A terhesség és szülés kihívásai a roma nők körében

A terhesség és a szülés minden nő életében jelentős esemény, de a roma nők számára, különösen a mélyszegénységben élők esetében, ez a folyamat számos további kihívással jár. A szexuális felvilágosítás hiánya, az egészségügyi ellátáshoz való nehéz hozzáférés és a társadalmi előítéletek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a roma nők számára a várandósgondozás és a szülés egyedülálló nehézségekkel terhelt élmény legyen.

A szexuális felvilágosítás hiánya

A szegény családban élő roma nők többségének fogalma sincs arról, mivel jár, ha terhes lesz. Sőt, előfordul, hogy egy nyolcgyermekes anya sem tudja, mi az a szex. A téma a roma közösségekben tabunak számít, ezért anya és lánya között sem alakul ki erről párbeszéd.

Fórizs Éva védőnő, addiktológus, a VIII. kerületi szegény nőknek segítő Józan Babák Klub önkéntese ehhez hozzátette, hogy sok szegény sorból származó nő alapból nincs abban a helyzetben, hogy bármilyen kérdést feltehessen egy családtagjának, például azért, mert állami gondozásban nőtt fel. Az iskolákban és a szegénytelepek környékén pedig általában semmiféle szexuális felvilágosító program nem működik. Ennek a hiánynak néha egészen durva példái is akadnak: a Józan Babák Klub egyik munkatársa szerint találkoztak már olyan negyvenes nővel is, aki a nyolcadik terhessége során tudta meg, hogy a gyermekszülésnek és a szexuális aktusnak egyáltalán köze van egymáshoz.

Ez a tudatlanság oda vezet, hogy sok fiatal roma nő teljesen felkészületlenül kezdi meg a nemi életet és szembesül a terhességgel. Az első menzesz körüli felvilágosítás hiánya is jellemző. Egy válaszoló elmondása szerint: „Abban az időben nem volt normális felvilágosítás, anyukámék nagyon szégyellősek, nem beszéltek ezekről a dolgokról. Nem készítettek fel. (...) Nekem rossz emlék, mert tizenkét éves voltam, és amikor játszottam, úgy jött meg. Én nem is tudtam, hogy ez mi.”

Gyakran előfordul, hogy a női testtel kapcsolatos dolgokról azért nem lehet otthon, a családban beszélni, mert a férfiak előtt szégyen vérzésről, a női alsótestről, az ahhoz kapcsolódó ruhadarabokról szót ejteni. Egy roma nő így mesélt erről: „Nálunk cigányoknál ez úgy van, hogy férfi előtt ezt nem ejthetik ki. Takargatjuk ezeket a dolgokat, úgy, hogy édesapánk erről nem tudhat. Esetleg, ha észre nem veszi, mert akkor szégyenkezik az ember."

A romungró interjúalanyok közül viszont többen is felelevenítettek egy, az első menzeszhez kapcsolódó hagyományt: „...vidéken nagyon sokan vannak úgy, hogyha egy lánynak megjön a menstruációja, akkor csak az édesanyjának tudja elmondani. Senki másnak. Itt az a szokás, hogy amikor megmondja az anyjának, én is kaptam, és minden lánytestvérem, kaptunk egy pofont. És állítólag ez azt jelenti, hogy most már nagylányok vagyunk."

Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés

A magyar várandósgondozás két pillére az alapellátás és a szakellátás. A szegénytelepeken azonban mindkettővel alapvető gondok vannak. A szakellátáshoz a szegénynegyedek lakói csak nehezen férnek hozzá, egész egyszerűen azért, mert a legközelebbi rendelő akár 20-30 kilométer messze is lehet. A jegyárak még ennél is nagyobb gondot jelenthetnek. Egy szakácsii nő mesélte: „1000 forint a busz oda-vissza és az csak a busz. Volt, hogy választanom kellett, hogy vagy a gyerekemnek veszek kenyeret, vagy elmegyek.”

Zákány Zsolt szülész-nőgyógyász, a berettyóújfalui kórház osztályvezetője szerint a tudatos családtervezésre az orvosoknak és a védőnőknek csak kevés alkalmuk van hatni, a szegény sorban élő nők ugyanis általában már csak akkor jutnak el az ellátórendszerbe, amikor várandósak, és a legtöbben ilyenkorra már azt is eldöntötték, mit akarnak tenni a babával: megtartják vagy elvetetik.

A gyógyszeres fogamzásgátlás és az óvszerek beszerzése is problémát jelenthet, mivel anyagi terhet ró a szegény családokra. „Lehet venni óvszert, de az is drága (1000 Ft egy csomag, három darab van benne). És azért egy fiatal pár nem háromszor szeretne együtt lenni. Még mi öregek is többet vagyunk együtt háromnál” - mondta egy nő, aki a Borsod megyei Szakácsiban él.

Előítéletek az egészségügyben

Az SZE kutatása során megkérdezett roma nők közül sokan rossz véleménnyel voltak az orvosokról. Általános tapasztalat volt, hogy az előírt vizsgálatok elvégzésén túl a nők semmilyen extra figyelmet, sőt, még tájékoztatást sem nagyon kaptak. Pedig az ő esetükben fontos lenne a magyarázat, mert az átlagnál is nehezebben tudják értelmezni az orvosi szakkifejezéseket.

Anett, egy pécsi roma nő lesújtó véleményt fogalmazott meg a várandósgondozásról: „A saját tapasztalatom az, hogy teljesen futószalagszerű az ellátás, itt Pécsett. És abszolút nem mondanak semmit. Felfektetik az asszonyt, vagy felültetik a vizsgálóasztalra, felrakják az érzékelőket, kezébe adják a gombot, elmondják, ha mozgást érez, nyomja meg, de hogy miért van vizsgálat, mire jó, ilyesmiről nem esik szó….. Itt nem az a gyakorlat, hogy az ultrahang közben megmutatják a gyereket, nem szokás, hogy a vizsgálat bármely szakaszában az orvos megfordítja a monitort, és azt mondja, hogy itt a gyermeke.”

Zákány szerint az orvosok közül sokan azért nem magyaráznak, mert úgy gondolják, hogy a hátrányos helyzetű nők „úgysem értik”, és amúgy sincs rá idejük. Pedig épphogy náluk lenne fontos, hogy részletes magyarázatot kapjanak, hiszen ők más forrásból kevésbé tudnak informálódni.

Fórizs Éva szerint ráadásul a védőnők sokszor hatóságként lépnek fel az anya előtt, nekik ugyanis környezettanulmányt kell csinálniuk arról, hogy a terhes anya el tudja-e majd látni a születendő gyereket, megvan-e a kiságy, a pelenka vagy a fürdetéshez kellő kád. „A VIII. kerület nagyon szegény, sokan vannak a létminimum határán, nem táplálkoznak megfelelően, félnek, hogy elveszik tőlük a gyereket” - mondta.

Szülés a kórházban

A Születésház Egyesület tanulmánya szerint az már sokat javítana a helyzeten, ha szaknyelvi kifejezések helyett az orvosok érthetően beszélnének a leendő anyákhoz. A klub munkatársai gyakran kísérik el orvoshoz a rászoruló nőket vagy magyarázzák el nekik a bonyolult orvosi fogalmakat, helyzeteket (például azt, hogy a kötelező méhnyakrák szűrés nem jelenti azt, hogy az illetőnek rákja van).

A szülés után a kismamák a gyerek hat hetes korában mennek vissza az orvoshoz kontrollra. Zákány Zsolt szerint ekkor lenne lehetőség elmagyarázni nekik, miért is fontos a fogamzásgátlás, ez azonban nem szokott megtörténni. Az orvos felírja a tablettát, de nem szán rá pár percet, hogy elmagyarázza, miért is fontos ez.

A SZE kutatásában megszólaló nőknél visszatérő téma volt, hogy a kórházban rosszul bántak velük, a szülésre magára pedig úgy tekintettek, mint valamire, amit túl kell élni. Ráadásul mind a szakácsii, mind a toldi nők beszámoltak arról, hogy a kórházban külön kórtermet különítettek el a cigány anyák számára. „Penészes volt a fal. És ott csak cigányok voltak. És a folyosó legvégén. És nem jöttek be, hogy jól vannak-e, tehát hozzánk az orvos se jött úgy be, mint a többiekhez” - mondta Ildikó Szakácsiból.

Zákány Zsolt a szegregált elhelyezést elítéli, az ő osztályára nem jellemző, hogy a romákat a folyosó végi szobában helyezik el. Az osztályvezető orvos szerint azonban a többségi társadalom elutasító a roma nőkkel szemben. „Ezeknek az embereknek más a higiéniai szintje, nem ismerik a zuhanyzót, otthon náluk csak lavór van” - mondta Zákány. Arra is szokott panasz érkezni, ha sokan vannak bent egy várandós lánynál. „A roma kultúrában nagyon fontos a család, és az, hogy az egy közösség. Emiatt van az, hogy az egyszem lányt általában egy egész csoport kíséri az orvosi vizsgálatra. Történt már vele olyan, hogy azzal jött hozzá az egyik betege, „hogy három büdös cigány van a szobájában, máshová akar kerülni”. Azt mondta neki, hogy ez egy kórház, nincs mindenre lehetőség. Aztán végül fogta a három roma nőt, és három külön szobába tette őket, nem romák mellé. „Én integrálni próbálom őket” - mondta.

Gyermekvállalási szokások és hagyományok

Egy, az egészségügy képviselői és a terhesség-szülés, valamint a csecsemő gondozása-nevelése során velük kapcsolatba kerülő roma népesség kapcsolatrendszerét elemző kutatás során mintegy 80 fiatal roma nővel készítettek interjút. Az interjúalanyok életútjukat termékenységi történetük tükrében tárták fel a beszélgetésekben. A minta négy almintára bomlik: oláh, beás, magyar cigány (romungró) és budapesti romák.

Termékenységi adatok almintánként

A szülői generáció termékenységéhez viszonyítva a minta egészét tekintve válaszolóink gyermekvállalási szokásai radikális változást mutatnak, átlagosan mintegy felére csökkentve a családonkénti gyermekszámot. A gyermekszám korlátozása csak részben függ össze a terhességmegszakítás gyakorlatával.

A 70, ebből a szempontból értékelhető válasz szerint a megkérdezettek 60%-ánál művi abortusz egyáltalán nem fordult elő, 16 válaszolónak összesen 23 művi terhességmegszakítása volt, a fennmaradó esetekben spontán abortuszról vagy halva szülésről számoltak be válaszolóink.

Az abortuszok tekintetében is lényeges különbség fedezhető fel az alminták között. A beás cigányok közül egyetlen válaszolónknak sem volt művi terhességmegszakítása, az ő esetükben - az oláh cigányokhoz hasonlóan - a gyermekek átlagos száma 3 fölött van. A beás cigány interjúalanyok kezdték legkorábban a nemi életet, az ő körükben következett be legkorábban az első gyermek vállalásának időpontja, viszont ők azok, akik egyáltalán nem élnek a terhességmegszakítás eszközével. Ez a csoport a legszigorúbb tagjaival a nemi erkölcs, a szexualitás prokreatív értelmezése terén.

A szoptatás leghosszabb ideig (2,4 év) az oláh cigányok körében tart. Ez az adat alátámasztani látszik az egészségügyi válaszolóink által is megfogalmazott tapasztalatot, amely szerint az oláh cigányok szokásaikban olyan hagyományokat őriznek, melyekkel feltűnően elkülönülnek a lakosság, vagy akár a cigány etnikum más tagjaitól. Viszonylag hosszú átlagos szoptatási időtartam jellemzi beás cigány interjúalanyainkat is. A romungrók között csupán egy válaszoló akadt, aki négy évig szoptatta gyermekét, a csoport többi tagja átlagos 5,2 hónapos szoptatási időtartamával nem sokkal haladta meg az általános magyarországi szokásokat.

A cigányság általános rossz egészségi állapotának egyik legtöbbet említett jellemzője a koraszülések, a kis súlyú születések magas aránya. A beás cigányok csoportja, úgy tűnik, ezen a téren is eltér a másik három alminta tagjaitól, tíz családban született kis súlyú gyermek.

tags: #cigany #no #teherbe #ejtese