A csecsemők fejlődési mérföldkövei és a figyelemre intő jelek

A gyermekek fejlődése során számos mérföldkő jelzi az egészséges növekedést, de vannak olyan tünetek és jelek, amelyek arra utalhatnak, hogy érdemes szakemberhez fordulni. Szabó Andrea TSMT terapeuta szakértőnk cikkében részletesen bemutatja, milyen esetekben szükséges a szülők számára a szakértői segítség.

A csecsemőkor az egymásra hangolódás, a finom rezdülések megfigyelésének és egy mély, ösztönös kötelék kialakításának időszaka. Bár a csecsemők még nem beszélnek a szó hagyományos értelmében, az első pillanattól kezdve folyamatosan kommunikálnak velünk. A testük minden apró mozdulata, a tekintetük iránya, sőt még a légzésük ritmusa is üzenetet hordoz.

Újszülöttkori fejlődés és figyelmeztető jelek (0-3 hónap)

Az újszülöttek világa elsőre kaotikusnak tűnhet a szülők számára. A baba sír, mocorog, néha feszült, máskor teljesen ellazul, és mi kétségbeesetten próbáljuk kitalálni, mi lehet a baj. Valójában azonban a természet bölcsen alkotta meg az embert: a babák rendelkeznek egy sor reflexszerű jelzéssel, amelyek segítségével életben maradásukat és jóllétüket biztosítják. A megfigyelés a legfontosabb eszköz a kezedben. Ha elegendő időt szánsz arra, hogy egyszerűen csak nézd a babádat nyugodt állapotában, elkezded észrevenni az egyéni ritmusát. Minden csecsemő más, és bár léteznek általános érvényű biológiai jelzések, a te gyermekednek saját, egyedi stílusa lesz.

Normál mozgásfejlődés jelei újszülöttkorban:

• Fokozott izomtónus, végtagokon hajlított tartás.
• Tónusos reflexek, csecsemő reflexek (szopó, nyelő, menekülő).
• Éhségre, hidegre, fájdalomra reagál, fényre, hangra nem.
• Tagolatlan tömegmozgások.

Kóros tünetek 0-3 hónap között:

• Változó tónus, végtagokon nyújtott tartás, az elemi mozgásminták és a csecsemő reflexek hiányoznak.
• Aluszékony, nehezen ébreszthető még etetésekhez is.
• Nagyon nehezen nyugtatható meg, sokat sír, alig alszik.
• Nehezen szopik a renyhe szopóreflex miatt.
• A baba izmai túl „lazák”, fejét a 3. hónapban sem tudja emelni.
• Hason a fejét úgy emeli, hogy a lábát is mereven emeli hozzá („kifli” formában).
• Nem figyel arcra az első hónap után, nem követi 2 hónaposan a szeme előtt mozgatott tárgyakat.
• Nem figyel fel a zajokra környezetében.

Kommunikáció és hallás 0-2 hónap között:

• 0-1 hónapos korban: A magas és a mély hangok között különbséget tesz, magasabbat kedveli jobban; a mély, ritmikusabb hangok megnyugtatják, elaltatják. Erős, váratlan zajra összerezzen, sír. Anya hangjára képes megnyugodni. A magzati életben sok érzéki tapasztalathoz jut. Hallása előnyben részesíti az emberi hangokat. A legfontosabb kommunikációs forma az anya és a gyermek között a testi kontaktus, az érintés, a sírás, a tartva levés biztonsága és a dajkanyelv.
• 1-2 hónapos korban: Összerezzen, vagy más viselkedés változással reagál a hangos zajra, figyel ha beszélnek hozzá. A mély, ritmikus hangok megnyugtatják. Elnyújtott hangokkal és különböző sikkantásokkal jeleznek. Sírása egyre kitartóbb, kommunikációs kapocs, az ölben tartás és a sírás. A sírás differenciálódik, karaktere a kifejezni kívánt szükségleteinek megfelelően módosul. A szopás által erősödnek az arc illetve a szájizmok.

Fejlődés 2-3 hónapos korban

Két hónaposan egyre kevésbé hajlítja végtagjait, hanyatt fejét szabadon forgatja, hason fekve fejét, mellkasát rövid ideig felemeli, válla, karja előrébb kerül. Az aszimmetrikus tónusos nyaki reflex során fejét oldalra fordítva azon az oldalon, amerre feje fordult kezét kinyújtja, ellentétes oldalon behajlítja, így nem dől el oldalra. Karjával, lábával összerendezett mozgásokat végez. Kezeit az arca közelében ökölben tartja, fogóreflex miatt a tenyérbe helyezett tárgyra ujjai rámarkolnak. Két hónaposan ujjai már csak 50 %-ban vannak ökölben, lehetővé válik a szándékos fogás kialakulása, kezébe adva csörgőt megtartja, ruháját markolássza, de szemét még nem irányítja a játékra, azonban középről belógatott tárgyat tekintetével oldalra követi. A szobában mozgó személyeket nézegeti.

Normális fejlődés jelei 2-3 hónapos korban:

• Izomtónus normalizálódik, hajlított testtartás csökken.
• Fényre, hangra, közeli mozgásra figyel, kezét nézi, megfogott tárgyat szájához viszi.
• Hason és háton fekve fejét emeli, oldalra fordul.

Kóros tünetek 2-3 hónapos korban:

• Fokozott tónus, aszimmetria, háton fekve opisthotonus.
• Nem figyel, vagy mozgással nem tudja követni az ingerforrást.
• Táplálékfelvételnél zavarok, nem emeli a fejét.

Fejlődés 3-6 hónapos korban

Három hónaposan a nyaki izmokban egyre erősödő feszítő dominancia következtében fejét nagymértékben emeli, alkarjára támaszkodik, mellkasa kissé elemelkedik. Háton fekve örömében kezével, lábával szimmetrikusan rugdos, ölben fejét stabilan megtartja. Négy hónaposan az aszimmetrikus nyaki reflex eltűnik, ezért megtanul és elkezd hasról hátra fordulni, hason fekve nyújtott könyökkel tenyerén támaszkodik, ülésbe húzáskor fejét tartja, a végtagok segítségével ül. Karjával szélmalom mozgásokat, lábával pedálozást végez. Kezét középvonalba hozza, ujjait figyeli, kezét szájához emeli, játszik a kezével, egyikkel a másikat megfogja.

Normális fejlődés 4-5 hónapos korban:

• Hasalva alkarján, majd tenyerén támaszkodik.
• Hasra, hátra fordul.
• Hátonfekvésből, ha kezét fogják, próbál felülni.
• Látótér- és kéz tevékenység összehangolása, utána nyúlás megjelenik.

Kóros tünetek 3-6 hónap között:

• Alkartámasz hiányzik, felhúzódzkodási reakció és fejtartás hiányzik.
• Nem fog, vagy hüvelykujj a tenyérbe van hajtva.
• Kezeit nem nézegeti 4-5 hónapos kora után sem.
• Nem nyúl játék után 5 hónapos kora után sem.
• Csak pillanatokra néz rá arcra, tárgyakra.
• Mosoly, kacagás, hangadás kezdetei nem észlelhetők az időszak végére sem.
• Mozgásfejlődése jelentősen elmarad (hason nem támaszkodik fel, ölben fejét nem tartja).

Kommunikáció és hallás 3-6 hónap között:

• 3-4 hónapos korban: Fokozatosan, ahogy tanulja a hangok jelentését, már nem minden hangos és hirtelen zajra rezzen össze. Sokkal inkább figyelnek a becézgetésre, éneklésre, kedves zenéjükre, dalocskájukra. A négy hónapos korú gyermek megkülönbözteti édesanyja (gondozója) hangját másokétól. Erőteljes, a szükségletekhez részben már differenciálódott sírás. Élénken felfigyel, és a fej vagy a szemek pozicionálásával reagál az ismerős emberi hangokra. Megindult hangadás: főként magánhangzók (á-, ó-, e-szerű hangok), és diftongusok (kettős magánhangzók: oá-, ei-, eö-szerű hangok). A szociális mosoly igazi, fontos kommunikációs tartalmat hordozó gesztus a körülötte lévő felnőttek felé, azt jelenti: „felismertelek, örülök neked”.
• 5-6 hónapos korban: Hangra figyelő magatartással válaszol. A hang irányába fordítja szemét, vagy fejét. Dallamos hangra fokozottabban figyel, hangadásának már többször van dallama. Egyértelműen megkülönbözteti szülei hangját másokétól. Biztos szociális mosollyal jutalmazza a látóterébe hajló és vele kommunikációba kezdő felnőtteket. A fej viszonylag szabad mozgásának következtében rendszeressé válik a gőgicsélés, a szólamok változatosan modulálnak. A gőgicsélés az akaratlagos kommunikáció részévé válik. Felfedezi, hogy hatással van környezetére: azért mozgat tárgyakat, hogy zajt keltsen velük. Két tárgyat is megtart, a tárgyakat egyik kezéből a másikba átteszi. Egy tárgyat másik (nyugvó) tárgyhoz ütöget. Két tárgyas manipuláció: két tárgyat egymáshoz ütöget. Kialakul a hüvelykujj szembehelyezése, már mindent megfog és mindent szájba vesz.

Fejlődés 6-12 hónapos korban

Hátán fekve fejét, vállát emeli. Hátáról oldalra fordul. Támasztékkal ül, fejét egyenesen, stabilan tartva. Hason fekvő helyzetben alkarjára támaszkodva mellkasát felemeli. A meglátott tárgy felé nyúl, a kezébe adott tárgyat rázza, lóbálja, szájába veszi. A meglátott, elérhető tárgyat két kézzel megragadja és megtartja (kb. fél percig). Kis tárgyat felemel. Tárgyakat kézből szájba, szájból kézbe ad, ruháit szorítja, folyamatosan nyúlkál, játszik a csörgővel, tárgyakért pontosan nyúl, eleinte kettő, majd egy kézzel, rövid ideig megtartja a cicit vagy cumisüveget. Önállóan leül, ülve játszik. Ülésből mászóhelyzetbe billen. Egy kézzel fogódzkodva áll, két kezénél fogva jár. Kapaszkodva feláll, álló helyzetét önállóan megtartja. Mutatóujj-hüvelykujj szembeállításával (oppozíció) emel fel egyre kisebb tárgyakat. Tárgyakat egymásba tesz. Nyolc hónaposan két tárgyat megtart, azokat egymáshoz és asztalhoz ütögeti. Elrejtett tárgyat megkeres. A tárgyakat összefüggésbe hozza egymással, úgy hogy összeütögeti azokat. Tárgyat kérésre átad.

Normális fejlődés jelei 6-7 hónapos korban:

• Helyzetreflexek kialakulnak, fej és törzs mozgásainak összekapcsolása.
• Ülve jó egyensúly (fordul), távolabbi játékokat megközelít, 2 játékkal játszik.

Kóros tünetek 6-12 hónap között:

• Tónusos reflexek jelen vannak, hason fejét nem emeli, kezén nem támaszkodik.
• Ülve nem tartja magát, nem fordul hasra, hátra, két kézzel nem tud fogni.
• Nem gőgicsél, nem gagyog vagy csak jelentős késéssel.
• Egyszerű kis utasításokat, produkciókat ( „pá-pá”-t inteni ) az időszak végére sem teljesít, nem figyel a beszédre, a nevére, a tiltást nem érti… stb.
• Játéka kizárólag a tárgyak eldobása illetve sztereotip ütögetése.
• Mozgásfejlődése elmarad ( nem fordul, gurul, kúszik, mászik, ül fel, áll fel a szokott időben).
• Darabos ételt rendkívül nehezen fogad el illetve nem is hajlandó a szájához vinni.

Kommunikáció és hallás 6-12 hónap között:

• 7-8 hónapos korban: A hangok forrását odafordulással keresi (kivéve, ha az a háta mögül érkezik). Párbeszédszerű hangadásba bevonható (azaz hallgat, amikor beszélnek hozzá és hangokat ad, amikor a felnőtt elhallgat). Élvezi a hangadást, hosszasan játszik a saját hangjával. A csecsemő hallása ebben az időszakban sokat finomodik. Az arcokhoz hangot tud kötni, felismeri a közeli hozzátartozók hangját. A hangokat már lokalizálni tudja majdnem minden irányból. Tevékenységüket elkezdik hangadással kísérni úgy, hogy annak ritmusa egyre inkább igazodik a tevékenység ritmusához. A szociális mosolyt már nem csak a közvetlen családtagokkal gyakorolja. Hangadása változatos, egyre inkább csak az anyanyelvének megfelelő hangokból áll. Létrejönnek kölcsönös figyelmi helyzetek szülő és gyermek között. A kommunikáció során megvalósul az elsődleges interszubjektivitás. A csecsemő biztosan fordítja fejét a látóterébe lépő felé, megjelennek az ún. üdvözlő hangok. A csecsemő már felfigyel a saját nevére.
• 9-10 hónapos korban: Megkülönbözteti az ismerős személyek hangját, egyértelműen azt a személyt keresi, akinek a hangját hallja. Nevének hallatán felfigyel. Ismételget szótagokat (pl. ba-ba-ba, ma-ma-ma, te-te-te). Szülei és gyakran látott családtagjai hangját felismeri, tekintetét magabiztosan rájuk szegezi. Megérti és felfigyel az anya, apa, nagyi szavakra, maga és testvérei nevére. Képes szándékot tulajdonítani mások közléseinek a beszéd prozódiája és a mimika összevetése alapján. A gagyogás jól felismerhető, általában szótagszintű szólamokat tartalmaz. Az akaratlagos viselkedésszervezésben megjelenik a belső érzések, kívánságok egyértelmű, gesztusokkal történő kimutatása (pl. Vegyél fel! Mutatok valamit! Adok valamit!).
• 11-12 hónapos korban: Ha nevén szólítják, akkor odafordulva a kérdező szemébe néz. Dallamra ringatózik. A hallás minősége, a hallási figyelem fog ebben az időszakban fejlődni a gyermekek tevékenységei közben. A hallás differenciálódásának következtében hangadásaik is egyre változatosabbak lesznek, elindul a halandzsázás, amelyben akár egy-egy szó is felfedezhető lesz. A beszéd alakulásához önmaga hangadásának jó hallása szükséges. A gagyogásban az ajakkal képzett mássalhangzók mellett más, például nyelvvel képzettek is (pl. n, t, d, k, g) megjelennek, valamint több magánhangzó. A gagyogásból egy-egy protoszó is kiemelkedik. Több mint tíz egyszerű tárgyat vagy gyakori cselekvést kifejező szót megért, ezeket rámutatással vagy ránézéssel fejezi ki (passzív szókincs gyarapodása). Néhány tárgyat vagy jelenséget hangutánzó szóval nevez meg (pl. hamm-hamm). Megjelennek az első kimondott szavak (aktív szókincsfejlődés kezdete). Fejrázással vagy a „nem” szóval jelzi, ha nem szeretne, és egyértelmű gesztussal vagy igennel jelzi, ha szeretne valamit. Megért gesztusokkal alátámasztott, gyakorta használt egyszerű instrukciókat.

Fejlődés 1-3 éves korban

Körformát behelyez. Utánozza a látott mozdulatokat. Biztos járású, lépcsőn felmászik. Önállóan kapaszkodás nélkül feláll és jár. Járás közben már képes valamit vinni a kezeiben. Jó egyensúllyal ül, ülve játszik. A Montessori-tornyot felépíti (méret és színek figyelembe vétele nélkül). Három kockából tornyot épít. A csukló kifelé csavaró mozgásának ügyesedésével már szabályosan eszik kanállal, pohárból tisztán iszik. Tárgyakat funkciójuk szerint használ. Tárgyakat cselekvés céljából egymással összefüggésbe hoz. Kézen fogva le-, majd felmegy a lépcsőn. Támaszkodás és kapaszkodás nélkül leguggol és feláll. Állásból lehajolva felvesz tárgyakat a földről. Guggolva játszik. Álló helyzetből el tud dobni egy labdát. Járás közben tárgyat visz. Hátrafelés és oldalazva is meg tud tenni néhány lépést. Lépései egyre hosszabbak és gyorsabbak lesznek. Cipőjét kifűzi, labdát dob. Utánozza a mindennapokban látott cselekvés. Önállóan fel- és lemegy a lépcsőn, ügyesen szalad. Könyvben lapoz, tisztán eszik, kezet mos. 5-6 kockából tornyot épít. Három formát beilleszt. Egyszerre két különféle játékkal játszik, a két tárgyat értelmes cselekvéshelyzetben kombinálja pl.: babát babakocsiba ültet. Kockákat egymás mellé tol. Lábujjhegyen jár, rajzolt vonalon pontosan végigsétál. Lépcsőn váltott lábbal közlekedik, egy lábon ugrál, szökdécsel. Háromkerekű biciklit hajt. Gombokat kioldja. Ki- és begombol, cipőjét befűzi (még nem szabályosan). 9-10 kockából épít tornyot. Rajzát megnevezi, de még nem felismerhető. Emberrajza fej-láb alak. Ollóval vág, gyöngyöt fűz. Önállóan levetkőzik. A kezesség kialakulása a 3-4. életévben történik.

Normális fejlődés jellegzetességei 11-24 hónapos korban:

• 11-12 hónapos babák esetén: Rugózó talajon ugrál, kapaszkodva lépeget, kézfunkciók finomodnak, öltöztetésnél, vetkőztetésnél segít.
• 13-15 hónapos babáknál: Szabadon feláll, lépeget, lépcsőn mászik, egyedül eszik, iszik, firkál, környezete tevékenységét utánozza.
• 16-18 hónapos babáknál: Szabadon jár, lépcsőn lépeget, kapaszkodva hátrafelé lépeget, poharat, kanalat használ, rítusok kialakulása megjelenik.
• 19-24 hónapos babáknál: Bútorra fel- és lemászik, páros lábbal ugrál, kockából tornyot épít, felnőttel együtt játszik.

Kóros tünetek 1-3 év között:

• Beszéde elakad egy korai szinten és 3 éves korig sem nő jelentősen a szókincse (5-10 szókezdeményt használ vagy mutogatva érteti meg magát).
• Nem épít játékokból, nem utánoz.
• Szobatisztasága nappalra a 3 éves korra sem alakul ki.
• Mozgásai ügyetlenek, darabosak, nem képes kisebb tárgyakkal játszani.
• Figyelme csak pár percre köthető le, kapkod egyik tevékenységtől a másikig.
• Fáradhatatlanul sokat mozog, veszélyérzete nincs.
• Nehezen irányítható, akaratos, öntörvényű.
• Az új helyzeteket, tevékenység változásokat nehezen tűri.

Kommunikáció és hallás 1-3 év között:

• 13-18 hónapos korban: Ismerős dallamra dünnyög, vagy rázza, ringatja magát. Alakul a beszéd értéséhez és a beszéd indulásához szükséges finomabb hallás. A megszólalások között a szavakkal szemben csökken a gagyogások száma. A szóértés nagysága legalább száz körüli szóra tehető. Megérti az egyszerűbb, felé irányuló kéréseket, tiltásokat is, képes eleget tenni azoknak. Néhány gyakran előforduló tárgyra, jelenségre konzekvensen, fonológiailag is felismerhetően ugyanazt a megnevezést használja. Az utánzási képesség fejlődése folytán erősödik az echolália jelensége. Rájön, hogy a szavakkal fel tudja kelteni a felnőtt érdeklődését, és rá tudja venni bizonyos cselekvések megtételére.
• 19-24 hónapos korban: Lokalizálja a különböző irányból érkező (fentről, háta mögül is) hangok forrását. Tárgyszavakat és egyszerű kéréseket ért (megmutat, végrehajt). Egyszerű dallamot dúdol. Képes kitalálni a felnőttek adott helyzetben releváns kommunikációs szándékát. Megérti, hogy minden tárgynak, jelenségnek neve van. A passzív szókincs kétszázhoz közelít. Legalább ötven szavas aktív szókincs a lányok esetében (fiúk érése ennél lassúbb). Téri összefüggéseket is megért már az elhangzó utasításokban.
• 25-36 hónapos korban: Egyszerű kéréseket megért és végrehajt. Megkülönbözteti hangjuk alapján a tárgyakat. Az akusztikus figyelem és észlelés finomodik ebben a korszakban, mely a beszéd megindulásában is tetten érhető. Jártasságra tett szert a non-verbális és verbális kommunikációban megjelenő szándékok olvasásában egyaránt. Képes az anya által teremtett közös figyelmi helyzetekben bennmaradni akkor is, ha azok egy harmadik tárgyra vagy személyre irányulnak. Kettős utasításokat is megért és képes végrehajtani. Passzív szókincse legalább 400 szavas. Aktív szókincse a szókincsrobbanást kezdetét követően legalább 100-200 között van. Passzív és aktív szókincse szinte napról napra gyarapszik, a „mi ez?” korszaknak köszönhetően.

Szenzoros feldolgozási zavar (SPD)

A gyerek csak egyféle színű vagy állagú ételt eszik meg, visít, ha koszos lesz a keze, az erősebb hangokra összerezzen, hamar elfárad, feszült lesz, ha túl sok a program, zavarják az erős ingerek, könnyen elsírja magát: sokan azt hiszik, ezek csak múló gyerek-szeszélyek, holott a szenzoros feldolgozási zavar állhat a háttérben. A szenzoros feldolgozási zavar (SPD) egy olyan állapot, amely befolyásolja, hogy az agy hogyan dolgozza fel az érzékszervi információkat (ingereket). Az érzékszervi információk magukban foglalják azokat a dolgokat, amelyeket lát, hall, szagol, ízlel vagy érint. Az SPD hatással lehet a gyermek összes érzékszervére vagy csak egyre. A szenzorosság gyakran átfedést mutat a gyerekek kb. 5-16%-ánál. A szenzoros feldolgozási zavart (amit szenzoros integrációs zavarnak is neveznek) azért nehéz felismerni, mert az autizmus spektrum zavarral és az ADHD-vel (hiperaktivitás) is átfedésben lehet, illetve gyakran félrediagnosztizálják vagy a tüneteket gyerekes apróságnak vélik.

Az SPD típusai:

1. Érzékszervi modulációs zavar, ez rontja a gyermek azon képességét, hogy szabályozza az ingerekre adott válaszát.
2. Érzékszervi alapú motoros rendellenesség, a gyermek az egyensúlyérzékkel vagy a testhelyzet érzékelésével kapcsolatos problémákkal küzd, ami miatt nehezebben tervezi meg a mozgását és hajt végre feladatokat.
3. Érzékszervi diszkriminációs zavar, amely nehézségeket okoz az ingerek értelmezésében.

Mit lehet tenni?

Nem várhatunk arra, hátha kinövi a gyerek, nem szerencsés passzívnak maradni szülői oldalról, hiszen a tünetek gyakran megnehezítik az evést, a kommunikációt, az óvodai integrációt, viselkedési tüneteket okoznak és a kicsi számára sem jó, ha nem tud beilleszkedni, nem tud kellőképpen tápláló ételeket enni vagy ha kudarcélményei lesznek a problémája miatt, ráadásul később iskoláskorban a szenzoros integrációs problémák sok egyéb más probléma mellett tanulási nehézségeket és önbizalommal kapcsolatos, valamint szociális problémákat okozhatnak, így az enyhébb esetekkel is érdemes szakemberhez fordulni. Minél később derül ki, annál hosszadalmasabb és nehezebb fejleszteni, tizenéves korban pedig már szinte lehetetlen. A szenzoros integrációs zavar neurológiai probléma, az idegrendszert fejlesztő gyakorlatokkal jól enyhíthetőek a tünetek.

• A TSMT (Tervezett SzenzoMotoros Tréning) egy mozgásterápia, amely az idegrendszerre gyakorolt hatása révén újraszervezi, újrahuzalozza a neurológiai alapokat.
• Kifejezetten a szenzoros integrációs zavar kezelésére szolgál az Ayres-terápia, ami az érzékelés egyes területeit fejleszti, személyre szabottan végzett játékos gyakorlatokkal.

Elsőként mindenképpen egy alapos felmérésre lesz szüksége, amit korai fejlesztő központokban, fejlesztőházakban és több fejlesztéssel foglalkozó szervezetnél is el lehet érni.

Megkésett beszédfejlődés

A beszédfejlődés egy igen összetett folyamat. Egészséges gyermekek között is nagyon sok egyéni variáció lehetséges a különböző fejlődési szakaszok elsajátítási idejét tekintve, de a folyamat sorrendje általában adott. A beszédfejlődés első lépései az észlelés és a megértés, ha ezeket elsajátította a gyermek, kezdődhetnek az önkifejezés különböző formái (beszédmegértés -> beszédhasználat). Eleinte a gyermek még nem a szavak jelentését érti, csak a környezet és a mimika, gesztus, és hangsúly komplexusában tudja értelmezni a hallottakat. A kommunikáció egyes formái már a magzati életben megfigyelhetők (elemi kommunikáció), kellemes (anyai szívdobogás) és kellemetlen ingerekre (erős hirtelen zaj) eltérő reakció észlelhető. Szülés után a legfontosabb kommunikációs kapocs a sírás. Megfigyelhető, hogy a saját gyermeke sírására az Édesanya különösen érzékenyen reagál.

Figyelmeztető jelek és teendők:

• Ha a gyermek 18 hónapos (fiúk 2 éves) koráig nem szólal meg, akkor mindenképpen kivizsgálás javasolt!
• Megkésett beszédfejlődésről beszélünk, ha a gyermek beszédkészsége az életkori átlagnak nem felel meg, tehát, ha pl.: a gyermek, aki 2 éves korára nem birtokol 50 szavas szókincset, és nem alkot 2 szavas mondatokat.
• Az akadályozott beszédfejlődés hátterében több ok (családi öröklődés, idegrendszeri sérülés, idegrendszer lassabb érése, környezeti tényezők, oxigénhiány, kis születési súly, stb.) állhat. Ilyenkor előfordulhatnak a mozgásfejlődés különböző elmaradásai is. Az ilyen problémák maguktól vagy pusztán otthoni fejlesztéssel nem oldhatók meg, általában szakembert szükséges bevonni.
• A megkésett beszédfejlődés leggyakoribb oka, hogy a gyermek rosszul hall. Ha a gyermek 2 éves korára egyáltalán nem beszél, akkor először a hallást érdemes vizsgálni.
• Ha 3 éves kor alatti gyermek beszédfejlődését szeretnénk szakemberrel segíteni, speciálisan olyan logopédust kell keresni, aki 3 év alatti gyermekekkel is foglalkozik.
• Ha szopási nehézségeket észlelünk egy csecsemőnél, aminek hátterében nem táplálkozási tényezők állnak, érdemes gyógytornászt felkeresni az arcizmok tréningezése miatt, melyek megfelelő funkciója a normál beszédhez elengedhetetlen.
• A rögzült pöszeség hátterében kis százalékban állhat a fogak vagy az ajkak anatómiai rendellenessége, melynek oka akár az elhúzódó cumihasználat is lehet.

A megrázott baba szindróma

Sajnos egy szomorú aktualitás, hogy egy magyar bébiszitter Angliában halálra rázott egy 10 hónapos csecsemőt. A megrázott baba szindróma tipikusan akkor alakul ki, amikor a hosszú ideje vigasztalhatatlanul síró csecsemő miatt elveszíti a szülő (tipikusan apák) a türelmüket, felveszik, majd megrázzák a gyermeket: hagyd már abba a sírááááást! Ez az ártalmatlannak tűnő rázás életveszélyes a baba számára. Testéhez képest óriási a feje (olyan, mintha nekünk kb. 40 kilós fejünk lenne), gyengék a nyakizmai, szakadékonyak az agyi vénák, a rázáskor pedig az agy ide-oda csapódik a koponyában, amik együttesen könnyen agyvérzéshez vezethetnek. A rázás után aluszékonyság, ingerlékenység, etetési nehézség, hányás, sápadtság, görcs, kóma, vakság, halál jelentkezhet. Gyereket nevelni nagyon fárasztó, és a legnehezebb extrém sport.

A kék baba szindróma

A kék baba szindróma olyan állapot, amellyel egyes babák születnek, vagy korai életszakaszban fejlődnek ki. Jellemzője a kék vagy lila árnyalatú általános bőrszín, az úgynevezett cianózis. A kékes árnyalat a legszembetűnőbb a vékony bőrfelületeken, például az ajkakon, a fülcimpákon és a körömágyakon. Ennek oka a szív, a tüdő vagy a vér rendellenességei. A baba kékes árnyalatot vesz fel a rosszul oxigénezett vér miatt. Normális esetben a vér a szívből a tüdőbe pumpálódik, ahol oxigént kap. Ha probléma van a szívvel, a tüdővel vagy a vérrel, előfordulhat, hogy a vér nem kap megfelelően oxigént. Emiatt a bőr kék színűvé válik.

A kék baba szindróma okai:

• Veleszületett szívhibák: Noha ritka veleszületett szívhiba, a TOF a kék baba szindróma elsődleges oka. Továbbá a truncus arteriosus, tricuspidalis és pulmonalis atresia, valamint az atrioventrikuláris csatorna hiba is okozhatja.
• Tüdő magas vérnyomás: A csecsemő abnormálisan magas vérnyomással szembesülhet, ha a tüdőben lévő artériák száma kevesebb vagy túl szűk.
• Nitrátmérgezés: Ez az állapot leggyakrabban 6 hónaposnál fiatalabb csecsemőknél fordul elő. Ilyen fiatalon a csecsemőknek érzékenyebb és fejletlenebb a gyomor-bél traktusa, amelyek nagyobb valószínűséggel alakítják át a nitrátot nitritté.

A genetika okozza a legtöbb veleszületett szívhibát. Az egészségügyi szolgáltató fizikai vizsgálatokat és teszteket végez ennek az állapotnak a megerősítésére. A kezelések az okoktól függenek. A veleszületett kék baba szindróma nem megelőzhető. Annak ellenére, hogy a kék baba szindrómának nincs konkrét kezelése vagy megelőző módszere, az okok fejlett technológiával hatékonyan kezelhetők. A cianózis a bőr elszíneződése a szervezetben az oxigénnel dúsított vér hiánya miatt, de a felnőtteket is érinti.

Tikkelés gyermekkorban

A gyermekkori tikkelésről sokunknak van tapasztalata, valamilyen formájával szinte minden nap találkozunk, mégis sok tévképzet él róla, ami nehezíti felismerését, elfogadását és kezelését. A tik (vagy tic) a francia nyelvből származó kifejezés, egy speciális neurológiai tünetet jelent: lehet akaratlan, hirtelen, gyors, rövid, ismétlődő, sztereotip mozgás - vagyis motoros tik; illetve hangadás - vagyis vokális tik. Lefolyása az enyhétől a rendkívül súlyosig terjedhet, ám az extrém súlyos eseteket kivéve nem jelentkezik folyamatosan. A tikkelés nem akaratlagos jelenség.

A tikkelés formái:

• Egyszerű motorikus tik: Nagyon enyhék, leggyakoriak a fej-nyak mozgásai: fejrázás, fejbiccentés, grimaszolás, nyelvnyújtogatás.
• Összetett motorikus tik: Ilyen kombinált mozgás például a szökdécselés, ugrálás, szokatlan, bizarr mozdulatokkal járás, tárgyak és emberek kényszeres megérintése, tapogatás, szagolgatás.
• Egyszerű vokális tik: Jelentkezhet - gyakran környezetet is zavaró - száraz, krákogó köhögés, köhintés formájában, miközben megfázás nem áll fenn.
• Összetett vokális tik: Helyzethez nem illő szavak, szótagok, rövid mondatok ismételgetése. Echolália (mások szavainak ismételgetése) vagy koprolália (obszcén szavak ismételgetése).

Tourette-szindróma:

A Tourette-szindróma annyiban különbözik a krónikus tik-zavar diagnózisától, hogy a motoros és vokális tünetek együttesen állnak fenn, de semmivel nem súlyosabb, és a lefolyása sem különbözik attól. Minden krónikus tik-zavarra igaz, hogy az esetek kb. 80-90%-ában egyéb pszichés tünetek is társulnak. A Tourette-szindrómásoknál jelentkező kényszerek tipikusan feltűnő viselkedési formák: különféle rituális cselekvések - például rendezgetés, illetve újból és újból felmerülő kényszergondolatok, ami miatt a gyermek nem tudja a figyelmét másfelé irányítani.

Kezelés és teendők:

A tünetek gyakran enyhék, komolyabb kezelést nem igényelnek, ehhez azonban tudnunk kell, hogy miről van szó. Ha a tünetek nem zavarják a mindennapi normális életvitelt és nem okoznak lelki megterhelést, akkor elsősorban támogatásra és tájékoztatásra van szükség. Fontos, hogy a gyereket ne figyelmeztessük, főleg ne szóljunk rá, hogy „hagyd már abba”, mert a gyermek nem tudja a cselekvését irányítani. Ha a háziorvos súlyosabbnak látja a helyzetet, szakorvoshoz, elsősorban gyermekpszichiáterhez vagy pszichológushoz fogja irányítani a gyermeket. Neurológusra akkor lehet szükség, ha más betegségtől, például epilepsziától kell elkülöníteni a tik-rendellenességet. A nem-gyógyszeres kezelések közé a különböző viselkedésterápiákat soroljuk. Számos gyógyszeres kezelés is létezik, ezek alkalmazásánál az orvosnak mérlegelnie kell a kedvező hatásokat és a mellékhatásokat.

tags: #csecsemo #harom #betu