A gyermekkor egyik legmeghatározóbb élménye a mese, legyen szó akár az esti olvasásról, akár a képernyőn megelevenedő történetekről. A szórakoztató és tanító jellegű alkotások generációk számára nyújtanak felejthetetlen pillanatokat, és segítenek a világ megértésében. Az "Egyszer volt..." sorozatok, valamint a népmesék gazdag világa mind e célokat szolgálja.
Az "Egyszer volt… az élet" - Egy generációs élmény
Harminc évvel ezelőtt mutatta be a francia televízió Albert Barillé Egyszer volt… az élet című rajzfilmsorozatát, amely Magyarországon talán még az otthoni fogadtatásnál is népszerűbbé, afféle generációs élménnyé vált. Az 1920-ban született Albert Barillé már akkor sem volt éppen fiatal, amikor 1978-ban elkészítette első Egyszer volt sorozatát, Az embert, amely évtizedekkel megelőzte a korát.
Ma már közhelyszámba megy, hogy szinte minden gyerekeknek szóló rajzfilmben kell lennie a szórakoztató tartalom mellett oktató-nevelő mondanivalónak is, függetlenül attól, hogy ezt milyen dramaturgiai botladozások árán lehet a történetbe illeszteni. A hetvenes években azonban nem volt ilyen elvárás, így Barillé törekvését a szórakoztatva tanításra őszintének tekinthetjük. "Ruházzuk fel gyermekeinket a tudásvággyal, keltsük fel érdeklődésüket - idézi az alapítót a Procidis honlapja. - Kezeljük őket teljes értékű emberekként, mint akik sokkal többet értenek annál, mint amit a felnőttek hisznek róluk."
A Procidis és a "Egyszer volt..." sorozatok fejlődése
Albert Barillé az ötvenes években kezdett a filmiparban dolgozni, amikor francia filmek jogaival üzletelt Latin-Amerikában. Figyelme a hatvanas évekre a televízió felé fordult, amely akkortájt kezdett általánosan elterjedtté válni Franciaországban. Megalapította saját produkciós cégét, a Procidist, és a gyerekműsorokra specializálódott.
A Colargol, a medve főszereplésével készült azonos című bábsorozat volt a Procidis első alkotása 1969-ben. Ez ugyan nem ért el az Egyszer volt-szériákhoz fogható nemzetközi áttörést, de akik a hetvenes években Francia-, Magyar- vagy éppen Lengyelországban voltak gyerekek, azoknak meghatározó élmény maradt.
Az Egyszer volt, hol nem volt… az ember azonnal népszerű lett, a tévében minden hétköznap levetítettek az aktuális epizódból öt percet, majd szombaton egyben a 25 perces részt. Sokan úgy tartják, hogy Barillé összes alkotása közül ez volt a legkomplexebb, hiszen nem vállalkozott kevesebbre, mint az emberiség teljes történelmének bemutatására.
A nyolcvanas években aztán beindult a nagyüzem a Procidisnél, néhány évente egy újabb Egyszer volt-sorozattal jöttek ki. A második kaland - talán az akkoriban bemutatott Csillagok háborúja és a Star Trek mozifilm miatt ereje teljében lévő sci-fi divatot meglovagolandó - az űrbe vezetett, majd 1987-ben érkezett Egyszer volt… az élet.
Az "Egyszer volt… az élet" részletei és tudományos pontossága
Az Egyszer volt… az élet (eredeti cím: Il était une fois... la Vie) 1987-ben vetített francia televíziós rajzfilmsorozat, mely az Egyszer volt... sorozatok 3. évada. A sorozat részletesen bemutatja az emberi test felépítését és működését 26 részben. Az animációs játékfilm alkotója, írója és rendezője Albert Barillé, zenéjét Michel Legrand szerezte. A tévéfilmsorozat gyártója a Procidis. Műfaja ismeretterjesztő filmsorozat.
A most harmincéves sorozat főcímdalát annak idején a friss Eurovíziós Dalfesztivál-győztes, a tizenhárom éves belga Sandra Kim énekelte. A széria azóta egyértelműen klasszikussá nemesedett. Erre Barillé meg is teremtett minden lehetőséget. A sorozatban feltűnnek a korábbi két Egyszer volt-szériában már bejáratott karakterek (legfőképpen a jóságos, mindent irányító Mester, aki hol a teljes szervezetet vezérlő agyként, hol a vörös vértestek doyenjeként tűnik föl), illetve az ugyancsak megszokott fizimiskájú jó és a rossz szereplők (előzőek a tematikának megfelelően a szervezet saját sejtjei, utóbbiak a kórokozók: vírusok és baktériumok). A sorozat az előző szériákban megismert szereplők mellett újakat is felvonultat. A „jók” a testi működésekben részt vevő sejtek, például a vörösvértestek vagy a fehérvérsejtek, míg a negatív szereplőket vírusok és baktériumok testesítik meg.
De Az élet legfőbb erőssége a szakmai pontossága. Barillé a történetmesélés mellett legalább ugyanakkora hangsúlyt fektetett ugyanis a sorozatok írásakor a tudományos megalapozottságra. Természetesen a sorozat szereplőit metaforikusan kell értelmezni, hiszen az idegrostokon nem a kezükben összetekert üzenetet szorongató, rohanó futárok segítségével halad az ingerület, és a DNS-szálat sem nagy ollókkal vágják föl az enzimek, amikor osztódik a sejt. A sorozatot többször újranézve sem tudok olyan információt kiemelni, amely ne felelne meg a gyermekműsortól elvárható legszigorúbb szakmai követelményeknek. Hogy mennyire összetett valójában a tudományos háttere, elég felsorolni, hogy hányféle vérsejt jelenik meg az epizódokban egyedi kinézettel és a valós funkcióinak megfelelő viselkedéssel. Megjelennek a vörös vértestek (akik a hátukon cipelik az oxigén vagy a szén-dioxid molekulákat), a vérlemezkék és számos fehérvérsejt-típus.
Epizódlista
| Magyar cím (MTV2 / Minimax / Da Vinci Learning) | Eredeti francia cím | Eredeti sugárzás éve |
|---|---|---|
| A sejt (MTV2) A sejtbolygó (Minimax / Da Vinci Learning) | La Planète cellule | 1987 |
| A születés | La Naissance | 1987 |
| A fehérvérsejtek (MTV2) A test őrei (Minimax) A testünk őrei (Da Vinci Learning) | Les Sentinelles du corps | 1987 |
| A csontvelő | La Mœlle osseuse | 1987 |
| A vér | Le Sang | 1987 |
| A vérlemezkék | Les Petites Plaquettes | 1987 |
| A szív | Le Cœur | 1987 |
| A légzés | La Respiration | 1987 |
| Az agy | Le Cerveau | 1987 |
| Az idegsejtek (MTV2) Az idegsejt (Minimax) Az idegsejtek (Da Vinci Learning) | Les Neurones | 1987 |
| A szem | L'Œil | 1987 |
| A fül | L'Oreille | 1987 |
| A bőr | La Peau | 1987 |
| A száj és a fogak (MTV2 / Da Vinci Learning) Az ízlelőbimbók és a fogak (Minimax) | La Bouche et les Dents | 1987 |
| Az emésztés (MTV2 / Da Vinci Learning) Az emésztőrendszer (Minimax) | La Digestion | 1987 |
| A máj | L'Usine du foie | 1987 |
| A vese | Les Reins | 1988 |
| A nyirokrendszer | Le Système lymphatique | 1988 |
| A csontok és a csontváz (MTV2 / Da Vinci Learning) A csontváz (Minimax) | Les Os et le Squelette | 1988 |
| Az izmok és a zsír (MTV2 / Da Vinci Learning) Az izom és a zsír (Minimax) | Les Muscles et la Graisse | 1988 |
| A lép (MTV2) Harc a mérgező anyagok ellen (Minimax) Harc a mérgek ellen (Da Vinci Learning) | Guerre aux toxines | 1988 |
| Az oltás (MTV2 / Da Vinci Learning) A védőoltás (Minimax) | La Vaccination | 1988 |
| A hormonok | Les Hormones | 1988 |
| Az élet láncolatai | Les Chaînes de la vie | 1988 |
| A test is pihen (MTV2) Az éjszakai pihenés (Minimax) A testünknek is pihennie kell (Da Vinci Learning) | Réparations et Transformations | 1988 |
| Az élet nem áll meg (MTV2) Az élet megy tovább (Minimax) És az élet folytatódik… (Da Vinci Learning) | Et la vie va… | 1988 |
Főbb szereplők és magyar szinkronhangjaik
| Magyar név (1. / 2. / 3. változat) | Eredeti francia név |
|---|---|
| Peti (1. Szo.) Péter (2. Szo.) Piero (3. Szo.) | Piero |
| Kis dagi (1. Szo.) Jambo (2. Szo.) Kis pufók (3. Szo.) | Jumbo |
| Kriszta (1. Szo.) Janina (2. Szo.) Psi (3. Szo.) | Psi |
| Pircike (1. Szo.) Pircsi (2. Szo.) Pierett (3. Szo.) | Pierrette |
| Grummo / Morci | Le Nabot |
| Ősmester | Maestro |
| Dagi hadnagy (1. Szo.) Jambo főhadnagy (2. Szo.) Pufók őrnagy (3. Szo.) | Jumbo Chef |
| Péter kapitány (1. Szo.) Péter kapitány (2. Szo.) Piero kapitány (3. Szo.) | Capitaine Piero |
| Kriszta hadnagy (1. Szo.) Clar hadnagy (2. Szo.) Psi hadnagy (3. Szo.) | Lieutenant Psi |
| Oxildikó (1. Szo.) Kis bubi (2. Szo.) Oxika (3. Szo.) | Globule |
| Glóbusz mester (1. Szo.) Glóbusz professzor (2. Szo.) Glóbusz mester (3. Szo.) | Maestro |
| Enzimfőnök | Chef Enzyme |
| Kromoszómafőnök | Chef Chromosome |
| Bundás (1. Szo.) Gömböc (2. Szo.) Fickó (3. Szo.) | Gros |
A harmincéves évforduló alkalmából a gyártó cég (amelyet most a 2009-ben elhunyt Albert Barillé özvegye, Hélene vezet) restaurálta a sorozatot, visszaállították a megfakult kópiák színeit, és a kor követelményeinek megfelelően HD-re növelték a felbontást, szélesvásznúra a képarányokat. Magyarországon a MTV2, a Minimax és a Da Vinci Learning sugározta. Talán hamarosan a magyar tévék valamelyike is átveszi az új verziót. Addig a régit (a testvérsorozatokkal, Az emberrel, A felfedezőkkel, az Amerikával és a Földdel egyetemben) rendszeresen vetíti például a Da Vinci Learning.
Az "Egyszer volt, hol nem volt…” a tárgyak történeteiről
Az „Egyszer volt, hol nem volt…” sorozat a mai szülők számára ismerős lehet, hisz már több mint 40 éve szórakoztatva tanítja a gyerekeket. A történetmesélő szerepében most is a talpig szakállas Mester áll, aki a többi bájos szereplővel együtt meséli kicsiknek és nagyoknak a tárgyak keletkezéséről szóló érdekes történeteket - roppant szórakoztató módon.
A Mester utazásai során például megkéri Arkhimédészt, magyarázza el az ikozaéder működését, amelyből a focilabda származik. De megkérdezi Blaise Pascalt is, hogyan találta fel a számológépet vagy éppen Hernán Cortést, hogy miért hozott csokoládét Európába. A sorozat lehetőséget kínál különböző tudományágak - történelem, földrajz, fizika, természettudományok, filozófia - felfedezésére, valamint bemutatja, hogy ezek a mindenki által használt tárgyak hogyan játszottak szerepet történelmünk alakításában. A sorozat alkotói az elhangzott információkat a kis nézők életkori sajátosságaihoz igazították, így a szókincs a legkisebbek számára is könnyedén elsajátítható.
A mesélés ereje és a gyermekek fejlődése
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a mese. De vajon mi a mese? Egy történet, melyet elmesélnek? Netán gyerekeknek szóló tanulságos monda? A legtöbb népmese ugyanazzal a formulával kezdődik: „Egyszer volt, hol nem volt…”. Solymossy Sándor néprajzkutató szerint ez a szólam adja tudtára a hallgatónak az elmondandó mese jellegét, műfaját, és ez adja meg a mesemondó beszédének ritmusát is. Érdekesség, hogy ez a mindenki számára ismert mondatkezdés Magyarországon belül is eltérő formákban maradt fent. A nyelvterületnek a Tiszától nyugatra fekvő részében „Hol volt, hol nem volt” formával, attól keletre „Egyszer volt, hol nem volt ...”, a Székelyföldön, főként Csíkban legtöbbször a „Volt, hol nem volt ...” formában.
A magyar népmesék jelentősége és az élőszavas hagyomány
A népmesék jelentősége a kultúrában sokakat foglalkoztatott. Benedek Elek, a magyar népmesekutatás egyik legkiemelkedőbb alakjának Magyar népmesék című könyvén például ez olvasható: „Talán kevesen tudják, hogy a magyar népköltészet a világ leggazdagabb mesekincsével rendelkezik”. De hasonlóan nyilatkozott Leszkoven László mesekutató is: „Meggyőződésem, hogy a magyar népmese egyedülálló a világon.” Valóban, a magyar népmesék számát a szakértők több mint tízezerre becsülik.
Az élőszavas mesemondás előnyei közé sorolható, hogy a történet a hallgatóságra szabható, hiszen „nálunk senki nem ismeri jobban a gyerekeinket, tudjuk, mitől félnek, mit szeretnek, mi az, amit elbír a lelkiviláguk és mi az, amit nem.” Ennek ellenére sokan tartanak attól, hogy előadói képességek hiányában a hallgatóság számára a mesemondás nem lesz élvezetes. Szakértők szerint azonban aggodalomra semmi ok, hiszen ez a tulajdonság fejleszthető. Bár a népmese eredetileg az élőbeszéd művészete volt, mégis sokakat érdekelt a történetek gyűjtése. Benedek Elek több száz mesét gyűjtött össze és írt át nagy sikerrel.
Még ma is vannak híres mesemondók, és a mesék ebben az esetben nemcsak a gyerekmeséket jelentik, hanem a felnőttek közötti mesélést is. Hiszen amíg nem volt modern média, addig az emberek összeültek a téli tétlen estéken és meséltek egymásnak. A modern kor ennek a típusú mesemondásnak véget vetett. Ma már nem hogy nem mesélünk, de odatesszük a gyerekeket hang-, zaj- és képkeltő eszközök elé.
A történetmesélés ereje | eLearning kurzus
A mesék jótékony hatása a gyermekekre
Pedig a gyerekeknek óriási szükségük van a „kulturális étekre”. A pszichológusok szerint a mesélés mint jelenség segíti, stabilizálja a kötődés kialakulását a szülő és a gyermek között. A mesélés segíti a gyermek nyelvfejlődését, a szókincs bővülését, fejlesztő hatással van a koncentrációképességre, fejleszti a képzeletet. Megfigyelhető, hogy idővel egyre jobban tudnak koncentrálni a hallottakra, könnyebben felveszik a történet fonalát, érdeklődőbbé válnak.
A gyermekkor az érzelmi biztonság megalapozásának időszaka. Minden szülő szeretné, ha gyermekében kialakulna az ősbizalom, az érzés, hogy a világ jó és érdemes volt megérkezni ide. Ennek megteremtését a mesék élménye segítheti, mely hozzájárul a pozitív önértékelés, az optimista látásmód és a kreatív gondolkodás kialakulásához is. A mesék által létrehozott belső hit támogatja a gyermeket abban, hogy a legyőzhetetlennek hitt akadályokat is elhárítsa, és később megoldásfókuszú felnőtt váljon belőle. A mese, melyet a kisgyerekek meghitt, védelmező környezetben, saját otthonukban hallgatnak a számukra az egyik leghitelesebb személytől, az édesanyjuktól, az ősbizalmat erősíti. A biztonság: ez az egyik legfontosabb, egész életre meghatározó élmény, amit minden gyermeknek családi körben meg kellene élnie. Az első intellektuális élményt is a mese nyújtja. Az érzelmi intelligencia, az empátia kialakulásához elengedhetetlenül fontos, hogy a pozitív mesehősökkel azonosulni tudjunk, sorsuk jóra fordulását izgatottan várjuk, álmaik beteljesülésekor felhőtlen örömet éljünk át. Az irodalmi műveltségünk alapja a magyar népmese. Később, az iskolában erre az ismeretre épül a magyar irodalom tananyag egy része, a rege- és mondavilág. A balladák, népdalok gyökerei is innen erednek. A mesékből megtanult szófordulatok ugyanakkor beépülnek a gyermekek mindennapi beszédébe. Így gazdagodik a szókincs. A mese gyógyító varázsereje.
Minőségi mesélés a "slow parenting" jegyében
Ehhez azonban nekünk, szülőknek is komoly figyelmet kell fordítanunk a megfelelő minőségű mesélés megteremtésére. Nevelj lassan, olvass lassan! A slow parenting, vagy nevelj lassan! képviselői a szülő-gyerek kapcsolatot állítják a középpontba. Központi értéknek tartják a szabad játékot, mely a világ önálló felfedezésének alapját adja, szemben a „kötelező” különórák terhével. A nevelj lassan! mozgalom lényege, hogy kellő mennyiségű minőségi időt töltsünk gyermekünkkel, meghallgatva az élménybeszámolóit, a bánatát, a félelmeit. Ehhez a minőségi időhöz pedig szorosan hozzátartozik a mesélés is, hiszen az összetartozás érzését meseolvasás közben könnyen megtapasztalhatjuk. Szülőként a mesélés közben lecsendesíthetjük a rohanó külvilágot, és olyan környezetet teremthetünk meg, melyben a gyermekünk megtapasztalja a biztonság érzését. Olyan alappillérek ezek, melyekre a későbbi szülő-gyermek kapcsolatot alapozhatjuk. A minőségi meséléssel töltött idő például a későbbi bizalmas beszélgetések alapjául szolgál. Ehhez pedig nem megfelelőek az úgynevezett „egyperces” mesék, melyekkel gyorsan letudhatjuk a meseolvasást, hiszen az együttlét esszenciáját a teljes ráhangolódás, és a maximális figyelem jelenti.
Kezdjünk el mesélni nekik mielőbb, úgy három-négyéves korban! Ekkor már a rövidebb mesék cselekményét képesek időrendben végigkövetni. Gyakran belekérdeznek, ha nem értenek egy-egy szót, vagy a főhős szándékát. Mennyire megnyugtató olyan történetet hallgatni az esti mese idején, ahol győz az igazság. A jó még jobb lesz, a rossz pedig elnyeri méltó büntetését.
Gyakorlati tanácsok a minőségi meséléshez
- Rituálék kialakítása: A gyermekek - velünk ellentétben - még nem órához kötve működnek, hanem megszokásokhoz, rituálékhoz kapcsolják az idő múlását. Az ismert szertartások adják számukra a biztonság érzését, ezért érdemes a mesélésnek is kialakítani egy szokásos rutint. Sok családnál a mesék ideje a lefekvés előtti rutin része, mely remekül megteremti a pörgős nappal és a nyugalmas éjszaka közötti átmenetet.
- Meghitt légkör: Jó, ha a mesélésnek van egy állandó helye és jellege, ide sorolható például az, hogy ölbe vesszük a gyermekünket, vagy szorosan megöleljük őt, ezzel kialakítva a meghitt légkört.
- Idő és figyelem: A minőségi mesélés egyik legalapvetőbb feltétele az idő. A mese élménye akkor lesz valódi, ha megszakítás nélkül mondjuk el a mesét, és hagyunk időt annak feldolgozására is. Nem tanácsos sietni a meséléssel, hiszen ezt a gyermekek is megérzik, az unott, sietős mesélési stílus pedig kiül az arcunkra is, és csalódást kelt a gyermekben.
- Élő előadásmód: A meseélményt mélyíti, ha a gyermekünk látja az arcunkat mesélés közben, így a gesztusainkból, arckifejezésünkből érezni fogja, hogy vele együtt vagyunk jelen a történetben. Bátran mélyüljünk el a mesében, használjuk a hangunkat, vagy keressünk egyéb eszközöket, hogy a különböző szereplőket megeleveníthessük. A mimika, a dallamos, ritmusos, a beszédtempónál lassabb mesélés mind megteremtik azt a világot, amelyben a történet játszódik.
- Közös alkotás: Mondjunk meséket szabadon, fejből, vagy a gyerekekkel közösen kitalálva a történetet, ezek a mesék ugyanis igazán személyes élményeket nyújtanak számukra. Ezek a módszerek segítenek a gyermekeknek a minél erősebb belső képalkotásban, azaz, hogy a fantáziájukat használva kialakíthassák saját belső képeiket a meséről.
- Ismétlődő mesék: Ha gyermekünk újra és újra ugyanazt a mesét kéri, ne fordítsunk hátat a kérésének. Előfordulhat, hogy életkori és lelki fejlődésétől függően valamilyen problémába ütközött, melyre a mesén keresztül szimbolikus úton megoldást kap. A gyermekek pontosan tudják, milyen mese illik a mindenkori élethelyzetükre, és a mesén keresztül biztonságosan újraélhetik a feszültséget, valamint annak feloldódását.
- Az értelmezés kerülése: Fontos, hogy kerüljük a mese értelmezését, mivel ez megakadályozza, hogy a mese üzenete célba érjen. A lényegi mondanivaló ugyanis nem a szülők magyarázatain keresztül, hanem a belső képek által kiváltott érzelmek segítségével marad meg a gyermekekben. A tanulság kimondásával az önálló problémamegoldás és a személyes érzelmek feldolgozása elé gördítünk akadályt. Tehát ne kezdeményezzünk beszélgetést a mesével kapcsolatban, viszont legyen időnk megválaszolni a gyermekben esetlegesen felmerülő kérdéseket.
Fontos tehát, hogy a mesélésre kellő időt és energiát fordítsunk, hiszen a befektetett munka meghozza a kívánt eredményt. A szülő-gyermek kommunikáció egyik leghatékonyabb eszköze a mese, ezért nem szerencsés gyorsan „túl lenni a kötelező esti mesén”, vagy rövidített változatokat választani az egyes mesékből. Használjuk ki tehát a vissza nem térő gyermekkor pillanatait a mesélésre!
Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet, hogy nem is kéri a lányod vagy a fiad. Ha ma nem ülsz oda vele a társasjáték mellé, előfordulhat, hogy a jövő héten már késő lesz. Ha most kihagyod az együttlét meghitt perceit, évek múltán talán már a meghitt beszélgetéseket sem igénylik. Ha most nem sétálsz velük kézen fogva, akkor pár év múlva végleg elengedik a kezed, és a kapaszkodó nélkül elsodródhatnak. Visszahozhatatlanok és megismételhetetlenek a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai. Téglák ezek, amelyekből és amelyekre a felnőtt élet felépül. Ha sok tégla hiányzik, labilis lesz az építmény.Janikovszky Éva: Ők ma gyerekek
A népmese megőrzése és továbbadása
Ennek szellemében NépmesePontok létrehozására írt ki pályázatot a kormány csaknem 1,2 milliárd forint értékben. A projekt célja, hogy a kulturális intézmények minden megyében gondolkodjanak el azon, miként tud hozzájárulni a népmese a gyerekek személyiségének, képzelőerejének fejlődéséhez. A Hagyományok Háza 2001-ben azzal a céllal alakult, hogy a népművészet országos központja legyen, olyan szolgáltató intézmény, amely a néphagyományt a maga komplexitásában mutatja be.
„A rendszerváltás után kinyílt a világ, és Európa keleti felébe gyorsan megérkezett a fogyasztói társadalom összes kommersz vonulata. Azért kezdtem lobbizni, hogy létrejöjjön egy olyan intézményszerű képződmény, amelyben állami költségvetési forrásokból, szervezetten meg tudjuk oldani a magyar nép kultúrájának továbbélését. ... A küldetés világos: a magyar hagyományokat határon innen és túl, az egész Kárpát-medencében gondozni kell. Ez a misszió azonban egyben felelősség is, hiszen ha nem adjuk tovább jelenlegi tudásunkat a felnövekvő generációnak, őseink gondolatai, eszméi, szokásai eltűnnek, és mi sem leszünk mások, csak egy nép a sok közül."
A gyermekkönyv-illusztrációk világa: Múlt és jelen
A meseolvasás elengedhetetlen része a vizuális élmény, melyet az illusztrációk nyújtanak. Azonban a modern illusztrációk minősége és hatása megosztja a szakmát és a közönséget egyaránt.
A "instantillusztráció" kritikája és a Disney hatása
Olyan illusztrátor, aki nélkülözi a karakterizálóképességet és figuráit azonos eszközökkel, mindig egyformára rajzolja, szóba sem jöhetne - mint például a száz könyvön is túljutott, népszerű Füzesi Zsuzsa. "Egyedi stílusa, bármely könyvhöz rajzol is, mindig felismerhető" - írja róla a kiadóját reklámozó szórólap. Persze, hiszen ontja őket, gyerek, nyuszi, kisegér, kiskutya mind azonos ábrázatú a lapokon. Hogy a szülők megveszik és a kicsik kedvelik e könyveket, semmit sem jelent. Mindez csak annak bizonyítéka, hogy sikerült lerombolni egy nagy grafikusgeneráció törekvését: azt, hogy az illusztráció ne csak kipróbált képi elemek ismétléseinek sorozata legyen, hanem rajzművészet is. Henzelmann Emma, Kass János, Réber László, Reich Károly, Würtz Ádám, Szecskó Tamás, Zórád Ernő sajnos már nem rajzol a gyerekeknek (bár régi könyveik újra meg-megjelennek). Az utánuk maradt űrbe furakodott be egy csapat "pingáló" asszony (Füzesi Zsuzsa, Radványi Zsuzsa, Szunyoghy Viktória, Csapó Judit, Pállay Szilvia), akik ontják az édeskés instantillusztrációt. Hasonló stílusban munkálkodnak a külföldi kollégák is - szörnyű bájolgás folyik.
Könnyen gondolhatnánk, hogy az eredendő bűn az uniformizált bárgyúság megteremtésében Walt Disneyé. Könyvek sokaságában láthatjuk állandóan vigyorgó, közismert teremtményeit. A Disney-figurák az animáció popsztárjai: éppúgy a filmkészítő "celluloidlelkének" megtestesülései, mint a poptotemek. Mégis, a Disney-féle valóságábrázolás gépies utánzása - megszületésük art deco, hollywoodi-rokokó környezetétől időben eltávolodva - az, ami lehetetlenné teszi a mai gyerekek fantáziavilágának fejlődését. Nem Disney lényei az elviselhetetlenek, hanem az utánzataik. Az epigon előadásmód historikus mesevilágot imitál (egyébként Disney is változik az időben, bár foglya saját hagyományainak), megnehezíti a művészileg hiteles mai illusztrációk megértését és érvényesülését, s megakadályozza a kicsiket abban, hogy ne vizuális sémákban ábrándozzanak, "örök értéknek" gondolt giccseket lássanak. Elvárható lenne a kiadóktól, hogy ne közhelyekkel etessék őket.
A magyar gyermekkönyv-illusztráció nagymesterei és az új hullám
A Disney szemléletét követő hazai animátorok között a rajzfilmes Dargay Attila és a bábfilmes Foky Ottó a legismertebb. Dargay munkája, Fekete István kisrókájának, Vuknak a megteremtése, bár nem hollywoodi körülmények között készült, méltó az amerikai produkciókhoz. Foky Ottó találékony anyagfelhasználású, modernista plasztikai értékeket létrehozó bábfigurái szintén az előd szellemiségéhez kötődnek, de magyarosak. Mekk mester, a Tévémaci, Misi mókus, Makk Marci könyvekben élt tovább. A filmesek illusztrátori munkássága, az adaptációk elkészítése és a nagy kedvvel dolgozó karikaturisták aktivitása is szélesítette a gyerekkönyv-kínálatot.
A magyar gyermekkönyv-illusztráció nagymesterei az 1960-as, 70-es években alapozták meg munkásságukkal máig tartó hírnevüket. A huszadik század elején művelt naturális illusztráción túljutó, a picassói rajzkultúrára építő generáció, Reich Károly, Kass János, Würtz Ádám számára a könyvmédium egyenértékű volt a kiállítóterem falával. Ők azok a művészek, akik képesek voltak különböző korosztályok szellemi szintjének megfelelően változtatni az irodalmi alapanyag tükrözésének rajzi módszerein. A legkisebbek számára az óvodáskori gyerekfirkák látványvilágát, színeit idézték, a kisiskolásoknak a felismerhető emberi karakterek megformálásával emelték be a valóságot a könyvek lapjaira, a felnőtteknek pedig a művészi hivatáson alapuló, a kortárs tendenciákkal szinkronban lévő kvalitásaik megmutatása volt az ajándék. Nehezen felülmúlható Reich Károly Kormos István verses meséihez készített medvebocsa, Vackor, de rajta kívül is százával szülte állatfiguráit, melyek ártatlan báját egyszerű eszközökkel, az antropomorfizáló hazugságot elkerülve alkotta meg. Móra Ferenc életművét és a Pál utcai fiúkat senki sem fogja egyhamar olyan hitelesen megörökíteni, mint ő. Karinthy szavakban megteremtett kamasz diákjait Kass János láttatta a Tanár úr, kérem történeteiben. Arany János Toldiját modernista kompozíciókkal illusztrálta, akárcsak több száz mesét és verset. Még saját betűtípust is kidolgozott a borító szövegeihez.
A legjobb karikaturisták nemcsak nevetséges pofákat, hanem teljes világot teremtettek. Sajdik Ferenc kelekótya figurái, Dallos Jenő neurotikus tekintetű lényei jól kidolgozott fazonok, mégis mintha csak kirándulni indultak volna a vicclapokból a Móra kiadóba. A kiváló Hegedűs István temperamentumos rajzstílusa a szakmai ábrák megjelenítésére is alkalmas volt. Szintén a karikatúra világából indult Réber László, aki a Gerald Durrell és Janikovszky Éva prózájához kidolgozott rejtelmes, minimalista, hieroglifaszerű rajzstílusa eredményeképpen vált klasszikussá.
1968-ban mutatták be a mozik a Beatles egész estés rajzfilmjét, a Sárga tengeralattjárót. A német Heinz Edelmann tervezte, akinek sikerült megjelenítenie a beatzenét a szecesszió, a pop-art, az op-art, a pszichedélikus underground és a hippivilág színeiből, formáiból kevert eszköztárával. Új, eklektikus stílust teremtett, és alapjaiban kavarta fel a kortárs rajzművészet "vegytiszta" világát. Idehaza a rajzművészet finom illemtanát Edelmann követőjeként 1972-ben Bányai István Grimm Méhkirálynő című vékony mesefüzetéhez készített illusztrációi ingatták meg. Szürreális színei, álomképszerű figurái, képregénybe, filmbe illő kompozíciói egy új kezdetet sejtettek. Néhány könyv és plakát elkészítését követően azonban disszidált - nagy űrt hagyott maga után. Remek kortársainak (Felvidéki András, Helényi Tibor, Vida Győző, Kiss István, Nagyvári László, Békés Rozi), akik szintén kiváló ízlésű grafikusok, nem sikerült az őrségváltás.
Nagy reménysége volt a magyar grafikának a 80-as években Balogh Péter. Balogh új-szecessziós felfogásban rajzolt, főleg állatszereplős történeteket, stílszerűen illusztrálta Tolsztoj meséit, Mészöly Miklóst, Kipling Riki-Tiki-Tévijét és sok egyebet. Jószerivel ő volt az egyetlen fiatal művész, aki egyik könyvet készítette a másik után. Páratlan rajztudással bírt, ilyen kimunkált eszközöknek talán csak a XIX. századi Zichy Mihály volt birtokában, de sajnálatosan korai halálával reményteljes pályafutása véget ért. Azután beindult a "fillérekért" megszerezhető külföldi kiadói jogokra épülő licencvállalkozások sora, a "mézédes gügyögés" - bármi áron.
A Magyar Illusztrátorok Társasága
1994-ben megalakult a Magyar Illusztrátorok Társasága. A kulturális érdekvédelmi szervezet összefogja a kiemelkedő művészi kvalitást produkáló illusztrátorokat, őrzi a szakma több évszázados hagyományait, fellép rangjának elismeréséért, megbecsüléséért, s kezdettől fogva reprezentatív külföldi és hazai kiállításokon demonstrálja létét. Azt gondolom, hogy a művészek már rég túl vannak azon az örömön, hogy néhány rajzuk szerepel egy-egy tárlaton. Jól jellemzi a helyzetet, hogy az illusztrátorok elnöke, Sárkány Győző 1999-ben így zárta a társaság katalógusának bevezetőjét: "Étagjai pedig bíznak abban, hogy mindig lesznek - ha kevesen is - olyan kiadók, akik velük együtt igazi értéket akarnak létrehozni a könyvek révén." A változtatáshoz stratégiának ez kevés. A műfaj szakmai rangjának elismertetéséhez színvonalas könyvek tucatjainak kellene megszületnie abban a szellemi, üzleti közegben, amelynek émelyítően tarka termékeit a könyvesboltok polcain megtaláljuk.