A halozsák, a keresztezett varratok és a sebgyógyulás

A folytonossághiányok egyeztetése különféle módszereket és varróanyagokat igényel, attól függően, hogy a sérülés a bőrön vagy egyéb szöveteken jött létre. A bőrön, illetve egyéb szerveken és szöveteken keletkezett vagy képzett folytonossághiány megfelelő egyeztetése az egyik legalapvetőbb orvosi készség. Egy varrat helyes elkészítése mind funkcionális, mind kozmetikai szempontból lényeges.

A bőrvarratok típusai és fontosságuk

A kültakaró traumás vagy művi sebeit különböző varrattechnikákkal zárhatjuk. Műtét után a páciens számára „látható” varrat rendszerint a bőrvarrat. Ennek megfelelő elkészítése az ideális sebgyógyulás és optimális hegképződés szempontjából fontos. Attól függően, hogy az adott varrattal a bőr mely rétegeit és hogyan kívánjuk zárni, rögzíteni, illetve melyik szakterületről van éppen szó, akár ötvennél több varrattechnikát is felsorolhatnánk.

Varróanyagok és tulajdonságaik

A bőrvarratot végezhetjük kívül vagy belül vezetett öltésekkel, nem felszívódó vagy felszívódó fonállal, a zárandó rétegtől és testtájtól függően pedig használhatunk különböző vastagságú és összetételű fonalakat (ún. monofil - ami olyasmi, mint a damil; vagy sodrott - ami pedig a cérnához hasonlatos). Általánosságban a felszívódó fonállal végzett bőrvarratnak kétségkívül előnye, hogy használatával nincsen szükség varratszedésre. Ezáltal a páciens részére egy kellemetlenség megspórolható, különösképpen, ha kisgyermekről van szó.

A nem felszívódó varratot ugyan idővel ki kell venni, de nem elhanyagolható szempont, hogy így nem marad idegen anyag a bőrben (biztosan nem okoz idegentest reakciót, mert nincsen felszívódási biokémiai folyamat), ami a heg későbbi megjelenése szempontjából fontos lehet. Azt, hogy milyen varrattechnikát és varróanyagot alkalmaz a kezelőorvos a seb zárásakor, számos tényezőtől függhet.

A szövődmények előfordulása, a képződő heg végső megjelenése számos egyéb faktortól is függ, többek között pl. életkor, egyéni hajlam (genetika), bőrtípus, feszülés, lokális (fertőzés, vérellátási zavar) és szisztémás (krónikus betegség) tényezők. Megjegyzendő, hogy a sebgyógyuláshoz vezető úton a jól megválasztott és kivitelezett sebzárás csak egy tényező a sok közül.

A halozsák: nem csak a sebészetben fontos

Ismerős a helyzet? Éjjel többször is felkelsz megnézni, hogy a kicsid le nem rúgta-e magáról a takarót? Aggódsz, hogy megfázik, mert folyamatosan kitakarózik? A tipegő hálózsák egy olyan speciális alvóruha, amely egyesíti a takaró melegét és a ruházat biztonságát. A hagyományos takarókkal ellentétben a baba hálózsák akkor is a helyén marad, amikor a kicsi forgolódik álmában. A legnagyobb előny, hogy nem kell aggódnod a kitakarózás miatt. A gyerek hálózsák nem korlátozza a természetes mozgást. Megfelelő vastagságú modellt választva egész évben használható. A megfelelő méret kiválasztása kulcsfontosságú a kényelmes alváshoz. A minőségi tipegő hálózsák kiválasztásánál az anyag a legfontosabb szempont. A tipegő hálózsák nem luxus, hanem gyakorlati befektetés családod nyugodt éjszakáiba. Válaszd ki a megfelelő méretet és vastagságot, és élvezzétek a gondtalan éjszakákat!

Fontos: A hálózsák ne legyen se túl szűk, se túl bő.

A sebészeti eszközök és technikák alapjai

Jelen fejezet célja, hogy a különböző varrattechnikákat, azok elméleti hátterét és helyes kivitelezését bemutassa. A bőr és bőr alatti szövetek megragadásához a sebészi csipesz a választandó. Az anatómiás csipesszel nagyobb felületen, nagyobb nyomást kell kifejteni, ami a megragadott bőrön vérellátási zavart okozhat. A finomabb struktúrák megtartására a horgas csipeszt alkalmazzuk. A csipeszeket a ceruzához hasonlóan, hüvelyk és mutatóujjunk között kell megtartani úgy, mintha azok meghosszabbítását képeznék.

Tűfogók és tűk

A varráshoz használt tű megfogásához külön erre a célra készített tűfogókat alkalmazunk. A Mathieu tűfogót marokra kell fogni. A racsnit két-három kattanásig érdemes zárni, így fogja meg szorosan a tűt. A Hegar tűfogó tartása megegyezik az általános sebészeti eszköztartással. Az eszköz száraiba a hüvelyk- és gyűrűs ujjunkat kell bevezetni, a mutatóujjunkat pedig az eszköz szárán megtámasztani, így biztosítható a legfinomabb manipuláció. Az eszköz szintén rendelkezik racsnival, melyet érdemes 2-3 kattanásig zárni.

Szövetegyesítésre általában görbített tűket használunk. A modern atraumatikus elveknek megfelelően ma már legtöbbször a tű fokának egyenes folytatásába eső fonállal bíró atraumatikus tűket használunk. A fonál befűzése a francia osztott-lyukas tűbe: A tűt a tűfogó hossztengelyére merőlegesen fogjuk be úgy, hogy az a tű hegye és foka közötti 2/3-1/3 határon legyen. A fonál egyik végét az eszközt tartó kezünkkel feszesen tartjuk, majd a fonalat elölről megtámasztjuk a tűfogón és a tű fokának felső részén levő billentyűzáras résbe pattintjuk.

A tűket méretük, görbületi sugaruk, vastagságuk és hegyük kiképzése alapján csoportosíthatjuk. A fonál csomagolásán mindig rajzzal, számmal és betűkóddal jelölik, hogy milyen tűt tartalmaz. Ahhoz, hogy megfelelően, minél kevesebb károsodást okozva vezessük át a tűnket a szöveteken, megfelelő tűt kell választanunk. Az általános szövetegyesítés szempontjából a vágó és a hegyes végű, kerek testű tűk közötti különbséget érdemes kiemelni. A vágótűket olyan helyen alkalmazzuk, ahol nagyobb a rétegvastagság (bőr, izom) és fontos, hogy a tűvel ne toljuk egymás előtt a szöveteket, hanem élesen hatoljunk át rajtuk. A finomabb szöveteknél ezzel szemben a vágótű hátrányos, hiszen pl. egy érfalon átvezetve könnyen átvághatja azt. A tűt sose tegyük le önmagában!

Fonalválasztás és csomózás

A szövetegyeztetés egyik legfontosabb lépése a megfelelő fonál megválasztása. Az egyeztetett régiótól és a céltól függ, hogy milyen fonál a választandó. A korábban használt természetes alapanyagú fonalak kikoptak a mai gyakorlatból, szinte kizárólag szintetikus fonalakat alkalmazunk. A biológiai lebomlás tekintetében a szakítószilárdságukat egy hét alatt elvesztő fonalaktól az azt akár egy hónapig is megőrző, és több mint fél év múlva teljesen felszívódó fonalakig válogathatunk. A fonalak felszívódása szöveti reakcióval jár, ami mind a varratok tartásánál, mind a várható kozmetikai eredmény tekintetében figyelembe veendő. Bár az atraumatikus elveknek megfelelően előnyben részesítjük az egy szálból képzett monofil fonalakat, olykor azonban előnyös a sodrott fonál nyújtotta könnyű csomózhatóság és jobb csomótartó képesség. Főként a monofil fonalak esetén fontos, hogy ha megfogjuk műszerrel, akkor sérül az integritása, és az érintett részen elveszti szakítószilárdságát, melyre a szövetegyeztetés során figyelni kell. A fonalak további felosztása vastagságuk és hosszuk alapján történik.

Minden varrat elkészítése a tű helyes befogásával kezdődik. A tűt kezünkkel vagy csipeszünkkel megfogjuk. A tűfogóval a tűt a tű csúcsától a fokáig mérve 2/3-1/3 távolságnál fogjuk meg. A befogott tűvel úgy kell manőverezni, hogy a csuklónkkal fordulva követjük a tű görbületét.

Sebtípusok és varrattechnika

A seb a test kültakaróján mechanikus okból esett folytonossági hiány. Az egyszerű sebek esetén a bőr, a nyálkahártya, a subcutis, a felületes fascia vagy részlegesen az izomzat lehet érintett. Ha az egyszerű seben túl egyéb szövetek (ér, ideg, csont, stb.) is érintettek, akkor összetett sebről beszélünk. Tehát, hogy a műtét után milyen varratot látunk majd sebünkben az röviden szakmai szempontok szem előtt tartásának és egyéb feltételek figyelembevételének az eredménye. A valós életben tervezett műtéteknél ritkán adódik, hogy úgymond meglepetésként érje a beteget varratának típusa. Kiváltképpen, ha a lehetőségeket előre megbeszéli orvosával. Érdemes erre is rákérdezni.

Keresztezett varratok

A keresztezett varrat egy gyakran alkalmazott bőrvarrat, ami feszülő sebek egyeztetésére kiváló, mert külön egyezteti a mélyebb szöveteket és az epidermist. Befogjuk a tűt a fogóba a korábban ismertetett módon. Az öltést 1 cm-re a sebszéltől indítjuk, úgy, hogy a tű merőlegesen álljon a bőr felszínére. A velünk szemben lévő sebszélt a horgas csipesszel kissé megemeljük, és magunk felé gördítve a tűt áthatolunk a bőrön. A sebfelszínen a sebalap szintjében kijövünk a tűvel, majd a tűfogóval megfogjuk a tűt, és kigördítjük a sebből. A horgas csipesszel finoman megemeljük a felénk eső oldali sebszélt és az ellenoldali kijöveteli ponttal egy szintben öltünk magunk felé. A felénk eső sebszéltől kb. 1 cm-re jövünk ki a bőrből. Ha a seb és a tű mérete engedik, akkor a tűvel nem kell kijönni a sebből, hanem az ívét kihasználva azt a felénk eső sebfelszínbe tovább gördíthetjük. A fonalat egy kb. 3 cm-es véget hagyva áthúzzuk a seben. A tűt ezt követően „backhand” tartásba fogjuk be a műszerünkbe (a tű hegye a befogás után nem felénk néz, hanem ellenkező irányba.). A felénk eső sebszélt a csipesszel kissé megemeljük. Az első öltésünkkel egy vonalban egészen a sebszél mellett beöltünk a bőrbe, és intracutan jövünk ki a sebfelszínen. Elengedjük a tűt, átfogunk, és áthúzzuk a fonalat. A horgas csipesszel finoman megemeljük a velünk szemben levő sebszélt. Az ellenoldali sebfelszínbe tartva a verticalis irányt, intracutan visszaöltünk, és egészen a sebszél mellett jövünk ki a tűvel. A fonalat áthúzzuk, és egyeztetjük a sebszéleket. A négy öltési pontnak egy síkba kell esnie. A tűfogóval elengedjük a tűt, és az apodaktíliás csomózásnál leírtak szerint csomózunk. Ha a 4 csomót elkészítettük, akkor a két fonalat összefogva vágjuk rövidre a fonalat, és folytassuk az első öltéstől kb. A csomónál vagy a szabad fonálszárnál megragadjuk a fonalat és megemeljük.

További varrattechnikák

• Egyszerű csomós öltés: Nem feszülő területeken a legegyszerűbb és leggyakrabban használt öltéstípus. Érdemes időt fordítani gyakorlására, mert a jól behelyezett egyszerű csomós öltés jó kozmetikai eredménnyel tud gyógyulni.
• Mattress öltés (vízszintes): Ritkán használjuk, mert kozmetikailag nem előnyös.
• Intracutan varrat: Nem feszülő, nem szennyezett, nem roncsolt sebszélek esetén a bőr zárására a legalkalmasabb varrattípus. A kozmetikai eredménye az összes varrattípus közül a legjobb.
• Tovafutó varrat: Vízzáró varrattípus, ami nem feszülő területeken jó egyeztetést biztosít. További előnye, hogy gyorsan elkészíthető, hiszen csak a két végét kell csomózni. A bőrön ritkán használatos, mert ott a kozmetikai eredménye nem megfelelő, illetve sebgyógyulási szövődmény (pl. seroma) esetén nem lehet részleges varratszedést végezni. Főként lumenes szövetek (ér, bél), illetve serosus membránok (pl. hashártya) egyesítésére ideális.

Hegesztési varratok

A varrat kialakítása határozza meg, hogy milyen típusú varrattal kell próbálkoznia. Többféle hegesztési varrat létezik, és mindegyik egy-egy adott alkalmazáshoz felel meg. Ebben a cikkben a hegesztési varratok öt alapvető típusát tárgyaljuk. Hegesztési varrat akkor jön létre, ha két vagy több anyagot illesztenek össze a hegesztési folyamat során hozaganyag hozzáadásával vagy anélkül. Számos tényező járul hozzá a jó varrat létrejöttéhez. A kiváló minőségű varrathoz kritikus fontosságú a varrat kialakításának megértése.

A hegesztési varratok típusai

1. Tompakötés: Akkor jön létre, ha két munkadarabot ugyanabban a síkban helyeznek el, és a munkadarabok oldalát hegesztéssel kötik egymáshoz. Ez a csővezetékek és szerkezetek gyártásánál használt hegesztési varratok leggyakoribb típusa.
2. Átlapolt kötés: A két munkadarab felülete átfedi egymást. A hegesztési varrat a felületek átfedésénél jön létre.
3. Élkötés: A munkadarabok illesztése az éleket közel párhuzamosan vagy teljesen párhuzamosan hagyja. Az ilyen típusú kötéseket ott használják, ahol a munkadarabok nincsenek terhelés alatt.
4. Sarokvarrat: Akkor jön létre, ha két munkadarabot 90°-ban egymáshoz hegesztve L-alakot alakítanak ki. Ez a fajta kötés könnyen összeszerelhető, és legfeljebb kevés él előkészítést igényel.
5. T-kötés: Két munkadarab 90°-os szögben való illesztése esetén jön létre. Az ilyen típusú kötéseknél az egyik munkadarab szélét egy másik munkadarab sík felületének közepére hegesztve T-alakot alakítanak ki.

tags: #halozsak #keresztezett #varrat