Közvetlenül születés előtt a legtöbb baba fejjel lefelé néző helyzetben van az anyaméhben. Ezt nevezzük fejvégű hosszfekvésnek, és ez a legideálisabb pozíció a hüvelyi szüléshez. Azonban előfordul, hogy a far vagy a láb van a méhszájnál a születés előtt - az ilyen babákat hívják medencevégű fekvéses (köznyelvben farfekvéses) babának, vagy ebben az esetben beszélünk medencevégű fekvéses szülésről. A farfekvéses baba olyan magzatra utal, amely a méhben úgy helyezkedik el, hogy a feneke vagy a lábfeje lefelé, a szülőcsatorna felé néz, nem pedig a feje felé. Ez a pozíció bonyolíthatja a szülési folyamatot, és kockázatot jelenthet mind az anyára, mind a babára nézve.
A terhesség alatt a magzat a méhen belül mozog, így nem minden esetben találjuk ugyanabban a pozícióban a vizsgálatok során. A terhesség előrehaladtával azonban már egyre korlátozottabb lesz a magzat mozgástere, így a várandósság vége felé már meg lehet jósolni, hogy milyen pozícióban lesz a szüléskor. A legtöbb baba a terhesség 28. és 32. hete között fordul fejjel lefelé. A 28. hét előtt a babáknak még a negyede farfekvéses, a 32. héten ez az arány már csak 7%, a terminus környékén pedig csak 4%. Jenna Cecot radiológus elmondta, hogy a gyermeket váró szülőknek meglehetősen nehéz megállapítaniuk, hogy a baba farfekvéses-e, mivel a fenék és a fej rendkívül hasonló érzetű a laikusok számára a hason keresztül kitapintva.
A farfekvés típusai és okai
A farfekvésnek több típusa is létezik:
- Teljes farfekvés: A leggyakoribb, amikor a baba V alakban ül, a lábacskáit a teste előtt kinyújtva.
- Részleges (vagy valódi) farfekvés: Amikor a baba behajtja maga előtt a lábait és szinte guggoló testhelyzetben van.
- Kettős lábtartás: Ahol az egyik láb kinyújtva, a másik pedig behajtva van.
- Lábtartás: Amikor a baba szinte áll az anyaméhben, a lábfejei a szülőcsatorna felé néznek.
Nem csupán a farfekvés típusa, hanem a baba fejtartása is kritikus. Ha a mellkasára hajtja a fejét, akkor a fej legkisebb átmérőjének kell a medencén átférnie, ha viszont hátraszegi, akkor nagyon nehéz - sőt lehetetlen - lesz átférnie a medencén.
A farfekvés okai
Sok gyermek van medencevégű fekvéses helyzetben a terhesség elején, ám legtöbbjük a terhesség végére megfordul, és fejjel lefelé várja a születést. Az összes szülésre vonatkoztatva a medencevégű fekvés gyakorisága 4-5%, és szülészeti szempontból a fekvési rendellenességek csoportjába tartozik, melyről akkor beszélünk, ha a hosszfekvésben elhelyezkedő magzat elölfekvő része nem a koponya, hanem a far.
A farfekvéses babák az esetek legtöbbjében azért maradnak farfekvésben, mert hely hiányában nem tudnak fejjel lefelé fordulni. Ez nem feltétlenül a medence méretei miatt van, sokkal inkább a „puha” szövetek miatt. Lehet, hogy a méhszalagok túl feszesek, vagy hogy a méh egy picit elcsavarodott, vagy egyéb izmok feszessége csökkenti a baba rendelkezésre álló helyét. Emellett az is vezethet medencevégű fekvéses szüléshez, ha a magzatvíz mennyisége nem elegendő a baba mozgásához, megfordulásához. A méh rendellenességei, mint például a miómák vagy szerkezeti problémák, korlátozhatják a baba számára rendelkezésre álló helyet a fejjel lefelé forduláshoz. Genetikai tényezők is szerepet játszhatnak, bár a kutatások korlátozottak. Egyes tanulmányok szerint a farfekvéses születések családi előfordulása növelheti a farfekvéses baba születésének valószínűségét. Bizonyos életmódbeli és étkezési szokások is befolyásolhatják a magzati pozíciót. Például az ülő életmód korlátozhatja az anya azon képességét, hogy olyan tevékenységeket végezzen, amelyek elősegítik az optimális magzati mozgást.
A hüvelyi szülés veszélyei farfekvés esetén
A medencevégű fekvéses, avagy farfekvéses babák esetében magasabb a komplikációk kockázata. Amennyiben a medencevégű fekvéses szülés hüvelyi úton történik, nagyobb a sérülés kockázata a szülés során vagy azt követően, mint a fejvégű fekvésben lévő babáknál. A hüvelyi úton születő medencevégű fekvéses babáknál nagyobb a valószínűsége a születési sérülésnek, mely során a csípőízületi vápa és a combcsont szétválnak. Emellett a köldökzsinórral kapcsolatos komplikációk is gyakoribbak a medencevégű fekvéses szülésnél, ha az hüvelyi úton történik. Ilyenkor ugyanis a köldökzsinór könnyen leszorulhat, ami oxigénhiányt, így idegi és agykárosodást okozhat.
A magzat legnagyobb kerülettel rendelkező testrésze a fej, ezért fejvégű fekvésben történő szüléskor a magzat feje tágítja a szülőcsatornát, így a többi testrész a legtöbbször könnyedén meg tud születni. Amennyiben a far születik meg elsőként, a fejhez érkezve tovább kell tágulnia a méhszájnak. Ez alatt az idő alatt a magzat oxigénhiányos állapotba kerülhet, ezért létfontosságú ezt az időszakot a lehető legjobban lerövidíteni.
A szülés lehetőségei és feltételei farfekvés esetén
Ha a magzat a 36. terhességi hét után farfekvéses, nagy valószínűséggel már nem fog megfordulni, de nem kizárt, hogy még a szülés időpontja előtt sor kerül a megfordulásra. Ha a magzat farfekvésben marad, akkor egyéni elbírálással kell eldönteni, hogy az édesanya szülhet-e hüvelyi úton, vagy császármetszést végeznek. Magyarországon az ilyen esetek többségében császármetszésre kerül sor.
Szülés 14. fejezet: Gyakori félelmek: a farfekvéses magzat
Hüvelyi szülés farfekvéses magzattal
A hüvelyi úton történő szüléshez több tényező is szükséges:
- a magzat fara legyen elöl, ne a lábai (lábtartás);
- relatív téraránytalanság ne álljon fenn (vagyis az anyai csontos medencebemenet és a magzati koponya közötti ne legyen olyan méretkülönbség, amely a hüvelyi szülés lehetőségét kizárja);
- a méhlepény elhelyezkedése megfelelő legyen, ne legyen elölfekvő a lepény;
- a várandós hüvelyi úton szeretne szülni.
Általában előnyt jelent, ha a várandós korábban már szült hüvelyi úton, ilyen esetekben ritkábban fordulnak elő szülés közbeni szövődmények, nagyobb bizonyossággal kezdhető meg a hüvelyi szülés. A szülésznőnek és az orvosnak több eszköz is van a kezében, hogy a szülést a lehető legjobban lerövidítse:
- oxitocin adása infúzióban a méhösszehúzódások erősségének serkentése céljából,
- manuális méhszájtágítás,
- gátmetszés (episiotomia),
- a kitolási szak elején - a tolófájások megérkezésekor - a kismamát úgy irányítja a szülésznő és a szülészorvos, hogy még ne nyomjon akaratlagosan, a nyomásingereket „sóhajtozza át”, így még több időt kap a méhszáj a tágulásra.
Bár nálunk a faros hüvelyi szülés rendkívül ritka manapság, egyes kórházakban haladó szemléletben kísérnek egyre több faros hüvelyi szülést.
Császármetszés
Noha egyes esetekben a medencevégű fekvéses babák hüvelyi úton is biztonsággal világra segíthetők, az orvosok általában a császármetszés mellett döntenek, melynek azonban szintén megvannak a kockázatai, mint a vérzés, fertőzés vagy hosszabb kórházi tartózkodás a baba és az anya számára is. A CDC 2021-es riportja szerint az USA-ban a farfekvéses babák 95%-a műtéti úton születik. Pontos hazai számok sajnos nincsenek, de nálunk valószínűleg ez az arány még magasabb. A harántfekvésben lévő magzat esetén a szülés során jelentkező, akár életveszélyes szövődmények miatt nem javasolt a hüvelyi szülés, ezért ez a fekvés abszolút császárindikáció.
A külső magzatfordítás
A fejvégű fekvésben történő hüvelyi szülés sokkal biztonságosabb és könnyebb a medencevégű fekvéssel szemben. Ha azonban a magzat nem fejvégű fekvésben van, egy nőgyógyászati műfogással megkísérelhető a magzatfordítás. Ez a módszer az ún. külső magzatfordítás (External Cephalic Version - ECV), amely megkísérelhető a szülést megelőzően. Amennyiben az eljárás sikeres, és a baba fejvégű helyzetbe kerül, valószínű a normál, hüvelyi szülés.
Mikor javasolt és mikor nem?
A külső magzatfordítás zavartalan terhesség esetén ajánlott, amennyiben az alábbi feltételek teljesülnek:
- nincs hüvelyi vérzés
- a lepény nem tapad mélyen és/vagy nem fedi a méhszájat
- megfelelő mennyiségű magzatvíz veszi körül a babát
- a magzati szívhang normális
- nincs idő előtti burokrepedés
- nem ikerterhességről van szó
- a magzat mérete az átlagosnál nem nagyobb
- egyéb veszélyeztetettségi lehetőség nem áll fenn
A 36-37. hét után kísérelhető meg, feltétele, hogy a magzati far még ne rögzüljön az anyai medence bemenetben.
Hogyan történik a külső magzatfordítás?
A külső magzatfordítást kórházban végzik. A beavatkozás előtt ultrahangos vizsgálattal ellenőrzik a baba és a lepény fekvését, a magzatvíz mennyiségét, emellett pedig magzati szívhangvizsgálat is történik, hogy megbizonyosodjanak róla, az nem rendellenes. A méh izmainak ellazítására a kismama injekciót kaphat, de előfordulhat az epidurális érzéstelenítés is, hogy biztosan teljesen ellazult legyen. A külső magzatfordítás az anya hanyattfekvő helyzetében történik, az orvos a kezeivel enyhe nyomást gyakorol a hasra úgy, hogy fordulásra késztesse a babát. A kórházi és főleg azonnali műtéti háttér rendkívül fontos és készenlétben kell állnia neonatológusnak, aneszteziológusnak is a beavatkozás megkezdése előtt. A művelet maga elég rövid, időnként egy-két perc alatt sikerülhet a baba fordítása, de van, hogy 10-15 percig próbálkoznak. A külső fordítás kifejezetten fájdalmas is, viszont a sikert nagyban befolyásolja, hogy mennyire sikerül közben ellazítani a hasizmokat. Éppen emiatt külföldön van, hogy a külső fordítást epidurális érzéstelenítés mellett végzik. A baba fordulásában segíthet még egy kiropraktor is, aki a keresztcsont és a méhszalagok manipulálásával növeli a baba rendelkezésre álló helyét.
A külső magzatfordítás veszélyei
A külső magzatfordítás nem veszélytelen, a leggyakoribb kockázatai a következők:
- a szülés beindulása
- idő előtti burokrepedés
- vérzés - akár a baba, akár az anya esetében
- a magzati stressz sürgősségi császármetszést igényelhet
- a magzat visszafordulhat medencevégű fekvéses helyzetbe
Ezek a komoly kockázatok szerencsére nagyon ritkák. Egy külső fordítással kapcsolatos holland kutatás 2008-ban azt az eredményt kapta, hogy 286 külső fordításra jut egy sürgősségi császármetszés - tehát a kockázat bőven a fél% alatt van.
A beavatkozás után
Az eljárás befejeztével az orvos ismételten ellenőrzi a baba szívhangját. Ha mindent normálisnak talál, a kismamának nem kell a kórházban maradnia. Amennyiben az eljárás során nem sikerül fejvégű helyzetbe segíteni a babát, az orvos a császármetszést vagy egy újbóli megfordítási kísérletet javasolhat.
Sikerráta
Még a sikeresen végrehajtott fejrefordítást követően is gyakran történik, hogy a magzat ismét visszafordul medencevégű fekvésbe. Ezért nagyon gyakran végződik császármetszéssel. A siker mértéke számos tényezőtől függ, beleértve az alábbiakat is:
- Milyen közeli a szülés várható időpontja?
- Mennyi magzatvíz van a baba körül?
- Hány terhessége volt már a kismamának?
- Mekkora a baba?
- Milyen a placenta helyzete?
- Milyen pozícióban fekszik a baba?
A külső fordítás az esetek nagyjából felében eredményes és tényleg sikerül a babát fejvégű pozícióba forgatni, és sikeres fordítás esetén a szülések 75%-ánál elkerülhető a császármetszés.
Megfordítási praktikák
A legtöbb nő nem tapasztalhat specifikus tüneteket, amelyek a farfekvéses babára utalnának, mivel a magzat helyzetét gyakran a rutinszerű prenatális ellenőrzések során fedezik fel. Nagyon fontos, hogy egész terhesség alatt rendszeresen vegyen részt az orvos által előírt és ajánlott vizsgálatokon. A medencevégű fekvéses babák általában a terhesség 32. hete környékén fordulnak helyes irányba. A szülés idejének közeledtekor kezelőorvosa fizikális vizsgálattal vagy ultrahanggal állapítja meg, hogy a magzat medencevégű fekvéses-e.
Helyet teremtő gyakorlatok
A célzott mozdulatokkal, célzott lazító gyakorlatokkal tudunk helyet csinálni a babának a forduláshoz! Ebben segíthet például a Spinning Babies módszer is. Az Enkin-torna lényege, hogy a kismamának kétóránként térd-könyök helyzetben kell 15 percet töltenie. A gyakorlatot ajánlott 1-2 héten át végezni.
Moxaterápia
A moxaterápia a hagyományos kínai orvoslás része. A moxázás során egy szivarhoz hasonló fekete ürömből készült tekercset égetnek a láb kisujjától egy-két centiméternyi távolságra, ami a lábon lévő akupresszúrás pontot ingerli a füsttel és a meleggel, ami a méhben fokozza a vérbőséget - ami miatt a baba intenzíven mozgolódni kezd! A moxaterápiát még a Cochrane adatbázis is megemlíti, mint lehetőséget, ami csökkenti a farfekvés előfordulását - ismert kockázatok nélkül!
Kevésbé hatékony módszerek
Sokan próbálkoznak azzal, hogy valami nagyon hideget (pl. fagyasztott zöldség) raknak a pocak tetejére, mondván, hogy a babát majd „elüldözi” a hideg és emiatt fog megfordulni. Ha azért nem fordult meg eddig, mert nem volt hozzá elég helye, akkor kevés az esélye, hogy az üldözős módszer segítsen. Ugyanez a helyzet a csalogatással is, amikor is zenével próbáljuk a babát fejjel lefelé bűvölni.
tags: #farfekves #kettos #labtartasal