A Mikulás, a Télapó és Gyed Moroz: Hagyományok és Kulturális Különbségek

Az európai kultúra egyik közösnek mondható jeles napja a téli napforduló decemberi ünnepköre - a Mikulás, majd a Karácsony. A Mikulás körüli vizsgálódásunkat a megismeréstudomány kognitív keretében is elhelyezhetjük. Az elvont szimbólumok és a nyelvi kifejezések a kép sémák útján nyerik el jelentésüket, így értelmezhetjük a világot. Ugyanazt az entitást vagy eseményt anyanyelvünkön is különböző módon értelmezhetjük, konceptualizálhatjuk, s így változatos nyelvi kifejezésekkel írhatjuk le.

A Mikulás alakjának eredete és fejlődése

A „Télapó” alakjának és különböző kultúrkörök hagyományaiból összegyúrt legendájának mai formája fokozatosan alakult ki a különböző európai népek mitológiáiból. A téli ünnepek ajándékozó lényeinek nagyon régi hagyománya van egész Európában: 'Frau Holle', 'Père Noël', ’Fagy apó’, ’Tél apó’ olyan mesealakok, akik részben szerencsét hozó és ajándékozó, részben ijesztő és démonikus lények. A rémisztően fagyos alakot a germán főisten, Odin továbbélésének tekintik, akinek kettőssége, a jó és a rossz mutatkozik meg a december 6-i szokásokban: jóságos arccal ajándékot oszt, míg büntető segédei ijesztgetnek. Odinnak több elnevezése volt, „Hosszú Szakállúként” is emlegették, akinek volt egy lova, a nyolclábú Sleipnir, amivel hatalmas távolságokat tudott megtenni. A német néphagyomány szerint a gyerekek Odin lovának, Sleipnirnek tettek ki csizmácskáikban a kémény mellé szalmát és répát, Odin pedig hálából ajándékokat hagyott benne nekik. A Mikulás egy kitalált személy, de szorosan kötődik Szent Miklós alakjához. Szent Miklós a Lycia nevű római provincia püspöke volt i.sz. 4. században (350 körül halt meg). Már fiatalon sokat segített a szegényeken, gazdag örökségét az éhezők megsegítésére fordította. Püspökként az egyház vagyonát is a nép étkeztetésére költötte a nagy éhínségek idején.

Jóságos tettei közül különösen ismert az az eset, amikor egyik szegény szomszédján segített. Volt ennek a szegény embernek három lánya. Nem tudta kiházasítani őket, mert nem tudta összekuporgatni a hozományukat, és bordélyházba kényszerült volna adni őket. Miklós három egymást követő éjjelen egy-egy aranyrögöt dobott be hozzá az ablakon, s így megmentette a lányokat a prostitúciótól. Azért sötétedés után tette ezt, hogy kilétét titokban tarthassa. A történet több változatban is elterjedt, de az éj leple alatt történő ajándékozás motívuma mindegyikben benne van. A modern Mikulás is általában éjjel tevékenykedik, nálunk december 5-ről 6-ra virradó éjszaka rakja az ajándékokat az ablakba vagy ajtó elé helyezett csizmákba, cipőkbe.

Ábrázolásukban is fedezhetünk fel hasonlóságokat: hosszú, nagy szakáll; süveg vagy hosszú, piros sapka. A modern piros-fehér öltözék is kapcsolatban lehet a püspöki ruházattal, ahogy a fejfedő is. A Miklós-napi ajándékozás ma ismert formája nem túl régi hagyomány, csak a 19. század végén és a 20. század elején kezdett elterjedni. A piros pozsgás, enyhén túlsúlyos, kedves öregként ábrázolt Mikulás-alak pedig még fiatalabb, az 1920-as, 1930-as években bukkant fel, s feltehetően nyugatról érkezett hozzánk. A gyerekeket ajándékozó és számonkérő kedves öregember figurája karrierjét a városi polgárságnál kezdte, s majd a falusi értelmiség közvetítésével jutott el a falvakba. Népszerűsítésében nagy szerepet az óvodák és iskolák játszottak. A Mikulás megszemélyesítői szavaltatták, énekeltették a gyerekeket, utána pedig megjutalmazták őket a szép produkcióért. Az ajándékok többnyire szerények voltak, de nagy örömet okoztak: krumpli, cukor, dió, piros alma, mogyoró.

A Télapó alakja Magyarországon

A magyar Mikulás elnevezés alapja a Miklós név szlovák változata. A köztudatban a december 6-án tartott Mikulás ünnep Magyarországon hagyományos elnevezésének számít a Télapóval szemben. A népszokás és a Mikulás kifejezés a 19. században vált széles körben ismertté. A szó azonban az MTA Nyelvtudományi Intézetének gyűjtése szerint már létezett jóval korábban is, nem „mesterségesen” keletkezett, mai jelentését pedig fokozatosan vette fel, és továbbra is átalakulóban van. Tél apót, így, különírva már Arany János ismerte és Téli vers című művében le is írta, Mikszáth Kálmán is használta műveiben, 1893-ban Gyulai Pál is, nála még szintén külön írva fordul elő. Azonban 1895-ben Komjáthy Jenőnél már a verscím is egy egybeírt „Télapó”. A szó használatában a szovjet-orosz hatás 1927-ben mutatható ki először egy orosz film, a „Télapó” című mesejáték kapcsán. 1933-ban jelent meg „A Télapó az óvodában” című mű. Szélesebb körben Télapó magyarországi elterjedése az 1950-es évekre tehető. A szovjet import Télapó (Gyed Moroz), illetve a már korábban is létező kifejezés kizárólagossá tétele a Rákosi-korszakban történt meg Magyarországon. „Télapó”-ünnepélyt rendeznek "december 5-én az óvodákban és az általános iskolákban. Az ünnepi műsorszámokban a Szülői Munkaközösség tagjai és az általános iskolák felsőtagozatú növendékei szerepelnek. - Szabad Nép, 1950. december 5-ei szám, 8. oldal. A rendszerváltozás után, amerikai mintára a mai modern Télapó figurájának szerves részévé vált, hogy rénszarvasok vontatta repülő szánon jár.

Az 1950-es években a vallásellenesség miatt akarták teljesen leváltani a Mikulást és a december 6-i hagyományait. Második lépésben pedig a Jézuskát cserélték le, és a helyébe a Télapó alakját léptették. Ő hozta az ajándékokat december 24-én. A télapó szó az orosz Gyed Moroz ’fagy apó’ tükörfordításának tűnik, de szláv szomszédainknál is megtalálható Fagy Apó alakja, valamint a mellette megjelenő bábuska (’öregasszony’, Fagy Anyó) és az unokájuk, Sznyegurocska (Hópelyhecske) alakja is, tehát igazából több eredeztetés is szóba jöhet. Ma a Mikulás és a Télapó egyaránt használatos, és szinte senkinek nem jut eszébe a történetük, az meg főleg nem, hogy valamelyiket negatívan megkülönböztessék a másikkal szemben. Ma már nemcsak otthon jelentkezik be a Mikulás, vagy, szinonimájával, a Télapó, és nem is csak az óvodákban és az iskolákban lehet vele találkozni. A Mikulás megy a kórházba, néha a szülők munkahelyére is, ott van az utcákon, a benzinkúton, az orvosi rendelőben, a bevásárlóközpontban, az interneten… A különféle szolgáltatók, a játékgyártók, a csokoládéipar és sok más fogyasztásra ösztönző tényező gondoskodott arról, hogy a pénztárcánkon kívül szókincsünk se maradjon érintetlenül az ünnepi felhajtástól. Mikuláscsoki, mikuláscukor, mikuláskaspó, mikulássapka, mikulásszán, mikulásdísz, mikulásvirág, mikulásgyertya, mikulásruha, mikulásrendelés, télapó hasonmás verseny mikulásszolgálat, télapórendelés… Intézmény- és rendezvénynevek: Mikulás Központ, Mikulásgyár, Mikulásvonat. A mikulás-casting sem meglepő a mai világban: a mikulásszolgálat számára fontos, hogy a megfelelő helyetteseket találja meg és küldje ki terepre az évnek erre az egy napjára.

Gyed Moroz: Az orosz Fagy Apó

Az észak-orosz Télapó (Gyed Moroz [Дед Мороз] szó szerint Fagyapó) figurája nagyon mély történelmi és etnográfiai gyökerekre vezethető vissza. Előképe az indoeurópai égi isten, a kozmikus törvények istene, Varun, aki az éjszakai csillagos égbolt megtestesítője. Egy orosz Télapó-kutató - Szvetlana Vasziljevna Zsarnyikova, művészettörténész és etnográfus - véleménye szerint a Télapó hagyományos külső megjelenését az ősi mitológia és színszimbolika alapján a következőképpen írhatjuk le: szakáll és haj (bármennyire is furcsa, de éppen a haj a Télapó külső megjelenésének egyetlen olyan részlete, amely az évezredek során semmit nem változott); ing és nadrág; bunda; sapka; háromujjú vagy egyujjas kesztyű; öv; cipő; pásztorbot; Hópelyhecske (csak a Télapóhoz tartozó sajátos kísérő nőalak).

Ideológiailag megbízhatatlan, „reakciós” elemként a bolsevikok nem lacafacáztak, már az 1920-as években betiltották a Mikulást, a karácsonnyal és a karácsonyfával együtt. Börtönnel játszott, aki a tajgán fenyőt állított év végén, vagy bármi módon megidézte, vagy paktált a Mikulással. Pedig az orosz egyházban különösen nagy tisztelet övezte a mai Törökország területén, Myra városában jótékonykodó, 4. században élt legendás Szent Miklós püspököt. Csak 1935-ben térhetett vissza száműzetéséből Sztálin egyik jobbkezének, Pavel Posztysev elvtársnak a kezdeményezésére. A biztonság kedvéért a ráncba szedett Télapó mellé delegáltak egy Hóleánykát (Sznyegurocska), és a politikailag ártalmatlanná tett, eltűrt alakok ténykedését áttették december 31-re. Sztálin ugyanis ezt a napot jelölte ki a fenyőfaállítás hivatalos állami ünnepének. A szovjet Télapók olykor jeges kékbe öltöznek, de a hatalomnak is kedves piros szín (ahogy a rivális Mikulásnál) náluk is a legnépszerűbb. Karácsony helyett azonban már az újévet ünnepelték a tetején vörös csillaggal ékesített, újra legalizált fenyőfák körül. Az oroszok úgy tartják, hogy a Télapó lakóhelye a sarkkörön túli Velikij Usztyug, s onnan jön el minden évben rénszarvas szánján a gyerekekhez.

Kísérők és segítők

A magyar Mikulás kísérője a krampusz. Az angol Télapó kíséretében manók vannak, és ott van Rudolf, a szarvas is. Az orosz Gyed Moroz állandó kísérője Hópelyhecske, aki a Télapó unokája és tündér is egy személyben. A krampuszról nem árt azt sem tudni, hogy a cikk elején említett miklósozás Ausztriában mind a mai napig élő hagyomány "Krampusnacht" (krampuszéj) néven. December elején a falusi fiatalok beöltöznek ördögnek, akik igazán komolyan veszik, azok művészi igényű vagy épp extrém jelmezeket készíttetnek kifejezetten ezzel foglalkozó jelmezkészítőknél, maszkfaragóknál. A szó ausztriai német eredetű, hangalaki változtatás nélkül átvettük: Krampus ’krampusz’. A német szó etimológiája nincs tisztázva, a szomszédos szláv népeknél is így szerepel. Tréfás névátvitel eredménye, hogy sokszor a nem túl esztétikus, sőt, ijesztő arcú embereket is krampusznak nevezik.

Ajándékozási szokások és az ünnep időpontja

A szintaxis szabálya azt is megszabja, hogy milyen csomagban adja át ajándékait a Mikulás. A magyar Mikulás piros, átlátszó zörgős papírzacskóban hozza az ajándékot, amelyben csoki mikulás, szaloncukor, apró édesség és esetleg dió, mogyoró lehet. Összekapcsolódik az ajándékcsomag olykor a kis aranyozott virgács átadásával, mintegy jelezve, hogy a Mikulás tud a rosszalkodásról, a csínytevésekről is. A magyar Mikulás az angolszász és az orosz télapóval ellentétben december 6-án nem hoz nagyobb játékot ajándékba. Azt majd december 24-én este, Karácsony vigíliáján a Jézuska hozza, s valamennyi a karácsonyfa alá kerül. Az angol megnevezés szó szerint megfelel a német „Karácsonyi Ember”-nek (Weihnachtsmann), csakhogy az angol gyerekek az ajándékokat Santa Claustól nem karácsony előestéjén, december 24-én kapják, hanem a rá következő nap reggelén, karácsony első napján. A brit hagyományok szerint Santa Claus a kandalló kéményén keresztül ereszkedik le, és az ajándékokat nagy hosszú gyapjú zoknikban helyezi el, amelyek a kandalló párkányán függenek. Olaszországban és Spanyolországban a gyermekek Vízkeresztkor kapnak ajándékot. Az olasz gyerekek általában La Befana-tól, a ’Vízkereszt Szülöttétől’, a spanyol gyerekek a bibliai napkeleti bölcsektől, a Háromkirályoktól (Los Reyes Magos). Azonban azt is meg kell jegyezni, hogy a piros ruhás Mikulás hagyománya egyre jobban terjed ezekben az országokban is, s kezdi kiszorítani a régi hagyományokat.

Kulturális összehasonlítás

A Mikulás alakjában a keleti és a nyugati figurális jegyek bizonyos fokig összekapcsolódnak. Az orosz, az angolszász és a német kultúrában a Mikulásnak és kísérőinek különböző jellegzetességei, figurái kapnak hangsúlyt, miközben mindvégig megmarad az alap azonossága. Ez a kettősség teszi lehetővé, hogy egyrészt azonos jegyei alapján felismerjük, hasonló vonásaik alapján egy családba soroljuk, kategorizálni tudjuk a Mikuláshoz kapcsolódó fogalmakat, másrészt el tudjuk különíteni, csoportosítani a kultúránkénti eltéréseket.

A Mikulás esetében a magyar, az angol és az orosz figura az ajándékozás fogalmával, a szakállas istenségnek a jóságos nagyapa-szereppé szelídített képi megjelenésével, s a gyermekmesékből ismerős kísérő szereplők sokszínűségével írta be magát az európai kalendáriumok rituáléi közé.

Finnország és a Mikulás

Amikor Markus Rautio, „Marcus bácsi” néven ismert finn rádiós műsorvezető 1927-ben egy adásban váratlanul bejelentette, hogy felfedezték a Mikulás műhelyét a lappföldi Korvatunturiban, a „Fülhegynél”, a mediterrán szent utódja a fagyos északi sarkkörre költözött a köztudatban. Behatóan edukálniuk kellett persze nekik is népmesei jelöltjüket, Joulupukkit, a kecskelábú, pogány patás ördögi lényt, aki inkább kekeckedésben és ijesztgetésben volt erős, mint kedves jutalmazásban. Valahol olyan volt, mint a közelmúltig a Mikulás állandó akciótársa: a krampusz. Afféle kellemetlen, busószerű alak, ahol hű segítőivel, a manókkal él együtt, év végén pedig repülő rénszarvasszánján nyakába veszi a glóbuszt, hogy meglátogassa a gyerekeket. Finnország annyira komolyan vette az ügyet, hogy országimázskampányban reklámozta Lappföldet, mint a Mikulás hivatalos otthonát. 1989-ben pedig a 16 legnagyobb finn vállalat megalapította a „Mikulásföld Egyesületet”, amelynek kizárólagos feladata a Mikulás marketingje volt. Az európai kultúra egyik közösnek mondható jeles napja a hagyományos és modern városi folklórban a téli napforduló decemberi ünnepköre - a Mikulás, majd a Karácsony.

tags: #gyed #moroz #telapo