Egyenetlen felszínű méhszáj: Okok, tünetek és kezelési lehetőségek

A "méhszájseb" kifejezés a köznyelvben elterjedt gyűjtőneve a méhszájon található elváltozásoknak. A méh körte alakú szerv melynek hossza kb. 7-8 cm. A méhtest a méhnyakon át csatlakozik a hüvelyhez. A méhnyak alsó 1/3-a „belóg” a hüvelybe, ezt a részt nevezzük méhszájnak, vagy portiónak. A méhszáj felszínét a hüvelyhez hasonlóan el nem szarusodó laphám (nyálkahártya) borítja. A méhnyak vaskos, rugalmas falú, igen keskeny csatornával rendelkező csőre hasonlít legjobban. A cső belső felszínét hengerhám borítja, ami nagy mennyiségben termel sűrű nyákot.

A méhszájseb félelmetesen hangzik, de valójában nem is seb, hanem egyszerű hámelváltozás. Meglehetősen gyakori, tízből kilenc nőnél kialakulhat élete folyamán, de sokszor nem is vesszük észre. A méhszájseb nem valódi seb, vagyis nem hámsérülés. Mindössze egy hámelváltozás: a méhnyak és a méhszáj hámsejtjei egymástól különböznek, de előfordulhat, hogy a méhnyak hámsejtjei "felkúsznak" a méhszájra, jól láthatóan eltérő felületet hozva létre. A különböző típusú hámsejtek máshogyan is viselkednek, ez pedig időnként problémákat (például fokozott hüvelyi váladékozást) okozhat.

A méhszájseb összefüggésben állhat a szervezet ösztrogénszintjével, és minél magasabb a szervezetben keringő ösztrogén mennyisége, annál nagyobb lehet a méhszájseb kialakulásának esélye. A méhszájseb igen gyakran a várandósság idején alakul ki, és sokszor okoz kismértékű vérzést (főleg szexuális együttlét után). Szintén befolyásolja a szervezet hormonháztartását, így a méhszájseb megjelenését is, a hormonális fogamzásgátló tabletta.

Meglepő módon, a lány újszülöttek nagyjából egyharmadánál észlelhető a méhszájseb, mely az anyai szervezetből kerül át a csecsemő szervezetében (hasonló hormonális hatások miatt fordulhat elő például az újszülöttek mellének enyhe duzzanata, vagy éppen a pattanások megjelenése). A hormonpótló terápián lévő nőknél, akik a menopauza kellemetlen tüneteinek enyhítésére szednek ösztrogént, gyakoribb lehet a méhszájseb. A változókoron túl lévő nőknél, akiknek a szervezetében igen alacsony az ösztrogénszint, meglehetősen ritka a méhszájseb.

Korábban sok szakember úgy gondolta, hogy a méhszájsebnek oka lehet például a hüvelyöblítés, a spermicidtartalmú hüvelyi fogamzásgátlók használata, mert ezek a vegyületek felboríthatják a hüvelyflóra érzékeny egyensúlyát, emiatt a méhszájseb is könnyebben létrejön. Ezeket a teóriákat azonban nem sikerült bizonyítani. Szintén nagyon kevés tudományos bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy a fertőzések, illetve a nemi úton terjedő betegségek méhszájsebet okoznának.

A méhszájseb meglehetősen gyakori elváltozás, egyes szakemberek szerint a nők 80-90 százalékát érintheti, és az esetek nagy részében nem jár kellemetlen tünetekkel, így a kezelése sem szükséges. Az ectrópiumot, cervicalisatiót, ha nem okoz panaszt, és nem jár cytológiai (rákszűrés) eltéréssel, nem muszáj kezelni. Kezelni kell azonban, ha házasélet során vérzés jelentkezik, vagy krónikus hüvelyi folyást okoz.

A méhszájseb elnevezés nem egy betegséget, hanem egy foltot jelent a méhnyakon, és a kissé ijesztő neve ellenére a legtöbb esetben ártalmatlan. A méhszájseb kifejezés, nem egy orvosi terminológia, hanem egy köznyelvi elnevezés. A latin orvosi terminusnak - ectopium vagy ectropium - helyesen „külső folt” lenne a fordítása. Mivel a köztudatban a méhszájseb terjedt el, emiatt sokszor az orvosok is gyakran így hivatkoznak rá. Vagyis: a méhszájseb nem diagnózis, nem betegség, hanem egy „megjelenésnek” a neve! Az orvosok az ectropium kolposzkópia (a méhnyak öt-húszszeres nagyítással való megtekintése) során egy pirosas foltot látnak a méhszáj felszínén, ezt hívjuk méhszájsebnek, ami gyakorlatilag negatív lelet.

Amikor méhszájsebet emlegetünk a köznyelvben, valójában nem egy sebről van szó. A cervicalistio nevű kórkép ugyanis inkább egy hámelváltozás, amely sokszor egyáltalán nem okoz tünetet. Ha azonban alhasi fájdalom, együttlét kapcsán jelentkező vérzés, és gyakori fertőzések nehezítik a mindennapokat, feltétlenül orvoshoz kell fordulni.

A méhszájseb egy gyakori jelenség a nőgyógyászatban, sok nő kapja ezt a diagnózist egy-egy vizsgálat után. Azonban nem minden esetben világos, hogy itt nem egy valóságos sebről van szó, ugyanis a cervicalisatio (vagy ectropium) nevű kórkép valójában egy hámelváltozás a méhszájon. Ez azért alakulhat ki, mert a méhnyakcsatornában lévő hengerhámsejtek kijutnak a méhszáj felszínére és ott a laphámsejtekre telepszenek. Ezt a nőgyógyász szabad szemmel is észleli, ugyanis az érintett felszín pirosassá és „bolyhos” válik.

A háttérben a hüvelyi kémhatás megváltozása áll. Ha a hüvely ph-ja hetek, hónapok alatt lúgos irányba tolódik, a lúgos közeget kedvelő hengerhámsejtek elvándorolnak a savasabb közeget igénylő laphámsejtek helyére. A méhszájseb az esetek nagy részében nem okoz tünetet, ha azonban hüvelyi folyás, alhasi fájdalom, az együttlétekhez kapcsolódó vérzés jelentkezik, mindenképpen nőgyógyászhoz kell fordulni.

Éppen ez a fertőzésekre való megnövekedett hajlam az, ami miatt a méhszájsebet fontos lehet diagnosztizálni és kezelni. Különösen kismamáknál fontos a kezelés, ugyanis nem maga a méhszájseb, de az ennek talaján kialakuló fertőzések azok, amelyek növelhetik a vetélés kockázatát. Ugyanakkor az is fontos, hogy ne laikusként diagnosztizáljuk a kórképet, hiszen például a pecsételő vérzés nem csak méhszájseb, de akár méhnyakrák tünete is lehet. Ezért fontos a differenciáldiagnosztika.

Mindazonáltal nem kell megijedni, hiszen a méhszájseb viszonylag gyakran fordul elő fiatalabbaknál, fogamzásgátló szedése mellett, és terhesség során, de megjelenése önmagában nem jelent semmi kórosat. Enyhe esetben elegendő lehet a hüvely ph-jának visszaállítása, a savasság elérése. Ha gyulladás, fertőzés is kialakult már, azokat a megfelelő készítményekkel, általában külsődlegesen kell kezelni, bár néha szükséges a gyógyszeres kezelés is.

Az egyik opció, hogy ecsetelőkkel roncsoljuk az érintett hámfelszínt, bár ez nem mindig hatásos. Ha hatékonyabban szeretnénk eltávolítani az elváltozást, a lézeres vagy fagyasztásos technikák válhatnak be, de ezek az eljárások csak akkor jöhetnek szóba, ha nincs szükség szövettani leletre, ugyanis ezekkel a módszerekkel roncsoljuk a sejteket.

Amennyiben szeretnénk a szövettani leletet is ellenőrizni, úgy a hideg késes vagy az úgynevezett loop konizáció lehet a megoldás. Mindkettő tulajdonképpen kimetszést jelent, de míg az előbbi kórházi körülmények közt végezhető el, az utóbbi egy egynapos sebészeti beavatkozás.

A méhszájseb az esetek nagy részében nem okoz tünetet, ha azonban hüvelyi folyás, alhasi fájdalom, az együttlétekhez kapcsolódó vérzés jelentkezik, mindenképpen nőgyógyászhoz kell fordulni.

Az egyik legfontosabb lépés a hüvely normál flórája, és a megfelelő savas közeg visszaállítása, amit helyi, heteken át tartó kezeléssel lehet biztosítani. Egyrészt az időnkénti, óvatos tejsavas irrigálás, és a lactobacillust tartalmazó hüvelykúpok használata segíthet ebben. Emellett az aktuális fertőzések megfelelő helyi kezelését gyakran kell kiegészíteni szájon át szedhető gyógyszerekkel is, hogy a kórokozóktól biztosan megszabaduljunk.

Amikor a gyógyszeres kezelés nem hoz eredményt, szükségessé válhat a cervicalisatiót alkotó hengerhámsejtek eltávolítása. Az egyik, kevésbé sikeres technika az ecsetelés, mely során egyszerűbb, hámroncsoló ecsetelőket használhatunk. Ilyenkor többszöri ismétlés is szükségessé válik.

Hatékonyabb megoldások közé tartozik a lézeres, vagy fagyasztásos technika, amivel maradéktalanul eltávolítható a felszíni sejtelváltozás. Ezen kezelések során azonban szövettani vizsgálat biztosan nem készül az eltávolított szövetből, hiszen a sejtek roncsolása történik, ezért negatív citológiai lelet birtokában végezhetőek. Azonban jó tudni, hogy enyhe citológiai eltérések kezelésére is alkalmazhatóak ezek a technikák megfelelően képzett szakember kezében.

A loop konizáció, és a hideg késes konizáció nagy előnye, hogy az érintett szövetrészletet eltávolítva már szövettani vizsgálat is készülhet, így pontosan tudni fogjuk azt is, hogy van-e bármilyen kóros elváltozás az adott területen. Az előbbi során (loop konizáció, vagyis LEEP) egy elektromos hurokkal történik a kimetszés, és egynapos sebészeti beavatkozás keretében is elvégezhető a műtét, azonban a szélek megítélése pontatlan, hiszen égetéssel történik a műtét az azonnali vérzéscsillapítás miatt. A hideg kés konizáció már kórházi bennfekvést igényel, azonban a legpontosabb szövettani feldolgozást biztosítja.

Amikor meghozzák a döntést a cervicalisatio kezelésében, nagyon fontos, hogy megfelelő indikációban a megfelelő kezelést válasszák. A legfontosabb pontok a döntéshozatal során a panaszok, tünetek jellege, gyakorisága, és az esetleges társuló citológiai eltérések.

A méhszájseb gyakori és sokszor tünetmentes, de nem szabad félvállról venni. A tested akkor is jelez, ha csendben teszi. Ha bizonytalan vagy, ne várj a tünetekre.

A méhszájseb elnevezés sokakat megtéveszt. Nem klasszikus értelemben vett sebről van szó, hanem egy jellegzetes hámelváltozásról a méhszájon és a méhnyakon. A méhszájseb a szexuálisan és hormonálisan aktív nők döntő többségénél megfigyelhető élete valamely szakaszában. A hormonális változások kiemelt szerepet játszanak a kialakulásában. A méhszájseb kialakulásában és romlásában gyakran szerepet játszik a hüvelyflóra felborulása. Ilyenkor csökken a jótékony baktériumok száma, a kórokozók elszaporodnak, és megjelenhetnek a figyelmeztető tünetek, mint az erős hüvelyi folyás vagy a pecsételő vérzés.

A méhszájseb gyakran teljesen panaszmentes. Fontos tudni, hogy a méhszájseb önmagában nem számít veszélyes elváltozásnak, és sok esetben nem is igényel kezelést. Tünetek esetén az első lépés általában a hüvelyflóra egyensúlyának helyreállítása. Ha a konzervatív kezelés nem hoz eredményt, a kóros hámsejtek eltávolítása válhat szükségessé. A lézeres kezelés és a fagyasztás gyors, hatékony és biztonságos megoldást kínál. Bizonyos esetekben szükség lehet loop konizációra vagy hideg késes kimetszésre. Ezek lehetővé teszik a szövettani vizsgálatot, amely fontos információt ad az esetleges rákmegelőző állapotokról.

A méhnyak, vagy méhszájrepedés általában szülések kapcsán, esetleg terhesség megszakítás során alakulhat ki. Szülés után közvetlenül feltárjuk a hüvelyt és átnézzük a szülőcsatornát, az esetleges sérüléseket, így a méhszáj repedését is összevarrjuk. Sajnos a méhszáj sokszor a varrat ellenére sem gyógyul megfelelően. A nyakcsatorna nyílása ilyen esetekben tátong, abba fertőzést okozó baktériumok könnyebben feljutnak, krónikus méhnyak gyulladás alakulhat ki.

A HPV fertőzések egy része jóindulatú szemölcsök képződéséhez vezet. Ezek a HPV típusok általában a rosszindulatú daganat kialakulásának szempontjából alacsony rizikót jelentenek. A condyloma az alacsony daganatrizikó ellenére mindenképpen kezelendő, hiszen ennek hiányában általában terjed és növekszik, valamint a partnert fertőzi. Magas rizikójú HPV fertőzések kóros hámelváltozáshoz, kontrollálatlan sejtosztódáshoz, majd hosszú évek után méhnyakrák kialakulásához vezethetnek. A méhnyakrák szűrésének célja a rák megelőző kóros hámelváltozások időben történő észlelése.

Sok nő számára a nőgyógyászati vizsgálat csak egy kötelező rutin. Pedig ezek az alkalmak gyakran olyan eltérésekre világítanak rá, amelyek hosszú ideig semmilyen panaszt nem okoznak, mégis komoly következményekkel járhatnak. A méhszájseb pontosan ilyen elváltozás.

A méhszáj leggyakoribb elváltozásai:

A méhszáj sebének legegyszerűbb ellenőrzése a szülész orvos vagy a bába kézzel történő hüvelyi vizsgálatával történik. Ez pontatlanabb és szubjektívebb a hüvelyi ultrahang vizsgálatnál. Mégis a legtöbb terhesgondozási találkozáskor, valamint a kórházi vizsgálatnál kézzel vizsgálnak. A kézi ellenőrzés fenyegető koraszülés esetén még káros is lehet, ha a vizsgáló az ujjával a nyakcsatornába hatol. Ezzel tágíthat a nyakcsatornán, vérzést okozhat, és a vizsgálat következtében beinduló folyamatok ronthatják a méhszáj helyzetét.

tags: #egyenetlen #felszinu #mehszaj