A szülés egy komplex és gyakran megterhelő folyamat, amely során a kismama szervezete hatalmas fizikai munkát végez. Ennek során elengedhetetlen a megfelelő energia- és folyadékpótlás. Azonban a kórházi gyakorlatban alkalmazott módszerek, mint például a cukros infúzió beadása, gyakran felvetnek kérdéseket a kismamákban. Cikkünkben részletesen tárgyaljuk a glükózinfúzió célját, lehetséges mellékhatásait és alternatíváit, valamint a szüléssel kapcsolatos egyéb, gyakran vitatott beavatkozásokat.
Glükóz infúzió: Mire jó és mikor szükséges?
A Glucose B. Braun 50 mg/ml oldatos infúzió egy steril, glükóz- (cukor) tartalmú vizes oldat, amelyet intravénásan, cseppinfúzióban adnak be. Fő alkalmazási területei a folyadék- és glükózpótlás, valamint más gyógyszerek feloldására is alkalmas.
A szülés fárasztó folyamat, az első szülés egy nő életében élete legnagyobb fizikai munkája. Energiára, folyadékra, ásványi anyagokra van szükség, hogy a szülő nő ne fáradjon ki. Ha a szájon át történő külső pótlás ehhez nem elég, esetleg a fájások hatékonysága romlik, akkor megeshet, hogy bekötnek némi cukros infúziót, hogy a szervezet újra erőre kapjon.
Mikor nem adható glükóz infúzió?
Nem kaphat Glucose B. Braun 50 mg/ml oldatos infúziót, ha Ön:
- allergiás a hatóanyagra vagy a kukoricára;
- túl magas a vércukorszintje (hiperglikémiája van), melynek kontrollálásához óránként több mint 6 egység inzulinra van szükség;
- vérében magas a tejsav szintje (tejsavas acidózis).
Nagyobb adagot sem kaphat az oldatból, ha:
- túl sok folyadék van a szervezetében (hipotóniás hiperhidráció vagy izotóniás hiperhidráció);
- akut szívelégtelenségben szenved (akut pangásos szívelégtelenség);
- víz van a tüdejében (pulmonális ödéma).
Folyadékhiány kezelésére a Glucose B. Braun 50 mg/ml oldatos infúziót tilos önmagában alkalmazni, mivel nem tartalmaz sókat (elektrolitokat).
Figyelmeztetések és óvintézkedések
Akut betegségekben szenvedő betegek, például fájdalom, műtét utáni stressz, hányinger, hányás, fertőzések, égési sérülések, idegrendszeri betegségek, szívbetegségek, májbetegségek vagy vesebetegségek esetén, vagy műtéten átesett betegek, illetve azok a betegek, akik vazopresszin (a testnedvek mennyiségét szabályozó hormon) hatású gyógyszereket szednek, különösen hajlamosak a vér kórosan alacsony nátriumszintjének kialakulására (akut hiponatrémia). Az emiatt kialakuló folyadékfelhalmozódás az agy duzzanatához (agyödéma) vezethet (hiponatrémiás enkefalopátia), amely fejfájással, hányingerrel, görcsrohamokkal, letargiával és hányással jár.
A fogamzóképes korú nők és a súlyos agyi betegségekben, például az agyat körülvevő membránok fertőzésében (agyhártyagyulladás) vagy agysérülésben (koponyaűri vérzés, agyzúzódás) szenvedő betegek különösen ki vannak téve a súlyos és életveszélyes agyödéma kockázatának.
Ezt a gyógyszert tilos folyadékhiány kezelésére alkalmazni megfelelő sópótlás nélkül, mivel jelentősen csökkentheti a vér sókoncentrációját (különösen a kálium és a nátrium koncentrációját). A sóhiány szívproblémákhoz és agykárosodáshoz vezethet. Különösen gyermekek, idősek és leromlott általános állapotú betegek vannak kitéve a kockázatnak.
A vércukorszintet, a folyadékszintet, az elektrolitokat (különösen a nátriumot és káliumot) és a sav-bázis egyensúlyt ellenőrizni fogják az infúzió beadása alatt.
Glükóz infúzió terhesség és szoptatás alatt
A Glucose B. Braun 50 mg/ml oldatos infúzió alkalmazható terhesség és szoptatás alatt, a vércukorszint, az elektrolitok és a folyadékegyensúly gondos ellenőrzése mellett. Fokozott óvatossággal kell eljárni, ha a glükózoldatot a szülés közben adják.
A cukros infúzió lehetséges mellékhatásai a szülés alatt
Igen, előfordul, hogy cukor és víz infúziós keverékét adagolják a vajúdónak, a folyadék és energiapótlás érdekében. Ha a vajúdó ehet és ihat, akkor ilyen infúzió adására nincs szükség és kívánatos is ennek elkerülése, mivel vannak mellékhatásai:
- Átmeneti feldobódottsághoz vezet, de ezután inkább a kimerültség tüneteit észleli magán a várandós.
- Nagy az esélye a folyadéktúladagolásnak. Ez akár szívritmuszavarhoz vagy tüdőödémához vezethet.
- Csökken a vajúdó fájdalomtűrő képessége.
- Gyakoribb az újszülöttkori sárgaság.
- Megnő a kórházban szerzett fertőzés veszélye is a bőr védőrétegének sérülése miatt.
Mindezen okok miatt ajánlatos szájon át pótolni a táplálékot és a folyadékot, ami teljesen megszünteti ezeket a lehetséges szövődményeket.
A vajúdás alatti táplálkozás és folyadékfogyasztás
A WHO az egész világon kifejezetten károsnak ítéli, ha nem engedik a vajúdókat folyadék, illetve táplálék utánpótláshoz, ezáltal elegendő energiához jutni. A folyadékpótlás is megelőzi az energiavesztést és segíti, hogy a vér áramlásán keresztül a vajúdó testében a hormonok szabadon áramoljanak, ezáltal könnyítve meg a baba útját.
A szülés területén intézményenként változik és igen széles skálán mozog, hogy vajúdás alatt teljes étel- és italtilalom áll-e fenn, vagy a vajúdó szabadon ehet-ihat. A magyar szülészetek nagy részében engedélyezik, hogy a vajúdó igyon, valamint a kórházi csomagok összeállításánál általánosságban azt tanácsolják a kismamáknak, hogy szőlőcukrot és csokoládét vihetnek magukkal a szülőszobára.
Ezek az élelmiszerek azonban nem a legjobb választások a vajúdáshoz, mert a szőlőcukor kizárólagos fogyasztása hirtelen vércukorszint-emelkedést, majd gyors csökkenést eredményez, a csokoládé pedig a nagy zsírtartalma miatt csak lassabban juttatja energiához a vajúdó nőt. A vajúdás a tágulási szakasszal együtt akár egy napig is tarthat, ezért tudatosan figyelni kell a táplálkozásra és az ivásra a szülés korai, illetve későbbi szakaszában is.
Lehetőség szerint a kórházba indulás előtt egyen a kismama, hogy feltöltse az energiaraktárait az előtte álló nagy fizikai munkára. A legtöbb egészséges, kis kockázatnak kitett nőnek a vajúdás alatt kifejezetten előnyös lehet egy könnyű étkezés. Ilyenkor nagy szénhidráttartalmú, csekélyebb zsír- és rosttartalmú ételek ajánlottak az egyéni toleranciát és preferenciát is figyelembe véve. A tágulási szakasz csendesebb fázisában a kismamák akár főtt ételeket is ehetnek, például leveseket, burgonyát, rizst és tésztaféléket.
A későbbi, aktívabb szakaszban pedig pirítós, extrudált kenyér, joghurt, keksz, puffasztott gabona, müzli- vagy energiaszelet, aszalt és friss gyümölcsök egyaránt részei lehetnek a szülés alatti falatoknak. Nagy adagok helyett inkább a többször kisebb mennyiségű étel fogyasztása ajánlott, mert szülés közben lassul az emésztés és a tápanyagok felszívódása a belek összenyomódása, valamint esetenként az aspiráció kivédésére adott szerek miatt is.
A megfelelő folyadékfogyasztás kulcsfontosságú a szervezet és a méh megfelelő működéséhez. Az elégtelen folyadékfogyasztás kiszáradáshoz (dehidratációhoz) és kimerültséghez vezet. Dehidratáció esetén a méhösszehúzódások lassulnak, csökken a hatékonyságuk. A megfelelő hidratáltság folyamatos fenntartása a szülés során elengedhetetlen, ugyanis a folyadékpótlás segíti, hogy a vér áramlásán keresztül a vajúdó testében a hormonok szabadon áramoljanak, ezáltal megkönnyítve a baba útját.
Szülés közben ivóvíz, szénsavmentes ásványvíz, valamint energiát adó gyümölcslevek és izotóniás sportitalok fogyasztása ajánlható. Az izotóniás sportitalok könnyen és gyorsan felszívódó szénhidrátokat tartalmaznak, ezáltal optimális energiát szolgáltatnak a szülés intenzív fizikai igénybevételéhez. Továbbá a sportitalok elektrolittartalma egyben pótolja a vajúdás következtében verejtékezéssel, illetve esetlegesen hányással veszített ásványi anyagokat is. Javasolt minden összehúzódás után kis mennyiségű folyadékot inni.
Az egészséges, vajúdó nőket nem lenne szabad korlátozni az evésben, továbbá ösztönözni kellene őket a megfelelő hidratációt lehetővé tevő, szájon át való folyadékfogyasztásra is ahelyett, hogy esetenként rutinszerűen glükóztartalmú, intravénás folyadékok alkalmazására kerülne sor. Az infúziós terápia következtében fellépő kellemetlen mellékhatások az élettani szülés folyamán elkerülhetővé válhatnak a megfelelő energiafelvétellel és folyadékfogyasztással.
A kórházi gyakorlatban sokszor rutinszerűen adott fiziológiás infúzió ráadásul a száj és az ajkak kiszáradását sem enyhíti, nem oltja a vajúdó nő szomjúságát, valamint az ivás feletti kontroll és annak pszichés hatása is elmarad. Fontos megemlíteni még azt is, hogy az infúzió bekötésével a vajúdó ugyan használni tudja a kanülált kezét, de az eszköz korlátozza a szabad mozgásban, s ez szintén gátolhatja a szülés természetes folyamatát.
Természetes szülést szeretnél kórházban? Tedd ezt a három dolgot.
Oxitocin és egyéb szülészeti beavatkozások
Magyarországon a szülés alatti intravénás oxitocin infúzió - köznapi nevén oxi - az egyik leggyakoribb szülészeti beavatkozás. Kórházi szüléseknél ez olyannyira szinte része a forgatókönyvnek, hogy anyai bevallásra épülő statisztikák szerint a szülő nők 60-70%-a kap szintetikus oxitocint a szülés folyamán.
Mi az oxitocin?
Az oxitocin egy hormon, vagyis egy olyan kémiai anyag, amit egy belső elválasztású mirigy termel és ami valamilyen életfunkciót szabályoz. Az oxitocin hormont sokszor becézik szeretethormonnak is, mivel akkor is megemelkedik a szintje a vérünkben, amikor szerelmesek vagyunk, amikor ölelkezünk, amikor közvetlen bőrkontaktusban vagyunk azzal, akit nagyon szeretünk. Még inkább megemelkedik a szintje akkor, amikor vajúdunk, ugyanis az oxitocin hormon váltja ki a méh ritmikus összehúzódásait, amik átalakítják a méh struktúráját a vajúdás alatt.
Az agyalapi mirigyben termelődik, és amikor elkezdődik a vajúdás, az oxitocin hormon termelése egyre inkább fokozódik és emiatt lesznek az összehúzódások egyre gyakoribbak, egyre hosszabbak és egyre fájdalmasabbak!
A szintetikus oxitocin
A szintetikus oxitocint mesterséges úton állítják elő, de kémiailag teljesen azonos az agyalapi mirigy által termelt természetes oxitocinnal és a hatása is ugyanaz: méhösszehúzódásokat vált ki. Éppen ezért a szintetikus oxitocint általában a szülés-beindítási protokoll részeként, vagy pedig az összehúzódások erősítésére, a vajúdás felturbózására és a szülés gyorsítására alkalmazzák.
Fontos szempontok a szintetikus oxitocinnal kapcsolatban:
- Ha túl hamar, túl sok oxitocint adagolnak, akkor az először valóban kiváltja a méhösszehúzódásokat, de egy idő után a méh receptorai eltelítődnek a túl magas oxitocinszinttől, érzéketlenné válnak és már nem reagálnak összehúzódással.
- Az intravénás oxitocin nem jut el az agyba és ezért ott nem tud kiváltani endorfin reakciót, vagyis az oxitocinnal felturbózott vajúdást emiatt jóval fájdalmasabbnak érzik általában szülő édesanyák!
- A vajúdás során a természetes oxitocin mennyisége folyamatosan emelkedik, ezért az összehúzódások folyamatosan erősödnek, hosszabbodnak és sűrűsödnek! Az intravénás oxitocinnal azonban a folyamatoknak eléggé elébe vágnak: a vajúdás azonnal erős, gyakori és hosszú „fájásokat” vált ki, amikkel sokkal nehezebb feladat megbirkózni!
- Ezekre a hirtelen jött erős összehúzódásokkal természetesen nem csak az anyának lehet nehezebb megbirkózni, de bizony a kisbabának is! A turbó fokozatra könnyen reagálhat a baba nem megnyugtató pulzussal, ami további beavatkozásokat, esetleg rögtön műtéti megoldást tehet szükségessé!
- Ha a méhet erősebb munkára ösztökélik szintetikus oxitocinnal, akkor ennek a hatását monitorozni kell, nehogy túlpörögjön a méh és nehogy túl sok legyen a babának! Tehát figyelni kell a baba reakcióit és figyelni kell a méh összehúzódásait is, ezért oxitocin adagolása esetén a folyamatos CTG elengedhetetlen.
Az oxitocin alkalmazására legtöbbször az egyetlen indok az vagy a szokás, vagy pedig az, hogy telnek az órák és telnek a percek, a türelem pedig fogy. A másik indok, ami miatt ennyire gyakran előkerül a szintetikus oxitocin hormon az az, hogy nagyon sok édesanya idejekorán megy be a kórházba! Akkor, amikor a vajúdás még éppen csak elkezdődött, még csak éppen érződnek az összehúzódások és amikor a természetes oxitocin hormon szintje még viszonylag alacsony. Ilyenkor az utazás, a kórházi felvétel, az izgalom és a félelem hatására megemelkedik az adrenalin típusú stresszhormonok szintje, ezek pedig szépen elnyomják az oxitocin hatását és a vajúdás lelassul vagy akár teljesen le is áll.
Epidurális érzéstelenítés és hatásai
Az epidurális érzéstelenítés rendkívül népszerű fájdalomcsillapítási mód. A tágulási és kitolási szak érzéstelenítése mellett a gátmetszés, a gátrekonstrukció, a lepényleválasztás és a császármetszés anesztéziájára is alkalmas. Az epidurális érzéstelenítés azonban további beavatkozásokat von maga után. Az alkalmazott gyógyszerek nagy része átjut a placentán és szisztémásan hat. Leggyakoribb szövődmény az anyai vérnyomásesés, melynek során a magzat oxigénellátása romlik. Ilyen esetben az anya folyadékpótlásra szorul, infúziót kap. Ekkor gyakran előfordul, hogy az újszülött élettani súlyesése a több folyadékveszteség miatt nagyobb lesz, közelíti vagy meghaladja a normális 10 százalékot és a baba pótlást kap.
Érdemes tudni, hogy a pótlás, akár anyatejjel, akár tápszerrel történik, negatív hatással van a tejtermelődésre, az első 7 életnap során adott tápszeres kiegészítés pedig késlelteti az újszülött beleiben az erősen savas környezet kialakulását. A kiegészítő tápláláshoz használt cumisüveg rontja az újszülött szopáskészségét, az erőtlen szopást tovább gyengíti, megváltoztatja a csecsemő szopási technikáját és úgynevezett cumizavarhoz vezethet, melynek során tejcsatorna-elzáródásra, a tej apadására, a mellbimbó kisebesedésére, illetve az anyamell elutasítására lehet számítani.
Ha az epidurál már több, mint 5 órája a helyén van, előfordul, hogy az anya testhőmérséklete megemelkedik, amely az anyai és a magzati szívverés felgyorsulását, tachycardiát eredményez. A megemelkedett testhőmérsékletet tévesen magzati vészhelyzetnek vagy fertőzésnek tulajdoníthatják, amely egy sor komoly vizsgálatot, beavatkozást, akár császármetszést, a csecsemő elkülönítését, antibiotikus kezelést von maga után.
Az is gyakran előfordul, hogy a szülés lelassul. Annak az anyának, aki EDA-val szül, háromszor nagyobb esélye van arra, hogy oxytocint kapjon, vagy hogy fogós befejezés legyen a szülés vége, mint annak, aki gyógyszer nélkül szül. Különösen az először szülő nőknél jelentősek ezek a különbségek, sőt, nekik 50%-kal kevesebb esélyük van arra, hogy beavatkozások, komplikációk nélkül hozzák világra gyermeküket, amennyiben az epidurális érzéstelenítést választják.
Az epidurális anesztézia alkalmazása megduplázza a szülőnő esélyét arra, hogy dystocia (szülés leállás) miatti császármetszésre vagy műszeres befejezésre kerüljön sor.
A szülést követő elválasztás és annak következményei
Medikalizált szülést követően a legtöbb intézményben hosszabb-rövidebb időre elválasztják az újszülöttet édesanyjától. Az egymástól való távollét nem kedvez a szoptatás megkezdésének, a korai kötődés kialakulásának. A csecsemőosztályon elhelyezett újszülöttet gyakran megitatják cukros vízzel, teával, tápszerrel és csak 3 óránként viszik ki szopni. Sok baba végigalussza a kijelölt szoptatási időt, néhányuk pedig a cumisüveges táplálásnak köszönhetően nem tud mit kezdeni az anyamellel.
Ildi első gyermeke császárral született, és hamarosan besárgult. Az elvileg bababarát kórházban ennek egyenes következménye volt, hogy a szubintenzív osztályra került, kék fény alá helyezték, és infúziót kapott. Látta a lekötözött kezű és leragasztott szemű gyerekét: egy hatalmas branül volt a fejébe szúrva, és olyan kétségbeesetten ordított, hogy azt hitte, megszakad a szíve. Ott kellett aztán két nyomorult rácsos ágy közé beszorulva, egy kényelmetlen széken kuporogva megtanulni, hogyan is megy a szoptatás.
A szubintenzív ellátás traumája, hogy teljesen váratlanul elszakították őket egymástól egy nagyon fontos és érzékeny időszakban, az egész életükre kiható következményei lettek. A lánya az összes létező „diszes” részképesség-zavarban szenved (diszkalkuliás, diszgráfiás és diszlexiás). Rengeteg fejlesztésre vitték, hihetetlenül sok vizsgálaton esett át, mindegyiknél megerősítették abban, hogy ezek kialakulásában nagyon fontos szerepe van a traumának.
A másik két gyermekét egy másik kórházban szülte, ami tényleg bababarát. Ők is gyorsan besárgultak, de ott kaptak a szobájukba egy kékfény-készüléket, ami segített nekik a sárgaság leküzdésében, és a nővérek arra biztatták, hogy minél gyakrabban szoptassanak, menjenek egy kicsit a napra, mert az is jótékony hatással van a sárgaságra. A másik két gyerekének semmilyen tanulási zavara nincs, mindketten kitűnő tanulók.
Hogyan segíthetjük a szoptatást a szülőszobán?
A kisbabának élete első órájában van egy hosszabb, mintegy negyven percig tartó, csöndesen éber periódusa, amikor édesanyja és édesapja arcát, hangját figyeli és készen áll az első szopásra. Ha az egészséges újszülöttet édesanyja hasára fektetjük és hagyunk neki elég időt, a kisbaba felkúszik az anyamellhez, majd bekapja azt és szopni kezd.
Ne gondoljuk, hogy a szülőszobai szoptatásnak nincs értelme! Kimutatták, hogy az időre született, egészséges csecsemő szopási ösztöne a megszületését követő 30-40 percben a legerősebb. Ha a kisbaba nem álmos a szülés alatt használt gyógyszerektől vagy az altatástól, akkor buzgón, erőteljesen fog szopni. Érdemes kihasználni ezt az időszakot, és mellre tenni a babát. Az édesanya melle ugyanis ilyenkor még puha, nem feszül a belövellő tejtől, a kisbaba könnyen rá tud harapni a bimbóudvarra és hamar megtanulja a helyes szopási technikát. Mire néhány nap múlva belövell a tej, a csecsemő már ügyesen fog szopni.
Az anyának is jót tesz a korai mellretétel, hiszen a szoptatás elősegíti a méhlepény megszületését, s a méhösszehúzódások következtében kisebb lesz a vérveszteség. A mellbimbó ingerlése által felszabaduló endogén eredetű oxitocin pedig hatékonyabban biztosítja a méh összehúzódását, mint bármilyen külső stimulálás.
A pszichés szempontok sem elhanyagolhatóak: a korai mellretétel pozitív hatással van a korai kötődés, a jó anya-gyermek kapcsolat kialakulására. A kisbabának megnyugtató édesanyja közelsége. Ezért mindkettejük számára az a legjobb, ha minél több időt töltenek együtt, ismerkednek, s az anya megtanulja felismerni kisbabája jelzéseit.
Ne feledkezzünk el az apáról sem, aki gyakran jelen van a szülésnél, s az első mellretételnél! Ha segítünk az apának felismerni a szoptatás, az anyatejes táplálás fontosságát, ha megmutatjuk neki azokat a mozdulatokat, apró fogásokat, praktikákat, amellyel a szoptató anyát segítheti, akkor a későbbiek során, otthon megerősíti és támogatja az édesanyát a szoptatásban olyankor is, amikor a gyermekágyas elbizonytalanodik.
Ne gondoljuk, hogy az anyának még úgysincs teje! Az első napokban néhány kanálnyi colostrum van a mellben, ezt az immunanyagokban gazdag előtejet a baba első oltásának is szokták nevezni. A babának éppen erre és éppen ilyen kis mennyiségre van szüksége. Az újszülött gyomrának befogadóképessége ugyanis az első napon 6 ml, a másodikon 12. Az első napon egyszerre 5 ml colostrum van a mellben. Felesleges ettől nagyobb mennyiségű folyadékot belediktálni.
A laktózban gazdag kolosztrum elősegíti a meconium ürülését, a felesleges billirubin távozását. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a billirubin 98 százaléka a széklettel ürül, az igény szerint szoptatott, kizárólag anyatejet fogyasztó babáknál.