Remegés a Terhesség és Szülés Alatt: Okok és Teendők

A terhesség egy csodálatos, de egyben kihívásokkal teli időszak a nők életében. Bármennyire is jól viseli valaki a terhességet, vannak olyan egészségügyi problémák, amelyek szinte minden kismamát érintenek. A tünetek a szimpla fáradtságtól kezdve a gyomorégésen át az aranyérig meglehetősen változatosak. Ebben a cikkben részletesen foglalkozunk a terhesség és szülés során jelentkező remegéssel, annak okaival, és azzal, hogy mikor kell aggódni, illetve mikor természetes jelenségről van szó.

A magzatmozgások és a remegő érzés a terhesség alatt

A legtöbb leendő anyuka már alig várja azt az első, megnyugtató mozgolódást, ami a baba fejlődését igazolja. Ezt az érzést gyakran rezgésként, remegésként jellemzik a kismamák. Az egyik legmeghatározóbb pillanat egy várandós nő életében, amikor először érzi meg kisbabája mozgását a méhében. Ez az apró, kezdetben alig észrevehető rezdülés az első valódi, fizikai kapcsolódás a külvilág és a fejlődő élet között.

Mikor érezhető először a magzatmozgás?

Bár a baba már a terhesség korai szakaszában, a nyolcadik hét környékén elkezd mozogni, ezeket a korai mozdulatokat az édesanya még nem érzékelheti a magzat parányi mérete és a bőséges magzatvíz miatt. A legtöbb terhesség esetén valamikor a 18. és a 25. hét között történik meg az első magzatmozgás élménye. Azok számára, akik először várandósak, ez az időpont közelebb fog esni a 20. hézhez, míg a tapasztaltabb anyukák már a 18. héten is észrevehetik a baba mozgását. Azok, akik már nem az első gyermeküket várják, gyakran már a 16. héten, vagy akár korábban is felismerik az ismerős érzést, mivel a méhfal izomzata lazább, és az édesanya már pontosan tudja, mire kell figyelnie.

A mozgások jellege és fejlődése

A magzat fejlődése során a mozgások jellege folyamatosan változik. A 12. hét környékén a baba már képes hajlítani a végtagjait és forgatni a fejét, de ezek a mozdulatok még túl gyengék ahhoz, hogy áttörjék az anyai érzékelés küszöbét. A propriocepció, azaz a testhelyzet érzékelésének fejlődése révén a baba egyre tudatosabban használja a rendelkezésére álló teret. Az első mozdulatokat gyakran hasonlítják pillangók szárnycsapásához, apró buborékok pattanásához vagy akár a pattogatott kukorica kipukkadásához. Sokan nem tudják biztosan, hogy mit éreznek, és nehéz megkülönböztetni a baba mozgásait a bélmozgásoktól, de hamarosan észre fogsz venni valamilyen rendszert a mozgásokban. Ahogy a terhesség halad előre a második trimeszter vége felé, a finom rezdüléseket felváltják a határozottabb rúgások, ütések és fordulások. A terhesség későbbi szakaszaiban olyan egyértelmű mozgásokat is észre fogsz venni, mint rúgások, ütések és forgolódások. A harmadik trimeszterre a helyzet drasztikusan megváltozik. A baba már akkora, hogy minden egyes mozdulata jól látható kívülről is. A hasfal hullámzása, egy-egy kinyomott sarok vagy könyök látványa lenyűgöző élmény. Ilyenkor már nemcsak rúgásokról beszélünk, hanem szinte folyamatos fészkelődésről.

Mi okozhatja a remegő érzést a hasban?

Sok kismama megijed, amikor a hasában ritmikus, lüktető mozgást érez, ami percekig is eltarthat. Ez nem más, mint a magzati csuklás. Ez a jelenség teljesen természetes és egészséges, sőt, a baba fejlődésének egy fontos mérföldköve. A csuklás akkor következik be, amikor a baba magzatvizet nyel, és az ingerli a rekeszizmát. A csuklás abban különbözik a rúgásoktól, hogy szabályos időközönként ismétlődik, hasonlóan a mi csuklásunkhoz, csak sokkal lágyabb kivitelben. Van olyan baba, aki naponta többször is csuklik, és van, aki egyszer sem. Ez nem jelent problémát egyik esetben sem. Bár a csuklás néha zavaró lehet, ártalmatlan folyamat. Egy másik ok, amiért úgy érezheti, mintha remegne a hasa, a magzat fejlődő idegrendszere vagy apró reflexei. Nincs miért aggódnia. A baba mozgásából semmilyen idegrendszeri károsodásra nem lehet következtetni, a jelenség a légzőmozgások próbálgatásaiból adódhatnak.

Tényezők, amelyek befolyásolják a magzatmozgást

Több tényező is befolyásolja, hogy egy kismama mikor és hogyan érzékeli a magzat mozgását.

Anyai testalkat és méhlepény elhelyezkedése

A testalkat szintén meghatározó tényező abban, hogy ki mikor észleli az első jeleket. A vékonyabb hasfallal rendelkező nők általában korábban és intenzívebben érzik a mozgásokat, míg a nagyobb testsúly vagy a vastagabb zsírréteg tompíthatja ezeket a korai impulzusokat. Sokan nem tudják, hogy a méhlepény (placenta) elhelyezkedése alapvetően befolyásolja, hogyan és mikor érezzük a baba mozgását. Ha a lepény a méh elülső falán tapadt meg - ezt nevezik mellső fali lepénynek -, akkor egyfajta „párnaként” funkcionál a baba és a hasfal között. Ez a biológiai ütköző tompítja a rúgásokat és ütéseket, így az édesanya sokszor csak a terhesség későbbi szakaszában, a 22-24. héten érezheti a mozgásokat. A mellső fali lepény esetén a mozgások gyakran csak oldalt vagy alul érezhetőek. Ezzel szemben a hátsó fali lepénynél semmi nem áll a magzat és az anya hasfala közé, így az élmény sokkal közvetlenebb és korábbi lehet. A méhlepény helyzete a várandósság során némileg változhat a méh növekedésével, de alapvető pozíciója meghatározza a taktilis élmények intenzitását. Nem szabad elfelejteni, hogy a placenta elhelyezkedése semmilyen hatással nincs a baba egészségére vagy fejlődésére, csupán az anyai érzékelés szűrőjeként működik.

Magzati alvás-ébrenléti ciklus

A magzatok nem mozognak folyamatosan a nap 24 órájában. Nekik is megvan a saját alvás-ébrenléti ciklusuk, amely gyakran eltér az édesanyáétól. Érdekes megfigyelés, hogy a babák többsége akkor a legaktívabb, amikor az anya pihenne. Ennek oka egyszerű: amíg az anya jön-megy, tesz-vesz, a ringatózó mozgás elaltatja a kicsit. Egy átlagos magzati alvási ciklus 20 és 40 perc között mozog, de ritkán tarthat akár 90 percig is. Ez idő alatt a baba mélyen alszik, és alig vagy egyáltalán nem mozog. Ezért nem kell azonnal megijedni, ha egy-két órán keresztül nem érkezik jelzés odabentről.

Külső ingerek és anyai állapot

A külvilág ingerei folyamatosan elérik a babát, és ezekre gyakran mozgással válaszol. A 25. hét környékén a magzat hallása már elég fejlett ahhoz, hogy reagáljon az erős zajokra vagy a zenére. Egy hirtelen ajtócsapódás vagy egy hangos tüsszentés reflexszerű rúgást válthat ki. A fények is hatással vannak rájuk. Az édesanya testhelyzete szintén kulcsfontosságú. A táplálkozás közvetlen hatással van a magzati aktivitásra. Az anyai vércukorszint emelkedése szintén stimulálja a magzatot. Étkezés után, különösen, ha valami édeset fogyasztottunk, a baba gyakran intenzív mozgásba kezd a véráramba kerülő glükóz hatására. A hideg italok fogyasztása például gyakran „felébreszti” a babát, valószínűleg a hőmérsékletváltozás okozta inger miatt. A koffein szintén átjut a placentán, és élénkítő hatással bír. Ugyanígy az adrenalin is átjut a lepényen keresztül, így ha az édesanya izgatott vagy stresszes, a baba is élénkebben reagálhat.

A magzatmozgások számolása és jelentősége

A magzatmozgások számolása egy egyszerű, mégis hatékony módszer a baba jólétének ellenőrzésére. Bár ma már modern diagnosztikai eszközök állnak rendelkezésre, az anyai megfigyelés marad az első védvonal. Minden nap célszerű félrevonulni a baba aktívabb időszakában és megszámolni a rúgásait, forgolódásait, ez segíthet azonosítani a potenciális problémákat és megelőzheti a halvaszülést. Veszélyeztetett terhességeknél erősen ajánlott a magzati mozgások számontartása a 28. héttől, sőt ez minden terhességnél előnyös lehet. Általában, a babák evés, nassolás, hideg ital fogyasztása, vagy valamilyen fizikai megterheléssel járó tevékenység után a legaktívabbak.

Hogyan számoljuk a mozgásokat?

A babád rúgásainak számlálására fordított idő a babáddal való pihenésre és a kapcsolatotok szorosabbra fűzésére fog ösztönözni. Helyezkedj el egy kényelmes pozícióba, amikor a babád általában a legaktívabb. Néhány anyuka az ülést, - stabil háttámasszal és kezeikkel a hasukon - részesíti előnyben. Mások jobban szeretik a baloldalukon fekve megfigyelni a babát. A legnépszerűbb módszer a „számolj tízig” technika. Válasszunk egy olyan napszakot, amikor a baba általában aktív, lehetőleg vacsora után, és feküdjünk a bal oldalunkra. A bal oldali fekvés optimális, mert ilyenkor a legjobb a méh és a lepény vérellátása. Az Amerikai Szülészeti és Nőgyógyászati Testület (American College of Obstetricians and Gynecologists (ACOG)) javaslata szerint le kell mérni, hogy mennyi idő alatt mozdul a baba tízszer. Érdemes ezeket az adatokat feljegyezni egy füzetbe vagy táblázatba. Írd fel, hogy mikor érezted az első mozgást és rajzolj egy pipát minden egyes további mozgást követően, amíg el nem éred a tizediket. Ekkor jegyezd le a tizedik mozdulat idejét is. Ez segíteni fog a sémák felismerésében és megmutatja, hogy a babádnak mennyi időre van szüksége 10 mozgás elvégzéséhez. Ne feledd, hogy jelentős eltéréseket kell keresned. Ha követted a fenti utasításokat és nem éreztél 10 rúgást a második óra végére, várj néhány órát és próbáld meg újra. Fontos, hogy ne hasonlítsuk össze a saját babánk számát másokéval, csak a korábbi tapasztalatainkkal.

Mikor kell orvoshoz fordulni?

Ha gondosan figyeled a babád mozgásait, könnyebben észre fogsz venni jelentős változásokat. Ha a baba rendszeresen 20 perc alatt produkálja a tíz mozgást, és hirtelen ez az idő több órára nyúlik, vagy a mozgások ereje jelentősen csökken, érdemes odafigyelni. Ha úgy érzed, hogy valami nincs rendben, ne félj segítséget kérni. A legfőbb intő jel, ha a magzatmozgások száma jelentősen lecsökken vagy teljesen megszűnik egy hosszabb időszakra. Amennyiben a stimulációra sem érkezik válasz, haladéktalanul fel kell venni a kapcsolatot a kezelőorvossal vagy felkeresni a legközelebbi szülészeti ügyeletet. Ott CTG (cardiotocograph) vizsgálattal ellenőrizni tudják a baba szívhangját és a méh tevékenységét, valamint ultrahanggal megvizsgálhatják a magzatvíz mennyiségét és a lepény állapotát. Egy másik, ritkább jelenség a hirtelen, rendkívül heves, szokatlanul vad mozgás, ami után teljes csend következik. Ez is indokolhat egy gyors ellenőrzést. Fontos tudni, hogy a terhesség végén, a 36. hét után a mozgás jellege változik meg, nem feltétlenül a gyakorisága. A baba már akkora, hogy alig van helye a nagy mutatványokhoz. A mozgásnak mindvégig meg kell maradnia egészen a szülés pillanatáig.

Szülés alatti remegés

A szülés alatti remegés sok kismamát meglephet, akár a vajúdás elején, akár közvetlenül a baba megszületése után. Ez a jelenség legtöbbször teljesen normális, és nem utal komoly problémára. Fontos tudni, hogy a remegés önmagában nem veszélyes, és a legtöbb esetben magától elmúlik.

Mi az a szülés alatti remegés?

A szülés alatti remegés hirtelen, akaratlan izommozgás, amely a test különböző részein jelentkezhet: leggyakrabban a karokban, lábakban vagy akár az egész testben. Ez a remegés nem azonos a hidegrázással vagy lázas állapottal, és nem utal fertőzésre.

Miért remeghetünk szülés közben?

A szülés során a szervezet intenzív hormonális változásokon megy keresztül. Ennek oka lehet a hormonális változás az anya szervezetében, és a hőmérséklet megváltozása. A vajúdás során az oxitocin hormon okozza a méhösszehúzódásokat, de egyes nők tapasztalhatnak izomösszehúzódásokat a lábak, a hát, a karok és a lábfejek területén is. Ha ezt még kiegészítjük a nagy dózisú stresszhormonnal, mint az adrenalin, a kortizol és az epinefrin, és a gyorsan változó hormonokkal, amelyek a vajúdás és a szülés során segítik a nőt, nem meglepő a sokkra hasonlító fizikai reakció, amit tapasztalhat. Ez kiválthat remegést, illetve van, aki izzadást, sírást, hányást, viszketést, vagy más tünetet tapasztal. Sokan tapasztalnak szülés után is remegést. Ez is teljesen normális jelenség, ami az izgatottsággal, és a szülést követő azonnali hormonváltozásokkal áll összefüggésben. De ez lehet az érzéstelenítésre adott reakció, és okozhatja a felszabaduló endorfin is. A remegés a szülés természetes velejárója lehet, és nem jelent veszélyt sem rád, sem a babára. A szervezeted így reagál a nagy fizikai és érzelmi terhelésre, és legtöbbször magától elmúlik.

Egyéb gyakori terhességi tünetek

A terhesség során számos más tünet is jelentkezhet a remegés mellett, amelyek mind a szervezet alkalmazkodását jelzik.

• Fáradtság: A terhesség alatti fáradtság szinte minden kismamánál előfordul. A megnövekedett progeszteron szint felelős a fáradtságért, és a szervezet több energiát használ, gyorsabban pumpálja a vért. A megoldás ilyenkor egyértelmű: több pihenésre/alvásra van szükség.
• Bőrviszketés: A várandósság gyakori velejárója, okozhatja a bőr fokozott vérellátása, vagy a has bőrének feszülése is. Nagyobb figyelmet kell fordítani a bőr hidratálására testápolóval, vagy olajokkal.
• Lábgörcs és lábdagadás: Az éjszakai lábgörcs rendkívül kellemetlen tünet, de szerencsére nem kell aggódni miatta. A lábdagadás szintén a várandósság velejárója, a megnövekedett folyadék-visszatartás és a kitágult vénák következménye. A hirtelen kialakult erős lábdagadás azonban - különösen ha az arcon, vagy kézen is jelentkezik a duzzanat - a preeclampsia, vagyis a terhességi toxémia jele is lehet.
• Visszér: A visszérre való hajlam örökölhető, és a terhesség alatt a lassuló keringés és a vénákban növekvő nyomás a vénák tágulását okozza.
• Fejfájás: Gyakrabban jelentkezik terhesség alatt. Segíthet a kiegyensúlyozott táplálkozás, az elegendő folyadékfogyasztás, a rendszeres testmozgás, esetleg egy enyhe lazító masszázs.
• Mellfeszülés, mellfájás: Sok esetben a terhesség egyik első jele, és a tehesség utolsó szakaszában is rendkívül gyakori, mikor a szervezet felkészül a szoptatásra.
• Székrekedés és aranyér: A növekvő progeszteron szint és az, hogy a magzat nyomást gyakorol az erekre együtt okozzák e kellemetlen tünet kialakulását.
• Kéztőalagút szindróma: Az idegek nyomódása okozza, és nem csak a csukló, de az ujjak, ujjbegyek fájdalmával, zsibbadásával jár együtt.
• Gyomorégés: Főleg a terhesség utolsó harmadában gyakori. A megnövekedett progeszteronszint ellazítja a gyomorszáj felső záróizmait, és a magzat nyomja a gyomrot.
• Orrvérzés és vérző fogíny: A terhesség alatti megnövekedett vér mennyisége kitágíthatja az orrban lévő finom vérereket. A vérző fogíny a fogínygyulladás jele, amiért szintén a hormonok felelősek.

Terhességi toxémia (preeclampsia)

A terhességi toxémia a terhesség második felében az anyában kialakuló, magas vérnyomással, vizenyővel és leggyakrabban veseműködési zavarral jelentkező kórkép. A betegség súlyosbodása akár az anya és a magzat életét is veszélyeztetheti.

Tünetei és okai

A terhességi toxémiának három alaptünete van: vizenyő (ödéma), fehérjevizelés (proteinuria) és magas vérnyomás (hypertonia). A legkönnyebben diagnosztizálható eltérés a vérnyomásértékek megemelkedése (ezért terhességi magas vérnyomásként is említik), azonban a kórképhez valamely szerv vagy szervek működési zavara is hozzátartozik. Egyéb tünetek is megjelenhetnek: fejfájás, rossz közérzet, fülzúgás, szikralátás, látótérkiesés, májtáji, gyomortáji fájdalom, hányinger, hányás. Sajnos a kutatások ellenére sem ismerjük pontosan a preeclampsia közvetlen okát. Végső oka maga a terhesség. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az anyai szervezet alkalmazkodásának - a terhesség okozta változásokkal szemben fellépő - zavara vagy hiánya lehet a magyarázat. Három főbb kiváltó tényező határozható meg: az anya betegségei (magasvérnyomás-betegség, idült vesebetegségek, cukorbetegség), környezeti hatások (nem megfelelő táplálkozás, fizikai igénybevétel, pihenés hiánya), és a terhes méh és a méhlepény közötti kedvezőtlen vérkeringés.

Kezelése

A toxaemia rendszeres terhesgondozással időben felismerhető és kezelhető. A három vezető tünet kezelése összetett. Igényel belgyógyászati, szükség esetén nephrológiai és nem utolsósorban szülészeti kezelést is, a kismama rendszeres kontrollja mellett. A terápia fontos része a vérnyomáscsökkentő kezelés. Mivel a veszélyes állapot a szülést követően lezárul, a terhességi toxémia a szülés megindításának egyik gyakori indikációja. Időben történő, gondos orvosi kezeléssel a tünetek kezelhetők, megakadályozva ezzel akár az anya, akár a magzat súlyos károsodását, nemritkán halálos szövődmény kialakulását.

tags: #hasremeges #terhesseg #alatt