A vérkép információt nyújt a vérplazmában jelenlévő vörösvértest-, fehérvérsejt- és vérlemezke-populációkról.
A vörösvértestek (vvt, vagy RBC - red blood cells) kör alakú, közepükön lapos, sejtmag nélküli sejtek. Hemoglobint tartalmaznak, mely segítségével oxigént szállítanak a sejtekhez a szervezeten belül.
A fehérvérsejtek (fvs, vagy WBC - white blood cells) elsődleges feladata a fertőzésekkel szembeni védekezés és a gyors immunválasz kialakítása. Öt különböző fehérvérsejt típus van jelen a vérplazmában, nagyjából állandó arányban: monociták, limfociták, eozinofilek, bazofilek és neutrofilek. Fertőzés esetén a megfelelő sejtek megtámadják és elpusztítják a fertőzést okozó baktériumot, vírust vagy gombát.
A vérlemezkék (trombociták - THR) sejttöredékek, melyek a véralvadásban játszanak fontos szerepet.
A kapott lelet tartalmazza a vérben található alakos elemek paramétereit, amik számértéke laboratóriumonként, az alkalmazott vizsgálati módszer tekintetében más-más tartományba eshetnek és számíthatnak ezáltal normálisnak, emelkedettnek, vagy alacsonynak.
A csökkent vörösvértest szám vérzést, vérszegénységet jelezhet, utalhat a csontvelő elégtelen működésére, vérképzőszervi betegségre, valamint hiányos táplálkozásra (alacsony folsav-, vas-, vagy B12- és B6-vitamin-bevitel).
A nők vörösvértest száma általában alacsonyabb, mint a férfiaké, különösen terhesség alatt.
Az átlagos sejttérfogat (MCV) a vörösvértestek térfogatát határozza meg. Ha az MCV érték emelkedett, a vörösvértestek az átlagosnál nagyobb méretűek (makrociták), ami B12 vagy folsav hiány okozta vérszegénységre utalhat.
A hemoglobin (HGB) szint normális tartomány alá csökkenése a vörösvértest szám egyidejű csökkenésével vérszegénységet jelez.
A hematokrit (HCT) érték a vér sejtes alkotóinak arányát mutatja a teljes vértérfogathoz képest, így értéke százalékban, vagy tizedes tört formában szerepel a leleten. A hematokrit tükrözi a vörösvértestek számát: ha csökken, vagy nő a vörösvértestek száma, a változást követi a hematokrit érték is. A csökkent hematokrit érték vérszegénységre, valamilyen vitamin hiányára, esetleg májzsugorra utal.
A fehérvérsejtek (FVS vagy WBC) dinamikusan változó sejtpopulációk, a számuk a szervezetben lejátszódó gyulladásos folyamatoktól függően alakul. Az egyes fehérvérsejt típusok (monociták, limfociták, eozinofilek, bazofilek és neutrofilek) más-más krónikus vagy heveny betegségre utalnak.
A vérlemezkék átlagos térfogata (MPV) a csontvelőben történő trombocita termelés mértékéről ad információt. Az érték emelkedése a vérlemezkék aktív termelődését jelzi, általában komoly vérveszteség, vagy a vérlemezkék pusztulását okozó fertőzés következményeként figyelhető meg.
A terhesség alatti vérképváltozások és azok jelentősége
Az egészségi állapotunk rendszeres ellenőrzése minden élethelyzetben fontos, várandósság idején azonban különösen nagy jelentőséggel bír. Nem véletlen, hogy a terhesség mindhárom trimeszterében előírnak egy részletes laborvizsgálatot. A várandós nő rendszeres kivizsgálása a saját és a születendő baba egészsége szempontjából is elengedhetetlen. A születendő gyermek egészsége szempontjából nemcsak a várandósság időszaka, hanem már a fogantatást megelőző hónapok is rengeteget számítanak. A terhesség mindhárom trimeszterében végezni kell egy-egy laborvizsgálatot. Ezekre jellemzően a hatodik-nyolcadik, a huszonkettedik-huszonnegyedik és a harminchatodik-harmincnyolcadik hét környékén kerül sor.
„A laborvizsgálatokból egyrészt az általános egészségi állapotról kapunk felvilágosítást. Másrészt, ha valami eltérés van bennük, akkor az valamilyen betegségre utalhat” - mutatott rá Dr. Fedina Laura.
Az első trimeszterben van egy általános „nagyrutin” vizsgálat, amely vizelet- és vérvizsgálatot foglal magában. Ezek eredményei alapján sok mindent megtudhat az orvos a páciensről, például azzal kapcsolatban, hogy van-e már eleve valamilyen betegsége a várandós nőnek. „Ennek részletes leírására azonban több száz oldal sem lenne elegendő, hiszen a leukémiától a cukorbetegségen át egészen a vese-, hasnyálmirigy- vagy májproblémákig rengeteg mindent nézünk” - mondta a szakember.
A kivizsgálás egyik fontos része, hogy meghatározzák a várandós vércsoportját és esetleges alvércsoportját, valamint a vörösvértest elleni antitestek típusait és mennyiségét, amelyek egyik része a várandós és magzata között esetleg jelenlévő antitesteket mutathatja ki. Ezekre a vizsgálatokra főként azért van szükség, mert előfordulhat, hogy az anya és a magzat különböző vércsoporttal rendelkezik, emiatt pedig a kismama szervezete idegenként érzékeli a babát, és ellenanyagokat kezd ellene termelni.
A fentiek mellett - térítés ellenében - lehetőség van az úgynevezett TORCH laborvizsgálat elvégeztetésére is, amely azon kórokozók korábbi vagy aktuális jelenlétét vizsgálják, amelyek potenciálisan károsíthatják a magzatot. Ezek közé tartoznak a herpeszvírusok , a Toxoplasma gondii, a rubeola és Citomegalovírus is.
A második trimeszterben szükséges laborvizsgálatok egy része - a legalapvetőbb értékeket figyelő nagyrutin, illetve a vércsoport- és az antitest-meghatározás - megegyezik az első harmadban végzettekkel. Ezek azonban kiegészülnek a terheléses vércukorvizsgálattal (OGTT), amelynek célja, hogy kiszűrje a terhességi cukorbetegség - vagy más néven gesztációs diabétesz - esetleges fennállását. A 2 órán át tartó vizsgálatot éhgyomorra kell elvégezni, ez idő alatt kizárólag szénsavmentes víz fogyasztása megengedett. A páciensnek 2-3 deciliter vízben feloldva 75 gramm glükózt kell elfogyasztania, a vércukorszintet pedig az OGTT kezdetén, majd két órával később ellenőrzik. „Fontos tudni azonban, hogy már ismert cukorbetegség esetén tilos a cukorterheléses vizsgálat” - figyelmeztetett Dr. Fedina Laura.
A gesztációs diabétesz egyébként az anya és baba egészségére is fenyegetést jelent.
„A terhesség második harmadában végzett laborvizsgálatokkal az LDH (laktát-dehidrogenáz) szintjét is nézzük, amely a preeklampszia, vagyis az úgynevezett terhességi toxémia kialakulásának egyik előjele lehet. Ez a kóros állapot az anyai vérnyomás emelkedésével, ödémával és fehérjevizeléssel együtt járó, súlyos betegség, amely a magzatot és az anyát egyaránt veszélyezteti” - magyarázta a szülész-nőgyógyász. Ez a probléma egyébként a terhes nők nagyjából 5 százalékát érinti, és rövid távon is súlyos következményekkel járhat. Egyik legfontosabb hatása, hogy csökken a méhlepény vérellátottsága, ezért a gyermek nem jut elegendő oxigénhez és tápanyaghoz.
A szülés kiírt időpontjához közeledve ismét fontos megismételni a már megszokott vér-, ellenanyag- és vizeletvizsgálatokat. A leggyakoribb eltérések már az első vizsgálat eredményeiben is megjelenhetnek. A szülész-nőgyógyász elmondása szerint gyakori, hogy a vizeletben megnövekszik a baktériumok mennyisége, ám ez általában a hüvelyváladék vizelettel való keveredése miatt fordul elő. A várandósok körében jellemző még, hogy a vérkép alapján megállapítják a D3-vitamin szintjének elégtelenségét, a normálisnál magasabb éhomi vércukorszintet, illetve már a terhesség elején is jelentkezhet a vashiány és a vérszegénység.
Az eozinofil granulociták szerepe és a terhesség
Az eozinofilek a fehérvérsejtek egy fajtái, melyek a granulociták nevű sejtcsoportba tartoznak. A granulociták pedig olyan fehérvérsejtek, amelyek citoplazmájában magasabb mennyiségű granulum szemcse található. Az eozinofilek elnevezésüket az eozin nevű festékanyagról kapták, melyeknek köszönhetően mikroszkóp alatt vizsgálva, rózsaszínnek látszanak. A legfőbb feladatuk az allergiás reakciók, parazita fertőzések és az egyes gyulladásos folyamatok szabályozása. Az eozinofilek olyan vegyi anyagokat tartalmaznak, mint például a hisztamin, amelyekre a szervezet immunválaszai érzékenyek.
Az eozinofil granulocita olyan fehérvérsejt típus, amely fontos szerepet játszik az immunrendszer működésében és a gyulladásos folyamatokban. Az eozinofil granulocita egyik fő jellemzője, hogy olyan szemcsék találhatóak a citoplazmában, amelyek eozin (rózsaszín) színezést mutatnak, amikor speciális festékeket használnak a szövetminták vizsgálatakor.
Az eozinofil granulocita normál értéke a vér teljes eozinofil sejtszámát fejezi ki és a laboratóriumtól, az országtól és az alkalmazott mérési egységektől függően változhat. Az eozinofil granulocita szám normálértéke laboratóriumtól és országtól függően enyhén változhat, de az itt megadott tartomány általánosságban elfogadott referenciaérték. Általában az eozinofil granulocita normál számban található meg a vérben. Normál érték: Általában az eozinofil granulocita normál számban található meg a vérben.
Az eozinofil granulocita értéke számos esetben megemelkedhet, illetve a normál érték alá csökkenhet. A laborvizsgálat során mért szintje ezért hasznos információval szolgálhat egyes kórképek fennállását és lefolyását illetően.
Az eozinofil granulocita szintje különböző betegségek vagy (múló) állapotok esetében is alacsonyabb lehet, mint a referenciaérték. Az eozinofil szint csökkent mennyisége a vérben gyakran leukopénia (alacsony fehérvérsejt-szám) formájában jelentkezik.
Az eozinofil szint emelkedett értéke - más néven eozinofília - szintén számos betegség vagy állapot jelzője lehet.
Az eozinofil granulocita számának emelkedése a vérben (eozinofília) számos kórkép, például allergiás betegségek, parazitás fertőzések vagy egyes autoimmun betegségek esetén előfordulhat.
Az eozinofil granulocita számának emelkedése gyakran allergiás reakciók, például pollenallergia, élelmiszerallergia vagy atópiás dermatitis során tapasztalható.
Parazitaellenes védelem: Az eozinofil granulocita aktív szerepet játszik a paraziták, például fonálférgek elleni védelemben. Az eozinofil granulocita képes ezeket a parazitákat elpusztítani vagy immobilizálni.
Antiinflammatorikus hatás: Az eozinofil granulocita részt vesz a gyulladásos folyamatok szabályozásában és a sebek gyógyulásában.
Allergiás reakciók: Az eozinofil granulocita fontos szerepet játszik az allergiás reakciókban.
Autoimmun betegségek: Autoimmun betegségek, például a szisztémás lupusz erythematosus (SLE) vagy az eozinofil granulomatosis polyangiitis (EGPA) kialakulásával kapcsolatosan megemelkedhet az eozinofil granulocita száma.
Gyulladásos betegségek: Az eozinofil granulocita a gyulladásos folyamatok résztvevője.
Gyulladásgátló gyógyszerek használata: A kortikoszteroidok és más gyulladáscsökkentő gyógyszerek használata csökkentheti az eozinofilok számát a vérben.
Stressz és szorongás: Hosszú távú szorongás és stressz hatására az eozinofil granulocita száma csökkenhet.
Az eozinofília és eozinopénia (emelkedett és alacsonyabb eozinofil granulocita szám) az egészségügyi állapotok széles skálájával összefüggésbe hozhatók, és mindkét állapot további orvosi vizsgálatokat és értékelést igényel a mélyben megbúvó okok meghatározásához.
A magas eozinofil granulocita érték okai lehetnek: allergiás megbetegedések, gyógyszer okozta reakciók, parazitafertőzés, vírusos, bakteriális és gombás fertőzések, autoimmun kórképek, leukémiák és limfómák, mieloproliferatív kórképek, daganatos kórképek, Addison-kór, genetikai okok, idiopátiás hipereozinofil szindróma.
Az emelkedett eozinofil granulocita szint leggyakoribb okai jellemzően a különböző allergiás eredetű megbetegedések, melyek általában enyhe vagy mérsékelt fokú eozinofíliával járnak.
Fontos, hogy önmagában az eozinofil szint nem alkalmas diagnózis felállítására. A magas érték okának felderítéséhez az orvos figyelembe veszi a kórelőzményt, a tüneteket és a rendelkezésre álló egyéb leleteket is, valamint szükség esetén további vizsgálatokat javasol.
A kezelést alapvetően a kiváltó ok határozza meg. Enyhe fokú emelkedés jellemzően tünetmentes, és nem jár szöveti károsodással. Így ilyen esetekben a mögöttes kórkép megfelelő és hatékony kezelése a hangsúlyos, melynek hatására az eozinofil granulociták szintje normalizálódhat.
Súlyos eozinofíliában a további szövetkárosodás megelőzésének központi szerepe van a terápiában, ezért gyakran alkalmaznak szteroidokat, és szükség esetén egyéb specifikus szereket.
Alacsony eozinofil granulocita érték (eozinopénia) okai lehetnek: súlyos fertőzések, szepszis, kortikoszteroidok alkalmazása, Cushing-szindróma, stressz, nagy mennyiségű alkoholfogyasztás.
Az alacsony eozinofil számot okozó tényezőtől függően a kezelés és az orvosi intézkedések is eltérhetnek. Az orvosok az egyéni esetekben értékelik az eozinofil számot és a betegséggel kapcsolatos további klinikai információkat a megfelelő kezelési terv kialakítása érdekében.
A pajzsmirigy működése terhesség alatt
Egy 23 éves kismama 26 hetes terhességben járt, és nőgyógyásza szerint a pajzsmirigye "kicsit túl működik". A kismamának terhesség előtt nem volt pajzsmirigyproblémája, csak vas- és vérszegénységgel volt gondja. A kérdés az volt, hogy mit jelent ez pontosan, lehet-e ebből baja a babának, és hogyan lehet visszajuttatni a normál értékek közé.
A válasz szerint valószínűleg félreértés történt a lelet értelmezése körül. A terhesség alatt a TSH szintje havonta változik, ezért a terhesek értékeit módosított referenciaértékekhez kell hasonlítani.
Az Amerikai Pajzsmirigy Társaság 2011-ben dolgozta ki a terhességben a TSH ún. normál értékeire és a kezelésre vonatkozó ajánlásait. Ezért fontos a kollégák figyelmét felhívni arra, hogy nemcsak a TSH, hanem a teljes és szabad pajzsmirigy hormonok szintje is változik a terhesség alatt.
A pajzsmirigy hormonok, mint a T3 és T4, valamint a TSH (tiroid stimuláló hormon) szintje a terhesség során változik. Bár a T3, T4 és TSH szint normál tartományon belül lehet, a pajzsmirigy és az agyalapi mirigy is megnőhet. Az agyalapi mirigy prolaktinból és növekedési hormonból a szokásosnál többet termelhet.
Egyéb, terhességgel kapcsolatos laborvizsgálatok
A vérplazma kolloid ozmotikus nyomásának fenntartásában, metabolitok, fémionok, bilirubin, szabad zsírsavak, aminosavak, hormonok, gyógyszerek szállításában, aminosav tartalékként és fő antioxidánsként az albumin játszik szerepet. Diagnosztikailag fontos a szérum-, vizelet- és esetenként a liquor-albumin mennyiségének ismerete. Klinikai jelentősége az albuminszint csökkenésének van, az emelkedés súlyos dehidrációnál fordulhat elő esetenként.
Az aldoszteron a mellékvesekéreg külső részében termelődik, többek között a vér nátrium-kálium egyensúlyát hivatott szabályozni, ezáltal befolyásolja az izmok-köztük a szív-helyes működését. Mennyisége stressz hatására, a kortizolhoz hasonlóan, megemelkedik növelve a sejten kívüli folyadék szintjét. Ha a páciens magasvérnyomás betegségben szenved és alacsony a káliumszintje, akkor is kérik az aldosteron vizsgálatot, amikor a kezelőorvos mellékvese elégtelenségre gyanakszik. A primaer hyperaldosteronismus egy potenciálisan gyógyítható ok olyan magasvérnyomás betegségnél, amely hagyományos vérnyomáscsökkentő szerekkel nem kezelhető, ezért kérhetik az aldosteron és renin vizsgálatot akkor is, amikor hatásos kezelési lehetőségeket keresnek a vérnyomás csökkenésre.
Az alfa-1-antitripszin egy májban, egyes vérsejtekben és a tüdő egyes sejtjeiben termelődő, a vérben megtalálható fehérje. Nevét onnan kapta, hogy a tripszin, a kimotripszin és az elasztáz nevű, fehérjéket bontó enzimeket gátolja. Alacsony szintje esetén a fehérjebontó enzimek kerülnek túlsúlyba, mely szervkárosodásokhoz (tüdőtágulathoz, májcirrózishoz, bőrgyulladásokhoz) vezet. Minél alacsonyabb a vérszint, annál valószínűbb a máj- vagy tüdőbetegség kialakulása.
Az alkalikus foszfatáz egy enzim, egy fehérje, amely segíti a sejtek működését. Az alkalikus foszfatáz nagy koncentrációban található azokban a sejtekben, amelyek a csontokat alkotják, illetve a májban találhatók. Kisebb mennyisége az ALP-nek megtalálható a terhes nők méhlepényében és a bélben. Gyermekeknél a csontfejlődés miatt magasabb értékek fordulnak elő.
Az amiláz a plazmafehérjékkel komplexet képez, aminek következtében ép veseműködés mellett is csökken a kiválasztása. Macroamylasaemiában jellegzetes a plazma amiláz koncentrációjának emelkedése, miközben a vizelet amiláz normál vagy csökkent. A szérumban mumpsz, hasnyálmirigy gyulladás, akut alkohol intoxicatio, veseelégtelenség, daganatok esetén emelkedik értéke. Nem specifikus vizsgálat.
Az autoimmun panel, mely a leggyakoribb autoimmun betegségek kimutatására szolgál. Többek között: Lupus, Sjögren szindróma, kötőszövetet érintő betegségek, Reumatoid arthritisz, Scleroderma. Az antitestek kimutatása segítséget ad az SLE, Sjögren szindróma, CREST-szindróma, Scleroderma, MCTD, PBC és Myositis valamint más reumás megbetegedések diagnosztizálásához és az átfedést mutató szindrómák azonosításához.
Az antinukleáris antitest (ANA) gyüjtőfogalom, mely nagyon sokféle specificitású antitestet jelent. Az ANA sokféle szisztémás (és nem szisztémás) autoimmun betegségben, tumorokban, gyulladásokban is pozitív lehet. Az 1:40 titerben észlelt pozitivitás sok esetben önmagában nem jelent betegséget, de az 1:160 titerben pozitív lelet mindenképpen további diagnosztikai lépéseket indokol.
Az anti-nukleáris antitestek a sejtmag különféle alkotórészei ellen termelődnek. ANA pozitivitás a szisztémás autoimmun betegségek jellemzője. A HEp-2 sejteken végzett indirekt immunfluoreszcencia vizsgálat (IIF) az ANA meghatározására az általánosan használt teszt.
Az AMH (anti-Müllerian hormon) petefészek működésének megítélésére szolgáló vizsgálat. Napjainkban, amikor a gyermek vállalás ideje a nőknél kitolódik, evvel a hormon méréssel és a petefészek egyéb vizsgálatával (transzvaginális UH, inhibin B, FSH) pontos képet lehet kapni a petefészek rezervjéről. Alacsony AMH szint alacsony petefészek válaszkészséget jelent, ami azt jelzi, hogy valószínűleg kevés petesejt nyerhető a petefészek stimulációt követően. Az AMH teszt a policisztás ovárium szindróma (PCOS) vizsgálatához is használható. Néhány petefészek daganat jelentős mennyiségű AMH-t termelhet. Ha a hormon szintje a kezdetben is emelkedést mutat, akkor tumor markerként is használható, hogy segítse a terápiára adott válasz követését és a jelezze a betegség kiújulását.
