A gyermekekben hamar megjelenik a világ megismerésének igénye. A megismerés a kezdetekben leginkább az ízlelésre szorítkozik, így ne nagyon csodálkozzunk azon, ha a találékony gyermek minden, számunkra elképzelhetetlen dolgot a szájába vesz. A piciknél ez a probléma mindennapos, de nagyobbaknál is előfordulhat, hogy játékból valamit a szájukba vesznek. Az még rendben is lenne, ha csak ízlelgetnék az apró dolgokat, a baj akkor kezdődik, ha az a bizonyos idegen test elindul lefelé. Mit is csináljunk ekkor? Gyermeksebész szakértőnk válaszol.
Amikor az idegen test a légutakba kerül: Fulladásveszély
Ha már egyszer finomnak ítéltetett a szájba vett „újdonság”, és nem köpi ki a gyermek, az két irányban indulhat lefelé: a légcső vagy a nyelőcső felé. A nagyobb baj ez utóbbi esetben van, hiszen a gyermek megfulladhat. Ha a gyermek fulladozik, „lilul”, kapkodva veszi a levegőt, intenzíven köhög, azonnal próbáljuk meg a gyermeket fejjel lefelé tartva, hátát ütögetve eltávolítani az idegen testet.
Lényeges szabály: ha a gyermeknek panasza van, vagy volt (köhögött, fulladozott) menjünk orvoshoz! Kisebb tárgyak minimális panaszok, átmeneti köhögési inger után az alsó légutakba is eljuthatnak!
Amikor az idegen test a garatba vagy nyelőcsőbe ékelődik
Ha öklendezik vagy gombócérzésről panaszkodik a gyermek, akkor akár a garatba is beékelődhetett valami. Ez előfordulhat akár halételek fogyasztása után a garatban megakadt szálka esetében is, de akár játék, akár pénzérme is megbújhat itt mérsékelt panaszok mellett is. Nyelési, mellkasi panaszok általában a nyelőcsőbe szorult tárgyak következtében alakulnak ki, elsősegély gyanánt egy kis víz itatásával tudunk segíteni a gyermeken. Ezt követően keressünk fel szakembert!
Amikor az idegen test a gyomorba jut
Ha az a bizonyos játék, elem, vagy pénzérme sikeresen lejutott a gyomorba, fulladozás nem volt, kapkodásra, aggodalomra semmi ok. Miután megdicsértük a gyermekünket, elhangzott az „Egészségedre!” felkiáltás is, próbáljuk meg kideríteni, pontosan mit nyelt le, és milyen anyagból is volt az a bizonyos tárgy. Piciknél elsősorban azt kell tisztázni, hogy tényleg lenyelte-e a csöppség azt a bizonyos hiányzó alkatrészt. Babák esetében alkalmanként csak a gyanú merül fel, hogy lenyelhetett valamit, főleg akkor, ha a távirányító, vagy az óra nem működik az eltűnt a gombelem, vagy alkatrész miatt.
Mit kell tenni ha félrenyel a baba, várandós, vagy Te magad és nincs segítséged?🧠💥
Veszélyes tárgyak, amelyek azonnali orvosi beavatkozást igényelnek
Több apró mágnes, vagy gombelem, esetleg nyitott biztostű lenyelésekor (akár gyanú esetén is) mielőbb jelentkezzenek a legközelebbi ügyeleten. Amennyiben az elvégzett röntgenvizsgálat igazolja a fenti tárgyak jelenlétét, mielőbbi kórházi ellátás, megfigyelés, esetenként a fenti tárgyak sürgős eltávolítása szükséges a lehetséges szövődmények elkerülése céljából. A gombelemet a gyomorsav szétmarhatja, a belőle kijutó anyagok a gyomrot, beleket károsíthatják.
Nem veszélyes tárgyak, amelyek maguktól távoznak
Ha a pici által lenyelt tárgyról fentebb nem ejtettünk szót, szinte bizonyos, hogy nem kell azonnal orvoshoz fordulunk, ha a tárgy lenyelésekor semmilyen panasz nem jelentkezett. Azok a tárgyak, amelyek gond nélkül lejutnak (és nem említettük meg azokat fentebb) bajt nem okoznak, és önmaguktól távozni is fognak a széklettel együtt. Azért azt természetesen célszerű otthon ellenőrizni, hogy a becses tárgy kikerült-e a gyermekből.
Ha már egy hete végezzük rendszeresen a fenti „hálás” feladatot és még mindig nem akadt kézre a lenyelt tárgy, akkor - amennyiben a tárgy fémtartalmú (pl. pénzérme) - célszerű egy röntgenvizsgálat elvégzése, hogy megtudjuk kell-e még morzsolgatni továbbra is a gyermek bélműködésének ékes bizonyítékát. Ha a lenyelt dolog nem tartalmaz fémet, akkor sajnos semmilyen eljárással nem lehet megbizonyosodni annak hollétéről. Orvoshoz fordulni ebben az esetben kizárólag akkor szükséges, ha a gyermeknek panasza van. Ha 1 hét alatt nem találjuk a székletben a játékot, úgy lassan feladhatjuk a felkutatását, hiszen lehet, hogy azt már az óvodai mellékhelyiségben „leadta” a gyermek.
A szájba bekerült dolgok veszélyesek is lehetnek, amint a fenti példák is mutatják. Azonban szerencsére a leírt „szörnyűségek” ritkán fordulnak csak elő. Az esetek túlnyomó többségében a „megkóstolt” tárgyak a gyermekeknek semmilyen panaszt nem okoznak, a széklettel együtt távoznak.
Szalvéta lenyelése: különleges eset
Bár a cikk csecsemő szalvétanyeléséről szól, és ez nem egy gyakori eset, fontos megérteni a szalvéták általános használatát és lehetséges veszélyeit. A szalvéta egyike azoknak a dolgoknak a terített asztalnál, amelyeket az emberek természetesnek vesznek. Úgy tűnik azonban, hogy gyakran zavarba hoznak minket a helyes használatot illetően. Étkezéskor a szalvéta megfelelő használata fontos része az étkezés élményének. Nemcsak a kiömlött folyadékok letörléséhez és a száj megtörléséhez hasznos, hanem akkor is elengedhetetlen, ha meg kell tisztítani a kezed.
Szalvéta etikett: a megelőzés része
Ma már megszámlálhatatlan színű és mintával ellátott szalvéta áll rendelkezésedre az asztal megterítésekor és díszítésekor. Néhány alapvető illemszabályt azért érdemes figyelembe venni a szalvéta kiválasztásakor, különösen ha hivatalos eseményről van szó. A formális eseményeken illik textil szalvétát használni, lehetőleg fehér vagy egyszínű pasztell árnyalatban, de fontos, hogy illeszkedjen az asztal összképéhez. A leggyakoribb eset, hogy a szalvétát az étkészlet bal oldalán helyezzük el, a villa alatt. De előfordul már gyakran olyan teríték is, hogy a tányér jobb oldalán található, tehát ez nem hiba.
Amint helyet foglaltál az étteremben, a következő dolog, amit tenned kell, hogy elveszed a szalvétát a tányér közepéről vagy mellőle. A szalvétát egyszerűen csak hajtsd szét, és tedd az öledbe. Itt kell tartanod addig, amíg szükséged lesz majd rá. Szánj időt a szalvéta kibontására mielőtt az öledbe teszed. A szalvétának az öledben kell maradnia, amíg szükséged nem lesz rá, vagy amíg az étkezés véget nem ér. Soha ne használd a szalvétát az evőeszközök tisztítására vagy az arc megtörlésére. Ha el kell menned az asztaltól bármi oknál fogva, egyik kezeddel vedd fel, majd lazán hajtsd össze a szalvétát, és helyezd a székedre. Az étkezés során gyakran előfordul, hogy meg kell törölnöd a szádat. A megtörléshez óvatosan töröld le a szádat és a szélét, és hagyd, hogy a szalvéta felszívja a maradékot, zsiradékot.
Az étkezés végén tedd a szalvétát félig összehajtva a teríték bal oldalára. Bármelyik mozdulat jelzi a pincérnek, hogy befejezted az adott fogást, és ők elvihetik a tányérokat. Ha egy elegáns családi vagy baráti vacsorán veszel részt, az etikett azt javasolja, hogy ne legyél a középpontban. A formális ebédnél vagy vacsoránál az étkezés hivatalosan akkor kezdődik, amikor a házigazda vagy a háziasszony kibontja a szalvétáját. Ez jelzés az összes vendégnek, hogy kövessék a példáját. Tartsd a szalvétát az öledben. Az étkezés végét általában azzal jelzi, hogy a szalvétáját az asztalra teszi. Az étkezés végeztével Neked is jelezni kell azzal, hogy a szalvétát szépen az asztalra helyezed a tányértól balra. Ne tűrd a szalvétát az ingedbe. Akár egy elegáns étteremben, akár egy barátodnál vacsorázol, igyekezz udvariasan és rendezetten étkezni, és szükség esetén használd a szalvétát. A szalvétát az étkezés elején tedd az öledbe, majd az étkezés befejeztével vissza az asztalra.
A szalvéta története
Az 1450-es esztendőkben vezették be a vászonból szőtt szalvéta használatát. Addig mindenki a földig érő abroszba törülközött; mivel pedig ujjaikkal ettek, minden fogás után abroszt kellett váltani. Így például az angolok, spanyolok, hollandok, akik egy időben széles, kikeményített, fodros, kerek gallért viseltek, étkezés közben a nyakukba szalvétát gyűrtek, hogy kezükkel a szájukig vitt étel a gallért be ne piszkítsa. Egyébként a szalvéta megjelenése újabb illemszabályt szült: 1500-ban illetlennek tartják, ha valaki az orrát törüli belé. Ez persze a vászon asztalkendő története. A papírszalvéta születési évét, első alkalmazójának nevét nem sikerült kinyomozni. Egyik forrásmunka szerint 1893-ban „nem ritkák már” a papiros asztalkendők sem. Ennek alapján talán nem sokat tévedünk, ha megjelenését és használatának általánosabb elterjedését a 19. század végére tesszük.