A fák Földünk nélkülözhetetlen természeti kincsei, hiszen nélkülük nincsen oxigén a levegőben, nincsen árnyék, nincsen menedék és odú az állatok számára. Leveleik a gyökerekből felszívott vizet elpárologtatják, mellyel hűsítik a levegőt. Lombjuk megköti a levegőben lévő porszemeket.
Fának olyan évelő, fás szárú növényeket nevezünk, amelyek felálló, egy vagy több törzsű, koronás növények. Egy fának három fő része van, ezek a gyökérzet, a törzs és az ágakat és leveleket magába foglaló korona.
A fa részei és funkcióik
Gyökérzet
A fa része közül az, mely a föld alatt található. A fiatal gyökérhajtások szívják fel, raktározzák és szállítják a vizet és az ásványi sókat, melyek a fa növekedéséhez és fejlődéséhez elengedhetetlenek. A gyökerek elhelyezkedése a talajban eltérő lehet. Van olyan gyökérzet, mely lefelé növekszik, és van olyan, amely oldalirányban terjeszkedik. Mindezt befolyásolja a talaj minősége, hiszen minél kevesebb tápanyag van benne, annál messzebb kell elnyúlni a gyökereknek. Ugyanígy befolyásoló tényező a talajvíz is, mert addig növekszik a gyökér, amíg el nem éri a talajvízszintet. Tehát egy jó vízellátottságú, rendszeresen öntözött talajban például a gyökér a felsőbb talajrétegben helyezkedik el.
A frissen ültetett fáknak két-három évig segítségre van szükségük, hogy elegendő vízhez jussanak. Átültetéskor, a kiemelés közben, a fa elveszíti gyökereinek apró részeit, emiatt a fának ideiglenesen kevesebb gyökérrel kell beérnie majd új helyén. Ezenfelül a gyökerek nem érnek tovább a gyökérgömbnél, ezért a fának kevesebb lehetősége van vizet és tápanyagokat kinyerni a talajból.
A fákhoz evolúciós kötelék fűz bennünket. Kutatások bizonyították, hogy a természet pozitív hatással van egészségünkre. A fák tagolása is az emberi lét haladási irányait testesíti meg: gyökér - törzs - lombkorona: a pokol - földi élet - mennyország életútnak feleltethető meg. A kifejlett fának óriási mennyiségű vízre van szüksége, ami rossz lehet az aszálykor, de gyakran jól is jöhet az emberek számára. A szomjas fák korlátozhatják az esőzésekből származó árvizet, különösen alacsony fekvésű területeken, mint a folyópartok.
A fák stabilitását gyakran meglepően sekély gyökerekkel érik el, amik sok esetben alig 50 centi mélyre nyúlnak le. A fa gyökerei azonban a fajok, a talaj és az éghajlat függvényében változóak lehetnek.
Törzs
A törzset a fa szívének is szokták nevezni, fő funkciója a támasztó szerep, a tápanyag szállítása a gyökérzet és a lomb között. A törzs a fák hajtásrendszerének alapja, alsó el nem ágazó része.
Kéreg
Ez a fa külső része, mely a környezettel érintkezik. Feladata, hogy megóvja a fát a kiszáradástól és védje a környezeti hatásokkal szemben. Minden fafajra más és más szerkezetű és mintázatú kéreg jellemző. A legkülső réteg (héjkéreg) elhalt sejtekből, beljebb (háncs) pedig rostrétegből áll. A kéreg a törzs kerületének növekedése miatt repedezik meg.
Fatest
Itt találhatók azok az elemek (edények), melyek a vizet és az ásványi sókat szállítják a gyökerek és a levelek között. Fő funkció a tartó szerep. Két részre oszthatjuk, a kambium felőli külső réteg a szíjács és az elhalt sejtekből álló geszt.
Bél
A fa legbelső rétege, mely nagy üregű, vékony falú sejtekből épül fel.
Korona (Lomb)
A fa ékköve, mely az ágakat és a leveleket magában foglalja. A lomb az élet szempontjából a fa leghasznosabb része, hiszen nagy mennyiségű szennyezőanyagot képes kiszűrni a levegőből. A levegőben lévő porszemek megtapadnak a leveleken. A fák koronája típustól függően más és más formájú. A leveleknek nagyon fontos feladatuk van, ez pedig a fotoszintézis, melynek során szervetlen anyagból szerves anyagot állítanak elő. A szervetlen anyag a szén-dioxid, melyet a levelek a levegőből nyernek ki, illetve a víz, melyet a gyökerek szívnak fel.
A fiatal gyökérhajtások szívják fel, raktározzák és szállítják a vizet és az ásványi sókat, melyek a fa növekedéséhez és fejlődéséhez elengedhetetlenek. A gyökerek nem érnek tovább a gyökérgömbnél, ezért a fának kevesebb lehetősége van vizet és tápanyagokat kinyerni a talajból. Egy fának attól a pillanattól kezdve, hogy levélbe borul, vízre van szüksége.
A törzsben meghal az élet, a levélben új életre kel. Tehát van a fanedv, ami felfelé áramlik, azután van az életnedv. Az életnedv kering és leveleket alkot. Ezért figyelhetjük meg, hogy a levelek szépen rendben egyfajta spirálba rendeződnek. A nedves-levegőből származik, és akkor kerül a fába, amikor az a földi-nedvesből előtör. A fa törzse halott, míg az őt körülvevő lombozat élő. A faanyag önmagában a fanedvvel nem képes életben tartani a fát. Jönnie kell valaminek még kívülről, ami a leveleken keresztül érkezik. Ez az, ami az életet hordozza. A fanedv a földi-nedvesben képződik, az életnedv a nedves-levegőformában, a kambium pedig a meleg levegőben, a hő-levegőszerűben* vagy levegő-hőben.
A gnómok vagy törpék, annak segítségével, amit a tűzszellemek nekik átadtak, átengedtek, életétert visznek a gyökerekhez. Azután a sellők vagy undinék ápolják a növényben a kémiai étert, majd a tündérek vagy szilfek a fényéiért, végül a tűzszellemek a hőétert.
A fa gondozása: Öntözés és egyéb tényezők
Gyakran kérdezik, hogy mennyi víz kell egy fának, de nem lehet fix mértéket mondani. Függ az időjárástól, a fa típusától, az ültetéskor méretétől és a helyszíni körülményektől. Az öntözés egyedi munka, és néha nehéz felmérni. Ha kételkedünk abban, hogy további vizet kéne-e locsolnunk, akkor az a legbölcsebb, ha ellenőrizzük a gyökérgömb nedvességét.
Ha a fának vízre van szüksége, akkor öntsünk ki egy jó nagy adag vizet egyszerre, ahelyett, hogy egy kicsit öntenénk minden nap. Fontos, hogy a víz elérje az egész gyökérgömböt, és ne csak a legfelső réteget. A fákat legfeljebb heti egy alkalommal öntözzük, az időjárástól függően. Hagyjuk a talajt egy kicsit kiszáradni, mielőtt újból öntöznénk, hogy a gyökereket arra ösztönözzük, hogy vizet keressenek és kinőjenek a gyökérgömbön túlra. Azonban soha ne hagyjuk a talajt teljesen kiszáradni. Tartsuk a gyökérgömböt nedvesen, de ne öntözzük túl sokszor!
A legegyszerűbben úgy biztosíthatjuk, hogy a víz a gyökérgömbbe kerüljön, ha egy a fatörzs köré válaszfalat emelünk. Ennek a falnak a gyökérgömbével megegyező átmérőjűnek kell lennie. Állhat talajból is, de kaphatók műanyag és biológiailag elbomló szegélyek is. Jól működik még a legfeljebb 80 cm-es gyökérgömbű fákon, ha egy olyan vödröt használunk, amelynek az alján van egy kicsi lyuk. Ha a vízzel töltött vödröt a gyökérgömb fölé tesszük, akkor abból a víz lassan fog kiszivárogni és a talaj alaposan fel tudja szívni magába. A víztartályok vagy -tömlők is ilyesféleképpen működnek, csak hosszabb időtartam alatt. A víz nagyon lassan szivárog ki a tartály alján lévő eresztéken, majd lassan halad lefelé a talajba, ezzel megakadályozva, hogy a gyökérgömb kiszáradjon. Nyáron a víztartályokat átlagosan heti egyszer kell feltölteni. Ha több fa áll egymás mellett az ültetés helyszínén, egy öntözőcső nagy segítség lehet. Ez a rendszer sövények esetén is kiválóan működik. Vannak továbbá nedvességtartók, mint a Bio Lite Net: egy lebomló háló, amelyet ültetés előtt a gyökérgömbre kell felhúzni.
A városi fák vízigénye jelentősen változik az életkoruktól valamint a fejlettségi és egészségi állapotuktól függően. Korábban az évtizedes tapasztalatok alapján elegendő volt a fiatal fák rendszeres öntözése, ez mára megváltozott, egyre gyakrabban van szükség a középkorú sőt, a koros fák öntözésére is.
- Fiatal fák (0-5 év): tányérozás és rendszeres öntözés. A frissen kiültetett fák gyökérzete még nem fejlődött ki, ezért az első öt évben a megerősödésük és a túlélésük kulcsa is a rendszeres öntözés. Ezt úgynevezett tányérozással végezzük, ami azt jelenti, hogy a fák szára körül tölcsér alakú mélyedést alakítunk ki, ami segít a vizet megtartani.
- Középkorú fák (5-7 év): ritkább, de rendszeres öntözés. Hároméves korukra a fák gyökérzete már kellően fejlett ahhoz, hogy öntözés nélkül is boldoguljanak. A forró, száraz nyarak miatt azonban egyre gyakoribb, hogy - a fiatal fáknál ritkábban ugyan -, de rendszeresen segítjük a vízellátásukat.
- Koros fák (7 év felett): alkalmi öntözés. Akkor nevezünk egy fát korosnak, ha gyökérzete kifejlődött és a talaj széles rétegéből képes vizet kinyerni. Egy ilyen fa gyökérzete 1-1,5-szerese a lombozatnának és a gyökere a csurgóvonalon - a lomb széle - is túlnyúlik. Ezek a fák az év nagy részében önállóan hozzájutnak a szükséges vízhez, de a tartós, forró szárazság idején a talajból már nem tudnak elég nedvességet kinyerni. Ilyenkor öntözéssel kell segíteni őket.
A klímaváltozás miatt a korábbi tapasztalatok egyre kevésbé használhatók, a fák öntözését valós adatok alapján kell megtervezni. A talajszenzorok forradalmasítják a közterületi fák öntözését, nagy segítséget nyújtva az öntözési igény felmérésében, hiszen képesek mérni a talaj nedvességtartalmát. Ezen adatok alapján következtethetünk arra, hogy a fák mennyi vizet tudnak kinyerni a talajból. Fiatal fák esetében ez a módszer különösen hatékony, mivel a gyökérzetük még kisméretű, így elegendő egyetlen ponton mérni a talaj nedvességét.
Idősebb fák esetében is hasznos információkat adhat a talajszenzor, ám a fejlettebb gyökérzet miatt ezek a fák már jóval nagyobb területről, akár mélyebb rétegekből is képesek vizet felvenni. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy a szenzor kritikus értéket jelez, miközben a fa még nem szenved vízhiánytól, mivel a csökkenő nedvességtartalmú talajból is elegendő vizet képes kinyerni. Ezért önmagában egyetlen talajszenzor adataiból nehéz pontosan megállapítani, mikor érkezik el az a kritikus állapot, amikor az öntözés már elengedhetetlenné válik. Ezt a hiányosságot küszöböli ki a lombkorona szenzor.
Koros fák esetében a talajnedvesség mérése önmagában már nem ad elég pontos képet a fa vízháztartásáról - ilyenkor magát a fát kell vizsgálni. Ebben nyújtanak megoldást a lombkorona szenzorok, amelyek közvetlenül a fa nedvességtartalmát mérik, jellemzően a törzs szállító szöveteinek víztartalma alapján, a módszer sokkal pontosabb képet ad a fa aktuális stresszállapotáról, mint a talajérzékelők. A lombkorona szenzorok képesek jelezni, amikor a fa víztartalma elér egy kritikus szintet - vagyis amikor valóban szükségessé válik az öntözés. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy még a látható tünetek - például a hervadás vagy levélhullás - megjelenése előtt be tudjunk avatkozni. Így megelőzhető a károsodás, és biztosítható a fa hosszú távú egészsége.
Az öntözés jelentős költséggel jár: nemcsak a vízfelhasználás, hanem a munkaerő és az üzemanyag is terheli a városi költségvetést. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy a fákat csak akkor öntözzük, amikor az valóban szükséges - ebben nyújt hatékony segítséget a lombkorona szenzor. A lombkorona szenzorok egyik legnagyobb előnye, hogy lehetővé teszik az adatalapú, precíziós faápolást, amely számos előnnyel jár egy-egy parkfenntartási és fasorfenntartási munka során: Vízmegtakarítás, Költségcsökkentés, Tervezhetőség, Hosszabb életű fák.
A jó hír, hogy nem kell minden egyes fára szenzort telepíteni. Egy fasor azonos korú fáinak a vízellátottsága általában hasonló, így elegendő néhány reprezentatív fán alkalmazni a szenzoros mérést, amiből következtetni lehet a környező fák állapotára is.
A lombkorona szenzorok nemcsak innovatív technológiai eszközök, hanem elengedhetetlen részei egy fenntartható, költséghatékony városi zöldfelület-gazdálkodási rendszernek. Használatukkal - még az egyre szélsőségesebb időjárási körülmények között is - pontosabban mérhető a fák vízháztartása, csökkenthető a túlöntözés, és hosszú távon egészségesebb, ellenállóbb fasorokat tarthatunk fenn.
Néha előfordul, hogy minden igyekezetünk ellenére a levelek meleg időszakban lekonyulnak. Ha a gyökérgömböt nedvesen tartjuk, azzal nem adunk több vizet a fának. A gyökerek felszívóképességének is van korlátja, és ilyenkor nagy valószínűséggel már elérték a határaikat. Ilyen esetekben a legjobb megoldás a metszés. Ezzel csökkentjük a levelek mennyiségét és visszaállítjuk az egyensúlyt. Ez sajnálatosnak tűnhet, de kutatások alapján tudjuk, hogy ez hozza a legjobb eredményt. Pár év múlva a visszametszett fák sokkal szebb, teljesebb koronával rendelkeznek, mint azok, amelyeket nem metszenek vissza ültetéskor.
A vízen kívül a gyökereknek oxigénre is szükségük van, és ha a talaj oxigéntartalma túl alacsony, az komoly növekedési zavarokhoz vezethet. Az egészséges talajban zajló élet biztosítja a megfelelő mennyiségű oxigént, de gyakran a föld alatti élet szegényes, vagy teljesen hiányzik. Emögött sok esetben a földmunka áll. A famérnökök meg tudják mérni a talaj oxigéntartalmát, de bármikor fúrhatunk pár lyukat a földbe a gyökérgömb körül, hogy extra oxigént juttassunk le.
Hogyan öntözzük a fákat: az ültetéstől a hároméves korig
A fák szerkezete és fejlődése
A fák kémiai összetételét tekintve a következő elemekből áll: szén, hidrogén, oxigén, nitrogén és egyéb ásványi anyagok.
A fa részei a sejtek, melyek részt vesznek a fák működésében, létfenntartási funkciókat látnak el. Ezek a sejtek nagyon aprók, szabad szemmel nem láthatóak. Osztódószövet: a fa növekedéséért felelős. Bőrszövet: a növények felületét borító és védő sejtcsoportok összessége. Cellulózból épül fel a fát alkotó sejtek fala. Az elfásodott sejtfal legfontosabb alkotórésze a lignin. A cellulóz molekulákat körülvéve merevítést és nagy szilárdságot ad a rostoknak. A felsorolt alkotórészeken kívül a fa részei még különböző anyagokat tartalmaznak. A lombos fáknál olajok és zsírok, valamint a fenyőknél gyanták képződnek. A csersav majdnem minden fában megtalálható, előfordul a kéregben, a gesztben, és a fiatal évgyűrűkben is.
A lombos fák fő jellemzője, hogy az év valamely szakaszában elhullajtják leveleiket, míg a tűlevelűek örökzöldek. A mérsékelt övi fák esetében a lombhullatás a téli időszakban megy végbe. A lombos fák megjelenésüket, szöveti felépítésüket tekintve igen változatosak. Makroszkopikus megjelenésük változékony, szabad szemmel több elem megkülönböztethető, mint a tűlevelűeknél. A tűlevelűek legnagyobb csoportját a fenyőfélék alkotják. Magyarországon viszonylag kevés tűlevelű fa van, ezért fenyőimportra szorul. A tűlevelűek a lombos fákhoz képest egyszerűbb szerkezetűek. A makroszkopikus jellegek közül az évgyűrűk a szabad szemmel láthatóak. A trópusi fák fő jellemzője, hogy örökzöldek, a fotoszintézis egész évben jellemző rájuk.
A fák felhasználhatóságukat tekintve kemény és puha fákra osztjuk. A hazai fákat pedig csoportosíthatjuk aszerint, hogy betelepítés útján vagy pedig természetesen, mesterséges beavatkozás nélkül van jelen az adott környezet.
Évgyűrűk
Az évgyűrű: a bél körüli koncentrikus körök, az egy év alatt keletkezett faelemek összessége. Sugármetszésben párhuzamos vonalaknak látszanak, húrmetszetben pedig oválisak. Az évgyűrűk kialakulását az évszakok váltakozása okozza. Az évgyűrűkben két típusú pásztát különítünk el: tavaszi és őszi.
Bélsugarak
Fajtától függetlenül minden fa szerkezetében megtalálhatóak. A bélsugarak feladata a tápanyagok vízszintes irányú szállítása és azok elraktározása. Az elraktározott tápanyagok között ásványi anyagokat, kristályokat és keményítőt találhatunk.
Gyantajáratok
Ezek a makroszkopikus jellegzetességek a tűlevelűekre jellemzőek, itt gyűlik össze a gyanta, más néven fenyőbalzsam. A gyantajáratok lehetnek vízszintes (harántgyantajáratok) vagy függőleges (hosszgyantajáratok) irányúak, és az egész fatestet behálózzák. Amennyiben valamilyen külső hatásra a fa megreped, a gyantajárat megsérül, és kifolyik belőle a gyanta, melyből a fa kérgén gyantatáska alakul ki.
Szíjács és Geszt
Szíjács: a kéreg alatti külső évgyűrűket tartalmazza, ez a fatest legfiatalabb része. Feladata neki is a víz és az ásványi anyagok szállítása a gyökerektől a levelekig. Geszt: a fatest elhalt része, tápanyag szállítási feladata nincsen, viszont nagyon fontos a szilárdító és ásványianyag-raktározó szerepe. Megkülönböztetünk színes illetve színtelen gesztű fafajokat.
A fa-nedv egy viszonylag híg folyadék. Arra lett kitalálva, hogy finom kémiai hatások keletkezzenek benne. A fában található életnedv már jóval sűrűbb. Ez választja ki a gumit is. Ha kicsit besűrítik a gumit, abból csodálatos kis alakokat lehet formázni. Az életnedv tehát sűrűbb, mint a fanedv, jobban igazodik a növény formájához. És az egész formát átadja a kambiumnak. Ez még sűrűbb, már egészen szívós, de annyira még lágy, hogy felvehesse a formát, amit a csillagok adnak át.
A fanedv felfelé áramlik, meghal, ott újra létrejön az élet, ahhoz csatlakozik a csillagok hatása: ekkor történik meg az, hogy ami a kambiumban besűrűsödött, megrajzolja az új növényi formát, ami a csillagoktól érkezik. A kambiumban tényleg szinte szoborba van öntve, és ezt juttatják át az új növénybe. A csillagok modellezik meg az egész világmindenségből az új növényi formát. Itt az életből a szellembe érünk át. Amit lemodelleznek, azt a világszellemből modellezik le.
A fa esetében egyébként is meglehetősen komplikált folyamattal van dolgunk. Ha felülnézetből vesszük szemügyre a törzset, akkor legbelül találjuk a belet - ez adja meg az irányt s ide, a bél köré képződnek a falerakódások. Ha ősz közeledik, akkor a másik oldalról jön a gumi és összeragasztja a fát. Ilyenkor egy évnyi fa van összeragasztva. A következő évben ugyanez történik mindazzal, ami felemelkedik, csak most más helyre rakódik le a fatörzsön, ősszel megint összeragasztja a gumi, és ezáltal jönnek létre az évgyűrűk.
A fák közel sem olyan védtelenek, mint amilyennek tűnnek. A gombák összekapcsolják az egyes fákat a közelben lévő többivel, így hatalmas, erdőméretű platformot hoznak létre a kommunikáció és az erőforrások megosztása érdekében. Egy ökológus úgy írja le ezt a rendszert, mint egy munkahelyi számítógépes hálózatot. Az idősebb, nagyobb csomófák lennének a szerverek, amelyekhez kapcsolódhat akár több százan is a fiatalabb fák közül, mint a munkaállomások.
Számos növényfaj alakult ki a mai fák formájára az elmúlt 300 millió év alatt. Ez egy bonyolult lépés a növényi evolúcióban, amely olyan fejődési elemeket igényel, mint az erős, egyenes törzs, az erős, szerteágazó gyökérzet, amely lehetővé teszi a talajból történő víz és tápanyag felvételt, és annak eljutását a növény szervezetében mindenhová. A legkorábbi ismert fa a Wattieza nevű faj egyedei, amelyet 385 millió éves fosszíliából azonosítottak és a mai New York területén leltek fel. Egy őskori növénycsalád része, melyet a páfrányok őseinek tartanak.
Az emberi természet olyan, mint a fák. Ha rájuk nézünk, boldogabbá, kevésbé stresszesé és kreatívabbá, hatékonyabbá válhatunk. Ez részben a velünk született természet iránti vonzódásnak tudható be, de más erők is munkálkodnak.