A gyermekkori székrekedés: okai, tünetei és hatékony kezelési stratégiák

A székrekedés gyermekkorban nem ritka, és minden életkorban, így csecsemő és gyermekkorban is előfordul. A székrekedés általában nem önálló betegség, hanem fontos tünet, mely a bélműködés és a székürítés zavarát jelzi. Ritkán normális a háromnaponta történő székletürítés is, de általánosságban 48 óra után székrekedésről beszélünk. Akkor van ok aggodalomra, ha a gyermek erőlködik, a széklet nagyon kemény, vagy panaszt jelez a székelés során. Ugyanakkor székrekedésről lehet szó akkor is, ha minden nap van székletürítés, de a széklet kevés, kemény, a végbél nem ürül ki.

Mit jelent a székrekedés gyermekeknél?

A székrekedés nem csupán a ritka székletürítést jelenti, hanem magában foglalja a széklet állagának megváltozását, az ürítés nehézségét, és a székeléshez kapcsolódó fájdalmat is. A pontos értelmezés az életkorhoz, szokásokhoz és a tünetekhez igazodik.

Normális székletürítési gyakoriság különböző életkorokban

A székletürítés normális gyakorisága nagyban függ a gyermek életkorától és táplálkozásától. Az első három hónapban a székletek száma átlagosan napi három, és ezek konzisztenciája általában puha. Az anyatejes csecsemőknél gyakori, hogy minden étkezés után kakilnak, de az is normális, ha hetente akár csak egyszer van puha, kenőcsös székletük. A szoptatás alatt ritka a székrekedés, inkább arról van szó, hogy az anyatej kevés salakanyagot tartalmaz, szinte egészében felszívódik, ezért ritka a székelés. Tápszerrel való táplálás esetén a székletek száma valamivel kevesebb, napi 2-3.

Az alábbi táblázat összefoglalja az életkoronkénti normális székletürítési gyakoriságot:

Mikor beszélünk székrekedésről?

Székrekedésről akkor van szó, ha a székelés ritka, nehézkes, fájdalmas vagy a széklet állaga kemény, bogyós. A székrekedéses csecsemő széklete kemény, a csecsemő a székelési inger, székelés alkalmával sír, megfeszül. A széklet száraz, kemény és sötét színű, darabos, sokszor bogyószerű. Akkor van ok aggodalomra, ha a gyermek erőlködik, a széklet nagyon kemény, vagy panaszt jelez a székelés során. Ha a széklet puha, az ürítés nem fájdalmas, vagy nehéz, nem beszélhetünk székrekedésről, még akkor sem, ha csak néhány naponta van széklet.

• Ritkán ürülő széklet, hetente háromszor vagy kevesebbszer: Ez a leggyakoribb figyelmeztető jel, különösen, ha a gyermek más panaszokat is jelez.
• Kemény, bogyós állagú széklet: A kiszáradt, tömör széklet nemcsak nehezebben ürül, hanem fájdalmas is lehet a gyermek számára.
• Erőlködéssel, fájdalommal járó székelés: A gyerekek sokszor visszatartják a székletet, ha az ürítés fájdalmas élményként rögzül bennük.
• Székelési küzdelem, sírás, elbújás, visszatartás: Ezek a viselkedési formák is utalhatnak arra, hogy a gyermeknek székelési nehézségei vannak. A fájdalmas, kellemetlen székeléstől való félelem a kisbabákban különös reakciókat válthat ki: ív alakban megfeszülnek, összeszorítják a combjukat, sírnak. Nagyobb gyerekek ide-oda hintáznak, lábujjhegyre állnak, tekergőznek, izegnek-mozognak, elbújnak egy sarokban vagy furcsa testhelyzeteket vehetnek fel. Mindez nem arra utal, hogy kakilni akarnak, hanem ellenkezőleg, visszaszorítják a székletet.

Akut vs. krónikus székrekedés

A székrekedés lehet időszakos, de tartóssá válva már más megközelítést igényel.

• Akut székrekedés, amely néhány napig tart: Átmeneti táplálkozási változás, folyadékhiány vagy stressz is kiválthatja, és általában nem igényel orvosi beavatkozást.
• Krónikus székrekedés, ha több mint négy héten keresztül fennáll: Ilyenkor az állapot hátterében rendszeres visszatartás, szervi ok vagy akár pszichés tényező is meghúzódhat.

A székrekedés felismeréséhez kulcsfontosságú a szülők megfigyelése: nemcsak az ürítések gyakoriságát, hanem a gyermek viselkedését, panaszait, étkezési és mozgási szokásait is figyelembe kell venni. Fontos megérteni, hogy a gyerekek egy része nem kommunikálja szóban a problémáit, ezért különösen lényeges a testi jelek és szokásbeli változások észlelése.

A gyermekkori székrekedés leggyakoribb okai

A gyermekeknél kialakuló székrekedés gyakran nem betegség, hanem a mindennapi szokások következménye. Az alábbi tényezők külön-külön is okozhatnak panaszokat, de gyakran egyszerre vannak jelen. A székrekedések többsége szerencsére nem szervi, hanem úgynevezett funkcionális eredetű. Három olyan periódus van a kisgyerekek életében, amikor a székrekedés különösen gyakran okoz problémát. Az első az az időszak, amikor a kizárólagos tejtáplálásról áttérnek a vegyes táplálkozásra.

• Rost- és folyadékhiányos étrend: A rostok hiánya csökkenti a bélmozgások hatékonyságát, így a széklet nehezebben halad végig az emésztőrendszeren. Ha ehhez elégtelen vízfogyasztás is társul, a széklet besűrűsödik és keménnyé válik. Az ilyen problémával hozzám forduló iskoláskorú gyermekekről rendszerint kiderül, hogy nem szívesen fogyasztanak zöldségeket, gyümölcsöt is alig, a teljes kiőrlésű pékáruktól idegenkednek, napközben alig isznak és többségében inkább üdítőt, mint vizet. Evés hiányában elmaradnak a bélmozgásokat kiváltó ingerek, s végül a belek mozgásai is. Nincs széklet, ha nem vagy csak nagyon keveset eszünk, hiszen ilyenkor naponta igen csekély mennyiségű salakanyag keletkezik. A kis volumenű, de nagy kalóriatartalmú és kevés rostot tartalmazó ételek felszívódása után alig marad a belekben salakanyag, így a bélmozgások szinte fölöslegessé válnak.
• Vécéhasználati szokások, szobatisztaság körüli problémák: A gyermek tudatosan visszatarthatja a székletét, ha fájdalmas élményhez köti a vécézést. A túl korán vagy erőltetve megkezdett szobatisztaságra szoktatás is visszatartási szokásokat alakíthat ki. A szobatisztaságra nevelés időszakában gyakran fordul elő, hogy székrekedés alakul ki. Első szabály, hogy ezzel csak akkor kell kísérletezni, ha a kisgyerek már maga is jelzi, hogy kész erre. A székelési inger elnyomása is lehet oka a székrekedésnek. Sokszor ez húzódik meg a gyermekkori panaszok hátterében.
• Lelki okok, stressz, bölcsőde/óvoda kezdése: Az új környezet, a szabályozott napirend és a szeparációs szorongás megzavarhatja a székelési reflexeket. A stressz közvetlen hatással van az emésztőrendszer működésére, és lassíthatja a bélmozgást. Az érzelmi gondok miatt az is előfordulhat, hogy a gyermeknél a székrekedés és a hasmenés felváltva van jelen. A megváltozott, szokatlan környezet is hasonlóképpen hat.
• Mozgáshiány: Az ülő életmód lassítja a bél perisztaltikáját, így a széklet tovább időzik a vastagbélben. A túl sok képernyőidő és a kevés szabad levegőn töltött mozgás szintén fokozza a székrekedés kockázatát. A székrekedés egyik fő oka a mozgásszegény életmód, esetleg az ágyhoz kötöttség.
• Alkati székrekedés: Egyes gyerekek genetikailag hajlamosabbak a lassabb emésztésre, még normál étrend és életmód mellett is. Ilyen esetben a széklet ritkább, de panaszmentes lehet, ha a szervezethez igazodó ritmus természetes.

A kiváltó okok felismerése a kezelés alapja. Ezek sokszor már a részletes szülői beszélgetés és a napi rutin áttekintése során azonosíthatók, ami lehetővé teszi a célzott életmódbeli változtatásokat.

Mikor utalhat komolyabb problémára a székrekedés?

A székrekedés gyermekkorban legtöbbször ártalmatlan, de bizonyos tünetek fennállása esetén fontos kizárni a súlyosabb háttérbetegségeket. Organikus, szervi eltérésre akkor kell gyanakodni, ha az első széklet, az úgynevezett mekónium ürítése, már az első néhány napban elmarad, vagy nehezen megy. Az alábbi figyelmeztető jelek megléte esetén javasolt mihamarabb gyermekorvoshoz fordulni.

• Fájdalmas székletürítés, vér a székletben: A kemény széklet repedést okozhat a végbélnyílás körül, ami fájdalmat és friss piros vér jelenlétét eredményezheti a széklet felszínén vagy a papíron. Ismétlődő vérzés és erős fájdalom a végbél környékén akár komolyabb gyulladást is jelezhet. Egy egyszerű megtekintéssel otthon is diagnózishoz lehet jutni, a végbéltájékon levő apró sebek, apró berepedések kellő bizonyítékul szolgálnak. Ha a kisbaba széklete véres, nyálkás, azonnal orvoshoz kell fordulni.
• Haspuffadás, hasi fájdalom, étvágytalanság: A bélben pangó széklet feszülést, gázképződést és teltségérzetet okozhat, ami fájdalommal és étvágycsökkenéssel járhat. A gyermek nyugtalanabbá, ingerlékenyebbé válik, és az evést is elutasíthatja.
• Vizeletproblémák, visszatérő húgyúti fertőzések: A megnagyobbodott végbéltartalom nyomást gyakorolhat a húgyhólyagra, ami gyakori, fájdalmas vizeletürítéshez vagy éjszakai bepisiléshez vezethet. A húgyúti rendszer tartós irritációja fertőzések kialakulását is elősegítheti.
• Késlekedő fejlődés, súlyállás: Ha a székrekedés hosszabb távon fennáll, és a gyermek közben nem gyarapodik, esetleg stagnál a súlya, az emésztőrendszer felszívódási zavarára is utalhat. A növekedési görbe lassulása minden esetben alapos kivizsgálást igényel.

A fenti tünetek jelenléte esetén a kivizsgálás nem halasztható, mivel ezek akár szervi, hormonális vagy gyulladásos eredetű betegséget is jelezhetnek. Minél korábban történik meg a panaszok hátterének feltárása, annál hatékonyabb lehet a kezelés.

Milyen betegségek állhatnak a háttérben?

Ha a székrekedés nem múlik el néhány életmódbeli változtatás után sem, vagy ha más tünetek is társulnak hozzá, fontos megfontolni bizonyos betegségek jelenlétét is. Ezek az állapotok ritkák, de felismerésük nélkülözhetetlen a tartós javulás érdekében. A székrekedés okai vagy erősítő tényezői lehetnek különböző hormonális (endokrin) megbetegedések, melyek a belekre is hatnak. A bélmozgások reflexes szabályozásának zavarait idegrendszeri betegségek, például Parkinson-kór, agyérelmeszesedés, sclerosis multiplex is okozhatják. További betegségek - így a belet szűkítő elváltozások - is okai lehetnek a székrekedésnek.

Laktózintolerancia, tejfehérje-allergia

A tejcukor- vagy tejfehérje-érzékenység elsősorban csecsemő- és kisgyermekkorban okozhat székrekedéses tüneteket. A tejfehérje-allergia tünetei közé tartozhat a székrekedés vagy a nyálkás széklet.

• Gyakori puffadás étkezés után: A tejtermékek elfogyasztását követően a gyermek hasa feszül, kemény tapintatúvá válik.
• Hasfájás, görcsös fájdalom étkezések után: A laktóz vagy a tejfehérje lebontásának zavara irritálja a bélrendszert.
• Nyálkás vagy váltakozó széklet: A székrekedés és a hígabb széklet időszakosan váltogathatják egymást.
• Étvágytalanság, nyugtalanság: A folyamatos diszkomfortérzet miatt a gyermek kevesebbet eszik, rosszabbul alszik.

A diagnózist eliminációs diétával vagy allergiatesztekkel lehet megerősíteni, és ha beigazolódik, a megfelelő étrend mellett a panaszok megszűnhetnek.

Pajzsmirigy-alulműködés

A pajzsmirigy hormonjainak csökkent szintje komolyan befolyásolhatja a bélmozgást.

• Székrekedés mellett fáradékonyság: A gyermek gyakran álmos, inaktív, és kevésbé érdeklődő a környezete iránt.
• Lassú növekedés, hízásra való hajlam: A hormonhiány miatt az anyagcsere lassul, ami testsúlygyarapodáshoz és növekedési problémákhoz vezethet.
• Száraz bőr, hűvös végtagok: A pajzsmirigy-alulműködés vegetatív tünetei közé tartozik a bőr kiszáradása és a hidegérzet.
• Rekedtes hang, visszahúzódó viselkedés: A tünetek közvetetten a hangképzést és a pszichés aktivitást is befolyásolhatják.

Egyszerű vérvétellel gyorsan kizárható vagy megerősíthető az állapot, és kezelés esetén a bélműködés is normalizálódhat.

Cöliákia

A cöliákia autoimmun eredetű betegség, amely a vékonybél nyálkahártyáját károsítja. Bár sokan csak hasmenéssel azonosítják, a székrekedés is gyakori tünet lehet, különösen kisebb gyermekeknél.

• Székrekedés vagy hasmenés váltakozása: A gluténtartalmú ételek fogyasztása után az emésztőrendszer működése felborul.
• Haspuffadás, gázképződés: A gyulladt bélnyálkahártya nem képes megfelelően lebontani a tápanyagokat.
• Növekedési visszamaradás: A tápanyag-felszívódás romlása miatt a gyermek nem gyarapszik a vártnak megfelelően.
• Vashiány, sápadtság: A vitaminok és ásványi anyagok csökkent felszívódása vérszegénységhez vezethet.

Hirschsprung-betegség (ritka, de fontos kizárni)

A Hirschsprung-betegség a vastagbél beidegzésének hiányával jár, így annak egy szakasza nem képes továbbítani a béltartalmat. A diagnózis szövettani vizsgálat útján állítható fel, és gyakran sebészi beavatkozást igényel.

• Születés óta fennálló székrekedés: Már újszülöttkortól jellemző lehet a székelési nehézség vagy a mekónium késői távozása.
• Nagyon tág, puffadt has: A pangó béltartalom miatt a hasüreg feltelődik, ami jól látható feszülést eredményez.
• Székletinkontinencia időszakosan: A széklet hosszú ideig visszamarad, majd akaratlanul, hirtelen távozik.
• Gyenge súlygyarapodás, krónikus diszkomfort: A bélműködés zavarai a teljes közérzetre és fejlődésre kihatnak.

A háttérbetegségek kizárása minden elhúzódó, szövődményekkel járó vagy szokatlan székrekedés esetén indokolt. A gyermekkori emésztőrendszeri panaszokat mindig komplex szemlélettel kell vizsgálni, mert a korai felismerés hosszú távú fejlődést és jobb életminőséget biztosíthat.

A gyermekorvosi vizsgálat menete

A székrekedés miatt érkező gyermek kivizsgálása komplex folyamat, amely során az orvosnak a testi és lelki tényezőket egyaránt mérlegelnie kell. A cél, hogy kizárják a szervi betegségeket, feltárják az életmódbeli okokat, és a lehető leghatékonyabb kezelést javasolják. A diagnózis meghatározása lényegében a tünetek alapján történik, s nem nehéz.

Részletes anamnézis

A kivizsgálás első lépése a szülőkkel folytatott részletes beszélgetés. Ennek során az orvos rákérdez a gyermek étkezési szokásaira, a napi folyadékbevitelre, a vécézési ritmusra, és arra is, hogy milyen élethelyzeti változások történtek a közelmúltban - például óvoda-, iskola- vagy testvérváltás. Fontos része az anamnézisnek a visszatartási szokások feltérképezése, illetve az, hogy volt-e korábban fájdalmas székletürítés, amely félelmet alakíthatott ki a gyermekben. A családi háttér (székrekedés, allergia, pajzsmirigybetegség előfordulása) szintén értékes információval szolgál a kezelési terv összeállításához. Az orvos a székelési szokások és panaszok felderítése után kikérdezi a beteget étkezési szokásairól, gyógyszereiről és a családban előforduló emésztőrendszeri betegségekről.

Fizikális vizsgálat: has, végbél, növekedési ütem

A gyermekorvos a has tapintásával ellenőrzi, van-e puffadás, pangó béltartalom vagy érzékeny terület. A végbélnyílás megtekintése során kereshet aranyeret, repedést vagy gyulladásos jeleket, amelyek a fájdalmas székelés következményei lehetnek. A gyermek testmagasságát és testsúlyát is megmérik, és ezeket összevetik a növekedési görbékkel, hogy kizárják az alultápláltságot vagy felszívódási zavar gyanúját. Emellett általános állapotfelmérés is történik, különös tekintettel a bőrszínre, a nyálkahártyák állapotára, és az idegrendszeri reflexekre, ha felmerül valamilyen szisztémás betegség lehetősége.

Mikor javasolt további vizsgálat?

Ha a fizikális vizsgálat vagy az anamnézis alapján gyanú merül fel szervi háttérre, az orvos további diagnosztikai lépéseket írhat elő. A székrekedés kivizsgálásának része lehet a sztetoszkópos meghallgatása, a bél alapos vizsgálata, tapintással, kolonoszkópia és rektoszkópia segítségével, szükség esetén kontrasztanyagos beöntést követő röntgenvizsgálattal. Emellett vér-, vizelet- és széklet-vizsgálatot, olykor gyomortartalom-vizsgálatot is végeznek.

• Laborvizsgálat: Ellenőrizhetik a vérképet, a gyulladásos paramétereket, a vasraktárakat, valamint a pajzsmirigy működését.
• Hasi ultrahang: Segítségével képet kaphatnak a belek állapotáról, láthatóvá válhat, van-e tágulat vagy nagyobb mennyiségű pangó széklet.
• Szakorvosi konzultáció: Ha az orvos úgy ítéli meg, gyermek-gasztroenterológus vagy allergológus konzíliuma is szükséges lehet, főként akkor, ha tejfehérje-allergia, gluténérzékenység vagy más táplálékintolerancia merül fel. Ezekben az esetekben célzott tesztekkel lehet igazolni vagy kizárni az eltéréseket, és ennek megfelelően kialakítani az étrendet.

A gyermekorvosi vizsgálat nemcsak a jelenlegi panaszokra fókuszál, hanem figyelembe veszi a gyermek fejlődési menetét, környezetét és érzelmi állapotát is. Ez a komplex, empatikus megközelítés teszi lehetővé, hogy a székrekedés hátterében meghúzódó tényezők valóban felszínre kerüljenek, és hosszú távon is megoldódjon a probléma.

A székrekedés kezelése gyermekkorban

A gyermekek székrekedésének kezelése több pilléren nyugszik, és mindig személyre szabott megközelítést igényel. Az alábbi lehetőségek egymással kombinálva biztosíthatják a tartós javulást.

Életmódbeli változtatások: rostbevitel, vízfogyasztás, mozgás

Az első lépés mindig a helyes étrend és táplálkozási szokások, a napi ötszöri, de egyszerre kis mennyiségű étkezések fokozatos bevezetése.

• Rostban gazdag étrend bevezetése: A zöldségek, gyümölcsök, teljes kiőrlésű gabonák rendszeres fogyasztása serkenti a bélmozgást és javítja az emésztést. A táplálékban levő rostok nehezen bomlanak le, növelik a széklet tömegét és elősegítik a bélmozgást. Sok rostot tartalmaznak a gabonafélék (főleg a teljes kiőrlésűek), a magvak, mint dió, mogyoró, mandula, de az utóbbiak csak három év felett ajánlottak. A bélmozgásokat serkentő élelmiszerek a teljes kiőrlésű lisztből készült pékáruk, a nyers és aszalt gyümölcsök, zöldségek, a növényi rostban gazdag ételek, a savanyított ételek, főként tejtermékek, az alkoholmentes innivalók, szőlő és ezek jól kipróbált vegyítése. A rostokat fokozatosan vezessük be a gyermek étrendjébe, növekvő mennyiségben adagolva az egyes étkezésekhez.
• Megfelelő folyadékbevitel biztosítása: A széklet megfelelő állagához elengedhetetlen, hogy a gyermek naponta elegendő vizet igyon. Ennek érdekében iskoláskorú gyerekeknek napi minimum 3-4 pohár víz, esetleg gyümölcslé fogyasztása javasolt. Minden étkezés előtt igyunk egy pohár ásványvizet, és egész nap igyekezzünk sok folyadékot fogyasztani!
• Mindennapos mozgás beépítése a napi rutinba: A fizikai aktivitás - akár játék formájában is - segíti a bélrendszer működését és csökkenti a székelési panaszokat. A diétához megfelelő mozgásprogram bevezetése is szükséges.

Némely esetben a tehéntej adása váltja ki a székrekedést, 1-2 hetes tehéntej mentes diétát ezért érdemes kipróbálni. Ugyanakkor az erjesztett tejtermékek, a joghurt, kefir, aludttej puhítja a székletet, és így hatnak az aszalt gyümölcsök (szilva!) vagy a savanyú káposzta leve. Az alma, banán, répa, krumpli vagy éppen a csokoládé és az édességek viszont székrekedést okoznak, ezért ezeket székrekedés esetén kerülni kell. A túl sok szénhidrátot és zsírt tartalmazó étrend lelassítja a belek mozgását. Kerülni kell a bélmozgásokat lassító ételeket: a kakaót és csokoládét, a finom kiőrlésű lisztes termékeket.

Székletlazító szerek gyermekorvosi javaslatra

Krónikus székrekedés esetén szükség lehet gyógyszeres kezelésre. Erre különböző hashajtók állnak rendelkezésre. Orvos által felírt ozmotikus hashajtók alkalmazása: Ezek a szerek fokozzák a víz visszatartását a bélben, így a széklet lágyabbá válik és könnyebben távozik. Hosszabb távon is biztonságosan használhatók: A szakszerűen beállított adagolás nem vezet hozzászokáshoz, és fokozatosan elhagyható a kezelés során. Az ozmotikus hashajtók a térfogatnövelő szerekhez hasonlóan növelik a széklet vízmegkötő- és megtartó képességét, és vizet szívnak a vastagbélbe. Itt is fokozottan szükséges a bőséges folyadékfogyasztás, ami ezáltal lágyabb lesz, és megduzzadva feszíti a bélfalat. E szerek közé tartozik a glaubersó, a keserűsó és a tejcukor (laktóz). A cukor és alkohol alapú hashajtók hatóanyagát a vastagbélben élő baktériumok alacsony molekulasúlyú szerves savakra (tejsav, ecetsav) bontják le. A savas béltartalom fokozza a perisztaltikus mozgásokat, a széklet lágy marad. Lassan, olykor csak három nap elmúltával hatnak, fájdalmas szélgörcsöket, és hozzászokást okozhatnak. A vastagbél izmait serkentő, úgynevezett stimuláns hashajtók komplex hatást fejtenek ki a vastagbélfal izmaira, egyes izomrostokat elernyesztve, másokat serkentve. A béltartalom csúszósságát növelő szerek közül a leghatékonyabbak egyike a paraffinolaj. Az esetleges bélgörcsöket görcsoldókkal enyhítik. Akut szorulás, műtét után, fertőző betegségek, sürgősségi állapotok esetén beöntés adható. Számos recept nélküli hashajtó kapható, de ezek alkalmazását mindig beszélje meg előbb a gyermekorvossal vagy a védőnővel.

Helyes vécézési szokások kialakítása

Fontos a rendszer. Az étkezések időpontjában és a mellékhelységben töltött idő terén is igyekezzünk napi rutint kialakítani.

• Rendszeres időpontban történő vécére szoktatás: A napi szinten ugyanabban az időben végzett vécézés segíti a székletürítési reflexek megerősödését. Minden reggel az étkezés után fél órán belül hagyjunk 5-10 percet arra, hogy nyugodtan leülhessen a WC-re. A reggeli étkezés után normálisan mindig megindul a bél perisztaltikája, ezért ez a legalkalmasabb időpont (persze ehhez reggelizni is kell!). Amennyiben ez reggel nem oldható meg, a déli vagy esti étkezés utáni időpont is megfelelhet.
• Megfelelő testhelyzet biztosítása a vécén: A lábak alá helyezett kis sámlival természetesebb testtartás érhető el, ami elősegíti az ürítést.
• Nyugodt, biztonságos környezet kialakítása: A vécézés ne legyen siettetett vagy stresszes, mert a feszültség gátolja a reflexek működését. Soha ne sietessük vagy büntessük a gyereket, próbáljunk egy rutint kialakítani.

Pszichés támogatás, ha szükséges

A szülői reakciók és kommunikáció tudatos alakítása: A támogató, ítélkezésmentes hozzáállás segít csökkenteni a gyermek belső feszültségét. Ha gyaníthatóan különösebb pszichés oka a visszatartásnak nincs, egy kis türelemmel (nem szabad a bilizést mindenáron forszírozni) előbb-utóbb minden egészséges pici leszokik a pelenkáról. Bármi is az ok, meg kell próbálni megtalálni, végső esetben akár szakember (pszichológus) bevonását igénybe véve is. Sok gyerek idegen helyen visszatartja a székletet, nem megy ki a WC-re, így alakul ki a székrekedés. Próbáljuk meg a gyereket arra szoktatni, hogy még otthon, a közösségbe indulás előtt intézze el a dolgát.

Gyakori szülői kérdések a székrekedéssel kapcsolatban

A szülőkben gyakran merülnek fel kérdések a székrekedés normális határáról, a kezelés menetéről és a gyógyszerhasználat hosszú távú következményeiről. Fontos, hogy ezekre a kérdésekre egyértelmű, megnyugtató válaszok szülessenek.

Milyen gyakran normális a széklet?

A normális székletürítési gyakoriság gyermekenként eltérhet: heti háromtól napi kettőig minden belefér a normál tartományba, ha nem jár fájdalommal vagy visszatartással. A rendszerességnél fontosabb a széklet állaga és az ürítés nehézsége.

Mikor kell orvoshoz fordulni?

Orvosi kivizsgálásra akkor van szükség, ha a székrekedés két hétnél tovább fennáll, vagy ha fájdalom, vérzés, puffadás, étvágytalanság is társul hozzá. Orvoshoz kell azonban fordulni, ha mindez nem segít, a panaszok egy hétig elhúzódnak, vagy hasi fájdalom, testsúlycsökkenés, véres széklet, gyengeség, láz, hányás is jelentkezik. Heveny székrekedést okozhat a bélelzáródás vagy más súlyos betegség, soha nem fölösleges tehát az orvos felkeresése.

A hashajtók használata és elhagyása

Ha egyszer elkezdtünk hashajtót használni, ne hagyjuk abba hamar, mert a visszaesés ilyenkor szinte biztos. Csak akkor érdemes óvatosan és lassan elhagyni a hashajtót, ha már legalább fél éven keresztül normális a székletürítés. Sajnos a székrekedés ennek ellenére sokszor újra megjelenik, mert a gyermek visszatér régi szokásaihoz, elhagyja a diétát, nem ül rendszeres időpontban a WC-re, vagy éppen a körülmények nem alkalmasak a székletürítésre.

tags: #emesztetlen #szeklet #kisgyereknel