Amikor valaki úgy dönt, hogy nem macskát vagy kutyát szeretne tartani, hanem egy kedves kis gekkót, akkor hamar felmerül benne a kérdés, hogy vajon milyen körülményeket kell neki biztosítania és milyen betegségekre számíthat. A leopárd gekkók tartása viszonylag egyszerű, mivel nem nőnek túl nagyra, nem agresszívak és nincs is velük sok probléma.
A gekkó tartás alapjai
Érdemes tudni róluk, hogy éjszaka aktív állatok, de akkor sem túl hangosak, így attól nem kell tartani, hogy az egész házat felverik. Nem karmolnak- vagy harapnak akkorát, hogy az nagy fájdalmat okozzon a gazdinak, és akár kézhez is szoktathatók. A karmai aprók, tű szerűek, ami csak enyhén szúr, de nem kellemetlen. Ahogy az sem a kedvencük, ha egész nap simogatják őket és nincs egy perc nyugtuk. A gekkó tartás talán azoknak való igazán, akik szeretnének házi kedvencet, de nem egy izgő-mozgó, mindig bajt csináló állatra vágynak, hanem egy nyugodt természetű kis jószágra.

Terrárium és környezet
Mivel a leopárd gekkók többnyire a talajon mozognak, ezért a terrárium legyen hosszú és széles (ne magas és keskeny). Egy 30x70 cm-es élőhely már elég lehet, de természetesen minél nagyobb, annál jobb. Meg kell győződni róla, hogy az állat nem tud kijutni belőle. Nem szabad hálóból vagy dróthálóból készült terráriumot használni.
Aljzat
Az aljzat kerül a terrárium aljába, amin a gekkók sétálnak. Több kockázattal jár a használata, mint előnnyel. A fiatal állatok általában még kapkodósak, nem elsőre kapják el a zsákmányukat, így előfordul, hogy a homok finom szemcséit is lenyelik. Nem ritka eset, hogy a leopárd gekkók (és más hüllők is) állatorvoshoz kerülnek a túl sok homok lenyelése miatt. A megevett homok sok hüllőfajnál okoz bélelzáródást, ami súlyos következményekkel jár.
Tapasztalatok és más hozzáértő tenyésztők véleménye alapján a homok biztonsággal használható (nem fiatal állatoknál), ha a megfelelő ásványi anyag és vitamin szükséglet biztosítva van! Egy kis lapos tálkában mindig legyen bent náluk kalcium és vitamin por keveréke.
Egyre elterjedtebb és népszerűbb is egyben a takarmány szárnyasok részére, magas kalcium tartalommal rendelkező, fehér színű, apróra zúzott kő, hüllő aljzatként való használata. Előnye az, hogy lenyelése során a bélben talán nem tapad annyira össze, mint a homok és a széklettel kiürül. Fiatal, még kapkodós állathoz azonban nem ajánlott, mert a mészpor réteg alatt gyakorlatilag a natúr 1-2 mm-es kő zúzalék van.
Természetes, vitaminokkal dúsított kalcium-karbonát alapú aljzat, amely nem tartalmaz mesterséges színezéket vagy színrögzítő anyagot. Segíti a szárazföldi hüllőfajok kalcium-háztartását. Vitaminokkal és béta-karotinnal dúsított, így jótékony hatással van az állatokra. Nem tartalmaz zsírban oldódó vitaminokat, melyek nagy mennyiségben mérgezőek lehetnek.
A nagy lapos felület jól utánozza a gekkók természetes környezetét. Olcsó, mutatós és könnyen tisztítható, mindezt nulla kockázat mellett. Könnyen karbantartható és népszerű sok állat tartása esetén (pl. tenyészetekben). Könnyen cserélhető, amikor csak szükséges. Karantén terráriumhoz a legjobb választás.
Ez egy speciálisan kialakított aljzat hüllők számára, jól néz ki és nem jelent kockázatot a használata. NEM virágföld! A virágföld trágyát és komposztot tartalmazhat! A legjobb, ha kimegyünk a kertbe, keresünk egy szimpatikus vakondtúrást és onnan gyűjtjük a földet. Mi a félsivatagos, kősivatagos környezettel azonos bioaktív talajkeverékeket ajánljuk, amelyek ásványi anyagokban gazdagok és természetes alapanyagokból készültek.
Hőmérséklet és világítás
Mivel a leopárd gekkók a közel-keletről származnak, ezért a világítási ciklust is úgy kell kialakítani, hogy az teljes mértékben azonos legyen a természetes környezetben tapasztaltakhoz. Ez azt jelenti, hogy nyárom 14 órás világosságot 10 óra sötétség kell, hogy kövesse, télen ez 12 óra világosság, 12 óra sötétség arányában oszlik meg. A legpraktikusabb, ha időzítő kapcsolót használunk, sokkal kényelmesebb és nem fordulhat elő, hogy elfelejtjük fel vagy le kapcsolni a lámpát.
Mivel a leopárd gekkók éjszakai állatok, nincs szükségük éles fehér fényre vagy UVB sugarakra. A nap nagy részében alszanak, de ettől függetlenül szükségük van egy hő- és fényforrásra. Nappali napozó izzó használata nem feltétlenül szükséges, mert éjszakai állatok és nem sütkéreznek az izzó alatt, mint más hüllők. Ugyanakkor a terrárium melegen tartása fontos. Ha egy fűtőlappal képesek vagyunk a megfelelő hőmérsékletet tartani, akkor az izzó feladata csupán a fényt biztosítása.
Ha aggodalmaink támadnának a nem megfelelő hőmérsékletről (fűtőlap használata mellett), ez esetben használhatunk napozó izzót, a nappali meleg fenntartásához (28-32°C). Mint már sokat említettük, éjszakai állatok, így tilos bármilyen éles fény használata, különösen éjszaka, amikor a legaktívabbak. Akkor használjunk éjszakai melegítést, ha az éjszakai hőmérséklet a megengedett alá csökkenne (21-24°C). Ez lehet fűtőlap, de ha ezzel sem érjük el a kívánt hőfokot, akkor infravörös lámpát kell használni éjszaka.
Mivel a leopárd gekkók nem képesek maguktól melegen tartani testüket, így a környezetükre támaszkodnak, hogy melegen tartsa őket. Emiatt nagyon fontos, hogy a terráriumban megfelelő legyen a hőmérséklet. Meg kell próbálni egy két részből álló egységet kialakítani a terráriumban (meleg rész, hűvösebb rész). Ahol az izzót elhelyezzük, az lesz a meleg rész a terráriumban. Az izzó alatti hőmérséklet legyen 30.5-32.2°C. Ez azért fontos, mert magasabb hőmérsékleten jobban meg tudják emészteni az elfogyasztott ételt. A hideg oldalon legyen 23.3-26.6°C.
A természetben éjszaka jönnek elő, amikor már nem olyan nagy a forróság és a sziklákon fekszenek, amiket egész nap melegített a nap. Ha ezt imitálni akarjuk, csökkentsük a hőmérsékletet 21.1-23.8°C-ra. Azonban szükség lesz egy meleg helyre, ahova feküdni tud. Kettő darab hőmérőt érdemes elhelyezni. Egy a meleg oldalra és egy hideg oldalra. Így lehetünk igazán biztosak abban, hogy megfelelő a hőmérséklet mindkét oldalon.

Páratartalom
Ahogy a legtöbb hüllő számára, így a leopárd gekkóknak is fontos a páratartalom. A terrárium páratartalma 20-40% között legyen. Érdemes páratartalom mérőt használni, így nyomon lehet követni a páratartalmat. Ha túl magas a páratartalom próbáljuk meg növelni a légáramlást és a vizes edényt cseréljük kisebbre. Továbbá kell lennie a terráriumban egy nedves/nyirkos bújónak, ami segíti őket vedléskor.
Búvóhelyek és dekoráció
A búvóhely egy fontos része a leopárd gekkók környezetének. Búvóhely bármi lehet, amiben kényelmesen elférnek és kellő biztonságot nyújt. Kell, hogy legyen rajta egy nyílásnak és megfelelő helynek a belsejében, hogy biztonságban érezzék magukat. Ha több gekkó él egy helyen, biztosítani kell számukra egy megfelelően nagy búvóhelyet, amiben mindannyian kényelmesen elférnek, vagy pedig több kisebbet (a létszámhoz megfelelően).
Három különböző típusú búvóhelyet használnak a leopárd gekkók. A legjobb, ha mindhárom típus a rendelkezésükre áll a terráriumban. Ha nincs elég hely, a legjobb, ha van egy meleg-bújó és egy nedves-bújó (ami hideg-bújóként is működik). Ezt a bújót a terrárium meleg oldalán kell elhelyezni. A hideg-bújó ellentéte a melegnek, így ezt a hideg oldalon kell elhelyezni. A leopárd gekkók nem képesek szabályozni a testhőmérsékletüket, így időnként előfordul, hogy túlmelegszenek és szükségük van egy hűvös helyre, ahol lehűlhetnek.
A nedves-bújót úgy kell kialakítani, hogy sokkal magasabb legyen benne a páratartalom, mint a többi bújóban. A nedves-bújót nem szabad a meleg oldalon elhelyezni, mert a hő hatására párologni kezd és csökken a nedvesség. Ahhoz, hogy a bújó párás maradjon, a belsejében az aljzatnak meg kell tartania a nedvességet. Ezt megnedvesített mohával vagy papírtörlővel érhetjük el.
Élő vagy műnövényt is használhatunk, amit extra búvóként használhatnak. A leopárd gekkók nem esznek zöldségeket, ezért nem kell aggódni, hogy megrágják azokat, azonban, ha az élő növény mellett döntünk, meg kell győződni róla, hogy biztosan nem mérgező. Tehetünk sziklákat, kisebb ágakat és mászó köveket is a terráriumba, hogy gekkónk rátelepedjen vagy mászkáljon rajtuk. Mindig alaposan tisztítsuk meg a behelyezett tárgyakat a szennyeződésektől és a baktériumoktól, ha éles, szúrós felületül/oldaluk van, behelyezés előtt el kell simítani. Az ágakat meg kell tisztítani a kérgüktől és meg kell győződni róla, hogy nincsen rajtuk vagy bennük semmilyen élősködő.

Etető- és itatótálak
Szükségünk van etető- és itatótálra is. Minden nap friss vizet kell adni a gekkóknak és ha vízbe fulladt rovar vagy ürülék van a vizes tálban, azonnal ki kell cserélni. A leopárd gekkókra jellemző, hogy a nagyobb vízmennyiségtől meg is ijedhetnek (bár vannak kivételek), ezért célszerű naponta a terrárium falát langyos, nyáron kicsit hidegebb vízzel permetezni, ugyanis előszeretettel nyalogatják a vízcseppeket (a harmatot idézi).
Táplálkozás és vitaminok
A leopárd gekkókat rovarokkal kell etetni, ráadásul leginkább élő példányokkal. A legtöbb gekkó nem szívleli a halott eleséget, egyszerűen észre sem veszi. Ami mozog, azt viszont levadássza. A kicsi gekkókat naponta egyszer kell etetni, az idősebbeket viszont elég 3 naponta. Általában szeretik a lisztkukacokat, a viaszmoly lárvákat, a tücsköket és a csótányokat is.
A gekkó vitamin utánpótlásáról is gondoskodnod kell! Ehhez a legegyszerűbb, ha egy jó minőségű multivitamin port választasz, amibe akár az eleségnek szánt rovart is belemárthatod. Sajnos lehet, hogy a gekkó kiköpi, mert nem ízlik neki a por...vagy tegnap még ízlett, ma már nem. Az etetésnek van egy ideális időpontja: a lámpája lekapcsolása után körülbelül egy órával.
Amikor a kicsike lábai megvastagodnak (tehát már nem úgy néz ki, mint ami mindjárt eltörik), illetve ha eléri a 3-4 hónapos kort, akkor már nyugodtan átállhatsz a kétnaponta való etetésre. Hagyd, hogy hozzá szokjon, várj jó pár hónapot, majd nyugodtan állj át a három naponta való falatoztatásra. Ha elég vitamint kap, ebből nem lesz semmi probléma, ugyanis ezek az állatok nagyon szívósak.

Vedlés
A nagyon fiatal gekkók két hetente is vedlenek, az idősebb példányok körülbelül havonta. A folyamat egyébként elég feltűnő - legalábbis a kezdetén. A kis színes csodád ilyenkor egyik pillanatról a másikra kifehéredik. Magát a vedlést nem biztos, hogy látni fogod. Éjszaka, a bújójában is simán megoldja, amíg Te alszol, másnap pedig már csak a friss, üde gekkót találod majd. A bőrét megeszi, úgyhogy azzal sem fogsz találkozni. Fontos, hogy vedlés után nézd át az állatot, mert nem maradhat rajta bőrdarab!
Gekkók betegségei és megelőzésük
Annak ellenére, hogy a leopárd gekkók a könnyen tartható hüllők közé tartoznak, egy egyedi környezetből származnak, amelyhez ők alkalmazkodtak, ezért azonos körülményeket kell teremtenünk számukra, hogy egészségesek maradjanak.
- Kiszáradás és vedlési problémák: A gekkók nagyon érzékenyek a páratartalomra. Ha túl alacsony a páratartalom, az hamar az állat kiszáradásához vezethet, ez pedig könnyen okozhat elhullást. A vedlést is megnehezítheti egy ilyen állapot, ami azt jelenti, hogy kisebb-nagyobb foltokban a gekkó bőre fent marad.
- Vitaminhiány: Ezek a problémák akkor is jelentkezhetnek, ha elég mennyiségű élelmet adsz neki, de nem eléggé változatosan, vagy éppen a vitaminokra nem figyelsz.
- Stressz: A hüllők nagyon érzékenyek a stresszre. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a túl zajos környezet, az erős fények és a túl sok simogatás károsan hathat a gekkó egészségére.
- Emésztési problémák és bélelzáródás: Ha nem jó körülmények között van a gekkó, akkor az hamar problémát okozhat. A normális állapotban kemény széklet ilyenkor híggá válik és emésztetlen ételmaradékok vannak benne, az állat lefogy, kiszárad, kezelés nélkül pedig sajnos valószínűleg elhullik. A homokot például véletlenül is megeheti a gekkó, az pedig összeáll a beleiben és elzáródást okoz. Ha huzamosabb ideig nincs széklete az állatnak, akkor fennáll a lehetősége, hogy ez a probléma.
- Tüdőgyulladás: Ha nincs elég meleg a terráriumban, de közben magas a páratartalom, akkor könnyen kialakulhat a tüdőgyulladás.
Ha a gekkónak megy a hasa, hányással küzd, fogyást látsz, vagy nem eszik, akkor kezdhetsz gyanakodni, hogy valami nincs rendben az egészségével. Szerencsére a megfelelő hőmérséklet kialakításával és az ideális étrend biztosításával a betegségek nagy része elkerülhető.
Leopárd gekkó szaporodása
A leopárd gekkók igazán sikeres tenyésztését egyetlen cikkben nem lehet precízen leírni, egy pár támpontot azonban tudunk itt adni azok számára, akik tenyésztésben gondolkodnak. Sok-sok utánajárás, kísérletezés és kitartás szükséges ahhoz, hogy igazán sikeres leopárd gekkó tenyésztővé válhass.
Ivarérettség és párosodás
Amennyiben a gekkóid jól vannak táplálva, akkor kb. 1 éves korukra ivaréretté válnak. Ez az abszolút minimum kor, amit egy nősténynek el kell érnie, de többen csak 2 éves korban fogják őket tenyésztésbe. A hímek akár már 8-10 hónapos kortól is "befoghatók". Mindemellett nem feltétlenül a kor, hanem inkább a súly határozza meg, hogy egy nőstény tenyésztésbe fogható-e. Így egy nőstényt semmiképp sem "illik" 50 grammos súly alatt tenyésztésbe állítani. A kis súlyú állatok szervezetét a tojásrakás sokkal jobban megviseli, mint egy nagy, teljesen kifejlett állatét.
Az együtt tartott vagy frissen összerakott ellenkező nemű állatoknál tavasszal kezdődik meg az udvarlás, amely úgy néz ki, hogy a hím elkezdi üldözni a kiszemelt nőstényt és harapdálni a farkát, majd láthatjuk az első párosodást. A tojásképződési időszakban különösen figyeljünk a nőstények megfelelő kalcium, vitamin és tápanyagbevitelére. A megfelelő kalciumbevitel érdekében heti maximum egy alkalommal adhatunk nekik szopósegeret is.
Pihenőidőszak a pároztatás előtt
Mielőtt pároztatnánk állatainkat, érdemes egy pihenőidőszakot tartani (a vadonban a szaporodási időszak december-januárra esik, ezért érdemes ekkor tartani). Ezt kezdjük úgy, hogy a hímet egy külön terráriumba tesszük kb. egy hónapra. Ezalatt az egy hónap alatt a nőstények terráriumában fokozatosan lecsökkentjük a hőmérsékletet (18-22°C-ra). A táplálékot egyszer adjunk nekik az első 10 nap után, de utána egyáltalán ne próbáljuk meg etetni őket. Fontos, hogy ilyenkor ne világítsuk meg a terráriumot és ne zavarjuk meg állatainkat, csakis a napi friss ivóvízről gondoskodjunk. A hónap végén néhány nap alatt fokozatosan állítsuk vissza a hőmérsékletet és enni is adhatunk nekik.
Tojásrakás
Sikeres párosodást követően egy hónap után várhatjuk az első, többnyire 2 db lágyhéjú, hosszúkás tojást, melyet védett, nedves helyre raknak, illetve elásnak a homokban. Egészséges nőstény esetében ez a folyamat 7-8 alomig (7-8x2 tojás) is eljuthat a szaporodási időszakban.
Mivel a homokba ássák el a tojásokat, ezért megkönnyíthetjük dolgunkat egy saját készítésű kb. 25x20x20 cm-es méretű "tojódobozzal". Ez a doboz legyen sötét, leemelhető tetejű. Az oldalán legyen egy akkora nyílás, amin a legnagyobb nőstény is befér. A dobozt töltsük ki 6-8 cm vastagon nedves perlittel és rakjuk olyan helyre a terráriumban, amit a nőstények sokszor látogatnak, így reméljük, hogy ebbe a dobozba fogják lerakni tojásaikat. Ha nem vagyunk benne biztosan, hogy lerakták a tojásokat, belenézhetünk a dobozba. Ügyeljünk arra, hogy áthelyezésnél óvatosan fogjuk a tojásokat, és semmi esetre se forgassuk el, ugyanis a madártojással ellentétben az embriót nem rögzíti jégzsinór, hanem a tojás falára tapadva fejlődik.

Gekkó tojás keltetése
Miután megtaláltuk a tojásokat, mielőbb tegyük át őket a keltetőbe. A keltetőközeg nedves vermikulit vagy perlit lehet. A keltetési hőmérséklet 26-32 fok között legyen. A páratartalom pedig 80-90%. A kicsik 40-60 napra kelnek.
Mivel hüllőkről van szó, fontos a keltetési hőmérséklet. 26-28°C között többségben lányok, 30-32°C között többségben fiúk kelnek, ezt vegyük figyelembe. Ha vegyes szaporulatot szeretnénk az ideális hőmérséklet a 28-30°C. Ha minden jól megy, ilyen körülmények között a tojások kb. 5 cm-esre nőnek és a kisgekkók 45-50 nap múlva kikelnek.
A frissen kikelt állatok még nem rendelkeznek a végleges színnel, fejlődésük során alakul ki az adott színváltozatra jellemző szín. A frissen kikelt gekkókat helyezzük "óvodának" kinevezett terráriumba. Az első dolguk a vedlés lesz majd 1-2 nap elteltével meg is kínálhatjuk őket kis tücskökkel.
Partenogenezis: Tojásrakás megtermékenyítés nélkül
A nappali gekkók mindig párosával tojnak. Nyilvánvalóan van kivétel, de nem gyakran fordul elő. Csak akkor lehet esetleg szóló tojás, ha terméketlen. Ezt áltojásnak hívják, nem megtermékenyített tojás. Ilyen áltojást egyedül élő nőstény gekkó is le tud tenni, vagyis nem kell hozzá hím.
A tojásokat a nappali gekkók nem tapasztják, mint sok más gekkó faj, sőt, ha tapad, akkor általában terméketlen tojást tojt. A grandisok egy pár hófehér, tiszta, alig tojás alakú, szinte gömböt letojnak valahova, egy virág védett kürtőjébe, egy bambusz belsejébe, egy sötét, védett sarokba, és onnan, ha akarom, ki tudom venni, hogy betegyem egy keltetőbe. Kemény, meszes héjú tojásokról beszélünk, amik viszont egymáshoz oda vannak tapasztva, ha szét akarja őket szedni az ember, meg is sérül legalább az egyik és akkor oda a kisgekkó.
Gekkó fajok összehasonlítása
Ahhoz, hogy jobban megértsük a gekkók szaporodási szokásait, érdemes összehasonlítani a leopárd gekkókat más fajokkal, például a nappali gekkókkal. Az alábbi táblázat összefoglalja a legfontosabb különbségeket és hasonlóságokat.
| Jellemző | Leopárd Gekkó | Nappali Gekkó |
|---|---|---|
| Tojásrakás jellege | Általában lágyhéjú, elássák a homokba | Kemény, meszes héjú, általában párosával tojnak |
| Tojások tapadása | Nem tapadnak, elásva | Általában nem tapadnak, de ha igen, akkor terméketlen |
| Partenogenezis (megtermékenyítés nélküli tojásrakás) | Nem említett | Áltojások formájában előfordulhat |
| Szaporodási időszak alatti tojásszám | 7-8 alom (14-16 tojás) | 5-6 alkalommal (10-12 tojás) |
| Keltetési hőmérséklet és nem | 26-28°C lány, 30-32°C fiú | Nem részletezett, de hüllőknél általában hasonló |
| Ivarérettség | Nőstények: 1-2 év, Hímek: 8-10 hónap | Nem részletezett |