„A gyermek a legdrágább kincsünk” szólás jól tükrözi a közgondolkodás gyermek felé fordulását. Ugyanakkor világszerte növekvő gondokról, kockázatokról, a családi és az iskolai nevelés fokozódó nehézségeiről lehet hallani a gyermekekkel kapcsolatban. Az utóbbi évtizedekben az emberek életét érintő gyors és jelentős gazdasági, társadalmi változásokkal együtt, azok részeként megváltozott a gyermekek élete, átalakultak a gyerekekre, gyermekkorra vonatkozó ismeretek és felfogások.
Az interdiszciplináris gyermekkortudomány
A felnőtt elvárásokra, ideológiákra épült gyermek-, gyermekkor-értelmezésekkel szemben a kilencvenes évekre kialakult egy új interdiszciplináris gyermekkortudomány, amely alapvetően szociális, kulturális konstrukcióként értelmezi, érti a gyermeket, a gyermekkort. A szerzők az utóbbi évtizedben szinte robbanásszerűen kibontakozott új szemléletmód, tudományág tudományos diskurzusairól adnak áttekintést úgy, hogy a pedagógia látókörébe vonják a gyerekkorral kapcsolatos nézeteket, narratívákat, amelyek a tudományos kutatások mellett a köznapi gondolkodást is jellemzik.
A gyermek, ahogy a felnőtt látja: ezeket a nézeteket, történeteket mutatja be a kötet, kiegészítve kutatási problémákkal, kutatási eredményekkel. A szerzők meggyőződése, hogy a gyermekség mibenlétének megértésére, értelmezésére irányuló új, sokszínű tudományos törekvések beemelése a neveléstudományba, a pedagógiai közgondolkodásba inspirációkat ad a tudományos problémák és az aktuális nevelési teendők megfogalmazásához.
A kötetet mindazoknak ajánljuk, akik érdekeltek, érintettek a nevelésben, oktatásban, a gyermekek világának megismerésében.
A "Gyermekkor: nézőpontok, narratívák" című kötet
A Golnhofer Erzsébet és Szabolcs Éva által írt „Gyermekkor: nézőpontok, narratívák” című kötet az Eötvös József Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2005-ben. Ez a 122 oldalas mű, melynek ISBN azonosítója 9637338241, alapvetően új szempontokat kínál a gyermekkor pedagógiai megközelítésében. A szerzők, Golnhofer Erzsébet és Szabolcs Éva az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar docensei. Golnhofer Erzsébet kutatási területei a II. világháború utáni pedagógia magyarországi alakulása, az adaptív oktatás kérdései, a gyermek- és tanulókép kutatásának lehetséges módjai. Szabolcs Éva kutatási területei a gyermekkortörténet, kvalitatív kutatási módszerek, a történeti vizsgálódás módszertani kérdései.
Fő gondolatok és megállapítások a kötetből
- A gyermekkor társadalmi képződmény, amely az emberi élet korai éveinek megértéséhez kínál értelmezési keretet.
- A gyermekkor a társadalomvizsgálat egyik szempontja. Soha nem választható el teljesen olyan más dimenzióktól, mint osztály, etnikum, nem.
- A gyermekekre érdemes úgy tekintenünk, mint akik aktív résztvevői, meghatározói saját társas életüknek, közösségüknek, a társadalomnak, amelyben élnek, és nem passzív alanyai a társadalmi folyamatoknak.
- A gyermekkor tanulmányozásának különösen hasznos módszere az etnográfia. Lehetővé teszi, hogy a gyermekek közvetlenebb módon vegyenek részt szociológiai adatok létrehozásában, mint ahogy általában a pozitivista alapon álló kutatásokban lehetséges. (Szabolcs, 2001)
- A gyermekkor jelenségeinek kutatásában a társadalomtudományok hermeneutikai szemlélete jelenik meg igen erősen. Az új paradigma tulajdonképpen a gyermekkor/gyermekkorok fogalmi újraalkotásának folyamata, értelmezések konstruálása. (40. oldal, Az új szociológia és a gyermek: elméletek)
A gyermekkor dekonstruálása és a hatalmi viszonyok
Cannella hangsúlyozza, hogy a gyermekkor megalkotása, konstruálása korlátokat is jelentett a gyermekek számára. (Vö. Ariès, 1987) Ő is megfogalmazza azokat a gyermekséggel kapcsolatos új megállapításokat, amelyek az új szociológia gyermekkorkutatásainak alapjait képezik. (Vö. Jenks, 1996, 50-51.), de szóhasználata, dekonstrukciós nyelvezete a politikai-hatalmi viszonyok mezőjében, a kritikai pedagógia szellemiségében és erőterében igyekszik megértetni a gyermekkel kapcsolatos, a hagyományostól eltérő nézeteket.
A felnőtt-gyermek különbözőség konstruált, jobbára a hatalmi helyzetben lévők által. Az individuális gyermekre koncentráló diskurzus elkendőzi azokat a nemhez, osztályhoz, kultúrához kötődő tudásegyütteseket, amelyeket a gyermekek valamilyen csoporthoz tartozóként hoznak létre (pl. kortárscsoport, család). (Cannella, 1997, 42-44.; Cannella-Viruru, 2004, 88-89.) (71. oldal, A gyermekkor dekonstruálása)
Pszichológia és kontroll
A gyermekséggel kapcsolatos egyik fundamentális tudásegyüttes a pszichológiáé. A gyermek fejlődés-lélektani vizsgálata által feltárt tudományos tények képezik az alapját annak, ahogy a gyermekkel kapcsolatos pedagógiai történéseket szervezzük. Ez dekonstrukciós olvasatban azt is jelenti, hogy a pszichológusok, pedagógusok kontrollja alatt áll a gyermek, sőt a szülő is.
A pszichológusok által felállított, tudományosan meghatározott normáktól való eltérés - bár különböző nyelvi megfogalmazásban jelenik meg (abnormális, deviáns, speciális) - lehetőséget ad arra, hogy beavatkozhassanak a gyermekek életébe. (Cannella, 1997, 41.) Ebben az összefüggésben valaki mindig lassúbb, rosszabb, gyengébb lesz és ezért valakik - az ezzel kapcsolatos tudás birtokosai - hatalmi helyzetükből adódóan marginalizálhatják ezeket az embereket/gyerekeket. Ez rejtetten, a segítés különböző módozatai révén történik.
Vagyis - hangzik a következtetés a dekonstrukció eredményeképpen - az egyetemesnek vélt, gyermekre vonatkozó tudományos eredmények hatalmi pozíciót kölcsönöznek a felnőtteknek, különösen a pszichológus szakértőknek, és így az ítélkezés, ellenőrzés, korrekció, szabályozás eszközét adják a kezükbe a gyermekeknek nevezett emberi lények felett (Cannella, 1997, 41) (A gyermekkor dekonstruálása, 70. oldal)
Összehasonlítás más művekkel
Hasonlóan a gyermekek nevelésével és a gyermekkor megértésével foglalkozó művek, mint például Hegedűs T. András - Forray R. Katalin: „Az újjáépítés gyermekei - a konszolidáció gyermekei” című könyve, vagy Vekerdy Tamás: „Kicsikről nagyoknak 1.” című munkája, szintén a gyermekek világának mélyebb megértésére törekszenek.
Joanna Faber és Julie King közösen írt könyve, amely Adele Faber, a „Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje” és a „Testvérek féltékenység nélkül” könyvek társszerzőjének lánya, rávilágít a gyermeknevelés kihívásaira és a szülői attitűdök fontosságára. A szerzők személyes tapasztalataik és küzdelmeik révén mutatnak be új megoldásokat és szemléletváltást a gyermeknevelésben, hangsúlyozva, hogy a nevelésben semmi sem könnyű vagy tökéletes, és sokszor a puszta túlélés is éppen elegendő cél.
tags: #csecsemo #es #kisgyermekkor #pedagogiaja #konyvben