A csecsemő- és gyermekkorban jelentkező légzési problémák széles skáláját fedik le, a születéstől fogva előforduló súlyos állapotoktól kezdve a későbbi életkorban kialakuló betegségekig. A légzés nehezítettsége, azaz a nehézlégzés, sok esetben csak egy tünet, mely mögött számos eltérő kórkép húzódhat meg. Ezen problémák megértése és kezelése kulcsfontosságú a gyermekek egészséges fejlődése szempontjából.
A nehézlégzés fogalma és okai
A nehézlégzés a légvétel nehezítettségét jelenti, azt, hogy plusz izommunkát, koncentrációt, energiát kell beletenni minden egyes légvételbe a gyermeknek, hogy elegendő oxigénhez jusson. Ez rendkívül megterhelő és a kimerülés veszélyével fenyeget. Szülőként is igencsak megterhelő látni gyermekünk nehézlégzését. A nehézlégzés egy akut állapot, amely sürgős beavatkozást igényel. A nehézlégzés gyakori probléma, világszerte több millió gyermeket érint. A nehézlégzés valójában csak egy tünet, nagyon sok kórkép vezethet nehézlégzéshez, melyekben valahogyan sérül a normál légvételi mechanizmus vagy nem kielégítő az oxigénellátás a test szöveteinek. Ez történhet például futáskor is a gyermekekkel. A nehézlégzés azonban sok betegség tünete is lehet.
A gyermekkori nehézlégzés egy komplex probléma, amely sokfél okra vezethető vissza. Belégzési nehézlégzést látunk a felső légutak szűkületeivel járó betegségekben (pl. krupp), míg a kilégzési nehézlégzés az alsó légutak szűkületével járó betegségekben (pl. asztma) figyelhető meg.
A nehézlégzés leggyakoribb okai között a légzőrendszer betegségei szerepelnek (krupp, asztma, bronchitis, tüdőgyulladás, allergiás reakciók stb.). Gyermekeknél külön meg kell említeni a félrenyelést, mint a nehézlégzés hátterében álló okot. Allergiás eredetű lehet az allergiás asztma, mely a leggyakoribb típusa a gyermekkori nehézlégzésnek. Néhány gyermeknél olyan alapbetegségek, mint például a reflux vagy szív- és érrendszeri betegségek is járhatnak nehézlégzéssel. Anyagcsere betegségek, például a pajzsmirigy betegségek, vese betegségek és a központi idegrendszeri betegségei is kiválthatják a nehézlégzést. Megjelennek a nehézlégzés tünetei a keringési elégtelenség és a shock állapotában is, ez a legsúlyosabb eset, amit a nehézlégzés jelezhet.
Az apnoe és a koraszülöttség szerepe
Apnoénak nevezzük, mikor az újszülött “elfelejt” levegőt venni; ez meglehetősen gyakori jelenség a koraszülött csecsemőknél. Az apnoe gyakorisága és súlyossága növekszik az extrém koraszülöttek között, például egy 24. terhességi hétre született babánál gyakoribb és súlyosabb lehet, mint egy 35. terhességi hétre született csecsemőnél. Amikor a baba lélegeztetőgépen van, nincs jelentősége, ha egy-egy légvétel időnként kimarad. A gépi lélegeztetés megszüntetését követően minden légzéskimaradás figyelmet igényel.
A koraszülött babák állapotát monitorok figyelik, amik hangjelzéssel riasztanak, ha a baba 15-20 másodpercnél hosszabb ideig nem vesz levegőt és/vagy a pulzusszáma csökken. Attól függően, hogy a légzés milyen hosszú időre áll le, a vér oxigéntartalma csökken, ez kékes bőrszínt (cyanosis), és alacsony pulzusszámot eredményez. Mi szülők gyakran aggódunk, hogy vajon ezek az oxigén- és vagy - pulzusszám csökkenések károsak-e? Abban az esetben, ha a baba nem tudja spontán rendezni a légzését, az újszülöttet kezünkkel gyengéden megérintjük, vagy „megdörzsöljük” és ez az inger stimulálja a légzést. Ez gyakran elegendő is. Ha a légút elzáródása az oka a légzés kimaradásnak, akkor a babát a hátára vagy az oldalára fektetjük a fejét középre fordítva. Ebben az esetben az orvos megkezdi a gyógyszeres kezelést és koffeint kap a baba, mely a légzőközpontot stimulálja.
A koraszülöttség a hirtelen csecsemőhalál (SIDS) rizikó faktora, ezért náluk (különösen az 1.500 gramm alatti születési súlyúaknál) a légzésfigyelő monitor otthoni használata és a szülők részére újszülött újraélesztő tanfolyam elvégzése javasolt.
Az újszülöttkori légzési distressz szindróma (NRDS)
Az újszülöttkori légzési distressz szindróma (NRDS) egy súlyos tüdőbetegség, amely az újszülötteket érinti. Az incidencia magasabb az extrém koraszülötteknél, és csökken, ahogy a terhességi kor a teljes időtartamhoz közeledik. Ennek oka a felületaktív anyag hiánya, egy olyan anyag, amely segíti a tüdő megfelelő kitágulását és összehúzódását. Az NRDS tünetei általában az élet első néhány órájában jelentkeznek. A bőr kékes színe a vér rossz oxigénellátása miatt. Az NRDS-t a felületaktív anyag hiánya okozza. Azok a csecsemők, akik teljes időre születtek, rendelkeznek a szükséges felületaktív anyaggal a tüdejében, és nem alakulnak ki NRDS-ben.
Az RDS kezelése a baba állapotának súlyosságától függ. Az enyhe NRDS-ben szenvedő csecsemőknek csak nem invazív lélegeztetésre és minimális oxigénterápiára van szükségük. A súlyosabb RDS-ben szenvedő csecsemőket lélegeztetőgépre és tenzidpótló terápiára kell helyezni. Az NRDS megelőzése a szülészeti team részvételével kezdődik. A szülész képes azonosítani azokat a nagy kockázatú terhességeket, amelyek koraszülésbe torkollnak, ideértve azokat az anyákat, akik korábban koraszültek, ikerterhesség, IVF fogantatás és egészségügyi betegségben szenvedő anyák. Minden olyan anyának, aki a terhesség 30. heténél jár, szteroid injekciót kell kapnia, amely elősegíti a tüdő fejlődését.
A légúti segédeszközök és terápiák
Ha egy csecsemő nem lélegzik, az egészségügyi csapat ún. ballonos lélegeztetéssel segítheti a légzés újraindítását. Ilyenkor egy rugalmas ballonhoz, vagy az ún. szájmaszkhoz csatlakoztatott csövön keresztül juttatnak oxigént a tüdőbe. A CPAP készülék (Continuous Positive Airway Pressure) folyamatos pozitív légúti nyomást biztosít, ami segít nyitva tartani a légutakat és az alveolusokat, különösen koraszülötteknél vagy légzési distressz szindrómában szenvedő csecsemőknél. A BiPAP (Bilevel Positive Airway Pressure) hasonló a CPAP-hoz, de két különböző nyomásszintet biztosít a belégzés és kilégzés során, így hatékonyabb lehet bizonyos esetekben.
A vér oxigén-telítettségének ellenőrzésére szolgáló eszközök - rendszerint a baba kéz- vagy lábfejére helyezik fel. Ezt pulzoximéternek hívják. Ha a vér oxigén szintje 90-95% között van, érdemes konzultálni a gyermekorvossal a további teendőkről. Ha az oxigénszint 90% alá esik, azonnal mentőt kell hívni a nehézlégzéssel küzdő gyermekhez.
Számos lélegeztetési mód és különböző, a beteg igényeihez könnyen alkalmazkodó lélegeztetési program elérhető ma már a modern lélegeztető gépeken. Ezek lehetnek non-invazív (maszkon keresztül) vagy invazív (intubációval) lélegeztetési módok, mint például a térfogatvezérelt vagy nyomásvezérelt lélegeztetés.
A gyermekkori nehézlégzés felismerése és elsősegély
A nehézlégzés tüneteit nagyon fontos időben felismerni. Ez mind gyermekekre, mind felnőttekre igaz, de a gyermekek fokozott odafigyelést igényelnek. Nehézlégzés esetén a gyermeken látható, hogy erőlködve lélegzik. Előfordulhat, hogy hangosan veszi a levegőt vagy fújtat, valamint látható a légzési segédizmok igénybevétele. Ez azt jelenti, hogy a hasizmokat is használja a gyermek légzéshez, látható a bordaközti izmok behúzódása belégzéskor, esetleg a nyakizmokat is igénybe veheti. A csecsemők nehézlégzésére jellemző, hogy légzéssel összefüggésben, szinte szinkronban biccentik a fejüket, és nyögve lélegeznek.
Ha gyermekünknél nehézlégzést tapasztalunk, fontos, hogy azonnal segítsük a légzését pár egyszerű dologgal. A légzés például félig ülő helyzetben a legkönnyebb. Ehhez fektessük magasabb párnára a gyermeket, olyan helyzetben, hogy a feje kissé hátraszegett állapotban legyen. Kisebb gyermeket vagy csecsemőt a karunkba véve is sétálhatunk vele, a függőleges helyzet a légzést is segíti, és a közelségünk megnyugtatja. Maradjunk a gyermekkel, ne hagyjuk magára, vigyázzunk rá!
Habár szülőként is ijesztő átélni a gyermek nehézlégzését, fontos, hogy megőrizzük a lélekjelenlétünket az adott helyzetben. A gyermekek nagyon megijednek, akár halálfélelmük is lehet a nehézlégzés és a légszomj miatt, úgyhogy fontos ott maradnunk velük és a lehető legjobban megnyugtatni, csillapítani őket, biztonságot nyújtani a számukra.
A gyermekkori nehézlégzés diagnózisa és kezelése
A gyermekkori nehézlégzés diagnózisa kihívást jelenthet, mivel az egyes betegségek tünetei gyakran hasonlítanak egymásra, és számos kiváltó oka lehet a nehézlégzésnek. Az első lépés a szülők részéről a nehézlégzéshez kapcsolódó tünetek észlelése, mint például a hörghurut, a köhögés, a légszomj, a láz vagy a sűrű orrfolyás. Ha a szülők vagy gyermek gondozói ilyen tüneteket észlelnek, fontos, hogy konzultáljanak egy gyermekorvossal vagy tüdőszakorvossal.
A nehézlégzés pontos okának felderítése érdekében a gyermekorvos fizikai vizsgálatot végez, és a tünetek és a családi anamnézis alapján elkészíti a differenciáldiagnózist. További diagnosztikai tesztek is szükségesek lehetnek, például a légzésfunkció mérése, allergiatesztek, vérvétel vagy képalkotó vizsgálatok (pl. mellkasröntgen).
A gyermekkori nehézlégzés további kezelése és megelőzése a nehézlégzést kiváltó okoktól és a súlyosságától függ. Az allergiás eredetű nehézlégzést például gyakran antihisztaminokkal vagy inhalált szteroidokkal kezelik, hogy csökkentsék a gyulladást és a nehézlégzést, hogy megelőzzék az allergiás rohamokat. Súlyosabb esetekben, például asztma esetén, hosszú távú terápia szükséges, amely magában foglalja az inhalált gyógyszerek rendszeres szedését, és a gyermek és szülei oktatását a tünetek kezelésére szolgáló terápiás módszerekkel kapcsolatban.
A nehézlégzés függetlenül attól, hogy egy akut állapot okozza, vagy egy életen át fennálló probléma, megfelelő kezeléssel jelentősen javítható. Ezáltal a gyermek életminősége és a jövőbeli kilátásai is javulnak. A szülőknek és az orvosoknak együtt kell működniük a nehézlégzés tüneteinek észlelésében és a legmegfelelőbb terápia kiválasztásában, hogy a gyermekek egészséges és aktív életet élhessenek.
Újraélesztés és posztreszuszcitációs ellátás gyermekeknél
A csecsemő- és gyermekkori hirtelen keringésmegállás patofiziológiája jelentősen eltér a felnőttkoriétól, és ritkábban is fordul elő. A sikeres gyermekkori újraélesztések aránya alacsony, az idegrendszeri kimenetel pedig sokszor kedvezőtlen. Az eredmények javításához a keringésmegállás megelőzése, hatékony alap- és emelt szintű újraélesztés, valamint korai agresszív intenzív terápia, neuroprotektív posztreszuszcitációs ellátás szükséges.
Gyermekeknél a másodlagos keringésmegállás jellemző, amely légzési vagy keringési betegség végállapotaként, a kompenzációs mechanizmusok kimerülését követően, oxigénhiányos szövetek mellett következik be (hypoxia - acidosis - bradycardia). Gyakori iniciális EKG-kép az asystolia és a pulzus nélküli elektromos aktivitás.
A PCAS (poszt-keringésmegállási szindróma) kialakulása a keringés visszatérését követően azonnal elindul, tehát a minőségi túlélés, a súlyos idegrendszeri károsodás megelőzése, csökkentése érdekében korai, neuroprotektív posztreszuszcitációs ellátásra van szükség. A sürgősségi-intenzív betegellátásban minden súlyos állapotú beteg esetén javasolt az ABCDE ellátási séma alkalmazása, ez alapján csoportosíthatók a keringés visszatérése utáni teendők is.
A bevezetővel összhangban a gyermekkori keringésmegállás leggyakrabban oxigénhiányos eredetű, így kezelésében elsődleges a mielőbbi 100% O2-vel történő hatékony lélegeztetés. Az oxigenizáció monitorizálása a sürgősségi ellátásban pulzoximetriával (SpO2) történik. A súlyos állapotú gyermekekre érvényes legújabb európai ajánlással összhangban, amennyiben az oxigénszaturáció megbízhatóan mérhető, és a beteg keringése stabilizálódik, a 100% O2-vel történő lélegeztetést felváltja a célzott oxigénterápia, 94% és 98% közötti célszaturáció tartásával.
Agyunk hypoxia-tűrőképessége különösen alacsony. A sikeres újraélesztést követően a keringésmegállás („no-flow”) és az újraélesztés („low-flow”) állapotához képest a szervperfúzió és az oxigénellátottság rendeződik, így számolni kell a reaktív oxigéngyökök okozta károsodással és a hyperoxia egyéb kedvezőtlen hatásaival.
Agyi képalkotó vizsgálatok (CT, MR) ezen időpont előtt általában csak olyan esetben javasoltak, ha valamilyen intracranialis elváltozás lehetősége merül fel a keringésmegállást előidéző ok hátterében. A sikeres újraélesztést követő órákban gyakori a láz, amely a szakirodalom alapján egyértelműen káros a sérült agyra nézve. Logikus következtetés lehet tehát a testhőmérséklet-csökkentés kedvező hatása, amelyet baleset kapcsán kihűlt (pl. vízben elmerült), keringésmegállást elszenvedett betegek elhúzódó újraélesztése utáni jó kimeneteléről szóló esetleírások is alátámasztanak. Később állatkísérletekben ennek patofiziológiai alapjait is meghatározták: a terápiás hipotermia protektív hatása az agyi oxigénfogyasztás és metabolizmus csökkentésén, a reperfúziós károsodás, sejtmembrán- és mitochondrialis diszfunkció csökkentésén, az agyi görcsküszöb növelésén alapul.
A gyermekkori ajánlások részben a felnőtt vizsgálatok eredményein alapulnak. Egy közelmúltban elvégzett, gyermekkori keringésmegállásokat vizsgáló, multicentrikus randomizált vizsgálat (Therapeutic Hypothermia after In-Hospital Cardiac Arrest in Children, THAPCA) kórházon kívüli alvizsgálata (THAPCA-OH, 2015) 1 évvel a keringésmegállás után nem mutatott szignifikáns különbséget túlélés vagy jó idegrendszeri kimenetel vonatkozásában a terápiás hipotermiával (32-24 C°) kezelt csoportban a terápiás normotermiás (36-37,5 C°) csoporthoz képest. Jelen adatok alapján tehát gyermekeknél mindkét megoldás egyformán jó lehet: egyes centrumok továbbra is alkalmazzák újraélesztett gyermekek esetében is a terápiás hipotermiát, mások normotermiát tartanak.
Gyermek újraélesztése 2020 - Elsősegélynyújtási ismeretek 5.0
A légúti fertőzések és a krupp
Az őszi-téli szezonban sajnos sok gyerek szenved légúti fertőzés tüneteitől. Fontos, hogy a szülő ismerje a légzési nehezítettség tüneteit gyermekkorban. Ezzel a tünettel minden esetben gyermekorvoshoz kell fordulni.
A krupp egy elsősorban kisbabákat, legsúlyosabban egyéves kor alatti gyerekeket érintő vírusos megbetegedés-alapú nehézlégzési helyzet. Hajlam kérdése, és azért gyakoribb és veszélyesebb kisebb korban, mert akkor még nagyon szűkek a légutak, és a nyálkahártya-duzzanat elzárja őket. Ez egy belégzési nehézség (míg az asztmatikus helyzetek kilégzéskor nehezebbek, a légzési rendellenesség meg mindkét irányban), „sípoló” belégzéssel és jellegzetes ugató köhögéssel jár.
Fontos az azonnali reakció: a hideg levegő gyorsan csökkenti a duzzanatot, és segíti a levegő áramlását. Ez télen azt jelenti, hogy érdemes kimenni vagy kiállni a babával az ablakba, nyáron pedig a nyitott hűtő elé beállni. A kruppos köhögésről érdemes videót mutatni, mert aki nem tud erről a betegségről, a videó alapján később felismeri. Fontos az azonnali reakció akkor is, ha ezt megtettük, és javult a helyzet.
Gyakori légzési problémák és elsősegélynyújtás
A félrenyelés minden szülő számára ismerős, de nagyon félelmetes tud lenni. Általában nagyon hirtelen alakulnak ki a tünetek: érkezik egy erős, úgynevezett ingerköhögés. Akár folyadékot (anyatejet vagy tápszert), akár szilárd ételt nyelt félre a baba, ami a blw-zésnek (baby lead weaning, azaz baba által vezetett elválasztás) köszönhetően nagyon gyakran előfordul, akkor először az a kérdés, hogy tud-e köhögni, és az megoldja-e a problémát. Csak akkor távolítsuk el az idegen testet kézzel, ha jól látjuk, és ezt egy mozdulattal meg tudjuk tenni - mert egyébként nagyobb bajt csinálhatunk vele.
Ha ezek nem oldották meg a helyzetet, akkor van egy kétlépéses manőver, ami segít: először megfordítjuk a babát, úgy, hogy az állkapcsát fogjuk, és a térdünkre fektetjük. A feneke magasabban legyen, mint a feje, de közben tartsuk az állkapcsot, és amíg kicsi, addig a két lapocka közé viszünk be 5 határozott ütést a kezünk párnás részével. Ha ez nem oldotta meg a helyzetet, akkor mellkasi lökéssel folytatjuk. Nagyobb gyerekeknél már az úgynevezett Heimlich-műfogást kell alkalmazni ezek helyett.
Kisebb gyerekeknél vannak olyan helyzetek, amikor a légútba kerülő idegen test jelentette veszély nem evés közben történik, hanem szándékosan vesznek be dolgokat a szájukba. Ilyenkor fontos a szülői felügyelet.
A lázgörcs és egyéb sürgős állapotok
A lázgörcs elnevezés félrevezető lehet, mert sokan azt gondolják, hogy ez a betegség magas láz esetén alakul ki, holott nem. A láz a szervezet teljesen természetes reakciója a szervezetbe jutott kórokozóra. Itt már feltételezünk a háttérben egy fejletlen idegrendszert, amiért egy ilyen fokozott reakció van. Általában felszökő szakban jelentkezik, ugyanúgy, mint a hidegrázás, de ugye nem lehet összekeverni, mert a hidegrázásnál eszméleténél van, tudunk vele kontaktusba kerülni, a rázkódásnál eszméletlen, ott nem fogunk tudni kontaktusba kerülni.
Mivel a lázgörcs nem függ a testhőmérsékletétől, ezért nem tudjuk gyógyszeres lázcsillapítással megelőzni. Ha lázgörcs lép fel, nagyon fontos, hogy ebben a helyzetben oldalra fordítsuk a gyermeket, hiszen eszméletlen gyermekről van szó, lehetőleg úgy, hogy a végtagokat nem mozgatjuk. Ha menet közben hányna, vagy az oldódásnál hányna, akkor a fején még plusz egy oldalra fordítást teszünk, hogy mindenképpen kifelé folyjon belőle, nehogy félrenyeljen. És utána gyakorlatilag kísérjük az eseményeket, tehát figyeljünk, hogy ne történjen sérülés.
A hasmenős-hányós betegségeknél is minél kisebb a baba, annál nagyobb az esély a kiszáradásra, ennek jelei kisbabakorban a ritkuló pisis pelenkák, esetleg más, sötétebb színű, koncentráltabb vizelet, karikás szemek, könnyen ráncolható, esetleg márványozott bőr, hideg végtagok és bágyadtság. Ezekkel a tünetekkel kórházba kell menni.
tags: #csecsemo #es #gyermek #respiratios #terapiaja