Nagy-Britanniában egy nőből férfivá átoperált ember terhessége komoly etikai vitát indított el. Az eset rávilágít arra a bonyolult kérdésre, hogy egy hermafrodita vagy transznemű személy képes-e teherbe esni és gyermeket szülni, és milyen etikai, pszichológiai, valamint biológiai kérdéseket vet fel ez a jelenség. Az [origo] által megkérdezett bioetikus szerint a megszületett gyermekre gyakorolt hatást nem ismerjük, ezért az esetet etikailag mindenképpen fenntartásokkal kell fogadnunk.
A transznemű terhességek és az etikai dilemmák
Noha a gyermek születésére nincsen bizonyíték a brit eset kapcsán, az ügy napvilágra kerülése etikai vitákat indított el Nagy-Britanniában, ahol ez lehet az első példa arra, hogy egy nőből férfivá műtött személynek gyereke született. Az Egyesült Államokban élő Thomas Beatie-nek azonban már három gyermeke is született ily módon. Kovács József orvos-bioetikus szerint biológiailag nyilván nőnek kell tekinteni azt, akinek működő petefészke és méhe van, s aki ilyen módon egy gyermeket kihord és megszül. Pszichológiailag azonban bonyolultabb a helyzet, hiszen egy transzszexuális nőről van szó, aki férfivé operáltatta magát úgy, hogy a méhét és a petefészkét nem távolították el. A műtétre azért került sor, mert ő férfinak érezte magát, s szerette volna külsejét is ennek megfelelően megváltoztatni.
A bioetikus úgy véli, az, hogy a férfiból később mégis anya lett, mutatja, hogy nem teljesen tudott azonosulni a kizárólagos férfi nemi szereppel. Világszerte számos nemátalakító műtétet hajtottak már végre, melyek engedélyezése gondos protokoll szerint történik, hogy az, aki átoperáltatja magát, nehogy később megbánja a műtétet. A legtöbb ilyen operáció eredményeként az átoperált, transznemű személy elégedettebb életet él, boldogabb lesz, vagyis az ilyen műtét sokszor pszichológiailag eredményes. Ez azonban csak pszichológiai eredményesség, hiszen biológiailag nem lehet egy teljes egészében jól funkcionáló másik nemű személyt létrehozni egy nőből vagy férfiból.
A transzneműek szülése ezzel szemben meglehetősen ritka, mindössze három ilyen személy ismert, akik nőből férfivá való átoperálás után képesek voltak szülni. A nemátalakító műtétek során ugyanis a petefészkeket és a méhet is el szokták távolítani, mert az ilyenkor alkalmazott férfi nemi hormonok hatására megnő ezekben a szervekben a rákos daganatok kialakulásának kockázata. A kevés példa miatt nem lehet megjósolni a hosszú távú következményeket a gyermek számára, így feltétlenül kísérleti beavatkozásnak tekinthető. A gyerekeken történő kísérletezés pedig csak nagyon indokolt esetben megengedhető.
Mi történik a nemátalakítás során?
A nemátalakítás első lépése általában a hormonterápia. Az ellenkező nem nemi hormonjainak fokozott bevitele erősíti a másodlagos nemi jellegeket - a tesztoszteron a hang mélyülését és a testszőrzet megerősödését okozza, míg a női hormonok hatására gyérül a szőrzet, átalakul a zsíreloszlás, és megváltozik az izomzat.
- A nőből férfivé történő műtéti átalakítás során eltávolítják a melleket, gyakran a petefészkeket és a méhet is, és végső lépésként átalakítják a külső nemi szerveket.
- A férfiból nővé történő alakításnál eltávolítják a heréket, mellnagyobbítást végeznek, s a külső nemi szervek átalakítása itt is legutoljára történik.
A terhesség lehetősége nemátalakítás után
Hogyan eshet teherbe és szülhet egy nőből férfivé operált személy? A legegyszerűbb esetben, ha az illető csak hormonkezelést kap, vagyis a petefészkek és a méh is érintetlen marad a nemátalakítás során, valamint a külső nemi szerveket sem alakítják át, természetes úton megfoganhat és megszülethet a gyermek. Ha az átalakítás csak a külső nemi szerveket érinti, donor petesejt és mesterséges megtermékenyítés alkalmazásával foganhat meg a gyermek, és császármetszéssel jöhet a világra. Ha az átoperálás a méhet és a petefészkeket is érinti, természetesen nincs mód egy terhesség kihordására.
Kovács szerint a fenti esetek azt mutatják, hogy ma egyre inkább fellazulnak a nemi szerepek szigorú határai. Ma pedig már az orvostudomány is segítséget tud nyújtani abban, hogy valaki egy bizonyos mértékig megválaszthassa a saját nemét, vagyis átoperáltassa magát más neművé, mint amilyennek biológiailag született. Már maga az ilyen műtét is sokáig ellentmondásos volt, s csak az utólagos vizsgálatok mutatták meg, hogy gondosan megválasztott esetekben az ilyen műtétek pszichológiailag kedvező eredményekkel járhatnak a transznemű személy számára. Az esetleg megszülető gyermekre gyakorolt hatást azonban nem ismerjük, ezért ezt etikailag mindenképpen fenntartásokkal kell fogadnunk.
A bioetikus szerint nagyon nehéz megmondani, hogyan alakulnak majd a szülői szerepek, hiszen a gyermek biológiai anyja pszichológiailag alapvetően férfinak érzi magát. Az azonban, hogy mégis gyermeket szült, egyfajta női identitást is sugall, vagyis nem lehet tudni, hogy ő maga a gyermek anyjának vagy apjának érzi magát, az is lehet, hogy mindkettőnek. A gyermek számára ez rendkívül szokatlan helyzetet teremt, ez számára egyfajta pszichológiai kísérlet, melybe beleegyezése nélkül vonták be. Éppen ezért nem is lehet megbecsülni a pszichológiai következményeket a gyermek számára.
Hermafroditizmus és interszexualitás: a valóság és a tévhitek
A hermafroditizmus olyan veleszületett rendellenesség, melynek következtében egyazon személynél férfi és női szervek és nemi jellegek is kialakulnak. Nem egységes betegségcsoport. A gyakoriságot azért nehéz pontosan meghatározni, mert sok esetben az állapotot nem azonosítják, vagy a magzatok többsége spontán vetélés áldozata lesz. Születéskori gyakoriságát legalább 1/10 000 összes születésre becsülik. A kétneműség nem egyetlen betegség, egyetlen okra nem lehet visszavezetni. Az okok között vannak kromoszómahibák, enzimhiányok, környezeti ártalmak egyaránt, az esetek jelentős részében az okok nem azonosíthatók.
A tévhit, hogy az interszexuális embereknek teljesen férfi és női nemi szerveik vannak, lehetőleg olyanok, amelyek önmegtermékenyítésre használhatók, makacs mítosz. Ez a tévhit abból a bűvöletből ered, amelyet egyesek a szex iránt éreznek, nem pedig az interszexhez. A legtöbb interszex embernél kevés különleges látható a külső nemi szerveken. De még ha igen is, még mindig nincs ilyen hímvessző és egy hüvely, ahogy a legtöbben elképzelik. Mindenesetre nincsenek teljes férfi és női nemi szervek, ezért az önmegtermékenyítés lehetetlen. Szintén nem lehetséges, hogy az interszexuálisok drasztikus orvosi technológia nélkül foganjanak és szüljenek gyermeket.
A hermafroditizmus típusai és jellegzetességei
Az alábbi táblázat összefoglalja a hermafroditizmus főbb típusait és azok jellegzetességeit:
| Típus | Jellemzők | Kromoszómák | Terhesség lehetősége |
|---|---|---|---|
| Ovotesztikuláris (valódi hermafroditizmus) | Herék és petefészkek is megtalálhatók. Változatos külső megjelenés. | XX/XY mozaik, 3-4 génkészlet | Nem valószínű, de egyedi esetek előfordulhatnak |
| Tesztikuláris interszexualitás (pl. Klinefelter-szindróma, Morris-szindróma) | Csak herék találhatók. Nőies vagy férfias fenotípus. | XXY, XXXY (Klinefelter); XY (Morris) | Nem lehetséges (gyermeknemzésre nem képes) |
| Ovariális interszexualitás (pl. adrenogenitális szindróma - AGS) | Petefészkek vannak, de férfias fenotípus. | Genetikai okok (enzimhiány) | CAH esetén gyógyítható, utódvállalás lehetséges |
| Gonadális diszgenezisek (pl. Turner-szindróma) | Nemi mirigyek hibás fejlődése. Nőies, de infantilis fenotípus. | X0 (Turner) | Meddőség |
A hermafroditizmus okai és kezelése
Az okok között vannak kromoszómahibák, enzimhiányok, környezeti ártalmak egyaránt, az esetek jelentős részében az okok nem azonosíthatók. A gyógyítható kétneműség, mint például az AGS, napi 1-2 tabletta szteroid segítségével kezelhető, a hiányzó hormonokat pótolva. Az ilyen páciens terhességet is ki tud viselni. Az anatómiailag korrigálható kétneműségek esetében fontos a beteg szexuális orientációja, melynek megfelelően nővé vagy férfivá lehet operálni és a megfelelő hormonpótlásban részesíteni. Fontos, hogy a műtétre a nemi hovatartozás érzésének kialakulásakor kerüljön sor.
Funkcionálisan korrigálhatók a gonadális diszgenézisek és a Klinefelter-szindróma, amelyeknél megfelelő hormonpótlással a nemi szervek a genetikailag determinált irányba fejleszthetők. Nőknél havivérzések kiváltására is mód van. Befolyásolhatatlan például a Morris-szindróma, ilyenkor nagyon nehéz eldönteni, hogy meddig terjedhetnek a betegjogok, miként kell felvilágosítanunk a beteget.
A gyógyulási esélyek CAH esetén tökéletesek, számos gyermek született már "gyermekkorban még fiú" anyától. Más esetben lehetővé lehet tenni a harmonikus házaséletet, gyermeknemzés azonban nem lehetséges. A legsérülékenyebb betegek a Morris-szindrómások, akiknél 30 éves kor előtt a heréket el kell távolítani, mert nagy valószínűséggel rosszindulatú elfajulást fognak mutatni (gonadoblasztoma). Nagyon fontos, már a kezelés megkezdése előtt, a gyermek szexuális orientációjáról pontos képet alkotni. Ez rendkívül felelősségteljes pszichiátriai feladat. Nem egyértelmű nemi szervek esetén a neméről ugyanis mindenki maga dönthet. Egyirányú fejlődés esetén is lehet a szexuális orientáció attól eltérő. A kezelés megtervezésénél ezt mindenképp figyelembe kell venni. Természetesen szerencsés, ha a beteg szexuális orientációja megfelel a fenotípusának.