Gyomorbiopszia csecsemőknél: részletes információk és kapcsolódó problémák

Ez a cikk a gyomorbiopszia csecsemőknél történő alkalmazásáról, a kapcsolódó emésztőrendszeri problémákról, mint például a reflux és a gyomorkimenet-szűkület, valamint a diagnosztikai és kezelési lehetőségekről nyújt részletes áttekintést.

Mi a gyomorbiopszia és miért van rá szükség csecsemőknél?

A biopszia egy olyan orvosi eljárás, amelynek során vizsgálat céljából a testből sejteket vagy szöveteket távolítanak el a betegség meghatározása, diagnózis felállítása érdekében. A gyomorbiopszia és vékonybél-biopszia a gyomor tükrözéses/endoszkópos vizsgálata során történik, amikor a gyomor, illetve a vékonybél felső szakaszának nyálkahártyájából mintavétel történik szövettani feldolgozás céljából.

A mintavétel történhet rosszindulatú folyamatok felismerése céljából, vagy Helicobacter pylori baktérium jelenlétének igazolása végett. A vékonybél biopszia fontos diagnosztikus vizsgálatot jelent a lisztérzékenység/cöliákia felismerésében, amikor is a vékonybél nyálkahártyájából vett minta szövettani feldolgozása adja meg a pontos diagnózist.

Hogyan zajlik a gyomorbiopszia vizsgálat csecsemőknél?

A vizsgálat során vékony, flexibilis (hajlékony) csövet juttatnak a nyelőcsövön át a gyomorba, onnan a patkóbélig. A laboratóriumi előkészítés után az altatott gyermeket bal oldalfekvő helyzetben vizsgálják. Endoszkópos orvos és endoszkópos asszisztens végzi a beavatkozást. A vizsgálat 15-30 percet vesz igénybe. Szájon keresztül óvatosan vezetik az endoszkópot a nyelőcsőbe, közben kevés levegőt fújnak, hogy a nyelőcső majd gyomor fala láthatóvá váljon. Ezután, ha szükséges, szövettani mintát (biopsziát) vesznek. A gyomortükrözés végén a vizsgáló orvos tájékoztatja a szülőt a látottakról, megbeszélik a további teendőket. A kóros elváltozásokról videó felvételt készítenek, melyet kérésre a szülőknek kiadnak.

A vizsgálat fájdalommal nem jár, de kellemetlen. Ahol a személyi és tárgyi feltételek adottak, ott bódításban is el tudják végezni a vizsgálatot. A vizsgálatot éhgyomorra kell végezni, ha reggel történik a vizsgálat, akkor éjfél után már ne egyen és folyadékot se fogyasszon. A gyomortükrözés nemcsak reggel történhet azonban, ezért ha orvosa másképp nem rendelkezik, 6 órával a vizsgálat előtt ne egyen, illetve 4 órával a vizsgálat előtt ne igyon.

A véralvadásgátló szereket a vizsgálat előtt ki kell hagyni, erről a vizsgálatot elrendelő vagy végző orvos pontos felvilágosítást ad. A vizsgálat után legalább fél óráig sem enni, sem inni nem szabad, mivel az előzőleg adott érzéstelenítő félrenyelést okozhat. A vizsgálat szövődménye ritkán fordul elő, jelentkezhet kisebb vérzés, illetve kaparó érzés a torokban. Előfordulhat az érzéstelenítőre adott allergiás reakció is, de ez is nagyon ritka.

Gyakori emésztőrendszeri problémák csecsemőknél

Reflux csecsemőknél

A gastro-oesophagealis reflux gyakori probléma csecsemőknél, mely rendszerint többszöri, kis adagokban történő etetéssel, az ágy fejvégének megemelésével, a tápszer cseréjével, hordozással jól kezelhető, a gyerekek többségénél nagyjából 8-10 hónapos korukra el is múlnak a tünetek.

Reflux esetén a gyomorsavval és emésztőnedvvel elkeveredett gyomor- és nyombéltartalom visszaáramlik a nyelőcsőbe. Ez a jelenség egészséges csecsemőknél is bekövetkezik egy kiadós étkezést követően, ilyenkor a „feleslegtől” bukás formájában szabadulnak meg. Kóros állapotként onnantól kezeljük, ha ezek az esetek gyakran előfordulnak, inkább hányás formájában jelentkeznek a tünetek, megtorpan a csecsemő súlyfejlődése.

A reflux oka a nyelőcső záróizmának nem megfelelő működése. Nem zár tökéletesen, ezért tud a savas gyomortartalom a nyelőcsőbe visszajutni. Ha ez a folyamat gyakran ismétlődik, a gyomorsav irritálja a nyelőcsövet, kimarhatja, fekély, nyelőcsőszűkület is kialakulhat.

Gyomorkimenet-szűkület (Pylorus stenosis)

A gyakori bukásokat azért sem szabad félvállról venni, mert a háttérben csecsemőkori gyomorkimenet-szűkület (az u.n. pylorus stenosis) is állhat. A fiúknál jellemzően gyakoribb elváltozás tünetei 3-6 hetes kor környékén jelentkeznek először, és nagyon hasonlóak a reflux által okozott panaszokhoz.

Az emberi gyomor mindkét végén két-két záróizmot tartalmaz, így az elfogyasztott étel az emésztés idejére a gyomorban marad, anélkül, hogy szivárogna. Egyes esetekben a csecsemők pylorus záróizomja általában a születés után 3-4 héttel megfeszül. Ennek oka a záróizom izmainak megvastagodása, ami akadályozza a táplálék eseménymentes áthaladását. Ez az elzáródás általában heves hányást idéz elő a csecsemőknél, kiszáradást és táplálék intoleranciát okozva.

A hypertrophiás pylorus stenosis (HPS) viszonylag gyakori állapot, amelyet csecsemőknél észlelnek. Általában 3-5 hetes születés után tüneti, 3 hónapos kor után ritka. Az élelmiszer a gyomorban emésztődik, és a vékonybélbe kerül a víz és a tápanyagok további felszívódása érdekében. A pylorus szűkületben szenvedő csecsemőknél a táplálék a gyomorban marad. Ezt követően a táplálék a szájon keresztül távozik a szervezetből, azaz a baba kihányja a táplált anyatejet vagy tápszert. Az ismételt hányás is kiszáradást okoz.

A pylorus stenosis tünetei:

1. Általában a csecsemők körülbelül fél órával vagy egy órával étkezés után kezdenek hányni. Kezdetben a hányás nem lehet olyan súlyos vagy gyakori. Később súlyos és gyakori hányássá fejlődik, jellegzetes „lövedékhányással”, ami azt jelenti, hogy a baba általában erővel dobja ki a gyomor tartalmát.
2. A pylorus szűkületben szenvedő csecsemők általában éhesek etetés után és egész nap.
3. A minden etetés utáni hányás kiszáradt és kedvetlenné teszi a babát.
4. Az izomösszehúzódás hullámos jellege általában a baba felső hasában érezhető. Közvetlenül etetés után és hányás előtt érezhető. Ez azért fordul elő, mert a gyomor megpróbálja kiszorítani a táplálékot a záróizomból, és a szűkület miatt nagyobb erőt kell kifejtenie. Az összehúzódási hullámot általában maguk a szülők látják, amikor megemlítik, hogy a baba felső pocakjában balról jobbra mozog egy csomó.
5. Mivel ez az állapot nem engedi, hogy a táplálék normális módon jusson a bélbe, ezek a csecsemők általában székrekedésben szenvednek.

Fontos megjegyezni, hogy a pylorus stenosis nem gyakori állapot. 1000 születésből csak három csecsemőnél fordul elő.

Az állapot pontos oka nem ismert, azonban a genetikai és környezeti tényezők fontos szerepet játszanak a betegség kialakulásában. A pylorus stenosis egyetlen kezelése a műtét. Az eljárás Ramstedt-féle pyloromyotomia néven ismert. A pyloromyotomia során a sebész csak a pylorus izom külső részét vágja le, miközben megtartja a belső réteget. Általában a pyloromyotomia a hagyományos módszer helyett laparoszkópos módszerrel történik. A műtét sikeres befejezése után a babát néhány órára intravénás folyadékpótlásba helyezik. Fontos megjegyezni, hogy a hányás a műtét után is folytatódhat, és ez teljesen normális. Ritkán a műtét után szövődmények léphetnek fel, például vérzés és fertőzés.

Gyomorhurut (gastritis) csecsemőknél

A gyomorhurut a gyomor nyálkahártyájának gyulladását jelenti, melynek számos gasztrointesztinális tünete lehet. A gyomornyálkahártya a gyomor belső felszínét borítja, és védelmet nyújt a gyomorsav és emésztőenzimek ellen. A gyomorhurut (gastritis) tünetei változhatnak az egyéni érzékenység és a gyulladás súlyossága szerint.

A gyomorhurut okai:

A gyomorhurut (gastritis) különböző okok miatt alakulhat ki, és ezeket általában két fő csoportba lehet sorolni: a gyulladás hirtelen kialakuló akut formájára és a hosszabb ideig fennálló krónikus formára. Ez a baktérium a gyomornyálkahártya gyulladását okozhatja, és a gyomorfekélyek kialakulásához is hozzájárulhat. Bizonyos ételallergiák vagy érzékenységek, valamint egyes irritáló ételek (pl. fűszeres ételek, savanyú ételek, kávé, alkohol) fogyasztása is hozzájárulhat a gyomorhurut kialakulásához.

Fontos megjegyezni, hogy a gyomorhurut okai sokfélék lehetnek, és gyakran több tényező együttesen játszik szerepet. Az egyéni életmód, genetikai hajlam és egészségi állapot mind befolyásolhatják a gyomorhurut kialakulását.

A gyomorhurut diagnózisa és kezelése:

A gyomorhurut diagnózisának meghatározása orvosi vizsgálatot igényel. Az orvos többféle módszert alkalmazhat a gyomorhurut kimutatására és az okok azonosítására.

• Endoszkópos vizsgálat: Az endoszkópos vizsgálat során egy vékony, hajlékony csövet (endoszkóp) vezetnek be a szájon vagy az orron keresztül a gyomorba.
• Gyomortükrözés (gastroscopia): Ez egy olyan vizsgálat, amely során a gyomrot és a nyelőcsövet endoszkóppal vizsgálják.
• Helicobacter pylori teszt: Ha az orvos gyanítja a Helicobacter pylori baktérium jelenlétét, különféle teszteket alkalmazhatnak annak kimutatására.

A gyomorhurut kezelése attól függ, hogy milyen típusú gyomorhurutról van szó (akut vagy krónikus), és mi okozza a gyulladást.

• Gyomorsavszekréció-gátlók (protonpumpagátlók): Ilyen gyógyszerek segíthetnek csökkenteni a gyomorsav mennyiségét, ezáltal enyhítve a gyomornyálkahártya irritációját.
• Gyulladáscsökkentők: Gyulladáscsökkentő gyógyszerek, például ibuprofen vagy acetaminophen, segíthetnek a fájdalom és a gyulladás enyhítésében.
• Étrendi változások: Az étrendi módosítások jelentős szerepet játszhatnak a gyomorhurut kezelésében. Kerülje az irritáló ételeket, például fűszeres ételeket, savanyú ételeket, kávét, alkoholt és túl zsíros ételeket.
• Stresszkezelés: A stressz és szorongás csökkentése is fontos lehet a gyomorhurut kezelésében.

Fontos megjegyezni, hogy a gyomorhurut kezelése személyre szabott lehet, és az orvos az egyéni körülmények és az okok alapján dönti el a megfelelő terápiát.

A gyomorhurut lehetséges szövődményei:

A gyomorhurut (gastritis) lehetséges szövődményei a gyulladás súlyosságától, típusától és a kezelés hatékonyságától függenek.

• Gyomorfekély: A gyomorhurut hosszú távú vagy súlyos esetekben gyomorfekély kialakulásához vezethet.
• Vérzés: Súlyos gyomorhurut esetén a gyulladás és a sérült nyálkahártya könnyen vezethet belső vérzéshez.
• Gyomorperforáció: Rendkívül ritka esetekben, ha a gyomorhurut súlyos és kezeletlen marad, a gyomorfal perforálódhat, ami azt jelenti, hogy kilyukad, és a gyomor tartalma a hasüregbe kerül.
• Krónikus gyulladás: Ha a gyomorhurut hosszú távon fennmarad és nem kezelik megfelelően, akkor krónikussá válhat.
• Malabszorpció: A gyomorhurut néha a tápanyagok rossz felszívódásához, malabszorpcióhoz vezethet.

Fontos kiemelni, hogy a gyomorhurut komoly állapot lehet, és ha valaki tüneteket észlel, például tartós vagy súlyos gyomorfájdalmat, hányást, véres széket vagy más aggasztó tüneteket, azonnal orvoshoz kell fordulnia.

Bélrendszeri fertőzések csecsemőknél

Sajnos nem ritka, hogy pici babáknál nem sokkal születésük után kialakul valamilyen bélrendszeri fertőzés. Gyomor vagy bélrendszeri fertőzésnek számítanak azok a betegségek, melyek kórokozói szájon át kerülnek a szervezetbe, a gyomor vagy bélcsatornában szaporodnak el, ott jellegzetes panaszokat okoznak - és elsősorban széklettel ürülnek. Jellemző tüneteik a hasi fájdalom, hasmenés, hányás vagy akár a láz. Kisbabáknál emellett gyakori, hogy sírós lesz a pici, esetleg bágyadt vagy haspuffadás lép fel.

A fertőzések kórokozói leggyakrabban vírusok és baktériumok, de gombák is okozhatják. Mivel kisgyermekeknél gyakoribb, hogy baktériumok okozzák a fertőzést, ha a szakorvos elrendeli, elengedhetetlenné válik az antibiotikumok alkalmazása. Amíg „antibiotikum-mentes” világban éltünk, sajnos rengeteg gyermeket vitt el olyan fertőzés, mely egy pár napos kezeléssel könnyedén gyógyítható lett volna. Vírusok ritkábban okoznak csecsemőknél megbetegedést.

Az újszülöttek immunrendszere még éretlen. A védekezőképesség teljes kialakulásához kb. 2 évre van szükségük a kicsiknek. Mindez két részből áll össze: egyik, melyet születéskor és a szoptatás folyamán az anyától „szerez meg” a pici, a másik, amit ő maga folyamatában „épít fel”. Mivel az antibiotikumok nem válogatnak a baktériumok „kiirtásában”, így sokszor a szervezetünkben található „jótékony” baktériumok is sérülnek. A babák bélflóráját „bifidogén” flórának nevezzük, ami azt jelenti, hogy benne Bifidus baktériumok vannak túlsúlyban, melyeket könnyen elpusztíthat egy antibiotikum kezelés. Ez akár gyomor - és bélrendszeri tüneteket (pl. hasmenés) okozhat. A baba születésétől kezdve alkalmazható élőflórás készítmény, a csecsemők bélflórájának támogatására.

Radiológiai vizsgálómódszerek csecsemőknél

A radiológiai vizsgálómódszerek közül az ultrahang az egyik olyan vizsgálat, ami fájdalommentes, nem jár sugárterheléssel, ezért korlátlan számban ismételhető és gyermekkorban is biztonsággal végezhető. Szűrő jelleggel vagy panaszok esetén diagnosztikai céllal kitűnően alkalmazható. Komplexebb kivizsgálás részeként szakorvos indikálhatja.

A vizsgálatra nem feltétlenül szükséges éhgyomorra érkezni, de hasi ultrahang vizsgálat előtt 1-2 órával a gyermek csak folyadékot fogyasszon, a vizsgálat napján szénsavas üdítőt ne igyon. Az epehólyagot, epeutakat 4-6 órás éhezés után tudjuk optimálisan vizsgálni.

„Betegvizsgálat során nagy hangsúlyt fektetek a gyermekek számára barátságos, meleg légkör létrehozására, fontosnak tartom, hogy a gyermek a számára fontos, őt megnyugtató személlyel és tárgyával (cumi, mackó, rongyi) együtt tudjon részt venni a vizsgálaton. Bátorítom a szülőket arra, hogy nyugodtan hozzák magukkal ezeket a tárgyakat, együtt beszélgetünk majd a gyermekkel, az újszülötteket testi kontaktussal nyugtatjuk meg.” - Dr. L. Zoltán, radiológus.

A vizsgálat fájdalmatlan, az ultrahang vizsgálófejjel ultrahangos zselé segítségével nézzük végig a vizsgálandó területet. A vizsgálatok többsége fekvő testhelyzetben történik, a kisgyermekeknek a kedves játékuk, zenéjük, cumijuk segíthet, hogy az idegen környezetben a fekvést kibírják, ezért is kérjük, hogy vizsgálat során a szülő mindvégig legyen jelen. Maga a vizsgálat testrégiótól és az esetlegesen talált eltéréstől függően kb. 10-30 percet vesz igénybe.

Csecsemő ultrahang-szűrővizsgálatok:

Optimális esetben a csecsemők 6-8 hetes korában a koponya, has és csípő ultrahang-szűrővizsgálat javasolt. A csecsemőultrahang-szűrés az anyaméhben nem felfedezett, különböző fejlődési rendellenességek minél korábbi felismerésére szolgál.

• Koponya ultrahangvizsgálat: a csecsemő agyát vizsgáljuk, a fejtetőn található nagykutacson keresztül. Ultrahanggal az agyállomány egy része látótérbe hozható, így az ultrahang segítségével bizonyos fejlődési rendellenességek, fertőzések következményei, vagy a születés során keletkezett, koponyán belüli vérzések egy része és egyéb eltérések, például agykamrai tágulatok kimutatathatóak, nyomon követhetőek. A nagykutacs a gyermek növekedésével fokozatosan szűkül, majd 12-18 hónapos korban záródik.
• Szűrő hasi ultrahangvizsgálat: elsősorban a hasi szerveket (májat, lépet, hasnyálmirigyet, veséket, mellékveséket), valamint a belek, gyomor, húgyhólyag bizonyos betegségeit, eltéréseit vizsgáljuk.
• Csípőízület ultrahangvizsgálata: veleszületett csípőficam gyanúja esetén nyújt segítséget a diagnózishoz. A csecsemő 6 hetes korától az úgynevezett Graf-féle szögek meghatározásával tudjuk a kóros állapotot felismerni és az eltérés súlyossági fokát megállapítani. Az élet első hónapjában a vizsgálatot nem érdemes még elvégezni, mert ebben az életkorban még az újszülött és szöveteinek, ízületeinek rendkívül gyors növekedése, érése történik. Csípőficamról (csípődysplasia) akkor beszélhetünk, ha a csípőízület vápája „sekélyebb” a normálisnál, vagyis a vápa nem veszi megfelelő módon körbe a combfejet. Ennek következménye, hogy a combfej könnyebben és gyakrabban kimozdulhat az ízületből (leginkább, amikor a gyermek már lábra áll), kisfokú dysplasia esetén pedig a nagyobb ízületi terhelés miatt korai artrózis, ízületi kopásos betegség fog kialakulni.

Részletesebb ultrahangvizsgálatok:

• Máj- és epeúti rendszer: ultrahang vizsgálata esetén megítéljük a máj méretét és szerkezetét, és a máj állományában az úgynevezett körülírt eltéréseket, így például a cisztákat, érgomolyagokat, jó- vagy rosszindulatú daganatokat keressük, valamint a máj vérellátását biztosító ereket vizsgáljuk.
• Gyomor ultrahang vizsgálata: 2-8 hetes gyermekeknél többszöri etetés után is jelentkező sugárhányás esetén mindig gondolni kell a latin nevén pylorus stenosisnak (gyomorkimenet-szűkület) diagnosztizálható betegségre. A gyomorkimenet ürülését szabályozó izomzat megvastagodik, és akadályozza a gyomortartalom ürülését. Ennek következménye az etetés után jelentkező gyakori hányás, valamint az ebből adódó fogyás. A reflux úgy keletkezik, hogy a gyomor és a nyelőcső határán lévő záróizom megnyílásakor gyomortartalom kerül vissza a nyelőcsőbe. Ultrahangvizsgálat során, ha akár 1-2 percig folyamatosan ezt a területet figyeljük, de nem látunk gyomortartalom visszaáramlást, nem tudjuk kizárni, hogy máskor nem történik ez meg, kóros mértékben.
• Vesével kapcsolatos panaszok: gyermekeknél is állhat vesekő, vagy húgyúti fertőzés esetén vesemedence-gyulladás. A vesemedence-gyulladás esetén ultrahangvizsgálattal az esetlegesen erre hajlamosító fejlődési rendellenességeket, illetve a fertőzés szövődményeit kell kizárni, illetve azonosítani. Ultrahang segítségével felfedezhetőek olyan eltérések is, mint a vesemedence és a húgyvezeték tágulata, vagy bizonyos fejlődési rendellenességek esetén is. Ilyenek például a vizeletelvezető rendszer különböző szakaszain fellelhető szűkületek vagy a vesicoureteralis refluxbetegség is. A nagyfokú tágulatok és a vizelet reflux következtében a vesékben megnő a nyomás, ez pedig a vese szövetének károsodásához vezethet.
• Lép: A lép megnagyobbodása számos kóros állapot tünete lehet.
• Belek: A belek gyulladása ultrahang vizsgálattal kiválóan vizsgálható. Aktív gyulladásra a bélfal-megvastagodás jelenléte utal. Gyermekeknél az akut hasi kórképek közé tartozó bélcsavarodás (volvulus) és a belek egymásba türemkedése (invaginatio) esetén szintén ultrahang az elsődlegesen választandó vizsgálómódszer.
• Vakbélgyulladás (appendicitis): Minden hasi fájdalom esetén gondolni kell erre a kórképre, mivel számtalan különböző - egyáltalán nem típusos - tünete lehet. Valójában nem a vakbél (coecum), hanem a hozzá kapcsolódó féregnyúlvány (appendix vermiformis) megbetegedéséről van szó. Ultrahanggal a gyulladás jeleként kiszélesedett féregnyúlványt láthatunk. Környezetében gyakran gyulladásos folyadék, illetve megnagyobbodott nyirokcsomók is láthatóak. A vakbélgyulladás következménye lehet hashártyagyulladás, tályog kialakulása, valamint szepszis, ezért a betegség korai felismerése rendkívül fontos. A diagnózis felállításában az ultrahangvizsgálatnak nélkülözhetetlen szerepe van.
• Méh és petefészkek: A hormonális eltérések, vérzészavarok kivizsgálása ma már elképzelhetetlen kismedencei ultrahangvizsgálat nélkül. Alhasi fájdalmak esetén - a vakbélgyulladás mellett - mindig gondolni kell nőgyógyászati okokra is. Így például a petefészek-csavarodásra.

tags: #gyomor #biopszia #csecsemonel