Az elveszett iker szindróma: Amikor az egyik magzat elhal, veszélyben van a másik

Az ultrahang megjelenésével derült ki, hogy a vizsgált terhességek 8-10 százaléka ikerterhességnek indul, de csak 1 százalékában születik meg az élő iker. Az esetek többségében az egyik iker még a terhesség első szakaszában elhal és nyomtalanul felszívódik, ezért is hívják a kórképet eltűnő iker szindrómának (angolul: vanishing twin syndrome). Az 1980-as évek elejével elterjedő ultrahang-vizsgálatok során derült ki, hogy sokkal több terhesség indul ikerterhességként, mint ahány ikerpár végül megszületik. Az ultrahang a megtermékenyülés után három héttel már mutatja az 1-2 mm-es embriókat. Vannak olyan esetek is, amikor úgy ágyazódnak be, hogy csak jóval később lehet őket felfedezni - illetve lehetne, ha közben az egyik nem halt volna el.

Mivel a rutinszerű ultrahangvizsgálatra általában a 3. hónap után kerül sor, addigra, ha volt, az egyik iker már eltűnhetett. Ha ennél korábban végzik a vizsgálatot, a terhesség elején elveszett ikrek is látszanak még. Az eltűnő iker vagy fantomiker szindróma előfordulásával kapcsolatban még mindig sok a kérdés. Megsaccolni is nehéz, hány terhességet érinthet a fantomiker-jelenség. Sokszor azonban a jelenség még az orvosok előtt is rejtve marad, hogyha ugyanis az iker a terhesség korai szakaszában tűnik el, úgy előfordulhat, hogy még a méhlepényen sem találják meg a szülés után a nyomait. A terhességi szövődményt egyre gyakrabban dokumentálják a nagyobb képességű ultrahang-technológiáknak köszönhetően.

Az eltűnő iker szindróma gyakorisága

Arra, hogy milyen gyakori az eltűnő iker szindróma, elég változatosak az adatok, ami biztos viszont, hogy a mesterséges fogantatás esetén gyakoribb. Egyes statisztikák szerint az így megszületett csecsemők 10-15 százalékának volt ikertestvére. A témával először foglalkozó, 1986-ban készült kutatás ezer, a korai ultrahang felvételek alapján ikerterhességnek indult várandósságot követett. Eredményei szerint a terhességek 21,9 százalékánál az első trimeszterben egy magzat eltűnt, a felszívódás egypetéjű ikreknél gyakrabban fordult elő. Egy másik vizsgálat szerint a várandósság 8. hetében a terhességek 3,3-5,4 százaléka ikerterhesség, az egyik iker az esetek 21-30 százalékában eltűnik. Egy amerikai nőgyógyász, Patricia J. Sulak ugyancsak 1986-os vizsgálatának érdekessége, hogy igazolta: nem csak két iker közül szívódhat fel az egyik a várandósság során. Az is előfordulhat, hogy négyes ikerterhességből végül csak egy baba születik meg.

Kutatásuk eredményét úgy kommentálták, hogy a viszonylag magas felszívódási ráta - az ő eredményeik szerint minden 8. ikerterhességnek indult várandósságból egy vagy több magzat eltűnt - rávilágít, hogy a méhben nagy küzdelem zajlik a térért, táplálékért és egyéb feltételekért. A jelenség gyakoribb az idősebb, 30 év feletti nőknél, akiknél gyakrabban fordul elő, hogy egyszerre több petesejt is megérik. Ha egy terhesség mesterséges megtermékenyítéssel jött létre, ahol több embriót is beültettek, és nem mindegyikük születik meg, ugyanaz a helyzet áll elő, mint az orvosi segítség nélkül fogant ikreknél.

Az eltűnő magzat nyomai és okai

A méhlepény őrzi az eltűnő magzat nyomát. Az eltűnő iker jelenség a szülészek számára már az ultrahangos felvételek előtt is ismert volt. A nyolcadik hét után, de még az első trimeszterben elhaló magzat maradványa, "múmiája" ugyanis sokszor jól kivehető a méhlepényre papírvékonyan rátapadva. A néhány centis magzat szó szerint múmifikálódik ilyenkor, ugyanis a szöveteiben lévő víz felszívódik. A magzat elhalását a legtöbb esetben a nem megfelelő beágyazódás, fejlődési vagy kromoszóma rendellenesség okozza. Ezt támasztja alá, hogy a leggyakrabban a nyolcadik hétben, a szervfejlődés kezdetekor tűnik el a nem életképes iker.

Ha az iker az első trimeszterben szívódik fel, és nem készült a 8. hét előtt ultrahang felvétel, a kismama sokszor nem is szerez tudomást a másik magzatról, ugyanis - a normál vetéléssel ellentétben - ilyenkor a magzat elvesztése sokaknál nem jár vérzéssel, az egészségesen fejlődő embrió fenntartja a nő hormontermelését. Vannak azonban, akiknél enyhe vérzés, hasi görcsök, derékfájás kíséri az egyik iker elvesztését. Ha görcsök és vérzések léptek fel a terhesség alatt, vagy veszélyeztetett terhes volt az anya, az is valószínűsíti, hogy ezen alkalmakkor egy iker elveszett.

Az ikervesztés kockázatai a túlélő magzatra és az anyára nézve

Ha a 2. vagy 3. trimeszterben történik az iker elhalása, az mind az anyára, mind a másik magzatra nézve komoly veszélyt jelenthet. Egyrészt idő előtt beindulhat a szülés, valamint kialakulhat fertőzés. Másrészt a másik babánál megnő a cerebrális parézis valamint a veleszületett bőrhiány (cutis aplasia) kockázata. A cerebrális parézis azon gyermekkori fejlődési rendellenességeknek az összefoglaló neve, amelyek az élet első néhány évében jelentkeznek, és negatívan érintik a gyermek mozgáskoordinációs képességeit.

A hosszú vajúdás is elveszett ikerre utalhat. Amikor eljön a születés ideje, a placenta és a tobozmirigy megkezdi az oxytocin nevű hormon termelését, amely beindítja a babát a méhből kilökő izom-összehúzódásokat. Ha két gyerek születik egyszerre, akkor ennek megfelelően több oxytocin termelődik. Ám ha az egyik magzat elhal, akkor az egy gyerek születéséhez termelődött oxytocinmennyiség nem elég arra, hogy az elhalt magzathoz tartozó placentamaradékot is le tudja lökni a méh faláról, így a szülés sokkal hosszabb ideig tart. Ha az ikermagzat a terhesség későbbi szakaszában hal el és az egypetéjű ikrek egyike veszik el, az orvos a szülés megindítása mellett dönthet, feltéve hogy az életképes magzat elég érett, közel van a természetes születés prognosztizált időpontjához, azaz a baba tüdeje már elég fejlett, hogy életben maradjon a méhen kívül.

Pszichológiai hatások és az "Elveszett iker szindróma"

Az, hogy valakinek közvetlen közelről kellett megtapasztalnia, hogy az ikertestvére meghal mellette és ő tehetetlen, úgy tűnik, maradandó nyomokat hagy az érzelmi működésében és kapcsolódási módjában. Ezeket a jellemzőket már a családállítás elterjedése előtt is megfogalmazták a pszichoterapeuták. A közös tapasztalatok nyomán rajzolódott ki egy jellemző tünetegyüttes, amely az elveszett iker szindróma nevet kapta. Ha a szülők tudnak róla, hogy terhesség ikerterhességként indul, és a várandósság alatt az egyik magzat felszívódik, érzelmileg megviselheti őket. Az eltűnő iker szindróma kihathat az életben maradt gyermekre is. Egy olasz vizsgálat szerint a szülők hozzáállása az ilyen gyermekhez más, mint normál esetben.

A túlélő ikerben gyakran kialakul az a belső meggyőződés, hogy valakit vagy valamit elveszített az élete korai szakaszában, és ezt az űrt sosem tudja teljesen betölteni. Ez a hiányérzet sokszor tudat alatt van jelen, de az érzelmi élet számos területére hatással lehet. A túlélő ikerek gyakran nehezen dolgozzák fel ezt a veszteséget, különösen akkor, ha nem is tudatosul bennük a trauma forrása. Az elveszett ikertestvér trauma nemcsak a méhen belüli vagy a gyermekkorra van hatással, hanem gyakran az egész felnőttkori életet befolyásolja. Az a korai, tudat alatti veszteség, amely a méhen belül történt, mély nyomokat hagy a túlélő személy érzelmi, mentális és fizikai életében.

Jellemző tünetek

Az elveszett iker szindróma számos jellemző tünettel járhat:

• Túlélői bűntudat: Ez a tragédiák, katasztrófák túlélőinél fellépő jelenség nagy erővel színezi át a volt ikrek életét is. A bűntudat állandóan ott van - csak épp nem tudják, mármint tudatosan nem tudják, mit vétettek és ki ellen. Ha pedig kiderül, hogy ikerpárjuk nem élhetett, akkor sokan gondolják azt, hogy ők tehettek a másik elhalásáról. „Biztosan én szívtam el előle a táplálékot, mert én voltam az erősebb.” „Megrúgtam, kiszorítottam, biztosan én öltem meg” - merül fel a rémes gondolat.
• Kontrollmánia: A hipnózisokban és a családállításban adott beszámolók szerint a túlélő ikernek egyik első élménye, hogy végig jelen volt ikerpárja elhalásánál, és nem tehetett semmit. Ezért mindennél fontosabb számára az az illúzió, hogy az ő kezében van a kontroll - mert ha nem, abból nagyon nagy baj lesz.
• Halálvágy: „Ott szeretnék lenni, ahol te vagy. Veled együtt megint…” - fogalmazódik meg a sokszor tudattalan vágy. És kívülről azt látjuk, hogy az illetőnek mintha mindegy lenne, hogy él-e vagy sem. Balesetezik, súlyosan megbetegszik, szeret veszélyes sportokat űzni, nagy kockázatokat vállal. A halállal való bármilyen találkozás a méhen belül megélt katasztrófára emlékeztet.
• Versengés kerülése: Mivel az élmény feldolgozatlan, minden mozgásba hozhatja, ami csak távolról is hasonlít az átéltekre. Megfigyelték, hogy sok túlélő iker nem szereti a versenysportokat, és más versengésben sem szívesen vesz részt. Tudattalanul tovább él bennük a méhen belüli tapasztalat, hogy ha versengenek valakivel, annak a másik halála lesz a vége.
• Önszabotázs a kapcsolatokban: Sok túlélő ikernél látjuk, hogy amint elkezd túl jól működni a kapcsolatuk, azonnal szabotálják. Egyrészt az a gondolat állhat e mögött, hogy ha valaki túl közel kerül hozzájuk, az veszélyben van.
• Alacsony önbecsülés, "nem érdemlem meg" érzés: A túlélők sokszor érzik azt, hogy nem érdemlik meg mindazt a jót, amit ez a világ kínál, és meg is találják a módját annak, hogy kizárják magukat a jó dolgokból. Ők főleg adni szoktak, de nehezen fogadnak el bármit is.
• Pénzügyi nehézségek: A „nem érdemlem meg” a pénzre is vonatkozik. A túlélő ikrek közül sokan motivált emberek, és már csak azért is jól dolgoznak, mert azt hiszik, csak akkor van joguk élni, ha jól teljesítenek.
• Magány és hiányérzet: A magány érzése az egyedül maradt iker életének egyik alaphangulata. Hiába van ott a szerető és akár népes családja, a testvérei vagy a barátai, közöttük is magányos, és úgy érzi, őt nem érti meg senki - és ebben bizonyos értelemben igaza is van.
• Keresés egy "nem igazi" személy után: Sokszor érzi azt, hogy aki körülötte van, az „nem az igazi”. Nem az igazi az apja, az anyja, a testvére, és nem az igazi a párja sem. Ezért minden kapcsolatából elvágyik egy idő után, esetleg érthetetlenül felkerekedik, és elkezd keresni valaki mást, aki persze majd ugyanúgy nem lesz az igazi.
• Kötődési nehézségek: A volt ikrek általában nagyon közeli kapcsolatokra vágynak, de úgy tűnik, ezt sohasem találják meg. Gyerekkorukban nem barátkoznak könnyen - aztán van egyetlen barátjuk, akivel nagyon szoros a kapcsolat, és ezen a barátságon kívül senki más nem érdekli őket.
• Intimitás elkerülése/nehézségei: A párkapcsolaton belül sokszor jelentkeznek a méhen belüli trauma következményei. Egymást szívből szerető párok számolnak be arról, hogy bármennyire is kívánják az együttlétet, az érintés pánikot és undort vált ki belőlük.
• Féltékenység: Bár számos más oka is lehet annak, hogy valakit páni félelem fog el az első jelre, hogy párja másra (is) fordítja a figyelmét, a volt ikreknél ez nem ritka jelenség.
• Gyermekvállalási nehézségek: A volt ikreknek gyakran vannak nehézségeik a gyerekvállalással kapcsolatban. Félnek a teherbeeséstől, szüléstől, a csecsemőgondozástól.

A lista hosszú - és nem mindegyik volt iker mutatja az összes felsorolt jellemzőt. Ám ha néhány közülük markánsan jellemzi az életünket, érdemes utánajárni, nem a volt ikrünkkel szolidarítva élünk-e sokkal kevésbé jó életet annál, mint amire képességeink és lehetőségeink alapján számíthatnánk.

Az elveszett iker szindróma feldolgozása és gyógyulás

Az elveszett ikertestvér trauma felismerése nem könnyű, mivel gyakran tudattalanul hat az életünkre. Sok érintett személy nem is tud arról, hogy egykor ikerterhesség része volt, és nem is kötik össze az érzelmi nehézségeiket vagy kapcsolati problémáikat egy ilyen korai veszteséggel. Mivel ez a trauma a méhen belül történik, az emlékek nem racionális szinten maradnak meg, hanem inkább érzelmi és testi szinten jelennek meg.

Terápiás módszerek

Az elveszett ikertestvér trauma feldolgozása egy mély érzelmi és pszichés gyógyulási folyamat, amely a megfelelő módszerek segítségével megvalósítható:

• Belső gyermek terápia: Ebben a terápiás módszerben a páciens a belső gyermekével, azaz a korábbi életszakaszaiban megélt traumáival dolgozik.
• Szomatikus élményfeldolgozás: Mivel az ikervesztés trauma sokszor a test szintjén van jelen, a szomatikus terápia segíthet feloldani a testben rekedt érzelmi blokkokat.
• Transzlégzés: A Transzlégzés az egyik leghatékonyabb alternatív terápia, amely lehetőséget ad a trauma feldolgozására a légzésen keresztül. Ez a technika egy intenzív légzőgyakorlat, amely mélyen megnyitja az érzelmi és testi blokkokat, segítve az eltemetett traumák felszínre kerülését.
• Reinkarnációs terápia: Néhány esetben a trauma feldolgozása során a páciens olyan spirituális terápiákat is választhat, mint a reinkarnációs terápia, ahol mélyebb tudati szinteken is vizsgálhatóak a traumatikus élmények.
• Családállítás: Ha az illető élettörténete és a fenti lista tételei arra utalnak, hogy volt egy elveszett ikre, akkor első lépésben azt figyeljük meg, mit élnek át az állításban közreműködő képviselők, és mit él át őket látva a helyén ülő kliens. Szorosan átölelve tartják egymást, mélyen egymás szemébe nézve mosolyognak. Kettejük közül az elhalt iker van „jobban” - párját a találkozás örömét követően sokszor elfogja a bűntudat és a fájdalom, majd a vágy, hogy menjen a halott ikertestvére után. Aztán feloldjuk a bűntudatot - illetve megkezdjük a tudattalan bűntudat tudatosulásának és feloldásának a folyamatát. Sokaknál ez hosszabb időt és terápiás segítséget igényel.

Az elveszett ikertestvér trauma feldolgozása után az élet számos területén jelentős javulás tapasztalható. A kapcsolatok mélyebbek és stabilabbak lesznek, az érzelmi és fizikai egészség javul, és a belső bizonytalanság helyét a bizalom és az önelfogadás veszi át.

Gyászmunka

A gyászfolyamat egy teljesen természetes folyamat, bizonyos külső vagy belső tényezők megakaszthatják ezt a folyamatot. Krónikus gyászról akkor beszélünk, ha a folyamat elhúzódik, akár évekig is tart. Késleltetett gyász akkor áll elő, ha a veszteség ellenére a gyász természetes jegyei nem jelennek meg vagy le vannak gátolva. A személy úgy folytatja az életét, mintha mi sem történt volna. Ilyen esetekben gyakorivá válnak a pszichoszomatikus megbetegedések.

A veszteségek feldolgozását segítő hagyományos rítusainktól már eltávolodtunk, ugyanakkor új rituálék még nem épültek be a kultúránkba. Ezért a veszteséget átélő családok sokszor bizonytalanná válnak, nehezen találnak kapaszkodókat, mint ahogy a tágabb család és az egészségügyi személyzet sem tudja pontosan, hogyan segíthetik, támogathatják jól a gyászolókat.

A gyászfolyamat szakaszai:

1. Sokk: A veszteség hírét követő első reakció, amikor még nem is tudjuk elhinni a hírt, dermedtség, üresség, letaglózottság lesz úrrá rajtunk.
2. Tudatosulás: Az érzések kavalkádja önt el minket, megjelenik a düh, a harag vagy sokszor a bűntudat. Olyan testi tünetek is megjelennek, mint a torokszorítás, fulladásérzet, légszomj, gyengeségérzet, étvágytalanság, álmatlanság, szédülés, mellkasi szorítás.
3. Feldolgozás és életújraszervezés: A gyászoló képessé válik arra, hogy életét folytatni tudja, immár együtt élve a tudattal, hogy ezt a szeretett személy (vagy egy szeretett helyzet, állapot) hiányában kell megtennie.

A gyászmunkában legnagyobb segítséget az jelenti, ha a szeretteink segítenek elhordozni a veszteség fájdalmát: mellettünk állnak, meghallgatnak, támaszt nyújtanak, időlegesen átvállalnak néhány feladatot stb. Amennyiben valaki egyedül marad a veszteségével, érdemes egy gyászcsoportot vagy szakembert felkeresni, hogy segítségére legyen ebben a nehéz élethelyzetben. Támaszt nyújthat továbbá a vallásos hit és a spirituális gyakorlás, mivel ez segít jelentést és magyarázatot adni a veszteségre.

A család szerepe a gyászban

A mai tudásunk szerint az életben maradt magzatnak az a segítség, ha a család egésze (ő, anya, apa, esetleg a testvérek) együtt hordozza a veszteség nehéz érzéseit. Tehát mindenki számára az az egészséges, ha utat engednek a gyásznak. A pszichoterápiás tapasztalatok és a kutatások azt mutatják, hogy az ikertestvérét túlélő kisbabákban ez az esemény mély nyomot hagy. Körükben gyakoribb csecsemőkorban a nyugtalanság, sok sírás, akár hónapokon keresztül, az állandó keresés, a soha meg nem elégedettség érzése, az idegenekkel való kapcsolatteremtés nehézségei stb.

Apák gyásza: Az apáknak nehezebb dolguk van a feldolgozásban, mert gyakran a „légy erős” elvárás irányul feléjük. Azzal, hogy igyekeznek ennek megfelelni és a társuknak is támaszt nyújtani, kevésbé adnak teret a saját gyászuk megélésére. A gyász sokszor elzártan, belül zajlik, keveset mutatnak kifelé ebből. Az érzések közül, ha valamit is kimutatnak, az leggyakrabban a düh. Az apák hamarabb tudnak és akarnak visszakerülni a megszokott életmenetbe. Fennáll a lehetősége, hogy a gyászt teljes egészében elutasítják. Nem azért, mert el akarják utasítani, egyszerűen nem tudják, hogyan gyászoljanak, nincsenek eszközeik hozzá. Ilyen esetekben előfordul a munkába menekülés. Elutasított gyász esetén a testi megbetegedések is gyakoribbá válhatnak (megfázások, fejfájás stb.).

Anyák gyásza: Az anyák gyásza intenzívebb és hosszabb ideig tart. A társas környezet is támogatóbb az anyákkal, bátorítják őket az érzések kifejezésére. A nehéz érzések mellett gyakran megjelennek egyéb tünetek, például alvászavar, fogyás, szorongás is. Mivel kevés ereje marad az anyának a kapcsolatok ápolására, a munkára, fennáll az elszigetelődés veszélye. Ez jelentheti a külső, baráti kapcsolatok fenyegetettségét is, de a párkapcsolatra is vonatkozhat. Az ideiglenesen elveszett örömszerző képesség házassági konfliktusok forrása is lehet. Ezért fontos, hogy az idő előrehaladtával teret kapjon a nő-férfi viszony is, ne csak az anya-apa szerep.

Gyerekek gyásza: Örök kérdés a szülőknek, hogy elmondják-e a gyermeknek a veszteséget (pl. a vetélést) vagy inkább tartsák titokban, mondván, úgysem érti még és így legalább nem fáj neki. A tapasztalat ezzel szemben az, hogy a gyerekek sok mindent megértenek, megéreznek a szülők viselkedéséből, érzelmi hullámzásából. Tudni kell, hogy a gyerekek gyászra adott azonnali reakciói hevesen, de gyorsan lezajlanak. Az ezt követő látszólagos megnyugvás viszont nem jelenti azt, hogy a gyászfolyamat lezárult. A gyerekek gyakran reagálnak regresszióval, azaz viselkedésük visszatér egy korábbi fejlődési állomásra (pl. újból bepisil, nem akar egyedül aludni, éjszaka többször megébred), erős viselkedésváltozásokat is gyakran megfigyelhetünk náluk. A szülőknek érdemes összekötni a gyerek viselkedésváltozását a veszteséggel.

tags: #ha #az #egyik #magzat #elhal #veszelyben