A tosa inu, más néven japán masztiff vagy japán tosa, egy impozáns megjelenésű kutyafajta, amely erőt és méltóságot sugároz. Eredetileg harci kutyaként használták Japánban, ahol a 14. századig nyúlnak vissza a kutyaviadalok gyökerei. A shikoku-ken fajtát először bulldogokkal, majd masztiffokkal, német vizslákkal és német dogokkal keresztezték, így jött létre a tosa inu. A fajta megalkotásában egyes beszámolók szerint bernáthegyik és bull terrierek is részt vettek.
A tosa inut gyakran a kutyák szumó birkózójának is titulálják. Japánban a mai napig hivatalosan használják viadalokra, de a modern japán kutyaviadalok összehasonlíthatatlanok a múlt brutális és véres összecsapásaival. Ma már a kutyák inkább szumó-birkózóként szerepelnek, ahol ellenfelüket csak lábaikkal és testükkel teríthetik le. Az agresszív magatartást, mint a morgás vagy harapás, már akkoriban is kizárással büntették.
A tosa inu a FCI (Fédération Cynologique Internationale) fajtacsoportosítás alapján a II. csoportba tartozik, a Pinscherek, schnauzerek - molosszerek - svájci hegyi- és pásztorkutyák csoportjába. Ezen belül a Molosszerek szekciójába, a Masztiff típusú kutyák közé tartozik.
A Tosa Inu kölyök súlya 3 hónapos korban
A tosa inu az óriás kutyafajták közé tartozik, ezért a kölyök súlya és növekedése kiemelt figyelmet igényel. A fajta mérete és felépítése az óriás kategóriába sorolható. Az utóbbi szűk 10 évben a tenyésztők a magasság és súly növelésére „álltak” rá, sajnos sokszor az arányosság kárára.
| Nem | Marmagasság (cm) | Testsúly (kg) |
|---|---|---|
| Szuka | 65-75 | 45-70 |
| Kan | 75-88 | 65-85 (akár 100+ Japánban) |
Egy 3 hónapos tosa inu kölyök súlya nagyban függ az egyedi genetikától, a szülőktől és a táplálkozástól. Mivel azonban az óriás testtömeg kategóriába tartozik, a növekedési üteme gyors, és már ebben a korban is jelentős súlyt képvisel. Fontos, hogy a kölykök ne növekedjenek túl gyorsan, mert ez ízületi problémákhoz, például csípőízületi diszpláziához vezethet. Ezért a táplálásnak kulcsfontosságú szerepe van.
Az állatorvosok és tenyésztők segíthetnek a megfelelő etetési terv összeállításában, hogy a kölyök optimális ütemben fejlődjön, elkerülve a túlzott terhelést az ízületeken. Rendszeres súlymérés és testállapot pontszám (BCS) meghatározása javasolt, hogy figyelemmel kísérjük a kölyök fejlődését és időben reagáljunk az esetleges eltérésekre.
A Tosa Inu általános jellemzői
A tosa inu robusztus testfelépítésű, nagy, izmos kutya. Jellemzője a hatalmas feje, ráncos pofija és az impozáns mérete. Szemei közepes méretűek, mandulavágásúak és mélyen ülnek, ami éber és intelligens tekintetet kölcsönöz. Fülei közepes méretűek és lelógnak, hozzásimulva a fej oldalához. Szőrzete rövid, sűrű és egyenes. Színe vörös, őzbarna, sárga, fekete és brindle (tigriscsíkos) verzióban fordul elő. Gyakoriak a fehér foltok a mellkason és a lábakon.
Japánban a szamurájok mondása szerint: „Legcsöndesebbek a legbátrabbak”. Ez a mondás megdöbbentően találó Japán legnagyobb kutyafajtájára is. A tosa nyugodt, érzékeny kutya, fensőbbséges, már-már fejedelmi kisugárzással. Távolról pontosan megfigyeli, ami körülötte történik - anélkül, hogy idegesen vagy agresszívan reagálna. Bár egyes országokban szerepel a veszélyes kutyafajták listáján, de alaptalanul egyáltalán nem agresszív vagy vérengző ez a japán harci kutya.
Veleszületett nyugodtságáról, csendes természetéről és rendíthetetlen engedelmességéről ismert. Nem jellemző rá, hogy hatalmas hangjával csődítené össze a szomszédságot. A családjával figyelmes, szeretetteljes, lojális és védelmező. Idegenekkel szemben tartózkodó, de nem agresszív az emberekkel. Más kutyáknak bölcs dolog távol tartaniuk magukat a tosától, főleg az azonos neműekkel szemben domináns magatartást tanúsíthat.
A TOSA INU (Japán masztiff) fajtabemutató! DogCast TV
Nevelés és szocializáció
A tosa inu nem a legkönnyebb fajta, ezért fontos, hogy tapasztalt gazdihoz kerüljön és megfelelő kiképzést kapjon. A fajta intelligens és könnyen képezhető engedelmes természete miatt. Azonban van benne bőven konokság és hatalmas magabiztosság. Feltétlenül korai és átfogó szocializációra van szüksége, valamint folytonos és konzekvens nevelésre, hogy a modern hétköznapokban el tudjon igazodni.
A nevelés során a kiegyensúlyozott, szeretettel teli és következetes megközelítés a leginkább célravezető. Nagyon érzékenyen reagál gazdája hangjára, ha tehát egyértelmű, kellően határozott utasításokat kap, akkor nem lesz szükség sem a megbüntetésére, sem viselkedésének helyesbítésére. Olyan gazdára van szüksége, akinek szellemi téren is határozott tekintélye van. Már kölyökkorában el kell kezdeni leszoktatni a póráz rángatásáról, és sok időt kell tölteni a szocializálásával.
Egy 2-3 hónapos kölyökkutya számára az egész lakás egy játszótér, és a gazdi a játszópajti. Ez azzal járhat, hogy szétrág bútorokat, felugrál mindenhova, leveszi a székről/asztalról, amit elér, valamint üldözőset, birkózósat játszik. Fontos, hogy a kölyökkutya nem érti automatikusan a „NEM” szót. Eleinte hiába is mondogatnánk neki, hogy „NE menj oda”, „NE csináld ezt”, „NE csináld azt”, „NE rágd szét”. Ezeket fokozatosan kell megértetni vele, megtanítani neki, mint bármi más feladatot.
A pozitív megerősítésen alapuló kiképzés ideális számára. Használjuk ki, hogy szeret a gazdi kedvében járni! Ha a kölyök elkezd mászkálni, unatkozik és valami elfoglaltságot keres, például a függönyt vagy a kanapé sarkát rágja, vegyük gyorsan a kezünkbe az egyik játékát, kedvesen, jó kedvűen szóljunk neki, hogy ránk figyeljen, és kezdjük el dobálni/húzgálni a játékot, hogy felkeltsük az érdeklődését. Ha jól mozgatjuk az eszközt, biztos, hogy oda fog jönni és belemegy a cserébe.
Egyedüllét tanítása
Az első egyedül töltött éjszaka meghatározó pillanat a kölyökkutyánk életében. Távol került az anyjától és a testvéreitől, így érthető módon felettébb nyugtalan és feszült lehet. Ha kaptunk egy rongy/lepedő darabot vagy plüsst, amin rajta van az anyja és a testvérei ismerős illata, akkor rakjuk be hozzá, és máris könnyebbé tehetjük számára az első éjszakákat. Attól még, hogy az első néhány éjszaka vele alszunk/a közelünkben alszik, nem jelenti azt, hogy onnantól kezdve mindig velünk akar majd aludni.
Lehet, hogy eleinte folyamatosan szüksége van a közelségünkre, de néhány nap után, ahogy szépen fokozatosan tanítjuk az egyedüllétre, már egyre hosszabban nyugodtan ellesz. A hangsúly itt is a fokozatosságon és a rendszerességen van. Kis lépésekben érdemes haladni, és naponta fokozatosan növelni az egyedül töltött időt, hogy aztán körülbelül 3,5 hónapos kora körül már több órát is egyedül hagyhassuk.
A tanítás során mindenképpen figyeljünk arra, hogy még azelőtt menjünk be hozzá/engedjük be magunkhoz/engedjük ki a box-ból, mielőtt még nyugtalanná válna. Ha nem így tennénk, és rendszeresen a kiskutya nyüszítésére, ugatására jelennénk meg/engednénk ki, akkor azzal - akaratlanul is - azt tanítanánk neki, hogy nyüszítsen, ugasson, ha ki akar jönni/velünk akar lenni.
Mozgásigény és aktivitás
A tosák nem javasoltak lakásba - egy viszonylag nagy méretű, zárt kert elengedhetetlen ahhoz, hogy a fajta jól érezze magát. A tosa inu mozgásigénye nagy. Napi legalább egy óra intenzív mozgásra van szüksége, amely magában foglalhatja a hosszú sétákat, futásokat és szabadtéri játékokat. A tosa inu mentális stimulációja ugyanolyan fontos, mint a fizikai aktivitás. A kutyakiképzési rutinok beépítése a napi programba segíti a kutyát abban, hogy mentálisan is lefáradjon, és elkerülje az unalomból fakadó destruktív viselkedést.
Az engedelmességi gyakorlatok, a trükkök tanítása és az intelligenciát igénylő játékok, mint például a rejtvények és az interaktív játékok, mind hozzájárulnak a tosa mentális egészségéhez. Fontos, hogy a tosa inu ne legyen udvari kutya, mert ez romboló viselkedéshez vezethet. A kölyökkorban még csak célzott játékos feladatok jöhetnek szóba, és majd 8-10-12 hónapos kor körül kezdődhet a tréning.
Táplálás és egészség
A kölyökkutya etetése legalább olyan fontos kérdés, mint a kölyökkutya nevelése. Kérjünk segítséget! Nem könnyű, mert mást mond a tenyésztő, mást az állatorvos, megint mást az állateledel boltos, és a kutyaiskolában/tréningen is más-más véleményt hallhatunk. Figyeljünk az érzéseinkre, és a kellő informálódás után, a sok véleményből, a saját preferenciáink figyelembevételével mérlegeljünk és válasszunk.
A tosák hajlamosak lehetnek a súlygyarapodásra, ha nem kapnak elegendő napi mozgást. Rendszeresen ellenőrizzük kutyánk súlyát, és ha plusz kilókat tapasztalunk, csökkentsük az eledel mennyiségét és vigyük többet mozogni! Fontos, hogy a toszára gyorsan le tud rakódni egy kis zsír. Főleg ha az állat elődei között már voltak túlsúlyos példányok, különösen ügyelni kell a helyes eledelmennyiségre, és le kell mondani az étkezések közötti finomságokról.
A tosa inu viszonylag egészséges fajtának számít, de hajlamos lehet egyes betegségekre, mint például a csípőízületi diszplázia és a gyomorcsavarodás. A rendszeres állatorvosi ellenőrzések és a megfelelő gondozás segíthet minimalizálni a kockázatokat és biztosítani a tosa általános jólétét.
Gyakori egészségügyi problémák
- Csípőízületi diszplázia: Örökletes rendellenesség, amely a csípőízület vérellátásának nem megfelelő működésével jár. Főleg a növekedési fázisban ügyelni kell arra, hogy fizikailag ne érje túlzott terhelés a kutyát.
- Gyomorcsavarodás (puffadás): Életveszélyes állapot, amely a nagytestű, mély mellkassal rendelkező kutyákat érintheti, különösen akkor, ha naponta egyszer, nagyobb mennyiségű ételt fogyasztanak, gyorsan esznek, és utána sok vizet isznak, valamint erőteljesen mozognak.
- Szemproblémák: Számos állapotot magukban foglalhatnak, beleértve a szürkehályogot, a zöldhályogot, a szaruhártyafekélyeket és még sok mást.
Extra tipp: A fenti betegségekre való hajlam miatt érdemes már kölyökkutya korban kisállat biztosítást kötni kutyusodra.
Ápolás
A tosa ápolása igen csekély igényt támaszt. Rövid, szorosan testéhez simuló szőrzetének abszolút elegendő egy kis rendszeres kikefélés. Hetente nézd át a füleit, hogy nem találsz-e szennyeződéseket, fertőzés jeleit vagy kellemetlen szagot. Rendszeresen ellenőrizd a kutya szemeit, és töröld át a szemkörnyéket puha, nedves ruhával, hogy eltávolítsd a váladékot!
Nagyjából három havonta egyszer bőven elég megfürdetni a tosa inut, vagy ha nagyon koszos, esetleg büdösbe hempergett! Gyakran mosd meg kutyusod fogait az állatorvos által javasolt fogkrémmel és fogkefével! A karmokat pedig legalább havonta egyszer vágni kell. Bár a megfelelő mennyiségű időtöltés a szabadban általában természetes módon koptatja az állat karmát.