A Ford Transit története: A kisáruszállító, amely forradalmasította a szállítmányozást

A Ford Transit, amelynek neve mára világszerte összeforrt a kishaszonjárművekkel, a hatvanas évek ipari fellendülésétől indult, és egészen a modern, elektromos korszakig ível. Több mint 13 millió példányt adtak el belőle az elmúlt 60 évben, ezzel a legkelendőbb áruszállítók világranglistáján az első helyen áll. A modell az évtizedek során az innováció egyik legfontosabb műhelyévé vált, és ma is meghatározó szereplő mind a teher-, mind a személyszállító kishaszonjárművek fejlesztésében.

„A Transit jelenleg az első helyen áll a legkelendőbb áruszállítók világranglistáján. 2024-ben az európai 1 és 2 tonnás haszongépjárművek szegmensében csaknem minden 5. eladott jármű Ford Transit vagy Ford Transit Custom volt” - emelte ki Lajtner Tamás, a Ford Magyarország kommunikációs és PR vezetője. Hozzátette: a modell immár 11. éve piacvezető Európában, de Magyarországon még ennél is régebb óta, 16 éve.

Az előd: FK 1000 és Taunus Transit

Ma már kevéssé ismert tény, de a Transit elődje egy FK 1000 néven, Kölnben készülő kisáruszállító volt, amelyet 1953-1965 között gyártottak. Ez a változat a későbbiekkel ellentétben nem angol, hanem kölni német fejlesztés volt. Ennek a nevét változtatták 1961-ben Ford Taunus Transitra. Az első Transit nevet viselő furgon még nem is volt igazi Transit. Eredetileg az 1965-ös szériát nem is Transitként, hanem V-sorozatként szerették volna piacra dobni, ám az utolsó pillanatban mégis Transit maradt.

Az I. generáció: Az 1965-ös áttörés (Mk1)

Az első Ford Transit 1965. augusztus 9-én gördült le a gyártósorról. Egyesek szerint az első generációs Ford Transit húsz évig gyártották. Ennek oka az, hogy a Ford Transit MK2-t a Ford Transit MK1 arcfestékének tekintik. Az első generációs Ford Transit-t eredetileg az angliai Berkshire-ben lévő Ford gyárakban szerelték össze, ám ennek a modellnek a kereslete meghaladta az üzem lehetőségeit, így a gyártást áthelyezték Southamptonba. A Ford Transit furgon későbbi generációi szintén a Southampton gyárban készültek 2013-ig, amikor a Ford termelésének nagy részét Törökországba költöztette. A Ford Transit Mark I-t számos más gyárban is gyártották, a világ különböző pontjain, például Hollandiában, Belgiumban, Törökországban, Ausztráliában, Dél-Afrikában, Új-Zélandon és Dél-Koreában.

A Ford Transit első generációja az Egyesült Királyságban található Ford fióktelep és a németországi Ford divízió közötti együttműködés eredménye volt. Ez az együttműködés rendkívül sokoldalú haszongépjármű, a Ford Transit bevezetését eredményezte. Az első Transit forradalom volt a könnyű haszongépjárművek világában. Amerikai autókhoz modellezve, nagy Ford Transit hűtőráccsal és az autó széle fölött kiálló túlnyúlásokkal sokkal nagyobb rakományterületet kínált, mint európai versenytársai. A karosszéria széles választéka és a rendkívül sikeres benzinmotorok gyorsan a Ford Transit-et tették a legkeresettebb kisteherautóvá Európában.

Motorok és innovációk

Kezdetben a Ford Transit Mark I, amelyet a brit piacon ajánlottak, 1,7 és 2,0 literes benzinmotorral volt ellátva. A V4 rendszer motorjának köszönhetően a motor mérete lerövidült, ami lehetővé tette az új hajtóegység elrejtését az első motorháztető alatt. A Ford által az új egységekkel bevezetett innováció egy generátor használata volt, míg a brit piac legfontosabb versenytársai továbbra is csak dinamót kínáltak. A Ford Transit MK1 egy 43 lóerős (32 kW) dízelmotorral és a Perkins-szel is kapható volt. Érdekes módon ez a motor túl hosszú volt ahhoz, hogy a Ford Transit MK1 motorháztetője alá lehessen helyezni, ezért úgy döntöttek, hogy kiterjesztik a jármű elejét. Ez a motor bizonyult nem túl dinamikusnak és nem túl népszerűnek, ezért 1972-ben a Ford úgy döntött, hogy lecseréli ezt az egységet York modelljére.

Európában a Ford Transit első generációjának több motorváltozata volt, amelyek közvetlenül vagy közvetve a Ford Taunus Transit-ből származtak, ezek 1,3, 1,5 és 1,7 liter űrtartalmú egységek, valamint az Essex 2.0 voltak. A Ford Transit hosszú elülső részének köszönhetően 3.0 Ford Essex V6 motorral is fel lehetett szerelni. A 3 liter motorteljesítményű kisteherautó gyorsan vált a vezető járművé az egyenruhás szolgáltatásokban.

Marketing és népszerűség

A Ford komoly marketingköltségeket fordított arra, hogy a Nagy-Britanniában gyártásba kerülő, I. generációs változatot ismertté tegye. 1965-ben egyenesen kapóra jött a márkának, hogy a londoni állatkert számára két bébielefántot kellett szállítani. A munkára egy Ford Transitot választottak ki. Az alacsony padló és a kétfelé nyíló hátsó ajtók lehetővé tették a könnyű beszállást az állatok számára. Az elefántoknak tetszett a megoldás, és az újságírók fényképezőinek kereszttüzében beszálltak a furgonba.

1965 októberében, a brit piaci bevezetés idején a legolcsóbb Transit (rövid tengelytávval, benzinmotorral és 610 kg teherbírással) 542 angol fontba került. A Ford nem állt meg az állatkerti akciónál ahhoz, hogy népszerűsítse az új modellt. Hogy mennyire sokoldalú volt a Transit már a kezdetek kezdetén, azt jól mutatja, hogy alig néhány évvel a sorozatgyártás megkezdése után már létezett belőle tűzoltóautó. 1966-ban már a korabeli újsághirdetések is a Transit sokoldalúságát emelték ki. A reklám büszkén hirdette: „Változó formában készül a Ford Transit”, majd hosszan sorolta a rendkívüli választék elemeit: a 18-féle ajtózatot vagy a különböző padló- és üléskialakításokat. A Transit már ekkor világossá tette, hogy rugalmas felépítése szinte bármilyen munkakörnyezethez alkalmazkodni tudott.

A népszerűség számokban is látványos volt: 1976-ra elkészült az egymilliomodik Transit, majd alig három évtizeddel később, 2000-ben a négymilliomodik példány is legördült a gyártósorról.

A bankrablók kedvence

1972-ben kétes hírnévre tett szert: a londoni rendőrség, vagyis a Scotland Yard bejelentette, hogy a bankrablók 95 százaléka Ford Transitot használ a meneküléshez. Az autó teljesítménye és az 1,75 tonnás teherbírás révén a furgon tökéletes menekülőautó. Őszinte vallomás volt ez, vagy egy jól megtervezett PR-akció?

A Transit Supervan

A Ford mérnökei nem unalmas áruszállítóként tekintettek a Transitra, mindig igyekeztek a legjobbat kihozni belőle. Mindezt jól bizonyítja, hogy 1971-ben elkészítették az első Supervan-t. A fura szerzet a maga módján potens volt, a legendás Ford GT40 sportkocsi alapjaira építették a bódét és annak V8-as 400 lóerő körüli motorjával állítólag a 240-et is vitte. 1985-ben - 14 évvel az első ilyen jellegű modellváltozat után - elkészítették a Supervan II-est. A Supervan sztorija 1995-ben ért el a harmadik fejezetéhez, amikor a nagy teljesítményű áruszállító új külső dizájnt kapott, és a Ford akkori legújabb, 650 lóerős, 3,5 literes Grand Prix-nyertes motorját.

II. generáció (Mk2): Modernizálás az azonos alapon

1978-ban aztán megérkezett a II. generációs Ford Transit, amely ugyanazt az alvázat használta, mint az elődje, de kívül-belül alaposan átalakult. A furgon új frontkialakítást kapott, amelyet a Ford Ecoline III. generációjától örökölt. Fontos változás volt még, hogy az Essex V4-es motorok helyére 1,6 és 2,0 literes Pinto motorok kerültek. A kettes széria néven, de a korábbival azonos alapokon érkezett 1978-ban az újabb modell. Ezen már kockalámpák és modernebb részletek szerepeltek fő stíluselemként, a motortérben meg a kornak megfelelő újabb erőforrások vették át a korábbiak helyét.

III. generáció (Mk3): A „one-box” dizájn

1986-ban megjelent a „one-box” dizájn-nal rendelkező, III. generációs (Mk3) Transit, amelynél a kocsi eleje már nem különálló rész volt, hanem szerves egységet képezett a karosszériával. A Ford nem aprózta el a debütálást: a bemutatásának évében egy platós demókocsi 7 napon és 7 éjszakán keresztül rótta a köröket az újonnan átadott londoni M25-ös körgyűrűn. Bár a motorváltozatot a III. generáció is megörökölte, azért érkezett újdonság is 1989-ben, amikor a 3,0 literes V6-ost leváltotta a 2,9 literes Cologne EFI V6-os blokk.

1992-ben szolid ráncfelvarráson esett át a Transit, és hazánkban már ez a változat kezdett elterjedni. A korabeli magyar sajtócikkek ugyanakkor azzal is foglalkoztak, hogy ezt a modellverziót vámmentesen hozhatja be a Ford Magyarországra. Ha valaki ebben az időben gyakran megfordult a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren, akkor az Mk3-as változattal, a földi kiszolgálásban dolgozó, Malév-arculatos járművekkel gyakran találkozhatott. A fehér alapon zöld és kék színsávval ellátott furgon igencsak kiemelkedett akkoriban a Barkas-ok világából; tetszetős megjelenésével maga volt a Nyugat.

IV. generáció (Mk4) és V. generáció (Mk5): A modernizáció és az elsőkerék-hajtás

1994-1995 között modellfrissítést kapott a Transit, majd 2000 közepén megérkezett a IV. generációs Transit. Bár rögtön 2001-ben megszavazták Az év furgonjának, a népszerűségét hamar kikezdte a rozsda. Ugyanakkor fontos újítás volt, hogy megjelent az elsőkerék-hajtás a Transitnál. Emellett 2002-ben felbukkant egy 2,0 literes, 123 lóerős, nagy nyomású, közös nyomócsöves dízelmotor a kínálatban. Egy évvel később pedig bevezették az új műszeregységet, amiben digitális kilométerszámláló is volt.

2005-ben már túl volt a Ford az 5 millió eladott Transiton. Időszerű volt tehát a frissítés: megérkezett az Mk5, amely az álló lámpákkal és az erősebb, közös nyomócsöves dízelmotorokkal sportosabb karaktert vett fel.

VI. generáció és az elektromos jövő: E-Transit

2013-ban érkezett meg a jelenlegi, VI. generáció, amely apró dizájnmódosításokkal és technikai frissítésekkel lényegében még most is gyártásban van. Előtte azonban a birminghami Motor Show keretében bemutatkozott a közepes méretű Ford Transit Custom, amely 2023 óta közös alapokon osztozik a Volkswagen Transporter VI-tal.

A történet újabb mérföldkőhöz 2021 végén érkezett, amikor megkezdődött a Ford első teljesen elektromos furgonjának, az E-Transitnak a gyártása. Ezzel a Ford nemcsak új technológiákat, de fenntarthatóbb működést is elérhetővé tett minden vállalkozás számára. Az E-Transit forradalmi változást hozott a magyar utcákra. Budapest belvárosában és más nagyvárosok zsúfolt területein a csendes működés azonnal észrevehető előnyt jelent. Az alacsony károsanyag-kibocsátás különösen értékes a környezettudatos vállalkozások számára.

Az elektromos Transit-családot a sokoldalúság és a teljesítmény ugyanúgy meghatározza, mint elődeit. A modern E-Transit akár 328 km-es kombinált hatótávot kínál - városi környezetben pedig akár 440 km-t -, miközben egy- és kétféle akkumulátorváltozattal is elérhető. A jármű 2,3 tonnát tud vontatni, ami szintén igazolja: a Transit elindult az elektromos autók világa felé, de nem ismer kompromisszumot, ha teljesítményről van szó.

A Transit család bővülése

Nem szabad megfeledkezni természetesen a kistestvérekről sem: a Ford Transit Connect I. generációja 2002-ben jelent meg, majd 2013-ban érkezett a II., 2023-ban pedig III. nemzedék. A Ford Transit Courier 2014-ben mutatkozott be, a II. generációja pedig 2023-ban került piacra.

A Ford Transit számokban

tags: #ford #kis #teher #1960