A bölcsődei beszoktatás és a szobatisztaságra nevelés szerepe a gyermek fejlődésében

A bölcsődei vagy óvodai beszokás nemcsak a kisgyermek számára nagy lépés, hanem a szülők számára is érzelmileg megterhelő időszak lehet. Az első alkalmak, amikor reggel otthagyjuk őt egy idegen közegben, könnyeket csalhatnak mindkét fél szemébe - teljesen természetes. A legtöbb szülő fejében megfogalmazódik: vajon nem túl korai-e, vajon hogyan fogja viselni a kicsi, és én hogyan fogom tudok elengedni? Fontos tudni: nincs egyetlen jó válasz. A bölcsődei beszoktatás a szülőtől való elválásra való felkészülés folyamata, melynek célja, hogy a gyermek a lehető legkevesebb stresszel legyen képes meglépni az otthoni közegből az intézményibe, az egész napos anyai gondozásból a más gondozókkal való napi több órás együttlétre való váltást. A gyermek temperamentuma, érettsége, a kortárs kapcsolódások vonzereje, a szülő szorongása vagy biztonságérzete mind szerepet játszanak a beszoktatás sikerében. Az egyik legfontosabb tényező azonban a gyermeknek a gondozóval kialakított kötődése.

A kötődési kapcsolat jelentősége a bölcsődei beszoktatás folyamatában

Tudjuk, hogy a gyermek élete első éveiben nagymértékben rá van utalva a róla gondoskodó felnőttekre. Veleszületett késztetése, hogy a közeli felnőttekkel kapcsolódjon és veszély vagy stressz esetén hozzájuk forduljon védelemért és megnyugvásért. Ez a kötődés evolúciós célja. A gyerek biztonságérzetének alapját a számára ismerős gondozókkal, elsősorban a szüleivel kialakított kötődési kapcsolata adja meg. Ennek biztonságában képes a világot felfedezni. A kulcs tehát a biztonságérzet, amit a felnőttel való kötődési kapcsolatból merít a gyermek. Ezt kell felépítenie a gyermeknek a bölcsődei és óvodai gondozókkal is. Merthogy ebben az életkorban a gyermeknek a szülői fizikai jelenlétének hiányában még szüksége van úgynevezett másodlagos kötődési személyre. Ennek hiányában az életkorát meghaladó mértékű stresszt él át. Ha nem építhet fel a bölcsis gondozóval kötődési kapcsolatot, akkor a gyermek szorongása és feszült belső állapota következtében rövid távon a beszoktatás nehézségeivel szembesülhetnek a szülők és a bölcsőde vagy az óvoda. Hosszútávon a tartós stressz mentális és szociális szinten jelentkező problémákat okozhat. Továbbá csökkenti az immunrendszer védekező képességét, ezáltal fogékonyabbá teszi a gyermeket a betegségekre.

Elválás a szülőtől és a gondozóhoz való kötődés szerepe

A szülőtől való elválás mindenképpen jár valamennyi stresszel. Ez is azt mutatja, hogy ez kihívásos időszak kivétel nélkül minden gyermek számára. Még akkor is, ha nem minden gyerek fejezi ezt ki a viselkedésével és intenzív sírással. A lényeg azonban az, hogy a gyermek milyen gyorsan tud megnyugodni és biztonságban érezni magát az intézményben. Ha a gyermeknek a bölcsis gondozóval van esélye elkezdeni kialakítani kötődési kapcsolatot a szülő támogató jelenlétében, akkor kisebb stresszel fog átállni a bölcsődei életre. Ehhez minden gyermek számára egyénre szabottan időt kell hagyni. A legideálisabb az, ha a gondozóval biztonságos kötődése jön létre a gyermeknek. A vizsgálatok szerint a válaszkész, érzékeny és az életkori sajátosságokhoz alkalmazkodó bölcsődei ellátás fontos eleme az egyéni figyelemadás és a gondozók válaszkészsége. Ezáltal a gondozó és a gyermek közötti kötődési kapcsolat biztonságának támogatása. Ez a beszoktatási időszakra és azon túl is érvényes. Egy másik tényező a gyermekre jutó minőségi figyelem. Nagyobb esélye van a gyermeknek biztonságos kötődést kialakítani a gondozójával olyan ellátásban, ahol kevés gyerekre több gondozó jut.

Az ideális óvodai / bölcsődei beszoktatási terv 5 fő lépése (Berlini modell)

Az úgynevezett „berlini modell” egy kötődésalapú beszoktatási terv, melyet Hédervári-Heller Éva és munkatársai dolgoztak ki Németországban. A gyermek és gondozó közötti kapcsolat felépítésére helyezi a hangsúlyt a szülő támogatásával. 20 éves tapasztalataik szerint a beszoktatás ilyen menetében szinte minden gyermek képes beszokni az óvodába és bölcsődébe. Ebben a programban a gondozók szakmai továbbképzésen sajátítják el azt a tudást, ami a beszoktatás menetében a gyermekkel való interakciókban a kötődés kialakítását segíti. A modell 5 fő lépése:

1. Alapozó szakasz (minimum 3 nap): Ebben a fázisban a szülő végig jelen van a gyermekkel a bölcsődében, ő végzi a gyermek ellátását (etetés, pelenkázás). Egy gondozó, akinek a személye állandó, a beszoktatásban lévő gyermekre irányítja kizárólagos figyelmét és a gyermek neki szóló kezdeményezéseire reagál. A szülő ezekben a napokban a háttérbe húzódva csupán reagál, ha a gyermek hozzá fordul, de nem kezdeményez játékot a gyermekkel. Hagyja, hogy a maga tempójában fedezze fel az új környezetet és kapcsolódni kezdjen a gondozóhoz.
2. Beszoktatási időszak: Az első elválási kísérlettel kezdődik a konkrét beszoktatás. A negyedik nap előtt nem javasolt. Olyan napon érdemes elkezdeni, amikor az előző napon is volt bölcsiben a gyermek. Fontos, hogy a szülő búcsúzzon el a gyermektől, mielőtt kimegy a közös térből. 20 percnél nem tarthat tovább az első elválás, ha pedig a gyermek sír, akkor csupán 1-2 perc legyen. Amennyiben a gondozó nem tudja megnyugtatni perceken belül, akkor ez azt jelentheti, hogy a gyermeknek további napokra van szüksége a szülő teljes jelenlétében ahhoz, hogy az elválást majd tolerálni tudja. Ilyen esetben várható, hogy a gyermeknek hosszabb, 3-4 hetes beszokási időszakra lesz szüksége.
3. Stabilizációs szakasz: A 4-5. napon kezdődhet, ha a gyermek elfogadja a gondozót kötődési személynek és tolerálja a szülőtől való elválást (ha sír is, 1-2 percen belül megnyugszik). A gondozási feladatokat a gondozó végzi a szülő jelenlétében is. A szülő még jelen van az egyre növekvő idejű elválási időkön kívül, de a gyermek jelzéseire való reagálást a gondozóra bízza.
4. Lezáró fázis: 3-4. hét. A gyermek a szülő nélkül marad a bölcsiben, de a szülő még „készenlétben áll”. Azaz a szülőnek bármikor elérhetőnek kell lennie, hogy bemenjen a gyermekhez, ha a gyermek számára még nem bizonyul a gondozó elég stabil kötődési személynek egy-egy intenzívebb stresszhelyzetben.
5. Beszoktatás után: A beszoktatás lezárást követően is előfordulhat, hogy a gyermek sír az elváláskor. Fontos, hogy a szülő folyamatosan kommunikáljon a gondozókkal és a gyermekkel, megerősítve a biztonságérzetet.

A szülő szerepe a bölcsődei beszoktatásban

Akkor tudsz biztonságot közvetíteni a gyermek felé a beszoktatás ideje alatt, ha te magad biztonságban érzed a gyermekedet. Ehhez olyan intézményt és olyan gondozókat kell találnia, akikben megbízol. Biztosnak kell lenned benne, hogy ha nem is tökéletes az intézmény, de te elfogadod, hogy ebbe az intézménybe adod be a gyerekedet nap mint nap.

A gondozókkal való kommunikáció

Elengedhetetlen, hogy a szülő és gondozó között együttműködés jöjjön létre. Közösen kövessétek, hogy mi zajlik a gyerekben, ki mit lát, mi lehet a következő lépés, mi segít és mi nehezít a gyereknek és erről kommunikáljatok egymással. Fontos, hogy a gyerek felé is kommunikáld azt, hogy bízol a gondozókban. „Tudom, hogy nehéz az elválás, de Julcsi nénivel biztonságban leszel.”

A gyermek felkészítése és kísérése az óvodai és bölcsődei beszokásban

Mese és szerepjáték

Minden ismeretlen dolog félelmet kelt. Ha valamire fel tudunk készülni, akkor az kevésbé szorongást keltő. A beszoktatásnál az egyik szülői feladat az, hogy az ismeretlen és ezért szorongást keltő intézményi élet és az otthoni ismert és ezért biztonságos együttlét közötti szakadékot részben át tudd hidalni. Ebben segít a felkészítés. Érdemes a bölcsi és ovi kezdés előtt hetekkel elkezdeni otthon mesélni az intézményről, megnézni kívülről, figyelni a gyerekeket, ahogy az udvaron játszanak. A mese és a szerepjáték nagyszerű eszköz a felkészülésre. Sok héten át lehet mesélni a kismackóról, aki eddig minden nap az anyukájával volt otthon, de aztán egy szép őszi napon elindult a bölcsibe…. A mesébe bele lehet tenni minden olyan elemet, amit a gyereked bölcsijéről/ovijáról tudsz. A gondozók nevét, hogy milyen ruhában szokott lenni, miket csinál, hogy milyen játékok vannak ott, bármit, amit ismersz. Minél több dolog ismerős lesz a meséből, annál biztonságosabb lesz a helyzet a gyerekednek.

Érzelmi védőoltás előre a nehéz érzésekre: A mesében a kismackó lehet szomorú az elválásnál és sírhat is. Ezzel fel tudod készíteni a gyerekedet arra, ha esetleg nehéz lesz az elváláskor neki. El lehet mondani, hogy ez is rendben van. Van olyan mackó, aki sír az elváláskor és van olyan mackó, aki nem. Mindkettő normális és rendben lévő. Szabad sírni és szabad nem sírni. Végül mindenki biztonságban fogja magát érezni. A mesével tudod kísérni a beszokás folyamatát. Úgy alakítod a mesét, ahogyan azt éppen a te gyereked megéli. A lényeg mindig az érzéseken és azok elfogadásán kell, hogy legyen. Csakis ez segíti a gyereket a beszokásban. Ha azt meséled, ahogyan éreznie és viselkednie kellene, az nem fog neki segíteni biztonságérzetet nyerni a meséből. Az inkább nyomásként és elvárásként érkezik meg hozzá. Tehát nem tanmesét érdemes mondani, hanem a valós megéléseket segíteni a biztonságos mesélős helyzetben újra élni és feldolgozni.

Elválási rutin

Nagy segítség a gyereknek, ha a beszokás legkritikusabb pillanatára, az elválásra előre egy elválási rutinnal felkészültök és begyakoroljátok játékosan még otthon hetekkel a bölcsi vagy ovikezdés előtt. A rutin arra való, hogy legyen a nehéz pillanatban valami, ami ismerős és megszokott. Találj ki egy olyan elválási rutint, ami viszonylag egyszerű, rövid és a gyereked biztonságérzetét erősíti. Tehát gondold végig, hogy pontosan hogyan fogsz elköszönni a gyerekedtől. Mit mondasz neki és mit csinálsz. Például: anya rád adja a benti cipőt, megölel, ad egy puszit és azt mondja, hogy te biztonságban leszel itt a bölcsiben, amíg anya dolgozik, és anya visszajövön érted ebéd után. Ezt a rutint eljátszhatjátok a plüss állatokkal, beleszőheted a mesébe és eljátszhatod a gyerekeddel minél többször otthon. Ettől még lehet, hogy a gyerek sírni fog. A rutin akkor is egy kapaszkodó a számára, ha ez számodra kívülről nem látszik egyértelműen.

"Anya veled van a bölcsiben / oviban is" - átmeneti tárgyak

Bármi olyan tárgy, játék, ami a te jelenlétedre emlékezteti a gyereket, segíthet neki megbirkózni az elválással. Azaz az ismeretlen új környezetbe a te ismerős, biztonságos jelenléted élményét csempészi be. Ha bevihet magával plüss játékot, akkor fújjátok be anya parfümjével, töltsétek fel otthon játékosan anyapuszikkal. Vagy válasszatok egy otthoni illóolajat, ami az anyaolaj lesz. „Ha a plüss mackót magadhoz öleled, akkor anyaillatot fogsz érezni és elmondhatod a mi közös varázsmondatunkat magadnak, hogy anya mindig visszajön értem”.

Mi van, ha te is félsz az elválástól?

A legtöbb szülő valamilyen mértékben szorong a gyermeke első beszoktatási időszakától. Ez teljesen normális, hiszen te is nagy változást élsz meg. Ahogyan a gyerekednek fontos, hogy előre minél több mindent tudjon az intézményről, ugyanúgy a te szorongásodat is az csökkenti, ha tudsz beszélni a gondozókkal, ha lehetőséged van a kérdéseidet feltenni és ha van egy átlátható beszoktatási terv. Azaz tudod, hogy mire számíthatsz az intézmény részéről. Másrészt az elválás olyan központi téma, amihez sokunknak múltbeli veszteség, trauma kapcsolódik. Ha ezek feldolgozatlanok, akkor bármilyen elválással kapcsolatos helyzet, a beszoktatás is, szorongást okozhat benned. Ez ellen akaratlagosan tenni nem lehet. Fontos, hogy szülőként elismered a saját érzéseidet és tudatosítsd, hogy a gyermeked sírása, kapaszkodása milyen nehéz érzéseket vált ki belőled. Minél inkább képes vagy együtt lenni a saját érzéseiddel, annál kevésbé terheled meg ezekkel a gyermeket.

Az elválás pillanatában

Az elváláskor légy a lehető legmagabiztosabb, ugyanakkor együttérző is a gyerekeddel. Ne hezitálj. A begyakorolt elválási rutint használd! A hezitálás, az elköszönés elnyújtása azt üzeni a gyerekednek, hogy te is bizonytalan vagy. Ezzel a szorongása erősödik. Ne engedd, hogy a gyereked sírása és szomorúsága elárasszon téged is. Válaszd szét az ő és a te érzéseidet! Ha a szavaiddal te is szorongást és aggodalmat fejezel ki, akkor ez fokozza a gyereked szorongását. Ha magabiztos vagy és határozott, azzal azt üzened a gyerekednek, hogy bízol a helyzetben és benne is, hogy a nehéz érzések ellenére minden rendben lesz.

Szobatisztaságra nevelés a bölcsődében

A bölcsődében a szobatisztaságra nevelés a napirend szerves részét képző pelenkázással kezdődik, melyre mindig kiemelt figyelmet kell fordítani. Fontos tényező a bölcsődei fürdőszoba felszereltsége, hangulata. Lehetőleg legyen tágas, világos, barátságos, a benne lévő használati eszközök, amiket a gyermekek is használnak, legyenek a gyermekek méreteinek megfelelők. Ahogy a szobában sem cserélünk pelenkát, úgy a fürdőszobában sem játszunk. Amikor a gyermeket a fürdőszobába kísérjük, fontos, hogy tudassuk vele, hová megyünk, és miért. Alapozzunk a gyermek kíváncsiságára, engedjük, hogy körülnézhessen, ha szeretné, kipróbálhassa a bilit vagy a WC-t, megfogja, vagy téphessen a papírból, ha akarja, húzza le, mert sokan félhetnek a lezúduló nagy mennyiségű víztől. Természetesen, ha kérdez, adjunk számára érthető válaszokat. Mutassunk meg neki mindent, ha érdekli, mondjuk el, mutassuk meg neki, mi mire való. Engedjük, hogy megfigyelhesse társait, az ő mintájuk is segítséget nyújt, hiszen a műveletek elsajátításában nagy szerepe van az utánzásnak. Ha a gyermekben megvan az érdeklődés és a vágy, megismeri a fürdőszoba berendezési tárgyait, a bilit, a kis WC-t, és felkínáljuk neki a választás lehetőségét, szívesen fog próbálkozni. Ha valamelyik eszköz felkeltette az érdeklődését, kérdezzük meg, szeretné-e használni.

Sokat jelent a megfelelő öltözet, ami kényelmes, könnyen le- és felhúzható a gyermek számára is. A kantáros nadrág, body, de a deréköv sem a legalkalmasabb ebben a helyzetben. Ilyenkor, ha kell, segítsük. Használjuk a műveletekhez kapcsolódó szavakat, mondatokat, ami a gyermek számára is érthető, világos. Semmiképp ne beszéljünk undorral még a székletes pelenkáról sem, hiszen ez egy természetes dolog, helyezzük a megfelelő badellába. Pelenkacsere alkalmával mindig töröljük le a bőrfelületet, széklet esetén lemosást alkalmazzunk, így teremtve meg a gyermek komfortérzetét. Már ebben a korban is nagyon fontos, hogy a gyermekeknek megtanítsuk az intim területek helyes tisztítását. A WC-t használó gyermekek előtte és utána is mossanak kezet. A kisgyermeknevelőknek meg kell mutatniuk, tanítaniuk, különös figyelmet fordítva a kislányokra, a helyes irányokat, a WC-papír-használatot. A kisfiúk eleinte használják ülve a WC-t, mivel kezdetben még nem tudják jól megkülönböztetni a vizelési és székelési ingereket, és így sokkal könnyebben tudnak ellazulni, és ez elősegíti a hólyag teljesebb kiürülését. WC-használathoz biztosítsunk biztonságos, stabil fellépőt vagy dobogót, hogy a gyermek egyedül is a WC-re tudjon ülni, segítségével a talpa stabilan meg tud támaszkodni, így a gyermek biztonságban érzi magát. Ne ültessük hosszasan, elég, ha néhány percet várunk, ha nem sikerül, ne erőltessük hosszú ideig. A széklet az más dolog, nem biztos, hogy a pisiléssel egy időben az is a WC-be vagy bilibe megy. Vannak gyermekek, akik csak pelenkába hajlandóak székletet üríteni, féltik, nem akarják kidobni, nehezen válnak meg tőle, testük egy részének tekintik. Ennek az is lehet az oka, hogy ebben a korban jelennek meg az irreális félelmek. Ha már csak emiatt kér pelenkát, adjuk rá nyugodtan, majd ha végzett, vegyük le. Az éjszakai szobatisztaság természetes módon alakul ki, nem lehet tanítani. Egy hormon szabályozza, ami besűríti a vizeletet, így nem nyomja a hólyagot. Ez a hormon 3-7 éves kor között jelenik meg a szervezetben. Így a már nappalra szobatiszta gyermeknek az alvás idejére még szükséges lehet a pelenka. Ha csak alvás alatt van a gyermeken pelenka, és jelzi, hogy szeretne a WC-re menni, engedjük, ne mondjuk neki, hogy van rajtad pelenka. Amikor eljutottunk odáig, hogy napközben levesszük a pelenkát, mindig beszéljük meg a gyermekkel, mondjuk el neki, hogy mit várunk el tőle, ezt tegyük fokozatosan, eleinte 1-2 órára. Legyünk mindig egységesek, ha beteg vagy szabadságon van a társ kisgyermeknevelő, akkor se adjuk vissza rá a pelenkát csupán kényelmi okokból. A le-fel adott pelenkával megzavarjuk a tanulási folyamatot, azt gondolhatja, hogy nem bízunk benne. Sose haragudjunk rá, ne szégyenítsük meg, ha bepisil, mellépisil, bekakil vagy átázik a ruhája. Eleinte észrevesszük, hogy a gyermek különböző módon kimutatja, hogy éppen valamit csinál a pelenkába. Majd egyre hosszabb ideig, akár néhány órát is száraz marad a pelenka.

Ami még segít a beszoktatásban

Fokozott nyűgösség

A beszoktatás ideje és maga a napi szintű intézménybe járás megterhelő lehet a gyermeknek. Sokkal több ingerrel és feldolgozni valóval kell megküzdenie az idegrendszerének, mint az otthon töltött időszak alatt. A szabályokhoz való alkalmazkodás, a nagy zsivaj, a gyerekek közti interakciók és konfliktusok mind igénybe veszik érzékeny és éretlen idegrendszerét. Különösen igaz ez a bölcsődei beszoktatásnál, hiszen a bölcsis korosztályú kisgyermek ingerküszöbe még alacsonyabb. Sok gyermek ettől esetleg nyűgösebb, dacosabb lesz, többet sír otthon vagy gyakoribbá válnak a hisztik. Ez egy ideig normális. Ilyenkor a te együttérző jelenléted, amellyel nem akarod a gyermeket minél hamarabb elhallgattatni, hanem teret adsz a gyerek negatív érzelemkifejezésének, elegendő a gyermeknek arra, hogy a felgyülemlett feszültségtől megszabaduljon, kisírhassa és kitombolhassa magát.

Bölcsi után otthon

Ha az otthon töltött idő délutánonként szabad játékkal, a lehető legnyugodtabb körülmények között, plusz programok nélkül telik el. Ha ovi vagy bölcsi után közvetlenül szabad mozgásra van lehetősége, amiben levezetheti a feszültségeit. Ha tudsz vele minden nap olyan minőségi időt tölteni, amiben kizárólagos figyelmet (telefon és megszakítás nélküli) kap tőled és a játékot ő irányíthatja. Napi 15 perc ilyen idő nagymértékben növeli a biztonságérzetét.

A bölcsibe indulás előtt

A reggeli kapcsolódás szintén fontos erőforrás a gyermek számára a napi kihívásokkal és a beszokás nehézségeivel való megküzdésre. Érdemes úgy tervezni a reggeleket, hogy ne kelljen rohannotok, legyen idő összebújásra és játékra. Ne kelljen siettetni a gyermeket.

Nézzük meg egy táblázatban, mi segít és mi nehezít a bölcsődei beszoktatásban:

A bölcsőde és a család - Partnerség a gyermek fejlődéséért

Hitvallásunk alapja, hogy a bölcsődei nevelés-gondozást a szülők együttműködésével, a család elsődlegességének tiszteletben tartásával kell végezni. A bölcsőde a családi nevelés értékeit, hagyományait és szokásait tiszteletben tartva és lehetőség szerint erősítve vesz részt a gyermekek nevelésében, gondozásában, illetve szükség esetén lehetőségeihez mérten törekedve a családi nevelés hiányosságainak kompenzálására, korrigálására. A bölcsőde segítséget, irányt próbál adni minden bizonytalan anyukának. Ez az első fórum, ahol a kisgyerekes családok szembesülhetnek a közösség és az intézményi lét előnyével és hátrányával. Fontos, hogy milyen lesz az első intézményekről alkotott benyomás, és milyen lelkülettel fordulnak a családok felé. A gyerekeket ránk bízzák, nem a miénk, mi csak segítséget nyújtunk a gyermekek gondozásában, nevelésében. Egy olyan biztos hátteret nyújtunk, ami mindig ott lesz, ha szükség lesz rá. A gyermekek fejlődéséről és szükségleteiről birtokolt szülői tudás mértéke és helyessége pozitívan jár együtt a kognitívan stimuláló otthoni környezettel és a pozitív szülő-gyerek interakciókkal. A szülők, akik értik gyerekeiket és szükségleteiket, hajlamosabbak olyan környezetet teremteni számukra, amely érdekes és kihívásokkal teli.

Bölcsődénkben a gyermek bölcsődei felvételét megelőzően egyeztetve a szülőkkel családlátogatásra kerül sor. A látogatás alkalmával van lehetőségünk nyugodt körülmények között beszélgetni a szülőkkel elvárásaikról, egyéni szokásaikról, a gyermekkel és a családdal kapcsolatos a bölcsődei nevelés-gondozás tekintetében fontos tényezőkről (nevelési elvek, családi hagyományok, családszerkezet, stb.) A szülők egy részletes kérdőívet is kitöltenek, ahol meghatározott kérdésekre adnak választ a gyermeket érintően, mely felöleli a szükséges egyéb tudnivalókat is. Intézményünk a szülővel való fokozatos beszoktatásra ad lehetőséget, mely során gyakorlatban is megfigyelhetjük a szülő gyermek kapcsolatát, igényeiket. A bölcsődei ellátás során a személyes találkozások alkalmával történő verbális és nonverbális kommunikáció, és egyéb történések kapcsán egyre több információval rendelkezünk a kisgyermekről és családjáról. A gyermek gondozása-nevelése kapcsán felmerülő helyzetekre ez alapján tudunk megfelelően reagálni, így tudja a kisgyermeknevelő alkalmazni az egyéni, differenciált bánásmódot. A kisgyermek harmonikus testi lelki fejlődése érdekében a szülőkkel egyenrangú, konstruktív, kölcsönös bizalmon alapuló partneri kapcsolat kialakítására törekszünk, mely lehetővé teszi, hogy a pozitívumokat megerősítsük, probléma, vagy kétség esetén segítsük a megoldásban a szülőket. A bölcsődei ellátás során folyamatosan ápoljuk a kapcsolatot, a kisgyermeknevelők számos lehetőséget biztosítanak a szülői kompetencia erősítésére egyénileg (személyes beszélgetések, fogadóóra, írásos üzenetek) és csoportosan is (szülőcsoportos beszélgetések, stb.).

A kisgyermek egyedi, megismételhetetlen, mással nem helyettesíthető individuum, egyéni szükségletekkel rendelkező, fejlődő személyiség. A bölcsődei nevelés, mely a következőkben részletesen kifejtésre kerül, a gyermeki személyiség teljes kibontakoztatására, a személyes, a szociális és a kognitív kompetenciák fejlődésének segítésére irányul az alapvető gyermeki jogok tiszteletben tartásával. A bölcsődénkben dolgozó szakemberek személyiségükön keresztül hatnak a kisgyermekre és a családra. A csoportokban dolgozó eltérő tálentumokkal rendelkező és eltérő személyiségű kisgyermeknevelőket olyan párosításban helyeztük el, ami lehetővé teszi egymás kiegészítését, az egységes nevelő hatások elvének alkalmazásával, megfelelő szakmai kompetenciával és identitással, kellő önismerettel, magas szintű társas készségekkel végzik. Hiszünk az élethosszig tartó tanulásban, mely magában foglalja a szakmai tudás szinten tartását, gyarapítását, szakmai kompetenciái fejlesztését is.

A bölcsődei ellátás felépítése és céljai

A bölcsődei nevelés további célja, hogy a koragyermekkori intervenció szemléletének széles körű értelmezésével összhangban minden kisgyermekre és családjára kiterjedő prevenciós tevékenységet folytasson. A kisgyermek első perctől kezdve lehetőséget kap, hogy szülőjével együtt ismerhesse meg a bölcsődét, társait, kisgyermeknevelőket, bölcsődei dajkát, a napirendet, szokásokat, és a tárgyi feltételeket. Erre fokozatosan kerül sor, mely kevésbé zökkenti ki a biztonságérzetéből. Az új ismeretek birtokában a megszokott körülmények biztosításával az ellátás egész időtartama alatt fokozott figyelmet fordítunk az őt körülvevő környezet állandóságára, mely növeli az érzelmi biztonságot, alapul szolgál a tájékozódáshoz, a jó szokások kialakulásához. A napirend kialakításával és a napirendben a tevékenységek minden nap ugyanolyan sorrendben történő végzésével tájékozódási lehetőséget, stabilitást, kiszámíthatóságot biztosítunk, melyek növelik a gyermek biztonságérzetét. A gyermek számára fontos biztonságérzet a családból való kikerüléssel, egy új környezetbe való beilleszkedésnél csökken. Fontos számunkra, hogy ezt a folyamatot megkönnyítsük az előbb említett szülővel történő beszoktatás és a saját kisgyermeknevelő rendszer biztosításával. Ez megkönnyíti a szülőtől való elválást, segíti a beszoktatást. A bölcsődénkben minden gyermeknek saját kisgyermeknevelője van, aki fokozottan felelős a csoport egy részéért. Ő végzi minden hozzá tartozó gyermeknél a gondozási műveleteket (étkezés, pelenkázás, tisztálkodás, öltözködés, wc használat, altatás, stb.) a bölcsődébe való bekerüléstől az óvodába történő átmenetelig. Előfordul, hogy egy szülő kérésére (a gyermek fejlődése érdekében, korban hozzá közelebb álló gyermek társaihoz, vagy személyes indokból) átkerül gyermeke a másik csoportba. Ezt segítjük azzal, hogy játékidőben egyre hosszabb időt tölt az új csoportban ismerkedik az ottani helyzettel, kisgyermeknevelővel.

tags: #elokeszites #szerepe #bolcsodeben