A csecsemőkori hipotónia: okai, tünetei és kezelési lehetőségei

A hipotónia, vagy más néven a kórosan csökkent izomtónus, egy olyan állapot, amely számos idegrendszeri, metabolikus, genetikai és kötőszöveti megbetegedés kísérő tüneteként jelentkezhet, de önmagában való megjelenése is igen gyakori. Jellemzően a mozgásfejlődés késésével, az ízületek hypermobilitásával, instabilitásával és esetlegesen az izomerő csökkenésével jár együtt. Csecsemőkorban az agy és az izomzat még könnyen alakítható, így az időben megkezdett fejlesztő terápia révén a hipotón gyerekek akár hamar be is hozhatják a kortársaikkal szembeni lemaradásukat.

Mi is az izomtónus és miért fontos?

Izomtónusnak az izmok passzív mozgatással szembeni ellenállását, feszítettségét nevezzük. Normál izomtónus esetén a passzív mozgatás során ellenállást tapasztalunk. Hipotónia esetén a csecsemő izmai petyhüdtek, puha tészta tapintatúak. Önmagában véve nem számít betegségnek, de igen sok fokozata létezik. Kiterjedhet az egész testre, és bizonyos testrészekre is, amely leggyakrabban a törzset és a nyaki-vállövi területet érinti. A hypotonia az izomtónus gyengeségét jelenti. Fontos, hogy a hipotónia nem azonos az izomgyengeséggel, amely az izomerő hiányát foglalja magában.

Az izomtónus az izmok passzív mozgatással szembeni ellenállását, feszítettségét írja le. Leegyszerűsítve tehát azt a folyamatosan és passzívan fennálló részleges összehúzódást, amely az izmok tartását adja. Ha például egyik kezünkkel megszorítjuk a másik kar nyugalmi helyzetben lévő bicepszét, az abban érzett ellenállás az izom tónusa. Az izomtónus kulcsszerepet játszik többek között a testtartásban, de egyes szervek működésében is. Az evés és a beszéd az arcizmok kontrollált és finom mozgásán alapszik. Ehhez azonban elengedhetetlen a normál izomtónus, és az arc izmainak a megfelelő izomereje, mozgástartománya, sebessége, koordinációja és disszociációja.

A hipotónia tünetei csecsemőkorban

Újszülöttek körében a hipotónia a motoros képességeket érintő leggyakoribb zavar. Általában hamar felismerik a csecsemőkori hipotóniát, gyakran már a születést követő percekben is megállapíthatják. A hypotoniának már azt megelőzően vannak tünetei, jelei, mielőtt esetlegesen a mozgásfejlődés megkésettségét tapasztalnánk. Mivel az anyuka tölti a legtöbb időt a babával, a korai tüneteket, intő jeleket ők képesek leghamarabb felismerni!

A hipotón babák izomzata jellemzően nagyon puha, petyhüdt, és testük hasonlóan reagál a mozgatásra, mint egy rongybaba: végtagjaik lógnak anélkül, hogy könyökben, térdben behajlanának, testük elernyed. Fejüket is nehezen tudják mozgatni, illetve általában véve nehezükre esik a mozgás. Hasra fektetve nem tudják felemelni magukat, emiatt csak fekszenek, „repülőznek”. Jellemző, hogy az érintett gyerekek késleltetve érnek el olyan fejlődési mérföldköveket, mint a felülés, mászás, séta, az első szavak kimondása és az önálló étkezés. Ha a szülő mozgatja, akkor egyáltalán nem áll ellen, fekvő helyzetből a karjánál felhúzva nem tudja a fejét megtartani, hátrafelé lóg (3 hónapos korban). Az izmok tapintásra is lágyak, mintha szétfolynának a kezed alatt, a baba normál testsúly mellett is dundinak tűnik.

Ha egy gyermek hipotón, akkor az első nehézség, amivel szembesülhetünk a hozzátáplálás során az a stabil és optimális pozíció felvétele. A hipotón gyermekek fej- és törzskontrollja kevésbé erős, emiatt nehezebb megtartaniuk a fejüket vagy később egy ülő helyzetet (jellemzően a felülés is később jelenik meg). A hipotónia továbbá kihathat az orál-motoros készségekre is, ezen belül főként az állkapocs, az ajkak és a nyelv mozgásaira. A gyenge állkapcsok nyitott szájtartást eredményeznek, amely akár gyenge nyálkontrollhoz (nyálfolyáshoz) is vezethet. A hipotón gyermekek az ajkaikat nehezebben tudják összezárni, emiatt a szívószálból vagy a pohárból történő ivás nehezített lehet, megtanulása több időt és gyakorlást igényelhet. Gyakran már szoptatási nehézségek is felléphetnek. Ivás során a folyadék kontrollálásával is adódhatnak nehézségeik, amely megmutatkozhat a folyadék kicsorgásában, köhögés és félrenyelés formájában is. A nyelv gyengesége pedig kihathat az étel, a falat szájtéren belüli irányítására. Ezek a problémák a rágási nehézségekből és a félrenyelésből is eredhetnek.

A hipotónia lehetséges okai

A hipotónia okai szerteágazóak lehetnek, beleértve az idegrendszeri vagy izomrendszeri problémákat. Néha az okot soha nem lehet azonosítani. A hipotónia általában veleszületett probléma, és legtöbbször hamar felismerik. Többféle kiváltó ok állhat a hátterében, beleértve az izmok, illetve a mozgatóideg-végződések és izmok kapcsolatának rendellenességeit, valamint a centrális és perifériás, avagy környéki idegrendszer zavarait.

A hipotóniát más állapotok is okozhatják, amelyek hatással lehetnek az agyra, a központi idegrendszerre és az izmokra. A hipotónia utalhat az agy, a gerincvelő, az idegek, de az izmok rendellenességére is. Előfordulhat az is, hogy semmilyen egyértelmű okot nem tudnak megállapítani a szakemberek, de a legtöbbször valamilyen más problémával függ össze, és a hipotónia mellett egyéb panaszokat is megtapasztalhatnak a szülők.

• Kisebb születési trauma
• Tartós oxigénhiányos állapot
• Ízületek lazasága
• Genetikai eltérések (pl. Down-szindróma, Prader Willi-szindróma)

Fontos megemlíteni, hogy a hipotónia nem csak a koraszülött babákat, vagy a rossz APGAR-értékkel (1-7) született babákat érintheti. Amennyiben a baba rossz APGAR-értékkel született (1-7), esetleg ezen kívül még szoptatási nehézségek is adódnak, érdemes fokozott figyelmet fordítani a tünetekre.

A hipotónia diagnosztizálása

Ha a szülőben felmerül a hipotónia gyanúja a gyermek által mutatott tünetek alapján, elsőként a védőnővel és a gyermekorvossal kell konzultálni azokról. Fontos megemlíteni, hogy az izomtónus egyénenként nagyon változó lehet, így szakembert igényel annak eldöntése, hogy kóros mértékű gyengeségről van-e szó. A kezelés feltétele mindkét esetben a pontos diagnózis felállítása, melyben legfontosabb a gyermek neurológiai vizsgálata. Az orvos tudni akarja a család kórtörténetét és genetikai anamnézisét, valamint fizikális vizsgálatot szeretne végezni.

A hipotónia kezelése és terápiák

A komplex fizioterápiának kiemelt szerepe van a hypotonia kezelésében, ugyanis segítségével idejében megelőzhető a patológiás testtartások és a kóros mozgásformák kialakulása. A lehetőségek szerint minél korábban elkezdett mozgásterápia eszközeivel pedig út nyílik az izomtónus normalizálására, a nagy- és finommotoros mozgások fejlesztésére és a stabil önálló járáshoz szükséges megfelelő poszturális kontroll kiépítésére. A hipotónia kezelése a gyermek állapotának súlyosságától függően eltérő. A kezelési tervet a gyermek általános egészségi állapota és a terápiában való részvételi képessége határozza meg.

A kezelés alapját mindig a hipotóniát kiváltó tényező kezelése jelenti, amennyiben ez lehetséges. Ezenkívül szükség lehet gyógytornára a motoros képességek és a testi erő fejlesztése céljából, beszédterápiára a légzési, beszéd- és nyelési nehézségek kezelésére, valamint a táplálkozás támogatására alultápláltság, alacsony testsúly esetén.

Fizikoterápia és gyógytorna

A gyermek izomtónusát fizikai, foglalkozási és logopédiai terápiával lehet növelni. Ez segít a gyermeknek a fejlődés útján maradni. Egyes gyerekeknek rendszeresen fizikoterapeutákat kell látniuk. Fizikoterápia segíthet a gyermeknek abban, hogy jobban kontrollálja mozgását, hasonlóan a foglalkozási terápiához. A gyógytornász speciális technikákkal kezeli az újszülöttet. Ezek közül az egyik a Katona módszer. A módszeret főként, de nem kizárólag az oxigénhiány miatt károsodott csecsemők kezelésére alkalmas. Lényege, hogy a minden csecsemővel veleszületetten jelen lévő, ún. komplex elemi mozgásmintákat (mászás, ülésbe húzódzkodás, ülésbe emelkedés, kúszás, stb.) napi rendszerességgel kiváltjuk a fiatal csecsemőben. A mozgás kiváltását az agy „serkentésével” érjük el azáltal, hogy a csecsemőt különböző gravitációs helyzetekbe hozzuk, ami aktiválja az agy azon részét, ahol ezek az elemi mozgásminták tárolva vannak. Az agyból kifutó „parancs” hatására létrejön a mozgásminta, a végrehajtott mozgásról pedig visszajut az agyba az információ. A mozgásminták kiváltása igen egyszerű, ezért a szülőknek minden nehézség nélkül megtaníthatók, ezúton biztosítható a feladatok napi rendszerességgel történő végeztetése, ami a siker alapvető feltétele. Emellett a szülő tevékeny részese lehet a terápiának. Ezek a napi rendszerességgel végrehajtott, az emberi mozgásra jellemző mozdulatsorozatok képesek az agy által közvetített kóros izomtónust, mozgásszervezést normalizálni.

A hipotón gyermekeknél, amíg a növekedés tart, célszerű a gyermekgyógytornászt időnként (évente) felkeresni, még akkor is, ha a szülő számára nincs nagyon feltűnő eltérés. A gyermekgyógytorna foglalkozáson a gyógytornász átnézi mozgásait, ízületi szögeinek a tartományát, talpán való terhelését, gerincét, testtartását, ülését. A gyermekgyógytornász felkeresése különösen javasolt addig, amíg a mozgásfejlődés, testtartás kialakul (kb. 3 éves korig).

Logopédia és szájüregi terápia

Az arc-, és szájizmok gyengesége lehet veleszületett, illetve jelentkezhet központi idegrendszeri sérülés vagy egyéb genetikai eltérések következtében. A fent említett problémák hatékonyan kezelhetők az orál-motoros készségek fejlesztésével. Mint bármilyen fejlesztés esetén itt is a gyermek jelenlegi készségeire alapozunk, azokból indulunk ki. Miután az artikuláció nehezített, ez később befolyásolhatja a hangképzést, beszédfejlődést. A hipotón babák hajlamosabbak a cumizavarra, viszont a cumizás elősegíti az arcizmok javulását.

További terápiás lehetőségek

• Dévény-manuálterápia: speciális eljárás az izmok és inak direkt stimulálására, abszolút előnye, hogy szájkezelést is tartalmaz!
• Alapozó torna: a beszéd és mozgásproblémás gyerekeken, valamint az olvasásproblémásokon és az írás alaki részével küszködőkön segít elsősorban, 5-16 éves korig.
• Kiropraktőr által alkalmazott speciális manuálterápia: amennyiben a szülés túl gyorsan zajlott, vagy kifejezetten elhúzódott, esetleg a baba farfekvéses volt, valamint ferde fejtartást, a fej deformációját, vagy asszimetrikus mozgásformát tapasztalunk (1 éves kor alatt nem alakulhat ki még a babánál, hogy jobb vagy balkezét használja rendszeresebben!) érdemes az adott terápia mellett kiegészítő kezelésként kifejezetten csecsemőkkel foglalkozó kiropraktőrt/csontkovácsot is felkeresni az esetleges nyaki csigolyablokkok kezelése végett.

A korai fejlesztés jelentősége

Minél korábban kerül egy baba megfelelő gyógytornászhoz, annál nagyobb az esélye a később előforduló problémák megelőzésének, annál kevesebb kezelés lehet szükséges a mozgásfejlődési eltérések korrigálásához, ezért nem lehet elégszer hangsúlyozni a korai (minél koraibb) fejlesztés hatékonyságát, ez adott esetben már a pár hetes baba kezelését is jelentheti. Csecsemőkorban az idegrendszer még jól formálható, az adott agyterület működése visszaállítható vagy a fejlesztés révén a környező területek át tudják venni a szerepét. A szakirodalom szerint az időben, minél korábban elkezdett habilitációval, neurohabilitációval sokkal jobb eredményt lehet elérni, mert csecsemőkorban az agy és az izomzat is könnyebben alakítható, és 80%-ban teljes gyógyulás érhető el.

Mozgásfejlődési mérföldkövek és hipotónia

A csecsemők mozgásfejlődése az egyik leglátványosabb és legfontosabb folyamat az első életévben. Egy újszülött még fejét sem tudja megtartani, néhány hónap múlva már forog, majd kúszik, mászik és feláll. A babák nem fejlődnek egyformán, éppen ezért nem szabad ismerősökhöz, testvérekhez hasonlítgatni őket. Vannak gyorsabban fejlődő babák, amik mindent korábban kezdenek el és lassabban fejlődőek, akik a maguk komótos tempójában haladnak, de haladnak. Amire ügyelni kell, hogy a fejlődés folyamatos-e, mindig tanul-e a baba valami újat. Ha az egyik hónapban még csak az egyik irányba forog, a következőben már a másik irányba is forog és egyre ügyesebben forog, akkor nem kérdés, hogy idővel kúszni kezd majd.

A kezdő dátumok kevésbé fontosak, hiszen vannak nagyon ügyes és fürge babák, akik már az első félév során olyan bravúrokkal lepik meg a szüleiket, mint a forgás és a kúszás-mászás-felállás, ez azonban ritka. Lehetnek megtorpanások is a fejlődésben, amikor egy adott mozgásformát tökéletesít a kicsi. A másik félreértés az ülés kapcsán szokott jelentkezni: önállóan akkor tud ülni a baba, amikor képes magától, kapaszkodó nélkül felülni és huzamosabb ideig egyenes háttal ülni anélkül, hogy előre dőlne és a kezére támaszkodna. Ekkorra már eléggé fejlettek a hátizmok ahhoz, hogy megtartsák a baba fejének és hátának teljes súlyát. Ezeket az izmokat kúszás és mászás révén fejleszti ki a baba, általában az első önálló felülés a mászásból szokott következni.

Hypotónia esetén az izomtónus petyhüdt, laza, a baba nem szeret mozogni, hamar kifárad. Ha a szülő mozgatja, akkor egyáltalán nem áll ellen, fekvő helyzetből a karjánál felhúzva nem tudja a fejét megtartani, hátrafelé lóg (3 hónapos korban). Ha nem kezelik időben, a baba állása és járása bizonytalan lesz, a „szétfolyó” izmok miatt az arcizmai sem működnek jól, ami beszédzavarokat okozhat. Előfordulhat, hogy a baba a mozgásfejlődés során eljut egy bizonyos szintig (pl. forgás), utána azonban megtorpan a fejlődés. Amennyiben a baba hosszabb időn belül nem mutat új mozgásfomát, érdemes gyanakodnunk, ugyanis LUSTA BABA NEM LÉTEZIK! Olyan sincs, hogy egy baba azért nem mozogna megfelelően, mert mondjuk kövér babának titulálják! Léteznek olyan hypoton babák, akik ugyan a mozgásfejlődés mérföldköveit a tágan előírt időszakon belül hozzák, de később kisebb beszédfejlődési, egyensúlyi problémával stb. szembesülhetnek.

tags: #csecsemo #egyoldali #nyaktartas #hypotonia