A gesztusok fontossága a kisgyermekkori kommunikáció kutatásában

A figyelem az életünk meghatározó része, kora gyermekkortól egészen az időskorig átszövi legapróbb cselekedeteinket. A figyelmi képességünk alapvető, elválaszthatatlan része a kommunikációnak, a digitális eszközhasználatnak, a sportnak és a művészetnek. Különösen igaz ez a kisgyermekek esetében, ahol a kommunikáció alapvetően nem a hallható nyelven, hanem sokkal inkább a látható, érezhető jeleken, azaz a gesztusokon keresztül zajlik.

A csecsemőkor az intenzív, tiszta kapcsolódás időszaka, amikor a baba még nem érti a szavak bonyolult hálóját, de tökéletesen érzékeli a körülötte lévő világ rezdüléseit. A szülői tekintet, az érintés minősége, a hangunk dallama - mindezek sokkal hangosabbak és értelmezhetőbbek a baba számára, mint bármilyen mondat. A nonverbális jelek adják meg a keretet annak, hogy a gyermek miként értelmezi a világot, és miként tanulja meg az érzelmi szabályozást.

A gesztusok fogalma és típusai

A gesztusok olyan kommunikatív célú cselekvések, amelyeket tipikusan az ujjakkal, kezekkel vagy karokkal fejezünk ki (Iverson & Thal, 1998, idézi Crais et al., 2009). Alapvetően két fajtáját különböztethetjük meg:

• Reprezentációs gesztusok: Ezek kultúraspecifikusak és konvencionalizáltak. Ide tartozik például a béke-jel, amelyet a mutató- és középső ujjak felmutatása jelez bizonyos kultúrákban, míg ugyanez más kultúrákban offenzív jelentéssel bír (Liszkowski, 2010).
• Deiktikus gesztusok: Céljuk mások figyelmének ráirányítása a környezet egyes elemeire (Butterworth, 2003). A reprezentációs gesztusokkal ellentétben a deiktikus gesztusoknak önmagukban nincs jelentésük, ezért következtetésre van szükségünk, hogy megértsük, az adott kontextusban partnerünk mit szeretne kommunikálni számunkra (Liszkowski, 2010; Tomasello, Carpenter & Liszkowski, 2007).

A nonverbális kommunikáció szerepe a csecsemőkorban

A csecsemő a születést követő percekben már képes az arcok felismerésére, és rendkívül érzékeny a szülői affektív kommunikációra. Ez a képesség nem csupán passzív befogadás: a baba aktívan keresi azokat a jeleket, amelyek megerősítik, hogy biztonságban van, és amelyek jelzik a környezetében lévő érzelmi állapotot.

Az érzelmek tükre

A babák az első hónapokban gyakorlatilag érzelmi tükörként működnek. Ha a szülő arcán megjelenik a nyugalom, a baba is megnyugszik. Ha feszültséget vagy bizonytalanságot észlel, a saját idegrendszere is riadót fúj. A hangszín talán még az arckifejezéseknél is erősebb. A babák nem értik a szavakat, de tökéletesen elkülönítik a lágy, megnyugtató intonációt a hirtelen, éles vagy feszült hangoktól. A csecsemők elsődleges nyelve az érzelem.

Az arc mint információs központ

Az arc a babák számára a legfontosabb információs központ. Már 3-4 hónapos korban képesek különbséget tenni a fő érzelmek (öröm, meglepetés, szomorúság, düh) között. Amikor a szülő negatív érzelmet fejez ki - például a szemöldök összevonásával, a száj lefelé görbülésével vagy a tekintet elfordításával -, a baba azonnal leállítja az adott tevékenységet, és bizonytalanná válik. Ezt a jelenséget szociális referenciának nevezzük: a baba a szülőt használja tájékozódási pontként, hogy eldöntse, egy adott helyzet biztonságos-e vagy sem.

A hitelesség és a szemkontaktus

A szülői arc hitelessége, vagyis a nonverbális kongruencia elengedhetetlen. Ha a szülő mosolyogva mondja azt, hogy „Nem szabad!”, az ellentmondásos üzenetet közvetít, ami zavart okoz a babában. A babák zseniálisan észlelik, ha a kimondott szó és a testbeszéd nem esik egybe. A szemkontaktus a nonverbális kommunikáció legerősebb eszköze. A hosszan tartó, nyugodt szemkontaktus biztonságot és kötődést teremt. Amikor a tiltásról van szó, a szülőnek le kell ereszkednie a baba szintjére, és egyenesen a szemébe kell néznie. Ezzel szemben, ha a szülő a telefonjába vagy a távolba nézve szól rá a babára, a tiltás ereje elvész. A baba nem kapja meg azt az intenzív vizuális megerősítést, ami ahhoz szükséges, hogy a „nem” üzenetét komolyan vegye.

Testtartás és gesztusok a nevelésben

A testtartás és a gesztusok adják a nonverbális tiltás fizikai keretét. Egy csecsemő számára a szülői test a biztonság és a korlátok forrása. A tiltás nem büntetés, hanem a biztonság és a struktúra biztosításának alapvető formája. A nonverbális tiltás már a 6-8 hónapos korban elkezdődik, amikor a baba mozgékonyabbá válik, és aktívan fedezi fel a környezetét. Ebben a korban a tiltás szinte teljes egészében a fizikai biztonságról szól. A nonverbális kommunikáció ebben az időszakban főként a hangszínen és az érintésen keresztül történik.

A totyogók kora a függetlenség felfedezésének időszaka. Ekkor már értik a szavakat, de a nonverbális üzenet továbbra is erősebb. A „nem” szónak ekkor már van jelentése, de a baba gyakran teszteli a határokat. Ilyenkor a tiltás célja már nem csak a biztonság, hanem a frusztrációtűrés fejlesztése is. Amikor a baba dühös lesz a tiltás miatt, a szülői nonverbális üzenetnek nyugalmat, empátiát, de rendíthetetlen határozottságot kell sugároznia.

Az augmentatív és alternatív kommunikáció (AAK) és a gesztusok

Az autizmus spektrumzavarral élő gyermekek és felnőttek jelentős része küzd a beszéd és a kölcsönös kommunikáció nehézségeivel. Becslések szerint az autista gyerekek 25-30%-ának korlátozott a beszédkészsége, és kommunikációjuk támogatásra szorul. Az AAK olyan kommunikációs módszerek és eszközök összessége, amelyek a beszéd átmeneti vagy tartós pótlását szolgálják. Ide tartoznak mindazon technikák, amelyek kiegészítik vagy helyettesítik a hagyományos beszédet, legyen szó gesztusokról, képi kommunikációról vagy digitális beszédszintetizáló eszközökről.

Az AAK céljai

Az augmentatív és alternatív kommunikáció alkalmazásának több, egymással összefüggő célja van az autizmusban:

• Kompenzáció: a beszéd pótlása vagy kiegészítése.
• Vizualizáció: a nyelvi információ támogatása képekkel.
• Verbális stimuláció: a beszéd fejlesztésének segítése.

Az AAK egy hídként szolgálhat a beszéd felé, stimulálva a verbális képességeket, de nem erőltetve a beszédet, ha az még nem érett rá.

AAK eszköztípusok és gesztusok

Az AAK eszköztára rendkívül sokszínű, az egyszerű kézmozdulattól a komplex beszédszintetizátorokig terjed. Két fő kategóriát különböztetünk meg:

• Segédeszköz nélküli (unaided) kommunikációs módszerek: Ezeknél maga a testünk a kommunikáció eszköze (például gesztusok, jelnyelv).
• Segédeszközt igénylő (aided) kommunikációs módszerek: Ezeknél valamilyen külső tárgyat vagy technológiát használunk (például képek, kommunikációs kártyák, táblák, elektronikus eszközök).

Gesztusok és jelnyelv

Már a beszéd kialakulása előtt is a csecsemők gesztusokkal kommunikálnak (mutatás, integetés stb.). Az autista gyermek számára a tudatosan tanított egyszerű gesztusok (pl. fej rázása „nem” jelzésére, ujjal mutatás kívánt tárgyra, karok felemelése „fel szeretnék jönni” jelzésére) segíthetnek alapvető üzenetek közlésében. A természetes gesztusok könnyen érthetők a környezet számára, nem igényelnek eszközt, és azonnal használhatók.

A formális jelnyelv (pl. a siketek jelnyelve vagy annak egyszerűsített változata, a BAB - babajelbeszéd vagy a Key Word Sign) szintén hatékony AAK forma lehet autista gyerekeknél. A jelnyelvi jelek egy része ikonikus (pl. az „enni” jel mutatja az evés mozdulatát), ami megkönnyítheti a megértést. Logopédiai szempontból a jelnyelv előnye, hogy a gyermek saját maga „produkálja” a jelet, ami egyfajta motoros bevésést és tudatosabb szándékosságot igényel, és serkentheti a beszédet.

Képcserés kommunikáció (PECS) és egyéb képes rendszerek

Az autizmussal élő gyermekek körében az egyik legismertebb és legelterjedtebb AAK módszer a PECS (Picture Exchange Communication System), magyarul képcserés kommunikációs rendszer. A PECS egy strukturált, fázisokra bontott tanítási módszer, amelynek célja, hogy a gyermek megtanuljon képeket használva kommunikálni. A PECS módszer 6 egymásra épülő fázisból áll, melyek során a gyermek repertoárja fokozatosan bővül: a kezdeti egyképes cserétől eljut a választás két kép közül, majd mondatalkotásig, sőt végezetül egyszerű kérdések megválaszolásáig és kommentálásig.

A PECS mellett számos más vizuális- és kép alapú rendszer létezik. Sok autista gyermek használ kommunikációs könyvet vagy táblát, amelyen képek vagy piktogramok sorakoznak mindennapi tárgyakról, tevékenységekről, emberekről. A gyermek rámutat a megfelelő képre vagy leemeli és odaadja, így fejezi ki, mit szeretne vagy mit észlel.

A nonverbális és verbális kommunikáció kapcsolata a gyermek fejlődésében

Az emberek közötti kommunikáció legalább két módon zajlik: a beszéd és a testbeszéd által. A beszéd a legmagasabb szintű kommunikáció, amely az emberek közötti kommunikáció mintegy 20-30%-át fedi le. Ezzel szemben a testbeszéd az emberek közötti kommunikáció 70-80%-át hordozza, és genetikailag belénk programozott.

A gyermekek életük első évében a kimondott mondatok konkrét értelmét nem fogják fel, de a szülők és más emberek testbeszédét, viselkedését igenis veszik és reagálnak rá. Ez genetikailag örökölt, ősi tudás. A kommunikáció fejlődésében az először megjelenő mosoly nagyon erős jelzés a szülő számára. A kicsivel való első kölcsönös kapcsolatot jelenti, egyúttal felhívás a csecsemővel való kommunikációra.

A szóbeli és a nem szóbeli kommunikáció nem szétválasztható. Ezt jól illusztrálja a kommunikáció elsajátításának folyamata. Először a már említett mosoly megerősítése, majd a gőgicsélés következik. Eleinte a gyermek a felnőttek megjelenésére, beszédére erőteljesebben kezd kalimpálni a kezével és a lábával, majd gyakrabban ad ki hangot. Ez a hangadás a későbbiekben erőteljesen utánzó jellegű lesz, vagyis a gyermek szeretne olyan hangot kiadni, amit a felnőttektől hallott.

Gyakori hibák és jó gyakorlatok a nonverbális nevelésben

A nonverbális kommunikáció sikere 80%-ban a szülő belső állapotán múlik. Ha a szülő ideges, kimerült vagy dühös, a testbeszéd akaratlanul is feszültséget fog sugározni. A szülői érzelmi szabályozás azt jelenti, hogy a szülő képes tudatosan kezelni a saját frusztrációját, mielőtt reagálna a gyermek viselkedésére. Egy pillanatnyi szünet segít a szülőnek kongruens üzenetet küldeni. A legjobb nonverbális nevelési eszköz a szülői nyugalom.

Gyakori hibák

1. Mosolygós tiltás: A szülő azt hiszi, hogy ha mosolyogva vagy viccesen mondja, hogy „nem”, az lágyítja a tiltást. A baba azonban ellentmondásos üzenetet kap: a szavak tiltanak, de az arc örömöt fejez ki.
2. Hosszú magyarázatok: A totyogókor előtt a hosszú magyarázatok teljesen hatástalanok. A baba csak a hangszín változását érzékeli, de az információ mennyisége túlterheli.
3. Inkonzisztens szabályok: Ha az egyik szülő tilt, a másik pedig enged, vagy más nonverbális jeleket használ, a baba megtanulja, hogy a szabályok rugalmasak, és manipulálni kezdi a szülőket.
4. Fáradtság miatti engedékenység: Ha a szülő túl fáradt, és engedi a babának, hogy azt csinálja, amit máskor tiltana, a baba megtanulja, hogy a szabályok a szülő aktuális hangulatától függenek.

Jó gyakorlatok és tippek

1. Biztosítsuk a figyelmet: Mielőtt bármit mondanánk vagy tennénk, biztosítani kell, hogy a baba figyeljen ránk. Le kell menni a szintjére, megérinteni a vállát, és biztosítani a szemkontaktust.
2. Rövid, egyértelmű tiltás: A tiltásnak rövidnek, ismétlődőnek és egyértelműnek kell lennie. Használjunk szigorú, de nyugodt arckifejezést.
3. Alternatíva felajánlása: Ha megtiltunk valamit, azonnal fel kell ajánlani egy alternatívát, amit szabad.
4. Következetesség és hitelesség: A nonverbális kommunikációban a következetesség a legfontosabb. A hitelesség azt jelenti, hogy a belső érzésünk, a hangunk és a testünk ugyanazt az üzenetet közvetíti.
5. Nyugalom és empátia: A nonverbális tiltás sosem lehet dühös vagy büntető. A cél nem a fájdalom vagy a félelem okozása, hanem a határok bemutatása.
6. Pozitív nonverbális megerősítés: A babák jobban tanulnak a dicséretből, mint a korrekcióból. Amikor a baba helyesen cselekszik, használjunk azonnali, túlzó nonverbális jeleket: széles mosoly, taps, lelkes, magas hangszín, és fizikai érintés (ölelés, simogatás).

Az apák szerepe a nonverbális kommunikációban

Gyakran feltételezzük, hogy a nonverbális nevelés elsősorban az anya feladata, de az apák nonverbális kommunikációja legalább olyan fontos. Az apai testbeszéd gyakran a fizikai határok és a kalandvágy jelzésében erősebb. Míg az anya gyakran a gondoskodó, érzelmi szabályozásban használ nonverbális jelzéseket, az apa a játékos, de határozott fizikai interakcióval tanítja meg a babát a fizikai korlátokra.

tags: #gesztusok #fontossaga #a #kisgyermekekkel #valo #kommunikacioban