Csecsemőkori csípődiszplázia: Tünetek, diagnózis és kezelési lehetőségek

A csípődiszplázia a csecsemők egyik leggyakoribb fejlődési eltérése. Sokan megrémülnek a diagnózistól és a furcsának tűnő eszközök látványától, pedig ha időben felismerik, a legtöbb esetben kíméletes, konzervatív módszerekkel - például Pavlik-kengyellel vagy terpeszpelenkával - teljesen rendezhető.

Mi a csípődiszplázia és a csípőficam?

Csípődiszpláziáról akkor beszélünk, ha a csípővápa sekélyebb, a combfej kevésbé fedett, esetleg könnyen kimozdítható a vápából. Súlyosabb esetben a combfej kicsúszhat, azaz „kificamodhat” a lapos vápából, ekkor csípőficamról beszélünk. A csípőízületi diszplázia lényegesen gyakoribb betegség, mint a csípőficam. Fontos, hogy diszplázia esetén a combfej a vápában helyezkedik el, nem ficamodott helyzetű. Előfordulhat az is, hogy a csípőízület nem teljesen normális alakban fejlődik, jellegzetes eltérések alakulnak ki a vápán és a combcsonton is.

A csípőízület anatómiája

A csípőízület egy gömbízület. A combcsont felső része, azaz a combfej (a csípő gömb része) egy mélyedésben (ízületi vápa) ül, amely a medencecsont része. A combfej különböző irányokba mozog, de mindig a vápában marad. Csípőízületi diszplázia esetén a csípő nem jól fejlődik. Az ízület gömb része teljesen vagy részben kikerülhet a helyéről, illetve ki-be csúszkál az ízületi vápából. Ennek hátterében az ízületi vápa sekélysége áll. A csípő állás, járás, guggolás, lépcsőmászás közben támogatja a testsúlyt.

A csípődiszplázia és csípőficam kialakulásának okai

A csípőficam kialakulásának hátterében számos tényező meghúzódhat. A csípődiszplázia kialakulása soktényezős, döntően genetikai és magzati tartási adottságok befolyásolják. Sem a terhesség alatti „rossz mozdulat”, sem a szoptatás módja nem okoz csípődiszpláziát. A veleszületett csípőficam családilag halmozottan észlelhető, örökletes tényezők és környezeti ártalmak egyaránt szerepet játszanak kialakulásában. Ezek a következők lehetnek:

• Családi halmozódás: Ha a családban előfordult már csípődiszplázia.
• Farfekvés: A farfekvéses helyzet valószínűleg a legfontosabb kockázati tényező, akár hüvelyi úton, akár császármetszéssel hozzák világra a csecsemőt. A farfekvéses helyzetben a combfej hajlamos kitolódni az üregből.
• Elsőszülött gyermek: Az első terhesség során az anya méhe feszesebb, ezáltal korlátozottabb a mozgása.
• Lánygyermek: A csípőficam leginkább a lányok betegsége, náluk 4-6x gyakoribb, mint a fiúk esetében. Az orvosok azt feltételezik, hogy a lány babák jobban reagálnak a relaxin hormonra, mely fellazítja az ínszalagokat és az izmokat.
• Túl kevés magzatvíz (oligohydramnios).
• Ikerterhesség.

A csípődiszplázia ritkán a születést követően is kialakulhat, mint szerzett állapot. Összefüggésbe hozták a diszplázia gyakoriságát a csecsemők szoros pólyázásának hagyományával, valamint a túlságosan korlátozó babaülések, hordozók és egyéb csecsemőszállítási módszerek használatával. Ma már tudjuk, hogy az újszülöttet terpeszben kell pelenkázni.

A csípődiszplázia tünetei és diagnózisa

A csípődiszplázia nem okoz fájdalmat a csecsemőknél, ezért nehéz lehet észrevenni. Nincsenek olyan jellegzetes tünetei, mint a csípőficamnak. Sok csecsemő születik olyan csípővel, amely lazának érződik, amikor megmozgatjuk. Ezt nevezzük újszülöttkori csípőízületi lazaságnak, ami általában 4-6 hetes korban magától javul, és nem tekinthető valódi csípőízületi diszpláziának. Az a csecsemő, akinek a csípőszalagjai 6 hét után még mindig lazák, kezelésre szorulhat.

Figyelmeztető jelek, melyeket a szülők is észrevehetnek:

• Redőaszimmetria: Ha a lágyékhajlatban vagy a farpofákon, a combredők hosszúsága, elhelyezkedése nem egyforma a két alsó végtagon.
• Végtagok kifordult helyzete: Ha az egyik, vagy mindkét alsó végtag kifordult helyzetben van.
• Végtaghossz-különbség: Az egyik lába hosszabbnak tűnik, mint a másik.
• Eltérő mozgásintenzitás: A gyermek különböző intenzitással mozgatja a lábait.
• Terpesztési nehézség: Pelenkázás során a combok kifeszítése nehézkes.
• Kattogás terpesztésre: Tipikus jelnek tekinthető, ha terpesztésre kattanást, majd visszazökkenést észlelsz (azonban ezt a szülők igen ritkán észlelik).
• Totyogó járás: Ha mindkét csípő érintett, a gyermek totyogva járhat - mivel a legtöbb kisgyerek járása totyogós lehet kezdetben, ez is nehezíti a csípődiszplázia azonosítását.

A diagnózis felállítása

A csípőficam diagnózisa minden esetben csecsemőkori csípőszűrésen történik. A csípőízület szűrésének legjobb módja a fizikális vizsgálat, amelyet többször is el kell végezni.

• Első vizsgálat: A baba születésekor a szülészeti osztályon (1-3 napos korban).
• Következő vizsgálat: 3-6 hetes kor között (5-6 hetes korban).
• Harmadik vizsgálat: 4 hónapos korban (3-4 hónapos korban).
• További vizsgálat: A járás megkezdésekor indokolt megismételni.

A fizikális vizsgálat speciális műfogások alkalmazásával történik. Csípődiszplázia esetén a csípőízület eltömődését lehet érezni, és a ki-be pattanását az ízületi vápából. Ha a csípő vizsgálatakor a csípő nehezebben terpeszthető, súlyosabb esetben a combcsont feje vizsgálat során „kiugrik” az ízületi vápából, akkor további képalkotó vizsgálat szükséges.

Képalkotó vizsgálatok:

• Ultrahangos vizsgálat: Szükséges minden csípőficam- vagy diszplázia gyanús babának, illetve azoknak, akiknek a családjában előfordult csípőficam vagy farfekvés, illetve ikerterhesség után. Az ultrahangos vizsgálat veszélytelen, ismételhető, objektív vizsgálati mód, mely során meghatározható a combfej pontos helyzete, valamint a csípőízület fejlettsége. Ez a vizsgálati módszer mára lényegesen kiszorította a csípőröntgen vizsgálatot.
• Röntgenfelvétel: Ritka esetben, ha az ultrahang nem ad elegendő információt, medence röntgenfelvételre lehet szükség, főleg idősebb csecsemőkorban, ortopédiai javaslatra.

A csípődiszplázia kezelése

A csípőficam, csípődiszplázia kezelésének eredményei annál jobbak, minél korábban ismerik fel az elváltozást. Kezelés nélkül a terhelés során a combfej nem optimálisan támaszkodik a vápára, ami hosszú távon gyorsult kopáshoz, fájdalomhoz és akár fiatal felnőttkorban csípőprotézis szükségességéhez vezethet. A csípődiszplázia kezelése csecsemőkorban azért annyira hatékony, mert ebben az életkorban a csont és a porc még rendkívül jól alakítható. Ha a combfej stabilan, jó helyzetben ül a vápában, a csípő „hozzáépül” ehhez a helyzethez: a vápa mélyül, a fedettség javul, és a csípőízület normális formát vesz fel.

Konzervatív kezelési módok

A kezelési tervet mindig egyénre szabottan állítja össze a gyermekortopéd szakorvos. Más kezelési stratégia jön szóba egy enyhén éretlen, de stabil csípő, és más egy igazoltan ficamodott csípő esetében. A csípődiszplázia kezelése ma már túlnyomórészt sikeresen, kíméletes módszerekkel történik.

Terpeszpelenka és csípőbarát gondozás

Enyhe csípőéretlenség, úgynevezett éretlen vagy „átmeneti” csípő esetén gyakran elegendő lehet a csípőbarát gondozás, illetve terpeszpelenka használata. A terpeszpelenka nem „gyógyító csodafegyver”, hanem egy egyszerű eszköz, amely segít megtartani a csípőt kedvező helyzetben. Emellett fontos, hogy a baba minél több időt töltsön olyan testhelyzetben, ahol a lábak szabadon felhúzhatók és terpeszthetők (például hordozókendőben, csípőbarát hordozóban). A születéstől megkezdett kíméletes terpesztés óvatosan fokozható. Minél nagyobb terpeszben hordozd a babát akár a kezedben, akár hordozókendő segítségével. Fontos, hogy a kenguru nem megfelelő kisbabáknak, mivel abban lóg a lábuk.

Pavlik-kengyel

Kifejezettebb csípődiszplázia vagy instabil, esetleg már részlegesen ficamodott csípő esetén sokszor Pavlik-kengyel felhelyezése javasolt. A Pavlik-kengyel a rutin kezelési módszer, amely segít az ízületi vápába illeszteni a combfejet. A maximum 4-6 hetes babát általában Pavlik-kengyellel kezelik. A Pavlik-kengyel hatékonysága a korai életkorban a legjobb, ezért általában néhány hetes-hónapos korban alkalmazzák.

• Viselés időtartama: A viselés pontos időtartama egyénenként változó, de általában 6-12 hétig tart, gyakran 2-3 hónapra kell számítani.
• Használat: Az első időszakban sokszor 24 órában javasolt a használat, később az orvos dönthet a fokozatos „könnyítésről”.
• Kontroll: Amíg a kengyelt viseli, a babát 1-3 hetente orvosi vizsgálattal ellenőrzik és szükség esetén állítanak a kengyelen.

A Pavlik-kengyel hatásossága szorosan összefügg azzal, mennyire következetesen viselik, és mennyire pontos az illesztése. A kezelést sok szülő ijesztőnek látja az elején, de néhány nap alatt kialakul a saját rutin. Lelkileg is megterhelő lehet látni a gyermeket „bekötözve”, de fontos tudatosítani, hogy ez egy időben, célzottan alkalmazott kezelés, amely a későbbi nagy, fájdalmas műtéteket segít elkerülni. A Pavlik-kengyel dinamikus eszköz, amelyben a baba mozgathatja a lábát.

Speciális baba gyógytorna

A terpeszpelenka mellett az enyhe csípőficam kezelésekor nagyon előnyös még a speciális baba gyógytorna alkalmazása. A gyógytorna hatékony és kíméletes kezelési lehetőség a csípőízületi diszplázia kezelésére, különösen akkor, ha más kezelésekkel, például dinamikus rögzítéssel vagy műtéttel kombinálják. A gyógytornászok célja a szülők megtanítása a baba csípőjének óvatos, de határozott kimozgatására. A megfelelő masszázs, nyújtás és erősítés segíthet a csípő helyreállításában, amíg a baba a kengyelben van.

Műtéti beavatkozások

Nem minden eset alkalmas Pavlik-kengyelre, és előfordulhat, hogy egyes babáknál ez a módszer nem hoz kielégítő eredményt. A közepesen súlyos csípőficam az, amikor a terpeszpelenka már önmagában kevés, de az elváltozás még nem olyan súlyos, hogy műtéti beavatkozást igényelne. Ha a konzervatív kezelések nem hozzák meg a kívánt eredményt, műtéti beavatkozásra lehet szükség. Fontos hangsúlyozni, hogy a műtéti megoldások a teljes csípődiszplázia spektrumának csak kisebb részét érintik.

• Zárt redukció: A 6 hetes és 1 éves kor közötti babánál a csípődiszpláziát általában minimálisan invazív zárt redukciós eljárással kezelik. A kezelés során a babánál altatásban illeszti a helyére a csípőt az ortopéd sebész, majd felhelyez egy csípőgipszet, amelyet a baba 2-4 hónapig visel.
• Nyílt redukció: Az 1 évnél idősebbeknek nyílt redukciós műtétre van szüksége a csípődiszplázia kezelésére. Erre sor kerülhet akkor is, ha a zárt redukció nem volt sikeres, illetve ha súlyos a csípődiszplázia. A műtét során az orvos bemetszést ejt az ízületi vápa újrapozicionálására és a szalagok helyreállítására.
• Csontos átalakító műtétek (osteotomiák): Nagyobb gyermekeknél, illetve jelentősebb deformitás esetén szükségessé válhatnak.

tags: #csipo #diszplazia #babaknak