A 13 hónapos baba játékkedvének hiánya és a nyugodt viselkedés okai

Amikor egy 13 hónapos baba nem akar játszani, csak nyugodt, az sok szülőben aggodalmat kelthet. Fontos azonban megérteni, hogy a csecsemők fejlődése egyéni, és sok tényező befolyásolhatja a gyermek viselkedését és játékkedvét. Ebben a korban a mozgásfejlődés, a kommunikáció és az érzelmi változások mind hatással vannak a baba mindennapjaira.

A 13 hónapos baba fejlődési jellemzői

Ez a korszak az igazi totyogó időszak, amikor gyermekére leginkább a mozgásban levés a jellemző. Folyton cipekedik, hurcol magával valamit, tesz-vesz, rakosgat; ébren töltött ideje legjavában megállás nélkül dolga van. Ebben az életkorban gyermekük már nemcsak síkfelületen, hanem egyenetlen talajon is tud járni. Irányt változtatva futkározik.

Mozgásfejlődés

• Felügyelet mellett korlátba vagy falba kapaszkodva egyedül próbál fel-le lépegetni a rövidebb (3-4 fokos) lépcsősoron.
• Ágyon vagy földön páros lábbal ugrál, alacsony lépcsőfokról, járdaszegélyről leugrik.
• Amennyiben az önálló járás később alakult ki (másfél éves kor felé), a futás és az ugrás elsajátítása is későbbre várható (2-2,5 éves kor között).
• A 10-13 hónapos korban figyelemfelhívó lehet, ha a baba 10 hónaposan még mindig nem áll négykézlábra, szabálytalanul vagy „csúnyán” mászik, előbb áll fel, mint kúszik/mászik/felül, sokat ül W-ben, szabálytalanul áll fel, gyakran áll lábujjhegyen, láthatóan befelé vagy kifelé állnak a lábai álló helyzetben, egyévesen még nem áll fel, egyévesen még nem tud állásból leereszkedni, vagy ha már 1-2 hete tud állni, akkor nem próbál meg oldalazva lépegetni.
• Az önálló járás legkésőbbi elfogadható ideje 18 hónapos kor.

Kognitív fejlődés és játék

Gyermekük már egyre több, akár három, négy elemből is képes tornyot építeni. A formák egymásba illesztése lesz az egyik fő foglalatossága, különböző méretű és alakú dolgokat próbál egymásba rakni. Kétéves korra már három alapvető alakzatot: a kört, a négyzetet és a háromszöget azonosítani tudja, és képes a helyére illeszteni.

A szülőknek többnyire él egy kép a fejében arról, hogyan kéne játszania a gyermeküknek, ezért meglepődnek, ha nem azt és nem úgy csinálja, mint amit ők gondolnának. Például, amikor nem rendeltetésszerűen használ játékokat, bármi mással játszik csak a játékaival nem, egyik játékból a másikba kap, semmi sem köti le hosszabb időre. Ezek a megfigyelések általában elindítják a paragépezetet: „Vajon mit csinálok rosszul?”

A csecsemőt, majd aztán a totyogót a világon minden érdekli. Nem elsősorban a játékaival szeretne játszani, hanem mindennel. A játék számára nem szórakozás, hanem tanulás, ismerkedés a világgal, minél ügyesebben mozog és változtat helyet, annál nagyobb hévvel veti bele magát az újabb és újabb kalandokba.

Az önálló játékra való képesség a baba egyéniségén is múlik. A nyugodtabb babák csendben elnézelődnek már néhány hetesen is, és nem igényelnek különösebb szórakoztatást, azonban nem várhatjuk el, hogy az újszülött, a néhány hetes baba magában eljátsszon hosszú percekig, erre még nem képes. Néha érthető okkal hív bennünket, néha pedig magunk sem értjük miért, de az biztos, hogy ezeknek a látszólagosan értelmetlen hívásoknak sem csupán a szülők puszta ugráltatása a célja.

Vannak olyan kisangyal-típusú babák, akik már 3-4 hetesen „elvannak” magukban 10-20 percig is akár, azonban náluk is azt tapasztalhatjuk, hogy idővel az unalom jeleit mutatják. Amikor már nyúlni kezd a baba a tárgyak felé, hosszasabban elfoglalhatja magát, ez a „hosszasabb”, azonban nem 30 perceket jelent. Egy csecsemő legfeljebb 5-10 percig képes ugyanarra figyelni, aztán elkalandozik a figyelme. A mozgékonyabb, nagyon ingerkereső babáknál az is normális, ha csak 2-3 percig foglalkoznak egy-egy játékkal, a mozgásfejlődés időszakában, amikor a kicsi kúszni, mászni, felállni, járni tanul, akkor az is előfordulhat, hogy szinte nem is játszik, csak rohan egyik tárgytól a másikig.

Kommunikáció és nyelvi képességek

A kommunikáció és nyelvi képességek terén a korszak eleje és vége között hatalmas fejlődés megy végbe. A kisded talán most van az anyanyelv elsajátításának legintenzívebb szakaszában. Mivel csakis a környezettel való kapcsolat által képes az anyanyelvet elsajátítani, ezért ebben a szakaszban fokozottan kell arra figyelniük, hogy megfelelő beszédmintát közvetítsenek számára. Gyermekük olykor csak ’öö’ hangadással, máskor esetleg „Mi ez?”, „Ez mi ez?” kérdéssel is jelzi, hogy a felfedezett tárgy nevét szeretné tudni. Ebben a fogékony korszakban naponta akár 10-30 új szót is képes megjegyezni. Ilyenkor fontos, hogy minden odaadott tárgyat meg is nevezzenek.

A korszak végére a beszéd szinte robbanásszerűen fejlődik. Az első kimondott szavak esetleg már 18 hónapos kor előtt megjelennek, a lányoknál általában korábban, a fiúknál később. Kétéves korra általában 50-70 szót is használnak. Kezdetben egy-egy szó több jelentést is hordozhat, például a „vau-vau” nemcsak a kutyát, hanem minden négylábút jelöl. A korszak végén általában megjelennek a távirati stílusú mondatok is, például „Apa dolgoz.” „Vau-vau eszik.” Az egyszerű utasításokat (például „Kérem a labdát!”, „Tedd a kosárba a kockát!”) megérti, és végrehajtja. Képeskönyvben a számára ismerős képeket kérésre megmutatja.

Önálló evés és hiszti

18 hónapos korra a kisgyermekek többsége már igyekszik önállóan is próbálkozni az evéssel. Kanalazáskor a falatot már meríteni tudják a tálból, és megfordítás nélkül a szájukhoz emelik. A legtöbb állaggal jól boldogulnak. Legtöbbször elég csak apró falatokra vágni a keményebb darabokat, a zöldségféléket sem kell külön pürésíteni. Nagyobb ételekből, gyümölcsből, kekszből egyre ügyesebben harapják le a megfelelő méretet, és megrágás után biztonsággal nyelnek. Vannak gyerekek, akik a kevert állagot (darabok a pépesben) nem szeretik, mások még váltogatják a kéz, illetve a kanál használatát. Fontos, hogy az étrendjük egyre inkább a családi menühöz igazodjon; a (nem túl fűszeres, alkoholmentes) főételek is fogyaszthatóvá válnak számukra.

A sírás továbbra is fontos kommunikációs eszköz a belső (testi, érzelmi) rossz érzések kifejezésére, de egyre többször az akaratérvényesítés egyik eszközévé válik. Ebben az időszakban jelenik meg a hétköznapi nyelvhasználatban „hisztinek” titulált viselkedés. Ezek az érzelemkitörések leggyakrabban akkor jelentkeznek, amikor a kisgyermek vagy saját korlátai, vagy a szülői tiltás miatt nem tudja megvalósítani önállósági törekvését, vagy nem képes érvényesíteni az akaratát. Tulajdonképpen ezek az érzelmi hullámok a normális fejlődés részei. Fontos azonban, hogy szülőként megfelelő érzelmi és kommunikációs válaszokat adjunk, segítve őt abban, hogy képes legyen megküzdeni ezekkel az érzésekkel.

Alvás és szeparációs szorongás

Ebben az időszakban már jellemzően csak egyszer alszanak napközben. Ennek az időpontja még eshet az ebéd előtti vagy az utáni időszakra is. Az elalvásban nagy segítség gyermekük számára egy kialakított rituálé, a jól ismert cselekvéssorozat, környezet és tárgyak.

Az első ilyen időszak nagyjából 5-7 hónapos korra tehető, amikor láthatóan feszengeni kezd, ha kimész a szobából. Ez nem rossz szokás, szimplán csak arról van szó, hogy eddig nem tudta, hogy ha kimész a konyhából, akkor nem vagy vele. Most viszont kezdi megérteni ezt, azzal azonban még nincs tisztában, hogy attól, hogy kimentél, még megvagy, azt hiszi, ilyenkor teljesen elveszít téged. Hát persze, hogy sír! Segíthet neki ilyenkor, ha ahova csak lehet, magaddal viszed, nem hagyod sírni, illetve, ha olyan helyre kell menned, ahova őt nem viheted magaddal, akkor a másik helyiségből hanggal nyugtasd őt, így idővel felismeri, hogy amikor anya nincs vele, attól még megvan, hiszen a hangja hallatszik. A szeparációs szorongás időszakában minden ügyességed ellenére is előfordulhat, hogy inkább melletted szeretne lenni, mint magában, de ez csak átmeneti.

Kortárs kapcsolatok

A 18-24 hónapos kisded kortársakkal való kapcsolódása még nagyon kezdetleges. Többnyire egymás mellett játszanak, de már figyelik a másikat, esetleg egyszerű interaktív, főleg mozgásos játékokat kezdeményeznek. Üdvözlik egymást, tárgyakat átadnak, megmutatnak a társaiknak is.

Miért nem játszik a baba önállóan?

„Miért nem játszik a baba önállóan? Miért nem lehet egy pillanatra sem magára hagyni?” - teszi fel nekem a kérdést tanácsadáson sok anyuka. Én pedig mindig visszakérdezek: honnan gondolják, hogy a babájuk képes már önállóan játszani? A valóság ugyanis az, hogy az önálló játék nem alaptartozéka a csecsemőknek: tanulniuk kell. De hogyan? Persze nagyon praktikus lenne. Milyen kisimult is lenne a nap, ha a reggeli etetés, pelenkázás, öltözés után a kicsi békésen eljátszogatna egyedül, amíg anya elkészíti az ebédet, kimossa a kádat, felporszívózza a nappalit, majd következhet a közös játék és az ebéd! Bosszantó, hogy ez az ideális állapot valahogy sosem tud megvalósulni. A valóság ugyanis az, hogy a babák többsége legfeljebb 5-10 percig „van el” egyedül, aztán unatkozni kezd, és akkor anya rohan, szórakoztat, majd rohan ismét a lábos mellé, majd megint a babához.

Az önálló játék fejlesztése

1. Tanulás: Ha a gyermekünk azt látja, hogy néha mi is hosszasan leülünk vele és közösen játszunk együtt, teljes figyelmünkkel a játékra figyelve (nem csak úgy, fél szemel a tévé előtt ülve és közben egy csörgőt rázva a baba előtt, hogy ki legyen pipálva a napi együttjátszás), ő maga is megtanulja ugyanezt. Ha azt látja, a szülei is elmélyülnek a tevékenységeikben, és az apró részleteket is észreveszik, megmutatják a dolgokban, akkor a gyermek is hajlik majd rá, hogy ne csak futtában szemlélje a világot, hanem örömét tudja lelni a részletek megismerésében is.
2. Kevesebb, de releváns játék: Azért teszi ezt, mert sok játék között van. Jó dolog, hogy a mai gyerekeket sok játék és sok érdekes tárgy veszi körül, de ne higgyük azt, hogy „minél több van körülötte, annál hosszabban játszik majd”. Amíg még kicsi, tegyél köré 2-3 játékot, és ha már mindegyikkel játszott, akkor kapjon újabbat. 2-4 hónapos korban, amikor még csak ismerkedik a kezével a kicsi, gyakran 1-2 féle „kedvenc” játék is le tudja kötni a figyelmét, ezek általában a fölé lógatható játékok, amiket hanyattfekve jól láthat, értük tud nyúlni. Ahogy egyre ügyesedik a baba és elkezdi felfedezni a lakás rejtelmeit, érdemes egyre inkább belevonni a játékok körébe a hétköznapi használati tárgyakat is.
3. Felfedezés: „Jaj, nem úgy kell használni, gyere megmutatom, mire való” - a gyerekek szeretik maguk felfedezni, mire jó a játék, hol kell húzni, nyomni, hogyan illeszkedik egymásba a két darab.
4. Anya szerepe: Naná! Mert a legjobb játék anya maga. Az első néhány hónapban a baba úgy gondolja, ő és anya egy, ilyenkor a babák többsége vígan eljátszik magában is, abban a tudatban, hogy anya úgyis ott van vele. Ám abban a pillanatban, hogy megneszeli, anya néha elmegy, azonnal őrizni kezdi. Fontos tudni, hogy bár a gyermeknek szüksége van önálló játékra, hogy a saját képességeit fel tudja fedezni, meg tudja élni egyedül is, ugyanakkor a szociális készségeinek is fejlődnie kell, és ehhez társaságra van szüksége.

A kicsi akkor tud játszani, ha kiegyensúlyozott és biztonságban érzi magát. Bármilyen meglepő a közös játék segíthet, hogy a baba szívesebben játsszon egyedül. Ha a közös játék fő célja a baba szórakoztatása, akkor ahhoz szokik hozzá, hogy valami mindig leköti a figyelmét és maga nem lesz képes erre. Ha a közös játék során csak lehetőséget adsz neki arra, hogy kipróbáljon új játékokat, hagyod, hogy maga kísérletezzen és csak akkor avatkozol be, amikor valamivel nem boldogulsz. El kell fogadnod, hogy nem csak a végletek vannak, nem csak olyan verzió létezik, hogy a baba egyedül játszik, amíg te házimunkázol, aztán majd játszotok közösen is.

A legjobb, ha miután aludt és evett a baba, tehát kipihent és jóllakott, akkor teszed le játszani, ilyenkor a legnagyobb az esélye, hogy hosszabban is elfoglalja magát. Ha unatkozni kezd, menj be hozzá, adj neki más játékokat, esetleg vidd át másik helyiségbe játszani, ha ezt is megunta, ülj le mellé és játsszatok egy darabig közösen, majd következzen megint az önálló játék! Nehezebb napokon, amikor ő nyűgös, neked pedig sok házimunkád van, hordozókendőben kösd magadra vagy hordozóban vidd magaddal, amikor pedig már mászik, feláll, elkezdheted bevonni is a házimunkába, hiszen az olyan feladatok, mint a porszívózás, törölgetés, mosógép bepakolás-kipakolás, teregetés stb. De a legfontosabb: a kicsi számára a játék örömforrás.

Mikor forduljunk szakemberhez?

A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez.

Figyelemfelhívó jelek

• Vezetve tud csak járni, álló helyzetben bizonytalan.
• Járása bizonytalan.
• A gyors járás nem jelenik meg (24 hó).
• Mindennapi, ismert használati tárgyakkal nem játszik megfelelően (eldobja, pörgeti), és/vagy a játéktárgyak nem keltik fel az érdeklődését.
• Az egyik kezét feltűnően elhanyagolja, vagy sokkal ügyetlenebb vele, mint a másikkal.
• A két kéz mozgása nem összehangolt a játék során.
• Az összerakós játékok részeit nem próbálja, vagy nem tudja a helyükre illeszteni (formákat, építőelemeket, pontosan illeszkedő részeket).
• Nem próbál, illetve nem tud felületen nyomot hagyni (kézzel maszatolni, ceruzával firkálni, krétával/ecsettel dolgozni).
• Nem próbál, illetve nem tud tárgyakat egymásra tenni.
• Nem vagy nehezen lehet vele tekintetkapcsolatot tartani.
• Nem mosolyog vissza, ha rámosolyognak.
• Nehéz felkelteni a figyelmét, nem követi a mutatás, a tekintet irányát.
• Kortársakkal való kezdetleges játék még hiányzik. Nem szeret más gyermekek közelében lenni.
• Neve hallatán tekintetkapcsolatot nem keres, a nevére nem figyel.
• Nem ért meg egyszerű utasítást (például: „Kérem a labdát!”, „Tedd a pohárba a ropit!”).
• A korszak elején tapasztalt szókincse nem bővül a korszak végére.
• Továbbra is a gagyogás uralja a kisgyermek közléseit; nem jelennek meg benne szavak, szókezdemények.
• Tiltakozását fejezi ki evéshelyzetben.
• Éjszaka még mindig gyakran ébred, ilyenkor nehezen alszik vissza vagy játszani kezd.
• Hárítja a tisztálkodást, nem szereti a szappant, a fogmosást.

Ki tud segíteni?

Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket. Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.

tags: #ha #nem #akar #jatszani #a #13