Az emberi élet legkorábbi szakasza, a csecsemőkor, rendkívül összetett és dinamikus időszak, tele biológiai, pszichológiai és társas változásokkal. Ez az átmeneti időszak, melyre 9 hónapon át készültünk, az összetartozás és az elszakadás ellentmondásos érzésével szembesít bennünket. Az újszülött, majd csecsemő a külvilággal való első interakciói során alapozza meg későbbi személyiségét és szociális kapcsolatait. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a csecsemőkor pszichológiai jellegzetességeit, a sírás és kommunikáció fontosságát, valamint Erik Erikson pszichoszociális fejlődéselméletének idevonatkozó aspektusait.
Az újszülött fizikai és viselkedéses jellemzői
Az újszülött külseje sokszor meglepetést okozhat a szülőknek. A kisbaba feje aránytalanul nagy a test többi részéhez képest, a végtagok pedig kicsik és feszesen hajlítottak. Ha a csecsemő nem császármetszéssel jött világra, a fej egészen torz lehet a szülőcsatorna szorításától, de általában a szülés utáni első hét végére visszanyeri szimmetrikus alakját. Az újszülött bőrét magzatmáz boríthatja, amely fehér, sajtszerű anyag, és a bakteriális fertőzések ellen véd. Emellett vérfoltos is lehet.
Az anyai méhben védelmező magzatmáz hőszigetelő és páratartalom-megőrző feladatát vékony bőrüknek kell átvennie, ezért fontos a réteges öltöztetés. Számos természetes bőrjelenség is megfigyelhető, mely a bőr alkalmazkodását mutatja. Szemüket még ritkán nyitják, napjuk nagy részében alszanak, alkalmazkodva a megváltozott környezethez.
Légzésük során nem láthatók a nehézlégzés jelei; egy újszülött átlagosan 40-60-szor vesz levegőt egy perc alatt. Az első pár órában kis szívzörej még hallható az anyai keringésről való leválás utóhatásaként, ami később megszűnik. Az újszülötteknél igen gyakori a sárgaság, mely az esetek nagy részében normális jelenség, és az 1. életnap után kezdődik, az 1. élethéten tart, csúcsa a 3-5. napon alakul ki. Ezt a magzat oxigénszállító molekuláinak lebomlása okozza, melyet a máj még nem képes teljesen feldolgozni.
Az újszülött életképességének felmérése
Számos mérés és teszt használatos az újszülött fizikai és viselkedéses állapotának értékelésére. Ezeket a normákat használják azután az egyedi csecsemők viszonylagos állapotának értékelésére.
Apgar-skála
Virginia Apgar, egy amerikai altatóorvos dolgozott ki egy gyors és egyszerű módszert az újszülött fizikai állapotának diagnosztikájára az ötvenes években. Az Apgar-skálát ma már kiterjedten használják annak meghatározására, igényel-e az újszülött sürgős orvosi beavatkozást. Az újszülöttet a szülés után 1 perccel, majd 5 perccel később ismét pontozzák az Apgar-skálán használt öt életjel alapján: a szívverés, a légzési erőkifejtés, az izomtónus, a reflexválasz és a szín. Az egyedi pontok összegzése adja meg a csecsemő általános fizikai állapotának mérőszámát. Paraméterenként 2 pont adható, így normál esetben a maximális pontszám 10.
Brazelton-újszülöttskála
Az elmúlt fél évszázadban több skálát is alkottak az újszülött finomabb viselkedéses állapotainak értékelésére. Ezek közül a legelterjedtebb a T. Berry Brazelton gyerekgyógyász és munkatársai által kifejlesztett Brazelton-újszülöttskála. E skála fő célja az újszülött neurológiai állapotának felmérése a vajúdás és a szülés okozta stresszt követően. Használják még koraszülött csecsemők fejlődésének követésére, különböző kultúrákban született újszülöttek összehasonlítására és a fejlődési problémák enyhítésére alkalmazott beavatkozások hatékonyságának kiértékelésére is.
A Brazelton-skála tesztjei a csecsemő reflexeit, mozgási képességeit, izomtónusát, tárgyakra és emberekre mutatott válaszkészségét, valamint viselkedésének és figyelmének kontrollját mérik. A tesztekhez használt eszközök mindössze egy csörgő, egy csengő, egy villanólámpa, egy tű és egy kendő. Amikor a vizsgálatvezető ezeket a teszteket pontozza, fel kell jegyeznie a csecsemő éberségének fokát, és ha szükséges, meg kell ismételni a teszteket olyan alkalommal, amikor a kisbaba ébren van és nyugodt.
A Brazelton-skála néhány jellemző tétele:
- Látási és hallási figyelem élő tárgyakra: A vizsgáló a csecsemő nevét ismételgeti magas hangon, miközben fejét fel-le és jobbra-balra mozgatja. Figyeli-e a csecsemő a vizsgálót?
- Ülésbe húzás: A vizsgáló a csecsemő két tenyerébe teszi mutatóujjait, és ülő testhelyzetbe húzza a gyereket. Megpróbálja-e a kisbaba egyenesen tartani a fejét, amikor ül?
- Simulékonyság: A vizsgáló a mellkasán vagy a vállán tartja a csecsemőt. Hogyan reagál a baba? Ellenáll-e a kézben tartásnak?
- Védekező mozgások: A vizsgáló egy kendőt tesz a csecsemő arcára, és ott tartja.
A csecsemő kommunikációja: sírás és mosoly
Az élet első hónapjaiban a csecsemők fő kommunikációs eszköze a sírás. Az emberi faj az egyetlen, amely képes sírni, s ez az evolúció során igen hatékony eszköznek bizonyult az azonnali válaszreakció kiváltására a szülőkből. A sírást szinte mindig valamilyen kellemetlen élettani inger (fájdalom, éhség, hideg) váltja ki.
A sírás elemzése és jelentősége
A korai sírást sokat vizsgálták hang-spektrográfia módszerével, elemezve a sírás közben kiadott hang fizikai tulajdonságait (frekvencia, intenzitás, felhangokban való gazdagság, ritmicitás, tartam stb.). Emellett regisztrálják, hogy sírás közben különböző élettani funkciók (pl. a légzés, a vérnyomás) miként módosulnak. Intenzív sírás közben jelentős változások következnek be a vérkeringés és a légzés élettanában, fokozódik a mellűri és hasűri nyomás, az energiaszükséglet is jelentősen (13 százalékkal) megnő.
Mivel a sírás jellemzői bizonyos betegségekben (Down-kór, cri du chat szindróma, respiratorikus distressz szindróma, hiperbilirubinémia, bakteriális meningitisz stb.) jellegzetesen megváltoznak, e zavarok felismeréséhez a sírás akusztikai elemzése is hozzájárul. Az alkohol- és kokainfüggő anyák gyermekeinek a sírása is más, mint az egészséges újszülötteké, illetve a koraszülöttek sírása is különbözik ettől. A sírás jellegzetességei természetesen függenek a baba egészségi állapotától, érettségétől, súlyától, korától, a sírás okától és még egyéb tényezőktől is. Például a cri du chat szindróma nevű kromoszóma-rendellenesség esetén az érintett csecsemők sírási hangja teljesen olyan, mint a macskanyávogás.
Az első egy évben a kisbaba sírásának mindig jelzésértéke van, azért sír, mert szüksége van valamire. Idővel azonban a sírásmintázat differenciálódik, mind hangerőben, mind pedig kifejezésmódban, és az arra érzékenyen reagáló szülők jó eséllyel meg tudják különböztetni a háttérben húzódó okokat. Fontos kihangsúlyoznunk, hogy a sírás a csecsemő életben maradásának egyik legfontosabb eszköze! Tudatos hisztiről két éves korig nem beszélhetünk, ekkor ugyanis a kisbaba még nem tudja eszközként használni a sírást. Fontos továbbá kiemelnünk, hogy egy kisbabát nem lehet elkényeztetni azzal, ha felvesszük, amikor sír! Ha sírni hagyjuk őt, akkor egy idő után valóban csökkenni fog a sírások száma és hossza, de mindez azért van, mert megtanulja, hogy hiába hívja a szüleit, nem érkezik tőlük válasz. Tehát az a fontos, hogy érzékenyen reagáljunk kisbabánk sírására és próbáljuk meg kielégíteni az igényeit, mely a biztonságos kötődés alapját is képezi.
A mosoly, gőgicsélés és gagyogás
A sírással párhuzamosan fejlődnek a mosoly, a gőgicsélés és a gagyogás. Már az élet első néhány hetében megfigyelhető az éber és élénk fixálás, melyek a non-verbális kommunikáció előfutárai. Az anyai odafordulás nagyon erős serkentője a kommunikációnak. A csecsemő az intonációt sajátítja el először.
A 4-6 hónapos kor után megjelennek a képzett nevető és kuncogó hangok is. A csecsemők fáradhatatlanul ismételgetik a maguk keltette hangokat, amelyek segítik a beszédhangok létrehozásában szükséges mozgások begyakorlását. A hangsorok fokozatosan hosszabbá és összetettebbé válnak. Ezek az ún. alaphangok minden anyanyelvű gyermeknél ugyanazok, és csak később szűkülnek le a környezeti nyelvben releváns hangokra.
Beszédindítás, Első Szavak, beszédfejlesztés Bogi Nénivel
A 7-10 hónapos kor között már az első szavak ejtését jósolja be a kiadott hangok változatosságának növekedése és az intenzitás csökkenése. Ekkor a csecsemő gyakran duplázza a hangokat, így egyre hosszabb hangkapcsolatokat mond ki, pl. ’lalalalala’, ’bababababa’. Ez a kettőzött gagyogás a környezet utánzásának előfeltétele. Ebben az időszakban alakulnak ki a protoimperatív és a protodeklaratív mutatás, melyek a szándéktulajdonításon alapuló kommunikáció kialakulásában játszanak fontos szerepet.
Erik Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete
Erik Erikson pszichológus az egyik legnépszerűbb és legnagyobb hatású fejlődéselméletet dolgozta ki a személyiség fejlődéséről. Elmélete inkább a pszichoszociális, mintsem a pszichoszexuális fejlődésre összpontosított, és 8 szakaszba rendezte az egész életen át tartó személyiség fejlődést. Erikson elmélete számos más elmélettől különbözött, mert a fejlődéssel a teljes életpálya során foglalkozott, beleértve az öregkort is. Minden egyes szakasz során az ember új kihívásokkal szembesül, amiket megoldva az adott szakaszra jellemző énerő a jutalma.
1. szakasz: Bizalom vs. Bizalmatlanság (csecsemőkor)
A legalapvetőbb szakasz az emberi életben a csecsemőkor. A baba teljes mértékben függő, ezért a bizalom kialakulása a gyermek gondozóinak megbízhatóságán és minőségén alapul. Ha a gyermek sikeresen kialakítja a bizalmat, biztonságban fogja érezni magát a világban. A bizalom kialakulásának kudarca viszont félelmet és azt a meggyőződést eredményezi, hogy a világ kiszámíthatatlan, alapvető bizalmatlanságot szül. Erikson úgy vélte, hogy a sikeres fejlődés a két ellentétes oldal közötti egyensúly megteremtésén múlik.
2. szakasz: Autonómia vs. Szégyen és kétely (korai gyermekkor)
A pszichoszociális fejlődés elméletének második szakasza a korai gyermekkorban zajlik, és a gyermekek nagyobb önállóságának kialakítására összpontosít. Azzal, hogy a gyerekek számára lehetővé teszik a választást és az irányítás megszerzését, a szülők segíthetnek az önállóság érzésének kialakulásában. Azok a gyerekek, akiket megszégyenítenek a szobatisztaságra szoktatás időszakában például kisebb baleseteik miatt, a személyes kontroll érzése nélkül maradhatnak, hiányérzet és az önbizalomhiány érzése lehet a következmény.
3. szakasz: Kezdeményezés vs. Bűntudat (óvodáskor)
A pszichoszociális fejlődés harmadik szakasza az óvodáskorban zajlik. Eredményként azok a gyerekek, akik ebben a szakaszban sikeresek, úgy érzik, hogy képesek és képesek vezetni másokat. A gyermek által végzett tevékenységek akár kifejezetten kockázatkeresőek lehetnek, de akár negatív tevékenységekhez is vezethet a kezdeményezőkészsége annak a frusztrációnak az eredményeképp, hogy nem sikerült elérnie egy tervezett célt - ilyenkor agresszívvé válhat.
4. szakasz: Iparosság vs. Alárendeltség (kisiskoláskor)
A negyedik pszichoszociális szakasz kisiskolás korban, körülbelül 5 és 11 éves kor között zajlik. A társas interakciók révén a gyerekek kezdik kifejleszteni a büszkeség érzését teljesítményükkel és képességeikkel kapcsolatban. A gyerekeknek meg kell birkózniuk az új társadalmi és tanulmányi követelményekkel. Eredményként a szülők és tanárok által dicsért gyermekeknél kialakul a kompetencia érzése és a képességeikbe vetett hit.
Az Eriksoni modell további szakaszai (identitás vs. szerepkonfúzió, intimitás vs. izoláció, generativitás vs. stagnálás, én integritás vs. kétségbeesés) a későbbi életévekre vonatkoznak, és a felnőttkori személyiségfejlődés szempontjából relevánsak.
A csecsemő gondolkodásának sajátosságai
A gyermeki érés sokszínű folyamat, biológiai, pszichológiai és társas vetületei egyaránt vannak. A gondolkodást lehetővé tevő egyik alapvető képességünk az emlékezet. Memóriája fejlődésével a csecsemő képessé válik arra, hogy a környezetében megjelenő dolgok mentális képét elraktározza, vagy összekapcsolja egymással.
Szeparációs szorongás és tárgyállandóság
A hét-kilenc hónapos gyermek, ha édesanyja kilép abból a szobából, ahol ő tartózkodik, már nem gondolja, hogy e számára oly fontos ember megszűnt. Ebben a korban a csecsemő nagyon intenzíven éli át az anyától való elszakadás miatti szorongást, az ún. szeparációs szorongást. Emlékezetének fejlődése azonban lehetővé teszi számára azt is, hogy ha édesanyja hangját hallja a szomszéd szobából, akkor megértse, hogy a hanghoz ugyanaz a személy kapcsolódik, aki nem tűnt el végleg, csupán átmenetileg nincs jelen.
Mintha-játékok és egocentrizmus
A mintha-játékok alapja is ez. Ennek során a kisgyermek úgy tesz, mintha egy tárgy más lenne, mint valójában. Felruházza azt bizonyos tulajdonságokkal, vagy kinevezi egy egészen más dolognak. Így lesz az egyszerű építőkockából repülő, vagy egy bábuból ember. A játéknak ez a típusa a gyermek két és fél éves koráig fejlődik, amikorra már képes lesz önmagát is megszemélyesíteni bizonyos tárgyak segítségével.
A gyermek gondolkodásának egyik fontos sajátossága az egocentrizmus. Az egocentrizmus nem önzést jelent, hanem annak képességét, hogy a gyermek más emberek vagy dolgok helyébe képzelje magát, és megértse azt, hogy nem az ő tudása és szempontjai az egyetlenek, amik léteznek. A kisgyermek hosszú ideig tanulja és gyakorolja, hogy mások másként láthatnak vagy gondolhatnak dolgokat, mint ő, s a látszat nem minden. A tárgy külalakja, vagyis a látszat, ekkor még nagyon fontos, ezért például ha egy cicára titokban kutya álarcot tesznek, a három éves kutyáként kezeli majd az álarcos macskát.
Ok-okozati összefüggések
Az emlékezet fejlődésével és az egyes tulajdonságok közti kapcsolat megértésével a gyermek ahhoz is egyre közelebb kerül, hogy az ok-okozati összefüggéseket felfogja. Három éves korában már meg tudja különböztetni az okot az okozattól, de a köztük lévő összefüggés irányában még bizonytalan, magyarázataiban csak egy szempontot képes figyelembe venni. Előfordulhat, hogy a következményt tekinti oknak, vagy eltéveszti a valós okot. A kisgyermek gondolkodása tehát jól érezhetően elüt egy felnőtt gondolkodásától. Ennek felsorolt jellegzetességei mind olyanok, amik miatt gyermekünk másképp látja a világot, mint mi, ezért gyökeresen másként éli azt meg.
Gyakori kérdések és "pszichotrükkök" a csecsemő- és kisdedkorban
Suzanne Vallières kanadai pszichológus nevéhez fűződik a "pszichotrükkök" elmélete és gyakorlata, mely gyakorlatias gyermeknevelési tanácsokkal igyekszik ellátni az aggódó szülőket. Jelen cikkünkben a csecsemőkor és a kisdedkor időszakában felmerülő gyakori kérdésekre fókuszálunk.
Miért harapnak a kisgyermekek?
Szinte minden kisgyermek életében van olyan időszak, amikor harap. Ennek is kommunikációs értéke van, szavak híján gyakran így fejezik ki negatív érzelmeiket. Ez főként az egy-másfél évesekre jellemző, hiszen ebben a korai időszakban nagy jelentősége van a világ szájjal való felfedezésének. Tehát a harapás egyfajta tapasztalatszerzés is lehet, melyet a kisgyermek játékként fog fel. Ebben a korban még nem tud biztonsággal különbséget tenni a tárgyak és a mi testrészeink között, továbbá a fájdalomról sincsen még fogalma. Fontos szem előtt tartanunk, hogy nem ártó szándékkal teszi ezt, nem akar tudatosan fájdalmat okozni nekünk! A gyakori harapdálás másik oka lehet a fogzás, a kisbaba így próbál enyhíteni fájdalmán. Gyakori a harapdálás olyankor, amikor a kisgyermek túlpörgött, lehet, hogy csak a szeretetét szeretné kifejezni, de puszi helyett harapás lesz belőle. A harapás eszköze lehet továbbá a szorongás, nyugtalanság kifejezésre juttatásának, továbbá az akarat kinyilvánítása is lehet.
Fontos, hogy szülőként határozottan kifejezésre juttassuk, hogy nem szabad másokat harapdálni! Ugyanakkor ezt ne agresszíven tegyük, hanem mutassunk jó példát. Általában egy határozott, egyértelmű „Nem!”, „Nem szabad!” elegendőnek bizonyul, viszont fontos, hogy félreérthetetlenek és következetesek legyünk a tiltásban. Ilyenkor megpróbálkozhatunk a figyelemeltereléssel is, nem érdemes túlzottan nagy feneket keríteni a témának. Amennyiben kisgyermekünk a megfogalmazhatatlan rossz érzéseit vezeti le harapás útján, fontos megpróbálnunk rájönni az okokra és azt kihangosítani számára, például hogy most feltehetően dühöt érez éppen.
Miért olyan fontos a kisgyermekeknek a rongyi?
A rongyi vagy plüssállat egy ideig fontos szerepet tölt be a kisgyermek életében, aki nagyon tud ragaszkodni hozzá. Ennek az az oka, hogy a rongyi átmeneti tárgyként értelmezhető, ami az édesanyára emlékezteti a gyermeket és segíti az átmenetet az anyával való létből az anya nélküli létbe. Jelentősége akkor kezd megnőni, amikor a baba rádöbben, hogy ő és édesanyja két különálló személy, így bármikor elválaszthatók egymástól. A rongyi tehát nyugtató hatása révén segít elviselni az anya hiányát és az önállóság kialakulásában is fontos szerepet tölt be. Érdekes módon nincs minden kisgyermeknek rongyija, van, akinek csak megszokásból van alvótársa, de nincs ez a nagy ragaszkodás irányában. Sőt, az is előfordulhat, hogy a rongyi nem is egy tárgy, hiszen lehet például egy cselekvés is, mely megnyugtatja a babát (pl. ujjszopás).
Fontos, hogy ha gyermekünknek szüksége van rá, hagyjuk, hogy rongyit válasszon magának. Sose büntessük azzal, hogy elvesszük tőle! Várjuk ki, amikor már nem érzi szükségét a rongyinak, ez az idő általában az óvodáskor vége felé szokott eljönni. Ne kérjük, hogy megossza a rongyiját más gyermekekkel, tartsuk tiszteletben, hogy az az ő féltve őrzött kincse. Ugyanakkor fontos, hogy mi se használjuk eszközként a rongyit, ne csak az legyen a megnyugtatás módja! Ha szüksége van ránk, legyünk vele, vegyük ölbe, a rongyi pedig maradjon meg annak, ami: helyettesítő megnyugtatásnak.
Baj, ha a gyermekünk irigykedik?
A kisgyermek nem szívesen adja oda másoknak kedvelt játékait és ez ebben a korban teljesen természetes reakció részéről. Birtoklásvágya erős, ugyanakkor a tulajdon fogalmát még nem ismeri. Időérzéke is még csak kialakulóban van, így még nem érti meg, ha azt szeretnénk, hogy csak pár percig adja kölcsön a játékát a homokozóban és utána visszakapja majd. Ekkor még nagyon egocentrikus a gondolkodásmódja, nem veszi figyelembe mások igényeit, vágyait, mások nézőpontjának felvételére csak később lesz képes. Ugyanakkor a kisbaba testhatárai sem alakultak még ki szilárdan, így elképzelhető, hogy a játékait saját magával azonosítja, saját részeként tekint rájuk. Tehát ebben a korai időszakban az „irigykedés” teljesen normális reakciónak számít. Majd csak két-négy éves kora körül kezd el osztozkodni másokkal, ugyanis ekkor jut el az érettség ezen szintjére.
Fontos tehát, hogy segítsünk neki megérteni, hogy mi az övé, és hogy azt el tudja különíteni a többi játéktól, mert ez biztonságérzetet nyújt számára. Fontos továbbá, hogy ne erőltessük, hogy mindenképpen adja oda másnak a játékait, azonban idővel próbáljuk meg megértetni vele, hogy azzal, hogy valamit kölcsönad, attól még az övé marad és vissza is fogja kapni. Az újonnan kapott játékokkal mindig hagyjuk, hogy „kijátssza” magát, ezzel is birtokba véve azt, mielőtt bárkinek is kölcsönadná. Ugyanakkor fontos, hogy lehessenek olyan játékai, amik csak az övé és azokat ne is kérjük, hogy adja kölcsön másoknak (pl. rongyi). Próbáljuk a cserére ösztönözni, amivel mindenki jól jár. Ne erőltessük a közös játékot, ebben a korban még inkább csak egymás mellett szoktak játszani a kisbabák. Az „enyém” és a „tiéd” mellett azonban fontos megértetnünk a kisgyermekekkel, hogy van „közös” is. Az az ideális, ha például testvéreknek vannak saját, életkoruknak megfelelő játékaik, ugyanakkor közös is, mellyel idővel megtanulnak együtt játszani. A dicséret és a jó példamutatás ebben a helyzetben is hatékony eszköznek bizonyul.
Minden kisgyermek szokott dühöngeni? Mit tehetünk ilyenkor?
Másfél éves kor körül kezd kinyílni a világ a kisgyermek számára, éntudata egyre jobban kifejlődik, akaratát egyre jobban kifejezésre juttatja. Ebben az időszakban látszólag semmiségekért képes dührohamot produkálni: sír, kiabál, csapkod… Ez az önállósodással, az ego kialakulásával együtt járó folyamat, önálló akarata kifejlődésével egyre gyakrabban próbál meg ellentmondani nekünk. A beszéddel ekkor még csak épphogy ismerkedik, szavak szintjén nem tudja még kifejezni érzelmeiket, ilyenkor - más eszköz híján - szó szerint a tettek mezejére lép. Általában minden gyermeknek van dühöngő korszaka, de egyénenként eltérő ennek az időszaknak a hossza és súlyossága. Ez a fejlődés normális stádiuma, melyen idővel túljut a kisgyermek, amint lesz más eszköz a kezében. A kisgyermek kifejezőeszközének tára korlátozott, valamint folyamatosan képességei határaival kell szembesülnie, mindez érthető módon frusztrációt kelt benne. A dühöngés ugyanakkor figyelemfelkeltő eszköz is lehet és amennyiben ezáltal eléri célját (pl. megkapja a vágyott édességet a boltban), az megerősítésként hat és a jövőben is hatékony eszközként fogja ezt alkalmazni.
A dührohamok kezelésével kapcsolatban alapvető fontosságú a józanság megőrzése, ne hagyjuk ilyenkor magára, ne kiabáljunk vele, ne nevessük ki és ne szidjuk meg! Adjunk teret érzelmei kifejezésének és legyünk mellette, próbáljuk megnyugtatni őt! Továbbá törekedjünk arra, hogy ne engedjünk neki minden helyzetben, mert az csak megerősíti és generálja ezt a magatartásformát. Fontos, hogy a kisgyermek érzelmeit ne utasítsuk el, azonban azok kifejezési módját helyteleníthetjük. Próbáljunk meg rájönni, hogy mi váltotta ki a dührohamot, hátha legközelebb el tudjuk kerülni azt. A következetesség és határozottság kiemelt jelentőséggel bír a gyermeknevelésben, mely mindkét szülőre vonatkozik! Legyenek egyértelműek és érthetőek a szabályok, hogy mit lehet és mit nem, és ezt mindkét szülő egyformán képviselje! Hatékony módszer lehet továbbá a jó viselkedés pozitív megerősítése, valamint a választási lehetőségek felajánlása is.
tags: #csecsemokor #pszichologiai #jellegzetessegei