A csecsemők mozgásfejlődése: Mikor fordul át a baba és mit tehetünk, ha késik?

A baba mozgásfejlődése során meghatározott sorrendben követik egymást a nagymozgások. Az egyik legizgalmasabb pillanat a szülők számára, amikor először megtapasztalják a baba átfordulását. Ez a mozdulat nemcsak a szülőknek kedves, hanem egy fontos fejlődési mérföldkő, ami jelzi, hogy a kicsi izmai erősödnek, mozgáskoordinációja fejlődik, és egyre aktívabban fedezi fel a világot.

De pontosan mikor kell, hogy a baba átforduljon, és mi van akkor, ha egy kicsit késik? A súlyfejlődés mellett másik nagy aggodalma minden anyukának a mozgásfejlődés szokott lenni. Mikor fordul végre át? Mikor mászik már? Mikor fog végre járni? És persze mindig ott lebeg a szemünk előtt a szomszéd gyereke, aki már régen sétálgat, míg a miénk még mindig csak mászni hajlandó. Pedig a mozgásfejlődés nem gyorsvonat, és nem szabad türelmetlennek lennünk, vagy olyan mozgásformát erőltetni, amire a baba még nem érett meg.

Mi az az „átfordulás”, és mikor várható?

Az átfordulás azt jelenti, hogy a baba hátáról a hasára vagy hasáról a hátára képes önállóan megfordulni. Ez a mozgás általában 4-6 hónapos kor között jelenik meg. Vannak azonban egyéni eltérések:

• Hátról hasra fordulás: jellemzően 4-6 hónapos korban történik, hiszen erősebb törzs- és karizommunka kell hozzá.
• Hasról hátra fordulás: akár 3 hónaposan is előfordulhat, de ez jellemzően nem tudatos forgás (jellemzően a fej súlyának köszönhető). Tudatosan sokkal inkább 5-6 hónapos korban.

Az átlag csecsemő 6 hónaposan még nem „akar” állni. Ha a baba korábban kezd forogni, az nem feltétlenül gond - lehet, hogy egyszerűen aktívabb, vagy testalkata miatt könnyebb neki a mozdulat. A fentebb említettek miatt viszont jelenthet problémát, ezért indokolt lehet a vizsgálat.

A mozgásfejlődés minden babánál egyedi ütemben történik, de vannak bizonyos időhatárok, amelyeken belül meg kell kezdődnie a különféle mozgásoknak. A 6-7. hónap környékén tanul meg a baba mindkét irányba forogni, de az egyik irányba akár már 4 hónapos kora tájékán is képes lehet átfordulni. Általában előbb tanulnak meg a hasukról a hátukra átfordulni a babák, majd ezt követően a hátukról a hasukra.

A két hónapos kor végére, de három hónapos korban már mindenképpen várjuk, hogy kisbabájuk visszamosolyogjon Önökre. Ezt segítheti, ha Önök is gyakran mosolyognak rá, és kedvesen, dallamos, magas hangon beszélnek hozzá.

A mozgásfejlődés fontosabb mérföldkövei:

A három hónapos baba kezei már nincsenek folyamatosan szorosan ökölbe zárva, a hüvelykujja nem simul állandóan a tenyerébe. A gyermek maga is nyújtja ujjait, és mi is könnyedén ki tudjuk nyitni a kezét például fürdetéskor. A körülötte lévő puha dolgokat tapogatja, markolássza. Ezek általában: a feje alatt lévő pelus, a rajta lévő ruha, takaró, szerettei bőre és haja (amikor kézben van), vagy a mellette lévő tárgy (például plüssfigura, textiljáték). A hatodik hónap végére a markolászásból pontos nyúlás, fogás, megtartás és elengedés alakul ki. Három hónapos korában a csecsemő háton fekve a kezeit maga előtt összekulcsolja, ökleit a szájába gyömöszöli, ezért az ököl rágását, vagy az ujjszopást nem csak éhségjelnek tekinthetjük. Kezeit, a körülötte lévő tárgyakat és személyeket hosszan nézegeti, közben különböző hangokat ad, játszik a hangjával. Gőgicsélése először főként magánhangzókat tartalmaz (például: oá-, ei-szerű hangok). A gőgicsélő játékban a szülők is részt tudnak venni, ha ismétléssel, a baba fölé hajolva megerősítik a hangadását. A baba utánzó képessége egyre pontosabbá válik, és folyamatosan megjelennek az ajakkal képzett mássalhangzók: p, b, m. A fejlődési szakasz vége felé nagy változás történik a hangadásban: a gőgicsélést felváltja a gagyogás. Hason fekve emeli a fejét és néhány percig tartani is tudja. Három-négy hónaposan hasra fektetve kezével az alkarjára, majd hat hónapos kora körül nyújtott karral a tenyerére támaszkodik.

Fontos megkülönböztetni!

Nem minden mozdulat számít tudatos átfordulásnak. Ha a baba:

• mindig csak egyik oldalra „borul”, vagy a nyakizom feszessége miatt mindig azonos irányba dől, az még nem valódi átfordulás. Ilyenkor érdemes szakemberhez (gyógytornászhoz, fejlesztőpedagógushoz) fordulni egy felmérésre.

Mikor forduljunk szakemberhez?

Az első átfordulás időzítése meglepetésszerű lehet, ezért fontos ügyelni rá, hogy kezünkkel mindig stabilan megtartsuk, ha a pelenkázó asztalon vagy más magasabb felületen van. Azután, hogy át tud fordulni, szintén ne hagyjuk egyedül egy pillanatra sem. De hamarosan rá fog jönni, hogy mennyire jó dolog a forgás!

A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez.

Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket. Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.

Figyelemfelkeltő jelek, amelyeknél érdemes szakemberhez fordulni:

• Ferde a testtartása.
• Teljesen elhárítja, hogy hasra fektetve tegyék le.
• Hason fekve nehezen és alig emeli a fejét, és csak néhány percig tartja meg (3-4 hó).
• Hasra fektetve még nem támaszkodik az alkarjára (4 hó), nyújtott karral a tenyerére (6 hó).
• Egyik oldali végtagjait kevésbé mozgatja.
• Kezei szoros ököltartásban vannak.
• Nem nyúl a látott tárgyakért, játékokért.
• Könnyű tárgyakat (pl. csörgőt) hosszabban nem képes megtartani, vagy játszani vele (megnézni, forgatni, szájba venni, rázogatni).
• Kezeit nem viszi a szájához.
• Nem fordul az oldalára (4-5 hó), hasról hátra, hátról hasra (6 hó).
• Hangos zajokra nem reagál.
• Nem ad ki hangot, soha nem sír.
• A már megindult gőgicsélés egyre ritkábbá válik, vagy elmarad.
• A mozgó tárgyakat nem követi a szemével.
• Nem mosolyog vissza Önökre.
• Túl lassan eszik, egyáltalán nem szopik, vagy túl sokat bukik.
• Túlságosan nyugtalan, vagy épp ellenkezőleg nagyon nyugodt, aluszékony.
• A baba 6 hónapos kora után sem próbálkozik átfordulással.
• Túl korán kezdi a forgást.
• A mozgás tartósan csak egyik irányba, vagy csak egyik oldalán keresztül történik.
• A baba mozgása aszimmetrikus.
• Nem érdeklődik a játékok, arcok iránt, és nem próbál mozdulattal reagálni.

A korai felismerés és a célzott mozgásfejlesztés segíthet, hogy a baba kiegyensúlyozottan fejlődjön.

Hogyan segítheted a baba átfordulását?

A csecsemő nagymozgásának fejlődését azzal segíthetjük, ha körülötte minél nagyobb szabad terület van. Ez fogja arra ösztönözni, hogy a távolabb lévő játékok után oldalra forduljon, forogjon, távolabbra nyúlással próbálja azokat elérni. Fontos, hogy minél többet tartózkodjon a baba viszonylagosan kemény felületen, mert puha ágyon, süppedős paplanon nehezebb a hely- és helyzetváltoztatás. Négy hónapos kor után a csecsemő már egész testével az oldalára fordul, az oldalán fekve is játszik. Hat hónapos kora körül a kicsik többsége forogni kezd, de az változó, hogy hasról hátra, vagy hátról hasra sikerül először.

Több dolgot is tehetünk, amivel elősegíthetjük kisbabánk átfordulását:

• Hason fekvés gyakorlása: Felügyelet mellett minél többet legyen a baba hason úgy, hogy megfelelően, stabilan támaszkodjon a kezein. Ez erősíti a nyak, a hát és a törzs izmait - alapfeltétele a gördülékeny átfordulásnak.
• Játékos ösztönzés: Tegyél érdekes játékokat a baba mellé vagy kissé oldalra, hogy megpróbáljon feléjük fordulni. Használjuk ki a feltűnő babajátékok erejét. Gyermekünk néhány kedves tárgyának az elérhetőnél kissé távolabb helyezésével arra fogjuk ösztökélni, hogy feléjük mozogjon.
• Finom rásegítés: Ha a baba próbálkozik, de elakad, óvatosan segítsd a csípőjénél vagy lábánál. Így könnyebben ráérez a mozdulatra.
• Sok ismétlés és türelem: Minden baba más tempóban fejlődik. Nem verseny, hanem fokozatos tanulási folyamat. A játékok motiválják a babát az átfordulásra és a mozgás gyakorlására.

Azután, hogy át tud fordulni, szintén ne hagyjuk egyedül egy pillanatra sem. De hamarosan rá fog jönni, hogy mennyire jó dolog a forgás! A nap, amikor a baba egyedül megfordul, az első lépése egy új, szabadabb mozgású élet felé. Tanuljuk meg, hogyan segíthetünk neki elérni ezt a mérföldkövet - és hogyan vigyázzunk rá, amikor már elérte. Amikor a baba magától átfordul, az az első formája annak, hogy önállóan helyet változtasson és ez még csak egy ízelítő azokból az izgalmas motorikus fejlődésekből, mint a mászás, felállás és járás, amik hamarosan következnek. Tudjuk meg, mikor is sikerül neki először átfordulnia és hogyan őrizhetjük meg kis örökmozgónk biztonságát.

A hasalás fontossága

Mindenekelőtt szeretném tisztázni, hogy a mozgásfejlődés szempontjából az éber állapotban történő hason fekvésről lesz szó. Az alvás közbeni pozícióról most nem beszélünk, ennek pedig az az oka, hogy alvás közben az izmok ellazulnak, az agynak pedig nem a mozgásra kell koncentrálnia, hanem a pihenésre, a sok új információ és élmény elrendezésére. Mi felnőttek erre már aligha emlékszünk, de minden mozgás hason fekve indul. A kúszás, a mászás mind-mind hassal lefelé történik, és ennek eléréséhez kulcsfontosságú a fej megemelése és megtartása. A fejtartás a mozgásfejlődés alfája és omegája: csak akkor lesz képes szép szabályos helyváltoztatásra egy gyerek, ha a fejét minden irányban megfelelően tartani tudja odafigyelés nélkül. Akkor megfelelő a fejtartás, ha a baba feje nem billen el egyik oldalra sem és úgy tud nézelődni, játszani, „beszélgetni”, hogy közben nem kell a fejtartásra figyelnie, tehát a funkció automatizálódott. Ez a fejkontroll.

A baba idegrendszere már az első naptól készen áll a fej megemelésére hason fekve: a természet is jól tudja ezt és kiemelten kezeli, hiszen nem más látja el ezeket az izmokat információval, mint a 12 közül a 11. agyideg. Úgyhogy ne aggódj, az újszülött csecsemő felkészült arra, hogy ha hasra teszik és már kényelmetlen a helyzete, akkor meg tudja fordítani a fejét, és nem hagyja, hogy ez a csodás kis jövevény túl sokáig arccal lefelé nézzen.

Természetesen nem kell az első naptól magasra emelnie a fejét és sokáig megtartania. Az első hetekben elegendő, ha lassan, akár többször meg-megállva és a fejét a fekvőfelületen megpihentetve átfordítja a fejét egyik arcfeléről a másikra. Hétről hétre fogja magasabbra emelni, először a tekintetét kb. 45°-ban tudja megemelni a vízszintestől, majd szépen fokozatosan eléri, hogy egészen előre emelje arcát (kb. 90°-os szöget zárva be a vízszintessel) és eközben az alkarjain támaszkodjon (így a lapockazáró izomzat is segít a fejtartást), sőt, még jobbra-balra érdeklődően nézelődik is. A fejtartás akkor lesz tökéletes (kb. 4-5 hónapos korra), amikor alkartámaszban(!) a fejét gond nélkül tartja, egyik kezét felemeli és megfog egy közeli játékot.

Érdemes naponta többször hasra tenni (3-5x), méghozzá olyan időpontban, amikor nincs tele a hasa és az ébrenlét egy aktívabb időszakában van. A hasalás hossza hangulattól és napszaktól függhet: néhány perctől a 15-20-30 perces időintervallumokig, természetesen az elvárás az életkorral nő. Mivel a hasalás az első időszakban kemény fizikai munka a gyerekek számára, érdemes a figyelmüket lekötni és közös programot varázsolni belőle. Az időtartamot fokozatosan érdemes növelni, amíg komfortos a babának. Napról napra erősebb lesz és ahogy megszereti a hasalást, már a játszószőnyegen is ott lehet hagyni hason, hogy elfoglalja magát.

• Ha a baba a kanapén fekszik, mi pedig odaülünk elé és beszélünk hozzá, felvesszük a szemkontaktust, sőt beszélgetünk vele (ugyanis ha kicsit várunk, valószínűleg babánk válaszolni fog a hozzá intézett mondatainkra) akkor könnyebben telik az idő.
• A kisebbek szívesen nézegetnek kontrasztos képeket (az internetről kinyomtatott képek tökéletesek), sőt, a képeket, lassan húzhatjuk előtte jobbra-balra: meglátod, olyan érdekes lesz a számára, hogy megpróbálja megemelni a fejét és követni a tekintetével az izgalmas sakktáblát.
• Adjunk a kezébe is könnyű, apró játékot: megteszi egy függönykarika, vagy egy puha és vékony játék, amit beteszünk a kezébe. Mindig abba a kezébe tegyük, amerre néz: ez nem csak leköti, de még a tárgy érzetét is megfigyeli közben.
• A szülők mellkasán feküdni nagyszerű dolog: ruha nélkül a bőr-bőr kontakt hatalmas biztonságot ad a gyerekeknek, és rendkívüli módon hozzájárul a szülő-gyerek kapcsolat pozitív alakulásához. Tegyük mindezt úgy, hogy a szülő a kanapé háttámlájának támaszkodik, kb. 45°-os testhelyzetben. Próbáljunk ki többféle döntést és figyeljük meg, melyik a legkomfortosabb a babának. Ilyenkor is lehet beszélgetni, képeket mutatni, játékot tenni a kezébe.
• Ha elfér a lakásban egy gimnasztikai labda, sokoldalúan használható a gyerekekkel, és a szülők derekának is jót tesz a hosszabb ülések során. Hasaltassuk labdára a babát (legalább 55 cm átmérőjű legyen, de a legalkalmasabb a 65 cm átmérőjű), és figyeljünk rá, hogy mindig a feje legyen a legmagasabb ponton. Fogjuk át a mellkasánál finoman, 2,5 hónapos kortól pedig segíthetjük az alkartámaszt is. A labdán óvatosan rugóztatva stimuláljuk a fejemelést, mivel mozog alatta a labda, ez egy finom inger, hogy emelgesse a fejét. Hintázhatunk vele előre-hátra és jobbra-balra is, de mindezt csak lassan, hogy legyen ideje megtapasztalni ezt a változatos egyensúlyi ingerhelyzetet.

tags: #harom #hetesen #etforudlt #a #gyerek