Az anya és a baba, de akár apa együttalvása is egy ősi, természetes ösztön, biológiailag meghatározott emberi faji sajátosság, amelyet múltban és jelenben a legtöbb kultúrában meg is találunk. Kivéve a mi nyugati kultúránkat, ami rendkívül ellenzi és veszélyesnek tartja az együttalvást. Holott Ázsiában is például az a norma, hogy a szülők együtt alszanak futonokon a kisbabákkal és nagyobb gyerekekkel is.
Azonban vannak olyan helyzetek, amelyek veszélyessé tehetik ezt az együttalvást. Ázsiába az anyák alacsony dohányzási szokásai miatt lehet, hogy a bölcsőhalálnak még hírét sem hallották, ugyanakkor a nyugati társadalmakban nagyon gyakori a hirtelen csecsemőhalál. Az együttalvás kapcsán két fő biztonsági kockázat merül fel: fulladás és bölcsőhalál (SIDS - Sudden Infant Death Syndrome).
Mi az a bölcsőhalál és a fulladás?
Bölcsőhalál (SIDS): Ez az egy év alatti csecsemők váratlan halála, amelyet nem lehet más módon megmagyarázni.
Fulladás: Olyankor következik be, ha a baba orra vagy szája elzáródik, például puha ágyneműbe fúródva, vagy ha egy helyen beszorul.
A biztonságos együttalvás alapelvei
Az LLLI (La Leche Liga International) Sweet Sleep című könyve hét alapelvet határoz meg a biztonságos közös alváshoz:
- Dohányzás: a dohányzás a SIDS legnagyobb kockázati tényezője.
- Felelős felnőtt jelenléte: a baba soha ne legyen külön szobában, mivel a SIDS kockázata így nő.
- Szoptatás: a kizárólag szoptatott babák SIDS kockázata fele akkora, mint a tápszerrel táplált babáké.
- Hanyatt fekvés: a hason fekvő babáknál nagyobb a SIDS kockázata.
- Megfelelő hőmérséklet: a túlmelegedés SIDS kockázatot jelent.
- Biztonságos alvófelület: a matrac legyen elég kemény, hogy a baba ne tudjon „besüllyedni”.
Ha bizonyos szabályok nem teljesíthetők (például tápszert is kap a baba, vagy az ágy túl puha), akkor gondoskodj arról, hogy legyen egy biztonságos kemény alvóhelye a babádnak a közeledben, ahol mégis együtt tudjátok tölteni az éjszakát.
Az együttalvás és a szoptatás kapcsolata
A kutatások szerint a szoptató anyák és babák együttalváskor elkerülik azokat a veszélyeket, amik az együttalvással járhatnak (pl fulladás). Ennek oka a szoptató anya viselkedése és a „védelmi C” pozíció, amelyben az anya a babát a mellkasához közel, a matracon, a párnák alatt tartja. Ezzel szemben a tápszerrel etetett babák gyakran magasabban, a szülők fejmagasságában, párnák között alszanak, ami kevésbé biztonságos.
Szoptató anyák és babák gyakrabban és szinkronban ébrednek fel, ami szorosabb kötődést és fokozott éberséget eredményez. Ez a viselkedés a szoptatás hormonális visszacsatolásának köszönhető, amit a nem szoptató anyák nem teljességében tapasztalhatnak meg.
Még ha nem is tervezed az együttalvást, mindig gondoskodj egy biztonságos helyről, ahol el tudsz aludni a babáddal. Egy szobában alvás: a baba a szülők vagy gondozók szobájában, de saját külön alvóhelyén (pl. A kanapén vagy szoptatós fotelben véletlenül bealvás a babával különösen kockázatos, ezért mindig biztonságos alvási körülményeket kell teremteni.
Az együttalvás a pszichológiai fejlődés szempontjából
Az emberré válás folyamata során a babáknak túlélési előnyt jelentett, ha közel aludhattak az édesanyjukhoz. Azt pedig tanulmányok is igazolják, hogy az együtt alvás a természetes közeg, amelyben az emberi újszülöttek genetikai felépítése és fiziológiája fejlődött. Emellett az első hetekben kiemelkedően fontos szerepe lehet a hirtelen csecsemőhalál szindróma megakadályozásában is.
Amint a baba felfedezi, hogy ő egy önálló lény és éntudattal rendelkezik, természetes módon kapcsolódni szeretne és vágyik a visszajelzésre. Gyakran ezt a célt szolgálja az éjszakai sírás és a forgolódás is. A nyugtalanság oka nem más, mint hogy újra kapcsolatot teremtsen a szülőkkel, ez egyfajta kommunikáció.
A gyermekek fantáziavilága könnyen összefonódik a való világgal, különösen este. A szabadon szárnyaló gyermeki fantázia és a valószerűtlen álmok lehetnek kellemes élmények, ugyanakkor szorongás forrásai is. A pszichológiai kutatások és egyes elméletek (pl. Bowlby-féle kötődéselmélet) bizonyítják, hogy az együtt alvás elősegíti a gyermek kötődésének több szintű, fokozatos kialakulását, amely az érzelmi biztonság és bizalom fejlődésének alapköve. Mindez biztonságérzetet és érzelmi stabilitást biztosít valamint bátorságot is ad a későbbiekben az önérvényesítéshez.
Az anya és a baba stressz hormon szintje kimutathatóan alacsonyabb az együtt alvás során, mint külön alvás esetén, különösen az első hónapokban. Ez a hormonális egyensúly nemcsak kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb éjszakai légkört teremt, hanem hozzájárul az idegrendszeri érés harmonikusabb fejlődéséhez is.
Biztonságos az együttalvás?
Különböző alvási megoldások és megfontolások
A jelenlegi ajánlások szerint legalább 6 hónapos koráig ajánlott a babával egy légtérben aludni, ami bizonyos kutatások szerint még a bölcsőhalál kockázatát is csökkenti. Tehát ha a külön alvás mellett is döntötök, akkor is érdemes elkerülni az első hónapokban, hogy az újszülött külön szobában aludjon. Ez nektek, friss szülőknek is megnyugtatóbb érzés lesz, és a baba is komfortosabban érzi magát, ha a közelében tudhat titeket.
Ha mégis az egy ágyban alvás mellett döntötök, akkor járjunk alaposan utána a biztonságos együtt alvás szabályainak! Ennél viszont sokkal biztonságosabb és komfortosabb az a megoldás, ha egy légtérben, de külön fekhelyen alszotok. Így a baba is hallja a lélegzetvételeteket, érzi a közelségeteket, amitől megnyugszik, és könnyebben visszaalszik. Te is nyugodtabban tudsz aludni, ha hallod az édes szuszogását, de nem kell még alvás közben is arra figyelned, hogy nehogy összenyomd.
A Chicco Next2Me Forever babaágy oldala lehajtható, így klasszikus babaöbölként is használható a ti ágyatok mellett. A Stokke Sleepi Mini kiságy nagyon praktikus, hiszen újszülött kortól használható, és bővíthető, ahogy a baba cseperedik. Egy gyönyörű bölcső is jó megoldás lehet a kezdeti együtt alváshoz, hiszen a bölcső ringatása minden babát megnyugtat. A ringatható bölcsőért nagyon hálás tud lenni az ember, mert hiába tűnik pehelykönnyűnek a kisbaba, hajnal 3-kor azért kényelmesebb fekve ringatni a bölcsőt, mint a karodban a babával fel-alá járkálni a szobában. A szépséges, fonott mózeskosarak sosem mennek ki a divatból - nem csoda, hiszen a legautentikusabb módja az újszülött altatásának. A puha szivacsokkal kibélelt mózeskosárhoz nálunk ringatható állvány is vásárolható. Állvány nélkül pedig szintén nagy mozgásteret biztosít számodra napközben.
Viták és tévhitek az együttalvás körül
Az együttalvás hívei szerint a baba természetes igénye, hogy a szülei közvetlen közelében legyen, és a külön alvás csak újkeletű civilizációs sajátosság. Sokan az egy ágyban alvás mellett döntenek, ez esetben azonban fennáll annak a veszélye, hogy álmunkban ráfordulunk a babára, vagy a fejére csúszik a takaró, és megfullad.
A külön alvást preferálók tábora szerint a pár hónapos babát már célszerű külön szobába szoktatni, hogy a szülőknek is lehessen módjuk felnőtt életet élni, és hogy a babát ne zavarják felesleges ingerekkel alvás közben (fények, beszéd, zene, tv stb). Ha szeretnétek a házastársi intimitás megőrzésére is koncentrálni, akkor tény, hogy egyszerűbb, ha van saját életteretek.
Valóban vannak olyan gyerekek, akik nagyon hamar megszokják a kiságyat, és békésen el tudnak aludni benne, netalántán át is alusszák így az éjszakát. Azt érdemes tudni, hogy a külön alvás bizony nagy erőfeszítéseket igényel a szülők részéről, főleg, ha nem szeretnétek alvástréningezni, azaz sírni hagyni a babát. A külön szobába szoktatás nem feltétlenül okoz nehézségeket, de ez is a baba temperamentumától és életkorától függ.
Az elmúlt fél évszázadban az volt a divat, hogy a gyerekeket már korán önállóságra és önálló, külön szobában alvásra szoktatták: a gyerek lehetőleg mihamarabb aludja át az egész éjszakát, mégha mindezt csak sírás árán is sikerül elérni. Az idők folyamán az anyákat sikerült is meggyőzni arról, hogy a folyamatos 10-12 órás alvás a kicsinek elemi szükséglete, enélkül napközben fáradt lenne, neki is az a jó, ha alszik. A csecsemőnek valójában elemi érdeke, hogy minél többet legyen anyaközelben éjjel és nappal egyaránt.
Az újszülött éjszaka is megéhezik, hiszen az anyatej hamar kiürül a pocakjából, ezért az életbenmaradáshoz szükséges számára a szopizás. Nagyjából 3 hónapos kor körül ez az igény alábbhagy, és 1-2 nyugodtabb hónap következik, azonban a fogzás időszakában ismét elkezd felébredni a baba, fájdalmas ínye, mozgolódó fogacskái zavarják álmát, az anyatej pedig kiváló fájdalomcsillapító és megnyugtatja, újból álomba ringatja a kicsit.
A szülők aggodalmai és a megoldások
Nem fogok-e ráfeküdni? Nem nyomom-e össze éjszaka? Nem fog-e belegabalyodni az ágyneműbe? Ezek a kérdések sok anyukát foglalkoztatnak és aggasztanak. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy nem fekszünk rá a picire, és nem nyomjuk össze. Amikor eljön az ideje, a kicsi magától elköltözik majd ágyunkból. Ez az önállósodás része. Néha megkérdezhetjük tőle, hogy szeretne-e saját ágyat kapni, vagy a saját szobájában aludni.
Nem fog-e túlságosan kötődni? Gyakran hallom ezeket a kérdéseket, és őszintén szólva egyáltalán nem értem őket. A gyermekek természetüknél fogva kötődnek szüleikhez. Szükségük van a kötődésre, hiszen az első években mindent a szüleiktől tanulnak meg, a szüleiken keresztül ismerik meg a világot, a szülők viselkedését, szokásait utánozzák és a biztonságot is a szülők jelentik nekik. Ha elvesszük tőlük az éjszakai gondoskodást, ha hagyjuk magukban sírni őket, akkor megrendül a szülők iránti bizalom.
Sarkallatos pontja az együttalvás elleni törekvéseinknek, hogy vajon Apa mit szól majd a dologhoz. Sok szülő úgy szereti szervezni a napokat, hogy a gyerekek korán lefekszenek, az este pedig a szülőké és ilyenkor van idő a házaséletre is. Ezen együttalvás sem szükségszerűen változtat. Megtehetjük, hogy a picit este a saját ágyába fektetjük és csak akkor kerül át közénk, amikor először felriad, vagy amikor mi is aludni térünk. A kiságyat tehetjük az ágyunk mellé is, így pillanatok alatt odavehetjük magunk mellé a kicsit, ha felébred.
Ne feledd: az együttalvás nem rossz szokás! Ez olyasmi, ami biztonságot nyújt a gyermeked számára és eljön majd a nap, amikor magától kiköltözik a közös ágyból.
Biztonságos az együttalvás?
A babafészek egy remek találmány, amellyel a baba nem érzi elveszettnek magát a kiságyban. Az anyaméh meleg, kissé szűk érzetét adó, puhán körülölelő babafészekben sokkal könnyebben alszanak el a babák. A babafészket csak helyezd a kiságy matracára éjjelre, de napközbeni alvásokhoz magad mellé is veheted, ha például te is pihensz egyet, amíg a baba alszik.
Ha az elalvós rutin részévé tesztek egy halk, lassú, megnyugtató altatós zenét, akkor egy idő után a baba már automatikusan egyre relaxáltabb állapotba kerül, ahogy hallgatja, hiszen eddigi tapasztalatai alapján most a pihentető alvás jön.
Ha a másik szobában alszik a baba, de te szeretnéd tudni, hogy minden okés vele, akkor nagy segítségedre lesz egy megbízható babafigyelő. A nálunk kapható babaőrzők segítségével figyelemmel kísérheted a babádat alvásidőben is. Léteznek kamerás és audio babaőrzők, illetve légzésfigyelővel kombináltak is.
Persze, ahány baba, annyiféle alvási mód, amik persze az életszakaszokkal együtt változni is tudnak. Szerencsére az anyukák ösztönösen megérzik vagy egy idő után kitapasztalják, mi a legjobb megoldás a babának és a családnak. Ha bármikor változik az alvási módotok, mert a bébi egy átszenvedett fogzás miatt végül közétek szokott, vagy épp minden eltökéltséged ellenére győzött a kimerültséged, és jobban alszol, ha a baba a másik szobában pihen - ne érezz bűntudatot!
A bennünket felnevelő generációnak az együtt alvás lehetősége általában furcsa, mi több helytelen, hiszen a 20. század egyik vívmánya a csecsemő minél korábbi elszeparálása volt az Anyától, ez azért volt, hogy gyermekből minél korábban önálló embert csináljanak.
Egyet biztosan tudok a gyerek nem marad végérvényesen a szülői ágyban. Biztosan ki fog onnan költözni, ez mindössze idő kérdés. Önállóbb lesz-e, ha külön szobában vagy külön ágyban alszik? Jobban kötődik-e hozzánk, ha egy ágyban alszunk? Ha egy ágyban szeretnék vele aludni, mit érdemes betartani? Összefoglaltuk még, miért is szeretnek a gyerekek a szüleik közelében aludni, és kiderül az is, baj-e, ha mégis külön tesszük őket.
A leggyakoribb hiedelem a mi korunkban és kultúránkban a csecsemő vagy kisgyermek külön altatásával kapcsolatban az, hogy a külön altatás az önállóságra nevelés fontos eszköze. Az alvás biológiai szükséglet, amely akkor tud megfelelőképpen pihentető és nyugodt lenni, ha a csecsemő vagy kisgyermek biztonságban érzi magát. Az önállóság pedig készségeket, kompetenciákat jelent. Ezek pedig akkor tudnak fejlődni, ha a kisgyereknek megfelelő lehetősége van egy érzelmileg biztonságos kapcsolatban a világot felfedezni és saját képességeit próbálgatni. Így tehát nyugodtan elmondhatjuk, hogy az alvás helye nem befolyásolja a kisbaba/kisgyermek fejlődését akkor, ha ez mindenkinek a családban megfelel (a mondatnak ez a vége azért nagyon fontos).
Az viszont igaz, hogy a régebbi nézetekkel ellentétben újabban néhány hónapos korig szakemberek is elsősorban a gyermekkel való együttalvást ajánlják, ha nem is egy ágyban, de legalább egy helységben. Ez lehetővé teszi a kezdeti időszakban a gyorsabb reagálást a szükségleteire, és praktikusabb is.
Tévhit az is, hogy érzelmileg elhanyagoltak lennének a külön alvó gyerekek, és az is, hogy a kötődés együttalvás esetén biztonságosabban alakul. Tévedés az is, hogy a gyermek beengedése a szülői ágyba minden problémát megold majd. A kötődés alakulása inkább azzal függ össze, mennyire tudunk reagálni a csecsemőnek megfelelő időben a szükségleteire? Ez sokmindennel összefügg: hogyan észleljük, értelmezzük a jeleit? Mennyire nyomasztanak minket egyéb problémák?
Azt, hogy valaki a gyermekével alszik-e egy ágyban, vagy inkább külön, sokan a magánéletük részének tekintik, és nem mindenki beszél róla. Ezért pontos adatok sincsenek arra vonatkozóan, hogy mekkora azon gyermekek aránya, akik a szülői ágyban alszanak, vagy velük egy szobában. Nem is lenne nagyon lehetséges egy erre vonatkozó objektív felmérés, mert az alvási szokások különbözőek.
Megfigyelhető az a jelenség, hogy a szülővel való együttalvás igénye az első és negyedik életév között megnő - a gyerekek mintegy negyven százaléka kívánkozik a szülők ágyába ebben az életszakaszban. Ez lehet egy evolúciósan meghatározott természetes jelenség is. Az ember evolúcióját tekintve, a gyermek inkább a szülők vagy más emberek közelségéhez szokott hozzá, mintsem az egyedül alváshoz. Ha belegondolunk, az emberek évmilliókon keresztül soha nem aludtak egyedül. Nem is lett volna hol, de amúgy is, nagyon veszélyes lett volna, különösen a gyerekekre nézve (jöhetett a kardfogú tigris). Ma is, számos kultúrában alszanak együtt a szülők a gyerekekkel.
Tulajdonképpen úgy is fogalmazhatunk, hogy a gyerekek a különalváshoz evolúciós okokból nincsenek hozzászokva - és a mostani kultúránkban is jócskán akad néhány kisgyermek, akit a külön alvás megterhelhet. Úgy, ahogy nekünk felnőtteknek, nekik is nagyon különböző lehet a közelségigényük.
Szerepet játszhat a gyermek éjszakai közelségkeresésében viszont még néhány fejlődéslélektani folyamat is. Az éntudat fejlődésének a másfél és két éves kor közötti időszak egy nagyon fontos periódusa. Ez az éntudatfejlődési állomás nagyon fontos a beszéd fejlődése szemontjából: a gyerekek magukról elkezdenek egyes szám első személyben beszélni. Saját keresztnevük is tudatos lesz a számukra.
Hogy jön mindez az alváshoz? Az, hogy egy kisgyerek éjjel fel-fel ébred, természetes dolog. Ébredések esetén körülbelül két éves korában, az éntudat fejlődésével összefüggésben kezd ráébredni arra, hogy ha felébred, akkor egyedül van. Így tudatosabb is lesz számára az egyedüllét érzése, és az az érzés, hogy a szülei közelségére vágyik. Az egyedüllét okozta szorongásban szerepet játszhat az is, hogy ebben az életkorban már megindul a gyerekek nagyon intenzív fantáziatevékenysége. Sok gyerek kitalál magának fantáziabarátot, akivel beszélget, vagy családtagnak tekinti (meg kell neki teríteni, meg kell osztani vele a csokit, stb.). Sok kisgyermek a sötétben különböző szörnyeket is odaképzel, melyeknek a hangját is hallja, vagy akik az ágy alatt, szekrény mögött laknak. Ezek a fantáziák szintén szorongáskeltőek lehetnek a számára, és ezeket a szorongásokat elsősorban a szülők közelsége tudja enyhíteni.
Az első év során kialakul a kisgyermekben a gondozóhoz való kötődés, és kialakul az is, ki az kisgyermek elsődleges kötődési személye - aki általában az anya, de lehetnek mások is. A második életév után az elsődleges kötődési személlyel való intenzív érzelmi kapcsolat bár megmarad, de némileg lazulni kezd, és a gyermek nyitni kezd más, őt gondozó személyek, illetve más gyerekek felé is.
A napközbeni élmények nagyon különbözően befolyásolhatják a kisgyermek alvását, ami függhet a fejlődésének ütemétől is. Az olyan gyerekek, aki napközben több szeparációnak vannak kitéve (például éppen a bölcsődei vagy óvodai beszoktatás idején, egyik szülő elutazásakor stb.), reagálhatnak úgy, hogy éjszaka fokozottan igénylik a szüleik közelségét. Lehetnek még nagyon nehéz időszakok (veszteségek a családban, költözés, nagyobb stresszes családi események), illetve előfordulhat, hogy betegség, egy-egy rossz álom esetén még a nagyobb, már régóta külön alvó gyerekek is ismét a szülői ágyba kívánkoznak.
Összességében, a különalvás és az együttalvás önmagában sem nem jó, sem nem rossz. Az alvás helyénél sokkal fontosabb, hogy érzékenyen reagáljuk a baba jelzéseire, és hogy olyan megoldást válasszunk, amit mindenki magáénak érez.
tags: #csecsemovel #egyutt #aludni