A motiváció a pszichológia egyik fontos kérdése, azt vizsgálja, milyen késztetésekből fakad, valamint milyen erők állnak a viselkedés hátterében. A motiváció szó a latin movere igéből ered, melynek jelentése mozogni, mozgatni. A motívum (indíték) a tevékenység kiváltója, fenntartója és irányítója. A cél, a tevékenység eredményének az előrevetítése, anticipációja.
Az élet alapvető feltétele a szervezet belső, viszonylag állandó egyensúlyi állapotának a fenntartása, a folyamatosan változó külső körülményekkel szemben. Cannon ezt a belső egyensúlyi állapotot fenntartó mechanizmust nevezte el homeosztázisnak. Amennyiben a szervezet homeosztatikus egyensúlya megbomlik, valamilyen fiziológiai hiányállapot keletkezik, azaz szükséglet lép fel. A szervezet elsősorban a szervezet tartalékainak felhasználása révén igyekszik a belső egyensúlyi állapot visszaállítására.
Például, ha éhség esetén a vércukorszint lecsökken az ideális értékhez képest, akkor a homeosztatikus folyamatoknak köszönhetően az ideális érték visszaállítható, bizonyos biológiai folyamatok beindítása révén. Nagyon erős belső késztetéssel járnak a biológiai motívumok, mint például az éhség, szomjúság stb. A motivált viselkedés ebben az esetben valamilyen szükségletből fakad.
A szükséglet olyan hiány a szervezetben. A szükséglet pszichológiai megfelelője a drive (ejtsd: drájv), amely angol szó és jelentése - ebben a kontextusban - űzni, hajtani, ill. hajtóerő. A drive a szükséglet nyomán kialakuló, belső késztetés, a viselkedés hajtóereje. Elsődleges, más néven primer drive-oknak az ön- és fajfenntartással kapcsolatos hajtóerőket nevezzük. Az elsődleges, velünk született drive-ok nem egyedüli hajtóerői viselkedésünknek.
A motívumtanulást jól példázza az a kísérlet, amelyben „majmok megtanulták egy érmével működő automata kezelését: érme bedobásával kedvenc táplálékukhoz juthattak. Miután ezt elsajátították, maguk az érmék is jutalomértéket nyertek.”
Maslow szükséglethierarchiája és az elismerés szerepe
A sokféle motívum, a sokféle szükséglet a cselekvés szempontjából nem egyenrangú. A motívumkutatások szerint az emberek először a legfontosabb, legsürgősebb szükségleteiket elégítik ki. A szociális szükségletek az ember társas lény mivoltából fakadnak. A szociális szükséglet kapcsolatteremtési, összetartozási szükséglet. A szükségletek hierarchiája azt jelenti, hogy általában az alacsonyabb szintű igényeket előbb kell kielégíteni, mielőtt a magasabb szintűek motivátorként működnek. Például, ha valakinek nincs ruhája és éhezik, akkor kevésbé valószínű, hogy az önmegvalósítás (pl. tanulás) motiválja.
A kielégített szükséglet nem motivátor. Maslow hierarchiája szerint a szükségletek a következőképpen csoportosíthatók:
Fiziológiai szükségletek
Ebbe a kategóriába tartoznak az éhség, a szomjúság és a szexualitás. Maslow szerint az egészségünk megőrzése érdekében az alacsonyabb szintű, fiziológiai igényeinket kell mindenekelőtt szem előtt tartanunk, mert ennek hiányában életveszélyes állapotba is kerülhetünk. Sokszor azonban hajlamosak vagyunk elhanyagolni még az ilyen irányú szükségleteinket is, noha az erőforrások megfelelő módon rendelkezésre állnak. Jó példa erre, amikor a munka vagy hobbi gyakorlása hevében megfeledkezünk még az evésről vagy az ivásról is. Ez történhet velünk miközben flow élményt élünk át, és a végzett tevékenység annyira magával ragad minket, hogy nem érezzük a testi szükségleteinket. Maslow hierarchiája ezt a jelenséget azzal magyarázza, hogy ilyenkor a fiziológiai szükségleteinken egy magasabb rendű szükséglet, az önmegvalósítási igény felülkerekedik.
Biztonsági szükségletek
A fiziológiai szükségletekhez hasonlóan az ember biztonság iránti igénye szintén hiány alapú szükséglet, mely ha nem elégül ki, hiányérzetet és sóvárgást vált ki belőlünk. A biztonság érzése azt jelenti számunkra, hogy fizikailag védettnek érezzük magunkat és életünket megfelelően kiszámíthatónak érezzük. A bizonytalanság kétségeket ébreszt bennünk, szorongással tölt el minket, ha nem látjuk magunk előtt az elkövetkező eseményeket. A kiszámíthatatlan körülmények hatására úgy érezzük, kicsúszik a kontroll a kezünkből. Egyénileg jelentős eltérések mutatkozhatnak ugyanakkor abban, hogy ki milyen módon tud megküzdeni a külső körülményekből fakadó bizonytalansággal. Egyesek hatékonyabb megküzdési mechanizmusokkal rendelkeznek, mások kevésbé eredményesek ezen a téren.
Szeretet, valahová tartozás szükséglete
A szeretet és a közösséghez tartozás igénye a harmadik helyen szerepel Maslow piramisában. Ősidőktől fogva él ezzel a szükségletével az emberiség. Az alapvető érzelmi kötelékeink, a család és a barátok megtartó ereje az, ami segít minket a nehéz időszakok átvészelésében, a túlélésben. Az úgynevezett szeretetkapcsolatok szolgálják számunkra a lelki feltöltődést és a pszichés energiát. A stabil érzelmi kötődésre való képesség elsajátítása szempontjából különösen érzékeny korszak a kisgyermekkor. Ha ebben a korszakunkban hiányt szenvedünk a szeretetből, az kihatással lehet az egész életünkre. Gyermekkorban tapasztaljuk meg ugyanis, hogy feltétel nélkül szerethetők vagyunk, és ez a megnyugtató és biztonságos érzés segít bennünket az egészséges önértékelés kialakításában. Amellett, hogy megtanuljuk, milyen érzés szeretve lenni, azt is elsajátítjuk, hogyan kell szeretni másokat.
Megkülönböztethetünk D és B szeretetet.
- D szeretet során a személynek fontos a kívülről jövő megerősítés, hogy ő maga szerethető, s ha ezt nem kapja meg, nem is érzi magát biztonságban, hiszen úgy érzi senkihez és semmihez nem tartozik. A szeretetszükséglet a hagyományos értelemben hiányszükséglet: a szeretetéhség hiánybetegség, mint a sóhiány vagy a vitaminhiányos állapotok. Sokkal jobban függenek más emberektől, mint azok, akiket a növekedés motivál: nagyobb szükséget szenvednek, így jobban kötődnek és vágyakozóbbak. Más embereket elsősorban szükségletkielégítőknek vagy a gondoskodás forrásainak látják. Nem egészként, bonyolult, egyedi individuumokként látják a többi embert, hanem inkább a hasznosság szempontjából ítélik meg őket. Ez ahhoz a kapcsolathoz hasonlít, amilyenben pl. a lovakkal, a pincérekkel stb.
- B szeretet során a személy nem függ másoktól, úgy szereti az embereket, ahogy azoknak szüksége van rá, nem úgy, ahogy neki lenne rá szüksége. Az ekkor érzett elismerés, csodálat és szeretet nem az ember használhatóságáért érzett hálán, hanem az észlelt személy objektív, belső tulajdonságain alapul. Öröm kíséretében tudatosul, és teljességgel élvezhető. Soha nem telítődik, vég nélkül élvezhető. Általában növekszik, ahelyett hogy eltűnne. Belsőleg élvezhető.
Elismerés szükséglete
Az előző szükségletektől eltérően az elismerés iránti igény nem hiány alapú szükséglet, hanem növekedés alapú. Ez azt jelenti, hogy kielégítésével nem hiányt pótolunk, hanem „többek” leszünk. Amikor a tetteinket az elismerés vágya vezérli, arra törekszünk, hogy kihozzuk magunkból a maximumot. Fejlődni szeretnénk, fejleszteni a képességeinket, kiaknázni mindazt a tehetséget és lehetőséget, amely bennünk rejlik. Az elismerés szükséglete magában foglalja az önbecsülést, mások általi elismerést, hírnevet és becsvágyat. Az ember számára fontos, hogy érezze: szükség van rá. Minden ember azt szeretné, ha egyénként kezelnék. A megbecsülés iránti igény egyrészt egy belső parancs, amelynek folyamatosan, egész életünk során megfelelni igyekszünk, másrészt pedig arra külső elvárásokhoz való igazodás törekvése. Egyénenként eltérő, hogy kinél melyik motivációs bázis az erőteljesebb. E szerint megkülönböztetünk belső kontrollos, illetve külső kontrollos embereket. Az előbbieknél fokozottabban érvényesül az önmaguk által támasztott elvárásoknak való megfelelés igénye, az utóbbiak pedig inkább a külső elvárásoknak szeretnének eleget tenni. A túlzott megfelelési vágy gyakran torkollik megfelelési kényszerbe illetve maximalizmusba. Az ilyen problémával küzdő személyek folyamatos nyomás alatt tartják magukat. Túl sokat várnak el maguktól és hajlamosak arra, hogy túl magasra tegyék a mércét önmaguk számára az életük minden területén.
Önmegvalósítás szükséglete
A piramis csúcsán az önmegvalósítás szükséglete áll. Ez is növekedés alapú szükségletünk. Kellemes, boldogító érzéssel tölt el minket, ha úgy érezzük képesek vagyunk megvalósítani önmagunkat, és azzá válhatunk, akik valóban lenni szeretnénk. Az önmegvalósításhoz többféle út vezet. Kihozhatjuk magunkból a maximumot azáltal, ha tanulunk és a világról való tudásunkat gyarapítjuk, de választhatunk más utat is magunk számára. A növekedés azon folyamatok összessége, amelyek az embert a végső önmegvalósítás felé mozdítják.
A bizalom szerepe a kapcsolatokban és az elismerésben
A bizalom alapvető az emberi kapcsolatokban, sőt talán az egyik legféltettebb kincsünk. Van aki úgy áll hozzá, hogy azt ki kell érdemelni, mások pedig teljes bizalommal indulnak, amit aztán könnyű lerombolni. Sok kapcsolat érthető módon ezen áll vagy bukik, mégis még a szakemberek számára is nehéz meghatározni mit is jelent pontosan. Vagyis a bizalom nem egy adott ember jellemzője, hanem két személy közötti kapcsolat tulajdonsága, mely kölcsönösségen alapul. Amikor valakinek bizalmat szavazunk, az azt jelenti, hogy azt várom, hogy az adott személy érdemes erre a szerepre és nem használja ki a sérülékenységemet. A kölcsönösség mellett további fontos tényező a bizalom tárgya is, hiszen bizalmunk nem biztos, hogy egy adott személlyel kapcsolatban minden területre kiterjed, lehet, hogy csak egy témában avatjuk be őt a titkainkba, de más témákban óvakodunk ettől. Megfelelő példa lehet erre a párunk és a párkapcsolatunk, ahol alapvetően megjelenik a bizalom és várjuk, hogy a párunk segítsen nekünk, támogasson minket, ha erre van szükségünk és ne használja ki a helyzetünket, ne áruljon el minket, ha megosztunk vele egy bizalmas információt.
A bizalmi körbe választás alapvetően két tényező összegéből adódik össze. Az egyik a bizalmat adó személy hajlama a bizalomra, vagyis mennyire vagyunk képesek bízni másokban, megmutatni sebezhetőségünket és hibáinkat. Ez a tulajdonságunk összefüggésben állhat a korai bizalmi kapcsolatok kialakulásával és minőségével, melyet például a szüleinkkel tapasztalhatunk meg gyermek korunkban, amikor a sebezhetőségünk még magasabb fokú volt. Bár alapvetően azt is nehéz megítélni, hogy mi magunk mennyire vagyunk hajlamosak bízni másokban, de ennél még nehezebb feladat mások bizalomra méltóságának felmérése.
Az, hogy valaki mennyire megbízható vagy bizalomra méltó több tényezőből adódik össze, és az sem mindegy, hogy egy adott személynek melyik mennyire fontos. A bizalom kialakulásában szerepet játszó tényezők:
- Szakértelem és tapasztalat: Ha például párkapcsolati tanácsra van szükséged, valószínűleg egy baráthoz fordulnál, aki stabil és boldog kapcsolatban él, aki ügyesen old meg problémákat, szemben mondjuk a szüleiddel, akik folyton veszekednek. Az ő tapasztalata és tudása miatt megbízhatónak tartod.
- Jóindulat és törődés: Az illető valóban törődik-e a jóléteddel? Figyelembe veszi-e az érdekeidet és céljaidat, amikor tanácsot ad? A bizalom akkor nő, ha úgy érezzük, valaki a legjobb tudása szerint segít nekünk.
- Értékrend és normák: Mennyire illeszkedik a másik személy értékrendje és normái a te értékeidhez és normáidhoz? Ennél a tényezőnél hajlamosak vagyunk a hozzánk hasonló személyek felé bizalmat táplálni, hiszen úgy gondolhatjuk, hogy meg fognak érteni minket, jól fognak bánni velünk, s könnyen azonosulhatunk.
- Kiszámíthatóság és integritás: Számíthatsz rá, hogy betartja az ígéreteit? A bizalom idővel épül fel, következetes és megbízható viselkedés alapján. Ha valaki mindig ott volt neked, betartotta az ígéreteit és tiszteletben tartotta a bizalmas információidat, akkor valószínűbb, hogy újra megbízol benne, szemben azokkal a személyekkel, akik eljátszották a bizalmadat, kihasználtak, vagy átvertek. A múltbeli viselkedés erős előrejelzője a jövőbeli cselekedeteknek, és az emberek gyakran itt csúsznak el, remélve, hogy a másik fél megváltozik.
- Ismeretség és információ: A bizalom azon is múlik, hogy mennyi ideje és milyen jól ismered az illetőt. Ez a tényező összefogja az előbbi fontos szempontokat és a gyakorlatban leginkább úgy érhető tetten, hogy egy bizalmi személy kiválasztása során inkább olyan barát/családtag/pár felé fordulunk, akit régebb óta vagy jobban ismerünk, van már vele közös tapasztalatunk és sok helyzetben láttuk már a másik fél reakcióját, cselekvéseit.
A bizalom kulcsfontosságú a kapcsolatainkban, és annak kialakításában számos tényező játszik szerepet, mint a szakértelem, jóindulat, integritás, kiszámíthatóság és információ. Ezeknek a tényezőknek a megértése és tudatos vizsgálata segíthet jobban dönteni arról, kiben bízhatunk meg, ami végül erősebb és kielégítőbb kapcsolatokat eredményezhet.
Párkapcsolati szakértő: Az igazi szerelem bizalom nélkül semmit sem ér - tv2.hu/fem3cafe
Pozitív pszichológia és az egészség
Az egészség megtartása és fejlesztése elsősorban megfelelő életmód folytatásával és egészségtudatos viselkedés tanúsításával érhető el, amiben fontos szerepük van a pszichés folyamatoknak is. Az egészségfejlesztés ugyanis Pikó Bettina pszichológiai szemléletű megfogalmazásában nem más, mint folyamatos személyiségfejlesztés és életmódprogram. Cikkünkben a pozitív pszichológia ismeretanyagára támaszkodva arra keressük a választ, hogyan segíti a pozitív gondolati és érzelmi beállítódás az egészség megőrzését és fejlesztését.
Az egészségpszichológia egészségfejlesztéssel, illetve a betegségek megelőzésével foglalkozó része szoros kapcsolatban áll a pozitív pszichológiai irányzattal, hiszen e területeknek egyik kiemelkedő feladata az egyének és a közösségek jóllétének erősítése. A pozitív pszichológia fontos kutatási területe az életminőség javítását szolgáló lelki folyamatok feltérképezése. Felhalmozott ismeretanyagával alapot teremt arra, hogy a személyiségünkből és a képességeinkből származó erőforrásokat hatékonyabban tudjuk alkalmazni az egészségünk védelme érdekében, valamint a betegségekkel való megküzdés során.
Az optimizmus szerepe az egészségmegőrzésben
A pozitív pszichológia egyik alapvető tudati komponense az optimizmus, ami azáltal fejti ki jótékony hatását, hogy:
- pozitív érzelmeket gerjeszt,
- kedvező irányba befolyásolja az élettervek és életcélok felállítását és a megvalósításukba vetett hitet,
- kedvezően hat a döntéseinkre,
- segíti a személyiségfejlődést,
- javítja a stresszfeldolgozás hatékonyságát,
- kutatási eredmények szerint csökkenti a depresszió, a szívinfarktus és más stressz hatására jelentkező betegségek kockázatát.
Az optimizmus gyakran együtt jár az egészségtudatosság magasabb szintjével, ami szintén jelentős protektív tényező. Az egészségtudatos egyének ugyanis jobban figyelnek magukra és másokra, mélyrehatóbb ismeretekkel rendelkeznek az egészséget védő és károsító tényezőkről, a testi és lelki folyamatok működéséről, ezért könnyebben elköteleződnek az egészséges életmód folytatása mellett.
Külső és belső kontroll az egészségtudatos viselkedésben
Az egészségtudatos viselkedés szempontjából - a magatartás szabályozása tekintetében - beszélhetünk külső és belső kontrollról. Külső kontroll esetén az egyén viselkedését elsősorban mások által felállított, külső kritériumok és elvárások határozzák meg, míg a belsőleg kontrollált személy főként a saját belső motivációja, értékrendje alapján cselekszik. A kontroll jellege és a motiváltság alapvető meghatározója az egészségi állapotot befolyásoló döntések meghozatalának, valamint e döntések eredményeként tanúsított viselkedésnek. Erős motivációra és belső kontrollra van ugyanis szükség ahhoz, hogy valaki hosszabb távon is aktívan védje az egészségét.
Martin E. P. Seligman a Learned optimism című könyvében részletesen kifejti, hogy az optimizmus, a pesszimizmus, illetve ez utóbbiból származó, következményes tehetetlenség egyaránt tanult magatartási reakciók, amelyek az egyén és a környezet kölcsönhatásából, a belső kontroll meglétéből vagy hiányából származnak. A tanult optimizmus során ugyanis az egyén azt éli meg, hogy a belső kontroll gyakorlásával képes a saját sorsát irányítani, míg a tanult tehetetlenség esetén ennek az ellenkezője megy végbe: az egyénnek arról van tapasztalata, hogy nem képes megfelelően kontrollálni az élete eseményeit, ami nagy fokú kiszolgáltatottsághoz és tartós szorongáshoz vezet.
Az optimizmus árnyoldalai: a jövőorientáltság fontossága
A pozitív gondolkodás egészségre gyakorolt hatását az optimizmus mellett a jövőorientált beállítódás is befolyásolja. A jövőorientáltság olyan hozzáállást testesít meg, amely számba veszi a viselkedés vagy egy adott esemény későbbi következményeit is. A rövid távú előnyök maximalizálása helyett, a hosszabb távú célokra és tervekre figyelve, a reális kockázatészlelés megtartására törekszik. A jövőorientáltság hiánya esetén azonban az egyén kockázatészlelése jelentősen torzulhat. A saját sérthetetlenségbe vetett eltúlzott hit irreális optimizmust kelt, ami - a rövid távú stresszoldás, vagy esetleg az unaloműzés céljából alkalmazott - egészségkárosító magatartások (például dohányzás, alkohol és drogfogyasztás) rögzüléséhez is vezethet.
Pozitív érzelmek és az immunrendszer
A pozitív gondolkodás mellett a pozitív érzelmeknek is hangsúlyos szerepük van az egészségfejlesztésében, hiszen segítik az alkalmazkodást, megkönnyítik a stresszel terhelt szituációk és konfliktusok kezelését, továbbá kutatási eredmények igazolják, hogy a pozitív érzelmek kedvező hatást gyakorolnak az immunsejtek működésére is. Fontos azonban leszögezni, hogy a pozitív pszichológia nem azt az igényt közvetíti felénk, hogy folyamatosan boldognak kellene lennünk, csupán az életeseményekhez történő optimista hozzáállás, valamint az érzelmek átélésének és adekvát módon történő kifejezésének jótékony hatását hangsúlyozza a testi és lelki egészségünk szempontjából egyaránt.