A guppik szaporítása otthon: Útmutató kezdőknek és haladóknak

Sokakat érdekelhet a guppi szaporodása, hiszen egy kifejezetten népszerű házi kedvencről van szó, amely sok hobbi állattartó akváriumában megtalálható. Tartása nem igényel extrém körülményeket, gyorsan nőnek és kifejezetten érdekes, sokszínű élőlényeknek számítanak, legalábbis ami a megjelenésüket illeti. Fogságban pedig kifejezetten gyakori jelenség a guppi szaporodása, végeláthatatlanul hozzák világra utódaikat. Nézzük is meg kicsit közelebbről, amit a témában tudni érdemes!

A guppikat akár egyszerű, ugyanakkor nagyszerű élőlényeknek is mondhatnánk. Az állatkereskedésekben viszonylag olcsón megvásárolhatók, megjelenésükben mégis lenyűgöző állatok. Kifejezetten békések, jól elvannak csapatban is, és ami fontos, hogy viszonylag egyszerű és igénytelen, azaz nem kényes típusokról beszélünk. Ez a tulajdonság nagyon hasznos lehet, hiszen, ha komolyabban szeretnénk kitapasztalni a guppi szaporításában rejlő lehetőségeket, ahhoz pár „generációt” érdemes felnevelni.

Ezért már az állattartás iránt érdeklődő gyerekek számára is érdemes lehet velük kezdeni a kísérletezést. Kellően szívós és ellenálló típusok ahhoz, hogy minden gond nélkül elviseljék a tartásukban kezdők által elkövetett hibákat is. Később aztán, amennyiben valóban felkeltette a témakör az érdeklődésüket, nyugodtan át lehet térni a nehezebben tartható és tenyészthető fajokra is.

A guppi szaporítása akár kezdőknek is jó móka és tapasztalat lehet

A guppi szaporítása tehát nem egy nagy ördöngősség, ha pedig tudatosan csináljuk, kifejezetten jó szórakozás is lehet. Könnyen tartható halfaj, táplálkozást tekintve sem számít válogatósnak vagy kényesnek, egyedül kis méretére érdemes figyelni, hogy képes legyen elfogyasztani az adott eledelt. Természetes, barátságos és viszonylag szívós, ellenálló fajta.

Honnan tudjuk, hogy a guppi mikor ivarérett?

A guppik ivarérettsége eltérő a hím és nőstény egyedek esetében, ráadásul általános érvényű választ nehéz adni erre a kérdésre, ugyanis ez függ az őket körülvevő vízviszonyoktól, táplálásuktól, valamint más egyéb tényezőktől is.

Fogságban a hímek ugyan már 1 hónapos koruktól kezdve képesek lehetnek szaporodni, de a valódi ivarérettséget a harmadik hónap közepén érik el. A nőstények csak 3-4 hónapos korukra érik el a szaporodáshoz szükséges érettséget. Innentől kezdve azonban körülbelül havonta, másfél havonta 30 - 60, de extrém esetben akár 100 utódnak is életet adhatnak - az eddig ismert rekord egyébként több, mint 200 életben maradt kisguppi.

A nőstény guppi egyébként nagyjából 6 - 6,5 centiméter hosszúra nő meg, és általában 2 - 2,5 centi hosszúságnál kezd el szaporodni. A hímek ezzel szemben átlagosan csak a 3 - 4 centimétert érik el.

Mikor szül a guppi? Honnan tudhatjuk, hogy terhes egy egyed?

A terhesség jeleit viszonylag könnyedén észre lehet venni rajtuk. Erre utaló egyértértelmű jel a nőstény ivarnyílása környékén található úgynevezett terhességi folt sötétedése. A terhesség előrehaladtával az anya hasa megduzzad, mintegy szögletessé válik minden irányból. Miután szült, utána sem ismer megállást, körülbelül egy hét múlva ismét készen lesz a párzásra. Az újabb terhességhez ráadásul hím sem feltétlenül szükséges, a nőstény ugyanis képes elraktározni testében a spermát, így párzás nélkül is lehetséges a guppi szaporodása.

Egyébként jellemzően hajnalban szülnek meg és a terhességük ideje, azaz az utódok világra hozása körülbelül 4 hetet vesz igénybe.

Mit tudunk tenni a guppi szaporodása érdekében?

Viszonylag igénytelen állatok tehát, ez igaz szaporodásukra is, nem kell nagyon extra körülményeket biztosítani ahhoz, hogy gyorsan növekedjen populációjuk. Amit viszont érdemes megtenni guppi szaporodása érdekében, az a megfelelő vízviszonyok biztosítása, értve ezalatt az ideális hőmérsékletet, a vízszűrő berendezés működtetését, a megfelelő oxigénszintet, valamint a természetesnek ható környezet biztosítását.

Ha a guppi tenyésztése a kifejezett cél, akkor érdemes plusz helyet biztosítani az akváriumban, hogy elegendő terület álljon az utódok rendelkezésére. Az ideális vízhőmérséklet 23 - 26 Celsius fok, ha kifejezetten a guppi szaporodása a célunk, akkor érdemes ezt egy kicsit emelnünk. A pH értéket tekintve pedig a 7,0 és 8,0 közötti érték számít ideálisnak.

Fontos a víz oxigénszintje, ha ez nem megfelelő, akkor növekedésük lelassulhat, gyengévé válhatnak. Ennek érdekében érdemes növényekkel beültetni az akváriumot: ezzel nem csak a természetes környezetüket adhatjuk vissza, de a megfelelő oxigénellátásról is gondoskodhatunk, valamint még élelmet is biztosíthatunk számukra.

Arra érdemes még figyelni, hogy mindig több nőstény legyen az akváriumban, mint hím. A párzás alkalmával ugyanis a hímek annyira „bezsonganak”, hogy képesek lehetnek akár a halálba is hajszolni kiszemeltjüket.

Mi a teendőnk a guppi szülés után?

Ezek a halak elevenszülők, azaz belsőleg termékenyülnek meg, ellentétben a legtöbb halfajjal, szaporodás tehát nem az ikrák környezetben való elhelyezésével történik. Az utódok teljesen kiforrott, életképes állapotban jönnek világra és azonnal képesek önmaguk ellátására, úgy is mondhatnánk, hogy nem szorulnak szülői felügyeletre. A nevelés hiánya nem látszódik meg rajtuk, képesek önállóan táplálékot szerezni, fejlődni, később pedig tovább szaporodni.

Azonban esetenként előfordulhat az úgynevezett utódkannibalizmus, azaz akár az anya is felfalhatja kicsinyeit. Ha szeretnénk megóvni őket, érdemes különválasztani az anyát a szülés előtt, majd a szülést követően pedig a kicsiket, hogy a többi haltól biztonságban nőhessenek fel. Ha erre nincs mód, akkor pedig célszerű letakarni az akváriumot és elsötétíteni a környezetet, így az utódok könnyedén elbújhatnak a nagyobb halak elől a növények mögé.

Lehet tudatos is a guppi tenyésztése?

Természetesen arra is van lehetőség, hogy csak a legmegfelelőbb egyedeket párosítsuk egymással. Ebből a célból érdemes lehet a hímeket és a nőstényeket külön akváriumban tartani, hogy kiválogathassuk a legmegfelelőbb példányokat. Az utódok színüket elsősorban az anyától öröklik.

Ha érezzük a kellő elhivatottságot, az egyszerű, közönséges, bármelyik állatkereskedésben kapható példányokból is csodaszép utódokat lehet kitenyészteni. Mivel a guppik gyakran hoznak utódokat a világra, folyamatosan szelektálva őket képesek lehetünk mindig a legelőnyösebb tulajdonságokkal rendelkező egyedeket kiválasztani. Azt azonban tudni érdemes, hogy az igazán különleges guppi kitenyésztése hosszú éveket is igénybe vehet.

Alapvetően két módszerről beszélhetünk ennek kapcsán. Az úgynevezett szelektív tenyésztés esetén párosíthatjuk az egymásra hasonlító, de nem rokon halakat. A vérvonal szerinti tenyésztés esetén pedig az egymással rokon egyedek utódjait szaporítjuk. Tapasztalatok szerint, hangozzon is bármilyen furcsán, remek eredményeket érhetünk el, ha a lányokat az apjukkal párosítjuk.

A guppi szaporítása tehát nem egy nagy ördöngősség, ha pedig tudatosan csináljuk, kifejezetten jó szórakozás is lehet. Könnyen tartható halfaj, táplálkozást tekintve sem számít válogatósnak vagy kényesnek, egyedül kis méretére érdemes figyelni, hogy képes legyen elfogyasztani az adott eledelt. Természetes, barátságos és viszonylag szívós, ellenálló fajta. A kezdő akvarista először csak kis akváriumot vásárol igénytelen halakkal, majd vérszemet kap és egyre értékesebb, mutatósabb uszonyosok és egy nagyobb akvárium felé kacsingat. A pacifista érzelmű, gyenge idegzetű gazdák mindenképpen ez utóbbi megoldást válasszák. A szülőszoba berendezésére nem érdemes lakberendezőt fogadni, vagyonokat költeni, bőven megteszi az alapfelszerelés. Némely faj agresszívebbé válik a párzási időben és dührohamaiban hajlamos átalakítani az akváriumot (kitépi a növényeket, megtépázza dekorációt), de társait egyáltalán nem, vagy csak "mutatóban" harapdálja. Az újszülöttekért viszont aggódjunk, mert igen ízes falatot jelentenek a nagyobb halak számára, így a kicsik a saját bőrükön, egészen korán megtanulják értelmezni a kannibalizmus fogalmát. A kiskorúak bántalmazásának elkerülése érdekében célszerű beavatkozni, még mielőtt véres lakomában csúcsosodna ki a tenyésztési kísérlet. Tulajdonképpen mindenki így kezdi: először csak pár guppi, utána néhány xifó (vagy más néven szifó), esetleg pár színpompás platti. Ennek több oka van: részben mert könnyen tarthatók, részben pedig mert a szaporodáshoz sem igényelnek különleges feltételeket, romantikus naplementét, luxus nászlakosztályt. Persze nem mindnek sikerül; ez ugyan jóval rövidebb karrier, de a maguk módján így is a haltársadalom fontos építőköveivé válnak. E halfajoknál a hímek nagyobbak, színesebbek és uszonyuk is méretesebb, mint a nőstényeké. A fő megkülönböztető jegy azonban a hímek medencéjénél található "uszonyszerű" párzószerv, az ún. Érdekes tény - mely általában a kezdő akvaristákat meglepetésként éri -, hogy egyszeri ívás nem csak egy szaporulatot eredményez. Így fordulhat elő, hogy egy elkülönített nőstény, akinek hím még csak a közelében sem járt, mégis újabb utódokat hoz a világra az előző ellés utáni 4-6. héten. Egyszerre akár 10-100 halbébi is születhet, melyek hat hónap elteltével válnak ivaréretté. Az állapotos halmama laikusok számára is könnyen felismerhető megnőtt hasáról és a farkuszonya alapi részén lévő fekete ún. terhes pöttyről (ahol az embriók fejlődnek). A szaporítóakvárium kifejezetten az ívó halak számára, illetve a főakváriumban született ivadék felnevelésére szolgál. Mérete a halfajtól függ, a legtöbb esetben 60 cm-es akvárium elég a szaporodáshoz. A tenyésztés alapja az adott faj számára megfelelő hőmérsékletű és pH-jú víz, valamint a szükséges kiegészítők, mint a lapos sziklák, melyekre ikrázni lehet, vagy a sűrű növényzet, ahová az ikrákat szórhatja a halpár. A szűrőnek elég érettnek kell lennie, hogy a vízminőség megfelelő maradjon, valamint a több száz, gyakran etetett ivadék okozta pluszterhelést is bírnia kell a későbbiekben. A szülőszobát többnyire a kis testű elevenszülőknél használjuk, mint a guppi (Poecilia reticulata) és a plattik (Xiphophorus maculatus). A hasas nőstényt a szaporítóakváriumban belül kis ketrecbe tesszük, néhány nappal a várható szülés előtt. Miután megszülettek a kishalak, keresztülúsznak a hálón, így biztonságban vannak anyjuktól. A nőstényt visszahelyezzük a főmedencébe a többi hal közé, a kicsik pedig a szaporítóakváriumban maradnak. Olyan szülőszoba, amely a főakváriumban választ le helyet a hasas nősténynek. Az ebbe kitett nőstény az ellés végeztéig együtt van a kicsikkel, de az akvárium többi lakója nem fér hozzájuk. A nőstényt az ellés végén visszahelyezzük az akváriumba, a kicsik pedig átmenetileg a bölcsődében maradhatnak. Ez a megoldás alkalmas egyes halak ideiglenes elválasztására is, illetve ivadéknevelésre, de hosszú távon ez utóbbi célra nem felel meg, mert túl kicsi. Ha nagyobb halak is vannak az akváriumban, az apró lyukakon keresztül kiszippanthatják és megehetik a kicsiket. A térelválasztó valójában egy műanyag keretre erősített háló, mely az akvárium belső terét két különálló területre osztja (két elválasztóval esetleg három részre). Átlátszó, lyukacsos anyaga lehetővé teszi, hogy a víz szabadon keresztüláramoljon, de a felnőtt egyedektől, illetve a más korú kishalaktól megvédi az ivadékot. Ez a hasznos eszköz lehetővé teszi, hogy a víz szabadon keresztüláramoljon, de a felnőtt egyedektől, illetve a más korú kishalaktól megvédi az ivadékot. Ez a hasznos eszköz lehetővé teszi, hogy a szaporítóakváriumban neveljünk fel néhány fajt, így a sügérféléket, melyek párt alkotnak az ikrázás előtt, de bármikor újra ellenségesekké válhatnak egymással szemben, és verekedni kezdhetnek. A térelválasztónak nagy előnye a szülőszobához és a bölcsődéhez képest, hogy hosszabb távon is használható közepes és nagyobb testű halak ivadékának felnevelésénél.

tags: #guppi #szuloszoba #hazilag