A kiálló lapocka kisgyerekeknél: Okok, tünetek és kezelési lehetőségek

Minden szülő álma, hogy gyermeke egészségesen, gondtalanul nőjön fel. A gyermekek fejlődése során azonban előfordulhatnak olyan apró eltérések, amelyekre érdemes odafigyelni, hiszen időben felismerve sok későbbi problémát megelőzhetünk. A testtartás, a gerincoszlop állapota különösen hangsúlyos téma, hiszen ez az alappillér hordozza a teljes testet, és befolyásolja mozgásunkat, közérzetünket. Amikor a gyermek hátát figyeljük, és valami szokatlant észlelünk - legyen az egy enyhe vállkülönbség vagy egy kicsit jobban kiálló lapocka -, az első ösztönös reakció gyakran a szorongás. De ne ijedjünk meg, inkább tájékozódjunk!

A gerincoszlop az emberi test egyik legcsodálatosabb alkotása. Erős, mégis rugalmas, stabilitást nyújt, miközben lehetővé teszi a mozgást, és védi a benne futó idegeket. Egészséges állapotban, hátulról nézve a gerinc egyenes vonalban fut, oldalról pedig természetes görbületekkel rendelkezik, amelyek a rugalmasságért felelnek. A gyermekek növekedése során azonban néha előfordulhat, hogy ez az ideális egyensúly megbomlik.

Mi a kiálló lapocka (scapula alata)?

A szárnyas lapocka, vagy orvosi nevén scapula alata, egy olyan állapot, amelyet a lapocka hátulról való kiálló része jellemez, ami szárnyra hasonlít. Ez a rendellenes elhelyezkedés kellemetlenséghez, korlátozott mozgásképességhez és a váll funkcionális károsodásához vezethet. A lapocka hídként működik a vállkomplexum és a nyaki gerinc között, és nagyon fontos szerepet játszik a nyak/váll régió mozgékonyságának és stabilitásának biztosításában. A normális esetben a lapockák laposan fekszenek a hátizmokon, szinte észrevétlenül simulva a bordakosárra. Kóros, vagy nem megfelelő a lapocka helyzete, amikor a lapocka alsó csücskei elemelkednek. Ennél a jelenségnél a lapocka felső része előre felé billen a mellkasfalon és a lapockák nem párhuzamosan helyezkednek el a mellkasfallal. Másik gyakori lapocka diszfunkció, amikor a lapocka belső élei állnak picit el. Ilyenkor a lapockák külső élei előre felé billennek. Olyan is előfordulhat, amikor nem szimmetrikusan van ez a probléma jelen, itt állhat a háttérben gerincferdülés, illetve Sprengel deformitás.

A kiálló lapocka okai kisgyermekeknél

A kiálló lapocka kialakulásának oka összetett lehet. A szárnyas lapocka akkor alakul ki, amikor a lapocka elmozdul a bordákhoz viszonyított normál helyzetéből, ami kifelé nyúlást okoz. Ez az állapot gyakran a lapockát stabilizáló izmok, különösen az elülső fűrészes izom gyengeségének vagy bénulásának eredménye, amelyet a hosszú mellkasi ideg idegez be.

• Izomgyengeség vagy bénulás: A lapockát stabilizáló izmok, különösen az elülső fűrészizom gyengesége vagy bénulása a leggyakoribb ok. Ezeket az izmokat a hosszú mellkasi ideg idegezi be.
• Gerincferdülés (scoliosis): A gerinc oldalirányú görbülete és a csigolyák rotációja megváltoztatja a bordakosár formáját. A gerinc elfordulása magával vonja a bordákat is, amelyek az egyik oldalon előre, a másik oldalon hátra fordulhatnak. Ez a deformitás befolyásolja a lapockát rögzítő izmok feszességét és elhelyezkedését, ami miatt a lapocka nem tud megfelelően feküdni a bordákon, és eláll. Ebben az esetben a probléma gyakran nem szimmetrikusan jelentkezik.
• Sprengel deformitás: Ez egy speciális eset, a lapocka magas állása, ami veleszületett rendellenesség.
• Idegsérülés: Balesetek, sérülések vagy műtéti beavatkozások során sérülhetnek a lapockát beidegző idegek.
• Genetikai hajlam és autoimmun betegségek: Az izomdisztrófia vagy a veleszületett myopathiák izomgyengeséghez vezethetnek, beleértve a lapocka stabilizálásáért felelős izmokat is.
• Életmódbeli tényezők: Az ülő életmód izomsorvadáshoz és -gyengeséghez vezethet, növelve a lapockacsont kialakulásának kockázatát.
• Kis mellizom rövidülése: Ha a gyermek sokat dolgozik a mellkas előtt a kezeivel, rövidülhet a kis mellizom, ami előrehúzza a lapocka tetejét, és így kiáll a lapocka alsó csücske.

Tünetek és diagnózis

A szárnyas lapocka tünetei az állapot súlyosságától és az alapjául szolgáló októl függően változhatnak. A kiálló lapocka a vállízület mozgását is befolyásolhatja, és hosszú távon akár fájdalmat, izomfeszültséget is okozhat a hát felső részén és a vállban. Fontos, hogy megkülönböztessük ezt a jelenséget attól, amikor egy gyermeknek egyszerűen csak vékonyabb a testalkata, és a lapockái természetesen jobban látszanak.

Gerincferdülésre utaló jelek

A kiálló lapocka gyakran gerincferdülés kísérő tünete. Érdemes megfigyelni az alábbiakat:

• Aszimmetrikus vállak: A gyermek egyik válla látszólag magasabban helyezkedik el, mint a másik. Ezt a legegyszerűbben úgy ellenőrizhetjük, ha megkérjük a gyermeket, hogy álljon egyenesen, lazán, mezítláb, és mi magunk mögé állva vagy szemből figyeljük meg a vállvonalát.
• Derékvonal aszimmetria: A gyermek derekának két oldala nem egyforma: az egyik oldalon a derékvonal mélyebben behúzódik, míg a másikon laposabbnak vagy kevésbé hangsúlyosnak tűnik.
• Csípő eltérés: Az egyik csípő magasabban vagy előrébb helyezkedik el, mint a másik. A nadrágok vagy szoknyák gyakran rávilágíthatnak erre a különbségre.
• Bordapúp (rib hump): Ez a gerinc rotációjának, azaz a csigolyák elfordulásának közvetlen következménye. A bordapúp észlelésére a legmegbízhatóbb módszer az úgynevezett Adam-teszt: kérjük meg a gyermeket, hogy lassan hajoljon előre, mintha meg akarná érinteni a lábujjaival a földet, miközben a karjait lazán lógatja le. Ha bordapúp van jelen, az egyik oldalon egyértelműen magasabbnak és domborúbbnak tűnik majd a bordakosár, mint a másikon.
• Tartós hátfájás és fáradékonyság: Bár a gyermekkori gerincferdülés gyakran fájdalommentes, különösen enyhébb esetekben, előrehaladottabb görbületeknél vagy a kompenzációs mechanizmusok miatt fellépő izomfeszültségek következtében tartós hátfájás is jelentkezhet.

A diagnózis folyamata

Ha a fent említett tünetek bármelyikét észleljük gyermekünkön, az első és legfontosabb lépés a gyermekorvos felkeresése. Ő fogja elvégezni az elsődleges vizsgálatot, és szükség esetén beutalót ad ortopéd szakorvoshoz, aki a gerincbetegségek specialistája. Az ortopéd szakorvosnál az első konzultáció során alapos kikérdezésre számíthatunk. Az orvos érdeklődni fog a gyermek egészségügyi előzményeiről, a tünetek megjelenéséről, azok súlyosbodásáról, és arról, hogy a családban előfordult-e már gerincferdülés.

Ezt követi a fizikális vizsgálat, amely során az orvos alaposan megvizsgálja a gyermek hátát, törzsét és testtartását. Megfigyeli a vállak, a lapockák, a derékvonal és a csípő szimmetriáját. Különös figyelmet fordít azokra a jelekre, amelyeket mi magunk is észrevehettünk otthon, mint például az asszimetrikus vállak vagy a kiálló lapocka. A fizikális vizsgálat elengedhetetlen része az Adam-teszt.

Az orvos egy speciális eszközzel, úgynevezett scoliométerrel (vagy inclinometerrel) is megmérheti a bordapúp magasságát. Ha az orvos az Adam-teszt vagy más fizikális jelek alapján gerincferdülésre gyanakszik, a következő lépés a röntgenfelvétel elkészítése. A röntgenfelvétel a gerincoszlopról készül, álló helyzetben, elölről és oldalról is. Ez a felvétel adja a legpontosabb információt a görbület helyéről, irányáról és súlyosságáról. A Cobb-szög mérése úgy történik, hogy az orvos megkeresi a görbület legfelső és legalsó csigolyáját, amelyek a leginkább elbillentek. Ezeknek a csigolyáknak a felső és alsó zárólemezéhez merőlegeseket húz, majd megméri az így kapott két merőleges közötti szöget. Minél nagyobb a Cobb-szög, annál súlyosabb a görbület.

A gerincferdülés típusai

Amikor a gerincferdülésről beszélünk, fontos tudnunk, hogy nem egyetlen, egységes betegségről van szó. A scoliosisnak több típusa létezik, amelyek eredetükben, kialakulásuk mechanizmusában és kezelésükben is eltérhetnek.

• Idiopathiás scoliosis: A gerincferdülések mintegy 80-85%-át teszi ki. Az oka ismeretlen, de a kutatások szerint a genetikai hajlam jelentős szerepet játszik a kialakulásában.
  • Csecsemőkori idiopathiás scoliosis (infantile idiopathic scoliosis): 3 éves kor alatt jelentkezik, és ritka.
  • Gyermekkori idiopathiás scoliosis (juvenile idiopathic scoliosis): 3 és 10 éves kor között alakul ki.
  • Serdülőkori idiopathiás scoliosis (adolescent idiopathic scoliosis - AIS): A leggyakoribb forma, 10 éves kor után, a pubertás idején jelentkezik, amikor a gyermekek gyors növekedési fázison mennek keresztül. Lányoknál körülbelül tízszer gyakrabban fordul elő súlyosabb formában, mint fiúknál.
• Veleszületett scoliosis (congenital scoliosis): Már születéskor jelen van, és a gerinc csigolyáinak rendellenes fejlődése okozza a magzati korban. Ez lehet egy csigolya ék alakú fejlődése (hemivertebra), vagy a csigolyák összeforrása (blokkcsigolya).
• Neuromuszkuláris scoliosis: Olyan idegrendszeri vagy izombetegségek következtében alakul ki, amelyek befolyásolják a gerincet stabilizáló izmok működését. Ilyenek lehetnek például az agyi bénulás (cerebralis paresis), az izomdisztrófia, vagy a gerincvelői sérülések.
• Funkcionális scoliosis: Valójában tartási rendellenesség, melynek egyetlen oka a gyenge hátizomzat. Az alsó végtagok hosszkülönbsége a medence lebillenését, és ezzel együtt az ágyéki gerinc frontális irányú elgörbülését eredményezi. Ez a statikus scoliosis ülő és fekvő helyzetben megszűnik, de elhanyagolt esetben a görbület irreverzibilissé válik.

Kezelési lehetőségek és megelőzés

A szárnyas lapocka kezelése az állapot kiváltó okától és súlyosságától függ. Fontos a korai felismerés és a célzott terápia.

Konzervatív kezelés

A többi említett esetben azonban hatékonyak a konzervatív terápiás módszerek.

• Fizikoterápia/Gyógytorna: A lapocka mozgásokat a vállízületi mozgásokkal összekötve, illetve speciális tesztekkel vizsgálja a terapeuta. Amennyiben lát ilyen billenést, azt gondolja át, mely izmok húzhatják a lapockát a kóros irányba. Ezen túlműködő izmokat lazítani fogjuk, a vele szemben ellentétesen dolgozókat pedig erősíteni. Ezek általában megnyúlt helyzetben vannak. Gerincferdülés esetén speciális Schroth tornára van szükség.
• Gyógyszerek: Nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszereket (NSAID-okat) írhatnak fel a fájdalom és a gyulladás kezelésére.
• Fűzőkezelés: Különösen gerincferdülés esetén alkalmazható, 20-40 fok közötti görbületnél. A fűzőt olyan magasra kell állítani, hogy a gyermek kényszerüljön az állát az álltartótól felemelni, és ezzel a gerincet nyújtani. A fűzőkezelés alkalmazása során a fűzőket napi 23 órában érdemes használni, és csak a napi tisztálkodás idejére levenni.

Sebészeti beavatkozás

Azokban az esetekben, amikor a konzervatív kezelések kudarcot vallanak, sebészeti beavatkozásra lehet szükség, például súlyos gerincferdülésnél vagy Sprengel deformitásnál.

Megelőzés és otthoni teendők

Az első, és talán legfontosabb az aktív életmód. Mozogjon a gyerek minél többet! Az iskolai testnevelés órák mellett ajánlott még legalább heti 2-3 alkalommal sportolni. Például az úszás kimondottan jót tesz a gerincnek, a tartásnak.

• Rendszeres mozgás: Az iskoláskor kezdetével, az ülő életmódra neveléssel, a gerincünkre nézve kedvezőtlen hatások érnek. A rendszeres fizikai aktivitás, például úszás, jó hatással van a gerincre és a testtartásra.
• Ergonomikus iskolatáska: Fontos az ergonomikus kialakítású iskolatáska helyes viselése, mindkét vállon.
• Helyes testtartás tanítása: Tanítsuk meg a gyermeknek, milyen a helyes testtartás, és hogyan kell helyesen ülni tanulás közben.
• Szünetek beiktatása: Hosszú ülés közben iktasson be pár perces szüneteket a gyermek, álljon fel, mozgassa át magát.
• Súlykontroll: A túlsúly terheli a mozgásszervrendszert, a gerincet, így rossz tartást eredményezhet.
• Ergonomikus otthoni környezet: Gondoskodjunk róla, hogy a gyermek asztala és széke megfelelően legyen beállítva és támogassa a helyes testtartást.

tags: #elallo #lapocka #torna #kisgyereknek