A Guppi szaporodása: mindent, amit tudni érdemes az egyhónapos guppiról

Sokakat érdekelhet a guppi szaporodása, hiszen egy kifejezetten népszerű házi kedvencről van szó, amely sok hobbi állattartó akváriumában megtalálható. Tartása nem igényel extrém körülményeket, gyorsan nőnek és kifejezetten érdekes, sokszínű élőlényeknek számítanak, legalábbis ami a megjelenésüket illeti. Fogságban pedig kifejezetten gyakori jelenség a guppi szaporodása, végeláthatatlanul hozzák világra utódaikat. Nézzük is meg kicsit közelebbről amit a témában tudni érdemes!

A guppi, mint akváriumi kedvenc

A szivárványos guppi (Poecilia reticulata) az egyik legismertebb és legkönnyebben tartható akváriumi hal világszerte. Ezt az apró, színes halat vidám mozgásával és változatos megjelenésével gyorsan a kedvencünkké válhat. Nem csak mutatós és barátságos, hanem kezdőknek is könnyű tartani, mert gyorsan és egyszerűen szaporodik. Ezek a tulajdonságai miatt szeretik az akvaristák - akár most ismerkedsz vele, akár már tapasztalt vagy.

Az állatkereskedésekben viszonylag olcsón megvásárolhatók, megjelenésükben mégis lenyűgöző állatok. Kifejezetten békések, jól elvannak csapatban is, és ami fontos, hogy viszonylag egyszerű és igénytelen, azaz nem kényes típusokról beszélünk. Ez a tulajdonság nagyon hasznos lehet, hiszen, ha komolyabban szeretnénk kitapasztalni a guppi szaporításában rejlő lehetőségeket, ahhoz pár „generációt” érdemes felnevelni.

Ezért már az állattartás iránt érdeklődő gyerekek számára is érdemes lehet velük kezdeni a kísérletezést. Kellően szívós és ellenálló típusok ahhoz, hogy minden gond nélkül elviseljék a tartásukban kezdők által elkövetett hibákat is. Később aztán amennyiben valóban felkeltette a témakör az érdeklődésüket, nyugodtan át lehet térni a nehezebben tartható és tenyészthető fajokra is.

A guppi felfedezőjéről, Robert John Lechmere Guppy angol szerzetesről kapta, aki egyben geológus és növénygyűjtő is volt. A múlt század végén szervezett dél-amerikai expedíciója során fedezte fel a guppit és több konzervált példányt küldött Nagy-Britanniába. Az első élő egyedek 1908-ban érkeztek a British Múzeumba. A guppi nagymértékű ismertsége és elterjedése a második világháború alatt kezdődött, amikor 1946-ban, majd 1954-ben a Deutsche Guppy Gesellschaft hannoveri nemzetközi guppikiállításon a közönséget lenyűgözték a rendkívül színes, mutatós úszójú állatkák.

Guppi élőhelye és elterjedése

Az eredetileg Dél-Amerika trópusi vizeiből, Venezuela, Barbados, Trinidad és Tobago területeiről származó guppik igen színesek, és rengeteg változatuk létezik. Egyaránt megél a folyókban, patakokban, tavakban és enyhén sós brakkvizekben is. Közép-Amerikában "milliós halaknak" nevezik, ezzel is utalva rendkívüli szaporaságára.

A szúnyoglárvák gyérítése végett a Föld számos szubtrópusi és trópusi belvizébe betelepítették. A mérsékelt égövi országokban pedig a hőforrások táplálta patakokba, tavakba, valamint dísztavacskáikba kihelyezve is meghonosították. Budapesten találkozhatunk guppikkal a margitszigeti tóban, a városligeti tóban, a Lukács-fürdő melletti Malom-tóban, Tapolcán, Miskolcon és az Eger-patakban is.

A guppi nemi dimorfizmusa

A guppiknál könnyen megállapítható a nemek szerinti különbség. A hímek általában kisebbek (3-4 cm), karcsúbbak és színesebbek, hosszabb, díszesebb úszókkal. A nőstények nagyobbak (akár 5-7,5 cm-re is megnőhetnek), testük vastagabb, színük pedig általában halványabb. Nem rendelkeznek gonopodiummal, viszont a hasukon, hátul, van egy sötétebb rész, a “terhességi folt”.

A vad guppik színe szürkés, sárgás, vöröses és zöldes csillogású, míg a fogságban élők a szivárvány minden színében pompáznak. Németországban kitenyésztettek akár 9 cm-re megnövő óriás guppitörzseket is.

A guppi ivarérettsége és szaporodása

A guppik ivarérettsége eltérő a hím és nőstény egyedek esetében, ráadásul általános érvényű választ nehéz adni erre a kérdésre, ugyanis ez függ az őket körülvevő vízviszonyoktól, táplálásuktól, valamint más egyéb tényezőktől is.

Fogságban a hímek már 1 hónapos koruktól kezdve képesek lehetnek szaporodni, de a valódi ivarérettséget a harmadik hónap közepén érik el. A nőstények csak 3-4 hónapos korukra érik el a szaporodáshoz szükséges érettséget. Innentől kezdve azonban körülbelül havonta, másfél havonta 30 - 60, de extrémebb esetben akár 100 utódnak is életet adhatnak - az eddig ismert rekord egyébként több, mint 200 életben marad kisguppi.

A nőstény guppi egyébként nagyjából 6 - 6,5 centiméter hosszúra nő meg, és általában 2 - 2,5 centi hosszúságnál kezd el szaporodni. A hímek ezzel szemben átlagosan csak a 3 - 4 centimétert érik el.

A vemhesség jelei és a szülés folyamata

A terhesség jeleit viszonylag könnyedén észre lehet venni rajtuk. Erre utaló egyértelmű jel a nőstény ivarnyílása környékén található úgynevezett terhességi folt sötétebbé válása. A terhesség előrehaladtával az anya hasa megduzzad, mintegy szögletessé válik minden irányból.

A közvetlenül szülés előtt álló hal nyugtalan, fel-le úszkál az akvárium oldala mentén, keresi a búvóhelyeket, és gyakran visszautasítja a táplálékot. Az anya többnyire este szokott szülni, vagy pedig a kora reggeli órákban, ez persze nem zárja ki, hogy nem jöhet rájuk napközben a szülés. Ilyenkor az akvárium falánál fel-le úsznak, sötétfekete a terhességi foltjuk, és kígyómozgással úsznak. Általában elbújnak, vagy a víz felszínén vannak, és néha megrázkódnak.

A guppik elevenszülők, azaz belsőleg termékenyülnek meg, ellentétben a legtöbb halfajjal, szaporodás tehát nem az ikrák környezetben való elhelyezésével történik. A terhesség ideje, azaz az utódok világra hozása körülbelül 4 hetet vesz igénybe. Utána sem ismer megállást, körülbelül egy hét múlva ismét készen lesz a párzásra. Az újabb terhességhez ráadásul hím sem feltétlenül szükséges, a nőstény ugyanis képes elraktározni testében a spermát, így párzás nélkül is lehetséges a guppi szaporodása. Egy alkalommal (az etetéstől, és az anya korától függően) 15-90 utód jöhet a világra.

Mit tehetünk a guppi szaporodásának elősegítése érdekében?

A guppi egy viszonylag igénytelen állat, és ez igaz a szaporodására is. Nem kell nagyon extra körülményeket biztosítani ahhoz, hogy gyorsan növekedjen populációjuk. Amit viszont érdemes megtenni guppi szaporodása érdekében, az a megfelelő vízviszonyok biztosítása, értve ezalatt az ideális hőmérsékletet, a vízszűrő berendezés működtetését, a megfelelő oxigénszintet, valamint a természetesnek ható környezet biztosítását.

Ideális akváriumi környezet

Guppik szaporításához fontos, hogy megfelelő méretű akváriumot válasszunk. Bár kicsi a testük, egy igazán apró edény nem elég nekik. Minimum 20-30 literes akvárium szükséges (tenyésztési célra), de a legjobb, ha legalább 40-60 literes akváriumot használunk 6-7 hal számára. Ha külön szeretnéd nevelni az ivadékokat, jó ötlet egy kisméretű kiegészítő akvárium vagy box beszerzése is.

• Hőmérséklet: 24-28°C között ideális, de a 22-28°C is elfogadható. Ha kifejezetten a guppi szaporodása a célunk, akkor érdemes ezt egy kicsit emelnünk.
• Vízkeménység: A középkemény vagy kemény víz (8-20 nk°, vagy 8-12 dGH) az optimális, mert így kevésbé esnek bele hiánybetegségekbe.
• pH érték: A 7,0 és 8,0 közötti érték számít ideálisnak.
• Növényzet: Fontos a víz oxigénszintje, ha ez nem megfelelő, akkor növekedésük lelassulhat, gyengévé válhatnak. Ennek érdekében érdemes növényekkel beültetni az akváriumot: ezzel nem csak a természetes környezetüket adhatjuk vissza, de a megfelelő oxigénellátásról is gondoskodhatunk, valamint még élelmet is biztosíthatunk számukra. Sok vízinövény szükséges, mert ezek menedéket adnak a kicsiknek, és a szülők kevésbé találják meg és eszik meg őket. A jávai moha, süllőhínár, tündérfátyol és az indiai páfrány különösen jó választás. Az úszó növények, például a vízisaláta is segít az ivadékok védelmében.

Fontos a jó szűrés, a szűrő legalább egyszer óránként forgassa át a medence térfogatának vizét. Persze nekik is kell jó szűrés és rendszeres részleges vízcsere egészségük megőrzése érdekében. A fátyolos úszójú halak az öreg vízben könnyebben kaphatnak fertőzéseket, mint például bakteriális úszórothadást.

Társítás és etetés

Arra érdemes még figyelni, hogy mindig több nőstény legyen az akváriumban, mint hím. A párzás alkalmával ugyanis a hímek annyira „bezsongnak”, hogy képesek lehetnek akár a halálba is hajszolni kiszemeltjüket. 1 hímre számítsunk 2-3 nőstényt. Ha 1 nőstényre 1-nél több hím jutna, akkor az a nőstény enni sem tudna, hiszen folyamatosan zaklatnák a hímek. A hímek folyamatosan udvarolnak, ne ijedjünk meg, ha ilyenkor érdekesen rebegtetik az úszójukat.

A guppikat csak békés halakkal társítsuk. Nagy és agresszív fajok mellé nem szabad betenni, különben a szép farokúszójukat letépkedik. Semmi esetre se tegyük össze sziámi harcoshallal, szumátrai díszmárnával és még kisméretű sügérekkel sem (pl. Apistogramma-fajok). Legalkalmasabb lakótársak a pontylazacok, kistestű márnák, más elevenszülők és harcsák.

Etetésük nem okoz nehézséget, mivel általában minden műeleséget jól elfogadnak. A változatosság viszont nagyon fontos! Színeik szebbek lesznek, élénkebbé válnak és hosszabb kort megérnek azok az egyedek, melyek változatos és minőségi táplálást kapnak. Legtöbbször a vízfelszín közelében tanyáznak és felső szájállású hal lévén, a felszínről szeretnek táplálkozni.

A guppik tulajdonképpen mindenevők. Egyaránt megehetik az algát az akvárium faláról, vagy "lelegelhetik" a lágyabb levelű növényeinket, erre vigyázni kell. Tubifexet, és a műeleséget is szívesen eszik. Más állati eredetű táplálékkal is megelégszik. A halak a táplálék fehérjéiből szénhidrátokat, és zsírokat képesek előállítani. Emiatt figyelni/ vigyázni kell a fehérjében gazdag táplálékkal. A fehérjében gazdag, de szénhidrátban és zsírban szegény táplálékon is elhízhatnak. A fehérjét viszont nem lehet pótolni szénhidrátokból vagy zsírokból. Sokan nagyon sokáig etetnek műeleséggel, ami nem nagy hiba, viszont ezek nem olyan táplálóak. A száraz eledelen felnőtt ivadékok nem lesznek olyan fejlettek és nem fognak nagyszámú utódokat nemzeni, vagy ezek az utódok betegesek lesznek.

A guppikat naponta 1-2 alkalommal elegendő megetetni, de a kishalakat naponta többször (3-5 alkalommal) adjunk apró adagokat. Ha marad étel, gyorsan romlik a víz, ezért mindig csak annyit etessünk, amennyit pár perc alatt megesznek.

Az utódok védelme és nevelése

Az utódok teljesen kiforrott, életképes állapotban jönnek világra és azonnal képesek önmaguk ellátására, úgy is mondhatnánk, hogy nem szorulnak szülői felügyeletre. A nevelés hiánya nem látszódik meg rajtuk, képesek önállóan táplálékot szerezni, fejlődni, később pedig tovább szaporodni.

Azonban esetenként előfordulhat az úgynevezett utódkannibalizmus, azaz akár az anya is felfalhatja kicsinyeit. Az anya hajlamos a kannibalizmusra, ezért biztosítsunk dús növényzetet, ahol a kicsik elrejtőzhetnek. Ha szeretnénk megóvni őket, érdemes különválasztani az anyát a szülés előtt, majd a szülést követően pedig a kicsiket, hogy a többi haltól biztonságban nőhessenek fel.

Ha erre nincs mód, akkor pedig célszerű letakarni az akváriumot és elsötétíteni a környezetet, így az utódok könnyedén elbújhatnak a nagyobb halak elől a növények mögé. Társas akváriumban, alapszintű guppitenyésztéshez elegendő egy ivadéknevelő szülőketrec, melynek segítségével a kicsiket a közös medencében hagyhatjuk anélkül, hogy a többi hal felfalná őket. Kb. 2-3 hónapos korban elérik azt a nagyságot, amikor már nem tekintik őket prédának és beengedhetjük őket a felnőtt egyedek közé.

Tudatos guppi tenyésztés

Lehetőség van arra is, hogy csak a legmegfelelőbb egyedeket párosítsuk egymással. Ebből a célból érdemes lehet a hímeket és a nőstényeket külön akváriumban tartani, hogy kiválogathassuk a legmegfelelőbb példányokat. Az utódok színüket elsősorban az anyától öröklik. Ha érezzük a kellő elhivatottságot, az egyszerű, közönséges, bármelyik állatkereskedésben kapható példányokból is csodaszép utódokat lehet kitenyészteni. Mivel a guppik gyakran hoznak utódokat a világra, folyamatosan szelektálva őket képesek lehetünk mindig a legelőnyösebb tulajdonságokkal rendelkező egyedeket kiválasztani. Azt azonban tudni érdemes, hogy az igazán különleges guppi kitenyésztése hosszú éveket is igénybe vehet.

Alapvetően két módszerről beszélhetünk ennek kapcsán. Az úgynevezett szelektív tenyésztés esetén párosíthatjuk az egymásra hasonlító, de nem rokon halakat. A vérvonal szerinti tenyésztés esetén pedig az egymással rokon egyedek utódjait szaporítjuk. Tapasztalatok szerint, hangozzon is bármilyen furcsán, remek eredményeket érhetünk el, ha a lányokat az apjukkal párosítjuk.

Amikor tehát nemesített guppitörzsből származó utódokat szerzünk be, a kiválasztott nőstényekhez csak bizonyosan ugyanazon törzsbeli hímet vásároljunk. Ha több tiszta vonalbeli törzset is kívánunk egyszerre tenyészteni, akkor azokat egymástól szigorúan elkülönítve kell tartanunk! A 2-3 hetes korukban különválasztott szüzeket, illetve hímeket a lehető legjobb feltételek között neveljük ivarérett állatokká. A továbbtenyésztésre alkalmatlan példányokat vonjuk ki a tenyésztésből. A pároztatásnál tehát szigorú válogatással beltenyésztést hajtunk végre, a legmegfelelőbb testvérek egymás közti, majd az apa és lánya vagy az anya és fia pároztatásával.

Guppi változatok

Az Endler guppi (Poecilia wingei) 2-4 cm-es méretével kiválóan tartható kisebb akváriumokban. Hímjei nagyon élénk színűek, testükön különféle mintákat alkotnak a narancssárga, fekete, zöld és kék színek. A nőstények valamivel nagyobbak és szélesebbek, mint a hímek, és a színük halvány zöld. A hímeknek jól látható a gonopodiumuk. Az ivarérett nőstényeknek egy sötét vemhességi folt figyelhető meg a végbélnyílás közelében. Remekül társítható más kis termetű nanohalakkal. Táplálását illetően nem válogatós, csak kis termetét kell figyelembe venni, mert akármekkora táplálékot nem tud megenni. Tenyésztése, mint nemének többi tagjáé, nem jelent semmiféle problémát.

A vadonban a fajon belül is eltéréseket tapasztalhatunk: a guyanai guppik a legnagyobbak és legtarkábbak. Az észak-brazíliainak a hátúszúja kihegyesedő, a farokúszója pedig lekerekített. A venezuelai fehér guppi színei világosabbak és fénytelenek, míg a trinidadi brakkvízi példányok nagy, sárgás alapon fekete farokúszóval rendelkeznek. A Barbados-guppi magas hátúszójú és villás farkú, a Kis-Antillák környékén élő, "nyugati-guppinak" is nevezett guppik pedig helyileg is változatosak lehetnek, eltérő színűek, nagyon szaporák, ahol már a megszületett utódok is színesen jönnek a világra.

A guppik akváriumi tenyészváltozatai sokfélék. Először csak a szebbnél szebb színváltozatok kitenyésztésére koncentráltak a tenyésztők, később már az úszók méretét és alakját is számításba vették. A sárgás színű, hálózatos pikkelymintás változat már az 1930-as és 40-es években megjelent. A pávafoltos guppi a vad egyedektől származik. A Barbados-guppiból alakították ki a kard-, és lírafarkú variációkat, a trinidadiból pedig a legyező és fátyolfarkú törzseket. A Guyana-guppikból később orcidea-guppikat tenyésztettek ki. Azután megkezdődött a guppik nagymértékű "tömeggyártása", melynek eredménye többek között a kárminpiros, zöld, kék, hullámvonalas, zebrarajzolatú, kobramintás és fekete színváltozatok. Az úszóforma mellé az úszószínezet megnevezése is társul. A test alapszíne és tarkázottsága alapján is megnevezik a törzseket. A pigmentszegény változatok közül megkülönböztetünk például blond (szőke), albínó, gold (arany) tenyészguppikat. A sötét pigmentációjú variációk közé sorolják a kék, vörös, fekete és zöld egyedeket. Ebben a végeláthatatlan színrengetegben nehéz kiigazodni.

tags: #egy #honapos #guppi