A kalprotektin egy kis molekulatömegű (36 kDa) fehérje, amely számos testnedvben - így szérumban, liquorban, ízületi folyadékban, vizeletben, nyálban és székletben - is megtalálható. Döntően a neutrofil granulocyták termelik, mindegyikükben körülbelül 20 pg-nyi található belőle, ami a sejt citoszoljának 60%-át, összfehérjéinek pedig 5%-át teszi ki. A kalprotektin a fehérvérsejtek aktivációja után a testnedvekbe kerül, ahol mennyisége a normálérték százszorosát is elérheti.
A bélnyálkahártya állandó kapcsolatban van a normál baktériumflóra tagjaival és patogén kórokozókkal. Gyulladt mucosa esetén a neutrofil granulocyták a bélfalba vándorolnak és a lumenbe kerülnek, e fehérvérsejtek mennyisége és a széklet kalprotektin- (FC, fecal calprotectin) szintje pedig nagyon szoros korrelációt mutat.
Diagnosztikai jelentőség és az IBD elkülönítése
A székletben megjelenő kalprotektin jól tükrözi a gyulladásos sejtek intesztinális nyálkahártyába áramlását, és mennyisége összefügg az endoszkópia során látott eltérésekkel, valamint a szövettan során látott gyulladás súlyosságával. A gyulladásos szérummarkerekkel összehasonlítva az FC sokkal pontosabb az alsó gasztrointesztinum gyulladásos folyamatának megítélésében, de jól használható vékonybelet érintő Crohn-betegségben is.
Jellemző továbbá, hogy funkcionális betegségek esetén nem emelkedik az FC-szint. Ez lehetőséget ad az organikus betegségektől való elkülönítésre, ami rendkívül fontos irritábilis bél szindróma (IBS) és gyulladásos bélbetegségek (IBD) esetén, esetlegesen megkímélve a beteget kellemetlen invazív beavatkozásoktól, például a kolonoszkópiától.
Székletvizsgálatok gyomor-bélrendszeri rendellenességek kimutatására 2. rész: Széklet kalprotektin teszt
Vizsgálati módszerek és határértékek
Az eredeti, ELISA módszeren alapuló meghatározást 1992-ben mutatták be, majd 2000-ben egy ötször nagyobb szenzitivitást lehetővé tevő eljárás vált elérhetővé. Napjainkban terjedt el a betegágy melletti, úgynevezett POCT (point-of-care-test) vizsgálat is, amely olcsóbb és gyorsabb meghatározást tesz lehetővé.
Fontos megjegyezni, hogy nincs egyöntetűen elfogadott határérték, ami nehezíti a vizsgálatok értékelését, azonban a szakirodalom gyakran 50 mg/g-os értéket javasol.
| Vizsgálat típusa | Előnyök | Alkalmazási terület |
|---|---|---|
| ELISA | Nagy pontosság, standardizált | Klinikai diagnosztika |
| POCT (gyorsteszt) | Gyors, olcsó, betegágy melletti | Sürgős döntéshozatal, szűrés |
Klinikai alkalmazás gyermekkorban és speciális esetekben
Főleg gyermekkorban kifejezett az igény az invazív beavatkozások számának csökkentésére. Az FC-szint meghatározása - mind hagyományos ELISA, mind az újabb POCT módszerrel - lehetőséget nyújt erre, mivel erősen korrelál a bélnyálkahártya-gyulladás mértékével. A vizsgálat jól alkalmazható a terápia nyomon követésére is: a remisszióban lévő IBD-betegek FC-szintje az újonnan diagnosztizált, illetve relapszusban lévő betegekhez képest csökkenést mutat.
Más kutatások szerint a széklet kalprotektinszintjének mérése a nekrotizáló enterocolitis (NEC) diagnosztizálásában is segít, kiküszöbölve a röntgensugarak szükségességét koraszülöttek esetében. Az IBD-gyanús esetekben a mérés segítségével hatékonyan választhatók ki azok a betegek, akiknek endoszkópiára és biopsziára van szükségük.
A minta levétele során fontos ügyelni arra, hogy hasmenéses széklet nem alkalmas a vizsgálatra, valamint menstruáció alatt nem javasolt a mintavétel. A laboratóriumi vizsgálatok specifikusabbak lehetnek a hagyományos vérvizsgálati markereknél, mint amilyen a CRP vagy a vérsejtsüllyedés, mivel közvetlenül a bélrendszer állapotát tükrözik.
tags: #csecsemo #kalprotektin #ertek