Az erythema multiforme (EM) egy akut, magától gyógyuló bőrbetegség, amely jellemzően jellegzetes elváltozásokkal jelentkezik. Az erythema multiforme (EM) egy olyan bőrbetegség, amelyet a bőrön hirtelen megjelenő vörös foltok vagy pöttyök jellemeznek, amelyek gyakran céltáblákra vagy "bikaszemekre" hasonlítanak. Bár ezek a tünetek riasztóak lehetnek, az EM megértése elengedhetetlen a hatékony kezeléshez. Két fő típusba sorolható: erythema multiforme minor és erythema multiforme major. A minor forma általában kevésbé súlyos, és gyakran fertőzésekkel jár, míg a fő forma a nyálkahártyákat is érintheti, és súlyosabb alapbetegségekhez kapcsolódhat. Az erythema multiformét gyakran fertőzések, különösen vírusfertőzések váltják ki. Környezeti tényezők, például bizonyos gyógyszereknek vagy vegyszereknek való kitettség is kiválthatják az EM-et. Bár az erythema multiforme nem elsősorban genetikai eredetű, egyes egyéneknél genetikai tényezők miatt hajlam lehet a kialakulására. Az autoimmun betegségek, amelyekben az immunrendszer tévesen támadja meg a szervezet saját szöveteit, szintén szerepet játszhatnak. Bizonyos életmódbeli döntések és étkezési szokások hozzájárulhatnak az erythema multiforme kialakulásához. Például az esszenciális tápanyagokban szegény étrend gyengítheti az immunrendszert, így az egyének fogékonyabbak lehetnek az EM-et kiváltó fertőzésekre.
Az erythema multiforme számos tünettel jelentkezik, amelyek súlyossága változó lehet. Az erythema multiforme diagnózisa általában alapos klinikai vizsgálattal kezdődik. Az egészségügyi szolgáltatók részletes kórtörténetet vesznek fel, beleértve a közelmúltbeli fertőzéseket, a gyógyszerszedést és a bőrbetegségek családi előfordulását. Számos állapot utánozhatja az erythema multiformét, ezért elengedhetetlen a differenciáldiagnózis. Az erythema multiforme kezelése a tünetek enyhítésére és a kiváltó ok kezelésére összpontosít. Az erythema multiforme megelőzése magában foglalja a kiváltó okok kockázatának csökkentését és az általános egészség megőrzését. Az erythema multiforme prognózisa általában kedvező, különösen korai diagnózis és megfelelő kezelés esetén. A legtöbb eset néhány héten belül elmúlik, és az egyének gyakran hosszú távú hatások nélkül teljesen felépülnek.
Az erythema multiforme egy olyan bőrbetegség, amelyet vörös foltok vagy pöttyök jellemeznek, amelyek gyakran célpontokra hasonlítanak. Gyakori okok közé tartoznak a vírusfertőzések (különkülönösen a herpes simplex), bizonyos gyógyszerek és az autoimmun betegségek. A tünetek közé tartoznak a vörös, kiemelkedő bőrelváltozások, viszketés, súlyos esetekben pedig a nyálkahártya érintettsége. Az erythema multiforme egy összetett bőrbetegség, amely riasztó lehet, de megfelelő ellátással gyakran kezelhető. Az okainak, tüneteinek és kezelési lehetőségeinek megértése elengedhetetlen a hatékony kezeléshez.
Terhesség alatti dermatosisok
A terhesség alatti bőrbetegségek szempontjából talán legfontosabb a bőr fokozott hajlama a pigmentációra. A termelődő hormonok (ösztrogén, progeszteron, melanocita stimuláló hormon) hatására sötétebbé válik az emlőbimbó, a kisajkak, illetve jellegzetes hosszanti csík jelenik meg a köldök és szeméremdomb között. A dörzsölésnek kitett helyeken, a hónaljban, combokon szintén barnás foltok alakulhatnak ki, főleg sötétebb, kreol bőrű hölgyeken. A tenyerek kivörösödése előfordul, illetve az ereket érő hormonális hatásra ún. pók-anyajegyek jelennek meg. A visszerek is okozhatnak problémát, a láb dagadását, fájdalmat.
PUPPP (Pruritic Urticarial Papules and Plaques of Pregnancy)
A terhesség alatt felismert bőrbetegségek közül a PUPPP (pruritic urticarial papules and plaques of pregnancy, orvosi magyarra “pruritust okozó terhességi urticariform plakkok és papulák”-ként fordítható) a leggyakoribb. A korrekt diagnózis mégis elég ritkán kerül felállításra. A terhesség során jelentkező viszketés igen gyakori panasznak tekinthető. Több ezer terhes alapos vizsgálatával Roger és kollégái már közel 2 évtizede megállapították, hogy a terhesség során a várandós kismamák 1,6 %-a panaszkodik legalább egy alkalommal jelentkező, jelentős mértékűnek ítélhető viszketésről. Pruritus fennállása esetén a viszketést az esetek felében a bevezető bekezdésben említett, PUPPP-ként rövidített nevű kórkép okozza. Az Európában inkább PEP-nek (polymorphic eruption of pregnancy, “polimorf terhességi kiütés”) nevezett kórkép incidenciája csak mintegy 0,5%, többes terhességek esetén ez a gyakoriság 4%-ra emelkedik. Leggyakrabban fehér, először szülő nőknél mutatható ki, későbbi terhességekben csak ritkán ismétlődik, és érdekes megfigyelés, hogy gyakrabban jelentkezik fiú magzat esetén. A betegségben szenvedő terhesek 97%-ánál a hason és a comb felső részén, ritkán az arcon és a kezeken, lábakon a terhesség végén, 15%-ban postpartum jelennek meg a jellegzetes bőrelváltozások: az intenzíven viszkető erythema, urticariform elváltozások, plakkok, papulák, vesiculák. A betegség gyorsan oldódik meg: vagy közvetlenül a szülés előtt, vagy náhány nappal azt követően a bőrjelenségek eltűnnek - csak az esetek 15-20%-ában maradnak fenn a szülést követően 2-4 hétig. A PUPPP etiopathogenesise ismeretlen. Szövettanilag immunglobulin vagy komplement lerakódás nélküli enyhe, nem specifikus, lympho- és hystiocytás perivasculitis mutatható ki. A folyamatot elindító faktorként feltételezik az anyai bőrbe jutó magzati sejtek kóroki szerepét. Kezelésében antihisztaminok, emolliensek és lokálisan alkalmazott kortikoszteroidok mellett minden tizedik esetben szisztémás kortikoszteroidkezelés válik szükségessé a kifejezett viszketés miatt. A PUPPP magzati megbetegedést nem okoz és a perinatalis morbiditást nem fokozza.
Prurigo gestationis és papularis dermatitis
A terhességi prurigo több bőrbetegség összefoglaló neve, melyek közös sajátsága a kifejezett atopiás ekcéma. Az ebbe a csoportba tartozó prurigo gestationis és papularis dermatitis közül az előbbi az enyhébb és gyakoribb előfordulású kórkép. A törzsön és alkarokon jelentkező kis, igen viszkető, excoriált elváltozások a rühösséggel vagy kis rovarcsípésekkel téveszthető össze. A PUPPP-hoz hasonlóan antihisztaminokkal és lokális kortikoszteroidokkal kezelhető. Lefolyása azonban elhúzódóbb: a típusosan 25 és 30. terhességi hét között megjelenő elváltozások sokszor csak 2-3 hónappal a szülés után tűnnek el. Szintén különbség a PUPPP-hoz képest, hogy a következő terhességekben gyakran ismételten jelentkezik.
Impetigo herpetiformis
Az impetigo herpetiformis (másik nevén PFP, azaz pruritic folliculitis of pregnancy, “viszketéssel járó terhességi folliculitis”) igen ritka kórkép: eddig kevesebb, mint 50 esetről számoltak be a szakirodalomban. Nem egyértelmű, hogy egy különálló, terhességre specifikus dermatológiai entitásról van szó, vagy pedig egy terhességgel véletlenszerűen társuló egyfajta pustularis psoriasis formáról. A harmadik trimeszterben jelentkező betegség sajátossága, hogy bár lokálisan indul, fokozatosan terjedve az egész szervezetet megbetegítheti és életveszélyessé válhat. Kezdetben erythemás területek jelentkeznek, szélükön steril pustulákkal, melyek csak mérsékelt viszketést okoznak. A bőrelváltozások egyre nagyobb területet érintenek, a betegség a nyálkahártyákra is ráterjed, majd szisztémás tünetek jelentkeznek: gyakori a hányinger, hányás, hidegrázás, láz, hasmenés, hypocalcaemia és hypoalbuminaemia, illetve a steril pustulák megrepedése és felülfertőződése után a legsúlyosabb esetben sepsis is kialakulhat. Az etiológia bizonytalan. Szövettanilag neutrophilekkel teli microabscessusok, a szivacsos szerkezet miatt Kogoj-féle spongiform pustuláknak nevezett kép látható. Szisztémás jellege miatt kezelésében a pusztán lokális terápia nem vezet kielégítő eredményre, ezért per os alkalmazott kortikoszteroidokra és a szekunder infekciók lehetősége miatt antibiotikumokra van szükség. Az elmúlt időszakban a TNF-alfa ellenes monoklonális ellenanyaggal, az infliximabbal (Remicade) is történtek terápiás próbálkozások.
Herpes gestationis (Pemphigoid gestationis)
A pemphigoid gestationisnak, illetve terhességi bullosus pemphigoidnak is nevezett herpes gestationis leggyakrabban a terhesség harmadik trimeszterében jelentkezik, de időnként terhességi trophoblast betegséghez is társulhat. A következő terhességek során szinte mindig ismételten jelentkezik, de egyre korábbi terhességi korban és súlyosabb formában. A törzsön (köldök körül) és a végtagokon jelentkező, erősen viszkető erythemás és ödémás területek kezdetben a PUPPP-ot utánozhatják, azonban később megjelennek a kisebb-nagyobb méretű, feszesen telt vesiculák és bullák. Az adott terhesség során gyakoriak a remissziók és exacerbatiók, az esetek 75%-ában szülés alatti fellángolással. A herpes gestationis a terhességi dermatosisok etiológiailag legpontosabban ismert képviselője, egyben a magzatot és újszülöttet leginkább veszélyeztető formája. Bár a bőrelváltozások a herpes infekciót juttathatják az ember eszébe, a pathogenesisben a herpesvírusoknak semmilyen szerep nem jut. Autoimmun kórkóról van ugyanis szó, ahol a horgonyzó szerepet betöltő BP180 (bullosus pemphigoid 180 kDa) glikoprotein mint epitóp ellen termelődő IgG típusú autoantitest (az ún. “herpes gestationis szérum faktor”) okozza a betegséget. Szövettani és immunhisztokémiai vizsgálatokkal perivascularis lympho- és hystiocytás infiltráció, valamint az epidermis alatti bazálmembrán mentén C3 komplement és IgG depozitumok mutatható ki. A betegség HLA-DR3-hoz és HLD-DR4-hez asszociált, a betegek gyakran egyéb autoimmun kórképben is szenvednek, illetve a terhességet követően krónikus bullosus pemphigoidba mehet át a kórkép. A kezelés az autoimmun kórképnek megfelelően szisztémás kortikoszteroid, de alkalmaznak ciklosporint, plazmaferezist és nagy dózisú intravenás immunglobulint is. A herpes gestationis jelentkezése kifejezetten veszélyezteti a magzatot is. Az anti-BP180 kötődik az amnion szövethez is, illetve IgG típusából adódóan átjut a méhlepényen a magzati keringésbe. Intrauterin növekedési retardációt, kora- és halvaszülést okozhat, illetve minden tizedik újszülöttnél az anyai bőrelváltozásoknak megfelelő laesiók jelennek meg, melyek az anyai eredetű autoantitestek kiürülésével párhuzamosan néhány hét alatt spontán regrediálnak. Mindezekre tekintettel a kórkép jelentkezése esetén a magzati fejlődés és intrauterin állapot fokozott antepartum ellenőrzése indokolt.
A pemphigoid gestationis egy ritka betegség - ez egy autoimmun hólyagosodással járó dermatosis, amelyet bőrelváltozásokkal vagy anélküli viszketés jellemez, és amely általában a második és harmadik trimeszterben érinti a terhes nőket. A terhességi pemphigoid klinikailag urticariás papulák és gyűrű alakú plakkok, erythema multiforme, ekcémás elváltozások vagy papulovesiculák formájában nyilvánul meg, amelyek bizonyos esetekben átlátszó folyadékkal töltött nagy, feszült hólyagokká alakulhatnak, néha a herpeszhez hasonló fürtös elrendeződésben. A változások először a köldök környékén jelennek meg, majd átterjednek a hasra és a végtagokra. A nyálkahártya és az arc megkímélt. A betegség lefolyása jóindulatú, és 4-6 hónapon belül megszűnik. A klinikai és szövettani jellemzők nem specifikusak a terhességi pemphigoidra, és a diagnózis további vizsgálatokat igényel. A közvetlen immunfluoreszcencia a C3 és IgG antitestek lineáris lerakódását mutatja a dermális-epidermális regióban, akár a bullosus pemphigoidban. Az indirekt immunfluoreszcencia kimutatja a szérum IgG autoantitesteket, amelyek a bőr alapmembránját célozzák meg. A közvetlen immunfluoreszcenciát (DIF) nem érintett bőrfelületről származó minták felhasználásával végezzük, és a C3 és IgG lineáris lerakódásait mutatja az alapmembrán zóna mentén. A heves bőrkiütések gyakran a szülés alatt vagy közvetlenül utána jelentkeznek, és órákon belül teljesen kifejlődnek. A kezdeti klinikai megnyilvánulás a köldök körüli bőrön található bőrpír, enyhe vagy kifejezett csalánkiütés szerű emelkedés. Ez különbözik a terhesség polimorf kitörésétől (viszkető csalánkiütéses papulák és plakkok terhesség alatt - PUPPP), amely kíméli a köldököt. Ezek a plakkok hasonlítanak csalánkiütésre, de viszonylag rögzített természetük miatt különböznek a valódi csalánkiütéstől.
Melasma (Chloasma)
Más néven chloasma, azaz terhességi pigmentfolt. Kialakulása nem csak a terhesség alatt figyelhető meg, bármilyen hormonális változás, pl fogamzásgátló szedése vagy abbahagyása is kiválthatja. Nagyon gyakori probléma tehát, akár a fogamzáságtlót szedő nők 20%-át is érinti. A melasma általában a szülés után elhalványodik, de nyoma maradhat. A homlokon, az orcán, a felső ajak felett látjuk. Színe a sárgásbarnától az egész sötét feketéig terjedhet. A melasma kezelésének három alapszabálya van. A fényvédelem, az óvatos halványítás, és a türelem. Az arcra 50+ SPF fényvédőt javasolunk. Az epidermális melasma esetén a foltok barna színűek és jól elhatárolhatók. A melasma sokakat megrémít. A húszas-harmincas évek elején “elcsúfíthatja a bőrt”. A része bizonytalan, mert nem tudja, mi lesz a foltok sorsa. Megmaradnak, vagy a szülés után idővel elhalványulnak. Speciális kezelést igényel.
Terhességi striák és egyéb bőrproblémák
Nagyon gyakori eltérések, terhesség alatt, de attól függetlenül is megjelenhetnek ezek az apró, vöröses színű tágult ereket tartalmazó növedékek. A várandósok 90%-ánál kialakul valamilyen mértékben. Oka részben a has körfogatának növekedése, a testsúly gyarapodása, részben a hormonális változások okozta kötőszövet átalakulás. A striák megjelenésükkor általában sötétebbek, vöröses-lilás színűek, később kifehérednek. Az idő múlásával egyre kevésbé látszanak, de teljes eltüntetésük szinte lehetetlen. A hormonális változások miatt a legtöbb kismamánál megjelenik a hiperpigmentáció (a bőr sötétedése), különösen a mellbimbóknál, a nemi szerveknél és a has középvonalán (linea nigra). Gyakoriak a striák (terhességi csíkok) kialakulása a has, a mell és a comb területén a bőr hirtelen megnyúlása miatt. Szintén gyakori a lábak vizesedése (ödéma) és az apró értágulatok megjelenése. A terhesség alatt a növekedési faktorok és a hormonok hatására nagyon gyakori a jóindulatú kötőszöveti növedékek, azaz a fibromák megjelenése vagy szaporodása. Ezek jellemzően a hajlatokban (nyak, hónalj, mellek alatt) alakulnak ki. Bár ártalmatlanok, esztétikailag zavaróak lehetnek és begyulladhatnak a ruha dörzsölésétől.
A bőr feszülése miatt az enyhe hasi viszketés normális. Azonban, ha a viszketés kínzó, egész testre kiterjedő, és különösen a tenyereken vagy a talpakon jelentkezik (főleg az éjszakai órákban), az a terhességi epepangás (kolesztázis) jele lehet. Sok kima küzd „terhességi aknéval”, de a kezelés óvatosságot igényel. Szigorúan TILOS a retinoid tartalmú (A-vitamin származék) krémek és gyógyszerek használata, mert ezek magzatkárosító hatásúak lehetnek! Helyette biztonságos, lokális készítményeket (pl. A terhességi maszk az arcon megjelenő, barnás foltokat jelenti, amelyeket az UV-sugárzás és a hormonok együttes hatása vált ki. A legfontosabb a megelőzés: használjon minden nap fizikai (ásványi) szűrős, 50+ faktoros fényvédőt, és kerülje a direkt napozást.
Az erythema multiforme és a terhesség
Az erythema multiforme akut gyulladásos hólyagos betegség. A bőrelváltozások általában a végtagokon jelentkeznek; jól körülhatárolt gyűrűkből állnak. Kialakulásának oka ismeretlen, de megjelenését elősegíti a herpes simplex vírus. A kiütés bármely életkorban előfordulhat, és gyakoribb a fiúknál, mint a lányoknál. Kerek, piros kiütések, melyek közepén hólyag található. A betegség általában magától gyógyul, de többször is visszatérhet. Ha a gyermek rosszul érzi magát, belázasodik, azonnal forduljon orvoshoz. Két fontos fegyver a C-vitamin és a Lizin nevű aminosav. A kötőszöveti rostelem közötti másodlagos kötések, ugyanis a C-vitamin segítségével jönnek létre. A kötőszöveti rostok egyik fő összetevője pedig a Lizin, melyet szervezetünk nem tud előállítani, tehát esszenciális aminosav, amit kívülről kell pótolnunk. A Lizin fontos tulajdonsága, hogy gátolja azoknak a fehérjebontó enzimeknek a működését, amit a vírus termeltet a sejttel, a kötőszövet feloldása érdekében.
A terhesség alatti intenzív, időszakos vagy tartós viszketés mindig olyan problémát jelez, amelyet mielőbb meg kell oldani. A viszketés egy belgyógyászati probléma (pl. cholestasis) vagy terhességi bőrbetegségre utal. A herpes gestationis-pmphigoid terhes nők bőrelváltozásait általában viszketés kíséri, bőrpír, csalánkiütés vagy hólyagok jelentkeznek. A várandósságra jellemző betegségek tüneteinek alapos ismerete nagyon fontos az esetleges szövődmények elkerülése érdekében mind a várandós nő, mind a baba számára.
Bőrproblémák terhesség alatt
Dr. A kép alapján ún. granuloma annulare vagy erythema multiforme betegsége van, melyek hátterében levő okokat ki kellene vizsgáltatni. Addig lokálisan steroid krémet (pl. Advantan/Elocom/Cutivate) javaslok.
Kérdés: 4 napja erytherma ex multiforme bőrbetegséget állapítottak meg nálam. Kaptam gyógyszereket ellene (Herpesin, Doxyciclin, Aerius, Fenistil) és 2 nap alatt a piros dudorok nagyrésze visszahúzódott, de ma néhány újból előjött más helyeken.Ez normálisnak tekinthető? Az Orvos válaszol - Dr. Az erythema multiforme lényegében ismeretlen eredetű betegség, de sokszor kimutatható, hogy fertőző betegség után jelentkezik. Ezért is kapott baktérium- és vírusellenes készítményeket, hátha még ott lappang a kiváltó fertőzés. Miután az ok pontosan nem ismert, így a lefolyás sem jósolható meg pontosan.
A terhességi pemphigoidban szenvedő betegek ellátásába bőrgyógyászt és nőgyógyászt, esetenként immunológust is be kell vonni. A legtöbb beteget helyi kortikoszteroidokkal, krémekkel és kenőcsökkel kezelik, amelyek enyhítik a viszketést, kombinálva H1 receptor antagonistákkal, például cetirizinnel. Súlyosabb esetekben orális kortikoszteroidok alkalmazása szükséges. Az előnyös kortikoszteroidok a prednizon és a prednizolon. A minimális hatásos adagot kell alkalmazni a mellékhatások kockázatának csökkentése érdekében, és fokozatosan csökkenteni kell egy alacsonyabb fenntartó adagra. Ha a szülés utáni időszakban súlyosbodás lép fel, a fenntartó adag növelhető. A terápia csökkenti a viszketést, felgyorsítja a csalánkiütések és hólyagok visszahúzódását a bőrön.
tags: #erythema #multiforme #terhesseg #alatt