A kisgyermeke játékbeli fejlődési szakaszainak megértése kulcsfontosságú a növekedésük támogatásához. Ezek a szakaszok nem csupán lépések a játék megtanulásában, hanem alapkövei a kognitív, szociális és fizikai fejlődésnek. Gyermeke az önálló felfedezéstől halad a közös játékon át másokkal való játékig, miközben alapvető életkészségeket sajátít el.
A játék a gyermek alapvető, aktív tevékenysége, amelynek funkciója szerteágazó. A játék fejlődése jól tükrözi a személyiség fejlődését, nyomon követve ezáltal az egyén érzelmi, értelmi, szociális fejlődését. Kisgyermekkorban a fejlesztés adekvát módszere.
A játék az objektív valóságot a gyermeki személyiségen keresztül szubjektív formában tükrözi, benne minden lehetőséggel, amit az ismeretek, a képzelet és a kreativitás létrehozhat. A játéknak nincs önálló megjelenési formája, bármely cselekvés a játék tárgya, témája lehet, függetlenül annak kognitív, motoros, szociális kereteitől. Éppen ezért a játék személyiségfejlesztő hatása elvileg határtalan.
A játék a gyermek alaptevékenysége, felszabadult tevékenység, örömet szerez a gyermeknek. Ez az örömforrás összefügg a gyermek fejlődésével. A játék a tanulási folyamat legfontosabb eleme. Rajta keresztül ismerik meg a világot, önmagukat, megtapasztalják az egyszerűbb-bonyolultabb összefüggéseket, szembesülnek fizikai lehetőségeikkel és korlátaikkal. Éppen ebből adódik, hogy minden játék fejlesztőjáték is egyben!
A játék fejlődésének szakaszai
A szakemberek gyakran hivatkoznak Mildred Parten amerikai szociológus megfigyeléseire, aki már az 1930-as években leírta, hogyan válnak a gyerekek egyre szociálisabbá a játék során. Kisgyermeke fejlődése során hat ismert játékszakaszon megy keresztül.
- Nem foglalt tevékenység: A legkorábbi hónapokban babája a mozgást fedezi fel, konkrét fókusz nélkül. A gyermek látszólag cél nélkül mozog, figyeli a környezetét, de nem kapcsolódik be semmibe tartósan.
- Magányos játék: Ebben a fázisban a gyermek egyedül játszik, felfedezve a játékok működését és fejlesztve képzelőerejét. Teljesen elmélyed a saját kis világában, és bár észleli a körülötte lévőket, nincs igénye az interakcióra.
- Szemlélődő magatartás: Ebben a szakaszban kisgyermeke másokat figyel játék közben. Tanulja a szabályokat, a gesztusokat, a hanghordozást, de még nem érez elég bátorságot vagy készséget a csatlakozáshoz.
- Párhuzamos játék: A gyermekek egymás mellett játszanak közvetlen interakció nélkül. Ha két gyerek a homokozóban süteményt gyárt, de egyikük a nagymamájának, a másikuk pedig a kutyájának süti, anélkül, hogy beszélnének egymással, az a párhuzamos játék iskolapéldája.
- Asszociatív játék: A gyerekek már beszélgetnek és megosztják egymással a játékokat, bár a játékuk még nem teljesen összehangolt. Van interakció: cserélgetik a játékaikat, beszélgetnek arról, amit csinálnak, de még nincs közös cél vagy munkamegosztás.
- Kooperatív játék: Itt életre kelnek a közös csoportos játékok. Ez már szervezett tevékenység, ahol a gyerekeknek közös céljuk van: felépíteni egy várat, eljátszani egy családi ebédet vagy megnyerni egy kidobós meccset. Itt már kiosztják a szerepeket, vezetőt választanak, és ha valaki nem tartja be a megállapodást, a játék megakad.
Érdemes tudni, hogy ezek a szakaszok nem különülnek el élesen egymástól. Egy ötéves is szívesen vonul vissza néha magányos játékba, hogy feldolgozza a napi élményeit, és egy kétéves is mutathat villanásnyi együttműködést, ha valami nagyon felkelti az érdeklődését. Minden szakasz egy tanulási lehetőség. Mindig ügyeljen arra, hogy a játékok és a játszóhelyek korosztálynak megfelelőek és biztonságosak legyenek.
A játék fontossága az egyes életkorokban
Csecsemőkor (0-18 hónap)
Az újszülöttek és fiatal csecsemők számára a világ egy hatalmas, vibráló érzet-halmaz. Ebben az időszakban a játék elsődleges formája a szenzomotoros tapasztalatszerzés. A baba nézi az anyja arcát, hallgatja a lágy hangokat, és próbálja koordinálni a mozgását. Az alig pár hetes, hónapos babák - amint képességeik lehetővé teszik - egyszerű, markolható játékaikat szorongatva, naphosszat „csörögnek-zörögnek”. Nagyon hamar megtanulják összekapcsolni játékaikkal az élményt, amit annak használata okoz.
A babák elsődleges öröm- és így játékforrását az édesanya és a legközelebbi családtagjai jelentik. Ösztönösen cirógatjuk, dudorászunk neki, ringatjuk, versikézünk, rigmusokkal szórakoztatjuk. Mindezért cserébe hatalmas, gurgulázó kacaj a jutalmunk. Eszköz nélküli játék ez, de korántsem elhanyagolható a jelentősége, hiszen a közös élmények erősítik az érzelmi kötődést, kiszámíthatóságot ad a sok-sok ismétlés.
A játék eszközei ebben a korban a kontrasztos képek, a halk csörgők és a különböző textúrájú anyagok. A kicsi nemcsak nézi a tárgyakat, hanem tapintja, ízleli és szagolja is őket. Mindenféle zajkeltő, csillogó, kontrasztos mintájú játék szóba jöhet, de mindig tartsuk szem előtt a baba biztonságát! Az ilyen életkorú gyerekeknek készített, jó minőségű játékok biztosan nem tartalmaznak lenyelhető, pici darabkákat, lemálló festéket és nem utolsó sorban könnyen tisztíthatóak.
Ebben az életkorban a szülő a legfontosabb játszótárs. Az „arcjáték”, a mimika utánzása, a finom cirógatások és az éneklés mind-mind fejlesztik a baba biztonságérzetét és érzelmi intelligenciáját. A gyermek ekkor tanulja meg, hogy a tetteinek visszhangja van a világban.
Kisgyermekkor (1-3 év)
Ahogy a baba képessé válik az önálló ülésre, majd a kúszásra-mászásra, a játéktere drasztikusan kibővül. Ebben a korban a legnagyobb felfedezés a tárgyállandóság megértése. A manipulációs készség finomodik: a gyermek már nemcsak egész tenyérrel ragad meg dolgokat, hanem elkezdi használni az ujjait is. Imádja a pakolást, a kosarak kiürítését és újratöltését. Ez a tevékenység segít neki megérteni a téri viszonyokat.
A mozgásfejlődés és a játék szorosan összefonódik. A gyermek azért indul el egy távoli színes labda felé, mert a játékvágy hajtja. A motiváció ebben a korban belső eredetű és megállíthatatlan. Az életkor előrehaladtával a funkcionális játékok veszik át a szerepet, azaz nem a végeredmény, a produktum a lényeg, hanem maga a tevékenység. Megszámlálhatatlanul sokszor legurítja a lejtőn a golyót, rakosgatja egyik poharat a másikba, tölti a fürdővizet innen oda és vissza, maszatol a különféle textúrákkal. Fáradhatatlanul építi fel, majd rombolja le a tornyokat, miközben ügyesedik a keze és megtapasztalja a fizikai törvényszerűségeket is.
A totyogó kor beköszöntével a játék sokkal céltudatosabbá válik. Ez a funkcionális játék korszaka, amikor a kisgyermek elkezdi rendeltetésszerűen használni a tárgyakat. Megjelenik az „enyém” korszak, ami a fejlődés szempontjából elengedhetetlen mérföldkő. A játékok ebben a korban nemcsak tárgyak, hanem a gyermek énjének kiterjesztései.
A szimbolikus játék első csírái is ekkor jelennek meg. Egy üres doboz hirtelen autóvá változik, vagy egy botból varázspálca lesz. Ez a fajta absztrakciós képesség az intelligencia egyik legfontosabb mutatója. A gyermek már nemcsak a jelen lévő valósággal foglalkozik, hanem képes képzeletben felülírni azt.
Hadd játsszanak a gyerekek | Alex Elliott Lockhart | TEDxBasel
Óvodáskor (3-6 év)
Nagyjából 2-4 éves korban megjelenik az úgynevezett szimbolikus játék, amiben a hétköznapi élet „témáit” dolgozza fel: főz, autót vezet, eteti a körülötte lévőket. Ez a játék alapozza meg a későbbi szerepjátékokat, amely szintén az utánzásra épül. Mindezzel kezdeti lépéseket is tesz az önállósodásra. Három és hat éves kor között a játék minőségi változáson megy keresztül. Ez a szerepjátékok aranykora. A gyerekek bonyolult forgatókönyveket találnak ki, ahol ők a papák, mamák, orvosok, tűzoltók vagy éppen szuperhősök. Ezekben a játékokban dolgozzák fel a napi feszültségeket, a félelmeiket és a vágyaikat.
A társas kapcsolatok egyre fontosabbá válnak. Bár még gyakoriak a konfliktusok, a gyerekek elkezdenek rájönni, hogy együtt játszani sokkal izgalmasabb, mint egyedül. Megjelennek a szabályjátékok első változatai is. Kezdetben ezek még nagyon rugalmasak, a gyermek gyakran a saját javára módosítja őket játék közben, mert a kudarctűrő képessége még alacsony.
A finommotorika fejlődése lehetővé teszi a komplexebb alkotótevékenységet. A gyurmázás, a rajzolás, a vágás és a ragasztás már nemcsak maszatolás, hanem tudatos alkotás. A gyermeknek már van egy terve a fejében, és addig próbálkozik, amíg a papíron megjelenő kép hasonlítani nem kezd az elképzelthez.
Iskoláskor (6-12 év)
Hat-hét éves kor után a játék jellege ismét módosul. A mágikus gondolkodás helyét fokozatosan átveszi a logikus érvelés. Ebben a korban a gyerekek imádják a versenyt, a teljesítményt és a kihívásokat. A társasjátékok már nemcsak a szerencséről szólnak, hanem a stratégiáról és a logikáról. A hobbik és a gyűjtőszenvedély is ekkor teljesedik ki.
Ebben az életkorban már tudnak valamilyen formában összedolgozni, kooperálni. Az építőjátékokkal való foglalatoskodás is itt teljesedik ki. Elkezdődik az elemek kombinálása, konstruktív felhasználása, ahol már nem csak a folyamat, hanem a végeredmény is fontossá válik, büszkék alkotásaikra. Ugyanez igaz a kreatív eszközök használatára is. Roppant fontos a fejlődő szervezetnek, hogy ne kizárólag az elméjét pallérozza, hanem a testét is megtornáztathassa!
A nagymozgások nemcsak a „fölösleges” energiákat vezeti le, hanem az agyi féltekék finomhangolására is hatással van. A változatos mozgásformák gyakorlásával, kipróbálásával, újabb és újabb agyi pályák aktivizálódnak. A játék ebben a korban már a stresszoldás eszköze is. Az iskolai elvárások, a teljesítménykényszer után a kötetlen játék segít az agynak a kikapcsolódásban és az újratöltődésben.
Erik Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete
Erik Erikson pszichológus nyolc pszichoszociális fejlődési szakaszt térképezett fel, amelyeken életünk során végig kell mennünk a csecsemőkortól az időskorig. Minden egyes szakasz során az ember új kihívásokkal szembesül, amiket megoldva az adott szakaszra jellemző énerő a jutalma - amit aztán élete további részére már birtokolni fog. Erikson szerint fejlődésünk egész életünkön át tart, szakaszokra bontható, amelyek bizonyos életkorokhoz köthetők. Ha sikeresen teljesítjük a szakasz „küldetését”, akkor alapvető emberi tulajdonságokat és erényeket nyerhetünk, valamint az egészséges személyiségfejlődés nyomán haladunk.
Erikson elméletében minden egyes szakasz az előző szakaszokra épül, és előkészíti az utat a következő lépcsőfok számára. Úgy vélte, hogy az egyes szakaszokban az emberek a szakaszra jellemző konfliktust élnek át, amely a fejlődésük fordulópontjaként szolgál. Ha az egyén sikeresen kezeli a konfliktust, akkor olyan pszichológiai erősségekkel lép ki az adott szakaszból, melyeket élete során mindvégig hasznosítani tud. Ha azonban nem sikerül hatékonyan kezelni a konfliktusokat, akkor az énerőhöz vezető készségek nem alakulnak ki.
| Szakasz | Életkor | Fő konfliktus | Sikeres megoldás | Sikertelen megoldás |
|---|---|---|---|---|
| 1. Bizalom vs. Bizalmatlanság | 0-18 hónap | Alapvető bizalom kialakítása | Remény (biztonságérzet, megbízhatóság) | Félelem (szorongás, gyanakvás) |
| 2. Autonómia vs. Szégyen/Kétség | 1-3 év | Önállóságra törekvés | Akarat (magabiztosság, kontroll) | Szégyen, kétely (önbizalomhiány, félelem az újdonságoktól) |
| 3. Kezdeményezés vs. Bűntudat | 3-6 év | Befolyás kiterjesztése a környezetre | Céltudatosság (kezdeményezőkészség, kreativitás) | Bűntudat (visszahúzódás, kezdeményezőkészség hiánya) |
| 4. Iparkodás vs. Alulmaradás | 6-12 év | Képességek összehasonlítása másokkal | Alkotóképesség (önbizalom, készségek fejlődése) | Kisebbrendűség (motivációhiány, kezdeményezőkedv elvesztése) |
| 5. Identitás vs. Szerepvállalás | 12-18 év | Önmagunk és helyünk megtalálása | Hűség (stabil öntudat, önbizalom) | Szerepzavar (gyenge önérzet, bizonytalan jövőkép) |
| 6. Intimitás vs. Elszigeteltség | 18-40 év | Szoros kapcsolatok kialakítása | Szeretet (stabil kapcsolatok, elkötelezettség) | Izoláltság (magány, depresszió) |
| 7. Generativitás vs. Stagnálás | 40-65 év | Maradandó érték alkotása | Gondoskodás (produktivitás, kiteljesedés) | Stagnálás (haszontalanság érzése, üresség) |
| 8. Én-integritás vs. Kétségbeesés | 65 év felett | Életre való visszatekintés | Bölcsesség (integritás, belső béke) | Kétségbeesés (szorongás, bűntudat, megbánás) |
1. szakasz: Bizalom vs. Bizalmatlanság (csecsemőkor, 0-18 hónap)
Az emberi élet legalapvetőbb szakasza a csecsemőkor. A baba teljes mértékben függő, ezért a bizalom kialakulása a gyermek gondozóinak megbízhatóságán és minőségén alapul. Eredményként, ha a gyermek sikeresen kialakítja a bizalmat, biztonságban fogja érezni magát a világban. Az elsődleges kapcsolatunk ekkor még a külvilággal az anyuka, aki szeretetet, törődést, biztonságot kell, hogy nyújtson számunkra. Ez a felelősség leginkább az anyára hárul: ha az anya nem megbízható, nem kiszámítható, akkor ez a bizalom nem tud kialakulni.
A bizalom kialakulásának kudarca viszont félelmet és azt a meggyőződést eredményezi, hogy a világ kiszámíthatatlan, alapvető bizalmatlanságot szül. A kudarc ebben a szakaszban a félelem kialakulásához vezet, ami szorongást, fokozott bizonytalanságot és a körülöttük lévő világgal szembeni túlzott bizalmatlanságot eredményezhet. A siker ebben a szakaszban a remény elsajátításához vezet: a bizalom érzésének kialakulásával reménykedhetünk abban, hogy az új krízisek felmerülésekor lesznek, akik támogatnak minket.
2. szakasz: Autonómia vs. Szégyen és kétség (kisgyermekkor, 1-3 év)
A pszichoszociális fejlődés elméletének második szakasza a korai gyermekkorban zajlik, és a gyermekek nagyobb önállóságának kialakítására összpontosít. A fő konfliktus az önállóság és a szégyen/kétség konfliktusa. Ebben a szakaszban a függetlenségre törekszünk. Megkezdjük a saját testi funkcióink felfedezését, például a mozgást, és különböző tevékenységeket próbálunk ki, kísérletezgetünk. A legnagyobb szabadságot és kontrollt pedig a szobatisztaság elsajátítása jelenti, amely a függetlenség és autonómia legfontosabbika.
Ha a szülők kritizálnak, kontrollálnak ebben a korban és nem biztosítanak elegendő teret a felfedezésre, akkor az önbizalomhiányhoz vezethet. A kudarc ebben a szakaszban a szégyenérzet és a kétely kialakulásához vezet, ami önbizalomhiányhoz, az új dolgok kipróbálásától való félelemhez vezethet. A siker ebben a szakaszban az akarat kialakulásához vezet. Ha ebben a szakaszban bátorítást és támogatást kapunk a megnövekedett önállóságunkban, akkor magabiztosabban boldogulunk majd a világban.
3. szakasz: Kezdeményezés vs. Bűntudat (óvodáskor, 3-6 év)
A pszichoszociális fejlődés harmadik szakasza az óvodáskorban zajlik. A fő konfliktus a kezdeményezés és bűntudat konfliktusa. Ebben a szakaszban próbáljuk kiterjeszteni a befolyásunkat a környezetünkre. Kezdeményezünk játékokat, tevékenységeket, és elkezdünk érdeklődni a világ iránt. Elkezdünk önállóan gondolkodni, terveket megfogalmazni és végrehajtani, ami elősegíti a céltudatosság kialakulását. Akkor érezhetnek bűntudatot, amikor a kezdeményezésük nem produkálja a vágyott eredményt.
Ha bátorítást és támogatást kapunk a kezdeményezéseinkre, akkor örömmel kezdünk el tervezni, feladatokat elvégezni, és szembenézni a kihívásokkal. A siker ebben a szakaszban a céltudatosság kialakulásához vezet. Ha támogatnak minket az ötleteink kifejezésében, és pozitív visszajelzéseket kapunk a kezdeményezéseinkre, akkor képesek leszünk önbizalommal és kreativitással kezelni a környezetünket. Fontos a kezdeményezés és a bűntudat közötti egészséges egyensúly.
4. szakasz: Iparkodás vs. Alulmaradás (iskoláskor, 6-12 év)
A negyedik pszichoszociális szakasz kisiskolás korban, körülbelül 5 és 11 éves kor között zajlik. A fő konfliktus a törekvés és az alulmaradás konfliktusa. Ebben a szakaszban elkezdjük összehasonlítani magunkat másokkal, hogy felmérjük a képességeinket és értékünket. Olyan készségeink alakulnak ki, amelyek szükségesek az iskolai teljesítményhez és a társas kapcsolatokhoz.
Tanulunk, alkotunk és megpróbálunk különböző kihívásokat teljesíteni. Az ilyen iparkodás és készségek kialakítása növeli az önbizalmunkat és segít abban, hogy sikeresek legyünk az iskolában és más területeken. A siker ebben a szakaszban az alkotóképesség kialakulásához vezet. Ha támogatnak minket a tanulásban és a különböző tevékenységekben, és pozitív visszajelzéseket kapunk az erőfeszítéseinkre, akkor növekszik az önbizalmunk és fejlődnek a készségeink.
5. szakasz: Identitás vs. Szerepkonfúzió (serdülőkor, 12-18 év)
Az ötödik pszichoszociális szakasz a tinédzserkorban zajlik. Ez a szakasz alapvető szerepet játszik a személyes identitástudat kialakulásában, amely az egyén egész hátralévő életében befolyásolja a viselkedést és a fejlődést. A tizenéveseknek ki kell alakítaniuk személyes identitástudatot. Ebben az időszakban keressük önmagunkat és helyünket a világban, megpróbáljuk feltérképezni a morális elveinket, hiedelmeinket, céljainkat. Szeretnénk beilleszkedni a társadalomba, ehhez pedig olyan kapcsolódásokat és csoportokat keresünk, ahol úgy érezzük odatartozunk.
A siker ebben a szakaszban stabil öntudathoz vezet. Ha sikerrel vesszük az identitásépítés kihívásait, stabilabb önképpel és önbizalommal gazdagodhatunk. A megtalált identitás segít az életcéljaink, értékeink és kapcsolataink tudatos kezelésében. Szerepkonfúzió esetén gyakran szembesülünk egész felnőttkorunkban azzal az érzéssel, hogy nem találjuk a helyünket. Nem tudjuk, valójában kik vagyunk és mit is akarunk kezdeni az életünkkel.
6. szakasz: Intimitás vs. Izoláció (fiatal felnőttkor, 18-40 év)
Az intimitás vagy izoláció arról szól, hogy másokkal hogyan és milyen minőségű kapcsolatokat tudunk kialakítani. A fiatal felnőtteknek szükségük van arra, hogy bensőséges, szeretetteljes kapcsolatokat alakítsanak ki más emberekkel. Ezek lehetnek romantikus kapcsolatok, barátságok és más személyes kapcsolatok. Az intimitás nem csak érzelmi vonatkozásokat jelent, hanem azt is, hogy megosztjuk az életünket másokkal.
A siker ebben a szakaszban stabil kapcsolatokhoz vezet. Akik sikeresen alakítanak ki és tartanak fenn mély kapcsolatokat, érzelmileg teljesebb életet élhetnek, és képesek lesznek megtartani egyensúlyt az önállóságuk és a kapcsolataik között. A kudarc ebben a szakaszban az elidegenedés érzéséhez vezet, ami magányt és elszigeteltséget eredményezhet, és akár depresszió is kialakulhat.
7. szakasz: Generativitás vs. Stagnálás (középkor, 40-65 év)
A középkorú felnőtteknek szükségük van arra, hogy olyan dolgokat hozzanak létre vagy ápoljanak, amelyek túl fogják élni őket, vagyis a következő generáció szempontjából is értékes (fennmaradó) dolgot alkossanak. Gyermekeket vállalnak, vagy olyan pozitív változást hoznak létre, amely más emberek javát szolgálja. Ilyenkor azt érezzük, hogy valami magasabb célt tudunk szolgálni, gondoskodni valakiről vagy valamiről. Azok, akik ebben a szakaszban sikeresek, úgy érzik, hogy hozzájárulnak a világhoz azáltal, hogy aktívak az otthonukban és a közösségükben.
Ha viszont úgy érezzük, hogy nem keltettünk semmi pozitív hatást, vagy nem vettünk részt produktív vagy kreatív feladatokban, akkor stagnálást tapasztalhatunk, ami egyfajta ürességérzés. Ez magában foglalhatja az élettel való elégedetlenséget, a közösségi és személyes kapcsolatok hiányát, valamint a szakmai élet zsákutcáját. A kapuzárási pánik is megtörténhet ebben a szakaszban, amikor elgondolkodunk, hogy jó helyen vagyunk-e, mit tettünk le az asztalra.
8. szakasz: Én-integritás vs. Kétségbeesés (időskor, 65 év felett)
Az utolsó szakasz az időskor, 65 év felett, és az életre való visszatekintésre összpontosít. Ebben a szakaszban értékeljük az életünket, visszatekintünk az elért eredményekre és élményekre. Az én integritása itt azt jelenti, hogy elégedettek vagyunk az életünkkel és elfogadjuk a múltunkat, a sikereket és a kudarcokat is, nem élünk szorongásokkal vagy bűntudattal.
Ha valaki nem érzi sikeresnek az életét, megbánta a döntéseit, az kétségbeesést érezhet, szenvedhet a múltban elkövetett hibáktól, kihagyott lehetőségektől. A siker ebben a szakaszban az integritás kialakulásához vezethet, vagyis a koherencia és teljesség érzésének a kialakulásához. Ez hozzájárul a belső békéhez és a bölcsességhez.
Hadd játsszanak a gyerekek | Alex Elliott Lockhart | TEDxBasel
Játék és fejlődés a modern korban
A mai gyerekek játékkörnyezete jelentősen eltér attól, amit a korábbi generációk tapasztaltak. A túlzott digitalizáció, a szűkülő szabadtéri terek és a teljesítményorientált nevelés mind-mind veszélyeztetik a játék szabadságát.
Kockázatos játék és szabad mozgás
Sok szülő szorongva figyeli, amikor a gyermeke magasra mászik a fára, vagy botokkal hadonászik. Azonban a szakértők szerint a kockázatos játék (risky play) elengedhetetlen az egészséges fejlődéshez. Amikor a gyermek egy kicsit magasabbra merészkedik a mászókán, mint eddig, megtanulja felmérni a veszélyt és bízni a saját testében. A „durva-heves” játékok, mint a birkózás vagy az ártatlan csatározás, szintén fontosak. Ezek során a gyerekek megtanulják az önkontrollt és a határokat.
Szabad és strukturált játék
A modern társadalomban hajlamosak vagyunk túlprogramozni a gyermekeinket. Sokszor pont az vész el, ami a legfontosabb: a szabad, strukturálatlan játék. A szabad játék során a gyermek kénytelen a belső kreativitására támaszkodni, itt születnek a legjobb ötletek, itt fejlődik ki az autonómia. Természetesen a strukturált játékoknak is megvan a helyük. Egy közös családi társasjátékozás vagy egy irányított kézműves foglalkozás remek alkalom a kötődésre és új készségek elsajátítására. A titok az arányokban rejlik.
Szülői szerep a játékban
Szülőként gyakran érezzük úgy, hogy szórakoztatnunk kell a gyermekünket. Valójában azonban a legjobb „játszótárs” néha az, aki csak jelen van, de nem avatkozik be. A figyelmes jelenlét azt üzeni a gyermeknek: fontos vagy, figyelek rád, biztonságban vagy. Akkor érdemes bekapcsolódni, ha a gyermek hív minket, vagy ha látjuk, hogy elakadt és frusztrált. A közös játék a legjobb kapcsolódási pont. Egy húszperces, teljes figyelmű közös játék többet ér, mint egy egész délután, amit egy légtérben töltünk vele, de közben a telefonunkat nyomkodjuk.
tags: #erikson #jatekfejlodes #csecsemo