A szoptatás a női élet egyik legszebb, legnagyobb szeretettel, felelősséggel, odaadással járó időszaka. A sikeres szoptatásra a terhesség legelejétől tudatosan készülni kell. Sokszor a női mell változása az első jel, amit a kismama észrevesz, ami a gyanút is felkelti, hogy más állapot kezdődött.
A terhesség során a szervezet tartalékolni kezd, hogy a születést követően az anya megfelelően tudja táplálni az újszülöttet. Azt a folyamatot nevezik szoptatásnak, amikor egy nő közvetlenül a mellbimbóin keresztül anyatejjel látja el a gyermekét. A szoptatás a szülést követő normális állapot, amelyet a negyedik trimeszterként is szokás említeni.
Azonban felmerül a kérdés, mi van akkor, ha a szoptatás teljes ideje alatt, akár a kicsi 2-3 éves koráig nem jön meg a menses, illetve kell-e ilyenkor is védekezni, lehetséges-e így is teherbe esni?
A terhesség alatti szoptatás és az anyai hormonok
Egészségügyi szakemberek talán azt javasolják az anyáknak, hogy azonnal válasszák el csecsemő vagy totyogó korú gyermeküket, amint egy következő várandósságról megbizonyosodnak. Előfordul, hogy attól félnek, hogy a várandósság alatti szoptatás lassítja majd a magzat fejlődését és hozzájárul egy esetleges vetéléshez vagy koraszüléshez.
Az egyik ok, amely miatt az orvos az elválasztást javasolhatja, az oxytocinnak a méhre gyakorolt hatása. Kutatások bizonyítják, hogy a mellbimbó mellszívó segítségével történő folyamatos és ismételt ingerlése előidézheti a vajúdás megindulását a kiírt időpont közelében. A szülés után közvetlenül a szoptatás segíti a méh összehúzódását és ezzel az eredeti állapotra való visszaállását. Mindkét hatás annak köszönhető, hogy a mellbimbó ingerlésére oxytocin szabadul fel, amely a tejleadó reflexet és a méhösszehúzódásokat is kiváltja.
A méhnek a korai várandósság alatti állapota különbözik a közvetlenül a szülés előtti, illetve a szülést követő állapottól. A méh lényegesen kevesebb oxytocin receptort tartalmaz a várandósság elején. Az első és a harmadik trimeszter között a méh felületén az oxytocin receptorok száma tizenkétszeresére nő. A korai várandósság idején tehát a méh kisebb mértékben képes az oxytocint felvenni, ami azt jelenti, hogy az oxytocin nem okoz hatékony méhösszehúzódásokat ebben az időszakban.
A várandósság legnagyobb részében a progeszteron a domináns hormon. A progeszteron ellazítja a simaizom sejteket. A szülést követő első pár napon, amikor a tejtermelés éppen csak hogy megkezdődik, a nőkben nagyon magasra emelkedik a tejtermeléshez kapcsolódó hormonok szintje, aminek viszont erőteljes hatása van a méhre is. Amikor a baba szopik, a hormonok a méhre is hatást gyakorolnak. Amint a tejtermelés kialakult, a vér hormonszintje valójában nem olyan magas.
A mellbimbó olyan fajta ingerlésére, amiről azt mutatták ki, hogy vajúdást indít be a terminus vége felé, a legjobb minőségű mellszívót alkalmazták hosszú időn át. Ez a helyzet kevésbé egyértelmű, mint a rettegett első trimeszterben bekövetkező vetélés kérdése, és valószínűbb, hogy a koraszülés jeleit észlelő anya esetében jótékony hatása van legalább az időszakos elválasztásnak. Néhány esetben, amikor az anya a koraszülés jeleit észleli, az elválasztás tanácsos lehet. A Mothering Multiples című könyv nem javasolja várandósság alatti szoptatást akkor, ha az anya ikreket vagy még több babát vár egyszerre. Ennek ellenére az elválasztás szükségtelen a nők legnagyobb része számára, abban az esetben ha nem áll fenn a koraszülés veszélye.
A szoptatás és menstruáció a szülés után
A szoptató nők esetében gyakran előfordul, hogy a szülést követően akár több hónapig is kimarad a menstruációs vérzés. Ennek oka az agyalapi mirigy által termelt prolaktin hormon szintjének emelkedése. A terhesség ideje alatt, majd a szülést követően a prolaktin koncentrációja megemelkedik a vérben. Hatására elindul a tejelválasztás, megduzzadnak az emlők, valamint a menstruáció szabálytalanná válik vagy elmarad.
A menstruáció ismétlődő ciklusokból áll, amely az alábbi szakaszokra osztható: tüsző- és petesejtérés (follikuláris szakasz); tüszőrepedés (ovuláció); sárgatesti szakasz (luteális szakasz); menstruáció (menzesz). A menstruációs ciklus ideje átlagosan 28 nap, de egyénenként változó, hosszabb-rövidebb ciklus is előfordulhat. A ciklus hosszát a menstruációs vérzés kezdetétől számoljuk. A ciklus végén a méh belső felszínét borító nyálkahártya leválik, és a megtermékenyítetlen petesejttel együtt vérzés formájában távozik a hüvelyen keresztül. A folyamat szabályozásáért a hormonháztartás felel.
A szülést követő körülbelül 6-8 hétig tapasztalható még némi vérzés (lochia), azonban ez nem azonos a menstruációs vérzéssel. Nem szoptató nők esetében az első menzeszre a szülés utáni 12. héten lehet számítani.
Szoptató nők esetében a prolaktin említett magas szintje miatt a petefészek érzéketlenné válik a tüszőérést stimuláló hormonra (FSH). Ennek hatására úgynevezett laktációs vérzéskimaradás (laktációs amenorrhoea) alakul ki. Szoptató nők esetében az első menzesz a szoptatás befejeztével vagy annak vége felé jelentkezik, ami a prolaktinszint csökkenésével magyarázható.
A szoptatás során visszatérő menzesz lényegesen nem befolyásolja a tejelválasztást. Átmenetileg, közvetlenül a menstruáció előtt az anyatej mennyisége némileg csökkenhet, de a ciklus végére visszatér a normál szintre.
A szoptatás hatása a tej mennyiségére és összetételére a várandósság alatt
A legtöbb anya tapasztalja, hogy csökken a tej mennyisége a várandósság alatt. A Mothering Your Nursing Toddler (Szoptatott totyogók nevelése) című könyvében Norma Jane Bumgarner egy olyan tanulmányt idéz, melyben három várandós édesanya tejmennyiségét vizsgálták három hónapon keresztül. „A várandósság második hónapja körül olyan változásokat lehetett észlelni a tejben, amilyenek az elválasztás folyamata során mennek végbe. A nátrium és a fehérje koncentrációja fokozatosan növekedett, míg a tej mennyisége, a glükóz, a laktóz és a kálium koncentrációja fokozatosan csökkent.”
| Tej összetevője | Várandósság alatt |
|---|---|
| Nátrium | Növekszik |
| Fehérje | Növekszik |
| Tej mennyisége | Csökken |
| Glükóz | Csökken |
| Laktóz | Csökken |
| Kálium | Csökken |
Az ösztrogén és a progeszteron magas szintje korlátozza a tejtermelést. A várandósság bizonyos pontján, valószínűleg valamikor a második trimeszterben, a tejed kolosztrummá változik. Ugyan néhány nőnél a kolosztrum bőséges mennyiségben termelődik, a tej mennyisége azonban mindenképpen sokkal kevesebb lesz, amint a tej kolosztrummá alakul. Ezen kívül a tej íze és összetétele is jelentősen megváltozik. A babák és totyogók egy része elválasztja magát, amikor a tej megváltozik. Másokat mindez egyáltalán nem zavar.
Abban az esetben, ha a babád 6 hónapnál fiatalabb és még teljes mértékben anyatejen él, amikor Te teherbe esel, akkor az, hogy képes legyél őt megfelelően táplálni a várandósság alatt, elsődleges fontosságú lesz. Ilyenkor mindenképpen szükség van a baba egészségének és gyarapodásának figyelmes követésére. Lehet, hogy valamilyen kiegészítő táplálékra lesz szüksége.
Korai terhesség, szoptatás és rákkockázat; ezek a hatások terhesség nélkül is megismételhetők?
Az egészséges és tudatos étkezés segít abban, hogy a Te saját tartalékaid ne merüljenek ki. A szoptatás folytatása nem fosztja meg a magzatot a neki szükséges tápanyagoktól. Előfordulhat, hogy különösen éhesnek érzed majd magad miközben babát vársz és szoptatsz is. Fontos, hogy amikor éhes vagy egészséges és tápláló ételeket egyél.
Fogamzásgátlás szoptatás alatt
A szülést követő 6 hét elteltével a szoptatás már nem nyújt teljes védelmet a teherbeeséssel szemben. Ezért a hatodik hét után nőgyógyásztól kell segítséget kérni a megfelelő fogamzásgátló módszer kiválasztását illetően.
Szoptatás alatt a fogamzásgátló gyógyszerek (orális antikoncipiens, OAC) közül csak a gesztagént tartalmazó szerek alkalmazhatók, mivel ezek nem befolyásolják a prolaktinszintet és a tejelválasztást. Szoptatás alatt a fogamzásgátlás megoldható méhen belüli fogamzásgátló (Intrauterine Device, IUD) eszközzel is.