A „Szeretlek, babám” jelentősége: A kötődés mélyebb értelme és a gyermek fejlődése

Amikor egy kisbaba megérkezik a családba, minden pillanat új kihívásokat és örömöket jelent. A boldogság a kis sikerekben, a közösen megélt szeretetben és a nehézségek elfogadásában rejlik. Egy mosoly, egy ölelés vagy egy csendes együttlét többet ér minden szónál. A kötődő nevelés, amelynek lényege a lehető legteljesebb fizikai és érzelmi közelség, óriási jelentőséggel bír a baba és a szülő közötti harmónia megteremtésében.

A fizikai és érzelmi közelség ereje

Ma már tudjuk, hogy a fizikai kontaktusnak óriási jelentősége van a baba-anya kapcsolatban és a kicsi egészséges fejlődése érdekében. Azt mondhatjuk, hogy létfontosságú! Az érintés segíti a bizalom kialakulását. A testi kontaktus oxitocint - anti-stresszhormont - szabadít fel a szervezetben, ami többek között a kötődést is elősegíti. Gondoljunk bele abba, hogy a bőrnek mekkora szerepe van a világhoz való kapcsolódásban, hiszen közvetlenül érzékeljük vele. Az anya illata biztonságérzetet ad a babáknak, és ösztönzi a szocializációt.

A kötődő nevelést többek között a baba hordozása, a vele való együttalvás, igény szerinti szoptatás, jelzéseire való visszareagálás támogatja. Ha fizikailag és érzelmileg elérhető vagy gyermeked számára és fel tudod ismerni, meg tudod érteni, hogy mi a gondja, akkor választ adhatsz a számára legjobb tudásod és korábbi bevált módszereid szerint, amivel ő megnyugtató biztonságot él meg. Ha a baba gondoskodást, melegséget, támogatást és pozitív válaszadást kap a gondozójától, akkor tud őbenne is kialakulni később a megfelelő önszabályozás, érzelmeinek és viselkedésének hatékony szabályozása, kontrollálása.

A kimondott és kimondatlan szeretet jelentősége

A „szeretlek” szó egy híd lehet két ember között, vagy éppen egy szakadék, egy hiány, ami folyton ott lebeg a levegőben. Hajlamosak vagyunk azt gondolni: minek kimondani, ha a másik úgyis tudja? De az emberek nem gondolatolvasók, ahogyan a gyerekek sem. Ha soha nem hallják verbálisan is megerősítve, hogy értékesek és szerethetők, akkor felnőttként azzal a súlyos érzéssel élhetnek, hogy nem méltók a szeretetre.

Több vizsgálat is nyomon követte olyan gyerekek sorsának az alakulását, akik kevésszer hallhatták a szüleiktől, hogy mennyire szeretik őket. Ezek a gyerekek később gyakran önbizalomhiánytól, szociális nehézségektől és mentális problémáktól szenvedtek. Ellenben azok, akik gyermekkorukban több szülői szeretetet és gyengédséget kaptak, felnőttként kevésbé voltak hajlamosak szorongásra, jobban tudtak kötődni másokhoz, és nagyobb empátiával rendelkeztek. A kimondatlan szeretlek olyan, mint egy érzelmi vitamin: lehet, hogy nem érzed rögtön a hiányát, de hosszú távon komoly károkat okozhat az egészségedben.

A szeretet kifejezésének − legyen az verbális vagy fizikai − akkor van a legnagyobb hatása, ha az valóban igazodik a gyerek érzelmi szükségleteihez. Harlow szociális kísérlete óta tudjuk, hogy képesek vagyunk belepusztulni a szeretet hiányába. A kísérletben a magára hagyott kismajmok a meleg és puha „szőranyához” fordultak, nem pedig a táplálékot adó „drótanyához”, mert az érzelmi biztonság és a gyengédség számukra fontosabb volt, mint a fizikai szükségleteik kielégítése. Ez rávilágít arra, hogy a szeretet és a biztonság érzése nem csupán érzelmi luxus, hanem létfontosságú az egészséges fejlődéshez.

A gyerekek számára ugyanígy az érzelmi kötődés és a kimondott szeretet olyan alap, amely nélkül az önbizalom és a kapcsolatteremtési képesség súlyosan sérülhet. Mindennél többet jelent, ha érzékeljük, hogy mikor van szükség szeretetkinyilvánításra. Mikor van szükség egy ölelésre, egy simogatásra vagy egy szeretlek-re és azt önzetlenül adjuk. A gyerekpszichológusok szerint a szeretlek szót nem lehet túlhasználni, ha mögötte mindig ott a hitelesség. Azonban, ha csak a szót mondjuk, de a viselkedésünk, a tetteink nem támasztják alá, akkor a gyerek agyában ez csak háttérzajként fog hatni.

A „szeretlek” kapcsán is érdemes tehát az ösztöneinkre hallgatni, azonban ne essünk abba a csapdába, hogy csak akkor mondjuk ki, amikor valami nagy dolog történik - például amikor a gyerek megnyer egy versenyt vagy születésnapja van. Ebben az esetben a szó értéke feltételekhez kötött. A gyerek azt gondolhatja: „Csak akkor szeretnek, ha teljesítek.” A szeretetet viszont nem kell kiérdemelni. Az van. A szeretlek szó egy ajándék. Olyan, amit újra és újra odaadhatsz, mégsem fogy el. Nem kell a nagy pillanatokra tartogatni, de elaprózni sem a hétköznapokban.

A kötődés elmélete és a gyermek fejlődése

A kötődés elmélet megalkotója John Bowlby (1969) volt. Az embergyerek „koraszülöttként” jön világra, önmagában nem életképes, éppen ezért az életbenmaradáshoz szüksége van az édesanyjára, egy olyan személyre, aki gondoskodik róla, akire számíthat, akiben bízhat. A bizalomnak itt nagyon fontos szerepe van, hiszen ezáltal tanulja meg a baba, hogy gondoskodnak a szükségleteiről. Jól megfigyelhető, hogy az újszülött kezdetben még torkaszakadtából sír, így jelzi, ha éhes, álmos, fájdalmat érez stb. Ugyanakkor az ember társas lény is egyben.

Ahogyan az első években elsajátítja, megtapasztalja az egymástól való függőséget és azt, hogy bízhatunk egymásban, úgy azt viszi tovább a későbbi életére is. A kötődés maga nagyon komplex rendszer, éppen ezért a későbbi jó tapasztalatok révén a korábban kialakult bizalmatlanság orvosolható.

A kötődési mintázatok

A kötődési mintázatok befolyásolják a gyermek későbbi kapcsolatait és érzelmi stabilitását:

1. Biztonságos kötődés: A biztonságosan kötődő gyermek kiegyensúlyozott, boldog, bízik az édesanyjában.
2. Elkerülő kötődés: Az elkerülő kötődésű gyermek ragaszkodik az édesanyjához, azonban hamar megtanulja, hogy ne mutassa ki az érzelmeit.
3. Ambivalens kötődés: Az ambivalensen kötődő gyermek vágyik az édesanyjára, de nem bízik benne igazán. Ha valami probléma van, fut az édesanyjához, de nem tud teljesen megnyugodni nála. Az ambivalensen kötődő gyermekek bizalmatlan felnőttekké válnak, akik állandóan félnek, hogy elveszítik a biztonságot, a párjukat, a családjukat, ezért erősen kapaszkodnak a másik emberbe és gyakran szoronganak.
4. Dezorganizált (elutasító) kötődés: Az elutasító kötődést mutató gyermek egyáltalán nem bízik a szüleiben, sőt gyakran fél is tőlük. Ez a kötődési mintázat szélsőségesen elhanyagolt gyermekeknél szokott létrejönni vagy azoknál, akik egyszer kapnak figyelmet a szüleiktől, máskor megijednek tőle.

A reaktív kötődési zavar azoknál alakul ki, akiket gyermekkorukban súlyosan elhanyagoltak. Ezek a gyerekek többnyire nem mutatnak érzelmeket, lassan gyarapodnak, elutasítják a másokkal való kapcsolatot, apatikusak és néha agresszívak lesznek. Az egyetlen megoldása az, ha a gyermek minél hamarabb kikerül a problémás környezetből és olyan helyre kerül, ahol igazi törődést, odafigyelést, szeretetet tud kapni és kötődést tud kialakítani.

A korlátlan kötődési zavar fő jellemzője, hogy a kisgyermek nagyon barátságos, mindenkivel kötődést keres. Ugyanakkor a kapcsolatai felszínesek, barátságokat nem alakít ki. Ez a kötődési zavar elsősorban olyan gyermekeknél jelentkezik, akiknek nincs lehetőségük tartós kapcsolatok kialakítására például válás, családi nehézségek, távolságtartó, a gyermekeiket mindig másokra bízó szülők miatt.

Sok anya érzi úgy, hogy valamit végzetesen elrontott a kötődés terén, amit nem lehet „visszacsinálni”. Szerencsére attól, hogy az egyik elem hiányzik, esetleg nem tudtuk megvalósítani, attól még a kötődés nem sérül. Például ha egy baba koraszülött, nem lehet rögtön születése után mellretenni, az első hetekben nem lehet az édesanyja karjában, nem lehet szoptatni, ettől később még kialakítható a biztonságos kötődés.

A baba szeretetnyelve: jelek és megnyilvánulások

Még mielőtt a baba, a kisgyermek vagy az óvodás gyermeked verbálisan ki tudná fejezni a szeretetét, már ki is mutatja azt. A csecsemők és szüleik közötti kötődés közvetlenül a születés után kezdődik. Amikor a baba még nagyon kicsi, a szereteted azzal mutatod ki, hogy vigasztalod. A gyerekek szeretetnyelvei nem bonyolultak: ha gondoskodsz a gyermekedről, ő is szeretni fog téged. A bizalom kiépítését már a baba születése után elkezdheted azzal, hogy reagálsz, amikor sír, és kielégíted a szükségleteit. Ha a baba bízik benned, akkor abban is bízni fog, hogy a világ egy biztonságos hely.

Ha jobban megnézed, rengeteg jelét fogod látni annak, hogy a gyermeked bízik benned és szeret téged - a bizalom és a kötődés a gyerekek legfontosabb szeretetnyelvei:

• A szemedbe néz: Az újszülöttek szeretik nézni az arcokat, és a tiéd a kedvencük. Két hónapos korukra a legtöbb csecsemő tökéletesítette a lélekkel teli tekintetet, amely egy olyan, keményen beidegződött túlélési ösztön, amelynek célja, hogy szeretetet és figyelmet vonzzon a gondozójától.
• Felismeri az illatodat: Az anya illata biztonságérzetet ad a babáknak, és ösztönzi a szocializációt.
• Rád mosolyog: Az első alkalom, amikor a kisbabád igazi vigyort varázsol neked, varázslatos pillanat. Ez a módja annak, hogy azt mondja: „Szeretlek”.
• Beszélget veled: A baba legkorábbi gügyögései neked vagy egy másik megbízható gondozónak szólnak majd - ez a módja annak, hogy azt mondja: „Én is szeretlek!” Négy hónapos korukra a babák hangokat adnak ki a hangodra, és a fejüket elfordítva próbálnak megtalálni téged, amikor beszélsz.
• Azt akarja, hogy a közelében legyél: Ahogy a babák egyre jobban érzékelik a körülöttük lévő világot, kezdik észrevenni, hogy egyes emberek ismerősek, és ezek az emberek a kedvenceik. Hat hónapos korukra a babák felismerik a számukra kedves embereket.
• Osztozik az érdeklődési körödben: Legyen szó akár az ünnepi fényekről vagy a piszkos szennyesről, ha alaposan megvizsgálod, a kisbabád is ugyanezt fogja tenni.
• Pajzsként használ téged: Ne lepődj meg, ha a babád a mellkasodba temeti a fejét, amikor valaki új jelenik meg a színen.
• Átmeneti tárgyak használata: Az ölelősök, plüssik, takarók, rongyik gyűjtőneve a pszichológiában „átmeneti tárgyak”. Legfőbb szerepük a vigasz, téged hivatottak pótolni, amikor a baba felfedezi a világot.
• „Szájtámadás”: Bár nem lehet teljesen puszinak nevezni, amit babádtól kapsz, az valamiféle nyitott szájas, nyálas, kuncogós és roppant cuki arctámadás. A baba első önálló tevékenysége a szopizás, az első, amit képes önállóan uralni, a szája. Természetes, hogy a szájával közelít meg mindent, ami számára kedves és megnyugtató.
• Kapaszkodás és ölelés kérése: Amikor nagyobbacska lesz, gyermeked hatékonyan kezd kapaszkodni, amikor nem szeretné, hogy letedd. Ha pedig az öledbe vágyik, eléd áll, karocskáit az ég felé lökve nyújtózkodik, így kéri, hogy felvedd.
• Feltöltődés a szülőnél: Amikor kisbabád mászni vagy járni kezd, talán azt tapasztalod, hogy „nem ér rá” egész nap az öledben ülni és a dédelgetést élvezni - azonban ahogy jön-megy, időnként megáll nálad feltöltekezni egy kicsit: egy puszi, egy ölelés és máris minden mehet tovább.
• Utánzás és mintakövetés: Ahogy gyermeked fejlődik, egyre több tevékenységében próbál utánozni téged, apát - vagyis a legjobban szeretett személyeket. A viselkedésmintákból, cselekvésekből azt választja ki, ami neki tetszik, amihez kötődik.
• Hozzád menekülés baj esetén: Ha valami baj történik, a kicsi megüti magát, vagy megsérül, a kellemetlen érzés elől menekülni próbál majd, és ősi ösztönei olyan szituációba viszik, melyben nyugodtan, biztonságban érzi magát - olyan személyhez fut majd, akinél jól érzi magát, ahol megnyugvásra lel.
• „Pokolfajzat én” megjelenése otthon: Ha csemetéd neked tartogatja a pokolfajzat énjét, az azt jelenti, hogy maximálisan megbízik a köztetek lévő kötődésben, nem fél attól, hogy elveszti a szeretetedet, csak mert rosszul viselkedik.

A „babaséma” és a törődési ösztön

Hurkás, gömbölyded babák, puszilnivaló lábacskákkal, gödröcskés arccal: zabálnivaló báj, amit tényleg megállás nélkül puszilgatnál. Igen, semmi vész, ez teljesen normális. Igazolja az evolúció, a biológia, rengeteg kutatás. A babákat úgy tervezték, hogy te beleszeress. Ez része annak az evolúciós folyamatnak, amely során alakul a kapcsolat, egy természetes kötődés, jó érzéseket kelt mind a babában, mind az anyában.

Az etológia egyik képviselője, Konrad Lorenz határozta meg a „babaséma” fogalmát: a kerek arcocskákat, nagy szemeket, nagy homlokot, kicsit állat a cuki, vagyis a baba fogalmával kapcsoljuk össze. A babaséma hatása belénk van kódolva: egy kutatásban 122 egyetemistát vizsgáltak, akiknek képeket mutogattak csecsemőkről. A fotókat manipulálták, voltak olyanok, amelyekben magas volt a babaséma faktor (tehát a kerek arcocska, nagy szemek, stb.), és voltak olyanok, amelyekben alacsony.

A képek megnézése után az egyetemistáknak arra kellett válaszolniuk, hogy melyik csecsemővel kapcsolatban érzik a legerősebben a törődés vágyát, és melyiket találják a legcukibbnak. Más kutatásokban azt is találták, hogy a nők nagyobb arányban motiváltak a babákkal való törődésre, mint a férfiak.

Egy másik kutatásban 16 nőnek, akik még nem szültek korábban, ugyanazokat a baba-fotókat mutogatták. A vizsgálat közben az agyműködésüket vizsgálták. Amikor a magas babaséma faktorral rendelkező képeket nézték, a szervezet dopamint bocsátott ki, ami biztosítja a motivációt a törődő viselkedéshez. Egy másik kutatásban azt is megvizsgálták, hogy azok a dolgok, amik a cukiságukkal túl erős jóérzéseket stimulálnak bennünk - ilyen például a babaséma is -, akkor az agresszív reakciót vált ki belőlünk. Bizony, ha egy baba túl aranyos, és bennünk extrém magas jóérzéseket vált ki, akkor a reakció átfordul, belecsípkedünk az arcába, vagy olyat mondunk, hogy megzabállak. Ez egy jó dolog: ha túlárad benned a baba által okozott jóérzés, és bestresszelsz a túl sok jótól, akkor csökken a figyelmed, a reakcióidőd. A baba cukisága már biológiai alapon is kiváltja belőled, hogy törődni akarj vele, viszont a túláradó érzések arra is késztetnek, hogy összepuszilgasd. Ne fogd vissza magad!

Amikor a gyermek azt mondja: „Nem szeretlek!”

Könnyen úgy gondolhatjuk, hogy nem szeret a gyerekem, ha egyszer csak zaklatottan vagy dühösen azt mondja nekünk, hogy „Nem szeretlek!” A gyerek érzelmei elég széles skálán mozoghatnak egy napon belül. Az első önállósodási korszakban másfél és három éves kor körül vagy a középső önállósodási korszakban, a kiskamaszkorban és a harmadikban, ami a tinédzser kor eleje, könnyebben előfordulhat az ilyen megnyilvánulás. Hosszú távon általában nem is felel meg az igazságnak, amit a gyerek dühében vagy szomorúságában érzelmei megvonásáról állít. Akár egy óra múlva már teljesen másként gondolja.

A gyerek ritkán talál ki magától olyan mondatokat, mint például „Nem szeretlek!”, vagy „Utállak!” Leginkább az oviban tanulja más gyerekektől vagy a játszótéren, de előfordul, hogy a családban. A gyerek általában úgy bánik az érzelmeivel, ahogyan másoktól látja, de erősen módosítja ezt saját szabad akarata. Ha jó példát mutatunk neki, akkor abból jót tanul. A gyerekek nagy egyéniségek, és ha sikeresen neveltük őket, akkor ez nem kopik sokat.

Az önbizalom és az ősbizalom kialakítása

A baba önbizalmának formálódásában elsődleges szereplők mindig a szülők. Velük indul útnak a biztonságos környezet, a kiszámítható reagálás a szükségletekre, az ősbizalom létrejötte. Az ősbizalom egy stabil hit, mely az ember testét és lelkét átölelve megtartja őt a világban: támasz van, veszély nincs. Az önbizalom alapja ezért az ősbizalom, de nem csupán egyetlen pillére, hiszen azt, hogy hogyan értékeljük önmagunkat, sok-sok helyzet, kapcsolódás alakítja bennünk.

Ha a baba megtapasztalja azt, hogy a kéréseire választ kap, mégpedig rendszeresen - tehát kiszámíthatóan -, akkor ez erősíti az érzést benne, hogy ő fontos és értékes. Milyen a megfelelő elismerés? Nem a rutinosan adott elcsépelt dicséret, hanem az őszinte, hiteles visszaigazolás, ami a gyermek képességei helyett az ő kezdeményezését, erőfeszítését emeli ki. A társas környezet erőteljesen hat a gyermekre, a nagy család, az óvoda, később az iskola képes az önbizalmát építeni, vagy épp szörnyen lerombolni. Itt már megjelenik az összehasonlítás, a teljesítmény, a kudarckerülés, vagy sikerorientáltság.

tags: #ennyire #szeretlek #babam