A terhesség, sok nő életében az egyik legszebb időszak, ez a csodálatos élmény azonban sok kellemetlenséggel járhat. A rosszulléteket a terhesség első trimeszterének tulajdonítjuk, de a harmadikban is ezer dolog gondoskodik a rossz közérzetről. Itt már általában nem a hányinger, émelygés, szagundor és a hányás keseríti meg a mindennapokat. Van helyette állandó pisilési inger, vizesedés, és az ezzel járó dagadás, különböző fájdalmak, alvási nehézségek, és a gyomorsav.
A gyomorégés és a mellkasi tájékon jelentkező égő érzés gyakran előforduló panasz, amely emésztési problémákkal, puffadással és hasmenéssel is járhat. Sok nő a terhesség alatt találkozik először a gyomorégéssel. Ez a kellemetlen érzés a kismamák egyharmadát érinti, a terhesség kezdeti szakaszában és a harmadik trimeszterben különösen gyakran fordul elő. Bár a terhesség alatt tapasztalt gyomorégés gyakori és többnyire ártalmatlan, nagyon kellemetlen lehet, és negatívan befolyásolhatja az anya közérzetét és életminőségét.

Mi az a terhesség alatti savas reflux?
A gyomorégés kifejezést sokan a savas reflux szinonimájaként használják, a két probléma azonban nem ugyanaz: Reflux esetén a záróizom (izomgát) nem záródik megfelelően. Ez lehetővé teszi, hogy a gyomorsav a gyomorból a nyelőcsőbe jusson. A sav irritálja a nyelőcső érzékeny nyálkahártyáját.
A gyomorégés, amelyet a mellkasi tájékon jelentkező fájdalomérzetként vagy égő érzésként élünk meg, a savas reflux egyik tünete. Leginkább a terhesség utolsó időszakában jelentkezik, amikor a baba egyre több helyet foglal el az anya hasában. Ez megváltoztatja a szervek elhelyezkedését, és egyre nagyobb nyomást gyakorol a gyomorra és a záróizomzatra.
Gyomorégés, savas reflux és GERD – A különbségek megfejtve
Miért jelentkezik gyomorégés a terhesség alatt?
A terhesség ideje alatt sok várandós nő szenved gyomorégéstől (savas reflux tünete). Ez a panasz a terhesség előrehaladtával általában egyre gyakoribbá válik. A terhesség során jelentkező gyomorégésnek alapvetően két kiváltó oka van:
- Hormonális változások: A terhesség alatt a hormonszint növekedése ellazíthatja a gyomor bejáratánál lévő záróizmot (izomgátat). Ezért az izom nem záródik megfelelően, így a savas gyomortartalom visszajuthat a nyelőcsőbe. Ezt az állapotot nevezik savas refluxnak. A legnagyobb hatása a progeszteron hormonnak van, amely a terhesség alatt segíti az izmok ellazítását, ezáltal a méhlepénybe jutó tápanyagok jobban felszívódnak, biztosítva ezzel a baba egészséges fejlődését. A progeszteron azonban az izomgátat is ellazíthatja, így a sav a gyomorból visszajut a nyelőcsőbe.
- Fizikai változások és nyomás: A különösen a terhesség utolsó időszakában előforduló gyomorégést nem csak a hormonok, hanem a női test fizikai változásai is befolyásolják. A méh egyre jobban kitágul, ezért más szervek számára kevesebb hely marad. Ezek a szervek nyomást gyakorolnak a gyomorra, ami megnöveli a gyomorsav távozásának valószínűségét. Minél előrehaladottabb a terhesség, annál több helyet igényel a baba és a méh, és így további nyomást gyakorol a gyomorra és a belekre, ami tovább fokozza a gyomorsav szintjének emelkedését. Ha a baba erősen rúg, az szintén kellemetlen gyomorégést okozhat.

A terhesség alatt jelentkező gyomorégés tünetei
Minden terhesség más és más, ezért minden várandós kismama az ezzel járó kellemetlen érzéseket, így a gyomorégést is másképp éli meg. Összegyűjtöttük a terhesség alatt jelentkező gyomorégés leggyakoribb tüneteit, azonban nem feltétlenül fordul elő mindegyik:
- Égő érzés a mellkasi tájékon, közvetlenül a szegycsont mögött, amely étkezés után jelentkezik, és néhány perctől néhány óráig tart.
- Égő érzés a torokban vagy forró, savas vagy sós folyadék jelenlétének érzete a torok hátsó részében.
- Mellkasi fájdalom, különösen hajoláskor, fekvéskor vagy kiadós étkezés után.
- Krónikus köhögés.
- Böfögés.
- Rekedtség.
- Hányás.
- Teltségérzés.
- Puffadás.
- Zihálás légzés közben vagy egyéb asztma jellegű tünetek.
- Általános rossz közérzet vagy erőtlenség.
Hogyan előzhető meg és enyhíthető a terhesség alatt jelentkező gyomorégés?
A terhesség alatti gyomorégés rendkívül kellemetlen, és hónapokig jelen lehet a terhes nők életében. Ezért fontos megismerni a tünetek enyhítésének vagy a gyomorégés megakadályozásának módját.
Étkezési szokások megváltoztatása:
- Napközben egyen többször kevesebbet. Így az étel nem marad túl sokáig a gyomorban.
- Egyen lassan és élvezettel, minden egyes falatot alaposan rágjon meg.
- Az étkezések között igyon sok folyadékot.
- Étkezés előtt is igyon egy-két korty meleg vizet, ez segíti az emésztést.
- Lefekvés előtt legalább 2-3 órával már ne egyen semmit.
- Kerülje a nehezen emészthető, sült, fűszeres vagy zsíros ételeket.
- Korlátozza a koffeinbevitelt.
- Ne dohányozzon, és kerülje az alkoholt. Amellett, hogy a terhesség alatt gyomorégést idéz elő, a dohányzás és az alkoholfogyasztás a baba egészségének károsodását is okozhatja.

Egyéb praktikák:
- Étkezés közben üljön egyenesen, így a gyomor ellazul.
- Evés után ne maradjon ülve, és ne feküdjön le. Ehelyett tegyen egy rövid sétát, ez segíti az emésztést.
- Az ágy fejrészét az ágy lábrészénél magasabb pozícióban helyezze el. A válla alá néhány párnát is rakhat. Ez megakadályozza, hogy a gyomorsav a mellkas felé áramoljon.
- Az olyan alginát alapú, gyomorégést enyhítő termékek, mint a WAYA StopReflux® készítmények (rágótabletta, szuszpenzió), segíthetnek a terhesség alatti gyomorégés megszüntetésében. Ezek alkalmazása során egy védőréteg alakul ki a gyomortartalom tetején, ami megakadályozza a gyomorsav nyelőcsőbe jutását. Azonban fontos tudni, hogy akármilyet nem szabad beszedni, mindenképpen konzultálni kell előtte az orvossal!
Gyomor-bélrendszeri fertőzések terhesség alatt
A gyomor- és bélrendszeri fertőzések senkit sem kímélnek, kifejezetten gyakran alakulnak ki közösségbe járók esetében, kórházakban ápoltaknál, kisgyermekeknél. Speciális csoportot jelentenek a terhes nők, akik akkor találkoznak gyakrabban ezeket a fertőzéseket kiváltó kórokozókkal, ha már van gyermekük, aki közösségbe jár, és a kórokozót ő viszi haza.
Különösen az jelent veszélyt a kismamákra, ha a fertőzés következményeként felborul a folyadék- és elektrolit-háztartásuk, mert ez a magzat állapotát tekintve is veszélyes. Akár vetéléshez, koraszüléshez is vezethet egy súlyosabb kimenetelű gyomor-bélrendszeri fertőzés.
Hogyan előzhetőek meg a gyomor-bélrendszeri fertőzések?
A fertőzések megelőzésére is fontos felhívni a figyelmet, mert így a kellemetlen, sőt sokszor veszélyes problémák kialakulásának esélye csökkenthető:
- Az elkészítendő étel hozzávalóit alaposan mossa meg, az ételeket tárolja hűtőben, nagyon fontos mielőbb hűtőbe tenni az ételt, főleg a nyári napokon, csak friss élelmiszert vásároljon, s ha nem biztos az áru eredetében, inkább ne vásárolja meg.
- Mindig mosson kezet, ha hazaérkezik, ha pénzzel érintkezett, ha állatokkal került kontaktusba, ha mosdóba készül vagy onnan jön, étkezés előtt!
- A gyermekei a kezüket hazainduláskor még az óvodában/iskolában is mossák meg, és otthon is, mikor hazaérnek.
- Figyeljen oda bélrendszere egészségére, járvány idején szedjen kifejezetten terhes nők számára alkalmazható probiotikumot.
Mit tegyen, ha elkapta a fertőzést?
Ha az óvintézkedések ellenére is elkapja a fertőzést, tartsa szem előtt, hogy a folyadékpótlás elsődleges:
- Pótolja az elvesztett folyadékot, lehetőleg szénsavmentes vízzel, gyümölcsteával.
- Diétázzon (nem összetévesztendő a fogyókúrával!), jó ilyenkor például a keksz, a kétszersült, a főtt rizs vagy a főtt burgonya.
- Ha nem tud enni vagy inni, mert kihányja azokat, akkor is vegye rá magát a folyadékfogyasztásra, de ilyen esetben feltétlenül keressen fel orvost, mert a folyadék- és elektrolit-háztartás egyensúlya kerül veszélybe.
- Már a tünetek megjelenésekor kezdjen el probiotikumot szedni.
- Lázát csillapítsa paracetamol hatóanyagú lázcsillapítóval.
- Ha bármilyen panaszt észlel a magzat állapotával, a terhességgel kapcsolatban, mielőbb forduljon nőgyógyászhoz.
- Ha tünetei néhány nap alatt nem enyhülnek, szintén forduljon orvoshoz!
Gyomor-vékonybél passage röntgen vizsgálat
Hasi panaszok, étkezés utáni kellemetlenség, vagy tartós emésztési problémák esetén az orvosnak nemcsak azt kell tudnia, hogy mi látható a gyomorban és a belekben - hanem azt is, hogy hogyan működnek. Ez egy speciális, kontrasztanyagos röntgen-átvilágítási eljárás, amely valós időben követi nyomon, hogyan halad az elfogyasztott anyag a gyomron és a vékonybélen keresztül.
Radiológus szakorvosunk ezt követően több időpontban készít felvételeket az előre haladás ütemének megfelelően beiktatott szünetekkel - nyomon követve, ahogyan a kontrasztanyag végighalad a gyomron és a vékonybélen. A vizsgálat fájdalommentes. A kontrasztanyag fogyasztása egyeseknél enyhe kellemetlen érzést okozhat, de mellékhatása általában nem jelentkezik. A báriumszuszpenziótól a székletet 1-2 napig fehéres elszíneződés kísérheti - ez teljesen normális. Az alkalmazott sugárterhelés minimális - az orvosi képalkotásban elfogadott, biztonságos tartományban van. A báriumszuszpenzióra adott allergiás reakció rendkívül ritka; de ha tud bármilyen élelmiszer-allergiáról (pl. laktózérzékenység), kérjük, jelezze a vizsgálat előtt.
A gyomor-vékonybél passage röntgen vizsgálat beutalóval vagy szakorvosi javaslat alapján végezhető el - szükség esetén a szakorvosi javaslat biztosításában is segítünk.

Terhességi laborvizsgálatok
Egészségügyi állapotunk rendszeres ellenőrzése minden élethelyzetben fontos, várandósság idején azonban különösen nagy jelentőséggel bír. Nem véletlen, hogy a terhesség mindhárom trimeszterében előírnak egy részletes laborvizsgálatot. A várandós nő rendszeres kivizsgálása a saját és a születendő baba egészsége szempontjából is elengedhetetlen. A születendő gyermek egészsége szempontjából nemcsak a várandósság időszaka, hanem már a fogantatást megelőző hónapok is rengeteget számítanak.
A terhesség mindhárom trimeszterében végezni kell egy-egy laborvizsgálatot. Ezekre jellemzően a hatodik-nyolcadik, a huszonkettedik-huszonnegyedik és a harminchatodik-harmincnyolcadik hét környékén kerül sor. „A laborvizsgálatokból egyrészt az általános egészségi állapotról kapunk felvilágosítást. Másrészt, ha valami eltérés van bennük, akkor az valamilyen betegségre utalhat” - mutatott rá Dr. Fedina Laura szülész-nőgyógyász.
Az első trimeszterben szükséges laborvizsgálatok
Az első trimeszterben van egy általános „nagyrutin” vizsgálat, amely vizelet- és vérvizsgálatot foglal magában. Ezek eredményei alapján sok mindent megtudhat az orvos a páciensről, például azzal kapcsolatban, hogy van-e már eleve valamilyen betegsége a várandós nőnek. „Ennek részletes leírására azonban több száz oldal sem lenne elegendő, hiszen a leukémiától a cukorbetegségen át egészen a vese-, hasnyálmirigy- vagy májproblémákig rengeteg mindent nézünk” - mondta a szakember.
A kivizsgálás egyik fontos része, hogy meghatározzák a várandós vércsoportját és esetleges alvércsoportját, valamint a vörösvértest elleni antitestek típusait és mennyiségét, amelyek egyik része a várandós és magzata között esetleg jelenlévő antitesteket mutathatja ki. Ezekre a vizsgálatokra főként azért van szükség, mert előfordulhat, hogy az anya és a magzat különböző vércsoporttal rendelkezik, emiatt pedig a kismama szervezete idegenként érzékeli a babát, és ellenanyagokat kezd ellene termelni.
A fentiek mellett - térítés ellenében - lehetőség van az úgynevezett TORCH laborvizsgálat elvégeztetésére is, amely azon kórokozók korábbi vagy aktuális jelenlétét vizsgálják, amelyek potenciálisan károsíthatják a magzatot. Ezek közé tartoznak a herpeszvírusok, a Toxoplasma gondii, a rubeola és Citomegalovírus is.
A második trimeszterben szükséges laborvizsgálatok
A második trimeszterben szükséges laborvizsgálatok egy része - a legalapvetőbb értékeket figyelő nagyrutin, illetve a vércsoport- és az antitest-meghatározás - megegyezik az első harmadban végzettekkel. Ezek azonban kiegészülnek a terheléses vércukorvizsgálattal (OGTT), amelynek célja, hogy kiszűrje a terhességi cukorbetegség - vagy más néven gesztációs diabétesz - esetleges fennállását.
A 2 órán át tartó vizsgálatot éhgyomorra kell elvégezni, ez idő alatt kizárólag szénsavmentes víz fogyasztása megengedett. A páciensnek 2-3 deciliter vízben feloldva 75 gramm glükózt kell elfogyasztania, a vércukorszintet pedig az OGTT kezdetén, majd két órával később ellenőrzik. „Fontos tudni azonban, hogy már ismert cukorbetegség esetén tilos a cukorterheléses vizsgálat” - figyelmeztetett Dr. Fedina Laura. A gesztációs diabétesz egyébként az anya és baba egészségére is fenyegetést jelent.
„A terhesség második harmadában végzett laborvizsgálatokkal az LDH (laktát-dehidrogenáz) szintjét is nézzük, amely a preeklampszia, vagyis az úgynevezett terhességi toxémia kialakulásának egyik előjele lehet. Ez a kóros állapot az anyai vérnyomás emelkedésével, ödémával és fehérjevizeléssel együtt járó, súlyos betegség, amely a magzatot és az anyát egyaránt veszélyezteti” - magyarázta a szülész-nőgyógyász. Ez a probléma egyébként a terhes nők nagyjából 5 százalékát érinti, és rövid távon is súlyos következményekkel járhat. Egyik legfontosabb hatása, hogy csökken a méhlepény vérellátottsága, ezért a gyermek nem jut elegendő oxigénhez és tápanyaghoz.
A harmadik trimeszterben szükséges laborvizsgálatok
A szülés kiírt időpontjához közeledve ismét fontos megismételni a már megszokott vér-, ellenanyag- és vizeletvizsgálatokat. A leggyakoribb eltérések már az első vizsgálat eredményeiben is megjelenhetnek. A szülész-nőgyógyász elmondása szerint gyakori, hogy a vizeletben megnövekszik a baktériumok mennyisége, ám ez általában a hüvelyváladék vizelettel való keveredése miatt fordul elő. A várandósok körében jellemző még, hogy a vérkép alapján megállapítják a D3-vitamin szintjének elégtelenségét, a normálisnál magasabb éhomi vércukorszintet, illetve már a terhesség elején is jelentkezhet a vashiány és a vérszegénység.
| Trimeszter | Főbb vizsgálatok | Célja |
|---|---|---|
| Első (6-8. hét) | Általános "nagyrutin" (vizelet- és vérvizsgálat), vércsoport és antitest meghatározás, TORCH (opcionális) | Általános egészségi állapot felmérése, meglévő betegségek kiszűrése, vércsoport összeférhetetlenség kizárása, magzatkárosító kórokozók felderítése |
| Második (22-24. hét) | Nagyrutin, vércsoport és antitest meghatározás, terheléses vércukorvizsgálat (OGTT), LDH szint | Terhességi cukorbetegség kiszűrése, preeklampszia kockázatának felmérése |
| Harmadik (36-38. hét) | Vér-, ellenanyag- és vizeletvizsgálatok ismétlése | A szülés előtti általános egészségi állapot ellenőrzése, esetleges fertőzések vagy hiányállapotok felderítése |
Omphalocele: veleszületett hasfalhiány
Az omphalocele egy fejlődési rendellenesség (veleszületett hasfalhiány), amely miatt a hasüregi szervek a hasüregen kívülre kerülnek. Súlyos állapotnak tekintendő, ami összetett ápolási és sebészi ellátást igényel. A hasfal záródási zavarának méretétől függően különböző mértékben türemkednek elő a bélkacsok és más hasi szervek, amit a hashártyából és magzatburokból álló tömlő fed. A belső szervek előreesését általában a várandósgondozás részeként végzett magzati ultrahangvizsgálat során fedezik fel, leggyakrabban a 18-19. héten.
Az omphalocele körülbelül az esetek felében egyéb eltéréssel vagy kromoszóma-rendellenességgel együtt jelenik meg, ezért további vizsgálatok indokoltak. Amennyiben más rendellenesség kizárható, a terhesség befejezése nem indokolt, akár a terminusig viselhető. Az omphalocele tünetei az ultrahangvizsgálaton, majd a születés után szabad szemmel láthatók. A kitüremkedő szerveket mindig a hashártyából és a magzatburokból álló hártyás tömlő fedi, szemben egy hasonló nyitott hasfali kórképpel, a gastroschisisszel, ahol az előreeső szerveket nem fedi ilyen burok.

A tömlő tartalmazhat több hasi szervet (belek, gyomor, máj) vagy csak bélkacsokat. Ritkább esetben a húgyhólyag is előreeshet, és a hasfalon kívülre kerülhet.
Az omphalocele kiváltó okai és szövődményei
A magzati hasfal eltéréseinek pontos okai nem ismertek, feltételezhetően több külső hatás halmozódása, együttes jelenléte vezet a hasfali záródás zavarához. Az omphalocele kockázata igazoltan magasabb az alábbi tényezők mellett: az átlagosnál fiatalabb vagy idősebb anyai életkor; terhesség alatti alkoholfogyasztás; az anyai szénhidrát-anyagcsere zavara; anyai elhízás; anyai bélgyulladásos betegség (IBD). Az egészséges magzati fejlődés során a belső hasi szervek először a testen kívül fejlődnek ki, majd a hasüregbe húzódnak vissza, ezt követően a hasfal zárul. Veleszületett hasfali rendellenességek esetén a hasfal záródása csak részlegesen történik meg, ezért a zsigeri szervek kitüremkednek, így a tápcsatorna egyes szakaszai a születés időpontjáig a magzatvízben úsznak, a szerveket fedő tömlő azonban védelmet jelent a magzatvízzel szemben.
Az omphalocele hátterében genetikai és kromoszómaeltérés is állhat. Összetett fejlődési zavarok része is lehet, ennek egyik példája a Beckwith-Wiedemann-szindrómaként ismert túlnövekedési betegség, amely a nyitott hasfal mellett a máj, a vese, a hasnyálmirigy megnagyobbodásával, funkciózavarával és rosszindulatú daganatok kialakulásával jár.
Az omphalocele a szervek kiszáradásának veszélyével jár, kihűlés (hipotermia) és - a fokozott fertőzésveszély miatt - hashártyagyulladás léphet fel. Amennyiben az elváltozás nagysága 3 cm-nél kisebb átmérőjű, szinte sohasem jár együtt fejlődési rendellenességgel. Ennél nagyobb köldökzsinórsérvekhez (főként 5 cm-nél nagyobbak) gyakran társulnak egyéb fejlődési rendellenességek. Utóbbi az esetek kb. felét teszi ki, és leggyakrabban szívfejlődési rendellenességekkel és a központi idegrendszer fejlődési zavarával jár. A terhesség alatt fokozott a magzati bélelhalás, a születést követően pedig magasabb az emésztőszervrendszer működési zavarainak kockázata. Az érintett csecsemőknél - jellemzően az első évben - gyakran alakul ki refluxbetegség (GERD), amely általában idővel magától rendeződik.
Diagnosztizálás és kezelés
A hasfali rendellenesség terhességi ultrahangvizsgálattal a 12. terhességi héttől mutatható ki, ám jellemzően a 18-19. héten diagnosztizálják. Anyai vérvizsgálat esetén a megnövekedett emelkedett anyai szérum-alfa-fetoprotein (AFP) ugyancsak kórjelző eltérés.
A jelenlegi magyar jogszabályok alapján omphalocele fennállása esetén a szülők kérésére a terhesség a 24. hétig megszakítható. Amennyiben a diagnózis későbbi, gyakori ultrahangos követéssel figyelik a belek állapotát, és ha bélelhalás jelei mutatkoznak, a terhesség befejezését javasolhatják. Az oki kezelése minden esetben műtétileg történik, amit változó idejű ápolás és előkészítés előz meg.
A gastroschisisszel diagnosztizált gyermekek esetében a szülésre csak olyan intézményben kerülhet sor, ahol rendelkezésre áll az újszülött szakápolói és sebészeti ellátása. Általában javasolt a szülés tervezett előrehozatala a 36-37. hétre, és minden esetben császármetszés indokolt, mivel hüvelyi szülés esetén a belek sérülhetnek, illetve a fertőzés kockázata is nagyobb.
Születés után az előreesett szerveket azonnal steril, sóoldattal átitatott kendőkkel fedik be, majd kötéssel védik a párolgás megelőzése és a sterilitás biztosítása érdekében. Születés után a lehető legrövidebb időn belül a szerveket sebészi úton helyezik vissza a hasüregbe, és zárják a hasfalat. A műtét előtt a csecsemőt egyéb rendellenességek szempontjából is megvizsgálják. A csecsemő gondozása és előkészítése, a hasfal zárása általában újszülöttsebészeti osztályon történik. Az ápolás fő célja a tápcsatorna működésének helyreállítása.
A sebészi zárás feltétele az ún. téraránytalanság megszüntetése, mivel a nyitott hasfallal született gyermekek hasürege általában kicsi. A téraránytalanságra való tekintettel - amikor nem elegendő méretű a hasüreg a szerveknek - a kinnrekedt beleket ún. műanyag silóba helyezik. A silót fokozatosan szűkítve a belek szinte mindig visszahelyezhetők a hasüregbe. Miután a belső szervek a hasüregbe kerültek, a hasfalon lévő rést sebészi úton, lehetőleg feszülésmentesen lezárják.
Fontos megjegyezni, hogy a megfelelő bélműködés hetekig nem normalizálódik, ennek következtében parenterális táplálást (a tápcsatorna kikerülésével, véren keresztül bejuttatott táplálás) kell alkalmazni, ami további kórházi tartózkodást igényel. A kezelés összetettségére és hosszára való tekintettel is elmondható, hogy a veleszületett nyitott hasfali kórképek gyógyulási hajlama hosszú távon jónak tekinthető. A modern szakellátásban részesülő, omphalocelével születő gyermekek túlélési arányai 70-95% körül vannak.