A citológiai vizsgálat fontossága és tudnivalói

A citológia a biológia azon ága, amely a sejtek szerkezetét, működését és viselkedését vizsgálja. Mind a kutatás, mind a klinikai orvoslás kritikus területe, mivel alapvető betekintést nyújt a sejtek egészségébe és rendellenességeibe. A citológia fontos szerepet játszik számos betegség diagnosztizálásában, beleértve a rákot, fertőzéseket és gyulladásos állapotokat.

A citológiai vizsgálat egy olyan laboratóriumi eljárás, amely során sejtmintákat elemeznek mikroszkóp alatt. Ezt a vizsgálatot különböző betegségek, például fertőzések, gyulladások és daganatos elváltozások felismerésére használják. A leggyakoribb citológiai vizsgálat a nőgyógyászati méhnyakrákszűrés (Papanicolaou vagy Pap-teszt), de alkalmazzák pajzsmirigy-, tüdő- és egyéb szervek betegségeinek kimutatására is.

A citológia elsődleges célja a sejtek vizsgálata a betegségek diagnosztizálása és monitorozása céljából. A citológia egyik leggyakoribb felhasználási módja a rák kimutatása. A biopsziából vagy testfolyadékból (például vizeletből, köpetből vagy vérből) származó sejtek elemzésével a citológusok kimutathatják a kóros vagy rákos sejtek jelenlétét, valamint felmérhetik a betegség progresszióját.

Hogyan zajlik a citológiai vizsgálat?

A citológiai vizsgálat során a test különböző részeiből nyert sejtmintát (például nyál, vér, vizelet, váladék, vagy szövetdarab) analizálnak. Az eljárás fő lépései a következők:

1. Mintavétel: A mintát általában nem invazív vagy minimálisan invazív eljárásokkal nyerik. Ez lehet például a méhnyak felszínéről vett sejtminta (Pap-teszt), tűvel történő aspirációs mintavétel egy cisztából (FNAC - vékonytű biopszia), vagy köpet- vagy vizeletminta.
2. Előkészítés: A sejteket üveg tárgylemezre helyezik, ahol speciális festési technikákat alkalmaznak. Ezek a festési eljárások segítenek a sejtszerkezet részleteinek kiemelésében, amelyek mikroszkóp alatt jól láthatóvá válnak.
3. Mikroszkópos elemzés: A festett sejteket patológus vagy citológus mikroszkóp alatt vizsgálja meg, hogy felderítse a sejtekben bekövetkező kóros elváltozásokat. Ilyen változások lehetnek például a sejtmag alakjának megváltozása, a sejtosztódás rendellenességei, gyulladásos jelek vagy daganatos átalakulás jelei.
4. Eredmények értékelése: Az orvos a sejtek morfológiai jellemzői alapján diagnózist állít fel, amely segíthet különböző betegségek felismerésében.

A citológiai mintavétel használható diagnosztikai és szűrővizsgálatokhoz egyaránt:

• Diagnosztikai vizsgálatot olyan esetekben alkalmaznak, amikor bizonyos tünetek fennállása miatt feltételezhető valamilyen betegség megléte (például rákelőző állapot vagy daganatos megbetegedés).
• Szűrővizsgálatot tünetek hiányában végeznek, megelőzés céljából, elsősorban a gyakrabban előforduló betegségek rizikócsoportjába tartozó embereknél (pl. szervezett lakossági szűrővizsgálatok keretében).

A citológiai vizsgálatok típusai

• Vékonytűs aspirációs eljárás (FNA): A kenethez használt sejteket vékony tű segítségével szívják ki az adott szervből, többnyire valamilyen képalkotó eljárással (CT, ultrahang) vezérelve a mintavételt. Például a pajzsmirigy- vagy hasüregi szervek, képletek vizsgálatára is alkalmazzák.
• Folyadékcitológia: A gyulladásos vagy tumoros eredetű testüregi folyadék vizsgálatával megállapítható, hogy az egyes betegségre utaló elváltozások jelen vannak-e a szervezetben. Leggyakrabban következőket vizsgálják: vizelet, köpet, gerincvelői (cerebrospinalis) folyadék, mellüregből vett (pleurális) folyadék, szívburokból származó (pericardiális) folyadék, hasűri (peritoneális) folyadék.
• Leváló sejtek citológiai vizsgálata: Üreges szervek felszínén elhelyezkedő elváltozásokból egyszerű kaparással, letörléssel annyi sejtet le lehet választani, ami citológiai kenet készítésére és mikroszkópos értékelésre alkalmas. A legismertebb ilyen típusú citológiai mintavétel a méhnyak kenetvétel, azaz a Pap-teszt, ahol egy kis spatula vagy kefe segítségével távolítanak el hámsejteket a méhnyak felszínéről.
• Kefe citológia: Ez az eljárás jellemzően a nehezen hozzáférhető szervekben, szűk üregekben (pl. hörgők) elhelyezkedő elváltozások vizsgálatára alkalmazott eszköz, mely során egy apró kefe segítségével vesznek sejtmintát. Gyakori még ez az eljárás a nyelőcső, a gyomor és a szájüreg felszínes elváltozásainak citológiai vizsgálatánál is.

Nőgyógyászati citológia: méhnyakrákszűrés

A nőgyógyászati citológia, közismertebb nevén a méhnyakrákszűrés, egy olyan szűrővizsgálat, amely a méhnyak sejtjeit elemzi, hogy időben felismerhetők legyenek az esetleges kóros elváltozások. Centrumunkban a legújabb ajánlásokat követjük. Évente legalább egy alkalommal méhnyakrák-szűrővizsgálat céljából érdemes felkeresni egy nőgyógyász szakorvost. A méhnyakrákszűrés célja, hogy a lehető leghamarabb észleljük a rák felé mutató elváltozásokat. Hazánkban 2003 óta biztosított szervezett módon, az 51/1997. (XII.18.) NM rendelet alapján a 25-65 év közötti nők számára a méhnyakszűrés.

A nőgyógyászati citológiai vizsgálat (kenetvétel) elsődleges célja a méhnyakrák és az azt megelőző kóros sejteltérések (diszpláziák) időben történő felismerése. A méhnyakrák a méhnyakon kiinduló rák. Itt a sejtek burjánoznak, és ha nem kezelik, rákot okoznak. A méhnyakrák keletkezését fokozódó súlyosságú hámelváltozások előzik meg, amelyek vagy maguktól, vagy kezelésre meggyógyulhatnak. A méhnyakrák a második leggyakoribb a nőket érintő daganatos betegségek között. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint az új méhnyakrákos betegek számát évi 500 ezerre becsülik. Európában 60 ezer nő megbetegedésével és 30 ezer halálával számolnak évente.

Hogyan történik a méhnyakrákszűrés?

A méhszájról és a méh nyakcsatornájából vett kenet mikroszkópos vizsgálata, azaz a citológiai vizsgálat a méhnyakszűrés módja. A vizsgált személy nőgyógyászati vizsgálóágyra fekszik, majd egy arra szolgáló eszköznek („kacsa”) a hüvelybe vezetésével a vizsgáló szemmel láthatóvá teszi a hüvely falát és a hüvely boltozatát, így vizsgálhatóvá válik a méhnyak vizsgálat szempontjából fontos része, a hüvelyboltozatba domborodó részének külső felszíne is. A kenetvevő eszköz segítségével sejtmintát, azaz hámsejteket tartalmazó kenetet vesznek a méhnyak hüvelyi felszínéről (porció) és a nyakcsatornából. A kenetet úgy veszik, hogy abban mind a méhnyak felszínét és a külső méhszájat borító, mind a nyakcsatornát bélelő hámsejtek képviselve legyenek. Menstruáló vagy heveny fertőzés jelét mutató nőtől nem lehet kenetet venni. A tárgylemezre kent kenetet fixálják és laboratóriumba juttatják, a kenetet festés után mikroszkóppal vizsgálják. A rákszűrést ajánlott a menstruációs ciklus közepén elvégezni (általában menstruációt követő 10. - 22. napon).

A méhnyakrák és a HPV kapcsolata

A méhnyakrák pontos okai nem ismertek, de fontos kockázati tényezőnek számít például a humán papillómavírus (HPV) fertőzés, a dohányzás, illetve a gyakori genitális (ivarszervi) gyulladás. A méhnyakrákot a Humán Papillomavírus okozza (HPV), amely szükséges, de önmagában nem elégséges oka a méhnyakráknak. A HPV-fertőződés gyakori, többnyire kezelés nélkül is gyógyul. Néha azonban a fertőzött sejtek sokáig fennmaradnak, és elindítják a rákhoz vezető folyamatot. A méhnyakrák kialakulásában a Humán Papilloma Vírus (HPV) magas kockázatú törzseinek van döntő szerepük: az esetek 80-90 százalékában a fertőződés kimutatható. A HPV-nek több mint 100 fajtája van, ezekből megközelítőleg 15 rákkeltő. A méhnyakrák több mint 60 százalékát a HPV 16-os váltja ki, a maradék közel 40 százalékon pedig osztozik a 18-as, a 45-ös, a 31-es, a 33-as, a 39-es, az 51-es, az 52-es és az 58-as törzs.

A HPV bőrkontaktus útján könnyen terjed szexuális tevékenység során. A gumióvszer nem véd meg teljesen a HPV fertőzéstől, csökkenti az esélyét annak, hogy a HPV-t elkapja, de nem zárja ki teljesen a kockázatát. A szexuális együttlét mellett a HPV bőrről bőrre is terjedhet. Az esetek többségében a vírus hordozói a férfiak, akik a nemi aktus során adják azt tovább női partnereiknek. A fertőzés nőknél kétszer olyan gyakori, mint férfiaknál. A HPV-fertőzések legnagyobb része nem okoz tüneteket, és magától elmúlik. Néhány emberben viszont a vírusok fennmaradnak, és egy részükben szemölcsöt illetve rákmegelőző állapotot jelentő hámfelmaródást okoznak. A HPV-vel való fertőződés kockázata már a legelső szexuális aktusnál is fennáll és végigkíséri a nő életét.

Citológiai eredmények értékelése

Régebben a rákszűrés eredményét a Papanicolaou-féle (P1-től P5-ig terjedő) számjegyes skálán adták meg. Mára ezt felváltotta az egész világon, így Magyarországon is alkalmazott, sokkal precízebb Bethesda-rendszer. A korábbi P1 és P2 minősítés a Bethesda-rendszerben a „Negatív intraepithelialis laesióra vagy malignitásra” kategóriának felel meg. Ez azt jelenti, hogy a kenetben nincsenek rákra vagy rákmegelőző állapotra utaló kóros sejtek, a lelet megnyugtató.

Papanicolaou osztályozás fokozatai és értelmezése

A Papanicolaou osztályozásnál helyenként még használják a régi, leírójáról Papanicolaounak nevezett, Pap-pal vagy P-vel jelölt, ötfokozatú skálát.

Normál esetben a P1 és a P2 érték az ideális. Előbbit általában a szexuálisan inaktív lányok és nők produkálják, de a párkapcsolatban élő vagy aktív szexuális életet folytató hölgyeknél a P2-es érték nevezhető teljesen normálisnak. Amennyiben az eredmény P4-es értéket mutat, a kenetben rákmegelőző állapotra vagy már kialakult rákos folyamatokra utaló sejtek találhatók. A legsúlyosabb érték a Papanicolau-féle skálán a P5.

Bethesda-rendszer és a CIN/SIL osztályozás

A Papanicolaou osztályozás helyett a cervix citológiában ma már az úgynevezett CIN és Bethesda féle SIL osztályozást használják. A CIN a Cervical Intraepithelial Neoplasia rövidítése, és a leleteken CIN-nel (vagy csak C-vel) jelölik.

• CIN I: enyhe dysplasia vagy kóros sejtnövekedés
• CIN II: közepes mértékű dysplasia
• CIN III: nagyfokú dysplasia
• CIN IV (vagy CIS): invazív carcinóma.

A SIL a Squamous Intraepithelial Lesion (szöveten belüli laphámsejt léziók) rövidítése. A kisfokú SIL (Low Grade SIL) megfelel a CIN I-nek, a nagyfokú SIL (High Grade SIL) a CIN II-től a CIS-ig.

Az ASCUS (bizonytalan jelentőségű atípusos laphámsejtek) kategória csupán annyit jelent, hogy a mikroszkóp alatt a sejtek képe nem teljesen szabályos, de nem is egyértelműen kóros. Ezt az enyhe eltérést okozhatja egy egyszerű bakteriális fertőzés, hormonális változás, vagy egy kezdődő HPV fertőzés. Egy ASCUS teszteredmény után gyakran végeznek DNS-vizsgálatot humán papillomavírus (HPV) magas kockázatú típusával történt fertőződés kimutatására.

LSIL (Low-grade): Enyhe fokú, lassan kialakuló sejteltérés, amelyet a legtöbb esetben HPV fertőzés okoz. Gyakran az immunrendszer segítségével magától is meggyógyul, de szoros nőgyógyászati kontrollt és HPV tipizálást tesz szükségessé.

HSIL (High-grade): Súlyosabb fokú, valódi rákmegelőző állapotot jelző sejteltérés (ez felelhet meg a korábbi P4-P5 kategóriáknak). Súlyos fokú diszpláziák: nagyon atípusos sejtek, amelyek rákhoz vezethetnek.

Laphám carcinoma: a méhnyak laphámjának rosszindulatú elváltozására utal. Nyilvánvalóan rákos állapot, azonnali orvosi beavatkozást igényel.

Nem neoplasztikus elváltozások

A részletes véleményeken belül külön-külön értelmezzük a nem neoplasztikus elváltozásokat, valamint a kóros neoplasztikus hámelváltozásokat. Előbbi a nem rosszindulatú daganattal összefüggő eltéréseket mutatja.

• Laphám metaplasia: Nem rosszindulatú folyamat, amikor a méhnyaki sejtek szabályos, de más típusú sejtekre cserélődnek, általában gyulladás hatására.
• Elszarusodás: Akkor beszélünk róla, ha elszarusodó laphámsejtek jelennek meg a méhnyakon. Ez sem rosszindulatú folyamat.
• Gyulladás: Akkor kerül feltüntetésre a citológia eredményen, ha a méhnyak területén valamilyen ilyen folyamat indult el, és ez negatívan befolyásolja a kenet kiértékelését.
• Reparáció (reparatio): Valamilyen kisebb sérülést követő állapotra utaló nyom, ami nem igényel odafigyelést.
• Leukocytosis: Reaktív sejtelváltozás, amikor indokolatlanul sok fehérvérsejt található a kenetben.
• Atrophia: A hám sorvadására utal, mely együtt jár a változókorral. Menopauza idején nem kóros folyamat, nem igényel kezelést sem. Ha viszont a változó kor előtt jelentkezik, hormonális elváltozást sejtet, ami alaposabb utánajárást igényel.
• Post partum: Általában szülés után találkozhatnak a citológia eredményen a páciensek.

Kóros neoplasztikus hámelváltozások

A részletes véleményeknél szerepelhetnek a kóros neoplasztikus hámelváltozások, vagyis a rosszindulatú daganatra utaló elváltozások.

• AGC-NOS: A citológia eredményen az AGC-NOS pozitív értéke kóros mirigyhámsejtek jelenlétére utal, azonban csak ultrahang vizsgálat, kolposzkópia és HPV szűrés után lehet megállapítani jellegüket. Ilyen esetben a kóros mirigyhámsejtek sokkal nagyobb valószínűséggel utalnak rákmegelőző állapotra, esetleg már kialakult rákos folyamatokra.
• AIS (Adenocarcinoma in situ): Ez a rövidítés a méhnyak mirigyhám eredetű rákmegelőző állapotát jelöli. Ha az in situ carcinoma kiegészítéssel szerepel, akkor a rosszindulatú sejtek még nem képeztek áttétet.
• Adenocarcinoma: Azt jelenti a citológia eredményen, hogy már kialakult mirigyhám eredetű rákos elváltozásról van szó.

Mi történik, ha kóros eredményt kapok?

Ha a méhnyakrákszűrés kóros eredményt mutat, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy rákos elváltozás van jelen. A kóros eredmények gyakran a HPV-fertőzés következményei, ezek a sejtváltozások lehetnek átmenetiek. Ilyen esetekben az orvos ismételt vizsgálatokat vagy további teszteket, például kolposzkópiát javasolhat. A kolposzkópia során egy speciális nagyító segítségével részletesebben vizsgálják meg a méhnyakat, és ha szükséges, szövetmintát (biopsziát) is vehetnek. Amennyiben rákmegelőző állapot áll fenn, akkor járóbeteg-ellátásban kezelhető.

HPV elleni oltás és megelőzés

A méhnyakrák megelőzésében az egyik leghatékonyabb eszköz a HPV elleni védőoltás. A HPV-vakcina a leggyakoribb rákot okozó HPV-típusok ellen nyújt védelmet, beleértve azokat is, amelyek a méhnyakrák kialakulásáért felelősek. Az HPV elleni önkéntes védőoltást Magyarországon 2014-ben vezették be a 12. évüket betöltött, általános iskola 7. osztályába járó lányok számára. A védettség kialakulásához két oltásra van szükség, 6 hónap különbséggel. Ajánlott a szexuálisan aktív időszakot megelőzően megkapni a vakcinát. A szexuálisan aktív nők szintén részesülhetnek a vakcina védelméből, viszont a kialakuló védelmet korlátozhatja az éppen zajló HPV-fertőzés.

Az oltás nemcsak a méhnyakrák, hanem más HPV által okozott rákos megbetegedések, például a végbélnyílás, a torok, valamint a hímvessző rákjának kialakulása ellen is védelmet nyújt. Emellett a HPV-fertőzéshez köthető egyéb betegségeket, mint például a nemi szervi szemölcsöket is megelőzheti. Az oltás után azonban továbbra is ajánlott a rendszeres szűrés, mivel az oltás nem véd minden HPV-típus ellen, és a már fennálló fertőzésre sem nyújt gyógyulást. Az oltás és a szűrések kombinációja azonban jelentős mértékben csökkenti a méhnyakrák kialakulásának kockázatát. A rendszeres méhnyakszűrés és az oltás együtt jelenti a legjobb módját a méhnyakrák elleni védekezésnek. Sem az oltás, sem a méhnyakszűrés önmagában nem elegendő a megelőzéshez.

Gyakori kérdések a citológiai vizsgálatról

Fájdalmas-e a citológiai vizsgálat?

A legtöbb esetben a citológiai vizsgálat nem fájdalmas, legfeljebb enyhe kellemetlenséggel jár. Nőgyógyászati szűrésnél például a méhnyakból vett minta nem okoz fájdalmat, de rövid ideig kellemetlen lehet. Ha tűbiopsziát végeznek, a bőr alá vezetett tű szúrását érezheti a beteg, de ezt általában elviselhetőnek tartják. A kellemetlenség mértéke az adott vizsgálat típusától és a beteg fájdalomtűrő képességétől is függ.

Mennyi idő alatt készül el az eredmény?

Az eredmény elkészülési ideje változó, de általában néhány naptól két hétig terjed. Egyszerű nőgyógyászati Pap-tesztek esetén 1-2 hét alatt megszületik az eredmény. Ha komplexebb citológiai elemzésre van szükség, például daganatos sejtek kimutatására, akkor a vizsgálat hosszabb ideig is eltarthat. Az eredményt a kezelőorvos értékeli, és szükség esetén további vizsgálatokat rendelhet el.

Mennyire megbízható a citológiai vizsgálat?

A citológiai vizsgálatok magas diagnosztikai értékkel bírnak, de önmagukban nem mindig adnak 100%-os pontosságú eredményt. Például egyetlen negatív Pap-teszt nem zárja ki teljes mértékben a méhnyakrák lehetőségét, ezért rendszeres ismétlésre van szükség. Ha az eredmény bizonytalan vagy gyanús sejteket mutat, további vizsgálatok (pl. biopszia, HPV-teszt) segíthetnek a pontosabb diagnózis felállításában.

Milyen tényezők befolyásolhatják a citológiai vizsgálat eredményét?

A mintavétel módja, a beteg aktuális egészségi állapota és egyéb tényezők befolyásolhatják az eredményt. Például egy nem megfelelően vett nőgyógyászati minta téves negatív eredményt adhat. Fertőzések, menstruáció alatti mintavétel vagy bizonyos gyógyszerek szedése is torzíthatja az eredményt. A mintavétel előtt 1-2 nappal végzett hüvelyöblítés, hüvelyi krémek használata a mintát alkalmatlanná teheti az értékeléshez. Az eredményeket befolyásoló egyéb tényezők lehetnek még a vérzés (menstruáció), fertőzés, drogok (például digitálisz és tetraciklin), vagy szexuális együttlét a vizsgálatot megelőző 24 órában.

tags: #citologiai #papir #kell