülöttek körülbelül 1-2 százalékánál áll fenn, 4-6-szor gyakrabban fordul elő lányokban, továbbá gyakoribb elsőszülöttekben is. A sztárok gyermekeit sem kímélik a csípő rendellenességei: pár éve járta be a világot a hír, hogy Angelina Jolie és Brad Pitt örökbefogadott lánya, Zahara csípődiszpláziában szenved és műtétre lehet szüksége. Brooke Shields nagyobbik lánya, Rowan is hasonló problémával küzdött, azonban ő a Pavlik-kengyelnek köszönhetően mára már meggyógyult. Az amerikai Mary Lou Rettonnak, az 1984-es olimpia tornászbajnokának emiatt ültettek be csípőprotézist.

Ma Magyarországon általában három szűrővizsgálatot végeznek el a csípőficam szűrésére, de néhány jelből már a szülők is észrevehetik a csípőproblémákat. Ilyen például a fenék és a comb bőrredőinek aszimmetriája vagy az érintett láb rövidülése. A szűrővizsgálatok közül az elsőt születés után a kórházban a gyermekorvos végzi, ezen gyakorlatilag minden újszülött részt vesz. Hathetes és 3-4 hónapos korban a házi gyermekorvos végzi a szűrővizsgálatokat, aki csípőbetegség gyanúja esetén ortopédiai szakrendelésre irányítja a kisdedet.

Kezelés és a hordozás szerepe

Enyhébb esetekben elegendő lehet az úgynevezett terpeszpelenka viselése, míg súlyosabb esetben a csecsemőre úgynevezett Pavlik-kengyelt adnak, amely megfelelő helyzetben tartja a csípőízületet. Ez már akár 3-4 hetes korban is felhelyezhető, de a kezelést mindenképpen el kell kezdeni 6 hónapos kor előtt. A kengyelt általában 2-3 hónapig kell viselni, naponta egy adott időre le lehet venni, ekkor olyan mozgásokat érdemes a babával gyakorolni, amit a kengyelben nem tud kivitelezni.

A gyógytornászok kötött csípő esetén minden pelenkázás során javasolják a mindkét lábbal végzett csípőkörzést. A babának biztosítsunk nagy mozgáslehetőséget, például fürdessük őt a nagy kádban, de babaúszás során is végezhetünk speciális gyakorlatokat az oktató irányítása mellett. Kötött csípő esetén javasolt a babát hason altatni, mivel ekkor olyan helyzetben van az ízület, ami jót tesz a fejlődésének. A helyes hordozási pozíció nemcsak kényelmes, de kiválóan támogatja a csípő fejlődését, ezért újszülöttnél, pici babánál duplán hasznos!

Ezzel szemben a nyújtott lábakkal való hordozás, vagy akár a pólyázás a csípők nem megfelelő fejlődését, esetleg csípőficamot is eredményezhet. Ezért a helyes, "M" pozícióban való hordozás megelőzheti a csípőficamot is.

A hordozó személy szempontjai

A babát hordozó személy szempontjából elsősorban a gerinc kíméletére kell odafigyelni. Praktikus ok, amiért ajánlom a hordozást, hogy a szülő „keze felszabadul”, azonban fontos, hogy ez ne járjon fájdalommal. Az az anyuka, aki naponta több órát is cipeli a babáját, előbb-utóbb hátfájással szembesülhet, ha nem megfelelően hordoz.

Ebben segít, ha a baba hordozását már egészen korán elkezdik, hogy a még kis súlyú baba hordozásakor elkezdjenek megerősödni a hordozó hát- és hasizmai. Javasolt a gerinc szimmetrikus terhelése, azaz célszerű két vállon támasztott hordozóban hordozni. A hosszas oldalt történő hordozás a hordozó gerincének aszimmetrikus terhelése miatt okozhat panaszokat. A hordozó gerincének túlterhelését az is megelőzheti, ha a hordozott baba egészen közel van a hordozó testközéppontjához. Minél közelebb és minél magasabban van a gyermek hordozás közben, a hordozó személy testtartása annál jobb lesz, a hordozás annál kényelmesebb lesz, annál egyenletesebb a súlyeloszlás.

A babahordozás során nemcsak a hátizomzat erősödik meg, hanem a szülés utáni fogyásban is segíthet a hordozás közben végzett fizikai munka.

Fontos továbbá, hogy érzékenyen figyeljünk saját testünk jelzéseire is! A kényelmetlenség, fájdalom nem normális velejárója a hordozásnak sem a baba, sem az őt hordozó személy részéről! Ha ilyesmit tapasztalunk, változtassunk a technikán, cseréljük le a hordozóeszközt, vagy váltsunk hordozási pozíciót!

Hordozóeszközök kiválasztása és használata

Nem mindegy azonban, hogy milyen hordozóeszközt választunk, és sajnos nagyon sok a nem megfelelő hordozóeszköz a piacon. A Gremese babahordozók ortopéd szempontból egészséges tartást adó eszközök, de sajnos vannak olyanok, melyeket érdemes kerülni, mert nem éppen a legkényelmesebbek, és legegészségesebbek sem a babának, sem az anyának vagy apának. Az utcákon, boltokban számos rossz babahordozót lehet látni, legyünk tehát körültekintőek a helyes hordozó kiválasztásakor.

Mire figyeljünk hordozóválasztáskor?

• Helyes testtartás biztosítása: Helytelen, ha nincs megfelelően megtámasztva a gyermek gerince és feje. Helytelen, ha a gyermek lábai lógnak. Ez a helyzet nem tartja fenn a csípők számára ideális terpesztett helyzetet, és ilyenkor a gerinc is csak egy ponton támaszkodik fel a hordozóra, ami a gerinc túlterhelését okozhatja. Tehát fontos a térdhajlattól térdhajlatig alátámasztó rész megléte a hordozóeszközben.

• Kerüljük a kifelé néző pozíciót: Helytelen, ha a gyermek arccal kifelé néző helyzetben van, hiszen a medence pont a fiziológiással ellentétes irányba billen, a combtöveket és a vállakat a hordozó túlzottan leszoríthatja, hátrahúzhatja, és ilyenkor a lábak is általában vagy lógnak, vagy túlzott terpeszben vannak. A kifelé fordított hordozást pszichológiai szempontból sem javasolják hosszabb időn át, mert a gyermek számára egy idő után túl sok lehet a külső inger, ami elől ebben a helyzetben nem tud elfordulni. Ebben a pozícióban a gyermek elaludni is nehezebben tud, ha arra van igénye. A kengurunál a merev body nem képes a baba testvonalát követni, támasztani, a keskeny alj miatt pedig a baba teljes súlya a lágyékrészre összpontosul, ami szintén nem egészséges.

• Minőség és biztonság: Kisbabák előszeretettel veszik szájukba a hordozó kötőkéit és egyéb kilógó darabjait, amit szívesen használnak cuminak, harapdálják, nyalogatják. Ezért mindenképpen körültekintően kell babahordozót megválasztani - jó, ha eleve olyat választunk, ami károsanyagmentes textíliából, illetve kendők esetén bevizsgált biotextíliákból készült. A jó minőségű csatos hordozók nagy részén gumis bújtatók gondoskodnak arról, hogy még kinyíló csat esetében se történhessen baj. A Liliputi Love® termékekben megbízhatunk, mert baba- és környezetbarát alapanyagokból, helyi, kézműves gyártási technológiára alapozva, magas minőségű és szerethető termékeket készítenek, hogy tovább vigyék az egészséges babahordozás és a kötődő nevelés ügyét. Rugalmas hordozókendőink és csatos hordozóink esetén minden, a baba bőrével érintkező részük - vagy kendő esetén a teljes kendő - OEKO-TEX® vagy GOTS minősítésű biopamut anyagból készülnek.

Alternatív hordozóeszközök

Az alternatív hordozóeszközök (kendő, mei tai, csatos hordozó, stb.) előnyei:

• A gyermek/szülő méretére igazítható, így nem lóg/lötyög a gyermek, illetve nem fájdul meg a szülő háta a hordozástól.
• Széles terpeszt biztosít, ami megfelelő helyzetben (fiziológiás) tartja a gyermek csípőjét.

A Liliputi Love® kínálatában megtaláljuk mindazon hordozóeszközöket, melyekkel gyermekünket születésétől óvodás koráig hordozhatjuk. A karikás kendőt, a szövött kendőt és a félcsatos hordozót 100% biopamut, GOTS minősítésű gyémántsávoly szövésű anyagból varrják, amelynek köszönhetően hordozóink körülölelik gyermeked minden porcikáját, minden helyzetben képesek a babák számára anatómiailag tökéletes, úgynevezett fiziológiás testtartás biztosítására, pontról pontra képesek támasztani a baba gerincét. A Liliputi Love® hordozó hosszú élettartamának biztosítása érdekében tartsuk be a mosási és ápolási útmutatót és ne tároljuk a hordozót extrém körülmények között.

Mikor melyik hordozási pozíciót válasszuk?

Minden életkor és élethelyzet más, ahogy minden szülő-gyerek páros eltérő igényekkel rendelkezik. Éppen ezért nehéz az egyértelmű eszközajánlás, érdemes végiggondolni, melyik hordozó lehet a számunkra leginkább megfelelő. Minél kisebb a babánk, annál inkább javasolt a fiziológiás testtartásra törekedni. A szövött kendővel, karikás kendővel és a rugalmas kendővel is meg tudjuk valósítani az újszülöttek számára is megfelelő tartást biztosító pozíciót.

• Elöl hordozás: Körülbelül 7-9 kilós súlyáig tudjuk kényelmesen elöl hordozni babánkat, azt követően egyre fárasztóbbá válik, mivel a derekunk izmainak folyton kompenzálnia kell az előre húzó súlyt. Lelki és testi fejlődése szempontjából egy-hat hónapos korig elsősorban elöl, arccal befelé javasolt a gyermek hordozása.

• Csípőn hordozás: A csípőnkön tudunk nagyobb súlyú babát is hordozni, de hosszabb távon ez is kényelmetlen lehet, a baba testének növekedése a mozgásterünket is leszűkíti. Hat hónapos kor után, amikor a gyermeknek már nagyobb igénye van, hogy a külvilágból minél többet lásson, féloldalasan a csípőn javasolt a gyermek hordozása.

• Háton hordozás: A hátunkon szövött kendőben, batyu kötésben akár újszülöttet is vihetünk. Félcsatos és csatos hordozóban a felsőtestüket önállóan és stabilan tartó babánkat már biztonságban hordozhatjuk. Hat hónapos kor után szimmetrikusan a háton, arccal befelé javasolt a gyermek hordozása. A gerincünket is óvhatjuk azzal, ha egy idő után háton hordozásra váltunk.

Amikor a babák megtanulnak távolra fókuszálni (babától függően átlagosan 3-6 hónapos kor között), egyre inkább érdeklődővé válnak a külvilág iránt is. Némely baba ezt egyértelmű mozdulatokkal jelzi, kihajol a hordozóból vagy kezeivel igyekszik eltolni magát a felsőtestedtől, hogy minél többet lásson. Mivel az egészséges babahordozás egyik alapvető pontja az, hogy kifelé fordítva nem hordozunk - azaz a baba mellkasa minden eszközben és esetben a szülő testével érintkezik -, ez az a pont, amikor érdemes hordozási pozíciót váltani, csípőn és háton elég teret biztosítunk számukra ahhoz, hogy a világot felfedezzék, illetve immár menetirányban szembesülnek a különböző mozgásformákkal is, mely idegrendszeri érésüket és mozgásfejlődésüket is elősegítheti.

A csatos hordozó helyes felvétele lépésről lépésre

A kiválasztott hordozó helyes felvétele kulcsfontosságú. Íme egy útmutató egy csatos hordozó beállításához és felvételéhez:

1. Engedjük ki a csatos hordozó minden hevederjét úgy, hogy a testrésze lógjon a föld felé, a testrész tetejénél található hevedert húzzuk be teljesen, a vállpánt felső, párnázás felöli hevederét szintén, a vállpánt alsó, testrészhez visszacsatlakozó végénél lévő hevedert pedig engedjük ki (ha nincs ennyi állítási lehetőség a csatosunkon, akkor úgy csináljuk, hogy legyen egy olyan kiengedett heveder rajta, amit könnyen elérünk elölhordozáskor, és kényelmesen meg tudjuk húzni).
2. Készítsük elő a babát. Ha van benne újszülött szűkítő, az is jó iránymutatás lehet, legalább addig engedjük bele a fenekét.
3. Helyezzük fel a babát a hordozóba. Ahogy egyik karunkkal tartjuk a popsija alatt, a lábszáránál, a másikkal pedig a hátát támasztjuk, enyhén előredőlve döntsük őt is hátra, folyamatosan támasztva a hátát.
4. Fogjuk meg a hordozó vállpántját, csatoljuk be a másik vállpánttal együtt a hátunkon és húzzuk meg a vállpánt alsó hevederjét.
5. Ellenőrizzük a terpeszt. Ha nem túl széles, tegyük le a babát, és gumis szűkítővel vagy akár cipőfűzővel kössük össze a testrészt a derékpánttól nem túl messze, ahova körülbelül a baba popsija kerül majd. A csomó vagy csat a testrész külső, babától távolabbi oldalára kerüljön.
6. Váltsunk kezet, és húzzuk meg a másik vállpánt alsó hevederjét is.
7. Ha igazítanánk rajta (a terpeszen vagy akár a medencebillentésen), nyúljunk be két oldalról a testrészen belülre, fektessük a kezünket a combjára, csípőjére, és finoman zárjuk/nyissuk a terpeszt, billentsük a popsit, ahogy szükségesnek érezzük.

Még kényelmesebb, otthonosabb tud lenni a hordozás, ha a baba medencéje be van billentve. Ezt a mozdulatot a hordozóba tett babával úgy végezhetjük el, ha a hordozóeszközbe benyúlva megragadjuk a babád combjait, és a terpeszt kisebbre véve húzzuk felfelé a térdeket, és egyúttal forgatjuk a popsit befelé, miáltal a baba háta gömbölyűbb lesz. Azért kell csökkenteni a terpeszt, mert a magasabbra húzott térdekhez - ami a medencebillentés előfeltétele - szűkebb terpesz lesz kényelmes.

Általános biztonsági és kényelmi tippek

• Biztonság mindenekelőtt: Mindegy, hogy hordozókendőben vagy babahordozóban hordozzuk a kisbabánkat, a csecsemőnek a lehető legnagyobb biztonságban kell lennie - ez a legfontosabb szabály! Nem szabad kicsúsznia a babahordozóból vagy "összecsuklania" a kendőben. Minden szükséges helyen legyen a hordozó bekötve, becsatolva! Ne legyen sérült a hordozó csatja, anyaga!

• Reagáljunk a jelekre: Reagáljunk a jelzéseire, szükségleteire! Mindeközben természetes módon, tudattalanul is figyelünk rá, hogy ne legyen akadályozva a lélegzésben, ne essen le, és egyáltalán minden szempontból fél szemünk a babánkon van, hogy érzékeljük hogy is van ő, és mire van szüksége. A testközelség pedig segít minket ebben, hiszen valójában nem csak a fél szemünk van rajta, hanem a bőrünkön, izmainkon keresztül is érezzük hogy hogy van. Alszik-e vagy ébren van. Érezzük az illatát, halljuk a hangját, észleljük a hangulatát, vagy ha valami zavarja. Mindez pedig visszafelé is igaz, a kisbabánk is tudatában van az éber jelenlétünknek.

• Kényelem és praktikusság: Az élmény természetességéhez tartozik, hogy olyan hordozót válasszunk, ami a szívünkhöz közel áll, amit praktikusnak és szépnek tartunk! A babánknak nem számít, hogy csatolva vagy kötve vesszük magunkra! A testközelség az ő jussa, a kényelem, praktikum, dekorativitás legyen a mi kedvünk szerint! Otthonos? Kényelmes? Biztonságos érzés? Mert a hordozás akkor jó, ha ilyen! Érted és a babádért van, egyszerű és nagyszerű! Ölelve lenni a mindennapok része hordozóban is, akárcsak anélkül!

Hordozóválasztáshoz, koraszülött kortól való alkalmazáshoz, kérjünk tanácsot egészségügyi szakembertől és (speciális esetekre képzett) hordozási tanácsadótól a termék használata előtt. Ha éppen nem látjuk magától értetődőnek a babánk hordozóba tételét, akkor se fájjon a fejünk! Kérjünk segítséget! A gyermeknevelés nem magányos feladat, csapatmunka! Nem kell egyedül boldogulnunk!

tags: #helyes #tartas #babahordozas