A Babák – Az első év: Egy dokumentumfilm a csecsemőkor sokszínűségéről

Négy újszülött a világ négy különböző pontján: Hattie San Franciscóban, Bayar Mongóliában, Mari Japánban, Ponijao pedig Namíbiában születik. Thomas Balmès francia rendező 2010-es dokumentumfilmje, a „Babák - Az első év” (Babies) éppen ezt a négy, különleges utazást követi nyomon az életük első 365 napja során. Már az alaptörténet is zseniális: 4 baba, a világ 4 tájáról, és már a születésük is más.

A film folyamatosan törekszik párhuzamba állítani a kultúrák közti különbségeket, bemutatva, hogyan cseperednek újszülöttből totyogóvá a csecsemők más-más kultúrákban, más-más körülmények között.

Különbségek és hasonlóságok: Az első év kihívásai

A legnagyobb különbséget mégsem a földrajzi távolság adja köztük, sokkal inkább, hogy mit is jelent számukra az élet, és hogyan fest a világ, amelyet meg kell ismerniük. Ugyanazon a bolygón, ugyanabban az évben születnek, miközben teljesen mást látnak maguk körül. De biztosan így van?

Egyszerre hátborzongató, szívmelengető és tanulságos, hogy miközben a díszlet ennél eltérőbb már nem is lehetne, életük első 365 napja során mégis ugyanaz történik velük. A készítők arra is odafigyeltek, hogy az adott ország körülményei között nagyjából hasonló anyagi helyzetben élő családokat válasszanak. A Babák (Az első év) a babák szempontjából mutatja be az első évet.

A film rengeteg jó témát és értékes kérdést vet fel - kezdve a kisbaba világra jöttétől, az ember és természet viszonyáig -, amelyeket igazán konkrét képek kapcsán lehet megfogalmazni, ezáltal megfoghatóvá és érthetővé válnak.

Táplálkozás és fejlődés

Ez rögtön a babatáplálásnál megkezdődik: míg Hattie szülei hamar a cumisüveghez folyamodnak, addig Mari békésen szopizik, Ponijao pedig még egészen nagy korában is szopizik, testvéreivel szimultán.

A film elején még látszólag kronologikus sorrendben halad előre a babák életében a film, de a végére már kevésbé következetes ebben, néha már-már úgy tűnik, a gyerekek mintha nem is egy évesek, hanem inkább másfél év körüliek lennének, mert annyival több és hosszabb az a része a filmnek, ami fél éves kortól 1 éves korig mutatja a kicsiket.

A különböző kulturális háttér hatása a csecsemők életére

Hogyan lehet jobb felnőni: a végtelen pusztában, meztelenül, ahol állat és ember teljes életközösségben létezik, vagy a modern civilizáció kényelmében? Thomas Balmès nem ítélkezik, és minket sem kényszerít erre.

Ponijao - Namíbia

Ponijaónak van ideje megismerni a környezetét, hiszen körülötte senki nem siet sehova: minden egy helyben van, minden állandó, a megtapasztalás lehetősége mégis végtelen. És valóban, a film végéig „várnunk kell” egy kis pityergésre, hiszen egyszerűen nincs ok az aggodalomra: Ponijao körül mindig van valaki. Anya legtöbbször a közelben, de ha mégsem, akkor egy testvér, egy pajtás, egy másik felnőtt. Ponijao legnagyobb kincse talán nem is a csodálatos környezet, amely mindig tárt karokkal várja, hanem az idő.

Bayar - Mongólia

Érdekes átmenet a nyugati világ és az afrikai szabadság között a mongol kisgyereket, Bayart körülvevő környezet. Itt szintén nagy az összhang a természettel, a családok sátrakban élnek a pusztán, de már motorral mennek a városba, és a szülést kórházi körülmények között élik meg. A szabály viszont több, a mongol mama szigorúbb, ha valakit rosszalkodáson kap. Az állatokkal való együttélés Bayar és társai számára is természetes, mint ahogy az a tény is, hogy miképpen lesz a hús: a mongol gyerekek teljes természetességgel járnak-kelnek a kutyahús feldolgozása közepette, hiszen a természettel való kapcsolat része számukra az is, hogy az ember egy táplálkozási lánc tagja, amelybe belead, és aztán elvesz tőle. Nincs kérdés, nincs félelem.

Hattie - San Francisco és Mari - Japán

Sejtjük, hogy Amerika és Japán majd arról a tulajdonképpeni luxusról szól, amelyben élünk. A sokféle impulzusról (és hol voltak még az okostelefonok!), a mindenféle elektromos eszközről, amely a segítségünkre lehet, a szervezett baba-mama programokról. A rendező mégsem akar egyértelmű választ adni a kérdésre - szerencsére -, hogy mi a jobb, vagy mi a rosszabb (van ilyen egyáltalán?).

Akadnak dolgok, amelyek kapcsán átestünk a ló túloldalára, és lehetnénk kicsit visszafogottabbak, de közben meg egyik természeti népnél sem jelenik meg a ringató, dédelgető édesapa, ahogy az a modern társadalmunkban kezd egyre nagyobb hangsúlyt kapni. Vagy nincs teletömött könyvespolc, hogy a kicsik már születéstől magukba szívják az irodalom és a művészet lélekmentő erejét. Ugyanazon a bolygón, ugyanabban az évben születnek, miközben teljesen mást látnak maguk körül.

Az anyaság modern kihívásai és a támogató rendszerek

Mielőtt megszületett a saját gyerekem, azt hittem, az ilyen jelenetek csak a filmvásznon léteznek. Azt feltételeztem, hogy az extrém anyai elszigeteltség csak egy drámai eszköz, amit a rendezők használnak, hogy érezzünk valamit. Aztán valójában szültem, és rájöttem, hogy ez a legtöbbünk számára alapvető valóság.

Valóban azt hittem, hogy a "falu" egy igazi, fizikai dolog, ami egyszerűen materializálódik, amikor elfolyik a magzatvíz. Teherbe esel, és hirtelen bölcs idős nők jelennek meg a konyhádban házi rakott ételekkel és bölcs tanácsokkal a szoptatásról. Ezt árulják a kismama reklámok. A valóság sokkal csendesebb és sokkal sötétebb.

A valóság az, hogy hajnali négykor furcsa kiütéseket guglizol, miközben a párod horkol, és azon gondolkodsz, visszafordíthatatlan kárt okoztál-e a csecsemődnek, mert a második trimeszterben ettél egy pulykás szendvicset. Az orvosi tankönyvek szerint a folyamatos gondozás megelőzi a csecsemőhalandóságot, de ez csak egy steril módja annak, hogy elmondjuk: egy orvos, aki őszintén a szemedbe néz és meghallgat, az egyetlen dolog, ami életben tart téged és a babádat. Amikor elszigeteljük az anyákat, nemcsak szomorúvá tesszük őket. Aktívan veszélyeztetjük a szív- és érrendszerüket.

Termékek és biztonság

A kimerültség mélyén a legkevésbé sem gondolsz olyan dolgokra, amik eltörnek, maradandóan foltosodnak, vagy furcsa bőrreakciót okoznak a gyerekednek. A sebezhető anyáknak nem kellene korlátozott energiájukat arra pazarolniuk, hogy megfejtsék a babatermékek biztonsági címkéit.

Az Organikus Pamut Babatakaró Nyugtató Szürke Bálnamintával remek választás lehet. GOTS-tanúsítvánnyal rendelkező pamutból készült, ami nagyszerű, ha a gyerekednél súlyos ekcéma alakul ki, és rájössz, hogy a szintetikus anyagok vérzést okoznak. Ezt a takarót szinte minden nap mostuk egy éven keresztül, és még mindig hihetetlenül puha. A horgolt nyuszi csörgő rágóka is egy aranyos, organikus pamutból készült, teljesen nem mérgező játék. Ha a babád szereti a tapintásos, természetes fa dolgokat, ez egy jó választás.

A Bambusz Babatakaró is rendkívül hasznos az újszülött korban. A bambusz természetesen hipoallergén. Amikor a fiamnak az a rémisztő újszülöttkori pattanásos fázisa volt, ahol az arca úgy nézett ki, mint egy pepperoni pizza, az orvosom azt mondta, cseréljem le az összes szintetikus lepedőjét és pólyáját tiszta bambuszra vagy pamutra. Ez nagyon jól tartja a stabil hőmérsékletet.

tags: #csecsemokrol #szolo #dokumentumfilm