A beszédfejlődés és a mozgásfejlődés összefüggései és okai

A beszéd olyan tulajdonság, amely az emberre jellemző örökletes sajátosság, és kialakulása a törzsfejlődéshez köthető. Az emberi agy szerkezetének, működésének és fejlődésének függvényében jön létre. A beszéd fejlődése önálló fejlődési irányvonal mentén történik, melynek anatómiai és fiziológiai alapját az agy domináns féltekéjében található beszédközpontok adják: a szenzoros-, a beszédértés és a Broca-féle motoros beszédközpontok (Balogh, 2005).

Az anyanyelv-elsajátítás, a kommunikáció fejlődése és a beszéd megjelenése a fejlődés során folyamatosan és ugrásszerűen megy végbe. A fejlődés szakaszai meghatározott sorrendben követik egymást, univerzálisak, minden gyermekre egyformán jellemzőek, függetlenül a földrajzi területektől, nyelvektől, nyelvtípusoktól és kultúráktól. A szakaszok kezdete, tartalma és változása egyénenként eltérő lehet, és gyakran az átmenet észrevétlenül történik, sőt két egymást követő periódus jellemző jegyei szimultán módon is megjelenhetnek. A nyelv elsajátítása kreatív folyamat, amely szűkebb értelemben néhány évet, tágabb értelmezés szerint pedig egész életet igényel.

A nyelvelsajátítás öröklött képesség, mely az ember sajátossága. Az, hogy a gyermek melyik nyelvet fogja megtanulni, azon múlik, hogy milyen társadalmi környezetben nevelkedik. Minden gyermek képes minden nyelv anyanyelvként történő elsajátítására. A folyamatban a sajátosan emberi nyelvi képességnek és a társadalmi közegnek egyformán meghatározó a szerepe, ezek az anyanyelv elsajátításának feltételei (Kenesei, 2004).

A beszédfejlődéshez szükséges tényezők

A beszéd normál fejlődéséhez a következő tényezők elengedhetetlenek:

• Ép beszédszervek (gége, nyelv, hangszálak, szájpad stb.)
• Ép hallás (hallás nélkül a beszéd nem tud kialakulni)
• Egészséges idegrendszer
• Folyamatosan beszélő emberi környezet
• Környezeti ingerek - szülő kommunikációja a gyermek felé, gyermektársaság

A beszédfejlődés ütemét befolyásolhatják továbbá:

• A gyermek neme (a fiú gyermekek beszédfejlődése gyakrabban késik a lányokéhoz képest)
• Lelki tényezők (pl. testvérféltékenység, szülői konfliktusok, mentális betegségek, mint az autizmus)
• Atipikus vagy megkésett mozgásfejlődés, nagymozgások kimaradása, mozgáskoordinációs zavar, ügyetlen mozgás

A beszédfejlődéshez nélkülözhetetlen a halló- és a hangképző szervek épsége. Probléma esetén a vizsgálatok elsődlegesen a szervi okok kizárására irányulnak. A hallással kapcsolatos eltéréseket a szülők gyakran otthon is észlelik, és a megfelelő szakorvoshoz fordulnak. Audiológiai vizsgálattal a hallás, fül-orr-gégészeti, foniátriai vizsgálat során pedig a hangképző szervek ellenőrzése végezhető el.

A beszéd-, a nyelvi fejlődés és a mozgásfejlődés kapcsolata

A beszéd az egyik legkomplexebb idegrendszeri működést igénylő tevékenységünk. Megjelenéséhez és fejlődéséhez számos nem szóbeli folyamat együttes fejlődésére van szükség, mint például a mozgás vagy az emlékezet. Amennyiben ezeknek, a beszédet előkészítő folyamatoknak a fejlődési üteme a tipikustól eltérő, a gyermek beszédében is késés, elmaradás lesz tetten érhető.

Mára már bizonyították, hogy a fejlődés során jelentkező mozgáskoordinációs és nyelvi zavar hátterében azonos idegrendszeri rizikófaktor áll. Mind a finom-, mind pedig a nagymozgásokban elért eredmények szoros összefüggést mutatnak a kommunikációs képességekkel. A beszéd- és nyelvi elmaradással küzdőknél magas számban találtak mozgásos ügyetlenséget. Az iskolába lépés előtt álló, fejlődési nyelvi elmaradással küzdő gyermek 52%-ánál a mozgás területén is tapasztalható alulműködés látszik, továbbá az iskolás évek alatt megjelenő olvasási zavar is kapcsolatban áll a mozgás- és nyelvi fejlődéssel. Mindezeknek, továbbá a tanulási nehézségek hátterében is, csakúgy mint a mozgáskoordinációs zavar hátterében is, igen gyakran idegrendszeri éretlenség áll.

Miért fontos a nyelv megfelelő szintű elsajátítása?

A 21. századi nyugati típusú társadalmakban a nyelvi képesség jelentősége óriási a gyermekek fejlődése és a felnőttek életszínvonala szempontjából. A nyelv az információtárolás és -strukturálás egyik humánspecifikus leképezési rendszere, másrészt mind mennyiségi, mind minőségi értelemben az emberek közti kommunikáció elsődleges eszköze.

Az egyén élete a társadalomban zajlik, és ebben a társadalomban a sikeresség záloga az információ és az együttműködés. Az számíthat sikerre, aki hatékonyan tud információt szerezni, illetve olajozottan képes másokkal kapcsolatot fenntartani. Mindkettő nagyrészt a nyelvi kommunikációs kompetencia színvonalán múlik. A legalapvetőbb kultúrtechnikák, így az írás, olvasás és számolás jórészt verbális alapokon működnek, vagyis az anyanyelv megfelelő szintű előzetes elsajátítását feltételezik. A nyelvi képesség tehát nagymértékben befolyásolja az iskolai sikerességet, ennek révén pedig a szakmaválasztást is, ami hosszú távon az anyagi-társadalmi különbségek egyik fő meghatározója.

A beszédfejlődés mérföldkövei

A legtöbb gyermek szinte észrevétlenül, látszólag minden különösebb erőfeszítés nélkül veszi birtokba az anyanyelvét. Néhányan azonban már a korai időszakban nehézségekkel szembesülnek, és fejlődésük a kezdetektől fogva elmaradást mutat.

Egészséges gyermek 12 hónaposan

• A gagyogásban az ajakkal képzett mássalhangzók (pl. p, b, m) mellett megjelennek más, például nyelvvel képzettek is (pl. n, t, d, k, g), valamint több magánhangzó.
• A gagyogásból egy-egy protoszó is kiemelkedik.
• Több mint tíz egyszerű tárgyat vagy gyakori cselekvést kifejező szót megért, ezeket rámutatással vagy ránézéssel fejezi ki (passzív szókincs gyarapodása).
• Néhány tárgyat vagy jelenséget hangutánzó szóval nevez meg (pl. hamm-hamm).
• Megjelennek az első kimondott szavak (aktív szókincsfejlődés kezdete).
• Fejrázással vagy a „nem” szóval jelzi, ha nem szeretne, és egyértelmű gesztussal vagy igennel jelzi, ha szeretne valamit.
• Megért gesztusokkal alátámasztott, gyakran használt egyszerű közlést, kérést, utasítást (Gyere ide, Add a kezed, stb.).
• Képes a közlő szándékát megérteni, és ehhez igazítani saját cselekvését.

Egészséges gyermek 18 hónaposan

• Adott helyzetben képes kitalálni, hogy a felnőtt mit szeretne közölni vele.
• Megérti, hogy minden tárgynak, jelenségnek neve van.
• A passzív szókincse kétszázhoz közelít.
• Legalább ötvenszavas aktív szókincs a lányok esetében (a fiúk érése ennél lassabb).
• Téri összefüggéseket is megért már az elhangzó utasításokban (pl. Tedd a szék alá a macit!).
• A kimondott szóval egy teljes jelenséget ír le vagy egy egész mondatot jelöl (az „ajtó” szó nemcsak a tárgyat jelzi, hanem az ahhoz kapcsolódó egész gondolatot, pl. hogy becsukódott az ajtó, ki akar menni az ajtón, vagy áll valaki az ajtóban).
• Néhány állandósult szókapcsolatot is kimond (pl. Add ide, Nem kell).

Egészséges gyermek 3 évesen

• Képes tíz-tizenöt perces történetet végighallgatni.
• Bonyolultabb, összetett mondatokat is megért.
• Érti a helyre vonatkozó névutókat, toldalékokat.
• 700-900 szót használ (aktív szókincs), ennél jóval többet ismer (passzív szókincs).
• Három-négyszavas szószerkezeteket használ.
• Használ néhány grammatikai elemet (tárgyrag, személyes névmás, birtokjel stb.), de ezeket nem mindig helyesen alkalmazza.
• Képes kérdezni (pl.: Mikor?, Milyen?, Miért?).
• Kiejtése nagyrészt érthető.

Egészséges gyermek 4 évesen

• Nyomon követ egy legalább nyolc szóból álló mondatot.
• Tudja követni a három részből álló utasításokat.
• Beszél a képekről, mesekönyvekről.
• A beszéd teljesen folyamatossá válik, nem jellemzik az élettani megakadások.
• Az általa használt szavak száma kb. 1500 szóra tehető.
• Összetett nyelvi szerkezeteket használ, bővített mondatokban (legalább 4-5 szó) beszél.
• A különböző mondatfajtákat helyes hanglejtéssel kapcsolja össze.
• Több igeidőt használ.
• A sziszegő-susogó hangokat, az l, j, r hangokat kivéve artikulációja tiszta.
• Képes rövid mondókát, verset megtanulni, többiekkel együtt mondani.

Egészséges gyermek 5 évesen

• Képes követni összetett, több különböző összefüggést tartalmazó utasítást.
• Szívesen vesz részt a felnőttek beszélgetésében.
• Aktív szókincse 2000 szóra tehető.
• Képes elismételni a hallott történetet.
• Kiejtése szinte teljesen tiszta (csak az r ejtése tér el a tipikustól), a nehéz és hosszú szavak kiejtése sem okoz gondot.
• Szótagolva is tud beszélni.

Egészséges gyermek 6 évesen

• Körülbelül 3000 szavas az aktív szókincse.
• Nyelvtanilag helyesen beszél.
• Képes a párbeszédben, társalgásban egyenrangú félként részt venni.
• Közléseit rugalmasan módosítja a partner igényeihez.
• Képes a beszédet különböző célokra használni (pl. információ közlése és szerzése, érzelmek, szükségletek kifejezése, stb.).
• Kívülről tud verseket, mondókákat, éneket.
• Anyanyelve hangjait elsajátította, kiejtése tiszta.
• Képes a szó első hangzóját megnevezni.
• A téri viszonyokat megérti.

A tipikus mozgásfejlődés nagyobb mérföldkövei

A mozgás már a születés előtt elkezdődik, a gyermekek életének első 10-12 évében pedig igazán intenzíven fejlődik. A mozgásfejlődési szakaszok egymásra épülnek, a nagymozgások egy megadott sorrendben követik egymást a normál fejlődés során (pl. a mászás megelőzi a járást). A kezdeti nagymozgások vezetnek később ahhoz, hogy a gyermek a finomabb, precízebb mozdulatokat is sikeresen kivitelezze, ezek a készségek szükségesek a beszéd, az artikuláció, a (helyes) ceruzafogás, vonalvezetés megfelelő fejlődéséhez. Az izmok mozgása összetett neurológiai folyamat, ezért az idegrendszer bizonyos fokú érettsége szükséges hozzá.

A születést követően általában legkorábban megjelenő tudatos mozgásforma a fejnek a hang vagy fény felé fordítása, amit a mozgások szemmel követése és a tárgyak megmarkolása követ. A fej emelése is fontos lépés a mozgásfejlődés során, melyet a babák általában három hónapos koruk körül tesznek meg. Nagyjából ekkortájt a tárgyak megmarkolása is tudatossá válik. Ezután már a hátról oldalra fordulás következik. Az öt hónapos babáknál, hason fekvő helyzetben gyakran már a kéztámasz is megfigyelhető. Ezt követően a hasról hátra fordulás általában a gyermekek hat hónapos kora körül történik meg, amit a kúszás követ. Normális esetben a babák kilenc hónapos korukig elkezdenek kúszni, amely mozgás fokozatosan mászássá alakul. A babák stabil ülése is kialakul eközben. A gyermekek nagy része ezt követően először kapaszkodva, majd önállóan is feláll. Kapaszkodás mellett oldalazva járni kezdenek, majd nagyjából az első életévük betöltése körül megteszik első önálló lépéseiket is. Ezek a lépések azonban még igen bizonytalanok, a babák az egyensúly megtartásához kezüket használják.

Mint nagyon sok már területen is, a járás elkezdésében is nagy egyéni különbségek mutatkoznak a babáknál, de amennyiben a gyermek 14 hónapos koráig nem jelennek meg az első önálló lépések, vagy nem kezd el ezt követően járni a baba, mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni. Az első bizonytalan lépések megjelenése után a gyermekek nagy része kapaszkodva oldalazva járni kezd, majd nagyjából az első életévük betöltése körül megteszik első önálló lépéseiket is. Ezek a lépések azonban még igen bizonytalanok, a babák az egyensúly megtartásához kezüket használják. Mivel ez az új mozgásforma igen megterhelő a gyermeknek, gyakran előfordul, hogy egy-két hétig bizonyos területeken megváltozik a viselkedése - például nyugtalanabbul alszik.

A kúszás megjelenését követően a babák folyamatos mozgásukkal mintegy önmagukat fejlesztik. Mind az izomzatuk, mind pedig az idegrendszerük fejlődés alatt áll az újabb és újabb mozgásfajták elsajátítása során. Ezek a kezdeti nagymozgások vezetnek később ahhoz, hogy a gyermek a finomabb, precízebb mozdulatok mozgások irányításában is jeleskedik, azaz jól hajtja végre azokat, ami mind a beszéd, az artikuláció, mind pedig a ceruzafogás, vonalvezetés szempontjából elengedhetetlen lesz számára.

Mikor beszélünk nyelvi késésről?

A nemzetközileg elfogadott kritériumok szerint nyelvi késést mutat egy gyermek akkor, ha 24 hónapos korában mért expresszív szókincse 50 szónál kevesebb, vagy még nem használ többszavas mondatokat. Ma már a tudomány kettő, illetve két és féléves kor körül húzza meg a határt, amikor meg kell indulnia a beszédnek. Előbbi a lányokra, utóbbi a fiúkra vonatkozik, ez a megkülönböztetés pedig nem értelmetlen nemi sztereotípiákat rejt, igazán prózai oka van: a tesztoszteron hormon fiúknál tapasztalható magasabb koncentrációjára vezethető vissza. Ez ugyanis lassítja a bal agyfélteke, ezáltal a beszédcentrum idegsejtjeinek differenciálódását.

A megkésett beszédfejlődés okai

A jelenségnek több oka is lehet:

• Öröklődés (az esetek 20 százalékában apai ágon halmozódás figyelhető meg)
• Lassabb agyi érés
• Méhen belüli, születés közben vagy azután történt agyi sérülés
• Koraszülöttség
• Általános ügyetlenség
• Ingerszegény környezet

A beszédfejlődésének nem kedvez a modern életvitelhez már annyira hozzátartozó háttér tévézés, rádiózás, zenehallgatás. A gyermek az anyanyelve szavait gyakorlatilag egy állandó háttérzajból kénytelen kiszűrni és beazonosítani. Az is tapasztalat, hogy a beszéd-tanítást gyakran rábízzuk a televízióra, a hangos mesekönyvekre (5-6 éveseknél használható, nagyon jól fejleszti a hallási figyelmet és a képzelőerőt), a több nyelven beszélő és éneklő géphangú játéktárgyakra. Egyre kevesebbet vesszük ölünkbe a kicsiket és mondókázunk, éneklünk velük, nézegetünk képeskönyvet, mesélünk nekik.

A korszerű logopédiában és a korai fejlesztésben az átlagtól való 10-12 hónapos eltérést megkésettségnek, az ennél nagyobb eltérést súlyosan megkésett beszédfejlődésnek definiáljuk. A megkésett beszédfejlődés hátterében leggyakrabban az idegrendszer érésének problematikája áll. A fejlesztés komplex formában a leghatékonyabb. A beszédindítást nagyon jól elősegítik a szenzoros integrációs terápiák. Köztudott, hogy az anyanyelv-elsajátítás tekintetében az elsődleges biológiai sorompó hatéves korban lezárul. A beszédtanulás tekintetében tehát a minél előbb elkezdett célzott fejlesztésnek nem csupán társadalmi, biológiai tényezői is vannak.

A mozgásfejlődés és beszédfejlődés összefüggéseinek mélyebb megértése

A mozgásfejlődés és a beszédfejlődés szorosan összefügg. Éppen ezért gyakori, hogy a megkésett beszédfejlődés előfutáraként már pár hónapos, akár pár hetes korban a mozgásfejlődéssel kapcsolatos elmaradások tapasztalhatók. Ebben az esetben fontos résen lenni, jobb inkább feleslegesen szakemberhez menni, mint túl sokat várni. Az időben megkezdett mozgásterápiával ugyanis a majdani beszédkésés akár megelőzhető, de mindenképp nagyobb eséllyel korrigálható.

A mozgásfejlődés elmaradását okozhatja izomgyengeség, ingerszegény környezet, helytelen testhelyzetek és az idegrendszer lassabb ütemű érése is. Az idegrendszer éretlensége több formában is megmutatkozhat. Előfordulhat például, hogy a gyermek születésekor a túlélés szempontjából oly fontos, úgynevezett primitív reflexek nem épülnek le, azaz, nem gátlódnak le, hanem továbbra is fennmaradnak. Így akadályozzák az idegrendszer zavartalan fejlődését, nem engednek teret a tanult mozgásfajták elsajátításának.

A mozgásfejlődési elmaradás együtt járhat értelmi elmaradással, autizmus spektrumzavarral, figyelem- és viselkedésszabályozási gondokkal, illetve a már említett Developmental Coordination Disorder (DCD) formájában megjelenő ügyetlenséggel. A környezeti tényezők önmagukban ritkán okoznak súlyos mozgásfejlődési zavart, de felerősíthetik az idegrendszer érzékenységét. Ha a csecsemő sok időt tölt olyan eszközökben, amelyek gátolják a szabad mozgást (autósülés, pihenőszék, babahinta), ha kevés a hason fekvésben töltött idő, és ha a lakókörnyezetben korlátozott a mászásra, gurulásra, felfedezésre alkalmas tér, a természetes gyakorlás egyszerűen elmarad.

A mozgásfejlődési elmaradás kezelése alapvetően gyógytornász, konduktor, fejlesztő pedagógus vagy mozgásterapeuta szakmai kompetenciája. A mozgásfejlődéssel kapcsolatos nemzetközi adatok azt mutatják, hogy a korai években rendkívül széles az élettani variáció: ugyanarra a mérföldkőre sok gyerek érhet el kissé eltérő időpontban, mégis egészséges idegrendszeri fejlődés mellett. Ezzel párhuzamosan viszont az is látszik, hogy azok a gyermekek, akiknek mozgásfejlődési elmaradását időben felismerik, és komplex módon - orvosi, gyógytornász, fejlesztő és szükség esetén természetgyógyászati eszközökkel - támogatják, hosszú távon kedvezőbb kimenetellel számolhatnak.

A mozgásfejlődési elmaradás gyanújelei lehetnek már az első három hónapban: gyakori megfeszülés, túl erős hajlított kar helyzet, aszimmetria a testtartásban vagy végtagoknál, fej hátra feszítése emeléskor, nehézkes szopás vagy nyelés, mindig csak egy irányba fordított fej, aszimmetrikus redők a combon. 3-6 hónapos korban: nem fej emelése hason fekve vagy ülésbe húzásnál, fej mindig egy irányba fordítása, hasra tételkor sírás, nem lazult ökölbe szorult kéz, hason fekve támaszkodva nincs nyitva a tenyér, nem fordulás oldalra. Izomtónus problémákra utalhat, ha a csecsemő szinte szétfolyik, mint a tészta, vagy mindig túl feszes, nehezen pelenkázható, nincs ellentartása a lábainak, háton próbál közlekedni, hason fekve karjaival repülőzik és nem támaszt. 7-12 hónapos korban: nem fordul magától mindkét irányba, repülőzik hason fekve, háton próbál közlekedni, talaj felé közelítve lábait felhúzza, kúszásnál mindkét kezével egyszerre húzza magát vagy csak az egyik oldali végtagjait mozgatja, nem próbál négykézlábra állni, négykézlábra állva szétcsúsznak a lábai, nem mászik, nem ül. Egyéves kor után: feláll lábujjhegyen.

Fontos, hogy ne erőltessük a csecsemő mozgásfejlődését, legyünk türelmesek. Ha úgy érezzük, hogy valami nem stimmel a gyermek fejlődésével, akkor érdemes a korai fejlesztéssel foglalkozó szakemberhez fordulni. Ha felmerül a gyanú, hogy gyermekünk mozgásfejlődése nem az életkorának megfelelő ütemben halad, érdemes segítséget kérni háziorvostól, védőnőtől, aki segít elindulni a megfelelő irányba.

A mozgásfejlődés elmaradása 0-6 éves korban sok szülő számára aggasztó jelzésnek tűnhet, különösen akkor, ha a gyermek később kezd el forogni, mászni vagy járni, mint a kortársai. A fejlődéskutatás ugyanakkor egyértelműen rámutat arra, hogy a mozgásmérföldkövek tág időablakon belül, nagy egyéni variációval jelennek meg, és az egészséges idegrendszeri érésnek része, hogy a gyerekek különböző ütemben szerzik meg az új készségeket. A mozgásfejlődés a születés utáni első években egyfajta „nyitott könyvként” mutatja az idegrendszer érését. A fej megtartása, a fordulás, a kúszás, a mászás, az ülés, a felállás és a szabad járás egymásra épülő lépcsőfokok, de ezek a lépcsők nem minden gyermeknél ugyanolyan ütemben és ugyanolyan sorrendben jelennek meg.

Orvosi szempontból akkor beszélünk mozgásfejlődési elmaradásról, ha a gyermek tartósan nem éri el az életkorának megfelelő alapmozgásokat, ha a fejlődési vonal mintha „megállna”, vagy ha a mozgások minősége feltűnően eltér a megszokottól. Ilyen helyzet például, ha a csecsemő hosszú hónapokon át alig változtat testhelyzetet, ha 6-7 hónaposan sem tartja stabilan a fejét, ha 9-10 hónaposan nem képes önállóan, stabilan ülni, vagy ha 18-20 hónapos korra sincsen kialakult szabad járás. Figyelmeztető jel az is, ha a mozgás kifejezetten aszimmetrikus, a gyermek következetesen csak az egyik kezét használja, ha az izomtónus tartósan petyhüdt vagy kifejezetten feszes, illetve ha gyakran, látszólag indokolatlanul esik el.

A nyugati orvoslás a mozgásfejlődést neurológiai, ortopédiai és fejlődés-lélektani keretben értelmezi. A gyermekorvosi vizsgálat ilyenkor a reflexek, az izomtónus, a tartási reakciók és a koordináció értékeléséből, szükség esetén képalkotó vizsgálatokból és genetikai-metabolikus háttér tisztázásából áll. Bizonyos kórképek - például a cerebralis paresis, a veleszületett izombetegségek vagy a fejlődési koordinációs zavar - a mozgásfejlődési mérföldkövek eltolódásában, az ügyetlenségben, a testtartási eltérésekben válnak láthatóvá.

A mozgás-, illetve beszéd elmaradása esetén azért is érdemes odafigyelni a minél korábbi megsegítésre, fejlesztésre, mert szintén kutatási eredmények támasztják alá, hogy 4-5 éves gyermekek mozgásügyessége annyit fejlődik ebben az időszakban, mint az azt követő kilenc évben összesen. A gyermek, mozgás vagy beszéd területén átélt ügyetlenségével szembesülve, kudarcot él át, ami személyiségfejlődését is befolyásolja, viselkedés- és magatartásproblémákhoz vezethet. A gyermek érdekében, a terápiák sikeressége szempontjából gyümölcsöző tud lenni a logopédusok és mozgásterapeuták együttműködése. Nagyon jó hatású lehet, ha a logopédiai terápiák mellett - amennyiben a mozgáskoordináció elmaradása is fennáll - mozgásterápiás megsegítést is kap gyermek.

A mozgásfejlődés támogatásában a szülő feladata elsősorban a megfelelő tér, ritmus és érzelmi biztonság megteremtése. A gyermeknek szüksége van puha felületekre, ahol bátran gurulhat, mászhat, fel-le mászhat a kanapéra vagy az alacsonyabb bútorokra; lépcsőkre, ahol felnőtt felügyeletével gyakorolhatja a le- és felmenetelt; játszótéri eszközökre, ahol mászhat, csúszhat, egyensúlyozhat. Kerülendők azok az eszközök, amelyek „mesterségesen” próbálják gyorsítani a mozgásfejlődést, például a klasszikus, kerekes járást segítők. Ezekben a gyermek lába gyakran nem természetes szögben terhelődik, a törzs és a medence izmai nem kapják meg a lépcsőzetes terhelést, miközben a balesetveszély is megnő. A szülői megfigyelés ugyanakkor kulcsfontosságú. Ha az a benyomás alakul ki, hogy a gyermek mozgása tartósan elmarad a kortársakétól, ha hónapok óta nem történik érdemi előrelépés, ha feltűnő aszimmetriák, gyakori esések, vagy más fejlődési területen jelentkező nehézségek társulnak a mozgásbeli elmaradáshoz, akkor nem a „várakozás” a megoldás, hanem a gyermekorvosi kivizsgálás.

tags: #eltero #mozgasfejlodes #okai #formai