Állatok és gyermekek: Okok és megelőzés a balesetek elkerüléséért

Az állatok és gyermekek közötti interakciók számtalan örömteli pillanatot tartogathatnak, azonban fontos, hogy tisztában legyünk azokkal a kockázatokkal és megelőző intézkedésekkel, amelyek segíthetnek elkerülni a baleseteket. Számos szakértő hangsúlyozza az edukáció, a megfelelő kommunikáció és a korai felismerés fontosságát, legyen szó háziállatokról vagy vadon élő egyedekről.

A kutya-gyermek kommunikáció jelentősége

Halász Árpád állattréner, a Gödöllői Kutyasport Központ vezetője harminc éve foglalkozik kutyák kiképzésével és húsz éve filmes állatokat is betanít. Fontosnak tartja az állatokkal kapcsolatos edukációt a gyermekeknél. „A kutya-gyermek kommunikációs programunk lassan húsz éve működik országszerte, célunk, hogy megtanítsuk a gyermekeket az állatok felé irányuló helyes viselkedésre” - mondja a tréner. Gyermektáborokat is szerveznek, ahol többszáz gyermeket látnak vendégül, és olyanokat is rehabilitálnak, akik estek már áldozatául kutyatámadásnak.

A megfelelő kommunikáció első lépése, hogy elmagyarázzuk a kicsiknek, hogyan bánjanak az állatokkal. Például alapelv, hogy „a ketrecbe nyúlni szigorúan tilos!” Az egyik legnagyobb veszélyforrás ugyanis a gyermek provokatív viselkedése, ezek miatt történnek a támadások. Életkori sajátosság, hogy amikor egy kisgyerek meglát egy állatot, nem megsimogatja, hanem belemarkol, belekapaszkodik, ilyenkor el kell neki magyarázni, hogy ezt nem szabad. A szülő felelőssége, hogy megtanítsa, hogyan ne csináljon magából a gyermek „zsákmányt”.

Az agresszió eredete és típusai

Árpád szerint minden esetben meg kell vizsgálnunk, hogy milyen eredetű agresszióval állunk szemben. Létezik a félelmi agresszió, amikor kifejezetten az adott állattól retteg a gyermek, és meg akarja védeni magát. Létezik azonban a rossz kommunikációból származó agresszió is, amikor ismeretek hiányában nem tudja, miként is forduljon egy állathoz. Nem ismeri a jelzéseit, nem tudja, mire hogyan reagáljon. Eltapossa a kis siklót, mert csak annyit tud róla, hogy kígyó, hiába nem veszélyes, sőt védett hüllő. A harmadik pedig a hierarchikus agresszió, amikor a gyermeket bántják a rokonai vagy pedig a társai, és ezt a nála gyengébben akarja megtorolni.

Szülői minta és a gyermek viselkedése

„Többféle bántalmazási mód ismert, azok közül is az indíttatást érdemes megfigyelni” - folytatja Árpád. Nem mindegy, hogy az ismeretlen iránt való érdeklődésből „csak” piszkálja vagy kínzási szándékkal bántja a gyermek az állatot. A szülői minta nagyon fontos, hiszen ha otthon azt látja a gyerek, hogy a pókot a szülő újságpapírra teszi, majd a házon kívül szabadon engedi, akkor ő is hasonlóképpen fog hozzáállni az élőlényekhez. Viszont ha észreveszi, hogy a szülő lecsapja a pókot és lehúzza a vécén, azt a mintát is másolni fogja. Ráadásul nemcsak az állatokkal való viselkedést, hanem mindent eltanul a gyermek.

„Volt egy eset, amikor egy nálunk táborozó, 6 éves forma kisfiú folyamatosan húzta az egyik kutyánk fülét. Szerencsére az állataink betanítottak, így jól tolerálták ezt a viselkedést, de elgondolkodtam, hogy vajon mi állhat ennek a hátterében. Majd délután, amikor megérkezett a szülő a kisfiúért, de ő nem akart szót fogadni, ő a fülénél fogva húzta el onnan. Ez a tett teljes mértékben megmagyarázta a gyermek viselkedését, hiszen ő csak kimondatlanul leutánozta, amit az anyukájától látott.”

Edukáljuk a gyermeket az állatok megismerésére

Árpád úgy véli, a mai modern világban sokkal kevesebb esély van arra, hogy a kicsik élőben találkozzanak állattal. Egy nagyvárosban felnőtt gyerek lehetséges, hogy hosszú évekig nem lát szaladgáló csirkét vagy más haszonállatot. „Volt egy eset, amikor reklámot forgattunk az egyik tehenemmel és a szülő hozzám fordult, hogy a kisfia hadd nézze, simogassa meg az állatot, mert még soha nem látott ilyet. Ezért is kiemelt fontosságú, hogy megfelelő ismeretekkel lássuk el a kicsiket, mert ezzel megelőzhető lenne számtalan állattámadás.”

„Egy jól nevelt, egészséges idegrendszerrel rendelkező állatnak ugyanis van szociális ismerete a világgal szemben és tudja, hogy a kisebbeket nem szabad bántani, viselkedésüket tolerálni kell. Ezért tűri a belemarkolást, a szőrtépést vagy a fülhúzogatást, de csak egy darabig. Később jelezni kezd, hogy ez számára kellemetlen és elvonul, elfordul, vagy arrébb megy. Amikor viszont már nem tud kibújni ebből a kellemetlen helyzetből, akkor morgással, macskák esetében fújással „rászól” a gyermekre, végül pedig odakapással próbál védekezni. Szülőként a mi felelősségünk, hogy az állat jelzéseit időben észleljük.”

Készítsük fel kedvencünket a baba érkezésére

„Visszatérve a babák és az állatok közötti kapcsolatra, azt mondanám, alapesetben az állat számára egy magatehetetlen csecsemő óvni való, nem jelent számára riválist. Akkor fordulhat elő baj, ha a babát takargatjuk, dugdossuk és nem találkoznak egymással, így nem alakul ki kötődés. Ilyenkor az állat megélheti úgy, hogy valami veszélyeset rejtenek el előle.”

„A másik javaslatom pedig az új szabályok időben való lefektetése. Amikor csecsemő érkezik egy családba, fontos, hogy a szülők ne a gyermek születését követően vezessenek be új szankciókat a kutyára nézve. Különben a kutya a baba érkezésével hozza majd összefüggésbe, hogy ezentúl nem mehet be a szobába, nem ugorhat a kanapéra vagy a kertben kell maradnia. A cél, hogy ne a babát tartsa felelősnek azért, hogy ő kicsit a háttérbe szorul.”

Az állatbántalmazás és a gyermek lelki fejlődése

Fridvalszki Nóra klinikai szakpszichológus szerint, amikor a gyermek állatot bántalmaz, a baj az esetek többségében nem jár egyedül. „Sajnos itt nem csak arról van szó, hogy a gyermek az állattal szemben kegyetlenkedik, hanem ez egy korai tünetegyüttese is lehet egy később kialakuló nagyobb problémának, az antiszociális személyiségzavarnak. Amennyiben viszont ezt sikerül idejekorán felismerni és kezelni, a zavar kialakulása elkerülhető. Már koragyermekkorban látható, ha nemcsak az állatokkal, hanem a társaival szemben is agressziót mutat a gyermek, fenyeget, terrorizál, de ilyenkor még közös erővel eltéríthetjük őt a kriminális pályáról.”

A bántalmazás okai és következményei

Nóra szerint a korai magatartászavar hátterében legtöbbször családi okok állnak, a szülő-gyermek kapcsolat nem működik zökkenőmentesen. „Előfordulhat a szülő részéről egy rideg, érzelmileg elhanyagoló magatartás vagy fizikai, lelki, szexuális bántalmazás. Megesik, hogy a családból újra és újra kilép az a személy, akihez a gyermek elsődlegesen kötődne, így folyamatos traumákat él át. Ez a veszteség kötődési zavart idéz elő a gyermekben, akinél sok esetben kialakul az úgynevezett empátiás vakság, azaz nem képes empátiát érezni sem az állatok, sem pedig az emberek felé. Az empátia hiánya, valamint a családi konfliktusok együttese hozzájárulhat ahhoz, hogy a bántalmazott gyermek később maga is bántalmazóvá váljon. Ahogy Árpád is említette, a modelltanulás esetén a gyermek azonosul az agresszorral.”

A fizikai bántalmazás formái és jelei

A gyermekek elleni bántalmazásnak igen széles a palettája. A fizikai bántalmazás az a szándékos vagy gondatlan cselekedet vagy mulasztás, amely a gyermek testi sérüléséhez, központi idegrendszer károsodásához vagy legsúlyosabb esetben halálához vezet vagy vezethet. Történhet testi erővel, de valamilyen eszközzel is, mely magatartás fájdalmat okoz a gyermeknek. A családon belüli erőszak körében nyilvánvalóan a szándékos cselekedeteken van a hangsúly, ami lehet egyszeri, lehet rendszeresen visszatérő cselekmény.

Nem csupán a testi fenyítés tartozik a fizikai bántalmazás körébe, melyet egyébiránt el kell választani a fizikai bántalmazástól - ugyanis a nevelési jog keretében fegyelmezésként alkalmazott, s testi sérülést nem eredményező fizikai fenyítést a bírói gyakorlat nem sorolja a gyermekbántalmazás körébe. A fizikai erőszak köré soroljuk a „Münchausen by proxy” szindrómát, ami azt jelenti, hogy a szülő - általában az anya - a gyermekének olyan betegséget tulajdonít, melynek tünetei másnak fel sem tűnnek, gyakran viszi orvoshoz a gyermekét, súlyos esetben saját maga okozza a tüneteket vagy a betegséget a gyermekénél. A fizikai bántalmazás körébe tartozik továbbá az újszülött megölése, amely egy speciális formája a fizikai erőszaknak, illetőleg a „rázott gyerek szindróma”, ami az újszülöttnek, a csecsemőnek a rázását, dobálását jelenti.

Az Országos Gyermek-egészségügyi Intézet gondozásában a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium támogatásával a Magyar Védőnők Egyesülete kiadásában 2004-ben készült 1. módszertani levél részletesen tárgyalja ezeket a jelenségeket. A lágyékzúzódások jellemzően a felső testszélen, a háton, a végtagokon, fejen, nyakon keletkeznek, gyakran különböző időben, mely mellett előfordulhat hajkitépés, vérömlenyek, vérbeszűrődések, ugyanakkor a vágott, metszett és a szúrt sérülések viszonylag ritkábban fordulnak elő. A belszervi sérülések között jellemzőek a hasüregi, a koponyaűri és ritkábban a mellkasi szervek bántalmazásából fakadó sérülések, amelyek közvetlen életveszélyt okozhatnak vagy akár halálos eredménnyel is járhatnak. A bántalmazások miatt bekövetkezett csonttörés bármely csonton létrejöhet, gyakran többszörösek és különböző időben keletkeztek. A csecsemők, kisgyermekek megrázása az egyik leggyakoribb bántalmazási forma, melynek leggyakoribb oka az, hogy a szülő nem bírja elviselni a gyermek sírását.

A fizikai bántalmazás pszichés következményei kisgyermekkorban lelassuló kognitív fejlődéssel, az örömkészség zavarával, óvodáskorban ismétlődő motoros játékkal, gyenge csoportjátékkal, gyenge együttműködési hajlammal, kisiskolás korban alacsony kortársi együttlét élménnyel, kevés pozitív kortárskapcsolattal, míg serdülőkorban antiszociális viselkedéssel járhat.

Az érzelmi bántalmazás és a reziliencia

Az érzelmi bántalmazás tágabb értelemben vett pszichológiai bántalmazás, melyet a szülő és a gyermeke közötti negatív hatású interakció ismétlődése, azok gyakori jellemző előfordulása okoz. Ez olyan visszajelzés a szülő részéről a gyermek számára, ami azt foglalja magában, hogy a gyermek nem fontos, nem jó, nem szerethető, nincs rá szükség. Az érzelmi bántalmazás lehet verbális, non-verbális, tevőleges vagy mulasztásos. Az érzelmi bántalmazás tünetei közé tartozhat az is, hogy a gyermek visszahúzódó lesz, alacsony önértékelésű, de a fokozott megfelelési kényszer következtében maximalizmus is jellemezheti. Depresszív tünetek, önmaga hibáztatása, védekezési képtelenség, esetleg agresszió, a konfliktushelyzetek kerülése, a családi közegből való távolmaradás jellemezheti.

A lelki bántalmazás tényezőinek meghatározásánál problémás, hogy még a leginkább gondos szülő mellett is elszenvedhet a gyerek valamilyen szinten érzelmi abúzust, hiszen a szülő nem minden időszakban tud olyan jól figyelni, segíteni a gyermeknek, félreértheti a gyermek jelzéseit vagy a körülmények (betegség, gyász) miatt nem jut elegendő idő és energia gyermekére. Itt van a rezilienciának jelentősége, így az érzelmi bántalmazás esetén a folyamatosság a lényeges pont, hiszen a gyermek ellenálló képessége különböző, ugyanakkor egy átmeneti zavart probléma nélkül átvészelnek. Az érzelmi bántalmazás pszichés következményei megjelenhetnek testi tünetekben is, pl. csecsemőkorú gyermeknél a súlygyarapodás megakadásában, súlyvesztésben, alvási problémák formájában vagy gyakori megbetegedésében, ok nélküli, gyakori sírásban jelentkezik.

A szexuális bántalmazás

A WHO definíciója szerint „a szexuális bántalmazás körébe tartozik minden olyan cselekmény, melynek során valamely szexuális aktivitásba bevonnak egy gyermeket, ha a gyerek életkoránál, fejlettségénél fogva nem tekinthető felkészültnek, érettnek erre, illetve ha ez a magatartás ellenkezik az adott ország törvényeivel, az elfogadott társadalmi normákkal.” A 2004-ben kiadott 1. számú módszertani levél szerint „a szexuális abúzus a 0-18 év közötti gyermek vagy fiatal szexuális tevékenységekre való kényszerítését, vagy csábítását jelenti, függetlenül attól, hogy az áldozat tisztában van-e azzal, mi történik vele.” E körbe tartozik a fizikai kapcsolat (hüvelyi vagy anális behatolás, megerőszakolás) és a be nem hatoló, de molesztáló, simogató, csábító tevékenység, a felláció, a maszturbálásra kényszerítés vagy a kézzel történő ingerlés kikényszerítése is. Lehet testi kapcsolaton kívüli tevékenység is, pl. gyermek bevonása pornográf anyagok megtekintésébe vagy készítésébe, a szülő szexuális tevékenységének figyelésébe, továbbá a gyermek ösztönzése.

A hányatott sorsú gyermekek nehézségei

A szülő-gyermek kapcsolat nem működik zökkenőmentesen. A hányatott sorsú gyermekeknek nehezebb lehet az empátia kialakítása és a szabályrendszer elsajátítása, ha folyamatos traumákat élnek át. Ha egy gyermek nem megfelelően reagál a társas kapcsolatokra, már kiskorban fény derülhet belső erkölcsi és morális gátakra. Ezek a normák elsajátíthatók és az empátia is tanulható, erősíthető, viszont kiemelt szerepet játszanak ebben a szülők, a pedagógusok és védőnők is. Lehetséges, hogy úgy veszik észre a bajt, hogy sérülés van a gyermeken, így a területileg illetékes gyermekjóléti szolgálat elküldi őt egy pszichológushoz. Kulcskérdés, hogy időben forduljunk szakemberhez.

Az állatnak is fáj: Az empátia fejlesztése

„Nagyon fontos az empátiakészség fejlesztése, hogy a gyermek tudja: az állatnak is ugyanúgy fáj, ha megcsípik, megütik, megdobják kővel. Lehet szomorú és boldog is, amit másképp mutat ki, mint egy ember. Viszont ha megtanítjuk neki, hogy melyik jelzés mit jelent, akkor a gyerek és az állat közötti kommunikáció megerősödhet, amely szintén serkenti az empátia érzését.”

Az egészséges működési mechanizmus, amikor egy gyermek aranyosan reagál egy kisállatra. Próbálja simogatni, de nem durván, hanem kedvesen. Fontos, hogy ha járókelőként tanúi leszünk egy gyermekek által elkövetett állatbántalmazásnak, ne menjünk el mellettük, hanem lépjünk közbe. Magyarázzuk el nekik, hogy miért helytelen, amit csinálnak.

Veszélyes állatok és a megelőzés

A floridai Disney hotelben aligátor ragadott el és ölt meg egy kétéves kisfiút, korábban a cincinnati állatkertben lőttek le egy gorillát, hogy megmentsék a kifutóba esett gyermeket. A hírek bejárták a világot. Vajon meg lehet előzni az ilyen baleseteket?

Állatkerti szakértők szerint mindenképpen érdemes elbeszélgetni a kicsikkel arról, hogy az állatkert, vadaspark vagy tengeri akvárium az állatok „lakása”, ezért úgy kell viselkedniük, mintha vendégségbe mennének. „Ne kiabáljanak, ne dobáljanak mogyorót. Tartsák tiszteletben, hogy ez az ő házuk” - mondja a magazinnak Jack Hanna a colombusi állatkert vezetője.

Tisztelet és őszinteség

A kulcsszó egyébként is az élettér tiszteletben tartása, legyen szó bármilyen állatról. Valószínűbb, hogy Magyarországon is hamarabb akad utunkba egy kutya vagy macska, mint medve vagy gorilla. Simogatás előtt mindig kérjünk engedélyt a gazdától, és soha ne tegyük közel az arcunkat az állat szájához. Még akkor sem, ha a „kutya még sosem harapott meg senkit” - ugye nem akarjuk, hogy a mi vagy a gyerekünk legyen az első?

Ha pedig gyerektársaságban felmerülnek az állattámadások, legyünk őszinték. Ki ne imádna egy kiscicát vagy kiskutyát, esetleg bármilyen egyéb kisebb-nagyobb állatot? Elméletben szinte mindenki szereti őket. De mi történik akkor, ha egy kisgyerek valami miatt tart az új házi kedvencől? Meg kell szabadulni tőle, vagy ráerőltetni a gyerekre a társaságot? Biztos, hogy nem. Ha valaki saját maga szereti az állatokat, valószínűleg fontosnak tartja azt, hogy gyermekére is átragadjon ez a lelkesedés. Az állatoktól való félelem körülbelül 1-1,5 éves korban jelentkezhet, kialakulása, fennmaradása vagy megszűnése több tényezőtől függ. Meghatározó az anya jelenléte, a gyermek fejlettsége, az adott érzelmi állapot, a temperamentum, de számít az is, hogy milyen tapasztalatokat szerzett, mit látott a kicsi. Nagy szerepe van a szülőknek a félelem kezelésében. A szakember szerint ne bagatellizáljuk el a gyermek szorongását, de ne is dramatizáljuk túl. Mutassunk együttérzést, de ne féljünk a gyerekkel együtt. Vegyük karba, vagy öleljük át, de ne az elkerülést támogassuk. Fokozatosan csökkenthetjük, kiolthatjuk a gyermek szorongását azzal is, hogyha többször veszélytelen körülmények között találkozunk az adott állattal. Ilyenkor fontos a fokozatosság. Előbb elég, ha csak biztonságosabb távolságból figyeli meg, a szülő pedig mellette magyarázza el, hogy éppen mit is csinál az állat. Ha már nagyobb a gyermek, akkor segítsük megfogalmazni, hogy mitől tart, és adjunk megnyugtató válaszokat számára. Fontos megtanítani arra is, hogy milyen állattal van dolgunk. El lehet mondani, hogy hogyan lehet őket helyesen megsimogatni. Azt, hogy múló félelemről vagy szorongássá fajuló komolyabb problémáról van-e szó, mindenképpen mérlegelni kell. A helyzet kezelése, végső kimenetele mindig függ a gyermek életkorától, attól, hogy mióta áll fenn, illetve milyen mértékű a szorongás.

Ismerjük fel a fajtajellemzőket!

Nóra egy személyes történettel is rávilágít arra, milyen fontos, hogy éberek legyünk. „Ismertem egy családot, akik vásároltak egy leonbergi kutyust, amiről tudni érdemes, hogy egy végtelenül szerény, barátságos és családcentrikus eb. Viszont a fejlődése során kiderült, hogy bár a külseje alapján valóban leonbergi fajtájúnak tűnik, mégis más viselkedésjegyeket hordoz. Már fiatalon elkezdett harcosan játszani és nagyon agresszíven ugatott a kerítésnél. Szerencsére a szülők szemfülesek voltak és még időben állattenyésztőhöz fordultak, aki megállapította, hogy a kutya keverék és a másik fajtája a kaukázusi juhászkutya. Ez a fajta egy igazi őrző-védő, makacs jellemmel és némi agresszivitással. A család gyermekét sosem bántaná, de annak pajtijára már veszélyt jelent, ha a védelmező ösztön felébred benne, akár egy, a gyerekek közötti hevesebb játék közben. Így, hogy már az első jelek észrevétele után léptek a szülők, sikerült megelőzni a bajt. Ettől függetlenül nagyon is érdemes menhelyről befogadni állatot, hiszen többségük tele van szeretettel, odaadással és végtelen hálával. Ám arra is fontos odafigyelni, hogy ezeknek az állatoknak múltjuk van.”

Zoonózisok: Állatról emberre terjedő betegségek

A zoonózisos betegségek állatról vagy rovarról emberre terjednek. Ezek a betegségek a kisebb, rövid távú betegségektől a jelentős életveszélyes állapotokig terjednek. Az állatok számos előnnyel járnak az ember számára. Sok ember mindennapi életében érintkezik állatokkal, otthon és távol is. Az állatok élelmet, rostot, megélhetést, utazást, sportot, társaságot és oktatást biztosítanak az emberek számára szerte a világon. Az állatok azonban hordozhatnak káros baktériumokat, amelyek átterjedhetnek az emberre, és olyan betegségeket okozhatnak, amelyeket zoonózisnak/zoonózisnak neveznek. A zoonózisos betegségeket olyan káros baktériumok okozzák, mint a baktériumok, gombák, vírusok és paraziták. Ezek a kórokozók számos betegséget okozhatnak emberekben és állatokban, az enyhétől a súlyosig, sőt akár halálig is.

A fertőzés terjedésének módjai

Az ember és az állatok közötti szoros kapcsolat miatt elengedhetetlen ismerni azokat a gyakori módokat, amelyekkel az emberek megfertőződhetnek a kórokozókkal, amelyek zoonózisos betegségeket okozhatnak:

• Közvetlen kapcsolat: Egy fertőzött állat nyálával, vérével, vizeletével, nyálkahártyájával, ürülékével vagy más testnedveivel való találkozás.
• Közvetett kapcsolat: Olyan területekkel való találkozás, ahol állatok tartózkodnak és kóborolnak, vagy olyan tárgyakkal vagy felületekkel, amelyek ezen állatok baktériumaival szennyezettek.

Gyakori zoonózisos betegségek

Az alábbiakban felsorolunk néhány gyakoribb betegséget, amelyet házi kedvencek kaphatnak el:

• Toxoplazmózis: Egy protozoon szervezet okozza, amely egyes embereknél influenzaszerű tüneteket okozhat.
• Psittacosis (papagájkór): Egy bakteriális fertőzés, amelyet a fertőzött madarak megszáradt ürülékének vagy légúti folyadékainak belégzése okoz. Ide tartoznak az olyan madarak, mint a papagájok, papagájkák, arapapagájok és kakaduk. Lehet, hogy nehéz megfigyelni ezt a fertőzést madarakban, mert gyakran nem mutatnak tüneteket.
• Galandféreg: A kutyák és a macskák megfertőződhetnek galandférgekkel, ha megeszik a fertőzött bolhákat. A legtöbb emberi galandféregfertőzés fertőzött hús lenyeléséből származik, de a gyerekek is felkaphatják a galandférget, ha véletlenül lenyelik a galandféreg lárvájával fertőzött bolhát.
• Horogféreg: Ezek a bélparaziták kutyákban és macskákban, különösen kiscicákban és kölykökben találhatók. A férgek petékjei vagy lárvái a háziállatoktól a széklettel kerülnek át. Az emberek a bőrükön keresztül szedhetik fel a horogférgeket, ha mezítláb sétálnak vagy kint játszanak. A horogféregfertőzés viszkető vagy fájdalmas bőrfertőzéseket vagy hasi tüneteket okozhat.
• Macskakarcolási betegség: Ez egy bakteriális betegség, amely macskáról macskára bolhákon keresztül terjed, de az emberek általában macskakarcolás vagy harapás révén fertőződnek meg.
• Brucellózis: Undulant vagy mediterrán láznak is nevezik, a brucellózis erősen átvihető bakteriális fertőzés, de ritka emberekben.
• E. coli O157: Az E. coli O157 baktérium az állatok bélrendszerében él, és fertőzött állatokkal vagy azok ürülékével való érintkezés útján terjedhet. Betegséget okozhat a hasmenéstől a veseelégtelenségig emberekben. Bizonyos esetekben a fertőzés végzetes lehet.
• Hantavírus: A hantavírus fertőzéseket rágcsálók által hordozott vírusok okozzák.
• Q-láz: Ez madarakban erősen fertőző betegség, emberben azonban nagyon ritka.
• Orf: Vírusos bőrbetegség juhok és kecskék esetében az Orf fertőzött állatokkal való szoros érintkezés útján terjedhet át az emberre.
• Juhok chlamydiosisa: A fertőzött kecskékből vagy juhokból származó bakteriális betegség, a juhok chlamydiosisa a legtöbb emberben enyhe influenzaszerű betegséget okoz.
• Salmonella: A Salmonella baktérium, amely általában enyhe, önmagától elmúló hasmenéses betegséget okoz, amely esetenként súlyos is lehet.
• Mycobacterium bovis: Ez egy olyan baktérium, amely lovakat és szarvasmarhát fertőz meg, és rendkívül ritka az emberben.

A veszettség: Halálos fenyegetés

A veszettség halálos kimenetelű vírusos idegrendszeri fertőzés, amelyet általában veszett állattal történt kontaktus okoz. Világszerte elterjedt vírus, amelynek vírusgazdái a vadon élő állatok (hazánkban főképp a rókák), amelyekről a veszettség általában a háziállatok közbeiktatásával terjed az emberre. A megfertőződött állat a tünetek megjelenése előtt 3-4 nappal már üríti a vírust. Kiváltója a Lyssa vírus, amely harapással, esetenként a szem- illetve szájnyálkahártyán keresztül, kivételes esetekben a légutakon át jut be az emberbe.

A veszettség tünetei és lefolyása

A fertőzésnek két fő típusa ismert - 80%-ban az úgynevezett dühöngő veszettség alakul ki, míg 20%-ban a bénulásos veszettség jelenik meg. Előbbire jellemző a nyugtalan, szorongó beteg, akinél a levertség váltakozik a képzelgéssel, félrebeszéléssel (delírium) és simaizom-görcsökkel. Jellegzetes tünet a víziszony: szájzár, valamint garat- és gégegörcs jelentkezik már a víz megpillantásakor is, a beteg még a saját nyálát sem képes lenyelni. Az utóbbi (bénulásos) formában felszálló jellegű, petyhüdt izombénulás a jellemző tünet, amely mellé az elmeállapot fokozatos romlása társul, majd a beteg kómába esik, végül pedig meghal. Legkésőbb 10 héttel a fertőzés megjelenését követően mindkét formánál beáll a halál.

A veszettség megelőzése és kezelése

A már kialakult betegség gyógyíthatatlan, kimenetele 100%-ban halálos. Éppen ezért a megelőzésre kell nagy gondot fordítani. A vadon élő, valamint a háziállatok állatok oltása, illetve a fertőzésnek kitett személy kezelése veszettség elleni immunglobulinnal (RIG), valamint aktív immunizálás betegségspecifikus oltóanyaggal. Amennyiben a beteg korábban már kapott oltást, akkor csak aktív emlékeztető oltás szükséges 1-4 alkalommal (az oltás óta eltelt idő függvényében).

A veszettség visszaszorítása nemcsak az emberek védelmét szolgálja, hanem az állatokét is. Hazánkban minden kutya kötelezően kap veszettség elleni oltást, amelyet évente ismételni kell. A rókák vakcinázása speciális csalétkek segítségével történik, amelyeket repülőgépről szórnak szét a vadonban. Ez a módszer Európában kiemelkedően sikeresnek bizonyult: több országban a veszettséget már teljesen felszámolták a vadállományban.

A kiskérődzők pestise és más állatbetegségek

Ha állattartó gazdaságot üzemeltetünk, vagy ha háztájon tartunk kecskét, juhot, akkor is kiemelten figyelnünk kell az állatainkra, hogy megelőzzük a vírusos megbetegedésüket. Sajnálatos módon a kiskérődzők pestise betegség tüneteinek észlelésekor azonnal értesíteni kell az állatállományt ellátó állatorvost, vagy a hatósági állatorvost. Nem szabad a véletlenre bízni azt, hogy a kórokozó esetleg szennyezett tárgyakról, járművekről, takarmánnyal továbbterjedjen, ezért a lehető legkörültekintőbben kell eljárni a fertőtlenítéskor is. A Nébih arra kéri a juh- és kecsketartókat, mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy megakadályozzák a vírus állományukba való bekerülését. Fontos tudni, hogy a fertőzés beigazolódása esetén megkezdődnek az érintett körzetekben a juhok és a kecskék szűrővizsgálatai.

Egyéb zoonózisos betegségek, amelyekre figyelni kell:

• Hantavírus fertőzések rágcsálók által hordozott vírusok okozzák.
• A kutya galandféreg (Echinococcus) hidatisz betegséget okoz.
• Ez egy bakteriális fertőzés két formában: Weil-kór és Hardjo.
• Ez madarakban erősen fertőző betegség, emberben azonban nagyon ritka.
• Vírusos bőrbetegség juhok és kecskék esetében az Orf fertőzött állatokkal való szoros érintkezés útján terjedhet át az emberre.
• A fertőzött kecskékből vagy juhokból származó bakteriális betegség, a juhok chlamydiosisa a legtöbb emberben enyhe influenzaszerű betegséget okoz.

tags: #egy #allat #megol #egy #vedtelen #kisgyereket