A ciszta egy fallal körülhatárolt, folyadékkal telt tömlő. Petefészekcisztának a petefészek állományában kialakuló folyadéktartalmú képleteket nevezzük. A petefészekciszta (cysta ovarii) az egyik leggyakoribb női elváltozás. A ciszta lényegében nem más, mint egy, a petefészek állományában kialakuló folyadék tartalmú tömlő, mely általában tiszta, vízszerű bennéket tartalmaz. A petefészekciszták általában folyadékkal teli zsákok a petefészekben vagy azok felszínén. A női ivarmirigy, a petefészek, páros szerv, a méh két oldalán helyezkedik el. Mindkét petefészek olyan alakú és körülbelül akkora, mint egy mandula. A petesejtek a petefészkekben fejlődnek és érnek. A petesejtek havi ciklusokban szabadulnak ki a nők termékeny életszakaszában. A petefészekciszták gyakoriak. Legtöbbször kevés vagy semmilyen kellemetlenséget nem okoz, és a ciszták ártalmatlanok. A legtöbb ciszta kezelés nélkül néhány hónapon belül elmúlik. Néha azonban a petefészekciszták kicsavarodhatnak vagy megrepedhetnek, ez súlyos tüneteket okozhat.
A petefészekciszta típusai és kialakulása
A petefészkekben termékeny életkorban ciklusos tüszőérés zajlik. Ennek során 20-25 mm átmérőjű folyadéktartalmú tüszők keletkeznek, amelyek normálisan középidőben megrepednek (ovuláció), és a helyükön sárgatest képződik. A leggyakoribb petefészekciszta típusok a funkcionális ciszták, amelyek az ovuláció során fellépő rendellenességek következtében jönnek létre.
Funkcionális cisztának nevezzük azokat a 30 mm-nél nagyobb folyadéktartalmú képleteket, amelyek ovuláció hiányában alakulnak ki: az érett petesejtet tartalmazó 20-25 mm-es tüsző megrepedése elmarad, ezért a benne lévő folyadék mennyisége egyre nő. A funkcionális ciszták legtöbbször szalmasárga folyadékot tartalmaznak, de előfordul, hogy bevérzés miatt alvadékkal teltek. Hormonális fogamzásgátlást alkalmazóknál ritkábban alakulnak ki, továbbá a fogamzásgátlók szedése elő is segíti a korábban kialakult ciszta felszívódását.
A petefészekciszta kialakulásának esélye az ovulációk számával együtt nő, így a terhesség és a szoptatás is csökkenti kialakulásuk esélyét. A petefészekciszta összességében nem megelőzhető probléma, de kialakulásának esélye csökkenthető.
A ciszta formájában a petefészek rosszindulatú daganatai is megjelenhetnek. Ultrahangvizsgálat során észlelhetők olyan jelek, amelyek alapján egy algoritmus segítségével kockázatbecslés végezhető arra vonatkozóan, hogy egy ciszta jó- vagy rosszindulatú, illetve a jóindulatú elváltozások egyes típusai is megkülönböztethetőek egymástól.
Léteznek továbbá organikus ciszták is, amelyek szervi okokra vezethetők vissza. Ide tartoznak például a csokoládéciszták (endometriómák), amelyek az endometriózis betegséggel függnek össze. Ilyenkor a méhnyálkahártya a méhen kívül is megtalálható, és akárcsak a méh belsejében, itt is havonta megvastagszik, ezáltal pedig csokoládéciszták kialakulásához vezethet. A daganatos petefészekciszták lehetnek jó- és rosszindulatúak: előbbiek tulajdonképpen a mirigyek megvastagodását jelentik, azonban, ha a ciszta nem nyákos, hanem savas, mindenképp követni kell a benne zajló sejtburjánzást, hiszen rosszindulatú daganattá alakulhat.
A dermoid ciszta (más néven teratóma) a petefészekben lévő petesejteket termelő szaporító sejtekből (csírasejtek) alakul ki. A petefészekciszta tartalmazhat szöveteket, például hajat, bőrt vagy fogakat. Cisztadenóma a petefészek felszínén lévő sejtekből alakul ki, és folyékony vagy nyálkás anyaggal lehet kitöltve.
A policisztás ovárium szindróma (PCOS) esetében a petefészekkéreg alatt ciszták alakulnak ki, melyek megnehezítik, sokszor lehetetlenné teszik a teherbe esést. Emellett a tünetek között szerepelhet a túlzott szőrnövekedés, a pattanásos bőr, illetve a ritkább menstruáció is. A PCOS hátterében a szervezetben eltolódott hormonháztartás áll, ahol a férfi hormonok, az androgének kerülnek túlsúlyba.
A petefészekciszták tünetei és diagnosztikája
A kis ciszták általában nem okoznak panaszt. Nőgyógyászati szűrővizsgálat vagy egyéb okból végzett hasi ultrahang során kerülnek felismerésre. A nagyobbak a környező szervek nyomódása miatt fájdalommal járhatnak. Alhasi fájdalom jelentkezhet közösülés közben. A meg nem repedt tüsző hormontartalmánál fogva vérzészavart okozhat.
Amennyiben nagyobb méretű cisztákról beszélünk, már többféle tünet is észlelhető: így például a szorító, feszülő érzés a petefészekben, illetve amikor ez a kellemetlen érzés a környező szerveket is érinti. Emellett szexuális együttlét közben, vagy intenzív mozgás hatására erősebbé válhat az alhasi fájdalom. Szintén a petefészekciszta tünete lehet az élénk színű, alvadékos vérzés, illetve az elhúzódó, a szokásosnál fájdalmasabb menstruáció. Emellett a késszerű szúró érzések, vagy a kisebb alhasi görcsök is utalhatnak petefészekcisztára.
Ha a menstruációs ciklust érinti változás, az alapvető nőgyógyászati vizsgálat mindenképp szükséges: tehát a hüvelyi és hasi ultrahang, valamint a hüvelyváladék vizsgálata. A hüvelyi ultrahang különösen lényeges, hiszen ennek során a szeméremcsont nem árnyékolja le a legkritikusabb területeket a petefészekben. A legmodernebb eljárásokkal, így a színkódolt hüvelyi ultrahanggal pedig az is megállapítható, jóindulatú-e a petefészekben talált ciszta. Amennyiben a szakember úgy ítéli meg, további betegségek kizárása miatt hormonpanel vizsgálatokat rendelhet el.
Az ultrahang megbízható eljárás a ciszták kimutatásában. A női kismedence ultrahangvizsgálatára hasi vagy hüvelyi úton van lehetőség. A nőgyógyászati szervek ultrahangvizsgálatának a legcélszerűbb és leghatékonyabb módja a hüvelyi ultrahangvizsgálat (transzvaginális szonográfia- TVS). A speciális, ún. „hüvelyi vizsgálófej” (transzducer) a kötelező sterilizálást követően közvetlenül a.
A ciszták és a teherbeesés kapcsolata
A petefészekciszták általában nem hatnak negatívan a termékenységre, azonban egyes esetekben előfordulhat, hogy például nagy méretük okán, akadályozzák a teherbeesést. Hatásuk, a velük járó tünetek, illetve kezelésük számos tényezőtől függ, amelyeket az orvos vizsgálatok útján tud szemrevételezni és meghatározni.
A PCOS esetében a petefészekciszták megnehezítik, sokszor lehetetlenné teszik a teherbe esést. Ha nem jön össze a baba, PCOS állhat a háttérben. A betegség rendszerint nem magában jelentkezik, hanem inzulinrezisztenciával (IR), akár cukorbetegséggel együtt.
Amennyiben a ciszta panaszt okoz, tartósan fennáll, mérete bizonyos határokat elér vagy nem egyértelműen jóindulatúságra utaló szerkezeti jegyek láthatóak benne, műtéti eltávolítása és szövettani vizsgálata javasolt. Ha a helyesen kivitelezett műtét növeli teherbe esés esélyét.
A petefészekciszták ritkán járnak szövődményekkel, ennek ellenére fontos időben diagnosztizálni, hiszen előfordulhat, hogy mégis további problémákhoz vezet. Meddőség: ha a petefészekciszta egyéb betegségek miatt alakult ki, amelyek a női ciklus természetes folyamatát gátolják, vagy méretük miatt beleszólnak annak lefolyásába - például nehezítik a tüszőérést, illetve nem teszik lehetővé a sárgatest termelődését -, akkor a fogantatást is akadályozhatják.
Petefészekciszták és termékenység | Dr. Sara Arian
Kezelési lehetőségek
Alhasi panaszok miatt indult kivizsgálás során vagy szűrővizsgálat kapcsán észlelt petefészekképletek esetén mindig a rosszindulatúság kockázatának és a gyógyszeres vagy műtéti beavatkozás szükségességének megítélése az elsődleges feladat: el kell dönteni, hogy elegendő-e a megfigyelés, a bizonyos várakozási időt követő ultrahang-kontrollvizsgálat (alacsony kockázatú, nagy valószínűséggel jóindulatú ciszták esetén, amelyek 1-2 menstruációs ciklus alatt általában tünet nélkül, spontán megrepednek és felszívódnak), vagy további kivizsgálás (ultrahang-specialista, MR, CT, petefészekmarkerek: CA-125, HE4), műtét (eltávolítás, szövettani vizsgálat) indokolt (magas kockázatú képletek). A döntést a páciens panaszai is befolyásolják a mérhető, vizsgálható paraméterek (méret, szerkezet, stb.) mellett.
A szimpla tömlők kezelést nem igényelnek, 1-2 hónap alatt spontán felszívódnak, ez elősegíthető hormonális kezeléssel. Panaszmentesség esetén várakozhatunk gyógyszer adása nélkül is. Az ultrahangvizsgálatot 1-2 hónap elteltével, sz.e. laboreredmények birtokában megismételjük, ekkor döntünk a további teendőről.
Amennyiben a ciszta panaszt okoz, tartósan fennáll, mérete bizonyos határokat elér vagy nem egyértelműen jóindulatúságra utaló szerkezeti jegyek láthatók benne, műtéti eltávolítása és szövettani vizsgálata javasolt. Az esetek többségében a ciszta kiágyazása elegendő, az ép petefészek-állomány megőrizhető (cisztektómia). Ha a ciszta nagy, működőképes petefészek-állomány nem konzerválható vagy rosszindulatúságra van gyanú, a petefészek eltávolítása (oophorectomia, petevezetékkel együtt: adnexectomia) szükséges. Jóindulatú cysták műtétjét leggyakrabban laparoszkóppal végzik. Nyitott hasi műtét nagy, illetve rosszindulatúságra gyanús ciszták esetén indokolt.
A gyógyszeres kezelés: amennyiben hormonális okok állnak a háttérben, az orvos felírhat fogamzásgátló tablettát is, amely segíti a ciszták kialakulásának megszüntetését. A hormonális fogamzásgátlók, például a fogamzásgátló tabletták megakadályozzák a peteérést. Ez megakadályozhatja, hogy több petefészekciszta alakuljon ki.
A műtét: A kezelőorvosa javasolhatja a nagyméretű, nem funkcionális cisztának tűnő, növekvő vagy fájdalmat okozó ciszta eltávolítását. Egyes ciszták a petefészek eltávolítása nélkül is eltávolíthatók (cisztektómia). A műtét gyakran minimálisan invazív műtéttel (laparoszkópia) végezhető laparoszkóp és a hasüregébe apró vágásokon keresztül behelyezett műszerek segítségével.
A kezelés az Ön korától, tüneteitől, valamint a petefészekciszta típusától és méretétől függ. Figyelmes várakozás: Sok esetben várhat, és újra néhány hónap múlva kontrollvizsgálaton megvizsgálják, hogy elmúlt-e a petefészekciszta. Ez jellemzően - életkorától függetlenül - akkor lehetséges, ha nincsenek tünetei, és az ultrahangvizsgálat azt mutatja, hogy kis méretű, folyadékkal teli cisztája van.
A gyógyulási esélyek annak tükrében határozhatóak meg, hogy milyen típusú a ciszta: a funkcionális ciszták nagy része biztosan jól kezelhető és gyógyítható, míg az organikus ciszták esetén a jó és rosszindulatú elváltozás függvényében mondanak esélyeket. Utóbbi esetében nehezíti a pozitív lefolyást, hogy a probléma sokszor nehezen felismerhető, éppen ezért már nem tudják időben diagnosztizálni.
