Petefészek ciszta terhesség alatt: tünetek, kockázatok és kezelési lehetőségek

A petefészekciszták folyadékkal teli tasakok, amelyek a petefészkekben vagy a petefészkeken kívül jelenhetnek meg. Nagyon gyakoriak, rengeteg nőnek alakul ki az élete során cisztája. A legtöbbször kevés vagy semmilyen kellemetlenséget nem okoznak, és a ciszták ártalmatlanok. A legtöbb ciszta kezelés nélkül néhány hónapon belül elmúlik. Néha azonban a petefészekciszták kicsavarodhatnak vagy megrepedhetnek, ami súlyos tüneteket okozhat. Fontos felismerni és szükség esetén kezelni őket, mert a megfelelő segítség további komolyabb gondok kialakulását előzheti meg.

Mi az a petefészekciszta?

A petefészkek folyadékkal teli képletek, melyek a petefészekben vagy azok felszínén alakulnak ki. A női ivarmirigy, a petefészek, páros szerv, a méh két oldalán helyezkedik el. Mindkét petefészek alakja és mérete körülbelül akkora, mint egy mandula. A petesejtek a petefészkekben fejlődnek és érnek, majd havi ciklusokban szabadulnak ki a nők termékeny életszakaszában.

A ciszta önmagában nem jelent többet, mint egy tokkal körülvett, folyadéktartalmú üreg. A petefészkekben normálisan is keletkeznek ilyenek, például a tüszőérés folyamata során. Pontos adatok nem állnak rendelkezésre, de gyakori jelenségről van szó.

Petefészekciszták típusai

A petefészekciszták több típusát ismerjük, és bár leggyakrabban ártalmatlan elváltozásokról van szó, fontos felismerni őket. Hatásuk, a velük járó tünetek, illetve kezelésük számos tényezőtől függ, amelyeket az orvos vizsgálatok útján tud szemrevételezni és meghatározni.

Funkcionális ciszták

A legtöbb petefészekciszta a menstruációs ciklus eredményeként alakul ki. Ezeket funkcionális cisztáknak nevezzük. A petefészkek minden hónapban kis cisztákat, úgynevezett tüszőket növesztenek. A tüszők ösztrogén- és progeszteronhormonokat termelnek, és az ovulációkor felszakadnak, hogy petesejtet szabadítsanak fel. A havonta folyamatosan növekvő tüsző neve funkcionális petefészekciszta. Ezek a ciszták általában ártalmatlanok, ritkán okoznak csak tüneteket, és néhány menstruációs ciklus alatt maguktól felszívódnak.

• Tüszőciszta (follikuláris ciszta): A menstruációs ciklus körülbelül felénél egy petesejt kiszakad a tüszőből. A petesejt ezután a petevezetékben halad lefelé. A tüszőciszta akkor kezdődik, amikor a tüsző nem szakad szét. Nem engedi ki a petesejtet, és tovább növekszik. Ez a tüsző a sárgatesthormon hiányában nem tud megrepedni, így nem jön létre a helyén sárgatest. A ciklus folyamán csak tüszőhormonok (ösztrogének) termelődnek, de sárgatesthormon (progeszteron) nem. A tüszőrepedés elmaradása legtöbbször stressz vagy szorongás következménye.
• Sárgatestciszta: Miután a tüsző felszabadítja a petesejtjét, összezsugorodik, és elkezd ösztrogént és progeszteront termelni. Ezek a hormonok szükségesek a fogamzáshoz. A tüszőt most sárgatestnek nevezzük. Néha a nyílás, ahonnan a petesejt kijött, elzáródik, és a sárgatestben folyadék gyűlik fel. A sárgatest ciszták kialakulhatnak granulózasejtes cisztásodással, amikor terhesség korai fázisában jönnek létre, valamint tékasejtes cisztásodással.

Organikus ciszták

Ha a ciszták kialakulása szervi nehézséggel függ össze, akkor beszélünk organikus cisztákról, amelyek szintén többféle típusba sorolhatóak:

• Csokoládéciszták (endometrióma): Ez a fajta az endometriózis betegséggel függ össze. Ebben az esetben a méhnyálkahártya a méhen kívül is megtalálható, és akárcsak a méh belsejében, itt is havonta megvastagodik, ezáltal pedig csokoládéciszták kialakulásához vezethet. Sötét színe miatt kapta a nevét.
• Dermoid ciszták (teratóma): Más néven teratóma, ez a ciszta a petefészekben lévő petesejteket termelő szaporító sejtekből (csírasejtek) alakul ki. A petefészekciszta tartalmazhat szöveteket, például hajat, bőrt vagy fogakat. A dermoid ciszták tartalmazhatnak emberi csonttöredékeket, szöveteket, hajat vagy akár fogakat is - ennek oka, hogy a petesejteket alkotó elemekből fejlődnek ki.
• Cisztadenómák: Ez a petefészekciszta a petefészek felszínén lévő sejtekből alakul ki. A ciszta folyékony vagy nyálkás anyaggal lehet kitöltve. Ezek a petefészek szövetéből fejlődnek.
• Daganatos petefészekciszták: Lehetnek jó- és rosszindulatúak. Előbbiek tulajdonképpen a mirigyek megvastagodását jelentik, azonban, ha a ciszta nem nyákos, hanem savós, mindenképp követni kell a benne zajló sejtburjánzást, hiszen rosszindulatú daganattá alakulhat. A jóindulatú daganatos ciszták mirigydaganatok (adenomák), melyek, bennékük alapján lehetnek nyákos ("mucinózus") vagy savós ("szerózus") cisztadenomák. A savós cisztadenómák olykor rosszindulatú daganattá fajulnak. Különösen akkor, ha például ultrahang segítségével, a belső felszínén sejtburjánzást lehet tapasztalni (papilláris szerózus cisztadenóma). A sejtburjánzásban olykor már rákos elfajulásra utaló jeleket is tapasztalunk. Az ilyen kívülről még jóindulatú, de belülről már rosszindulatú daganatokat határeset ("borderline") tumoroknak nevezzük, és természetesen rosszindulatú daganatként kell kezelni.

Petefészekciszták és terhesség

A terhesség során a petefészkekben lévő ciszták növekedhetnek, különösen a hormonális változások hatására. Előfordul, hogy az ovuláció során kialakuló tüsző a terhesség alatt végig a petefészkén marad. A granulózasejtes ciszták általában féloldaliak, nem nagy méretűek és együregű képletek, melyekkel leggyakrabban koraterhességben találkozunk ultrahang vizsgálat során. Nincs vele tennivaló, a sárgatest a 6. és a 10. hét között elsorvad, miközben a progeszteron termelését a méhlepény veszi át. Ez idő alatt a ciszta is felszívódik.

Fontos megjegyezni, hogy a méhben nincsenek ciszták, kizárólag a petefészkekben. Terhesség alatti vérzéseknek általában nincs közük az esetleges petefészekcisztához. A vérzés nem az esetleges volt ikerembrió felszívódásától sem lehet, hanem lepény tapadási kérdés.

Például egy 5.5 hetes terhes nőnél a bal petefészekből történt az ovuláció, és a jobb petefészekben egy 71mmx58mmx36mm méretű ciszta található. Az alhasi fájdalmakat nagy valószínűséggel a 7 cm-es ciszta okozza, hiába, hogy nem azon az oldalon van. Progeszteron szedése pozitív hatással lehet a terhességre.

Tünetek és diagnózis

A kisebb petefészekciszták azok, amelyek általában nem járnak tünetekkel: egy-egy rutinvizsgálat, ultrahang során derül fény rájuk. Amennyiben nagyobb méretű cisztákról beszélünk, már többféle tünet is észlelhető:

• Szorító, feszülő érzés a petefészekben, illetve amikor ez a kellemetlen érzés a környező szerveket is érinti.
• Szexuális együttlét közben, vagy intenzív mozgás hatására erősebbé válhat az alhasi fájdalom.
• Élénk színű, alvadékos vérzés, illetve az elhúzódó, a szokásosnál fájdalmasabb menstruáció.
• Késszerű szúró érzések, vagy a kisebb alhasi görcsök.
• Kismedencei fájdalom, amely a hát alsó részébe, illetve a combokba is kisugározhat, vagy nyomást gyakorolhat a belekre (szélsőséges esetben a bélmozgás során).
• Fokozott vizelési inger (amit a hólyagra gyakorolt nyomás okoz).
• Émelygés vagy hányás, mellérzékenység.

Ha a tünetek valamelyike súlyos, különösen a hasi vagy kismedencei fájdalom, amely lázzal, hányással is járhat, haladéktalanul fel kell keresni a sürgősségit.

Diagnosztikai módszerek

Ha a menstruációs ciklust érinti változás, az alapvető nőgyógyászati vizsgálat mindenképp szükséges:

• Hüvelyi és hasi ultrahang: A petefészkek különösen hüvelyi ultrahang vizsgálattal láthatók, mert ilyenkor a szeméremcsont nem árnyékolja le a kritikus területeket. A színkódolt hüvelyi ultrahang vizsgálat segítségével a ciszta rosszindulatúsága is kizárható vagy megerősíthető.
• Hüvelyváladék vizsgálata: Hozzájárul a gyulladások kizárásához.
• Hormonpanel vizsgálat: Amennyiben a szakember úgy ítéli meg, további betegségek kizárása miatt hormonpanel vizsgálatokat rendelhet el, például a PCOS (policisztás ovárium szindróma) diagnosztizálására.
• Terhességi teszt: Terhesség gyanúja esetén elengedhetetlen.
• Laparoszkópia: Egy vékony, megvilágított műszert (laparoszkóp) vezetnek be a hasüregébe egy kis vágáson (bemetszésen) keresztül. A laparoszkóp segítségével a kezelőorvosa megnézheti a petefészkeit és az esetleges cisztát.
• Tumormarker-vizsgálatok: A petefészekrák esetén gyakran emelkedik egy rákellenes antigénnek nevezett fehérje vérszintje. Ha a cisztája szilárdnak tűnik, és Önnél magas a petefészekrák kockázata, a kezelőorvosa elrendelheti a 125-ös rákantigén (CA 125) vizsgálatot vagy más vérvizsgálatokat.
• Célzott punkció: Ultrahang ellenőrzése mellett egy hosszú tűvel megszúrják a cisztát, és tartalmát leszívják. A jellegzetes bennék alapján a ciszta eredete sokszor egyértelműen azonosítható.

Kockázatok és szövődmények

A petefészekciszta ritkán jár szövődményekkel, ennek ellenére fontos időben diagnosztizálni, hiszen előfordulhat, hogy mégis további problémákhoz vezet:

• Petefészek torzió (kicsavarodás): A nagyra nőtt petefészekciszta a petefészek elmozdulását okozhatja. Ez növeli a petefészek fájdalmas kicsavarodásának (petefészek torzió) esélyét. Ha ez megtörténik, hirtelen, erős kismedencei fájdalom, hányinger és hányás jelentkezhet. A kikocsányosodott (vékony nyél végén függő) ciszta veszélyes, mert a kocsánya megcsavarodhat.
• Ciszta megrepedése: A felrepedt (megrepedt) petefészekciszta súlyos fájdalmat és vérzést okozhat a kismedencében. Minél nagyobb a petefészekciszta, annál nagyobb a megrepedés kockázata.
• Meddőség: Ha a petefészekciszta egyéb betegségek miatt alakult ki, amelyek a női ciklus természetes folyamatát gátolják, vagy méretük miatt beleszólnak annak lefolyásába - például nehezítik a tüszőérést, illetve nem teszik lehetővé a sárgatest termelődését -, akkor a fogantatást is akadályozhatják. Az endometriómák hatással lehetnek a fogamzó képességre, mert torzíthatják a kismedence anatómiáját, gyulladást, hegesedést okozhatnak.

Kezelési lehetőségek

A kezelés az Ön korától, tüneteitől, valamint a petefészekciszta típusától és méretétől függ.

• Figyelmes várakozás (monitorozás): Sok esetben várhat, és újra néhány hónap múlva kontrollvizsgálaton megvizsgálják, hogy elmúlt-e a petefészekciszta. Ez jellemzően - életkorától függetlenül - akkor lehetséges, ha nincsenek tünetei, és az ultrahangvizsgálat azt mutatja, hogy kis méretű, folyadékkal teli cisztája van. Az ártalmatlan ciszták esetében előfordulhat, hogy az orvos úgy ítéli meg, elég egy minden hónapban elvégzett kontroll, amíg a ciszta magától felszívódik.
• Gyógyszeres kezelés: A hormonális fogamzásgátlók, például a fogamzásgátló tabletták megakadályozzák a peteérést. Ez megakadályozhatja, hogy több petefészekciszta alakuljon ki. Amennyiben hormonális okok állnak a háttérben, az orvos felírhat fogamzásgátló tablettát is, amely segíti a ciszták kialakulásának megszüntetését. Tüszőciszta és hiperstimuláció esetén a petefészkeket, néhány hónapra, - mondjuk - fogamzásgátló tabletta segítségével nyugalomba helyezhető.
• Műtét: A kezelőorvosa javasolhatja a nagyméretű, nem funkcionális cisztának tűnő, növekvő vagy fájdalmat okozó ciszta eltávolítását. Egyes ciszták a petefészek eltávolítása nélkül is eltávolíthatók (cisztektómia). A műtét gyakran minimálisan invazív műtéttel (laparoszkópia) végezhető laparoszkóp és a hasüregébe apró vágásokon keresztül behelyezett műszerek segítségével. A laparoszkópiás eljárás nem csupán vizsgálatra alkalmas, de szükség esetén a ciszta eltávolítását is lehetővé teszi. Az organikus petefészek ciszták gyógyítása műtéti úton, a has megnyitásával (laparotómia), kisebb ciszták esetén esetleg laparoszkópiával is történik.

Megelőzés és prognózis

A petefészekciszták kialakulását nem lehet megelőzni. A rendszeres nőgyógyászati vizsgálatok azonban segítenek abban, hogy a petefészkében bekövetkező elváltozásokat a lehető legkorábban felismerjék. Figyeljen a havi ciklusában bekövetkező változásokra. Jegyezze fel a szokatlan menstruációs tüneteket, különösen azokat, amelyek néhány ciklusnál tovább tartanak.

A ciszták kialakulásának esélye az ovulációk számával együtt nő, így a terhesség és a szoptatás is csökkenti kialakulásuk esélyét. Ha a családban jelen van a genetikai halmozódás, mindenképpen ajánlott a rendszeres kontroll. Emellett az egészséges életmód is jótékony hatással lehet a szervezetre, elsősorban a rosszindulatú ciszták kialakulásának szempontjából.

A gyógyulási esélyek annak tükrében határozhatóak meg, hogy milyen típusú a ciszta: a funkcionális ciszták nagy része biztosan jól kezelhető és gyógyítható, míg az organikus ciszták esetén a jó és rosszindulatú elváltozás függvényében mondanak esélyeket. Utóbbi esetében nehezíti a pozitív lefolyást, hogy a probléma sokszor nehezen felismerhető, éppen ezért már nem tudják időben diagnosztizálni.

tags: #ciszta #mellett #esett #valaki #teherbe