A terhesség időszaka alatt számos vizsgálatot végeznek a kismamán. Többek között rendszeresen vesznek tőle vért, a kapott eredményeket összehasonlítják, így könnyen kiderülhet az is, ha a vércukorszint nem egyezik. További vizsgálatokkal megállapítható a terhességi cukorbetegség (GDM - gestatiós diabétesz).
A terhesség során a hormonháztartásban történt átalakulások hatására a szénhidrátanyagcsere-állapot változik, egyre fokozódó inzulinrezisztencia jelentkezik, vagy ha már fennállt, az tovább erősödik. A szervezet inzulinigénye megnő, és a hasnyálmirigynek sokkal több hormont kell termelnie ahhoz, hogy a vércukorszint a normális tartományban maradjon. A hormonok okozta szénhidrátanyagcsere-változások a szüléssel megszűnnek, ami azt jelenti, hogy az édesanyának nagy esélye van arra, hogy az anyagcseréje normalizálódik.
A terhességi cukorbetegség lényegében csökkent tolerancia a glükózra, melyet a terhesség alatti megváltozott hormonműködés okoz. A terhesség alatt lehetséges, hogy a kismama szervezete nem megfelelően dolgozza fel az inzulint, úgynevezett inzulinrezisztencia jöhet létre. Ez a terhesség alatt termelődő hormonok miatt alakul ki, mert ezek a hormonok az inzulinnal ellentétes hatásúak lehetnek. A cukor feldolgozásához viszont nagyon fontos az inzulin, így a megnövekedett cukorszinthez, arányos mennyiségben inzulintermelésre is szükség van. A terhességi cukorbetegség minden előzmény nélkül kialakulhat.
A terhesség 24-28. hetében azonban minden kismamánál elvégzik a terheléses cukorvizsgálatot. Azok, akiknél korábban mértek már magasabb vércukorértéket vagy inzulinrezisztenciát diagnosztizáltak, esetleg édesanyjuk is terhességi cukorbeteg volt, a magasabb rizikócsoportba tartoznak. Ebben az esetben azonnal, már a terhesség tényének megállapításakor jelezni kell a nőgyógyász szakorvosnak és háziorvosnak is, hogy erre kiemelten figyelni kell. Az orvosok a leletek mérlegelése alapján dönthetnek a vércukorérték fokozott megfigyelése mellett. Ilyenkor nem elegendő a fent említettt 24-28. héten a terheléses glükóztolerancia-vizsgálat, és ajánlott már a terhesség korai szakaszában felkeresni egy cukorbetegségben és/vagy terhességi cukorbetegségben jártas belgyógyászt vagy diabetológust is.
Becslések szerint minden második kismama túlsúlyos vagy elhízott a várandósság korai szakaszában, ami jelentősen növeli a terhességi magas vérnyomás és a terhességi cukorbetegség kialakulásának kockázatát. A terhességi diabétesz kialakulásában fontos szerepet játszó elhízás és a várandósság alatti helytelen táplálkozás a baba felnőttkori egészségére is hatással van.
A terhesség alatt jelentkező szénhidrátanyagcsere-zavar kizárása vagy kimutatása céljából alkalmazandó cukorterheléses vizsgálatra (orális glükóztolerancia-teszt, OGTT) a kismamának felkészülten kell érkeznie. A terhelés után 120 perccel vérvétel történik („120 perces érték”). A Magyar Diabetes Társaság terhességgel foglalkozó munkacsoportjának állásfoglalása szerint a terheléses vizsgálat során csak a 0 és a 120 perces vércukorértékeket kell figyelembe venni.
Ha a terhes kismamának magas a vércukorszintje, az mind az anyára, mind a magzatra káros hatással van. Tartósan magas vércukorértékek fennállása esetén jellemző, hogy a magzat méretei nagyobbak az átlagosnál. Ez a szülés során sérülést okozhat a kisbabának, például a kitolási szakban elakadhat a váll, ami akár felső végtagi idekárosodással is járhat. Ha a mamának magas volt a várandósság során a vércukra, a magzat hasnyálmirigye is több inzulint termel. Ennek lehet káros következménye, hogy a szülés után a baba vércukorértéke kórosan alacsony tartományba kerül.
Az anya szempontjából is vannak következményei a nem vagy rosszul kezelt szénhidrátanyagcsere-állapotnak. A kismamának nagyobb esélye van arra, hogy gyógyszeres kezelést igénylő, magas vérnyomásértékei lesznek. A magas vérnyomás fokozott ödémaképződéssel és fehérjevizeléssel az úgynevezett eklampszia betegséget is jelentheti.
A klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a szénhidrátanyagcsere-zavarral járó terhességekből születettek körében gyakoribb az elhízás akár gyermek-, akár felnőttkorban. A szülés után 10 évvel ezeknek a nőknek közel fele túlsúlyos, harmaduknak magasvérnyomás-betegsége van, illetve 15 százalékuknak fehérje is megjelenik a vizeletében.
Az átmeneti diabétesz magas születési súlyt és a baba belső szerveinek megnagyobbodását okozhatja, a 12. hét után pedig koraszüléshez vagy vetéléshez is vezethet. Az érintett kismamáknál az anya magas vércukorszintje hatással van a magzat szervezetére, ezért a vércukorszint csökkentése érdekében a baba hasnyálmirigye több inzulint termel. Az inzulin egy növekedési hormon, amelynek túlzott termelése jelentős súlygyarapodást vagy a belső szervek megnagyobbodását okozhatja.
A terhességi diabétesz nemcsak a babánál, hanem a kismamánál is számos problémát okozhat. A súlygyarapodás, a magas vérnyomás, a koraszülés, valamint a vetélés kockázata mellett növeli a különböző fertőzések kialakulásának kockázatát (főként a hüvelyi, a hólyag- és vesefertőzések előfordulását), nem megfelelő kezelés esetén pedig ödémásodáshoz, valamint a kismedence és méhlepény ereinek meszesedéséhez is vezethet.
Ha megállapításra kerül a gesztációs diabétesz, a kismamát a nőgyógyász vagy a háziorvos diabetológiai szakrendelésre utalja. A gesztációs diabétesz kezelésének célja, hogy az érintett kismamának normális, a nem gesztációs kismamákéhoz hasonló vagy azzal azonos vércukorértékei legyenek.
Az első és legfontosabb az életmódkezelés, amely a megfelelő étrend alkalmazását és a fokozott fizikai aktivitást foglalja magába. A terhesség alatti diéta során kerülni kell a koffeint, a szacharintartalmú mesterséges édesítőszereket, a magas glikémiás indexű ételeket és a gyorsan felszívódó cukrokat. A könnyű testmozgás (például az étkezések utáni 20-30 perces séta) sokat segít a vércukorszint kontrollálásában.
A gondozás elengedhetetlen része a kismama vércukor-önellenőrzése, amelyet reggeli előtt és a főétkezések után 1 órával kell elvégezni. A kismamák kezelésére korábban orális (szájon át beveendő) vércukorcsökkentő gyógyszerek használatát hazánkban a szakmai ajánlások nem javasolták. Újabb vizsgálatok eredménye alapján metformin hatóanyag-tartalmú gyógyszerek alkalmazása egyéni mérlegeléssel a várandósság alatt megengedhető (nem tiltott).
A gesztációs diabéteszes esetek alig 20-25 százalékában szükséges az inzulinkezelés. Magyarországon az úgynevezett humáninzulin-készítményeket használjuk gesztációs diabétesz fennállása esetén a vércukorszint csökkentésére. Leggyakrabban a főétkezéshez szükséges adni gyors hatású inzulinkészítményt, a beadás és az étkezés között 15-30 percnek el kell telnie ahhoz, hogy az inzulin fel tudjon szívódni és a hatása kialakuljon. Ha a reggeli, éhgyomri vércukorértékek meghaladják az ideális, 5,3 mmol/l értéket, akkor éjszakára bázisinzulinra is szükség van, amelyet este, lefekvés előtt, 21.30 és 22.00 óra között kell beadni.
A terhesség során az inzulinrezisztencia fokozódik, gesztációs cukorbetegség esetén a szénhidrátanyagcsere-állapot romolhat. Szükségessé válhat az étrend módosítása, inzulinterápia bevezetése vagy a már alkalmazott inzulin dózisának szükség szerinti folyamatos emelése. Inzulinterápia bevezetése esetén a kismamát minden részletre kiterjedő edukációban részesítik, hogy az inzulin dózisának emelésére önállóan is képes legyen.
A gesztációs cukorbetegség az esetek 90 százalékában a szülés után elmúlik, de a későbbiekben nagyobb a valószínűsége annak, hogy kóros szénhidrátanyagcsere-zavar alakuljon ki. A szülés után minimum 6 hét elteltével ismételt cukorterhelésre van szükség annak felmérésére, hogy a szénhidrátanyagcsere-zavar teljesen megszűnt-e, vagy esetleg valamilyen formában megmaradt.
Szülés után a diétát folytatni kell, már csak amiatt is, mert a diabéteszes diéta ugyanaz, mint az egészséges étkezés. Nyilván az édesanya a baba mellett nem tud annyira odafigyelni magára, mint korábban, de ügyeljen a napi 5-6 étkezésre! Ha a terhesség során inzulint kellett használni, az általában elhagyható a szülést követően. Ha nagy dózisra volt szükség, annak a felezése javasolt, majd pár napon belül már látható, hogy el lehet-e hagyni véglegesen. Abban a ritka esetben, ha az édesanya vércukorértékei magasak lennének a dózis csökkentésével vagy az inzulin-kezelés elhagyásával, úgy a dózisok emelendők vagy a terápia visszaállítandó.
Bár a gesztációs cukorbetegség a szülést követően elmúlik, azaz a szénhidrát-anyagcsere normálissá válik, a kismama élethosszig tartó odafigyelésére van szükség. A cukorbetegség, illetve kórmegelőző állapotainak az időben történő kezelése rendkívül fontos a betegség progresszív jellege és a szövődmények kialakulásának megelőzésére. A cukorbetegség a vele járó szövődményei által határozza meg az egyén sorsát. A hosszú távú (krónikus) szövődmények alapvetően az érrendszer károsodását jelentik, s ezek rövidebb-hosszabb idő alatt visszafordíthatatlan szervi diszfunkcióhoz vezethetnek. A kisérkárosodás leginkább a szem ideg- vagy recehártyáját, a vese legkisebb véredényeit vagy az idegeket érinti.
Azoknak a nőknek, akiknek a terhessége során szénhidrátanyagcsere-zavar, gesztációs cukorbetegség igazolódott, nagyobb az esélyük a 2-es típusú diabétesz kialakulására. Emiatt tisztában kell lenniük a cukorbetegség tüneteivel, amelyek a magas vércukorszint következtében alakulnak ki.