A kezdődő terhességek egytizede-egynegyede végződik vetéléssel a becslések szerint. Vetélésről beszélünk akkor, ha a kezdődő terhesség a várandósság 24. hete - vagy az 500 grammos magzati súly elérése - előtt megszakad.
Spontán vetélésről van szó, ha az embrió korai elvesztése bármilyen észlelhető külső behatás nélkül következik be. Ezen sajnálatos események többsége (nagyjából 70%) a várandósság első 12 hetében fordul elő. Ritkábban a 12. és a 24. terhességi hét között. A 24. hetet követően már nem vetélésről, hanem halvaszületésről van szó.
A spontán vetélések a terhességek megszakadásának leggyakoribb formáját jelentik. Ezek között az úgynevezett kémiai terhesség a leggyakoribb, amely a spontán vetélések 50-75%-ánál fordul elő. A terhesség ilyenkor nem sokkal az embriókezdemény méhfalba történő beágyazódása után szakad meg. Az osztódásnak indult, de be nem ágyazódott embrió ilyenkor vérzés kíséretében távozik az anya szervezetéből. Mivel ez éppen a szokásos menstruáció idején történik, az anya gyakran egyáltalán nem is tud róla, hogy terhes volt, illetve hogy vetélésen esett át.
A fenyegető vetélésről
A spontán vetéléseknek többféle típusa is létezik aszerint, hogy mik a vetélés lefolyásának stádiumai. A legismertebb az úgynevezett fenyegető vetélés (abortus imminens), amelyet hüvelyi vérzés és alhasi görcsös fájdalom jellemez, de a méhszáj nem nyílik ki, és a terhesség tovább fejlődik. A baba ebben az esetben még megmaradhat, de ugyanígy el is veszítheti a kismama. A fenyegető vetélés a terhességek mintegy 20%-ában jelentkezik betöltött 20 hetes terhességi kor előtt.
Fontos megjegyezni, hogy bár a fenyegető vetélés a terhesség elvesztésének kockázatát jelzi, nem jelenti azt, hogy a vetélés elkerülhetetlen. Sok nő, aki fenyegető vetélést tapasztal, egészséges terhességet produkál.
A fenyegető vetélés tünetei
A fenyegető vetélés elsődleges tünete a hüvelyi vérzés, amelynek színe a halvány rózsaszíntől az élénkvörösig változhat. Gyakori tünetek közé tartozik az enyhe görcsök és derékfájás. A vérzés sokféle lehet: a barnás váladékozástól kezdve a menstruációs jellegű vérzésig széles skálán változhat.
A terhesség ismert jeleinek hirtelen megszűnése is utalhat fenyegető vetélésre.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a várandóssága alatt rendellenes hüvelyi váladékképződést vagy vetélésre utaló jeleket tapasztal, mielőbb keressen fel nőgyógyász szakorvost! Amennyiben nincs saját kezelőorvosa, a területileg illetékes nőgyógyászati rendelés beutaló nélkül felkereshető. Bő vérzés esetén, vagy ha ismert várandósság esetén a magzat mozgásának hiányát észleli, akkor sürgős orvosi vizsgálatra van szükség: hívja a 112-t, és kérjen mentőt, vagy menjen be a területileg illetékes sürgősségi ügyeletre!
A fenyegető vetélés diagnózisa alapos klinikai vizsgálattal kezdődik. Ez magában foglalja a beteg részletes kórtörténetének felvételét, a tünetek megbeszélését és fizikális vizsgálat elvégzését. Az első vizsgálat egy nőgyógyászati vizsgálat lesz, amikor a nőgyógyász megállapítja a vérzést, ellenőrzi annak mértékét, és esetlegesen azonosítja a vérzésforrást. Ezt egy hüvelyi, vagy a második trimeszteri terhességek esetén hasi ultrahangos vizsgálat fogja követni. Itt elsősorban azt kell vizsgálni, hogy él-e a terhesség, ezt követően pedig keresni kell a lehetséges vérzésforrást.
Nagyon fontos azonban tudni mindenkinek, hogy az elvégzett diagnosztikus vizsgálatok vetélést nem váltanak ki, egy egészséges terhességet nem lehet egy vizsgálattal károsítani, vagy egy vetélést elindítani.
Korai terhességben, amikor még bizonytalan a terhesség kora, és még élő terhességet nem lehet látni (ilyen lehet egy 5 hetes terhesség is, ahol csak a petezsák látható még), vagy nagyon bizonytalan a terhességi kor sokszor segíthet a diagnózisban a terhességi hormon, a béta-HCG vizsgálata vérvétellel. A vizsgálat nagyon korai terhességben jelezheti, hogy például a halvány pozitív terhességi teszt valóban emelkedett hormonszintet jelez, ezzel alátámasztva a terhességet.
Amikor már tudjuk, hogy biztosan fennáll a terhesség, akkor a hormonszint nyomonkövetése leggyakrabban 2 naponta végzett vérvétellel segíthet a terhesség sorsának az alakulását diagnosztizálni. Fenyegető vetélés esetén csak a panaszok jelentkeznek, de azok ellenére a terhesség tovább fejlődik, és ilyenkor a hormonszint megfelelő emelkedését láthatjuk. Méhen kívüli terhesség, nem lezajlott vetélés (megszakadt fejlődés), vagy inkomplett vetélés esetén azonban a hormon szintje nem megfelelően emelkedik, stagnál, vagy folyamatosan csökken.
A mai fejlett diagnosztikai lehetőségek mellett sokszor igen korai terhességet is megállapíthatunk, amikor csak több hét elteltével tudunk majd élő terhességet is látni, és ezen hetek során a fejlődés különböző stádiumait láthatjuk. Önmagában egy vizsgálat nem tudja biztosra mondani a korai terhesség pontos korát, hiszen egy spontán teherbeesett nő esetében nagy valószínűséggel a petesejtérés időpontját nem tudjuk megmondani, és a teljesen egészséges nőknél is kivételesen akár több hetes eltérések is jelentkezhetnek ebben a dátumban. Így az utolsó menstruáció, mint az egyik legfontosabb információ, nem mindig nyújt biztos támpontot a terhesség korának a megállapításában. Sokszor ebben a helyzetben a legrosszabb, hogy a biztos diagnózisra várni kell.
A nagyobb terhességek esetén, amikor már korábban élő, fejlődő terhességet láttunk, akkor sokkal könnyebb egy fenyegető vetélést és egy nem lezajlott, vagy egy befejezetlen vetélést elkülöníteni, és biztosabb diagnózist mondani.
Vetélés típusai
A fenyegető vetélés mellett további vetélési típusok is ismertek:
- Befejezetlen vetélés (abortus incompletus): Akkor van szó róla, ha a fejlődő embrió elvesztése már megtörtént, azonban a méh nem ürült ki teljesen. A vetélés a méh üregében visszamaradt, fogantatásból származó képletek miatt nem tekinthető befejezettnek. A kiürítést ebben az esetben mesterségesen kell megtenni (műszeres befejezés). A méhszáj ilyenkor már nyitott, emellett hasi fájdalom és gyakran erős vérzés észlelhető.
- Befejezett vetélés (abortus completus): Minden kiürül a méhből. A vérzés ezután már hamar alábbhagy, és a görcsökkel együtt a fájdalom is elmúlik.
- Abbamaradt (missed abortion): Az embrió fejlődése megáll, majd elpusztul, de nem lökődik ki (ezt elmulasztott vetélésnek is nevezik). Ilyen esetben a kismamák akár teljesen tünetmentesek is lehetnek.
- Visszatérő vagy habituális vetélés: Olyankor van szó róla, ha egy kismamánál háromszor vagy ennél többször ismétlődik meg a többnyire első trimeszteri (a terhesség első 12 hetében lezajló) vetélés. A habituális vetélés a gyermeket tervező párok nagyjából 1%-át érinti.
- Lázas vetélés: Fertőzés kíséri, ami súlyos szövődményekhez vezethet.
A vetélés kiváltó okai
A spontán vetélések okait a legtöbbször nem sikerül felderíteni. Az első trimeszterben bekövetkező vetélések leggyakoribb kiváltó okának a magzati kromoszóma-rendellenességek tekinthetők. A vetélést az esetek 50 százalékában ezek váltják ki.
A spontán vetélés oka gyakran ismeretlen marad, de hátterében számos tényező állhat. A spontán vetélés kockázatát növelő tényezők:
- Életmódbeli tényezők:
- Súlyos stressz, extrém fizikai terhelés.
- Dohányzás (különösen napi 10 szál fölött) és alkoholfogyasztás.
- Drog- és kábítószer-fogyasztás, különösen a kokain.
- Túlzott koffeinfogyasztás (1000 mg fölötti koffeinmennyiségnél).
- Alultápláltság, alacsony folsavszint.
- Extrém túlsúly vagy kóros soványság.
- Kromoszóma-rendellenességek: Kialakulhat új mutációként, vagy hordozhatja valamelyik szülő. Ilyenkor a természetes szelekció révén a spontán vetélés megakadályozza, hogy a magzat súlyos, az élettel össze nem egyeztethető fejlődési rendellenességgel fejlődjön tovább. Például a Turner-szindróma a terhességek zömében vetéléssel végződik.
- Hormonális problémák:
- Sárgatest-elégtelenség: Ha a sárgatest a menstruációs ciklus során nem termel elég progeszteront (sárgatesthormont), akkor a méhnyálkahártya nem tud kellően felépülni vagy fennmaradni a megtermékenyített petesejt befogadására.
- Pajzsmirigy működési zavarai.
- Policisztás ovárium szindróma (PCOS).
- Cukorbetegség.
- Inzulinrezisztencia.
- Nőgyógyászati rendellenességek:
- A méh fejlődési rendellenessége (pl. méhsövény).
- Méhnyálkahártya pusztulása, méhfalak összenövése (Asherman-szindróma).
- Nagy, sok vagy rossz helyen lévő mióma jelenléte.
- Méhnyak-elégtelenség: Lehet elsődleges a méh fejletlensége vagy fejlődési rendellenessége miatt, illetve másodlagos korábbi szülés vagy terhességmegszakítás során elszenvedett sérülés miatt is kialakulhat.
- Fertőzések:
- Hüvelyi fertőzés: Bizonyos kórokozók a terhesség 16. hetétől képesek elérni a magzatburkok alsó felszínét; az így kialakuló gyulladás következtében a burok megrepedhet, ami a magzat kilökődését okozhatja.
- Bakteriális vaginózis, szexuális úton terjedő fertőzések.
- Vírusfertőzések, mint például a citomegalovírus (CMV) vagy a rubeola.
- Bakteriális agyhártyagyulladást okozó Listeria monocytogenes.
- Brucellózis.
- Immunológiai problémák:
- Immunológiai összeférhetetlenség: Ha a pár antigénjei nagyon hasonlítanak egymáshoz, akkor késhet a magzatot védő ellenanyagok termelése, ezáltal a magzat az idegen szövetekkel szemben agresszív nyiroksejtek (ún. killer sejtek) áldozatává válhat.
- Antifoszfolipid szindróma (APS): A méhlepény megfelelő keringését akadályozó vérrögök, illetve az antitesteknek méhlepényre közvetlenül kifejtett, de részleteiben még kevéssé ismert károsító hatásai okozzák a vetélést.
- Alloimmun eredetű újszülöttkori trombocitopénia (NAIT).
- Egyéb tényezők:
- 40 év feletti anyai életkor.
- Véralvadási zavar.
- Lisztérzékenység (cöliákia).
- A nem szteroid gyulladásgátlók alkalmazása a fogantatáskor.
- Korábbi spontán vetélés.
- Ha az ovuláció és a beágyazódás között több mint 10 nap telik el.
A spontán vetélés kezelése
A fenyegető vetélés kezelése gyakran a kiváltó októl és a tünetek súlyosságától függ. Sok esetben nincs szükség speciális kezelésre, és a terhesség beavatkozás nélkül is folytatódhat.
Fenyegető vetélés esetén az egyik legfontosabb teendő a pihenés, kímélet, adott esetben ágynyugalmat is javasolhat a kezelőorvos. Önmagában ez nem akadályozza meg a vetélést, de a testet és a lelket érő stresszt csökkenteni kell, így jó eséllyel a panaszok is csökkennek majd. Vizsgálatok egyértelműen igazolják, hogy az ágynyugalom NEM csökkenti a vetélés előfordulását. Ennek megfelelően a kórházi befekvés sem javítja a terhesség kimenetét.
Javasolható azonban a bő folyadékfogyasztás mellett a megerőltető fizikai aktivitás, valamint a szexuális élet kerülése. A hazai gyakorlatban bevett szokásnak számít a fenyegető vetélés sárgatest hormonnal való kezelése (Duphaston, Utrogestan, Progesterone Exeltis), azonban a nemzetközi gyakorlatban ennek nyomát sem leljük. 2019 májusában egy nagy számú vizsgálat bebizonyította, hogy a sárgatesthormon készítmény nem csökkenti a vetélés előfordulását, így adása NEM javasolt!
Ha a méh teljesen kiürül (komplett vetélés), akkor nincs szükség külön kezelésre. Tökéletlen vetélés esetén a terhesség korától és a vérzés intenzitásától függően műtétre, esetenként ún. méhűri revízióra (nőgyógyászati küret) van szükség, hogy a méh üregében ne maradjon magzati rész vagy vérömleny; ezt általában műtéti körülmények között, altatásban végzik.
12. terhességi hétig minden esetben altatásban, műtéti körülmények között végezzük el a félig lezajlott vetélés műszeres befejezését. Ha az elmaradt vetélést követően sem történik vetélés, vagy inkomplett vetélésről van szó, akkor műszeres befejezésre van szükség.
A vetélést tünetileg progeszteronpótlással lehet kezelni, de a hüvelyi vérzés csillapításához szükség lehet vérzéscsillapítókra is.
A vetélés megelőzése
Mivel a spontán vetélések hátterében leggyakrabban a már említett kromoszóma-rendellenességek állnak, nem létezik biztos módszer a vetélés megelőzésére. Ha viszont már a fogamzást megelőzően és a terhesség korai szakaszában is a lehető legegészségesebben élünk, azzal nő az esélye, hogy elkerüljük a magzat elvesztését.
A babatervezés időszakában érdemes rendszeresen tornáznunk, egészségesen táplálkoznunk és csökkenteni a minket érő stresszt, amennyire lehet. Az egészséges várandósság érdekében a továbbiak betartása is ajánlott:
- Egészséges életmód és táplálkozás.
- Fertőzések megelőzése, megfelelő kezelése.
- Rendszeres testmozgás.
- Stressz kerülése.
- Alkoholfogyasztás, dohányzás mellőzése.
A vetélésre hajlamosító alapbetegségek jelentős része kezelhető. Jól gyógyítható a sárgatest-elégtelenség, az ivarcsatorna-gyulladások, a nyakcsatorna-elégtelenség. Előzetes műtétre lehet szükség méhnyak-elégtelenség, egyes daganatok (pl. mióma), súlyosabb méhfejlődési rendellenességek, illetve Asherman-szindróma esetén.
A többedszer vetélőknél oki terápiára kell törekedni, hogy amennyiben ez lehetséges, megelőzhető legyen a magzat ismételt elvesztése. Ennek érdekében feltétlenül meg kell vizsgálni a vetélésre hajlamosító, fentebb említett tényezőket.