A 6. gyalogezred története szorosan összefonódik Kaposvár és Somogy vármegye múltjával, különösen az I. és II. világháború, valamint az azt követő időszak eseményei kapcsán. Az itt található információk bepillantást engednek az ezred életébe, kiegészítési területeibe, állomáshelyeibe és a városban betöltött szerepébe.
A 6. gyalogezred múltja és Kaposvár
A 6. gyalogezred, melynek egy része Kaposváron állomásozott, a Monarchia hadseregének fontos alakulata volt. Bár a szövegekben több ezred is említésre kerül Kaposvárhoz köthetően, a "feher gyula 6 gy ezred kaposvar" kifejezés alapján a 6. gyalogezred kap kiemelt figyelmet.
A Magyar Királyi 17. honvéd gyalogezred 1912-ben Kaposváron állomásozó zászlóalja a 19. gyalogezredhez tartozott, mielőtt az 17-es ezred 3. zászlóaljává vált. Ez az alakulat 1913-tól Fejér, Tolna és Somogy megye bizonyos járásait fedezte, majd a mozgósítás után az orosz harctérre indult.
A Magyar Királyi 19. honvéd gyalogezred kiegészítési területe magában foglalta a kaposvári járást is. Békeidőben a 3. zászlóalj Kaposváron állomásozott, míg a 4. zászlóalj Fiumében. A kaposvári zászlóalj a szerbiai frontra indult az I. világháború elején.
A Császári és Királyi 44. Albrecht főherceg Gyalogezred (más néven "rosseb ezred") kiegészítési területe magában foglalta Somogy és Tolna megye összes járását. A háború előtt, 1914-ben, az ezredparancsnokság és az 1., 2. és 4. zászlóalj Bécsben állomásozott, míg a 3. zászlóalj Kaposváron tartózkodott.
Az 1919-es nemzeti hadsereg szervezése során Kaposvár fontos szerepet kapott. A Fővezérség utasítása alapján a területet körletekre osztották, és Kaposvár a IV. számú katonai körlet parancsnoksági székhelye lett. Később, a szerb megszállás megszűnése után, Pécs vette át ezt a szerepet, de Kaposvár továbbra is fontos katonai központ maradt.
A II. világháború alatt a 44. gyalogezred pótzászlóalját Kaposvárról a csehországi Reichenbergbe helyezték át, ami nagy felháborodást keltett a városban. Helyükre egy cseh ezred érkezett, amely számos konfliktust eredményezett.
A háború után, a szovjet hadsereg kivonulása után, a magyar fegyveres erők újjászervezése során Kaposváron is katonai körlet alakult. Ez a körlet egy gyaloghadosztályt foglalt magába, melynek gyalogezrede a volt 19. honvéd gyalogezred zászlaját örökölte, és később a 7-es, majd a 6-os számot kapta.
A 6. gyalogezred parancsnoksága, közvetlenjei, valamint a II. és III. zászlóalj települt Kaposvárra. A megyei alakulatok a szombathelyi 3. vegyesdandár alárendeltségébe kerültek. Az 1938/39-es intézkedések alapján a megyében állomásozó csapatok helyben kaptak parancsnokságot, így alakult meg a 10. gyalogdandár-parancsnokság Kaposváron, amely alá a helyi 6. gyalogezred is tartozott.
A modern Magyar Honvédségben is jelen van Kaposvár katonai hagyománya. A város ad otthont a 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezrednek és a Hadkiegészítő és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 4. Toborzó és Érdekvédelmi Központnak.
A 6. gyalogezredhez és Kaposvárhoz kapcsolódó további információk találhatóak a katonai alakulatok történetét feldolgozó forrásokban, beleértve a nemzeti hadsereg kialakulását és a katonalelkészi szolgálat megszervezését is.
A Nemzeti Hadsereg és Kaposvár szerepe
A Tanácsköztársaság bukása után Szegeden alakult meg az ellenforradalmi kormány Horthy Miklós és Gömbös Gyula részvételével. A francia megszálló erők segítségével létrejött szegedi direktórium lehetővé tette, hogy Szeged a bécsi mellett a legjelentősebb magyar ellenforradalmi központtá váljon.
Gróf Károlyi Gyula 1919. május 31-én Szegeden ellenforradalmi kormányt alakított. Ebben a kormányban Horthy Miklós hadügyminiszter, Gömbös Gyula pedig államtitkár lett. A francia városparancsnok átadta a polgári hatalmat az ellenforradalmi kormánynak, biztosítva számukra a mozgásteret.
A városban összegyűlt tisztekből és altisztekből alakult meg a gróf Károlyi Gyula-kormány fegyveres ereje, a nemzeti hadsereg magja. Horthy Miklós 1919. június 6-án kiadta szervezési rendeletét a „magyar nemzeti hadsereg” felállításáról.
A Nemzeti Hadsereg keretét önkéntesekből, majd behívott altisztekből és legénységből szándékozták feltölteni, a honvédség szabályai szerint biztosítva a fegyelmet és a szolgálati rendet.
1919. augusztus 19-én a Fővezérség utasítása felosztotta a hatalma alatt álló területet katonai kerületekre. Siófok II., Szombathely III., Kaposvár IV., Szeged V. és Miskolc VI. számú kerületi parancsnokságként lett kijelölve.
A Szegeden megalakult Nemzeti Hadsereg kezdetben alig 3000 főből állt, de az általános védkötelezettség és az önkéntesek révén létszáma gyorsan növekedett. A Dunántúlon csatlakozott hozzá Lehár Antal ezredes vezette mintegy 2000 fős fegyveres erő.
Az eredeti felosztás később megváltozott: Siófok helyett Székesfehérvár, Kaposvár helyett pedig Pécs lett a kerületparancsnoksági székhely a szerb megszállás megszűnése után.
A megalakult körletparancsnokságok a szervezett hadosztállyal és a hozzájuk utalt alakulatokkal katonai közigazgatási egységet képeztek, parancsnokaikat teljhatalommal ruházták fel.
A 6. gyalogezred és a katonalelkészet
A Monarchia felbomlása után Magyarország volt az egyik első nemzeti állam, ahol a Nemzeti Hadseregnél megteremtődött a katonalelkészi szolgálat. Addig nem lehetett szervezett katonai lelkészetről beszélni, míg harcok folytak az országban.
A Hadügyminisztérium 1919. szeptember 14-én értekezletet tartott a rendelkezési állományban lévő katonalelkészek ügyében, hogy megoldják átvételüket az egyházmegyébe vagy elhelyezésüket a minisztérium keretében.
A katonalelkészekre nagy szükség volt, mert az önkéntesek mellett a Nemzeti Hadsereg létszáma sorozással is gyorsan gyarapodott. Szeptember végére már mintegy 30 000 főt tett ki a katonák száma.
A növekvő létszám morális, szellemi és lelki gondokat is jelentett. Az állományban közös hadseregbeli, honvédségi, vörös hadseregbeli tisztek, tisztesek és katonák is voltak, valamint a megszállt területről hazatérők, nemzeti kisebbséghez tartozók, hadifogolyként megjártak.
A hadsereg vezetésének szüksége volt az egyházak támogatására és a katonalelkészek hathatós tevékenységére. A hadügyminiszter rendelkezései megteremtették a keretet a hadsereg szervezésére és fejlesztésére.
1919 végén intézkedés született arról, hogy minden körletparancsnokságnál tábori lelkészi hivatalt kell felállítani. A hivatal vezetője a római katolikus lelkész lett, aki egyben a körletparancsnok egyházügyi referense is volt.
Az állományban minden vallásfelekezetű tábori lelkész számára feladatokat határoztak meg, beleértve a vallásgyakorlatok végzését, az anyakönyvek vezetését, a kórházak látogatását, valamint erkölcsnemesítő, vallási és hazafias előadások tartását.
A tábori lelkipásztori ellátás megoldása megfelelt a közös hadseregbeli gyakorlatnak, ahol a római katolikus főlelkész katonai szolgálati felettese volt a protestáns lelkészeknek is.
Boling alezredes arról mesél, hogyan lett katonai lelkész
Kaposvár a 6. gyalogezred történetében
A kaposvári 19. honvéd gyalogezredet 1919 januárjától kezdték el szervezni, de a katonai toborzás nehezen működött. A Hadügyminisztérium a Somogy és Dél-Dunántúl jelentős részének szerb megszállására tekintettel úgy határozott, hogy Kaposvár székhellyel létrehozza a 44-es gyalogezredet.
A három zászlóaljból álló ezredet toborzás útján kívánták megszervezni a 24-42 év közötti, frontszolgálatot teljesítettekből. A Tanácsköztársaság kikiáltása előtti napokban vált ismertté, hogy Kaposvár az újabb szervezésben nem ezred, hanem a 44. számú dandárcsoport székhelye lesz.
1919. augusztus 5-én a Somogy-Baranya feletti katonai parancsnokságot a volt 44-es dandárcsoport kapta meg. Ezen a napon helyezte át Horthy Siófokra állomáshelyét, egyúttal a főparancsnokságot is.
A magyar fegyveres erők újjászervezése során Kaposváron is alakult egy katonai körlet, amely egy gyaloghadosztályt foglalt magába. Gyalogezrede, amely a volt 19. honvéd gyalogezred zászlaját örökölte, 1921-ben kapta meg a 7-es számot, majd később a 6-os számot.
Az 1921-es hadseregszervezési rendelettel megszűntek a katonai körletek, helyettük gyalogdandárok alakultak. Somogy megyében Kaposváron szervezték meg a 4. vegyesdandárba sorolt 7. gyalogezred parancsnokságát, közvetlen alosztályait, illetve két zászlóalját.
A 6. gyalogezred parancsnoksága, közvetlenjei, valamint a II. és III. zászlóalj települt Kaposvárra. Az 1938/39-es hadseregszervezési intézkedések alapján a megyében állomásozó csapatok helyben kaptak parancsnokságot, így alakult meg a 10. gyalogdandár-parancsnokság Kaposváron, amely alá a helyi 6. gyalogezred is tartozott.
A megyeszékhely jelenleg is katonaváros, helyet ad a 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezrednek és a Hadkiegészítő és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 4. Toborzó és Érdekvédelmi Központnak.
