Erdő Péter bíboros és a művi megtermékenyítés kérdésköre

Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek kiemelkedő alakja a magyar katolikus egyháznak, akinek egészségi állapota és megnyilatkozásai gyakran szerepelnek a közéletben. Bár a művi megtermékenyítés témaköre nem közvetlenül kapcsolódik az egészségügyi állapotához, az egyház álláspontja a bioetikai kérdésekről, így a reprodukciós technológiákról is, alapvető fontosságú. A cikkben Erdő Péter utóbbi időszakbeli megpróbáltatásairól és az egyház hivatalos álláspontjáról olvashatunk a művi meddővé tétellel kapcsolatban, amely összefüggésbe hozható a tágabb értelemben vett művi megtermékenyítés témájával.

Erdő Péter bíboros egészségi állapota és üzenetei

Erdő Péter bíboros az elmúlt időszakban több egészségügyi problémával küzdött. Február végén került kórházba, ahol több sürgős műtéti beavatkozáson esett át. Titkára, Eredics Gergő atya tájékoztatta a híveket, hogy a bíboros állapota stabil, szépen erősödik, és hittel és reménnyel viseli a megpróbáltatásait. Erdő Péter a kórházból is igyekezett tartani a kapcsolatot a rábízottakkal, hangüzenetet küldött papjainak a betegek világnapjára, szolidáris szeretetét fejezve ki beteg testvéreinkkel.

Húsvétvasárnap hajnalán is hangüzenetben köszöntötte a híveket, amelyben azt hangsúlyozta, hogy húsvét „olyan nagy ünnep, ami az egész életünket mássá teszi”. Üzenetében kiemelte, hogy „van túlvilág, hogy Jézus az, aki nekünk erőt ad, aki bennünket, mindannyiunkat szeret. Ő az, aki ma is, minden nehézség és baj, és akár a mi bűneink ellenére is segít abban, hogy boldogok legyünk.” A bíboros felhívta a figyelmet arra, hogy a hívők feladata ezt a „nagy titkot” elmondani a világnak, mert másoknak is szükségük van rá, boldoggá teheti őket. Az ünnepi szent háromnapot a budapesti Prímási Palota kápolnájában ünnepelte titkárával, Eredics Gergő atyával.

Az egyház álláspontja a művi meddővé tételről

A művi meddővé tétellel (sterilizációval) kapcsolatban számos fontos jogi-orvosi-erkölcsi kérdés merül fel, amelyek az egyház tanításával is szorosan összefüggnek. A beavatkozás általában a nemző, illetve megtermékenyülő képesség végleges elvesztését jelenti az ondó- vagy a petevezeték lekötésével vagy átvágásával. Ezt követően esetleg csak művi megtermékenyítés után lehetséges a szülővé válás. A legnagyobb jogi és erkölcsi problémát az jelenti, hogy a beavatkozás visszafordíthatatlan.

Jogi és etikai dilemmák

A komoly következmények miatt a külföldi joggyakorlatban az engedély nélkül végrehajtott sterilizáció maradandó testi fogyatékosságot okozó súlyos testi sértésnek minősül. A kérdéskör kapcsán különös súllyal merül fel az önrendelkezési jog kérdése: kiterjed-e az egyén joga arra, hogy önmagának maradandó testi fogyatékosságot okozzon, és az állam (illetve az orvos) köteles-e ehhez jogi-orvosi segítséget nyújtani? Hiszen a sterilizáción átesett személy nemcsak saját magára nézve hoz súlyos következményekkel járó döntést, hanem házastársára, partnerére, jövendő gyermekére is, és közvetve az egész társadalomra.

Történelmi visszaélések és a magyar szabályozás

A történelem folyamán többször előfordult a sterilizáció visszaélésszerű alkalmazása, különösen kisebbségek, beteg emberek esetén. Súlyos gondként merült fel az önkéntesség és a megfelelő tájékoztatáson alapuló beleegyezés kérdése. Több esetben beszámítási képességgel nem rendelkezőkön hajtották végre a beavatkozást (például hitleri Németországban), illetve előfordult, hogy a beavatkozáson átesők nem kaptak felvilágosítást a következményekről (például fejlődő országokban, Peruban 1995-1998 között 300 ezer nőt sterilizáltak akarata ellenére).

A sterilizáció az új Egészségügyi törvény (1997. évi CLIV. tv.) hatályba lépéséig rendeleti szinten volt szabályozva. Komoly hiányossága volt - és máig az - a magyar szabályozásnak, hogy a sterilizációnak visszaélésszerű, illegális elvégzésére mint súlyos bűncselekményre nincs utalás sem a jogszabályban, sem a joggyakorlatban. Az új Egészségügyi törvény családtervezési célból és egészségügyi indokból lehetővé tette a művi meddővé tételt. Mindkét esetben a kérelem benyújtása és a beavatkozás elvégzése között három hónapnak kellett eltelnie, és a kérelmezőt és házastársát (élettársát) részletesen tájékoztatni kellett.

Az Alkotmánybíróság álláspontja és a jelenlegi szabályozás

Az Alkotmánybíróság 908/B/1992. AB határozatával 2006. június 30-i hatállyal megsemmisítette a családtervezési indokú sterilizációs szabályokat. A testület szerint az Alkotmány „nem garantálja az öncsonkításhoz való jogot”, és bár a törvényhozó korlátozhatja a művi meddővé tételt, a korábbi korlátozás aránytalan, túlzó volt. Kifejezetten felhívta a figyelmet arra, hogy életkori határok állapíthatók meg, mivel a döntésképesség az élet, a testi épség, az egészség kérdéseiben eltérhet a vagyonjogi döntésképességtől.

Az Országgyűlés 2007. január 1-jei hatállyal új szabályokat állapított meg a művi meddővé tételre. Eszerint férfiaknál és nőknél is a 18. év betöltése után kerülhet sor a beavatkozásra, miután a kérelmet közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban tették meg, és részletes tájékoztatásban részesültek. Ezután kétszer hat hónapos gondolkodási idő következik a beavatkozás végrehajtásáig, mely 26 év felett kétszer 3 hónapra rövidül.

Összehasonlító táblázat a művi sterilizáció szabályozásáról néhány országban

A Pacem in Utero Egyesület népi kezdeményezés után több mint ötvenezer aláírást gyűjtött össze, kérve az Országgyűlést a hatályos szabályok szigorítására. Azonban a testület 2007. május 7-én ismét megszavazta a 2007. január 1-jén hatályba lépett szabályokat. Ezt követően az Egyesület ismét az Alkotmánybírósághoz fordult. A kérdés továbbra is aktuális, különösen az ország demográfiai helyzetét figyelembe véve, miért van szükség erre az öncsonkító, döntő részben végleges meddőséget, illetve nemzőképtelenséget biztosító beavatkozásra.

tags: #erdo #peter #muvi #megtermekenyites